Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

Tanácskozik a Hazafias Népfront VII. kongresszusa 1 (Folytatás az 1. oldalról.) révén, előbb, vagy utóbb, közvetve, vagy közvetlenül a közösség, a társadalom javára váljék. A szocializmus az emberre irányítja a figyelmet. Az em­berre, aki érez, dolgozik, jö­vőt formál és felkarolja mind­azt, ami szép és jó. Ezzel a törekvéssel fejleszti az ösztö­nös hazaszeretetei tudatossá, olyan magatartássá, amely a saját népével együtt, de so­hasem más népek rovására akarja boldoggá, gazdaggá tenni a hazáját. E törekvésben keres és talál szövetségest más országok népeiben, s válik a szó legnemesebb értelmé­ben a haza hű képviselője­ként nemzetközivé. A magyar nép a szocializ­must építő országok népei­vel ebben a szellemben erő­síti baráti kapcsolatait, örü­lünk annak, hogy a kialakult baráti kapcsolatrendszer köl­csönösen biztosítja a jó mód­szerek és eredmények megis­merését és felhasználását. Hazánk tekintélye világszer­te figyelemre méltó. * Ebben a sikerben nemcsak a mi jó munkánknak van szerepe, hanem annak is, hogy részei vagyunk a szocialista világ­nak és szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak és a többi baráti országnak. Növelni a hozzáértők táborát Ezt követően a beszámoló arról szólt, hogy a folyama­tos és általános fejlődés, va­lamint a társadalmi szabad­ság előfeltételének az embe­riség haladó szellemi nagy­jai —, mindig a néphatalom teljes körű megvalósulását te­kintették. A mi történelmi múltunkban az 1848—49-es és az 1918—19-es forradalmakat leverték mielőtt demokrati­kus vívmányaik kibontakoz­hattak volna. A felszabadulás előtti fasiszta kormányzat ke­gyetlenül üldözött minden demokratikus törekvést. Ezért ezen az úton a kezdő lépése­ket 1945-ben kellett megten­nünk. A mi társadalmunk a teljes népuralom megvaló­sítására törekszik. Követke­zésképpen napi és távlati programja egyaránt a nép ér­dekeit fe'jezi ki és szolgálja. Elvben mindenki egyetért ezzel, de az alkalmazásáért nem mindeftki buzgólkodik a kötelességének megfelelően. Vannak kiskirályi magatar­tást tanúsító emberek, akik lekezelik társaikat, akik pa­rancsolgatnak, nem veszik figyelembe mások vélemé­nyét, megsértik önérzetüket. Ez ellen minden esetben fel kell lépni. Mi nem tűrjük a pozícióval, a hatalommal va­ló visszaélést. A hatalom a népé és, ha a gyakorlására megbízást ad valakinek, ak­kor ez nem az uralkodásra, hanem az ügy szolgálatára kötelez. Mindenki akkor válik teljes értékű emberré, ha érzi, hogy a többiekkel egyenjogú, füg­getlenül attól, mi a képzett­sége és a beosztása, milye­nek az anyagi viszonyai, mi­lyenek a családi körülményei. Akkor lesz jó minden tekin­tetben az együttélésünk, ha az egyes ember értékét az dönti el, hogy tudásából és tehetségéből mennyit ad át a közösségnek. Alkotmányunk biztosítja a demokrácia érvényesülésének lehetőségét, de csak a lehető­ségét. A törvények szerepe jelentős, de ugyanilyen fon­tosnak tekinthető, hogy az intézményeink külön-külön és együttesen is demokratikusak legyenek. A demokráciához az is szükséges, hogy a munkafo­lyamatokban a fegyelmezett­ség, a szervezettség és, ha kell az utasítás érvényesülése le­gyen a jellemző. A demokrá­ciát nem szabad úgy értel­mezni, hogy az nem róhat kö­telességet az egyes emberre. ' Hazánkban minden állampol­gárnak vannak jogai és köte­lességei. Ezek nem elkülönít­ve és nem egymástól függet­lenül, hanem egymást feltéte­lezve érvényesülnek. Minél jobban és eredményesebben teljesítik az emberek köteles­ségeiket, annál tágabb tere nyílik a jogok bővítésének és gyakorlásának. v Évek óta bevált gyakorla­tunk, hogy a legfontosabb tör­vényeket és intézkedéseket ha­tározattá emelésük előtt he­lyileg, vagy országosan széles körben megvitatják az állam­polgárok. Ezekben a vitákban az a döntő, hogy az érintet­tek és a hozzáértők egyaránt részt vegyenek a megbeszélé­seken. A Hazafias Népfront dolga, hogy a rendszeres tá­jékoztatással, a társadalmilag fontos ügyek nyilvános meg­beszélése útján növelje a hoz­záértők táborát. A részvétel és a hozzászólás még nem a demokrácia teljessége — ezt egy nagyon fontos lépés kell, hogy kövesse. Ennek megtéte­le a vezetők kötelessége: nyi­latkoznak kell az elhangzott véleményről, vagy javaslatról. A válasz nem mindig elfoga­dást jelent Jelentheti az el­hangzott javaslat, vagy észre­vétel elutasítását is, de csak megfelelő érvekkel és körül­tekintéssel. Természetesen azt is igényeljük, hogy a szóban jelzett egyetértést tettek kö­vessék. A Hazafias Népfront fóru­mait alkalmasnak tartjuk ar­ra, hogy azokon a társadal­munk minden égető gondja napirendre kerüljön. Ezek megtárgyalásakor sor kerülhet a miénktől eltérő, vagy azzal éppen szembenálló nézetek ki­fejtésére is. Vállalnunk kell és vállaljuk is az így kialaku­ló vitát, mert tudjuk, hogy a más véleményen levők érvek­kel és nem visszautasítással győzhetők meg céljaink he­lyességéről. A demokrácia kö­zös gondolkodást, a cselekvés­re való közös felkészülést je­lenti és a „több szem többet lát” alapon is azt kell mon­danunk, hogy minden időben csakis demokratikus módsze­rekkel lehet előrehaladni. Sarlós István ezután a csa­ládi élet kiegyensúlyozottsá­gának, belső demokratizmusá­nak, a kölcsönös megbecsülés­nek és tiszteletnek társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Az életre neveléshez tartozik, hogy a felnövekvő nemzedé­kek a legkisebb kortól kezdve tapasztalják: minden, ami az élethez szükséges, nagyon sok émber munkájának eredmé­nyéként jön létre. Ezért azt kell megtanulniok, hogy be­csüljék minden emberi mun­ka értékét, hogy így alakuljon ki a gyermekekben az a tö­rekvés, hogy dolgozó ember­ként, ők is más emberek ügyét, szükségletét is szolgáló javak közvetett, vagy közvet­len előállítói legyenek. Becsülni a jól végzett munkát Jelenlegi helyzetünket vizs­gálva, a beszámoló megálla­pította: á kétségtelenül meg­levő gondok ellenére is ki­egyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon, Arra kell tö­rekednünk, hogy ennek az igazságnak a megállapítása ne megnyugvást eredményezzen, hanem az előrehaladás új esz­közeinek és útjainak kimun­kálására ösztönözzön. A további előrehaladást biz­tosító gazdasági programnak tekintjük hazánk VI. ötéves tervét, valamint a munka mi­nőségének javítására, az ágaza­tok összhangjának erősítésé­re, a hatékonyságra és a ta­karékosságra vonatkozó elkép­zeléseket. Az állampolgárok tenniaka- rását igazolják azok az erő­feszítések, amelyek révén 1979-ben és 1980-ban jelentős lépéseket tettünk az egyensú­lyi helyzet megteremtésére, a termelés hatékonyabbá tétele és az ésszerű termelési szerke­zet kialakítása irányában. NÖGRÁD - 1981. március 15., vasárnap A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitű­zött célokat és ezen belül is a gazdasági helyzetünk meg­javítására élőirányzott prog­ramot. Ezeken a fórumokon is megerősítjük, hogy e progra­mok és a VI. ötéves terv vég­rehajtásában részt veszünk. A szocialista társadalom a mun­ka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól végzett munkát és tisztelettel kezel minden dol­gos embert, Az utóbbi években gazda­ságpolitikai és erkölcsi kér­désként is állandóan napi­renden van nálunk az érde­keltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a megha­tározó közösségi érdek teszi lehetővé, hogy érvényesül­jön a törvényeteket és erköl­cseinket tiszteletben tartó ke­retekben a csoportérdek és az egyéni érdek. A társada­lomnak nemcsak az a dolga, hogy biztosítja: a munkával arányosan anyagi eszközök­höz jussanak az állampolgá­raink, hanem ez is, hogy a pénz okos, célszerű felhasz­nálásának a lehetőségeit is megteremtse. Ehhez szüksé­ges a fogyasztási cikkek mi­nőségi színvonalának javí­tása, a választék bővítése, a beszerzés megkönnyítése. Mindez nem lehet kizáróla­gosan állami feladat: a mi bizottságaink is tehetnek és tesznek is lépéseket azért, hogy a dolgozók megértsék: mindez a közös munka ered­ményességének a kérdése is. A magyar nép mindig dol­gos, a munkát, az alkotást sze­rető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgoz­zék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett,, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek va­lamennyi társadalmi réteg, jninden korosztály számára megteremtik a művelődés le­hetőségét. Támogatunk min­den olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül is széles kör­ben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értelmet ad az em­beri életnek. A kultúra köz­kincs és, hogy valóban az le­gyen, azért nemcsak a kul­túra alkotóinak kell dolgoz­niuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszer­zése érdekében az állampol­gárnak is erőfeszítéseket kell tennie. A ma követelménye Egyre gyakrabban vető­dik fel a kérdés: milyen legyen a szocialista embe­rek életmódja, milyenek le­gyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialis­ta társadalom magasabb ren­dű, akkor az ezt megteremtő embernek is Ilyennek kell lennie. Ez természetesen kö­vetelményeket támaszt mind­annyiunkkal szemben. Ügy éljünk, hogy méltóak le­gyünk a korhoz, mely 1917 után az októberi fprradalom győzelme hatására létrehoz­ta a nemzetközi életben egy­re inkább meghatározó sze­repet játszó szocialista vi­lágot. Ez pedig olyan, életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett munka, az em­berekkel való szoros, segí­tőkész kapcsolatok erősödé­se, a nagyobb tudás megszer­zésére irányuló törekvés, az élet szépségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hozzátartozik, mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltár­juk az élet kínálta lehetősé­geket állampolgáraink előtt a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak támogassuk a közös­séget szolgáló tevékenysé­gükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Nép­front tisztségviselőinek és aktivistáinak is kell emberség­ben, munkaszeretetben, kö­zösségi magátartásban pél­dát mutatnunk. Az előterjesztések feletti vita A Hazafias Népfront Országos Tanácsa be­számolóját követően László Andor, az orszá­gos pénzügyi és ellenőrzési bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Majd megkezdődött az előterjesztések feletti vita. Pápai Zsolt, a Budapesti Műszaki Egye­tem adjunktusa többek között a nyílt vá­rospolitika jelentőségéről, Juhász Ferenc Kossuth-dijas költő, az Űj írás főszerkesz­tője a költészet feladatairól, Bóján Ferencné kunszentmártoni gyári munkás, a munkások tevékenységéről a népfrontbizottságokban és Rácz Sándor békássámsoni tsz-tag a tele­pülésfejlesztési célok megvalósítását segítő társadalmi munkáról szólt. Ezt követően, a kongresszus résztvevőinek nagy tapsa közepette Kádár János emelke­dett szólásra. Kádár János felszólalása A Központi Bizottság első titkára hangsúlyozta: a Hazafias Népfront VII. kongresszusának munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek je­lenleg hazánkban és a nem­zetközi életben uralkodnak. Felidézte az elmúlt év leg­fontosabb politikai eseménye­it, így a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresz- szüsát, a képviselő- és tanács- tágválasztásokat, a szak­mai szakszervezeti ta­nácskozásokat, a magyar szak- szervezetek kongresszusát. Szólt arról, hogy az év végén elkészült a VI. ötéves terv, il­letőleg az 1981. évi népgazda­sági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának határo­zataival összhangban konkré­tan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb fel­adatait. Megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság po­litikai helyzete szilárd, társa­dalmi rendünk szocialista in­tézményei jól működnek, meg­kezdődött és folyik a párt- kongresszus határozatainak végrehajtása. Ezután a kongresszus vala­mennyi küldöttjének és részt­vevőjének átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának szívből jövő üdvözletét. Beszédében először a nem­zetközi helyzetről szólt. Ele­mezte a kapitalizmus mély po­litikai, gazdasági, pénzügyi és szociális válságát, a tőkésor­szágokban élő dolgozókat sa­tuként szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocia­lista országok viszont az utób­bi években is erősödtek, gya­rapodtak. A haladás erői elő­retörtek, a népek nemzeti sza­badságküzdelme sorra számol­ta fel a gyarmati rendszer maradványait. Az Imperializ­mus vezető tényezői a maguk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverke­zési verseny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükség­szerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfö­lénybe kerüljenek. E törekvé­seik következtében az enyhü­lés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreá­lisak és kudarcra vannak ítél­ve. A népek nem mondanak le elért vívmányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. Az emberiség nem akar kollektív öngyilkosságot elkö­vetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja mi­att. Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a vége felé jár, hanem éppen el­lenkezőleg, /most olyan sors­forduló van, amikor — ahogy a marxizmus halhatatlan meg­alapítói mondották — átléphet a szükségszerűség birodalmá­ból a szabadság birodalmába. 9 Á béke megszilárdításáéit A közelmúltban a nemzet­közi élet kiemelkedő esemé­nye volt a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentő­ségű, s külpolitikailag is óriá­si hatású kongresszus meg­hallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után meghozta határo­zatait. A Szovjetunió belső helyzetével "reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommunista építés hatalmas programját. A kong­resszus ismét messzehangzóan hirdette a Szovjetunió béke­politikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet- amerikai viszony rendezésé­re, az összes vitás nemzetkö­zi kérdés megoldására. A ja­vaslatok, amelyekkel a Szov­jetunió a nemzetközi élet fe­lelős tényezőihez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alapta­lanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának külpolitikai állásfoglalásai bizonyos mér­tékig máris enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi szívből üdvözöljük, támo­gatjuk ezeket á javaslatokat, amelyek teljesen egybeesnek a Magyar Népköztársaság tö­rekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok to­vábbi sorsát illetően most a nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szocialista tfilág népei is joggal várják el, hogy érdemi válaszok szülessenek. A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzet­közi irányvonala — háború­ellenes és síkraszáll az eny­hülésért, a béke megszilárdí­tásáért, a fegyverkezés meg­fékezéséért, az egyenlő biz­tonságért. Kiállunk a külön­böző társadalmi rendszerű országok közötti békés egy­más mellett élésért, a sokol­dalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztéséért. E politika megfelel elveink­nek, érdekeinknek, élvezi né­pünk egységes támogatását. Mi ezekért a célokért dolgoz­tunk' eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megingathatat­lan hitünk, hogy a béke erői hatalmasak, külpolitikai kér­désekben mindenütt diadal­ra jut a józan ész, győzni fognak azok a tényezők, ame-. lyek eddig is a népek javára’ alakították a nemzetközi hely­zetet, s békésebb világot, . nyugodtabb nemzetközi lég­kört teremtenek. Kedvező feltételek A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is világosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. Ä politi­kai feladatokról szólva Ká­dár János beszélt a pártról, mert a Hazafias Népfront munkája elválaszthatatlan az MSZMP tevékenységétől. A párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott és ,a jövőben is ar­ra fog törekedni, hogy mél­tóképpen töltse be nem köny- nyű, de felelősségteljes és megtisztelő funkcióját. Az MSZMP gyakorlatából min­denki előtt világos, de azért nem árt ismételtén és ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy eddig a párt minden politi­kai kérdést politikai eszkö­zökkel oldott meg és a jövő­ben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforrva él és dolgozik és ezt a gyakor­latot fogja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsú­lyozta, folytatja szövetségi politikáját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és politikánk lényeges ele­mének tartjuk. Ezt a politi­kát. kell folytatnunk, mégpe­dig jól. Szövetségi politikánk osztályszövetség, a munkás- osztály, a szövetkezeti pa­rasztság és az értelmiség szö­vetsége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a kü­lönböző hivatású és foglal­kozású, életkorú és világné­zetű emberek politikai szö­vetsége is. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben,a Hazafias Népfrontban, gaz­dasági és kulturális területén egyaránt beszámolhatunk. Ez­zel együtt, s ezt mindig hang­súlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak,, se tévedhe­tetlennek magunkat. Tudjuk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késle­kedünk. Politikai, gazdasági, kulturális viszonyainkat nem idealizáljuk. Feladatunk tár- iadalmunk szocialista voná­sainak további erősítése. En­nek egyik nagyon fontos ele­meként kell továbbfejlesz­tenünk, még szélesebben ki­bontakoztatnunk és elmélyí­tenünk a szocialista demokrá- ’ ciát. Szólt a társadalomban fel­lelhető visszásságokról, a bü­rokratizmusról, a szocialis­ta erkölccsel összeegyeztet­hetetlen jeiehségekről, a he­lyenként megmutatkozó fe­lelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélések­ről. Ezekkel szemben megai» (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom