Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-21 / 68. szám

Dicsőséges és tanulságos 133 nap 1919. március 21-én kiáltották ki a Magyar Tanácsköztársaságot 1 | 919. március 21-e, nem­csak a magyar nemzet történetének határkö­ve, szerves része a nemzet­közi munkásmozgalomnak is. A magyar társadalom fejlődé­sének következményeként és a nemzetközi forradalmi hul­lám részeként — a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatására — első ízben győ­zött hazánkban a szocialista forradalom. A szocialista forradalom ve­zetői kedvezőtlen körülmények között vállalták a békés úton megszerzett hatalom megőrzé­sét, továbbfejlesztését A bel­ső és külső nehezítő tényezők ellenére bíztak a proletárok cselekvő támogatásában, az európai forradalmak felerősö­désében, a közelgő világfor­radalom reményében. Csodá­lattal adózhatunk a Tanács- köztársaság legáldozatkészebb hívei forradalmi gondolkodá­sának és tetteinek. Az első magyar proletárdiktatúra ve­zetői olyan intézkedéseket fo­ganatosítottak, amelyek fi­gyelembe vették a rendkívüli nehéz és bonyolult körülmé­nyeket. A Magyar Tanácsköz­társaság vezetői „MINDEN­KIHEZ” című felhívásában is­mertetik az ország lakosságá­val a hatalom magatartásának feltételeit.' „Háborút kell vi­selnünk élelmünk és bányá­ink felszabadításáért, harcot kell vívnunk a proletártestvé­reink szabadságáért és a ma­gunk létéért.. csakis így vi­hetjük győzelemre a szocializ­mus világot megváltó^ ügyét.” E rendkívüli elhatározások valóra váltásában nagy szere­pet szántak a proletárdikta­túra államhatalma kiépíté­sének. Ennek legfőbb jelleg­zetessége, hogy a hatalom leg­főbb birtokosa a mindenféle kizsákmányolás ellen küzdő, az osztály nélküli társadalom megteremtéséért harcoló mun­kásosztályt lett. Az alkotmány azt is rögzíti, hogy a proletár- diktatúra politikai alapja a munkás—paraszt szövetség. Az első magyar proletárdikta­túra új típusú volt azért is, mert egyformán volt demok­ratikus és diktatórikus. Meg­teremtette továbbá a törvény­hozó és végrehajtó hatalom egységét. Funkciói közé olyan feladatokat vett fel, amelyek csak szocialista államhatalom­ra jellemzőek: gazdasági szer­vező és kulturális nevelő te­vékenységet iktatott munká­jába. Az első magyar munkásha­talom sürgős intézkedéseket hozott a szocialista tulajdon- viszonyok megteremtésére. A Forradalmi Kormányzóta­nács 1919. március 27-i ren­deleté alapján kisajáították a húsz munkásnál többet foglal­koztató ipari üzemeket. Még ugyanazon a napon került sor a pénzintézetek szocializálásá­ra is. Eredményes lépéseket tett a tanácskormány a szoci­alista tervgazdálkodás beveze­tésére. A szocializmus ügyé­hez hű szakemberek aktív és odaadó munkájával több ipar­ágra fejlesztési programokat dolgoztak ki. Rendelet szüle­tett a tudományos eredmények termelésben történő alkalma­zásáról A gazdasági életet erőteljesen központosították, de több helyen — talán túl­zott mértékben is — decent- ralizálási, demokratizálási tö­rekvésekkel is találkozunk. Az alapjaiban helyes gazdaság- politikai intézkedések végre­hajtásában azonban számot­tevő nehézséget jelentett — a nyersanyaghiány mellett — az értékálló pénz megterem­tése, a foglalkoztatottság és számos üzemben a munkafe­gyelem hiánya. A proletárforradalom egy- csapásra' oldotta meg azt a problémát, ameQy- lyel sem az 1848—49-es pol­gári forradalom és szabadság- harc, sem az őszirózsás for­radalom nem tudott megbir­kózni. Felszámolta a feudá­lis osztály uralmát, kisajátí­totta a nagy- és középbirto­kot. Ez a föld azonban nem került a parasztság tulajdoná­ba, így a föidművesség régi vágya nem teljesült. A létre­hozott termelőszövetkezetek inkább állami gazdaságokra hasonlítottak. Annak ellené­re, hogy a párt agrárpolitiká­ja nem felelt meg a kívánal­maknak, a magyar paraszt­ság, s főleg annak szegényebb rétege igen sokat kapott a Tanácsköztársaságtól. A Tanácsköztársaság — a gazdasági helyzet függvényé­ben és annak reményében, hogy a dolgozók majd mun­kájukkal megteremtik az elő­legezett juttatásokat — szá­mottevő szociális, bér-, s az igazságosabb lakáselosztást célzó intézkedést hozott. Fel­számolta az uralkodó osztály műveltségi monopóliumát a dolgozó nép kulturális fel- emelkedéséért. .. Törvénybe Naponta 10—15 ezer pár különféle műanyag cipősarok ké­szül Rétságon, a tolmácsi termelőszövetkezet melléküzem- ágában, ahol a Pest megyei Műanyagipari Vállalat megren­deléseinek tesznek eleget. Tizenötféle fazonban, méretben, magasságban alakítják ki a cipősarkakat. A hölgyek ízlésé­nek a téesz melléküzemága mindenben eleget tesz. iktatták a kötelező és ingye­nes 8 osztályos oktatást. A dolgozók szolgálatába állítot­ták a tudományt, a művésze­teket, a kulturális intézmé­nyek munkáját. A munkáshatalom gazdasági építő, kulturális nevelő, és a szocialista államiság megte­remtését célzó erőfeszítéseit a külső intervenció és az őket támogató belső ellenforradal­mi erők aknamunkája nagy­mértékben fékezte. Az ellen­séges erők szorongató hatása ellenére és annak dacára, hogy a haza védelme nagy erőket kötött le, a Tanácsköz­társaság 133 napos fennállása alatt többet tett a dolgozó nép felemelkedéséért, mint az ural­kodó osztályok évezreden át. A proletárdiktatúra győzel­me a Nógrád megyei mun­kásság, ‘dolgozó parasztság, néphez hű értelmiség köré­ben is nagy lelkesedést vál­tott ki. Az új típusú államha­talomtól sorsuk gyökeres meg­javítását várták. Reményeik­nek megfelelően sor került a bányák, gyárak államosításá­ra. Lehetőséget kaptak az állami és gazdasági ügyek köz­vetlen intézésére. Sorsuk irá­nyítását maguk vehették ke­zükbe. A hatalom birtokában Nógrád megyében is széles körű szociális intézkedések megtételére került sor. Szá­mottevően emelték a bányá­szok, ipari munkások fizeté­sét, a volt cselédek bérét és természetbeni juttatásait. A tanácshatalom Nógrád me­gye dolgozóitól azonban a szo­cialista haza megvédése érde­kében jelentős áldozatokat is elvárt. A megye ipari munká­sainak részt kellett vállalni a szocialista haza védelmében, s biztosítani a nógrádi szénme­dence termelését a főváros és az ipari üzemek szénnel való ellátása érdekében. Különö­sen nagy teher hárult a bá­nyászokra, akiknek egyidőben fegyveresen és a munka front­ján is helyt kellett állniuk. Az ipari munkások a termelés frontján és a munkászászló­aljakban is teljesítették haza­fias kötelességüket. A Magyar Tanácsköztár­saság számos tanulsá­got szolgáltat mind a magyar, mind a nemzetközi munkásmozgalom számára. A 133 napos hősi helytállás és mindennapos tevékenység bi­zonyítja, hogy a munkáshata­lom képes volt valóra válta­ni a magyar társadalom régen húzódó problémáit. Bizonyítot­ta a proletárdiktatúra szüksé­gességét, életrevalóságát. Iga­zolta Leninnek azt a tanítá­sát is, hogy a hatalom meg­ragadásának számos útja van. Hitet és tanúságot tett az új típusú párt történelmi szere­péről, a lenini szövetségi po­litika helyes alkalmazásának szükségességéről. Az is bebizo­nyosodott, hogy a szocialista hatalom képes összehangolni nemzeti érdeket az internacio­nalizmus követelményeivel. Dr. Molnár Pál Vizsgálatok „menetrend szerint1' Interjú Kíspál Józseffel, a megyei NEB elnökével Az elmúlt öt esztendőben a Nógrád megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság irányításával a népi ellenőrök jelentős részt vállaltak magukra a központi és helyi határozatok végre­hajtásának ellenőrzéséből, növekvő színvonalon teljesítet­ték feladatukat, számtalan életrevaló kezdeményezéssel vé­tették magukat észre. Az ötödik ötéves terv vizsgálatainak tapasztalatairól, az elkövetkező feladatokról beszélgettünk Kispál Józseffel, a megyei NEB elnökével. — A munka minőségének meghatározója, kik és hogyan vállalnak feladatot a népi el­lenőrzési bizottságokban. Mi­ként alakultak a személyi fel­tételek? — Nógrád megyében 1979. január elsejétől öt népi ellen­őrzési bizottság tevékenyke­dik 47 választott taggal. Ki­vétel nélkül kellő szakmai, politikai felkészültséggel ren­delkező munkások, mérnökök, közgazdászok, pedagógusok... A népi ellenőri bizottságok összetételét a tavaly lezajlott választásokon sikerült javíta­ni, a NEB-tagok kétharmada például felsőfokú végzettség­gel rendelkezik, a nők aránya meghaladja a húsz százalékot, s a fiatalok is megfelelő szám­ban kerültek a testületekbe. Az elmúlt öt évben évente át­lagosan 1350 népi ellenőrt tar­tottunk nyilván, rendszeresen foglalkoztattuk őket, ügyeltünk felkészültségükre, munkájuk megbecsülésére. örvendetes, hogy a munkahelyi jutalmazá­soknál mind több helyen ve­szik figyelembe a népi ellen­őrzésben végzett társadalmi tevékenységet. — A számok beszédesek: a bizottságok 186 vizsgálatot vé­geztek az öt év alatt, s meg­közelítőleg 1900 esetben láto­gattak el a megye gazdál­kodó egységeihez, intézmé­nyekbe, hivatalokba. Milyen eredménnyel? — A korábbiakhoz képest mérséklődtek az úgyneve­zett témavizsgálatok, emelke­dett viszont a cél- és utóvizs­gálatok száma. Ellenőrzési munkánkat alapvetően a terv- szerűség jellemezte, igyekez­tünk feltárni a társadalmi, gazdasági összefüggéseket, szo­rosan kapcsolódni az idősze­rű tennivalókhoz. Ennek je­gyében a tervidőszak első fe­lében vizsgálataink túlnyomó része a vállalati gazdálkodás­ra, a belső tartalékok mozgó-* sítására irányult. Az elmúlt két esztendőben inkább a népgazdasági egyensúly, a ha­tékonyság, minőség javítását szolgáló vizsgálatok kerültek előtérbe, mint például a ter­melési szerkezet átalakítása; mezőgazdasági termelési rend­szerek működése, a nem ru­belelszámolású importanya­gokkal, az energiával való gazdálkodás kérdései. Találkoztunk azonban hatá­rozatokkal, amelyeket döcög­ve hajtanak végre, s hiányol­tuk sok helyen, hogy a ked­vezőtlen gazdasági jelenségek visszaszorítására készült in­tézkedési tervek mellett kevés a megalapozott, közgazdasági igényifi megoldás. Visszatérő gond a gazdasági egységek közötti szerződéses kapcsolat megsértése, a monopolhelyzét- ben levő vállalatok viselkedé­se. A hosszabb idő óta meg­levő hiányosságok a lassan változó szemlélettel, az irá­nyítás, ellenőrzés fogyatékos­ságaival, a nem kellő anyagi érdekeltséggel függnek össze. — A vizsgálatok gyakori té­mája a lakosság ellátása. A népi ellenőrök hogyan ítélik meg? — Az anyagi, kulturális és egészségügyi ellátásra vizsgá­lataink negyven százaléka irá­nyult. Olyan témák kerül­tek napirendre, mint a fo­gyasztói érdekvédelem, kultu­rális alapok képzése, a mun­kásművelődés, az oktatás fel­tételeinek alakulása, fogászati ellátás... Az ellátás színvo­nala általában javult, de a nem kellő előrelátás gyakran okoz indokolatlan feszültsége­ket. Ha esetenként csekély is a fejlesztésre, rendelkezésre álló összeg, a gazdálkodás jobb szervezésével, a megle­vő kapacitások ésszerűbb ki­használásával ezek a feszült­ségek enyhíthetők lennének egészségügyi és kulturális te­rületen egyaránt. — A népi ellenőrzési bizott­ságok változatlanul élvezik az állampolgárok bizalmát. Ho­gyan mutatkozik meg ez a hét­köznapokon? — Egyik alapvető felada­tunk a lakossági bejelentések ügyintézése és más szervek ilyen tevékenységének nyo­mon követése. Bizottságaink­hoz évente csaknem százötven bejelentés, panasz érkezik. A közérdekű felvetések többnyi­re a lakosság érdekeinek sé­relmére elkövetett magatar­tást kifogásolták: kiszolgálást, árdrágítást, minőségi problé­mákat ... Érkezik jelzés a szolgáltatás fogyatékosságai­ról, a szocialista gazdálkodás elveivel össze nem egyeztethe­tő magatartásról. Hozzá kell tenni, hogy még mindig sok a megalapozatlan bejelentés. — Miről tudósítottak vizsgálati jegyzőkönyvek? — A vizsgált szerveknél ál­talában a gazdálkodás inten­zív elemeinek erősödését, a minőség, a hatékonyság foko­zására irányuló céltudatos tö­rekvést állapíthattuk meg. — Mi a népi ellenőrök mun- a kaja hatékonyságának mér­céje? — Vizsgálataink tapasztala­taival segíteni szeretnénk vál­lalatoknak, termelőszövetke­zeteknek, intézményeknek. Az elmúlt években is számos ja­vaslat született, intézkedése­ket kezdeményeztünk. Javas­lataink többségét el is fogad­ták, igaz, a megvalósítás üte­me gyorsítható lenne. Rend­szeresebbé tettük az utóvizs­gálatokat, amelyek jó lehető­séget kínálnak feltérképezni, a feltárt hiányosságok meg­szüntetése érdekében milyen intézkedések születtek. Az el­következő időszakban szeret­nénk konkrétabb javaslatokat megfogalmazni, s megakadá­lyozni. hogy a felelősség sze­mélytelenné váljon. Munkánk eredményét tük­rözi, hogy például a mezőgaz­dasági rendszerek működése vizsgálatát követően színvona­lasabbá vált a szaktanács- adás, a rendszergazdák az eredménytől függően vissza­térítést fizetnek, a vállalatok tervei konkrétabbak, ellenőriz­hetőbbek, az energiagazdálko­dás vizsgálata nyomán 106 in­tézkedés született, amely éves szinten 12 millió forint meg­takarítást jelent. Vizsgálata­ink közrejátszottak abban is, hogy néhány vállalatnál kor­szerűsödött a termékszerkezet. Az újítómozgalom, a tejterme­lés és -fogyasztás, a fogorvosi ellátás, a tömegétkeztetés helyzetéről végzett vizsgáló­dásaink mozgósító erejűek voltak... Ha a népi ellenőrök ilyen hatást váltanak ki, azt hiszem érdemes tevékenyked­niük. — A népi ellenőrzési bizott­ságok kevesebb fegyelmező, büntető eljárást kezdeményez­tek. Mi ennek az oka? — Sok egyéb mellett a gaz­dálkodási fegyelem, a vállala­ti belső szabályozás javulása, az ellenőrzések is hatékonyab­bá váltak. Másrészt a belső számviteli* bizonylati rend le­hetetlenné tette a felelős meg­állapítását. Arra is akadt pél­da, hogy munkaerőgondokra hivatkozva tekintettek el a felelősségre vonástól. — Az idei tervek? — Vizsgálatainkat szinte menetrend szerint” végezzük. Egyebek között tapasztalatokat szerzünk az üzemi demokrá­cia fejlesztésére hozott hatá­rozat végrehajtásáról, meg­vizsgáljuk, hogy megyénkben a Volán 2. számú Vállalata miként elégíti ki a lakosság fuvarigényeit, biztosítottak-e a feltételek a magánlakás- építésekhez, a mezőgazdasági üzemekben a gépek kihaszná­lását tekintjük át, emellett vizsgáljuk az ipari hulladék­kal való gazdálkodást, a kör­nyezetvédelem alakulását. A megye népi ellenőreinek cél­ja változatlan: segítséget nyúj­tani a gazdaságpolitikai, tár­sadalompolitikai feladatok tel­jesítéséhez, hozzájárulni sa­játos eszközeinkkel a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához, a gazdálkodás­ban, emberi tényezőkben rej­lő lehetőségek jobb kihaszná­lásához, meglevő eszközeink hatékonyabb felhasználásához — fejezte be a beszélgetést Kispál József. M. Szabó Gyula Ajánlatait, megrendelések A kivitel növeléséhez nél­külözhetetlen az élénk üz­letelés. Megyénk gyáraiban az üzemi lehetőségeket jól isme­rő szakemberek figyelik a piac igényeit, s a külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve, újabb és újabb szerződéseket hoznak létre régi és új vevők­kel. Üj piac: Japán Friss megrendelések kielé­gítésére csiszolt kelyheket, csiszolt és festett kelyheket, csengőket, poharakat, össze­foglaló néven finom üveg­árut szállít tőkés megrende­lőinek a második negyedévben a salgótarjáni öblösüveggyár. A megrendelések közül ki­emelkedik egy nyugatnémet kereskedelmi vállalaté: öt és fél millió forint értékű gyárt­mányra szól. A tengerentúlon egy kanadai igény jelentős: több mint négymillió forint ér­tékű terméket vásárol az egyik ottani kereskedő cég. Ezeken kívül angol, olasz, osztrák, svájci, megrendelé­seknek tesznek eleget a gyári­ak áprilistól júniusig, a hazai és a szocialista országokból jött igénylések mellett. > . Üj piacra is készül a gyár: Japánba. Az ottani partner egyelőre mintákat kért; jelen­tékenyebb szállítmányok a második negyedévben indul­nak Távol-Keletre. Tartályok mindenfelé A METRIMPEX, a KEMI­MAS, a GÉPEXPORT, és a CHEMOKOMPLEX forgal­mazza külföldön a VÉG YÉP- SZER salgótarjáni gyárában készült termékeket. Az üzem képviselői jelenleg is több fontos üzlet létrehozatalán fá­radoznak. Az olasz SNAM Progetti cég egy magyarorszá­gi beruházáshoz kér kisebb- nagyobb tartályokat: huszon­ötmillió forint értékű megren­delésről van szó. Egy NSZK- beli vállalat 46 köbméteres tartályokra tart igényt; az üz­let „nagyságrendje” ötven­millió forint körüli. Tartályok, hőcserélők, ke­verék kellenek egy leendő szovjet epoxitgyamta-üzem- bez. A KEMIMAS közvetítette üzlet több mint százötven- millió forint értékű termék el­adására kínál módot. Űj part­ner a Magyar Hajó és Daru­gyár. Ez a vállalat egy Görög­országba irányuló exportba vonná be a VEGYÉPSZER-t: kazánok megrendeléséről tár­gyalnak. Az érték: ötvenmillió forint. USA-beli vevő Több egyéb kivitel mellett líbiai export előkészítésén dol­goznak — a HUNGARO- TEX-sze] együttműködve — a Salgótarjáni Ruhagyárban. Harmincezer szoknyát adná­nak el az afrikai vevőnek, ha a tárgyalások sikerrel járná­nak. Az eladandó termékek alapanyaga nem hazai gyárt­mány. • A számos országba szállító ruhagyárnak egyesült álla­mokbeli piacra még nem sike­rült betörni. Mostanában er­re lehetőség látszik. Tízezer blúzt és tízezer szoknyát kí­nálnak USA-beli vevőnek. Je­lenleg az árajánlatok „köze­lítése” folyik. Ha létrejön a megegyezés, az év végére programozzák az igény kielé­gítését a ruhagyáriak. NÓGRÁD - 1981. március 21., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom