Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

Gépteremmé lépett elő a folyosó Új típusok sorozatgyártása Diósjenőn A Viltesz ipari szövetkezet diósjenői telepén évente — több inás termék mellett — 120 ezer darab helyzetjelző lám­pát készítenek az Ikarus gyárnak. A képen Dudás Ferencné a lámpa szerelése közben. Pártélet A bizalom címletei A SOK EGYÉB megállapítás és határozat között a tagság alig figyelt fel arra, hogy a XII. pártkongresszus — a taggyűlésekről, pártértekezletekről érkezett javaslatok alap­ján — a párttagdíjfizetés szabályozását a Központi Bizottság hatáskörébe utalta. Ma már beszélünk róla. A párttagsági díj — mivel a tagság hosszú évek óta rendszeresen és fegyelmezetten tesz eleget e forintokban kifejezhető kötelessé­gének is — valóban nem olyan alapvető ügy, hogy a fizetés szabályozásának jogát a kong­resszus' magának tartsa fenn. Van annyira fontos azonban, hogy fizetésének rendjét — a politikai munka és a szervezeti élet más szféráihoz hasonlóan — célszerű legyen a társadalmi-gazdasági élet változásaihoz, to­vábbá a kommunisták érettségéhez és a ve­lük szemben támasztott mindenkori politikai, erkölcsi követelményekhez igazítani. Felha­talmazásával élve lényegében ezért módosí­totta a Központi Bizottság — október 16-i ha­tározatában — a tagdíjfizetés rendjét, ele­gendő időt hagyva a határozat megismerésére, végrehajtására is. Ezekben a napokban kell az irányító pártszerveknek e feladat elvég­zésére felkészíteniük az alapszervezetek ve­zetőségeit és a pártcsoportbizalmiakat. A párt­tagokkal való személyes beszélgetésekre, a tagdíjak megállapítására februárban és már­ciusban kerül sor, majd a márciusi alapszer­vezeti taggyűlések lesznek hivatottak össze­gezni a tagdíjbesorolások tapasztalatait. Mi a lényege ennek a határozatnak? Ügy gondolom, hogy a kölcsönös bizalom. Termé­szetesen az is fontos, — ami egyébként a pártonkívüliek számára sem érdektelen —, hogy a pártvezetés a tagdíj-kategóriák közötti különbségek mérséklésével — gazdasági ne­hézségeinkhez igazodva — a pártmunka költ­ségeinek csökkentését is vállalta, hiszen e költségek túlnyomó részét mindig a tagdíjak­ból befolyt összeg fedezte, s ez az összeg most kevesebb lesz. És fontos az is, hogy áprilistól elsősorban a fizikai munkakörben dolgozó kommunisták fizetnek kevesebb tagdíjat, hi­szen a túlóradíjból, a műszakpótlékból, a ve­szélyességi pótlékból mindenekelőtt ők ré­szesülnek, márpedig a bérjellegű juttatások közül ezek azok a nyugdíjjárulékkal csök­kentett pluszjövedelmek, amelyek után nem kell tagsági díjat fizetni. De a legfontosabb a bizalom. A Központi Bizottság és a tagság közötti kölcsönös biza­lom, amelyet a tagdíjfizetés rendjének egy igen lényeges új eleme is kifejez, nevezete­sen az, hogy a jövőben a tagdíj összegét nem adminisztratív úton, hanem a párttagok ön­kén tes^ keresetbevallósa alapján, velük egyetértésben kell megállapítani. Ez a biza­lom egyúttal nagyobb önállóságot ad a párt- alapszervezeteknek, amelyeknek vezetőségei — adott esetekben, egy-egy párttag helyzeté­nek ismeretében — a fokozatosság elvét kellő rugalmassággal maguk is érvényesíthetik, hi­szen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy — kiug­róan magas előző évi átlagkereset esetén. — a fizetendő tagdíj összege ne több, hanem csak egy kategóriával növekedjék. Ezért is állapított meg a pártvezetés a korábbi 13 he­lyett 22 tagdíjkategóriát, amelyek révén a tagdíj növekedésének mértéke — noha prog­resszív marad — a keresetnövekedéshez is arányosabban igazodhat, amennyiben a párt- szervezetek, a bizalmiak munkájára építve meg­felelőképpen előkészítik. A PÁRTTAGOKAT a keresetek önkéntes bevallásának joga felelős pontosságra és őszinteségre kötelezi, olyasmire tehát, ami a politikai munkában egyébként sem nélkülöz­hető. A párttagbélyeg éppen azért a kölcsö­nös bizalom jelképe is, mert a tagsági díj korántsem jelképes, hanem — önként vál­lalva az elviselhető terhet — anyagi hozzájá­rulás is a párt működéséhez. A tagdíjfizetés persze ezután sem pusztán pénzügyi műve­let: továbbra is nélkülözhetetlen része a párt- fegyelemnek, a párthoz való tartozás kifeje­zője. És ez a bizalmi kapcsolat független at- tói, hogy egy-egy párttagbélyeg címlete hat­száz, vagy éppenséggel egyetlen forint. Á. G. Az önállóság útján áj év, áj lépések Nem számít különlegesség­nek a Viltesz Autóvillamos­sági Felszereléseket Gyártó Ipari Szövetkezet diósjenői te­lepén az új gyártmány beve­zetése. Jóllehet nem tiszavi­rág életűek az autóvillamossá­gi cikkek (a korszerű válto­zat megjelenése után is hosz- szú ideig használják még . a régebbi típust), mégis időről időre újabb típusokat fejlesz­tenek ki és készítenek elő so­rozatgyártásra. Az idei esztendő is több új cikk szériagyártását hozza. — Régebbi típus kiváltásá­ra, új fajta, tehergépkocsik­hoz használatos tefepfőkap- csoló sorozatgyártásához kez­dünk hozzá — mondja erről Bohus Dezső telepvezető. — Egyelőre kétezer darabra szó­ló rendelésünk van. Nagyobb máris az igény az ugyancsak teherautóhoz való áramtalapí- tó kapcsolóra, eddig 25 ezer darabot kértek tőlünk.. Az új típusú elektromos indítókap­csoló nullszériája is elkészült már, az év első negyedében ötszázat gyártunk belőle. Ké­sőbb bizonyára többet. Ez a kapcsoló lényegében ugyan­azt tudja, mint az előző, de felépítése, egyszerűbb, hiba­források kiküszöbölését teszi lehetővé. Az új gyártmányokat nem elég kikísérletezni, felszerszá- mozni, meg kell azokat a pia­con is ismertetni. A piaci be­vezetést szolgálta már az őszi BNV. Jellemző e cikkek ke­resletére, hogy a kiállítást megtekintek ezzel a megjegy­zéssel álltak meg a szövetke­zet termékei előtt: ezek azok, amiket általában nem lehet kapni. — Való igaz, nem tudjuk ezeket a cikkeket korlátlan mennyiségben gyártani — is­meri el a telepvezető is. — Az elfogadott rendeléseket azonban becsülettel teljesít­jük. Miután a három új gyárt­mány sorozatgyártása elől minden akadály elhárult, hoz­záláttak a következő újdonság felszerszámozásához. Teher­gépkocsik rendszámtáblájá­nak megvilágítására szolgáló lámpatest lesz ez, mely a táb­la láttatásán kívül még két követelménynek tesz ele­get: helyzetet és irányt is je­lez. Nullszériája a második fél évben elkészül, s az esz­tendő utolján kezdődhet a so­rozatgyártás. Rendelési gondokkal idén sem kell küszködnie a diós­jenői telepnek. A szövetkezet három nagy partnernek dol­gozik, az Autókernek, a szé­kesfehérvári és a budapesti IKARUS-nak , s az igények nem is mindegyikét tudja el­fogadni. A szövetkezet elmúlt évi 132 millió forintos terme­lési értéke idén így is a 140 millió forint fölé emelkedik, s ez nagyobb követelmények elé állítja a diósjenői 100 fős kol­lektívát is. A diósjenői telep átszerve­zéssel, rekonstrukcióval ala­pozza meg a nagyobb és igé­nyesebb feladatok elvégzését. Négy forgácsolóautomata ér­kezett a telepre, ezek beállí­tásával teljesen automata for­gácsolóműhelyt alakítanak ki. A sokat tudó masinákról nem csak több termék kerül majd le, de képesek lesznek 6—8 forgácsoló szakmunkás mun­kájának helyettesítésére is. — Számunkra ez utóbbi csaknem olyan fontos, mint a gépek műszaki értéke — te­szi hozzá Bohus Dezső. — A faluban lakó szakmunkások nagy része ugyanjs ingázik, legtöbbjük Vácra. Autóbusz jön értük, csaknem háztól há­zig szállítja őket, nem külö­nösebb könnyebbség hát szá­mukra az itthoni munkaalka­lom. Forgácsoló, sajtoló szak­emberben egyébként sincs bő­ség a faluban, előttünk tehát nem a létszámbővítés, hanem a műszaki fejlesztés a járha­tó út. A tejepen korábban a for­gácsolás volt a legszűkebb ke­resztmetszet, ennek feloldását segítik az új automaták. Kap­tak — ezenkívül három saj­tológépet, helyüket alapozzák, márciusban munkához látnak. Átépítették a présműhelyt, gépteremmé léptették elő még a szomszédos folyosó­részt is. Korszerűsítették a munkatermek fűtését, —'meg­újulva, modernebb körülmé­nyek között vágnak hát neki az idei évnek. ­Minderre már égető szükség volt. Szerény létszámával is 110 százalék felett teljesítette 80 ezer órás normaóratervét a diósjenői telep. Megállás nincs: idén újra mintegy egy- tizeddel többet, jobbat vár­nak a dolgozóktól. S ez nem­csak a hazai piac igénye, ha­nem exportérdekeltség is. A szövetkezet elmúlt évi terme­lési értékéből például több mint 32 millió forint értékű autóvillamossági cikket vásá­rolt meg külhoni vevő. Telep- lábkapcsolók, mechanikus te- lepfőkapcsolók, helyzetjelző lámpák indulnak minden olyan országba, ahol IKARUS- buszok futnak az utakon. S viszik szét a hírét nem csak az IKARUS-gyárban, ha­nem a Viltesz Szövetkezetnél, benne a diósjenői telepen dol­gozók munkájának értékét is. Új név. Az új esztendő első napjai­tól más néven vágott neki a VI. ötéves terv feladatainak végrehajtásához az addig a Lampart ZIM salgótarjáni gyára nevet viselt termelő- egység, a megyeszékhely egyik jelentős, nagy múlttal rendel­kező ipari üzeme: 1981-től már mint Salgótarjáni Tűz­helygyár és Vasöntöde szere­pel a hivatalos listákon. Ter­mészetesen a változásnak, amely az utóbbi években a hol sok gonddal küszködő, hol meg elfogadható eredménye­ket produkáló gyár életében végbementek, ez csupán egyik „végeredménye”. Hiszen az előzmény a Zománcipari Mű­vek megszűnése, s ezzel egy­idejűleg a tarjánialcnak újra önálló gazdálkodási egységgé „visszaalakulása” volt. Egyelőre még nem tudni, jeles eseményként könyve- lik-e majd el ezt a lépést a megyebeliek, ám jelentőségé­hez kétség nem férhet: a több mint két és fél ezres kol­lektíva. bebizonyíthatja, .hogy képes lesz-e mankó, nélkül továbbhaladni azon a fellen­dülést jelző úton, amelyen egy-két éve elindultak, avagy sem. Hiszen önállóan úgy gazdálkodni, hogy célkitűzé­seiket maradéktalanul — a saját, a megyei és a népgaz­dasági érdekekhez igazodva — kielégítsék, ahhoz már ke­ményebb, következetesebb munka kell, mint egy nagy- vállalat ölében. Mindez, persze a tűzhely­gyárban régóta tudott dolog. Ezért is munkálkodtak már hosszú idők óta azokon a ter­veken, amelyeket 1981-re már maguknak tűztek ki. S ame­lyek, bár roppant alaposság­gal, körültekintéssel készül­tek, mégis, bizonyos dolgok­ban, kénytelen-kelletlen vi­szik még tovább a múlt örö­két; hosszú évek gondjait ter­mészetesen egycsapásra ■megszüntetni hiú ábránd is lenne. Így legfőbb akaratuk a szilárd talpon maradás, s a pozíciók további erősítése és a végső megnyugvást . ered­ményező fejlődés. Ennek szellemében határoz­ták meg idei teendőiket, ame­lyek közül most csak néhány fontosabbat emelünk ki. Kö­zülük elsődleges jelentőség­gel bírnak a termelési felada­tok. Idén, az eddig beérkezett igények szerint százhárom­ezer gáz- és negyvenötezer hagyományos — fa- és szén- tüzelésű — tűzhelyet gyárta­nak Salgótarjánban a belföl­di piac és a külföldi megren­delők igényeinek kielégítésé­re, várhatóan majdnem ki- lencszázöt millió forint érték­ben. Különösen fontos, hosz- szú, többoldalú tárgyalások, eredménye, hogy az eredeti negyvenezres elképzelés he­lyett negyvenötezer készülé­ket sikerül az idén nem rubel- elszámolású exportban érté­kesíteni. Természetesen — er­re. is külön kész tervekkel rendelkeznek már — ha év közben a kereslet egyik-másik termékük iránt megnövekszik, a termelést ehhez igazítják. A gazdaságos, az igényekhez, az eladhatósághoz ' rugalmasan alkalmazkodó gyártmányok előállítása a fő cél. • Persze, a megvalósulásnak számos, jelentős összetevője van. Különösen a termelé­kenység javítására fordíta­nak nagy gondot az idén, hi­szen ezen a területen még akkora tartalékkal rendelkez­nek, amely lehetővé teszi a teljesítménybérben foglal­koztatottak arányának két és fél százalékos növelését — 70,9 százalékra — és az elkép­zelések szerint harmincnégy­ezer munkaóra-megtakarítást is eredményez. Még annak el­lenére is, hogy a vegyipari • gépgyártól a megszűnt Zo­máncipari Művek átadási ütemterve szerint különböző funkciókat és dokumentációkat át kell venni. A tűzhelygyárban idén még intenzívebben folytatódik az a szervezési. programmegva­lósítás, amely néhány évvel ez­előtt már több-kevesebb si­kerrel elkezdődött. Leg­frissebb tennivalóik között szerepel a Maynard and Barry szervezőintézettel közösen végzendő munka, amely legfőképp az exportter­melés hatékonyságának, -gaz­daságosságának növelését lenne hivatott megoldani. Az anyagbeszerzés-koordinálás, a termelés, a minőségellenőrzés, és a külpiaci értékesítés kor­szerűsítését más területek be­vonásával is folytatják — je­lentős erőfeszítésekkel. Hi­szen tavaly húsz-, idén száz­negyvenezer dollárt emészt fel e modernizálódási törekvés. A gyárban egyébként, ettől függetlenül, tizennégy új sza­bályzatot készítenek el a za­vartalanabb . működés remé­nyében. Idén tovább javítják a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit, jelentős . összeget szánnak a bérek emelésére. Hiszen főként ez utóbbi okoz­ta az évek óta tartó, nagy­arányú létszámcsökkenést. (A gyári bérszínvonal nem ér­te el a negyvenegyezer forin­tot sem.) Az 1981-es tervbe belefoglalt sok irányú gondos­kodás azonban feltételezi, sőt: megköveteli a pontos, gondos, fegyelmezett munkát. Hiszen csak így teheti meg botlás nélkül első lépéseit a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár az önállóság út­ján. — szencü — I Más helyzetben Manapság az ember száz­szor is meggondolja, hogy mire költse a pénzét, hát még egy nagyobb gazdálko­dó egység, legyen az akár nagynevű világcég, vagy maga az állam. Kontinensünk, s talán a világ egyik legrangosabb autóbuszgyárában, az IKA- RUS-ban nemrégiben tar­tott munkásgyűlésen a ve­zérigazgató megszívlelendő dolgokat mondott. Talán jel­képesnek fogható fel az is, hogy e szavak az elmúlt évek nagyarányú fejleszté­sei nyomán ' tízmilliókat fel­emésztő új szerelőcsarnok­ban hangzottak el. — ,.A jelenleg felmérhető lehető­ségek alapján 1981-ben csökkent autóbuszértékesí­téssel számolunk’* Érdemes idézni a továb­bi mondatokból is: —„Mun­kája közben gyárunk min­den dolgozója gondoljon ar­ra, hogy a piaci versenyben sokszor még a kiváló árut is nehéz eladni; s a válla­lat -ddig megszerzett jó hír­nevét csak rugalmassággal minőségjavítással és gazda­ságos termeléssel tarthatja meg.” Valóban a gondos, figyel­mes munka garancia a mi­nőségre, a jó minőség pe­dig előfeltétele a jövedel­mezőbb termelésnek és ex­portnak. Ez az amire az IKARUS-ban rájöttek. Ügy tűnik, mindenki csak a ma­ga (s nem más) kárán ta­nul. A IKARUS példáján ta­lán könnyebb választ keres­ni arra a mind gyakrabban felvetett kérdésre, hogy va­lóban kritikus év lesz-e 1981, a „kakas éve”? Hahinni le­het a távol-keleti jósoknak és a tanult gazdasági jöven­dőmondóknak, akkor való­ban nehéz esztendő elé te­kintünk. A feszültebbé vált nemzetközi helyzet és a világkereskedelem általá­nos visszaesésé is meglehe­tősen pesszimista képet ve­tít elénk. A fejlődés ütemé­nek stagnálása és lelassulá­sa — mint tény — beleillik az általános képbe. Mit tehetünk mi azért,' hogy megőrizzük cseppet sem lebecsülendő vívmá­nyainkat, és megalapozzuk a következő évek esetleg nagyobb ütemű fejlődését? Fel kellene végre ismerni mindenhol: elsősorban nem többet, hanem mást és job­bat kell produkálni. Az IKARUS-ban Immár rájöt­tek erre. A kormányzat olyan ke­reteket szabott a vállalati gazdálkodásnak, amelyek közül egyre nehezebb ki­búvót találni, nincs „jóté­kony nagybácsi” a rosszul álló pénzügyek rendezésére. A gazdasági vezetés a ko­rábbinál stabilabb, ugyan­akkor rugalmasabb szabály­zórendszerrel kívánja a fő­leg kívülről jött kényszerí­tő hatást az itthoni gyakor­latba átültetni. A szabályo­zórendszer idén életbe lép­tetett kiegészítéseivel, to- váhb nő a vállalatok önál­lósága. Mindenekelőtt az iparirá­nyítás rendszere alakult át. Az Ipari Minisztérium kizá­rólag kormányzati, iparpoli­tikai elvi irányító funkció­kat lát el, ugyanakkor fel­ügyeleti szerepe megmaradt. Több országos hatáskörű szerv szerepe is megnőtt, minthogy átvették az ipari tárcától a kereskedelmi és az árügyek intézését. Az iparirányítás korsze­rűsítésével együtt a vállalati szervezet belső irányítási és érdekeltségi rendszere is fo­kozatosan átalakul. A trösz­ti, nagyvállalati formák fe­lülvizsgálata. elkerülhetet­lennek tűnő módosítása már az elmúlt évben meg­kezdődött, s az idén folyta­tódik remélve, hogy az ön­álló vállalatok jobban és rugalmasabban alkalmaz­kodhatnak a piachoz, és eredményesebben gazdál­kodhatnak. Az export ösz­tönzése érdekében zöldutat kap a versengés nem csak a piacért, hanem a külke­reskedelmi jog megszerzésé­ért is. Végtére is nem lesz köny- nyű ez az év, nemcsak az IKARUS-nak kell megbir­kóznia az új világgazdasá­gi helyzettel, és a sok te­kintetben megváltozott bel­ső feltételekkel. Sz. L. Karácsony György NÖGRÁD — 1981. február 4., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom