Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Fiatal tanácstag \ Kettős öröm hónapja... Az idei év két nagy öröm­mel köszöntött be a Sinka családhoz. Először is három héttel ezelőtt megszületett Marianna. Egészséges, szép kislány, a fiatal házaspár el­ső gyermeke. A másik nagy dolog, és ez is boldogságot jelentett, amikor megtudták, hogy február kö­zepén költözhetnek a Besz- terce-lakótelepen egy két és fél szobás, szép, modern lakás­ba .. Az öblösüveggyár háta mö­gött, a Hajek Rezső utca 20- as számú házban keressük a ■ fiatalasszonyt. A kolónia el­szomorító képet mutat. Itt-ott ruha szárad, egy asszony fát hasogat a fészerben. A fiatal házaspár a férj szüleinél ka­pott otthont. Már négy éve laknak a „padláson”. A fiatalasszony mondja: — Anyósoméknak is egy szoba konyhájuk van, ott sem­miképp nem fértünk volna el. Gondoltunk egyet, és a padlás­térben alakítottunk ki egy szobát, meg konyhafélét. Olaj­jal fűtünk, főzni lent, anyó- soméknál lehet. Amit a legne­hezebb volt megszokni, az ál­landó föl-le mászkálás a mere­dek lépcsőn. A körülményekhez képest barátságos szép lakást ren­deztek be. Bútort, - televíziót, hűtőszekrényt, mindent meg­vettek, a polcokon sok könyv, a falakon képek. Űj bútorda­rabként a heverők végéhez került Marianna kiságya. Sinka Miklósné a sütőipari vállalatnál dolgozik. Az em­ber nehezen tudja elképzel­ni, hogy a törékeny, alacsony fiatalasszony foglalkozása pék. Ahogy mostanában mond­ják, sütőipari szakmunkás. A Rákóczi úti finomsütemény- üzemben süti immár évek óta a kalácsokat, buktákat, túrós­táskákat. — Véletlenül lettem pék. Amikor Salgótarjánba költöz­Egy téma krónikása A kirgíziai Narin folyón épülő vízlépcső filmkróniká­jának új fejezete lesz az a játékfilm, amelynek felvétele­it nemrég kezdte meg Algi- mantasz Vidugirisz neves szovjet rendező és operatőr. A „Férfiak nők nélkül” cí­mű film nemsokára a nézők elé kerül. A toktoguli vízerőmű épí­téséről készült „Narini nap­ló” és a „Nyugtalan nap éve” című dokumentumfilmjeinek témáját folytatta tovább, ami­kor megírta egy játékfilm forgatókönyvét azokról az em­berekről, akikkel együtt kezd­ték, majd együtt fejezték be a toktoguli és kurpszajszki vízerőművet. 17 évvel ezelőtt a filmmű­vészeti főiskola elvégzése után Algimantasz Vidugirisz a kirgiz filmstúdióban kez­dett dolgozni. A tehetséges rendező már első dokumen­tumfilmjeiben képes volt túl­lépni a szenvedélytelen té­nyek bemutatásán, a film nyelvén beszélni a Narin le- igázóinak nagyszerű jellemé­ről. Algimantasz Vidugirisz hőseivel együtt gumicsónako­kon jutott el a jövendő épít­kezés helyére, megmászta a függőleges sziklákat, lefil­mezte az első gépek és beren­dezések szállításának hihetet­lenül nehéz munkáját. A „Narini napló” és a „Nyugtalan nap éve” című filmek a dokumentumfilm-mű- faj kitűnő alkotásai. A rende­ző 15 évig dolgozott e filme­ken. A másfél évtizedes mun­ka kialakította a kutató tü­relmét, a krónikaíró alapos­ságát, a barát hűségét, a sa­ját témáját szerető rendező tehetségét, a nehézségek és megpróbáltatások elviselésé­nek képességét. tünk családostól, mindenképp tanulni akartam. De lányok­nak való szakma csak egy akadt. Gondoltam, üsse kavics, megpróbálom, legfeljebb ha nem megy, abbahagyom. A vége az lett, hogy megszeret­tem, szívesen csinálom. — Lány létére nehéz volt? — Csöppet sem. A modern kenyérgyárakban a nehéz munkát már gépek végzik. Viszont néha gondban voltam, mert kis termetem miatt nem értem föl a polcokat, nem tu­dok megemelni egy nehezebb tálat. Egyébként megálltam a helyemet éppen úgy, mint a fiúk. Ha nagyon ki akarok tenni magamért, itthon néha meglepem a családot valami­lyen finom tésztával. Azt vi­szont elhatároztam, ha beköl­tözünk és saját konyhám lesz, sokkal többet fogok sütni. A fiatalasszonyt tavaly vú lasztották meg a salgótarjáni ,65-ös körzet tanácstagjának. Ez tulajdonképpen a tűzhely- gyári és az üveggyári kolóniát foglalja magába. — A környéket jól Ismerem, hisz’ én is itt lakom négy éve. Annak örülök, hogy egyre több régi, rossz egyszobás lakás marad üresen, jobb, ké­nyelmesebb helyre költöz­nek a családok. Anyósomék egyelőre még itt maradnak, én meg visszajárok a körze­tembe. Amikor hivatalos el­foglaltságom van, megoldom a család segítségével, hogy vi­gyázzanak Mariannára. A fér­jem jelenleg katona, egyéb­ként üvegfúvó, ő is minden­kinek dicsekedett, amikor megválasztottak: „Képzeljé­tek, tanácstag lett a felesé­gem. . Az új lakáshoz is az öblös­üveggyár segítette a Sinka családot. A munkáslakás-épí- tési akció keretében jutnak új otthonhoz. —Negyvenegyezer forintot fi­zettünk be készpénzben, nyolcvanezer kölcsönt kap­tunk az üveggyártól. Vállal­tunk egy második gyereket, így aránylag kevésbe kerül. A többit havonta törlesztjük. Ahogy más házaspárok is. Még szerencse, hogy a búto­runk megvan. Legfeljebb a gyerekszobát kell berendez­ni. Függönyt, szőnyeget ven­ni. Csak már ott laknánk... A fényképre Marianna is rá­kerül. Az édesanyja moso­lyogva mondja: — Látod, te Időben kezded a szereplést... így igaz! A közéleti „mun­kásságot” nem lehet elég ko­rán elkezdeni. — cse — Vita a KISZ kongresszusi leveléről Algimantasz Vidugirisz „Vidugirisz a maga módján építi erőművünket — írta a Pravda című lap, miután be­mutatták a „Narini napló” cí- 'mű filmet. — Nem véletlenül választották az építők a film­rendezőt a. toktoguli vízerő­mű tiszteletbeli építőjévé.” Algimantasz Vidugirisz, a Kirgiz SZSZK érdemes mű­vésze, kéttucatnyi film al­kotója. Számos kitüntetése van, közöttük a krakkói fesz­tivál Aranysárkánya, a tehe- ráni fesztivál aranyszobra, a tamperei nagydíj, a grenoblei Grand Prix, és a lipcsei fesz­tivál Ezüstgalambja. A NÖGRAD február 1-1 szá­mában vitairat Jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olva­sók elé bocsássuk a levél mon­dandóját, s véleményeket, ja­vaslatokat kérjünk annak ki­egészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást, s várjuk az újabb véleményeket. „Ügy érzem sok területi alapszervezetnél probléma amiről szólok.., A területi alapszervezetek összetétele, sajnos rendkívül heterogén, a KISZ-ben levő összes réteg megtalálható, kezdve a nyolc általános iskolából kimaradot­taktól, egészen a fiatal pá­lyakezdő dipdomásokig. Itt nem csak az életkori sajátos­ságokat kell figyelembe ven­ni, hanem azt is, hogy ezek­nek a fiataloknak egészen más az érdeklődési körük és műveltségi szintjük. És ezek tevékenységét rendkívül ne­héz összehangolni. Kis közösségekre vonatkoz­tatott koordinációs javasla­tokat sem az eddigi akció- program, sem a kongresszusi levél nem tartalmaz. A fe­lettes KISZ-bizottságok se­gítségét is hiányolom, hisz’ ilyen irányú útmutatásokat nem adnak, pedig ezekre szükség lenne... E hasábokon keresztül is kérem mindazo­kat, akik a területi alapszer­vezetekben dolgoznak, mond­ják el problémáikat, s együtt keressük rá a megoldást.” Hajdara Dezső alapszervezeti titkár MIÉRT NEM SZÓLUNK NYILVÄNOSAN7 „Nagy figyelemmel olvas­tam a NÓGRÁD-ban megje­lent vitaindító cikket, amely, azt hiszem hozzászólásra ösz­tönöz mindenkit Én a mun­kás-, illetve a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok helyze­téről szeretném elmondani vé­leményemet. A szövetkezeten belüli nemzedékváltás folya­mata meggyorsult. Ahhoz, hogy a fiatalok ne csupán munkahelynek tekintsék a szövetkezetek meg kell velük értetni — és itt fontos a KISZ befolyása —, hogy ők a szövetkezetnek nem csak mun­katársai, hanem az idősebb tagokkal együtt a tulajdono­sai is. Sok esetben még a KISZ-alapszervezet megalakí­tása is gondot jelent. Ez azon­ban kapcsolatba hozható a szövetkezeten belül működő társszervek (szakszervezet, párt) munkájával. Ott, ahol ezek a tömegszervezetek mű­ködése nem kielégítő, a fel­nőtteknek sincs közéleti te­vékenysége, ott az esetek többségében a fiataloktól sem várhatunk kezdeményező­készséget. Szövetkezeten belül a de­mokrácia az egyik fontos al­kotóelem. Számos lehetőség kínálkozik arra, hogy minden­ki elmondja a véleményét. Hajlamosak vagyunk, hogy nyíltan gyakoroljunk kritikát, csak az a baj, hogy ezt már nyilvános fórumokon nem mondjuk el. Szerintem ennek két oka lehet: — Kialakult az a téves né­zet, hogy ha valaki bírálni meri felettesét, akkor annak a későbbiekben következményei lesznek. Legegyszerűbb meg­oldás, hogy mindenki hallgat annak ellenére, hogy saját véleményt alkotott az adott témáról. — Ha valaki nyíltan, őszin­tén szeretne beszélni, lehet hogy nincs hozzá megfelelő szókincse. Gátlásai támad­nak, megijed attól, hogy va­lamit rosszul fog mondani és ezért őt kinevetik...” Szabó Tünde Rétsági járás TARTALÉKUNK: AZ EMBER „Tartalékaink tartaléka — játszva a szavakkal — a fia­tal ember. Ez a jelző valóban csak állapot, átmenet, de út ahhoz, hogy az alkotó ember megteremtse „teljesebb, iga- zabb mását”. Az első gondo­latok között ez jutott eszem­be, olvasva a KISZ kongresz- szusi levelét. Terjedelmes és komplex véleményt alkotni ne­héz a levél gondolataiból. Nem divatból — ugyanis erről ma „sikk” gondolatokat közölni —, de engem egy téma kész­tetett véleményalkotásra: a levél emberi értékeket tag­laló megállapításai... Megyénk egyik üzemének szakszervezeti vezetője mond­ta nemrégiben: „Könnyebb a harangot kongatni, mint ön­teni.” Rögvest átültettem a szimpatikus, népi ihletésű gon­dolatot: néhol az ifjúságpoli­tikában is több a „harango­zó” a kelleténél! Néhányuk kezében már a vészharang kö­tele van. Bizonyos, hogy könnyebb a ma felnövő fia­tal nemzedéket rendre bí­rálni, mint folyamatosan ne­velni. (Nem összetévesztendő az oktatással!) Mintha a korszerűtlen fut­ballt játszanánk: sok az ol­daladogatás, fölösleges cse­leket csinálunk, egymásra mu­togatunk, állunk a pályán, stb. Apropó, pálya! A kong­resszusi levél reálisan jelzi, hogy „bár a pályakezdés még nem mindenhol zökkenőmen­tes, egyre többen találják meg munkájuk örömét, egyre több helyen jutnak vezetőbeosztá­sokba a fiatalok. Azt mond­tam, néhányan állnak a pá­lyán. Mert hagyják őket áll­ni! Meggyőződésem, hogy az az ember, aki tudásának és képességének megfelelő fel­adatot kap, nem csak jobban, hanem jobb érzéssel is dol­gozik, nem beszélve az ered­ményről. És az oldaladogatá­sok! Ki a felelős alapvetően az ifjúság neveléséért? A válasz közhelyszerűen ismert: a társadalom. De a viszony kétoldalú, mert az ifjúság is felel a társadalomért. Vannak olyan jelenségek, ellentmondások, amelyekről — nekünk fiataloknak is — ha­tározottabban kell szólnunk, és felelősségünk, megalapozott tudásunk birtokában, a kö­zösség erejére támaszkodva a megoldásig küzdeni. Mit jé- lent ez? Ott tenni, ahol a baj van. Ott csukni be a kis­kaput, ahol nyitogatják. Ott leplezni le az ügyeskedőket, a fantáziátlan „közhelykiálto- zókat”, a „műmelldöngetőket”, ahol a legtöbbet ártanak a köznek”.., Demus Iván KISZ balassagyarmati járási titkár Rubens és a csúz Peter Paul Rubens flamand festő közismerten telt idomú modelljei magukon hordják az izületi csúz látható jeleit is — erre a megállapításra ju­tott négy szakorvos a festő késői képeinek tanulmányozá­sa során. A cikk, amelyet a napok­ban tettek közzé egy amerikai orvosi , szaklapban, rámutat: ugyanazok a modellek nem egészen ugyanúgy jelennek meg az egymást követő ké­peken, és a változás mértéke megfelel a képek keletkezési sorrendjének. Az egyre ífo­gadtabb ujjízületek és csuk­lók éppen azt az elváltozást mutatják, amelytől ma milli­ók szenvednek, és amelyet az orvostudomány ismeretei sze­rint a csúz idéz elő. A feltételezés rávilágít ar­ra, hogy a betegség, amely­nek kialakulását az orvosok a modern életforma, az ipari termelés és a környezeti vál­tozások bekövetkeztével hoz­ták összefüggésbe, valószínű­leg sokkal régebbi keletű, mint azt eddig hitték, hiszen Rubens 1577-től 1640-ig élt. LENNON (VI.) Yoko felülkerekedik NÓGRAD — 1981. február 8., vasárnap Miért történt ez John Len- nonnal? George-dzsal, Paullal és Ringóval közösen már voltak egyszer a távoli Indiá­ban Maharashi gurunál vi­lágosságot keresni, de csak publicity kórságot találtak. Yoko hosszú utazásra küld­te a szelíd keletre. John megpróbálkozott a buddhiz­mussal, a transzcendentális meditációval, a jógával és a mikrobiotikus étkezéssel. Yoko megmondta, hogyan tegye, és úgy tűnt, John követi a taná­csait. Yoko azonban el is köszönt Johntól, amikor elege lett ab­ból, hogy csupán „a híres Beatle felesége” legyen. A föl­döntúli dicsőség árnyéka meg­bénította a földi mozdulata­it. John és Yoko szétváltak. 18 hónapra. Yoko New York­ban maradt, John Los Ange­lesben vedelt, míg „minden üveg ki nem ürült”, ismét ká­bítószert szedett, és ismét úgy viselkedett, mint Beatle korá­ban. A dal, amelyet egy világos pillanatában írt, ennek meg­felelően cseng és guruja ra­jongó táboráról szól: „Nobo­dy loves you, when you’re down and out” (senki nem szeret, ha a mélyponton vagy). De Yoko még szerette, és amikor az önmegismerésben elég tapasztalatra tett szert — „Gyakran felhívtam, és mondtam, hogy haza akarok menni, de ő mindig úgy vél­te, hogy még korai” —, John és Yoko ismét összeköltöztek. . Yoko: „Egyáltalán nem kel­lett megváltoznia, csak be kel­lett látnia, hogy a világ kö­rülöttünk nem olyan fontos, mint mi ketten!” 1975-ben jött a világra fia, Sean, és Yoko azon a véle­ményen volt, hogy ő „kilenc hónapon keresztül már eleget tűrt”, és ettől kezdve csak a Lennon-dalok szerzői jogdíjá­val törődött, amelyeket John, Paul McCartney-yel _ közösen írt, és amelyek mindkettőjük­nek évente márkában számol­va 23 milliót jövedelmezett. Yoko felülkerekedett, Jphn háztartásbeli lett és a gyer­mekkel törődött. De mit tett még ebben az utolsó öt évben, hogy jön egy volt Beatle ahhoz, hogy hir­telen kását kezdjen kavargat- ni és gyereket pólyázni? „Mindig ez a Yoko” károm­kodik Paul, George és Rin­gó és szólistaként produkál­Konyhajelenet Yokóval. ják magukat. „Süket duma, amit beszélnek”, mondta John, és továbbra csöndben ma­radt. „A rock’n roll már nem szerez örömet nekem” — mondja egyszer. Ezek egészen új hangok egy olyan ember­től, aki valaha megállapítot­ta a Beatlesről, hogy híresebb, mint Jézus. A valódi John Lennon jól érezte magát a magaválasz- totta szerepében. Nem szíve­sen látogatott koncerteket sem,’ mert megrohamozták a rajongók, ahelyett, hogy a ze­nét hallgatták volna. Irt leg­alább valami kis rockzenét, amit szívesen hallgatott? Még azt sem, egyszerűen hallgatott, visszavonult, a hétköznapok­ba, még csak a Beatles leme­zeit sem hallgatta. (Folyt, köv.) Következik: Megtört a csönd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom