Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-04 / 29. szám
Visszatérés a régihez Taron Á televízióból jelent ük ■■ Fázósan, magunkat összehúzva lépkedünk a tanácsháza felé. Kísérőm egy vasutas, akinek reggel telt le a szolgálata Salgótarjánban, a nagyállomáson, most igyekszik haza otthonába, mely az állami épülettel szemben áll. s ezért szívesen vállalkozott a kalauzolásra. Űtközben beszélgetünk. Kezdetben a szokásos apróságokról, majd lassan a község kulturális élete felé terelem a szót. A vasutas, miközben megtudom, hogy egyáltalán nem elégedett a helyi művelődési helyzettel, meglepően világos gondolatokat fogalmaz meg tennivalókként. Főleg a gyerekek, a fiatalok miatt aggódik, amiatt, hogy kevés kulturális lehetőséget nyújt nekik a művelődési ház. Magatartásának semmi köze a vén- asszonyos sopánkodáshoz. hiszen megmondja mindjárt a javításra vonatkozó elképzeléseit is. Legfontosabbnak az iskola és a művelődési ház meglazult kapcsolatának a rendezését tartja, ennek alapján a gyerekek számára szervezett szakkörök, irodalmi színpad megteremtését, mondván, ha a gyerekek szereplési alkalomhoz jutnak, abból haszna származik a felnőtteknek, a kultúrháznak is; hiszen egy gyerek tíz ..nagyot” hozhat magával. A Tari községi- Tanács elnöke, Csépe Géza kabátját akasztja a fogasra, most kezdi a napot. Ma már szívesen beszél a kültúrházról, a helyi kulturális törekvésekről. Január elsejétől' új műve- lődésiház-igazgató lépett munkába. * Babják György Pásztóról jár, 25 éves, érettségizett fiatalember. betanított nyomdai gépszedő volt. Szeretné elvégezni a főiskolát, ebben mi maximálisan támogatjuk. — Korábban sokféle mendemonda járta a tari kulturális életről. Ügy tűnt, nem volt igazi, komoly> felelős gazdává a közművelődésnek. Mi erről a véleménye? — Nem szívesen beszélek arról, aki már nincs itt, ám az igazsághoz tartozik, hogy a sustorgások jó része valóságos alapokon nyugodott. Hetvenkilenc novemberében még véletlenül sem gondoltuk, hogy rossz lóra teszünk, hiszen a népművelőt a megyei művelődési központ igazgatója ajánlotta. Aztán hat és fél hónapi itt tartózkodása alatt több bajt csinált, mint hasznot. A lakosság egy idő után nagyon rossz véleménynyel lett a kultúrházunkról. Ezt szeretnénk mihamarabb elfelejtetni. — Gondolom, már azért is, mert megelőzően Taron tartalmas, jó színvonalú közművelődési tevékenység folyt. Ezt láttuk a mozikban* Egy kis dugó Visszapillantás a januári filmbemutatókra ' EGY KIS INDIÁN lopta be magát Salgótarján idősebb és egészen fiatal mozálátogatói- nak szívébe, az év első napjaiban. Elsősorban e két korosztály körében aratott osztatlan sikert Bemard Mc- Eveety színes amerikai produkciója, amely a hajdani hollywoodi filmek stílusát idézte. Jóllehet már az első kockák után bizonyossá vált, hogy hamisítatlan giccset fogunk látni — némi humorral fűszerezett, érzelmes-kalandos történetet —, mégsem tudtunk haragudni a „Ms indiánra”. Pedig közitudott, hogy a szentlmentailizmus r égés-rég száműzött a „papa mozijából’'. Az ötvenes évek édes-bús történeteit keményebb színek váltották fel a vásznon — bizonyítva a tizedik múzsa nagykorúságát. A művészi igényességgel fellépő alkotók kíméletlenül szakítottak az „életidegen”, hamis ábrázolásmóddal, és rószaszín felhők helyett komorabb árnyalatokkal tükrözték a valóságot. Arról már nem ők tehetnek, hogy tehetségtelenebb kollégáik jóvoltából vérfürdővé változott a mozivászon, s arról sem, hogy manapság a szexualitás és a erőszak — sokszor öncélú — 'szerepeltetése jelenti a „rózsaszín felhőket” ... Mindenesetre a krimidömping sem válik nagyobb dicsőségére a filmművészetnek, mint a hollywoodi szentimentalizmus. Sőt, ebben az erőszakhullámban kifejezetten üdítően hatott az EGY KIS INDIÁN „művészieden tisztasága”. Nehéz lenne meghatározni A7, ÁRNYÉKBOKSZOLÖ című NSZK játékfilm műfaját. A film végén sem igen tudja eldönteni a néző, hogy mit is látott: krimit, vígjátékot vagy társadalmi drámát. Michael Fengler rendező hősei, a lejtőn meginduló fiatal bűnözők, akiket sorozatosan átvernek az alvilág „bennfentesei”. Az anekdotikus sztorik mellett meglehetősen részletes tanulmányt készít a rossz utat választó fiatalok környezetéről, jelleméről, — s ez már komolyabb szándékot sejtet puszta kriminél. Ugyanakkor fanyar humorral hígítja fel a már-már drámai helyzeteket, mintegy feloldozva hőseit a bírálat alól. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy szokatlan film AZ •összeállításunkat — a teljesség Igénye nélkül — a salgótarjáni November 7. és a balassagyarmati Madách Filmszínház műsora »lapján készítettük. 4 NÓGRAD - 1981. ÁRNYÉKBOKSZOLÖ, és szokatlanul felszínes. Január legnagyobb szenzációja kétségtelenül A NYOLCADIK UTAS: A HALÁL című angol sei-fi volt. A kritikusok egymást .túllicitálva igyekeztek lehúzni róla a keresztvizet, de ezek a heves támadások csak fokozták a film iránti érdeklődést. Ha a kritikusok bírálata jó propaganda, akkor bizonyára an- tireklám leírni: tetszett a film. Tetszett mindenekelőtt az alapötlet és tetszett a kibontása is. Hogy túlságosan pesszimista?! Majd ha a félelem ismeretlen foglalom lesz világunkban, talán magunk is eképp vélekedünk. De amíg számtalan alakban leselkedik ránk az „idegen” veszély, addig tagadhatatlan, hogy a félelem tényező.'' Világhírű filmszínészek egész sora vállalt kisebb-nagyobb szerepet Luigi Comen- cini filmjében. Pedig az olasz rendező nem tett egyebet, csak épp egy FORGALMI DUGÖ-t kihasználva, leállította kameráját az autósztráda egy pontján, és kétszáz méteres körzetben lefiilmezte a „véletlen” folytán egymás mellé szorult utazók reakcióit. Mondhatnánk; metszetet vett az életből, és kicsit elidőzött felette. Sajnos — a gyengébbek kedvéért — az egyik szereplővel ki is mondatja, pontosabban el is énekelteti szándékát. A csaknem huszonnégy órás kényszerű fogságban idővel mindenki úgy viselkedik, mint normális körülmények között, s így szép lassan kirajzolódnak a különböző jellemek. A néző természetesen mindvégig érzi a helyzet abszurditását, és ez biztosítja a szatíra forrását. Miként az a film reklámszövegében is olvasható, a kacagtató jeleneteket torokszorító drámák váltogatják, így válik az autósztráda az emberi kapcsolatok viselkedésformák — az erőszak, a butaság, a gyengédség stb. — mind hitelesebb lenyomatává. Külön említést érdemel a film zseniális befejezése. A mozdulatlan konvoj felett helikopter jelenik meg, s hangszórón tudatják, hogy a forgalmi dugónak vége. A gépkocsivezetők sietve indítják be a motorokat a menekülés reményében. Aztán hosszú másodpercekig nem történik semmi, a kocsisor mozdulatlan marad .... és szép lassan bes ötétedik. A „FORGALMI DUGÓBÓL” nem lehet kitörni.... p. k. február 4., szerda In memóriám Örkény István Takács Lajosné igazgatása idején- aki megkapta a „Szocialista kultúráért” kitüntetést is, siker siker hátán született, főként a hetvenes évek elején és közepén. — Az akkori színvonal ma is minta számunkra, azt szeretnénk elérni minél előbb, és lehetőség szerint túlszárnyalni. Babják Györgyre ez a feladat vár, s úgy vélem, hogy ezt el is fogja végezni; szelídnek. egyben igyekvőnek látom. — Az itteni gondokat nehezítette még az, hogy április közepétől a művelődési háznak nem volt vezetője. Hogyan működött ez idő alatt az intézmény? — A munka nem állt meg a népművelő kényszerű távozásával. A szakkörök és vezetőik dolgoztak, a kultúrház hivatalsegédje rendet tartott, fűtött. Nyáron 340 ezer forintért kívül-belül tataroztuk, újracsatomáztuk az épületet, tehát a működési körülmények szerencsésen alakultak. Működött a bélyegszakkör, a modellezőkor, a két citerazenekar, a kismamák klubja, csökkent viszont az ismeretterjesztő előadások száma, a nagytermi rendezvényeké. noha mi, tanácsi vezetők is részt vettünk esetenként kulturális rendezvények szervezésében. — A hetvenes évek közepéről jónevü Röpülj páva- körre is emlékszem. Ma mi van velük? — 1978-ban megszűnt az együttes. Halálozás, családi problémák gyengítették előzőleg. Többen személyi ellentétek, sértődések miatt is abbahagyták. Pedig emlékszem, hogy Takácsné mennyire igyekezett a csoport összetartásában, meg aztán Molnár Mihály tanár, a citerazenekarok vezetője is bírta volna egészséggel. Egyébként az idén szeretnénk újraszervezni az együttest. — Nyilván ez csupán egy töredéke az idei tervnek? — Sokat nem várhatunk még az idén. Az új népművelőnek meg kell ismernie a községet, az embereket, az igényeket, lehetőségeket. Azt kívánjuk, hogy a pásztói művelődési központtól kérjen segítséget munkájához; az intézményben megvan ez a készség. Az igények szerint új szakköröket, klubokat szervezünk. folyamatossá tesszük az ismeretterjesztést, a nagytermi programokat. Vagyis: Taron mindent igyekeznek megtenni azért, hogy visszatérjenek a régihez, az öt-hat évvel ezelőtt jellemző közművelődési tevékenységhez. A visszatérés ellen általában berzenkedik az ember, mert konzervativizmust gyanít benne. Ezúttal azonban nem erről van szó, s a visszatérést mi is csak javasolni tudjuk. Sulyok László Fehér ragyogású, ködpárában úszó hómező. A kamera síneken siklik a feldúlt, havas táj körül, miközben a hóban fekve, ülve, vagy éppen tántorogva végóráikat élő, fegyvereiket régen eldobált, reményüket vesztett, megfagyott katonák bukkannak fel, hogy még egyszer megszólaljanak. A második világháború magyar katonaáldozatai ők, akik a Don-kanyarban pusztultak el. Valló Péter színházi rendező a televízió stúdiójában Örkény István sajátos életművét készül képernyőre vinni: „In memóriám ö. I.” címmel. — A Vígszínházban két évvel ezelőtt bemutatott és azóta is játszott darabot Örkény István egyperceseiből, és novelláiból állítottam össze anna!: idején, sok éves munkával, — mondja a rendéző. — Most tv-játéknak is feldolgozzuk. — Hogyan adódott az ötlet, hogy a színházi siker után az In memóriám képernyőre keA baleset próbá;án A Madách Színház kamara színháza, a Bartók színpadon február végén mutatja be Friedrich Dürrenmatt „A baleset” című darabját. A színdarabot Ungvári Tamás fordította, rendező: Szirtes Tamás. Felvételünk a próbán készült. A képen: Gombos Katalin és Sunyovszky Szilvia. — Szántó Erika, a tv dramaturgja kérdezett meg, hogy el tudnám-e képzelni a színpadi változat televíziós feldolgozását. A színpadon ugyanis 100 ember játszik, és a díszlet körbeforog. A kétdimenziós képernyőn ez már nem oldható meg. Tehát stúdiókörülmények között kellett forgatnunk. így végül 11 színésszel, és 11 főiskolai hallgatóval, ugyanazokkal, akik a színpadon is játszanak, forgatunk. — Valló Péter még nemigen dolgozott a televízió stúdióiban. — Igen, most először rendezek televíziós játékot. Mindez számomra is kísérlet. Azonban nagy könnyebbség, hogy erre a feladatra már a színházi rendezés után vállalkoztam. A színészekkel sem kellett sokat bajlódnom, szerepüket tudják, hiszen ezt játszák a színházban is. Próbálnunk sem kellett. Az operatőr, Szalai András jó barátom, s ez megkönnyíti a stábbal való együttműködésemet. Persze, technikailag fel kelTbilisziben működik a Sota Rusztaveliről elnevezett grúz irodalmi és nyelvi intézet. Munkatársai — mint az az intézet nevéből is következik — mindenekelőtt anyanyelvi problémáival foglalkoznak. Ezenkívül tolmácsokat képeznek, akik képesek grúz nyelvről idegen nyelvekre, illetve idegen nyelvekről grúz nyelvre fordítani. Az intézetnek gyakran vannak külföldi vendégei, akik hazájukban a grúz nyelvvel és irodalommal foglalkoznak. Az intézet filológusai élénken érdeklődnek a testvéri szocialista országok irodalma iránt. Manana Szaladze, a? intézet tudományos munkatársa, a magyar irodalommal foglalkozik. Több éve dolgozik „A grúz—magyar irodalmi Kapcsolatok” című kutatási témáján. — „A grúz—magyar irodalmi kapcsolatoknak” sok éves története van — mondja Manana. — Sikerült kiderítenem, hogy már a XIX. században, de különösen a XX. század elején a grúz irodalom elég ismert volt Magyarországon, ahol többször kiadták Sota Rusztaveli, Ilja Csavcsavadze és más klasszikus grúz alkotók műveit. Grúziában is érdeklőitek a magyar irodalom és a magyar művészet iránt. lett készülnünk minden jelenetre. — A televíziós előadás megrendezése után milyen tapasztalatokkal gazdagodik a színházi rendező? — Színházi rendező vagyok, de érdekes, sajátos műfajnak találom a tv-rendezést. Közelebb áll hozzám, mint gondoltam. Persze, a színház élő hatása itt egészen más jelleget kap. A darab, amely Örkény István életművét viszi majd el a tv-nézőkhöz szellemidézés, rítus... Én bízom abban, hogy ezúttal is sikere lesz ennek a sajátos, groteszk, keserű örkény-világ- nak. Mindenesetre úgy vélem, szakítanunk kellene az egyszerű színházi tv-felvételekkel. Minden színdarab feldolgozást igényel. Ezt tartom a jövő útjának. Képszerűvé kell tennünk a színházi előadásokat. Az In memóriám főszereplői: Reviczky Gábor, Szilágyi Tibor, Halász Judit, Kern András, Papp Vera, Egri Márta. sz. b. Manana már hosszú évek óta gyűjti a grúz költők es írók Magyarországon kiadott munkáit. Könyvtárában megtalálhatók a magyar írók és költők grúz 'nyelvre fordított. Tbilisziben kiadott művei is, többek között Móricz Zsig- mondé, Mikszáth Kálmáné, Móráé, Jókaié és másoké. — Tudományos munkám közben — mondja —, megelégedéssel fedeztem fel, milyen szoros és valóban baráti szálak fűzik össze az utóbbi évtizedekben országaink irodalmárait A magyar írók grúz nyelvre lefordított műveinek köszönhető, hogy köztársaságunkban ezrek és ezrek ismerkedhetnek meg közelebbről és alaposabban Magyarországgal, annak történetével és dolgos népével. Remélem, hogy szerény munkám hozzájárul a szovjet— magyar barátság fejlesztéséhez... Manana megtanult magyarul, íróink műveit eredetiben olvassa. Többször járt Magyarországon, sokszor megfordult az Országos Széchenyi Könyvtárban. Értékes segítséget nyújtottak munkájához a grúz irodalommal és nyelvvel foglalkozó magyar tudósok, Tardi Lajos, Istvánovics Márton és Szabó Margit. rüljön? Grúz-magyar irodalmi kapcsolatok Egy korszak vége Tulajdonképpen nem akart tudni az életről. Álmodozó volt, menekült a valóság elől. Már 1966-ban ezt írta kedvenc dalában, a „Strawberry Fields Forever”-ben: „Az élet egyszerű — csukott szemmel”. Azt hitte, megértette az életet. Azt hitte, megtalálta az élete értelmét. Hétévi visszavonultság után a Beatles ismét a nyilvánosság elé lépett. Munkájával, a zenével. Azonban december 8-án utolérte a végzet. A gyilkos motívumát senki nem értette azon a hétfő estén. Ettől a tettől másnap az egész világ milliónyi rajongójának szorult el a szíve. Ezen az éjszakán nemcsak egy ember halt meg. Ez az éjszaka egy korszak végét jelentette. A Beatles már vissza- hozhatatlanul. soha többé nem lesz. John Lennonnak és három liverpooli barátjának hihetetlen története most már legenda. Az egykori liverpooli „Ca- ver Club”-nál a rajongók gyertyákat gyújtottak. A polgármester megígérte: „Emlékművet állítunk Johnnak. Talán egy zeneiskola formájában.” ' John 1956-ban, egy fesztiválon találkozott egy fiúval, akit Paul McCartney-nek hívnak. ök ketten összeálltak, „Nurk Twins”-nek nevezték magukat, és egy pár permiért felléptek. 1958-ban csatlakozott hozzájuk George Harrison. Az együttest „The Quar- ryman”-nek nevezték. Végül megtalálták Pete Bestet dobosnak, és megalakult a „Silver Beatles”, és megindultak a messzi világba. Számukra ez akkor Hamburg volt. Az „Indrában” játszottak naponta nyolc órái egy pár márkáért. A Reeperbahnom levő „Császár Pince” hátsó termeiben aludtak, szerencsére nagyon kedveltek voltak. Barátokra szükség volt akkoriban a St. Pauliban. A verekedések napirenden voltak, és egy jó étel legalább két napi gázsijukba került. A környék hentese azonban kedvelte az angolokat. És amikor szégyenlősen fütyültek az üzlete előtt, adott egy pár kolbászt. Még két másik találkozás volt nagyon fontos az együttes számára: Tony Sheridan, ’ az elbai szupersztár, akit kísértek és a lemezfelvételnél A négy gombafejű: John, George, Paul és Ringó. közreműködtek — és Astrid Kircherr, a fényképésznő, aki fésűvel és ollóval a kezében találta fel a híres gombafrizurát. Egy évtized márkajele született meg ezzel. Vissza Liverpoolba. A lemezkereskedő, Brian Epstein hallott a fiatalokról, és 1961- ben a menedzserük lett. Vele készítetté^ az első lemezüket. Rögtön egy örökzöldet:a „Love Me Do”-t. És amikor John, Paul és George 1962- ben az új dobosukkal, Ringó Starr-ral ismét Hamburgba mentek, hogy a „Star klub” megnyitóján játszanak, már hetenként és fejenként 509 márkát kasziroztak be. (Folyt kör.) Következik: Beatles-láz.
