Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
Kádár János felszólalása (Folytatás a 2. ódáiról.) kuvás nélküli, kérlelhetetlen harcot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kérdésekben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. Majd a Központi Bizottság első titkára a viták szükségességéről beszélt. A párt és a kormány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek a kongresz- szus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívüliek egyaránt. A kormány szintén arra törekszik, hogy a törvényjavaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges döntés meghozatala előtt bocsássa vitára a szakemberek, némelyiket pedig az érdekeltek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is széles körben konzultált. A kongresszus állás- foglalásai, a törvényjavaslatok, az alapvető és fontos rendelkezések, a népgazdasági tervek a vita eredményeképpen javultak. Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha. Nemzeti összefogás az ország történelmében más-más időszakokban is létrejött. Ilyen erős mint ma azonban nem lehetett soha, hiszen mai társadalmunkat dolgozó osztályok alkotják, amelyeknek alapvető osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztályösszeütközések korszaka befejeződött, győzött a szocializmus. A Hazafias Népfrontmozgalom a magyarok és a hazánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevékenységet is folytat. Jól ismertek olyan intézményei, mint például az Országos Béketanács, a papi békemozgalom. Az egyházak a Hazafias Népfront keretében nemzetközileg is jó ügyért szállnak síkra, amikor a békéért, a népek barátságáért munkálkodnak. Magyarországon, az állam és az egyház viszonya rendezett. Ez egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak képviselői letették az esküt a Magyar Népköztársaság alkotmányára és azt tiszteletben tartják. Vállalják a nép munkájának célját: a szocialista társadalomnak. a nemzet jobb jövőjének építését. s szavakkal, tettekkel segítik azok megvalósítását. Másfelől az állam tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működését. Célunk, hogy a továbbiakban is szorosan összefogjunk mindazokkal, akik tudatosan vallják a szocialista nemzeti egységet és ennek szellemében cselekednek. Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gazdasági és kulturális életben, az életszínvonal emelésében elértünk, azt hiszem, jelentős mértékben három dolognak köszönhetők. Először, hogy helyes utat választottunk, a szocializmus útján járunk, s ebbe azt is beleértem, ahogyan nálunk a szocializmus a gyakorlatban megvalósul. Eredményeinket köszönhetjük továbbá népünk fizikai és szellemi alkotómunkájának, végül egysegünknek. A jövőben is arra kell ügyelnünk, hogy a választott úthoz tartsuk magunkat, népünk folytassa alkotómunkáját és erősítsük egységünket. Az elmúlt öt év eredményeiről mérleget készítettünk, amelyeknek számai már ismertek. A-memzeti jövedelmet 17 százalékkal növeltük, a lakosság fogyasztása 13,5 százalékkal emelkedett, s 453 ezer lakás épült, több mint bármelyik korábbi ötéves időszakban. Mindez azért is emr lítést érdemel, mert eredményeinket olyan években értük, el, amikor a külső gazdasági körülmények miatt példátlanul nagy terhek nehezedtek a magyar népgazdaságra. Ez egyben meggyőzően bizonyítja, hogy a Magyar Népköztársaságban szilárd és erős alapokon nyugszik a társadalmi rend, nagy terhelést is kibír a magvar népgazdaság. Még rengeteg a teendőnk, a javítanivaló, de érezni, tudni kell, hogy a gazdasági munkában is szilárd talaj van a lábunk alatt. A gazdasági helyzet elemzése alapján a XII. pártkongresszuson is megfelelő következtetéseket kellett levonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak javasolni a termelésben, és sajnos, .az élet- színvonal, az. életkörülmények javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazdasági munkában most döntő a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, így a külkereskedelmi mérleg, a költségvetés, a vásárlóerő és az árukínálat egyensúlya csakúgy, mint az energiamérleg és más tényezők. Csak e feladatokat megoldva tudunk előrehaladni és tudjuk növelni az ország gazdasági erejét. Bár a növekedési ütem most alacsonyabb, megfelelő fejlődést kell elérni a VI. ötéves tervidőszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a közlekedésben, s az életkörülmények javításában egyaránt. A fejlődésről, a technikai haladásról tehát továbbra ^ ser» mondhatunk le, mert akkor lemaradunk. De £ fejlődésnek differenciáltnak kell lennie. Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük magunk elé, hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtjük a további emelkedés .. feltételeit. 1 Majd Kádár János arról szólt: az MSZMP XII. kongresszusának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfelsőbb fóruma jó, reális programot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. De hatékonyabban és ésszerűbben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tartalékok. A szocializmus alapjai lerakásának, a szocialista építésnek a kezdeti korszakában még azzal törődtünk, hogy amire szükségünk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túlvagyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezésünkre álljon, de most már az is számít, hogy’ mibe kerül, menynyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. A tőkés cégek, a szocialista országok is alaposabban megnézik, hogy a számukra felkínált termék mibe kerül, milyen a minősége. Mindent egybevetve* tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gondoskodni kell. A munkaképes embereknek azonban dolgozniuk kell és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája és aki dolgozik, az keresni fog és, aki becsületes bérét megkereste, az meg is tudja vásárolni azt, amire szüksége van. Társadalmunk munkája, megélhetése, szociális ellátása biztosított, népünk biztonságban élhet, bizakodással nézhet a jövőbe. A jövőt azonban mindnyájan formáljuk. Végezetül nemzeti ünnepünket, március 15-ét méltatta. A múlt században, a nemzet születésének korszakában kibontakozott forradalom évfordulóját. Százharminchárom éve annak, hogy a piros-fehér-zöld zászlót a márciusi ifjak magasba emelték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok mindenen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-fehér-zöld lobogó. Eleink harcaira és mai valóságunkra gondolva mérhetjük fel, hogy népünk milyen nagyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorában van, becsülettel megoldja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat külföldön, a világ minden táján. Van tekintélyünk és becsületünk. Népünkben él a bizalom és az akarat, hogy terveinket a jövőben is végrehajtjuk. Így hát minden alapunk megvan arra, hogy őrizzük és gyara- pítsuk a szocializmust építő magyar nemzet becsületét. .. —. A hét három 1. Hogyan alakul a nyugati hatalmak tárgyalási készsége a Brezsnyev-levél után? A diplomáciában ritkán adódik akkora méretű kezdeményezés, mint amilyennek most lett tanúja a világ, az SZKP XXVI. kongresszusa után, amikor Leonyid Brezs- nyev személyes üzenetben fordult a nyugati világ valamennyi számottevő vezető államférfiéhoz, no meg Thatcher asszonyhoz, a brit kormányfőhöz. A levél tartalmát szó szerint sehol sem hozták nyilvánosságra, de azt nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a moszkvai pártkongresszuson elhangzott szovjet javáslató- kat ismertethette az SZKP főtitkára, a Szovjetunió államfője. Az is valószínű, hogy Leonyid Brezsnyev mindegyik levélben a1 címzett országának sajátos érdekeire is utalt, ki- nek-kinek mi$rt és hogyan lenne hasznos a tárgyalások újrakezdése, (illetve ahol azok nem szakadtak meg, a folytatásuk), s általában a nemzetközi enyhülés elmélyítése. A Brezsnyev-levél fogadtatásának első eleméiben ott van a meglepetés is: a nyugati diplomácia nem számított ilyen mérvű szovjet „bé- keoffenzívára”. Ahogyan azt mondani szokták: a kancelláriákban mindenütt lázasan elemezgetik is a javaslatokat, amelyekkel kapcsolatban megpróbálják egyeztetni a különböző fővárosokban kialakuló véleményeket. Minderről — ha akarja, ha nem — kénytelen számot adni a nyugati sajtó is. A közvélemény elől igazán nem lehet eltitkolni, elleplezni a szovjet kezdeményezést. Washingtoniban és Londonban hallatszanak fenntartások és ellenvetések is, de a szovjet—amerikai (vagy éppen bővebb értelemben: a kelet—nyugati) tárgyalások új- rafelvételének gondolatát nem utasíthatják el. Párizsban és Bonnban már pozitívabb részletei is vannak az első visszhangoknak. Ami pedig a NATO-t illeti, az atlanti szervezet siet keretet ajánlani a nyugati hatalmak megelőző, egymás közti tárgyalásaihoz. Jellemző, hogy a júniusra tervezett miniszteri tanácsülést, amelynek színhelyé Róma lesz, a NATO központjában meghozott döntéssel egy hónappal előbbre, május 4—5-re hívták ösz- szé. Itt nyílik majd mód és alkalom az atlanti országok közös álláspontjának kialakítására. A ,.timing”, az „időzítés” arról árulkodik, hogy- a NATO meg akarta előzni Schmidt kancellár májusi washingtoni útját, a római döntéssel befolyásolni szándékozván, a nyugatnémet kormányfő amerikai tárgyalási pozícióit. Az máris bizonyosnak látszik, hogy a nyugati diplomácia fő témája legalább három hónapig, ha nem tovább, a Szovjetunióval való tárgyalások időpontja, mikéntje, színhelye és napirendje lesz. 2. Mik a pakisztáni politikai válság okai? Pakisztánról tudni kell, hogy mesterségesen létrehozott állam, még a neve is rö- vidítéses csinálmány: valaha Londonban tanuló mohamedán diákok tervezték el, hogy az akkor még Brit Indiából kiszakítanak egy részt, ahol hittestvéreik élnek, s Pand- zsab, Kashmir és Szind kezdőbetűinek felhasználásával Pakisztánnak nevezték el megálmodott, leendő hazájukat. 1947-ben létre is jött Pakisztán, a 70-es évek elejére százmilliós országgá lett, de úgy, hogy két, egymástól 1500 kilométerre eső részből állott. A keleti rész véres, fegyveres események után lett önálló állammá: ez Banglades. A maradék Pakisztán is jó ötvenmilliós ország. Egy pillantás a térképre, meggyőzhet stratégiai, katonai-földrajzi fontosságáról: Irán és Afganisztán szomszédságában van, az Indiai-óceánhoz tartozó Arab-tenger partján, közel a Szovjetunióhoz és Kínához ... Csoda-e, hogy már 1954-ben szövetséget kötött az Egyesült Államokkal és be is lépett két, amerikaiak összeeszka- bálta szovjetellenes, katonai koalícióban SEATO-ba és a CENTO-ba. A 60-as években aztán Kína felé is „nyitott” Pakisztán, eddig már vagy kétmilliárd dollár értékű segítséget kaptak a pakisztáni vezetők a pekingiektől. A gazdasági gondok azonban sem ettől, sem az amerikai s egyéb nyugati támogatástól nem szűntek. Az ország lakosságának nagy részé különböző nemzetiségiekhez tartozik: szindhik és gudzserá- tik, afgánok és beludzsok, braguk és csitralik élnek Pakisztánban. Mind sűrűbben lépnek fel követelésekkel, hol önkormányzatot sürgetnek, hol elszakadni is készek lennének. A nehézségek leküzdésére 1958 óta újra meg újra tábornokok próbálkoznak népelnyomó, antidemokratikus intézd kedésekkel. (Csak rövid ideig volt „civil” hatalom, Bhutto miniszterelnökségével, Bhut- tót viszont az 1977-ben végrehajtott puccs ' után Ziaul Hak tábornok kivégeztette...) Erre a belső válsággal küszködő Pakisztánra irányította rá a világ figyelmét a pakisztáni utasgép eltérítése és száznál több túsz kéthetes megpróbáltatása, amely a mai nap már végéhez közeledik, ha valamilyen erők ezt nem gátolják meg. 3. Mit jelent a brit belpolitikában az „új felállás”? A hagyományokat oly híven őrző Angliában a konzervatívok és munkáspártiak „valtógazdálködása”, úgy látszik, a végéhez közeledik. Az ellenzéki munkáspárt vezetése valamelyest balra tolódott el, amit elutasítottak a jobboldali munkáspárti politikusok, Jenkinsszel és Owennel, a volt közös piaci elnökkel és a korábbi külügyminiszterrel az élen, egy új,, szociáldemokratának nevezendő pártot akarnak alapítani. Számításuk az, hogy a kis liberális párttal koalícióra lépve a következő választáson győzni tudnak, mivel akkor a két nagy párt ,a •,tory” párt és a labour egyformán meg fog fizetni kormányzási kudarcaiért, Nagy-Britannia jelenlegi válságáért. Mi tagadás, Londonban a kormánynak súlyos helyzettel kell szembenéznie: a munka- nélküliséggel, amelynek már két és fél millió munkás az áldozata, a növekvő elégedetlenséggel, amelyet legújabban az adóterhek növelése éppúgy előidézett, mint a munkaadó államnak az a hajthatatlan magatartása, amellyel visszaverte a közalkalmazottak bérköveteléseit. Csoda-e, hogy hétfőn olyan nagy közalkalmazotti sztrájk volt Angliában, amilyent évtizedek óta nem láttak? A „vaslady”, azaz Thatcher asszony azonban ennek ellenére sem mutatja á gyönge- ség jeleit, nem hajlandó eltántorítani magát igazán konzervatív gazdasági és politikai elképzeléseitől. Széles körű véleménynyilvánítás Kádár János szavait követően Földes Imréné a győri Gardénia Csipke- és Függönygyár igazgatója, a női egyenjogúság gyakorlati megvalósulásáról szólt. Ezután az elnöki tisztet átvevő Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára bejelentette, hogy a kongresz- szus munkáját több országból is táviratban, illetve levélben üdvözölték a különböző társadalmi szervezetek, mozgalmak, így a szovjet békebizottság. Csepelyi Tamás, a fehérgyarmati járási, városi pártbizottság első titkára felszólalásában a szülőföld szeretetét, a népek közötti barátság és megértés fontosságát hangsúlyozta. Márta Ferenc akadémikus, a tudományos kutatók tevékenységéről, dr. Dobos László, a népfront Bács-Kiskun megyei bizottságának elnöke az idősekről való gondoskodást hangsúlyozta. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese többek között a szakszervezetek, a Hazafias Népfront együttműködésének lehetőségeiről szólt, a szocialista demokrácia fejlesztésében. Dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a katolikus püspöki kar elnöke többek között a család szerepet a gyermekek nevelésében, kulturális értékeink jelentőségét tette szóvá közös értékeink gyarapításában. Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter településpolitikai célkitűzéseink megvalósításáról, a lakásigények kielégítéséről beszélt. Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára pedig a magyar—szovjet kapcsolatok szélesítését, mélyülését hangsúlyozta. A kongresszus soros elnöke, Molnár Frigyes ezt követően bejelentette, hogy számos magyar társadalmi szervezet, tudományos társaság, munkahelyi közösség küldte el levélben, -táviratban üdvözletét, és kívánt eredményes tanácskozást a népfront VII. kongresszusának. Ezt követően a vitában még több munkás, szövetkezeti tag, az értelmiség képviselője mondta el véleményét. A Hazafias Népfront VII. kongresszusa ma folytatja munkáját. ☆ Tegnap a tanácskozás délutáni szünetében Kállai Gyula és Sarlós István, a népfront- mozgalom veteránjaival találkozott. Felelevenítették a régi idők, harcok emlékeit, szót váltottak a ipái mozgalmi munka tapasztalatairól, a jövő tennivalóiról. Feléled a 1977 szeptembere óta kering földünk körül a Szaljut—6 űrállomás, mely eddig számos szovjet űrhajóson kívül hat baráti ország űrhajósa számára is a kutató-kísérletező munka színhelye *=- és egyben otthon is — volt. A Szojuz—T—4 személyszállító űrhajó március 12-i felbocsátásával megkezdődött az űrállomás idei programjának végrehajtása. Mint az a korábban lezajlott űrrepülések, így a tavalyi szovjet—magyar közös űrrepülés kapcsán közismert, a Szaljut—6 igen fontos sajátsága, hogy két szállítóűrhajó fogadására képes, így lehetővé teszi, hogy a huzamosabb ideig fedélzetén tartózkodó úgynevezett állandó személyzet időnként rövi- debb ideig velük dolgozó .látogatókat fogadjon, illetve az űrállomáshoz teherszállító űt- hajó/is kapcsolódjon. A két dokkolószerkezettel ellátott űrállomástípus első képviselőjeként a Szaljut—6 messzemenően teljesítette tervezőinek elvárásait, sőt gzt mondhatjuk, hogy meglepően hosszú világűrbeni szolgálati idejével korábban nem remélt tapasztalatokhoz juttatta a tudósokat és mérnököket. Nem csak a fedélzetén elvégzett „Szaljut" nagyszámú kísérletre, a szárazföldek és óceánok megfigyelésével szerzett ismeretekre kell itt gondolnunk, hanem magának az űrállomásnak a viselkedésére is. Ez az első olyan emberkéz alkotta űreszköz, amely évekig a világűr szélsőséges igénybevételi körülményei között tartózkodott, és mégis megőrizte alapvető készségét arra, hogy fedélzetén az odaérkező emberek biztonságban éljenek, dolgozzanak. Az evvel kapcsolatos tapasztalatok hatalmas segítséget jelentenek ahhoz, hogy új — még hosszabb szolgálati- idejű — űrállomásokat, sőt a majdani bolykóköZi repülésekhez alkalmas űrhajókat tervezzenek. A Szaljut—6 a szovjet konstruktőrök, a szovjet ipar és az űrhajósok közös munkáját dicséri — gondoljunk itt arra, hogy a fedélzetén dolgozó űrhajósok számos ellenőrző vizsgálata és javítófelújító beavatkozása is kellett ahhoz, hogy az űrállomás negyedik évében is használható legyen. Ez .az űrállomás szinte ösz- szeforrott az Interkozmosz- egytittműködés keretében végrehajtott nemzetközi személyzetű űrrepülésekkel, hiszen már eddig is hat kisebb szóűrállomás cilista ország kutatóűrhajósa dolgozott fedélzetén a szovjet kozmonauták társaként. Várható, hogy amennyiben a Szojuz—T—4-ről átszálló űrhajósok a távellenőrzés eredményeit megerősítik -í- tehát az űrállomás 'életfenntartó rendszereit, energiaellátását, híradó berendezéseit és a kísérleti eszközöket jó állapotban találják —, úgy a közeljövőben ismét nemzetközi személyzet látogathat a Szaljut—6-ra, folytatódhat az In- terkozmosz együttműködésében kitűzött kutatási program végrehajtása. Hazánk szakemberei továbbra is részt vesznek a közös űrrepülések programjában, ha nincs is magyar állampolgár az űrállomás fedélzetén. A tavalyi közös űrrepülés tapasztalatainak alapos értékelése egyfajta előkészítése volt az újabb űrrepüléseknek, az új kísérletekre vonatkozó javaslatok kidolgozása — vagy az új kísérletek értékelésébe való bekapcsolódás — pedig hozzájárulás a többiek munkájához, a szocialista közösség tudományos eredményeihez. Beöthy Mihály Pálfy József Röviden i — „Cold Winter— 81” fedőnévvel nagyszabású NATO- hadgvakorlat kezdődött Észak- Norvégiában az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Hollandia és Norvégia részvételével. A mintegy 12 ezer katona, valamint harcirepülőgép és hadihajók részvételével folyó hadgyakorlaton az öt NATO-ország tengerészgyalogos alakulatai a partraszállással kapcsolatos feladatokat gyakorolnak. * — Az afganisztáni biztonság gi erők a lakosság segítségével további ellenforradalmi csoportokat számoltak fel Par- van tartományban. A garázdálkodó banditáknál amerikai, kínai és pakisztáni fegyvereket, valamint nagymennyiségű felforgató tartalmú röpiratot találtak. * — Gerald Ford volt ameri-' kai elnök perzsa-öbölbeli kőrútjának első állomásán, Ománban látogatást tett a szultánnál és átadta neki Ronald Reagannak az amerikai „gyorshadtest” számára a térségben létesítendő támaszpontokkal kapcsolatos üzenetét. NÓGRÁD — 1981, március 15., vasárnap 3
