Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-18 / 65. szám
Tavaszra készül a hűtőház Utolsókat rúgja a tél- — bár a tavasz már beköszöntött —. elkel még a melegebb öltözék. Nagy György, a Nógrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat salgótarjáni hűtőházának vezetője niondja: — Talán 60 százalékban van kihasználva a kapacitásunk — mintegy 80 vagonnyi zöldség, gyümölcs lehet a telepen. Jönni már nem nagyón jön, legfeljebb Szécsényből a burgonya. inkább csak fogy az áru. — Hogy vált be a gombatermesztés? — A tervezettnél 10—15 százalékkal több. mintegy 11 ezer kilogramm lett az első telepítésből. A másodiknál még ennél is többre számítunk. . — S mi lesz, ha nem .tudják eladni? — Attól nem nagyon félünk, de a dejtári telep készen áll arra. hogy megkezdje a tartósítását, amennyiben kevesebbet igényelnének az üzletek Egyelőre azonban szinte minden mennyiségben elfogy a gomba, az ÉVI élelmiszeráruház például 2—3 naponta 50 kilogrammot visz a pincétől. Földi Rozália és Koncsek Pálné, a hűtőház két műszakban dolgozó negyven munkása közül most éppen a köny- nyebbik feladatot végzik. A boltoknak, konyháknak készítik össze a megrendelt zöldséget, gyümölcsöt. — Hány kilót mozgatnak meg naponta? — kérdem. mindig változik, attól függően, hogy hova osztanak be minket. Van amikor 5—6 tonnát kell ide-oda rakni, ilyenkor kevesebbet. — Most viszont gyalogolhatunk — szól közbe Földi Rozália, aki hatodik esztendeje dolgozik itt. Azelőtt ápolónő volt — Miért hagyta ott azt a hivatást? — Megelégeltem — válaszolja kurtán. Látszik rajta, nem szívesen beszél róla. Pedig a pénz itt sem több. Baksa István mérlegelő raktáros a boltoktól érkező rendelések szerint állítja össze a „küldeményeket”. — Most éppen a Somoskőújfalui 30. áruda rendelését készítjük össze. Hetedikén küldték a papírt. 10 -re kérik a vöröshagymát, zellert, fejes káposztát, almát. A faládára Koncsekné írja rá krétával a bolt számát, a kiszállítás idejét. A tehergépkocsi akár vihetné is. — Hogyan állnak szállító járművekkel? — kérdezem Nagy Györgyöt. — Hiszen az egész megyébe innen szállítanak. — Jelenleg hat kocsink van, de csúcsidőszakban a Volán is besegít, meg a kazári és a mátramindszenti termelőszövetkezet is ad tehergépkocsit. De nemcsak a megyébe szállítunk. Rendszeresen járnak kocsijaink az Alföldre, a Dunántúlra is. — Hoznak, vagy visznek? — A csuda tudja — vála- — Is, is. Békéscsabára pél- szolja Koncsek Pálné — ez dául burgonyát, onnan pedig húskészítményeket — szalámit, kolbászt — hoznak és primőröket az Alföldről. Vöröshagymahegyek tornyosulnak az épület körül, szalmával, fóliával letakarva. — A hagyma jobban szereti a hideget, mint a meleget. Innen majd akkor visszük be a hűtőházba, ha kint melegebb lesz. A savanyítóüzem felé indulunk, ahol Nagy Jánosné irányítja a munkát. — Hányán dolgoznak itt? — Hatan, én vagyok a hetedik — mondja és kíváncsian figyeli, hogy mit mondunk rá. A nőnap azonban nem is olyan régen volt, meg különben is, az ember óvakodjon a közhelyektől... Piros műanyag vödrökben sorakozik a helyiségben a szállításra váró almapaprika. — Ezt hova szánják? — A „Duna” Termelőszövetkezet Bosnyák téri árudájába, Budapestre viszik majd. Hatszáz kilogramm almapaprika és ugyanannyi vegyes vágott savanyúságot kértek. De van még itt eqetes diny- nye, ecetes uborka, cseresznyepaprika és egyéb jóféle savanyúság vagy 40 tonna, a hatalmas fémtartályokban. A készlet azonban fogy. Némely termékből több, másokból kevesebb, de az apadás visszavonhatatlan. Ha a hűtőház kiürült, alapos fertőtlenítés következik, hogy rend és tisztaság várja az új termést, amely biztosítja a megye lakóinak ellátását. Z. T. A tavalyinál nagyobb nyereséget A Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet nemrég megtartott 1980. évet tárgyaló közgyűlésén értékelték az elmúlt ötéves terv eredményeit, ezen belül az 1980-as esztendőt, majd szóba kerültek a VI. ötéves terv, illetve az 1981-es év feladatai. A közgyűlés elfogadta a vezetőség előterjesztését az 1981- es esztendőre. Ennek alapján az idén az előző évhez képest 4,6 százalékkal emelkedik majd a termelés. Az egyes tevékenységek azonban különbözőképpen alakulnak. Az építőipar előreláthatólag az előző évi szinten marad, ugyanakkor az ipari tevékenység csaknem ötmillió forinttal növekszik. Az egyéb elvégzésre kerülő munkákból 533 ezer forinttal nagyobb bevételt kívánnak elérni, mint egy évvel korábban. A termelés növelését kétféle módon; elsősorban termelékenységemelkedésből, kisebb mértékben pedig létszámemelésből biztosítják. Az előbbi révén 5 millió 28 ezer, az utóbbi révén pedig 736 ezer forint új termelési érték származik majd. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az egy főre, az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték 4, illetve 4,4 százalékkal lesz nagyobb, mint egy évvel korábban. Amennyiben a szövetkezet dolgozói teljesítik a termelés* es gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseiket, akkor az év végén előreláthatólag 8 millió nyereséget vallhatnak magukénak. Ez a bázishoz viszonyítva jelentős növekedést jelent. Az emelkedés nagyságát indokolja egyrészt a tervezett munkák összetételének változása, másrészt pedig a munkaszervezési intézkedésekre épülő önköltségcsökkentési terv jó végrehajtása. Sok kicsi sokra megy Csínján az energiával Az évről évre dráguló energia újabb és újabb ötletek ki- csiholására és megvalósítására készteti a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár dolgozóit is. Tavaly kidolgozták az üvegiparra vonatkozó fajlagos felhasználási mutatókat, ezt a gyár teljesítette, de lehetőségeik végére nem értek még vele. Idén a két „legtekintélyesebb” energiahordozó, a villamos energia és a tüzelőolaj felhasználását csökkentik újabb 1 — 1 százalékkal a gyárban. A megtakarítás aránya csekélynek tetszhet, bár összegben jelentős, hiszen a* teljes termelési érték mintegy tíz százalékát teszik ki az energiaköltségek. A villamosenergia-fogyasz- tás egyszázalékos csökkentése már magában véve is számtalan tennivalót sürget. Segíthet a cél elérésében a technológiai fegyelem precíz, következetes betartása ugyanúgy, mint az üresjáratokat feleslegessé tevő, jobb gépkihasználás. Az energiatakarékosság egyik alapszabálya: villanyt fűtésre használni nem szabad! Ehhez persze nem elegendő a jelszót kiadni, szükség van a fűtési rendszer gondos karbantartására is. Havonta és üzemrészenként értékelik a gyárban az idén a villamosenergia- fogyasztást, összehasonlítják az előző évi adatokkal, s ha indokolt, azonnal beavatkoznak. Sokat jelent a hőkezelő kemencék éjszakai üzemeltetése és a külső világítás automatizálása is. Az egyszázalékos villamosenergia-megtaka- rítás 30 ezer forintot marasztal a gyári kasszában. Hasonló, mintegy 32 ezer forintot spórol a gyár a fűtőolaj-felhasználás egyszázalékos csökkentésével. Evégett maradéktalanul be kell tartani a helyiségek fűtésére vonatkozó előírásokat és sort kell keríteni a kazánok tűz- és víz- téroldali rendszeres tisztítására. műszeres beszabályozására. Ugyancsak a fűtési költségeket szorítja összébb a thermo- generátorok karbantartása, rendszeres ellenőrzése, beszabályozása. a nyílászárók hő- szigetelésének javítása. Mindezeken túl felhívták a gyári szocialista brigádok figyelmét a vízfogyasztás csökkentésére, valamint a gépkocsik és mindenfajta szállítóeszköz üzemanyag-fogyasztásának minimalizálására. E I t ü n f e t n i... I^íínt a v*z*5€ dobott kő hulláma, úgy ”■ nT terjed az a helyes felismerés, hogy mai világhelyzetünkben csak akkor vagyunk minden tekintetben verseny- és hitelképesek, ha a jelenleginél sokkal gyorsabban növeljük a termelés hatékonyságát, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása érdekében pedig a gazdaságosan előállítható exporttermékek mennyiségét, minőségét és számát. Nem kis, de nem is lehetetlen, közös feladatról van szó. A hangsúlyt itt a közös szóra és a mögötte megtestesülő sok irányú, együttes* tennivalókra helyezem. Ebből is látszik, hogy a termelő-gazdálkodó, és a velük üzleti kapcsolatokban álló külkereskedelmi vállalatoknak együtt, és egyszerre kell lépni, a kölcsönös előnyök alapján a nagy társadalmi cél megvalósítása érdekében. Megyénk ütemei közül a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára a tavalyi évben elért 30 millió dollár helyett az idén 36 millió dollár bevételt kíván elérni export- termékeiből. A salgótarjáni öblösüveggyár 5 millió dollár értékű tőkésexportot bonyolít le. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a tavalyihoz képest 1 millió dollárral növelik a tőkéspiacokra szánt termékek összegét, mégpedig úgy, hogy a jól fizetőből többet, ugyanakkor mennyiségben kevesebbet. A BRG-ben új termék bevezetésével akarnak újabb, nem rubelelszámolású piacokat megszerezni. Nehéz volna olyan minősítést adni, hogy minden tekintetben a népgazdasági érdek elsődlegessége jut kifejezésre az előbb említett egyszer jelentős, máskor meg a szerény növekedésben. Ugyanis itt is az alapvető mérce a gazdaságosság követelménye. S ezzel eljutottunk az export — benne a tőkésexport — gazdaságosságának sok irányú problémájához. Tavaly a Salgótarjáni Kohászati Üzemek úgy csökkentette tervezett dollárbevételét, hogy alapos elemzés után kizárta a termelési programból a gazdaságtalanul értékesíthető termékek egy részét. Csakhogy itt lezárult a folyamat. Bizonyára azzal kellett volna folytatódnia, hogy helyette más kelendő és jó nyereséget hozó új termékeket kínálnak fel a kiesők pótlására. A Magyar Kereskedélemi Kamara észak- mag>'arországi összekötő bizottsága, valamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Heves megyei szervezete közösen megrendezett külkereskedelmi ankétjén, majd ezt követően a Salgótarjánban megrendezett nem rubelelszámolású, kis mennyiségű exportlehetőségekről szóló kerekasztal-beszélge- tésén a külkereskedelmi, a pénzügyminisztériumi, valamint az Országos Anyag- és Árhivatal képviselői testközelből érezhették, tapasztalhatták azokat a visszahúzó erőket, amelyek a nagyobb arányú exporttevékenység kibontakozását gátolják. Valószínű az előbbiek is közrejátszanak abban, hogy a vállalatok tervei nem mindenben „hozzák visz- sza” a népgazdasági tervben előírt export- növekedést. Öva intünk minden exportra termelő megyei vállalatot attól, hogy az előbbieket kizárólagos mentőövnek használja fel olyan esetekben is, amikor rosszul, vagy nehezen igazodnak a körülményekhez, híjával vannak a kezdeményezésnek, körülményesen változtatnak a magát túlhaladó helyzeten. Mert az egri tanácskozáson a felszólaló MERT vezér- igazgatója nem szólt lelkendezve a többi között a salgótarjáni kohászok termékeiről. Amit mondtam a lányomnak, abból érthet más. is. Megyénk exportáló üzemeiben a ki-, sebb-nagyobb mulasztások megszüntetésével, az anyagi ösztönzés differenciált alkalmazásával javítani kell a külföldre szánt termékek műszaki jellemzőit, minőségét, szállítási, feltételeit, növelni a versenyképes, korszerű termékek arányát. Ez utóbbihoz pedig a mainál több termek szükséges, sokkal, de sokkal rövidebb idő alatt. Igaztalanok volnánk, ha a fejlődés mai gondjait kizárólag a termelő-gazdálkodó egy- ’ ségek nyakába varrnánk. Az egri tanácskozáson esetenként elképesztő, konkrét példákkal bizonyították azt a bürokratikus huzavonát. amit egyes külkereskedelmi vállalatok tanúsítanak a velük üzleti kapcsolatban álló vállalatokkal. A már említett salgótarjáni tanácskozáson Vámosi József, a Magyar Kereskedelmi Kamara osztályvezetője felszólalásában elmondta. hogy a kis volumenű exportnövekedésben nem érdekeltek a külkereskedelmi vállalatok, mondván: ezzel is ugyanannyi bajuk van, mint a több milliós tételekkel. Fajcsik József, a Szécsényi Palóc Háziipari Termelőszövetkezet szerint úgy kell kikény- szeríteniük az üzletkötéseket. Közölte, hogy a HUNGAROCOOP-nak az eladási feltételek javítása céljából felajánlott 50—100 ezer forint értékű mintakollekciót, azzal, hogy amennyiben nem fogy el az áru, akkor azt visszaveszi. A válasz a következő volt: pénzügyileg nem lebonyolítható. Gyöngyösi Róbert, a Salgótarjáni Ruhagyár kereskedelmi osztályvezetője szerint az árak kialakításában nem elsősorban a vevővel, hanem a külkereskedelmi vállalat képviselőjével kell vitatkozni. Először őt kell meggyőzni a magasabb ár elérésének szükségességéről és lehetőségéről. Valaki azt mondhatná: az előbbi gondra m'egoldást jelent az a választási lehetőség, ami jelenleg a külkereskedelmi vállalatok kiválasztása között fennáll. Szerintem itt többről van szó! Egy helytelen felfogásról és gyakorlatról! Arról, amiről a külkereskedelmi miniszter által összeállított írásos sajtótájékoztató a többi között ezeket mondja: jobb, aktív piaci és ármunkára van szükség. A — egymásra mutogatás helyett célraveze- több, ha egymást segítve, a közös cél érdekében kifogástalanul elvégzi mindenki a njupkáját. Mert ez az egyedüli járható útja továbbfejlődésünknek. Elhárítva a jövő*' formálásának útjából a mesterségesen emelt falakat, hogy az exportösztönzés rendszere még egyértelműbb és tettre serkentőbb legyen. '— venesz — Az új prágai kultúrpalota 1976-ban kezdték építeni, 1980 végére készült el az a reprezentatív, hatszintes épületsor, amely a csehszlovák főváros, Prága kulturális életének jelentős központja lesz. A kultúrpalota öt nagyterme közül a legnagyobb a háromezer személyes kongresszusi terem, amelyet pártkongresszusok, nemzetköz} konferenciák, nagy koncertek, film- fesztiválok színhelyéül szánnak. A mennyezetet, a pódiumot, az elektroakusztikai berendezéseket szükség szerint változtathatják. A koncertterem 1200 hallgatót fogad be. A „kisterem”-nek nevezett helyiség is ötszáz látogató befogadására alkalmas. Diós/enőn Több fény, jobb utak Van mivel büszkélkedniük a szép fekvésű település, Diós- jenő lakóinak. Az elmúlt évben jelentős társadalmi ösz- szefogással átalakították az óvoda tornatermét, így lehetőség nyílott egy új óvodai csoport szervezésére. Ugyancsak közös munkának köszönhető az egykori orvosi lakás „újjávarázsolása”, ahol tantermet, műhelyt és úttörőszobát alakítottak ki a gyerekeknek. — ezzel elkerülhetővé tették a délpfani tanítást. Felújították a művelődési házat — nagyon rászolgált már —, erre kereken 80 ezer forintot költőt-’' tek. A Petőfi, a Szentgyörgyi és' a Bartók Béla utcák fölújítására 210 ezer forint jutott. A Dunakanyar Intéző Bizottság évközben 3 millió forinttal járult hozzá ahhoz, hogy a község közelében levő festői tavat és a települést ösz- szekötő út megépülhessen. A tavalyi feladatok megvalósításában a tanács számított a lakosság önkéntes munkájára. Nem maradtak tétlenek a gazdasági egységek sem. Sok közhasznú munkát végzett a VILLTESZ, a Börzsönyalja Termelőszövetkezet és az erdészet. Nem kis szerepük van az itteni kollektíváknak abban. hogy megoldódtak az óvoda és az iskola gondjai. Tavaly a község lakói 2 millió 360 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek lakóhelyük szebbé tétele érdekében. Az idén az egyik legfontosabb feladat Diósjenőn az öregek napközi otthonának kialakítása. Ügy tervezik, hogy az idén már fogadhatják az időseket a fölújított épületben. Megközelítőleg 600 ezer forintot költenek majd az Ady Endre út korszerűsítésére. A nemrég kialakított „kenderföldi” házhelyek villanyt kapnak, így az építkezőknek nem lesz gondja az áramszolgáltatással. A négyszáz méternyi vezeték félmillióba kerül. A Haladás utca villanyhálózatának kiépítése is több mint 300 ezer forint. Kommunális célokra egymillió. az egészségügyi ellátásra 1 millió 600 ezer, kulturális célokra több mint 7 millió forintot költenek ebben az esztendőben Diósjenőn. Keresettek a Fémmechanika Szivattyú- és Anyagmozgatógépgyártó Szövetkezet rétsági telepének termékei. Az elmúlt évben mintegy 14 ezer szivattyút küldtek megrendelőikhez. Ebben az évben hetvenmillió forintos termelési értéket állítanak elő. — kulcsár — NÓGRÁD - 1981. március 18., szerda
