Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

WofcFech Jaruzelski Lengyelország új miniszterelnöke A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága hétfői ülésén úgy döntött: ja­vasolja a szejmnek, hogy Voj- ciech Jaruzelski hadseregtá­bornokot, a Lengyel Népköz- társaság nemzetvédelmi mi­niszterét nevezze ki minisz­terelnökké. Jaruzelski 1923. július 6-án született a lublini vajdaság egyik községében, Kurówban. Tiszti iskolát végzett, s 1943- ban, a Szovjetunióban meg­alakult lengyel néphadsereg tagjaként bekapcsolódott a Lengyelország felszabadításá­ért vívott harcokba, majd a felszabadulást követően a na­cionalista fegyveres csoportok felszámolásában vett részt. 1947 óta a Lengyel Egyesült Munkáspárt tagja. A későbbi­ek során több fontos funkciót töltött be a lengyel néphadse­regben: 1960—65. között poli­tikai főcsoportfőnök, 1962—68. között nemzetvédelmi minisz­terhelyettes, 1965—68. között a néphadsereg vezérkari főnöke, 1968 óta nemzetvédelmi mi­niszter. Wojciech Jaruzelski 1964- től a LEMP KB, 1971 decem­berétől a PB tagja, 1961 óta képviselő a szejmben. Számos magas kitüntetés tulajdonosa. A kormányfőt, aki tagja a LEMP Politikai Bizottságának és nemzetvédelmi miniszter, szerda délutáni ülésén válasz­totta meg a parlament. Az idevonatkozó személyi előterjesztést a parlamenti pártok nevében Stanislaw Ka- nia, a LEMP KB első titkára tette meg. Kérte a s'zejmet, hogy fogadja el Jozef Pin­kowski eddigi miniszterelnök lemondását és válassza meg utódjának Wojciech Jaruzels- kit. A képviselők az indít­ványt elfogadták, egyszers­mind úgy döntöttek, hogy a kormányfői megbízatás ellátá­sával egyidejűleg Jaruzelski tovább irányítja a nemzetvé­delmi tárcát. A távozó miniszterelnöknek a kormány élén kifejtett te­vékenységéért mind Stanislaw Kania, mind pedig — a parla­ment nevében — Stanislaw Gucwa, a szejm marsallja (a parlament elnöke) köszönetét mondott. (MTI) Jaruzelski parancsa Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Nép- köztársaság nemzetvédelmi minisztere szerdán parancsot adott ki abból az alkalomból, hogy a szejm szerdai ülé­sén a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökévé választot­ták. Jaruzelski parancsában hangoztatta, hogy a lengyel nép­hadsereg, hűen a hazafias múlthoz, a párt eszmei vezeté­sével teljesíti védelmi feladatát és odaadóan szolgálja a népet. Emlékeztetett arra, hogy a miniszterelnöki tisztet Lengyelország háború utáni történelmének igen súlyos idő­szakában veszi át. Meggyőződését fejezte ki, hogy a len­gyel fegyveres • erők — fegyverbarátságban a Varsói Szer­ződés tagállamainak hadseregeivel — továbbra is szünte­lenül munkálkodnak harckészségük tökéletesítésén és min­den esetben megbízhatóan teljesítik feladatukat, szavatolva ily módon a Lengyel Népköztársaság független és szocia­lista létét. (MTI) Magyar felszólalás Madridban A madridi találkozó szerda délután tartott teljes ülésen befejeződött a még a karácso­nyi szünet előtt beterjesztett több mint nyolcvan javaslat vitája. Az ülésen felszólalt dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Bevezetőben emlékeztetett a nemzetközi helyzetnek az utóbbi időkben bekövetkezett romlására, hozzáfűzve: az enyhülés megőrizhető, ha a különböző társadalmi rend­szerű államok elmélyítik és kiterjesztik politikai párbeszé­düket, kapcsolataikat. A Ma­gyar Népköztársaság szövet­ségeseivel együtt úgy kíván tevékenykedni a madridi ta­lálkozón, hogy az haladást hozzon a helsinki záróokmány, valamennyi elvének és aján­lásának megvalósításában. A magyar küldöttség vese- tője kiemelte, hogy hazánk támogatja az európai katonai enyhülési és leszerelési konfe­rencia megtartására előter­jesztett lengyel javaslatot, és azt alapnak tekinti a további tárgyalásokhoz. A megállapo­dás érdekében lehetségesnek tartjuk a jugoszláv és svéd javaslatok egyes realista ele­meinek hasznosítását. Bizo­nyos érintkezési pontok van­nak a francia tervezettel is. A szónok kitért az emberi jogok területén való nemzet­közi együttműködés kérdései­re hangsúlyozva, hogy ennek az együttműködésnek nincs semmi köze egyes személyek szocialistaellenes tevékenysé­gének ösztönzéséhez. Rámuta­tott: a szuverén államok bel- ügyeibe való beavatkozási kí­sérletek aláássák a nemzet­közi megértést és együttmű­ködést, ellentmondanak az ENSZ alapokmányának és a helsinki záróokmánynak. A részt vevő államoknak kölcsö­nösen tiszteletben kell tarta­niuk egymás alkotmányos és jogrendjét, amelynek keretei között az emberi jogok meg­valósulnak. A magyar nagykövet hang­súlyozta, ha minden oldalról megvan rá a készség, lehetsé­gessé válik egész sor párhu­zamos, vagy hasonló javaslat mindenki által elfogadható megfogalmazása, s ez előre­lendítheti a kölcsönösen elő­nyös gazdasági-kereskedelmi együttműködést. Ebben a vo­natkozásban a legfontosab­bak közé sorolta a szovjet- lengyel indítványt, amely az energetika területén irányoz elő összeurópai együttműkö­dést, valamint az ugyané tárgyban előterjesztett osztrák javaslatot. ‘ . A szónok emlékeztetett ra, hogy a humanitárius és egyéb területeken való együttműkö­dés elmélyítésére és bővítésé­re irányulnak azok a javasla­tok is, amelyeket a magyar küldöttség — részben társ­szerzőként — előterjesztett. Utalt rá, hogy e területen még sok olyan javaslat van, amely építő és megfelel a hel­sinki záróokmány szellemé­nek. Ezeket a magyar küldött­ség kész figyelembe venni a szerkesztési munkában. Egyes nyugati küldöttségek ezzel szemben elmennek fontos, konstruktív javaslatok mel­lett, amelyek a helsinki záró­okmány előírásainak jobb gyakorlati megvalósítását cé­lozzák. Ez a magatartás ösz- szeegyeztethetetlen azokkal az amerikai küldöttségvezető ál­tal hangoztatott kijelentések­kel, miszerint kész a kiegyen­súlyozott munkára. El nem kötelezetlek Romesh Chandra beszéde „Erősen bízunk abban, hogy az el nem kötelezett országok új-delhi külügyminiszteri ér­tekezlete a magáévá teszi az emberiség mai nagy problé­máival összefüggő javaslato­kat és lépéseket tesz a fegy­verkezés, az ínség felszámo­lására” — jelentette ki szer­dán Romesh Chandra, a Bé- ke-világtanács főtitkára. Chandra, aki a BVT dele­gációjának élén az értekezlet helyszínén tartózkodik, az MTI kiküldött tudósítójának, Patak Károlynak nyilatko­zott. Elmondotta: „Indiában a lakosság minden rétege öröm­mel fogadta a konferencia megrendezését. Mély és álta­lános aggodalom érződik itt a növekvő fegyverkezés elő­idézte veszély miatt. A Bé- ke-világtanács küldöttségével egyetemben módom volt arra, hogy külügyminiszterekkel találkozzam, s megbeszélést folytassak velük az amerikai fegyverkezés kérdéseiről —, amelyeket a neutronfegyverreí kapcsolatos bejelentés külö­nösen időszerűvé tett — és az Indiai-óceán fegyvermen­tesítését szolgáló indítvá­nyokról, közöttük Leonyid Brezsnyev éppen Indiában közzétett, a térség és a Per­zsa-öböl fegyvermentesítésé­vel összefüggő javaslatáról. Az indítvány iránt itt jelen­tős érdeklődés nyilvánul meg.” „Vannak természetesen kö­rök, amelyek szemben áll­nak. az el nem kötelezett mozgalommal és most is min­dent megtesznek, hogy an­nak országait szembefordít­sák egymással, viszályt szít­sanak”. A mozgalom köteles­sége az, hogy harcoljon az ilyesfajta kísérletek ellen. Eb­ben az összefüggésben kell szemlélni Indira Gandhi in­diai miniszterelnöknek az értekezlet megnyitó ülésén az egységre, az új kezdemé­nyezésekre, a leszerelésre, az enyhülés megóvására, az új gazdasági világrend megte­remtésére tett felhívását. Az el nem kötelezett országok kezdeményezései — a szocia­lista országokéival együtt — felbecsülhetetlen jelentősé­gűek lehetnek a háborús ve­szély kiküszöbölésében” — fejezte be nyilatkozatát Ro­mesh Chandra. MADRID: ff Kicenfizetfn utódlás I. János Károly király Leopoldo Calvo Sotelo ötven­négy esztendős politikust jelölte Spanyolország miniszter- elnökének. A döntés több szempontból is logikus, a sajá­tos spanyol közegnek megfelelő. Miért? Adolfo Suarez kormányfő nemrég történt lemondásá­nak háttere eleinte zavarosnak tűnt. Ma már azonban bi­zonyosra vehető, hogy a mindenki által tehetségesnek tartott politikus a kormánypárt jobbszámyának nyomásá­ra döntött úgy, hogy távozik és esetleg „elteszi magát ké­sőbbre”. Ez az egyik alapvető tény. A másik az, hogy Hispánia jelenlegi kényes belpolitikai helyzetében és a nem kevésbé bonyolult nemzetközi helyzetben kerülni akarták ugyan a látványos jobbratolódást a spanyol fő­városban — tény azonban, hogy az új kormányfő szemé­lyével azért a jobboldal hadállásai erősödtek. Ügy tűnik, az új kormányfő személye garancia lehet arra, hogy pontosan ez történjek: afféle viszonylag enyhe, de azért érezhető jobbratolódás, méghozzá gondosan „ki- centizett” módon. Mit értünk ezen? Calvo Sotelo emberi­leg és politikailag a leköszönt miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozott, hivatalba lépése tehát valamiféle folyamatosság gesztusának fogható fel. De azért koránt­sem csak annak. Az új kormányfőnek ugyanis elődjénél sokkal szorosabb kapcsolatai vannak a spanyol gazdasági élet „nagyágyúival”. Képességeire már Franco idején fel­figyeltek és miniszteri tárcát ajánlottak fel neki, amit a mérnöki képesítésű üzletember-politikus előrelátóan vissza­utasított — egészen a diktátor haláláig. Negyedszázadon keresztül úgy volt óriási magánvállalatok vezetője, hogy — kiterjedt és előkelő családja és ismeretségi köre révén — otthonosan mozgott a politikai berkekben. Franco halála után Sotelo először kereskedelmi, azutan munkaügyi tárcát vállalt. 1978 tavaszán a közös piaci csat­lakozást előkészítő miniszterré nevezték ki, majd 1980 szeptemberétől gazdasági ügyekkel megbízott miniszterel­nök-helyettes lett. Mindez a következőket jelentheti: 1. Calvo Sotelo technokrata; gazdasági ember egy nehéz ha­zai és világgazdasági helyzetben, 2. személye megfelel a hazai nagytőkének és a nyugati szövetségeseknek, 3. Fran­co alatt nem kompromittálta magát, s ez elfogadhatóbbá teszi a liberálisok és számos baloldali csoport számára. Várható, hogy Suarez kijelölt utódja viharok nélkül esik át a madridi parlament szavazásának első rostáján. Harmat Endre Nagygyűlés Teheránban „Az iszlám papságnak nem szabad beavatkoznia az al- lamügyekbe.” — ezt a fi­gyelmeztetést fogalmazta meg Khomeini ajatollah az iráni iszlám forradalom második évfordulója alkalmából el­hangzott üzenetében. Teherán felvonulási terén, a Sahjad-torony lábánál ne­gyedmillió ember előtt az iráni vallási vezető fia, Ah­mad Khomeini olvasta fel a forradalom vezetőjének szó­zatát. A rádióban is közve­tített üzenet „jogtalannak és mindenképpen kerülendő- nek” minősítette, hogy a val­lási vezetők rájuk nem tar­tozó dolgokba ártsák magu­kat. Az effajta lépéseket „sá­táni sugallatoknak” nevezte, s figyelmeztetett, hogy mind­ez az iszlám papság elszige­telődésére vezethet. A nagygyűlés résztvevői Khomeini ajatollah és Bani- szadr arcképei alatt vonultak fel. A gyűlés szónoka Baniszadr elnök volt, aki beszédében fő­leg az ország nemzetközi helyzetével és gazdasági gondjaival foglalkozott. Az ország nemzetközi elszige­teltségéért politikai ellenfe­leit okolva sürgette, hogy a külügyek irányítását felelős személyiség vegye kézbe. Összeütközések Bulawajóban Zimbabwében súlyos fegy­veres összeütközések veszé­lyeztetik a politikai és gaz­dasági konszolidációt. A ko­rábbi két felszabadító szer­vezet, a Robert Mugabe ve­zette ZÄNU és a Joshua Nkomo vezette ZAPU har­cosai, akiket a kormány az új nemzeti hadseregben akar egyesíteni, fegyveres össze­csapásokba bonyolódtak. Szer­dai jelentések szerint lega­lább 12 volt partizán vesz­tette életét a laktanyák kö­zelében zajlott harcokban. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint a Nkomo ve­zette ZAPU — jelenlegi ne­vén Hazafias Front — fegy­veresei provokálták az ösz- szeütközéseket, elsősorban az ország második legnagyobb városa, Bulawayo körzetében.» Megfigyelők úgy vélekednek: a ZAPU harcosai körében nagy zavart és csalódottsá­got okozott az, hogy vezető­jük Joshua Nkomo elvesztet­te belügyminiszteri posztját, és a Robert Mugabe vezette kormányban nem túl jelen­tős tisztség elfogadására kényszerült. A harcosok fel­tehetőleg nem kaptak még magyarázatot vezetőiktől, hogy Nkomo miért ment be­le a hatalomban betöltött sze­repe alapos csökkentésébe. Joshua Nkomo, aki most tárcanélküli miniszter, ked­den felszólította követőit: hagyjanak fel az erőszakos akciókkal. Az ország több fontos köz- útját le kellett zárni, mert a zavargások a polgári 'lakos­ság életét is veszélyezteti. Salisburyben kormánykörök­ben tartanak attól, hogy a volt szabadságharcosok kö­zötti összetűzések lehetetlen­né teszik a nemzeti hadse­reg létrehozását, amelyre pe­dig a Dél-afrikai Köztársa­ság szomszédsága miatt nagy szükség lenne. (MTI) Magyar—bofgér kapcsolatok A barátság termékeny évei A történelemtudománynak különálló ágazata a kapcsola­tok históriájának kutatása. Több tudományos mű foglal­kozik a magyarok és bolgá­rok találkozásainak évszáza­daival. A történelmi múltú barátság az élmúlt három és fél évtizedben új alapokra helyeződött; a közös célok, az azonos szövetségi rendszer­hez tartozás új tartalmat adott a két nép kapcsolatának. NÉPI DIPLOMÁCIA Barátságunk fontos állo­másai a magas szintű talál­kozók a két párt, a két ál­lam vezetői között. Legutóbb 1979 júniusában járt magyar párt- és kormányküldöttség Bulgáriában, Kádár János vezetésével. Sor került az el­múlt években miniszterelnö­ki, külügyminiszteri megbe­szélésekre. szoros kapcsolat van az MSZMP és a Bolgár KP, az ifjúsági és társadal­mi szervezetek között. A test­vérmegyék és testvérvárosok viszonya valódi •népi diplo­mácia a baráti kapcsolatok a két testvérnép között egyre mélyülnek. Az elmúlt években dina­mikusan fejlődött a magyar —bolgár gazdasági együtt­működés. Az V. ötéves terv­ben az árucsere értéke 945 millió rubel volt, évente 15 —20 százalékkal nőtt a köl­csönös szállítások értéke. A következő ötéves tervidő­szakban további 45 százalé­kos emelkedésre lehet szá­mítani. A gazdasági szakem­berek különösen örvende­tesnek tartják azt a tényt, hogy a kölcsönös áruszállí­tás kb. harminc százalékát — főként gépipari és vegyipari megállapodások alapján — a szakosított és kooperáció­ban gyártott termékek teszik ki. Bulgária gyártja a KGST- országok számára a villamos targoncák nagy részét, je­lentős eredményeket ért el a bolgár ipar a híradástechni­ka és számítástechnikai ipar­ban. A balkáni szocialista or­szág mezőgazdaságának, élel­miszeriparának és könnyű­iparának számos termékét ismerik a magyar vásárlók a hazai boltokból. Magyaror­szág főleg gépeket, fogyasztá­si cikkeket szállít Bulgá­riába. Az együttműködés fej­lettségét jelzik a két ország közös vállalatai. Az Intransz- mas az üzemek belső szállítá­sának gépesítésével foglalko­zik, az Agromas mezőgazda- sági gépeket gyárt. ÜJABB LEHETŐSÉGEK A gazdasági együttműkö­désben még vannak lehető­ségek a további előrelépésre —. mondják a magyar és a bolgár szakemberek. Hasznos lenne például, ha vállalataink együtt lépnének fel harma­dik piacokon, mindenekelőtt a fejlődő országokban. A magyar—bolgár kapcso­latok immár hosszú évek óta kiterjednek a tudományos együttműködésre. Tudósaink között tapasztalatcsere és kooperáció alakult ki, több fontos tudományágban — így a mezőgazdasági kutatás­ban. Ami a kulturális kapcsola­tokat illeti,#a két nép leg­jobb irodalmárai vállalkoz­tak a műfordítás nem min­dig hálás feladatára. Nagy Lászlót, aki a bolgár népköl­tészet legszebb kihcseit ül­tette át magyarra, magas ki­tüntetésben részesítette a bolgár államtanács. Az el­hunyt magyar költő tiszte­letére emlékmúzeumot nyit­nak Szmoljánban, Rodope „fővárosában”. A kapcsolatoknak termé­szetesen van „nem hivatalos” formája is — a turisták tíz­ezrei látogatják évente egy­más országát, ismerkednek a tájjal, a kultúrával, s min­denekelőtt az emberrel. A Magyarországra utazó polgá­rok közül sokan keresik fel a Dél-Dunántúl tájait, ahol 1945 tavaszán a 2. bolgár hadsereg harcolt a fasiszták ellen. Sokan szeretteik sírját látogatják, mások — az egy­kori katonák — a küzdelmek színterét akarják még egy­szer látni. A harkányi ka­tonasírok virágai a harminc­hat év előtti harcokra em­lékeztetnek, amikor új feje­zet kezdődött a két nép ba­rátságában. M. G. Tíz nap 2500 dollár Professzorok: profi gyilkosok WerBell egészen katonásan fest, bár inkább üzletember Szokványos középosztály­beli amerikai kúria: tágas épület, hatalmas fák között csillagos sávos amerikai lo­bogó, Georgia államban. Gaz­dája egy pirospozsgás, hatva­nas ember, Mitchell Livings­ton WerBell III. „önadományozással” ezre­desi rangot szerzett, s geor- giai birtokán tíz éve zsoldos­képző iskolát nyitott: felké­szít dzsungelharcra, gerilla­háborúra stb. Furcsa egy fog­lalkozás, ám a cég a hatósá­gok jóváhagyásával működik, és WerBell nem fizet rá. Kü­lönböző tanfolyamokat indít: politikusok, filmsztárok test­őreit képezik ki, valamint zsoldosokat, akik a „szabad­ságot védelmezik” Afrikában, a Karib-térségben és Dél- Amerikában. A tanfolyam tíz napig tart, 2500 dollárba ke­rül. A „tanszerek” közt ta­lálható helikopter; könnyű-és nehézfegyver, ágyú, mester­séges dzsungelakadály... — Azt tanítjuk az embe­reknek, hogyan kell gyilkol­ni késsel, vagy pisztollyal, hátulról, vagy szemtől-szem- ben. Tanítványaink nem fog­nak szégyent vallani — mondja WerBell. Amikor a tanítványok meg­érkeznek, terepszínű unifor­mist és kézifegyvereket kap­nak. Az első napon az üldö­zés és a menekülés a tan­tárgy. Az oktató megtanítja, hogyan kell nagy sebesség­gel fordulni, kocsiból menet közben kiugrani, előzni. A második kurzus a lövészet, majd a kézitusa gyakorlása, felderítés, tájékozódás, követ­kezik. Az oktatók professzio­nális gyilkosok, többen viet­nami veteránok, maga Wer­Bell pedig 1977 óta áll a CIA-vel kapcsolatban. Mel­lesleg soha nem volt az ame­rikai hadsereg tényleges tiszt­je. Zsoldosiskola-igazgató- ként ennek ellenére ragyogó­an bevált. Saját tervezésű díszegyenruháján mulatha­tunk ugyan, de a tanfolyam léte annál szomorúbb: ke­mény pénzért gyilkolni tanít­ják itt a kalandorlelkületű je­lentkezőket. Schiffer Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom