Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-28 / 50. szám
Élő értékek Hollókői páva „HOLLÓKŐI UTCA, de sáros. Nékem azon végigmenni, de bajos” — énekelték a hollókői asszonyok hétfőn, a Magyar Televízió népdalversenyének középdöntőjében. A népdal szövegének igazáról magunk ' is megbizonyosodtunk, mikor — az adást követő délelőttön — felkerestük a községet.' A sártenger iránt megértést tanúsítanak a helybéliek, hiszen tudják, hogy a feltúrt utcák és udvarok a föld alatti villanyvezetékeknek készítenek helyet, hogy hazánk egyetlen „élő skanzenje” küllemében is megőrizhesse eredetiségét. A XX. század vívmányai tehát ügyesen rejtve maradnak az idegenek elől, de a falu egyéb ősi értékei szerencsére nem kerülnek véka alá. Bizonyság erre a hollókői asszonykórus nagyszerű szereplése a Röpülj páva országos népdal- versenyen. Az asszonykórus vezetőjét, Kovács Mártát nem sikerült megtalálnunk, mondták pénteken jön haza Budapestről, hogy összeállítsa a döntőre az új repertoárt. A falu központjában levő Vár étteremben — mely szinte sziget a sártenger közepén — megnyugtattak —, nem kell messzire mennünk, ha a 1$- rusról szeretnénk írni, mert a vendéglátóegység szakácsnője maga is tagja a középdöntőt nyert kórusnak. Szabó Gábornét elsőként arról kérdeztük, mi volt az első „visszhang” ' fellépésük után. — Mikor a pontszámok alapján bizonyossá vált első helyünk, persze hogy nagy volt az öröm. Az egyik zsűritag tréfásan megkérdezte tőlem, hogy „Nem szégyellik magukat 136 pontot elvinni?” Azt szégyelljük — válaszoltam —, hogy 4 pontot ítthagy- tunk ...! — Azt már tudom, hogy Hollókőn mindenki nézte az adást. A községben két háznál van színestelevízió, s mint hírlik, a fél falu ezek előtt izgulta végig a versenyt. De, vajon hogyan fogadták a hírt a férjek ...? — Hát, nekik bizony nehéz volt, hiszen már három nappal az adás előtt fel kellett mennünk Pestre a próbák miatt. Úgy hírlik, hiányoztunk nekik, s ezalatt leginkább csak „borlevest” ettek ... — Tulajdonképpen mióta működik rendszeresen az asz- szonykórus? — HA JÓL EMLÉKSZEM, 1974-ben alakultunk, és 1974- ben már a televíziós középdöntőig jutottunk a „Röpülj páva” népdalversenyen. Székesfehérvárott azonban el kellett búcsúznunk a további szerepléstől. Azóta volt több rádiószereplésünk, és rendszeresen fellépünk a Palóc szőttes kulturális napokon. Hetente általában 1—2 próbát tartunk, de ez attól is függ, hogy mennyire szorul a kapca. — Mit gondol, minek köszönhető a siker? — Mindenekelőtt a népdalok eredetiségének ... Meg aztán talán annak is, hogy mi nem szégyelltük a palóc beszédet. Ügy énekelünk, ahogy beszélünk. Voltak csoportok, melyekben kikenték-fenték magukat az asszonyok, pedig hát, amikor kapálni mennek, ők sem festik ki magukat. Időközben az asszonykórus egy másik tagja is segítségünkre sietett. Kovács Pálné egyúttal a kórus vezetőjének az édesanyja. — Vagyunk a családból többen is. A lányom nemcsak engem, de három húgomat is „dirigálja”. — Ügy tudom, számos levelet kaptak már az elődöntők után is. — Igen, sokan gratuláltak a sikeres szerepléshez, és kaptunk egy nagyon szép levelet egy idős hollókői férfitól is, aki ma Dorogházán lakik, ö nemcsak dicsért bennünket, de tippeket is adott, hogy miket énekeljünk a következő fordulókon. Rengeteg eredeti hollókői népdalt ismer, s ezek közül néhányat mi is megtanultunk. — MEGTUDHATNÁNK, mi lesz a műsor a döntőben? A kérdésre mindketten mosolyognak. — Ez egyelőre még maradjon titok.-tér Befejeződött a jelentkezés az egyetemekre, főiskolákra A középiskolákban lezárult a jelentkezés a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira az utolsó éves tanulók illetve a tavaly érettségizettek február 25-ig adhatták be felvételi kérelmüket. Az 1979- ben, vagy az ennél korábban érettségizett fiataloktól a felsőoktatási intézményekben március 30-ig fqgadják el a jelentkezéseket. A pályázók tehát még csaknem négy hónapig készülhetnek a nagy erőpróbára, mivel a felvételi vizsgákat június 24. és július 11-e között tartják. A felső- oktatási intézmények egyébként idejében tájékoztatják a pályázókat a vizsgák időpontjairól. A bölcsészettudományi karok pszichológia szakára jelentkezőknek a felvételi vizsgát megelőzően alkalmas- sági vizsgát kell tenniük. KoHa emlékezetem nem csal és jók az információim, idén állította fel a rekordot a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet: az 1981—82-es tanévre 37 szakmát hirdetett meg! Igaz, a felvételi keretszám összesen 600 fő körül van, tehát szakmánként átlagosan 20 fő alatti a felvehetők száma, ennek alig több mint egyhatoda csak a lányok lehetősége. A 37 szakma közül hét csak középiskolai végzettséggel választható, hét szakmában pedig csupán 1—6 főt tudnak képezni, kisiparos mellett. Mindent összevetve is szélesebb a skála a korábbiaknál. A választási lehetőségek közül egyharmad mögött komoly vállalati háttér van, népgazdaságilag fontos szakmákból népesebb tanulócsoportokat szeretnének indítani ősszel. Ilyen a hegesztő, az esztergályos, a szerszám- készítő, géplakatos, vas-szerkezeti lakatos, villanyszerelő, üvegfúvó, ács-állványozó, kőműves, telefonszerelő és a csőszerelő szakma — az intézet jól felszerelt, legkorszerűbb műszerekkel, gépekkel ellátott műheLyei és szak- tantermei mellett nagyüzemi gyakorlati lehetőséget is kapnak a fiatalok. Mint- minden évben, idén is néhány pályára komoly túljelentkezés várható — há- romszor-négyszer annyi fiú jelöli meg például az autószerelő szakmát, mint ahányat fel tudnak venni, ahányra szükség van. As ilyen dirábban kezdik a vizsgázást azok is, akik matematikából, fizikából és biológiából felvételiznek, nekik ugyanis — május 25-én és 26-án — közös érettségi felvételi dolgozatot kell írniuk. A vizsgaeredmények döntik el: a pályázók közül kik folytathatják- majd tanulmányaikat az ország felsőoktatási intézményeinek első évfolyamain, ahol összesen mintegy 16 ezer hallgatót fogadnak szeptemberben. A tudományegyetemek természettudományi karain — az utóbbi évek tapasztalatai szerint — Budapesten a legnagyobb a túljelentkezés, itt a kollégiumi helyek száma is korlátozott. Ezért az iskolákban felhívták a pályázók figyelmét: a vidéki jelentkezők közül nagyobb a felvételi esélyük vatszakmáknál felvételi elbeszélgetést tartanak, ahol felhívják a figyelmet a választható rokon területekre, differenciálni kell a tanulmányi eredmény, a képességek szerint. Az autószerelőpéldánál maradva: a szakmunkásképzőben tanítók régi tapasztalata, hogy sok fiatalnál baj van a pályaorientációval — a csábító kereseti lehetőséget ismerik legjobban a pályával kapcsolatban, alig tudnak valamit más szakmákról. Pedig a legtöbb fiatal más pályákra is alkalmas lenne és az üzemek gyakorlatában nem ritka ma már, hogy második, harmadik szakmát is elsajátítanak a szakmunkások, ezzel nő az anyagi-erkölcsi elismertségük is. Az általános és középiskolát frissen végzett fiatalok mellett idén is tanulnak felnőttek az intézetben. -A vállalatokkal együttműködve, az igényekhez alkalmazkodva folyik a képzés, hogy a technikai váltás esetén is helyt tudjanak állni a dolgozók. Csak néhány példa: a BRG-ből most is 30 fölötti létszámmal képeznek mechanikai műszerészeket, a Volántól évek óta oktatnak gépjárművezetőket és karbantartó szakmunkásokat. Sok száz fiatal áll választás előtt. A döntésben érdemes mérlegre *tenni a 'divat, a vonzó pálya mellett a lehetőségeket is — több ismeret birtokában kevesebb lesz talán a csalódás, pályatévesztés, azoknak, akik a lakóhelyükről a legjobban megközelíthető vidéki egyetemre nyújtják be felvételi kérelmüket. A humán — főleg az idegennyelvű és pszichológiai szakokon, ahol szintén többszörös túljelentkezés várható, szorosabb lesz a felvételi verseny, mint a műszaki szakokon. A jelentkezők csak egy hazai felsőoktatási intézménybe adhatták be kérelmüket, jelentkezési lapjaikon azonban — az elutasítás esetére — kérhették átirányításukat más főiskolára vagy szakra. Az orvostudományi egyetemre jelentkezők például feltüntethették, hogy ha nem nyernek felvételt, az egészségügyi főiskolán, a gyógytornász szak kivételével melyik szakon kívánnak továbbtanulni. A tanárképző főiskolákra pályázók másodsorban a területileg illetékes tanítóképző főiskolát, a tanítóképző főiskolára jelentkezők pedig a területileg illetékes óvónőképző intézetet is megjelölhették jelentkezési lapjukon. A felvételi bizottság határozatáról írásban értesítik a jelentkezőket. Az elutasító határozat ellen — ennek kézbesítésétől számított nyolc hapon belül — fellebbezhetnek azok, akik a szükséges pontszámot elérték, tehát eredményesen vizsgáztak, de felvételi kérelmüket a bizottság más okból nem teljesíthette. Hat évtizeddel ezelőtt a munkás-paraszt tömegek társadalmi-gazdasági szervezetei, a szakszervezetek össz- szövetségi központi tanácsának lapjaként alapították meg a TRUD-ot. Az újság első száma 1921 februárjában látott napvilágot, s az elmúlt 60 év alatt csaknem 19 ezer alkalommal jelent meg. A lap mindenkor híven tükrözte a dolgozó osztályok életét és példamutató, hősies helytállását a történelmi és társadalmi-gazdasági fejlődés legnehezebb időszakaiban is. Igazi munkásújságként a tömegeket tájékoztató és aktivizáló, a dolgozók véleményének, kezdeményezéseinek helytadó szakszervezeti sajtóorgánummá vált. Az újság első szerzői között volt Makszim Gorkij és Vlagyimir Majakovszkij, akik írásaikkal a munkássors átalakulásának kulturális-politikai kérdéseivel íoglalkozSzakmák, választások MARLENE (XVI.) A sztár leánya Mária és William Riva... — Anya és leánya „Keresem a megfelelő szót” — mondja Madame Odette Miron-Boire —, „hogy ki tudjam fejezni Marlene Dietrich egyetlen gyermekéhez, lányához, Máriához fűződő viszonyát, de csak egyet találok rá: majomszeretet!” Maria 1925 januárjában jött a világra, tizenkilenc hónappal azután, hogy Marlene házasságot kötött Rudolf Sieber felvételvezetővel. Abban az időben — alapos a gyanúnk —, mikor házasságuk már tévedésnek bizonyult. „Mikor 1962-ben hozzá kerültem” — meséli Madame Odette —, „elvitt magával a korábbi lakásának a pincéjébe, a rue Thiers-re, Párizs elegáns 16. kerületébe. Sieber úrnak és Marlenének számtalan bútora, ládája és ládikója volt, melyek még abból az időből származtak, mikor együtt éltek Berlinben. Mindent vastag takaró borított, hogy megóvja a holmikat a szénportól”. Mivel a pincében nem volt folyó víz, Odette Miron vásárolt egy pár üveg ásványvizet, hogy meg tudják mosni a kezüket és az arcukat. „Emlékeket talált, és mesélni kezdett” — mondja Odette. „Többek között azt mondta: Most van harminc éve, hogy utoljára együtt aludtam a monsieur-vel. Pontosan így fejezte ki magát. De úgy tűnt, hogy még mindig szereti, mint egy mentőövet, melyet idős napjaira akart megőrizni . . .” Tizenhárom évvel később, mikor Rudolf Sieber már régen halott volt, vallotta be Marlene Dietrich a fiatal olasz újságírónak, Fabio Raífaeli- nek: „Az esküvőm napján megmondtam a férjemnek: Nagyon fáj, hogy ezt kell mondanom neked, de a rni há zasságunk soha nem lehet jó házasság. Te hozzá fogsz szokni ahhoz, hogy soha ne keresztezd az én terveimet. Az én férjem csak árnyékember lesz”. „A férfiakhoz fűződő magánéletét pontosan elválasztótta másik magánéletétől, mely végig férjéé, lányáé, Máriáé és négy unokájáé, Mí- chaelé, Pierre-é, Paulé és Dávidé volt” — mondja Madame Odette. „A lányát imádta, túlságosan elkényeztette, annyira, hogy nézni sem lehetett. De azután történt valami köztük egy kellemetlen félreértés, és mindannyian láttuk, hogy Marlene több mint egy évig nem beszélt a lányával!” Nézzük csak ezt meg közelebbről. Heidede, így hívták a kicsit, mikor Marlene még Berlinben élt, nagyon elragadó kisgyermek volt. Az anyja mindenhová magával vitte, még a bokszmeccsre is. Annál is inkább meglepődött a közvélemény, mikor 1930 áprilisában Marlene egyedül érkezett meg Hollywoodba a rendezője után, és az ötéves gyerek az apjával maradt Berlinben, Csak egy évvel később, 1931 májusban hozta Heidedét Hollywoodba. És mivel ott senki nem tudta kimondani ezt a nevet, azóta Máriának nevezte. Férje, Rudolí Sieber egy év múlva Párizsba költözött, egy másik nővel, és csak évekkel később érkezett Hollywoodba. Ha mindenki nekilát, hogy felverje a saját árát, akkor infláció kezdődik. (Egy ókori közgazdasági■ tankönyvből). XXX Hirdetés: üldözési mániát cserélek nagyzási hóbortra. (Egy pszichiáter) XXX Az önmagunkkal vívott harcban bármilyen kompromisszum megengedhető. (A „Hogyan harcoljunk önAz amerikai „Ladies Home Journal” egy úgynevezett otthoni riportot készített ebben az évben Marlene Dietrichnél, melyben nemcsak a pompás Beverly Hils-i házát mutatták be, hanem a lányát is. A házat szemmel láthatóan azoknak a partiknak a számára építették, melyeket Marlene hetente egyszer, vagy kétszer adott. Mária egy méretre készített organdiruhában ült a szőnyegen, miközben a zenekar játszott és elegáns emberek táncoltak el előtte. 1932 tavaszán azután történt valami, ami Mária életét döntően befolyásolta: Marlene zsaroló levelet kapott: „El fogjuk rabolni a lányát, ha nem fizet 10 000 dollárt. Május 16-ára tartsa készen a pénzt. Parkoljon a ház előtt a kocsijával, és a becsomagolt pénzt tegye a hátsó lökhárítóra. Csak 5 és 10 dolláros bankjegyeket — Lindbergh akció”. 1932. március elsején rabolták el az óceán híres átrepü- lőjének, Charles Lindbergh- r.ek a gyerekét, és meggyilkolták. Az Amerikában kitört hisztériából egy csomó őrült húzott hasznot úgy, hogy ilyen zsaroló levelekkel akartak gyorsan pénzhez jutni. magunkkal?” című polinéziai monográfiából) XXX A hallgatás természetesen az egyetértés jele — de ha, már egyetért valaki, akkor beszélhet is. (Ókori krétai bölcsesség.) XXX A művészet áldozatokat követel — de legalább céloznia kellene arra. hogy éppenséggel milyen áldozatot szeretne. („A művészet áldozatai” című óegyiptomi papiruszból). AFORIZMÁK Hatvanéves a TRUD tak. A két Világháború közötti időszakban a nemzetközi munkásmozgalom olyan kiemelkedő képviselői publikáltak a TRUD hasábjain, mint Kun Béla, Ernst Thälmann és Maurice Thorez. A szocialista munkaversenyek hősei, köztük A. Sztahanov is e lapban ismertette munka- módszereit. Leningrádban 1929-ben hívták életre a szocialista munkaversenyt, amelyről a TRUD elsőként tájékoztatott. Áz újság hasábjain megjelenő felhívás a szovjet társadalom széles rétegeit sikeresen aktivizálta az iparosítás korszakában. . A társadalomépítés történelmi eredményei mindmáig elválaszthatatlanok a szocialista muhkaverseny-moz- galomtól, amelyről folyamatosan tudósít a szovjet szak- szervezetek lapja. A ma már hagyományosnak tekinthető központi témával „Az alkotó tömegek ' munkaversenyei” c. nagy múltú rovatban tájékoztatja olvasóit a . lap. A 60. évfordulóra készülve e rovatban az „ötéves tervek kiváló dolgozói” tollából mintegy 500 cikk és visszaemlékezés jelent meg. Az újság egészét jellemzi a munkás és paraszt olvasók tevékeny részvétele. írásaik, észrevételeik és javaslataik teszik a lapot frissé, életszerűvé. A nagyfokú társadalmi érdeklődésre utal például, hogy a szerkesztőség csupán 1980-ban 600 ezer olvasói levelet kapott. Állandó rovata a lapnak a „Szakszervezeti élet”. Az újság mindenkor a szakszervezeti aktivisták mozgalmának elvi és módszertani támogatója, s a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tapasztalatainak, sikereinek ismertetője. A változatos rovatok, mint a „Család”, az „Egészséges életmód”, „A riporter feljegyzései”, . a „Válaszolunk olvasóinknak” és a „Kultúra és sport” tükrözik az olvasók széles körű érdeklődését. Napjainkban a TRUD olvasói a szocialista építés hazai gyakorlatának megismerésén túl, naprakészen tájékozódhatnak a világ munkásmozgalma és a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom aktuális eseményeiről. A híranyagok összeállításában a Szovjetunió 50 városából tudósító újságírókon kívül a TRUD 16 külföldi sajtóirodája is részt vesz. A korszerű technika jóvoltából a Szovjetunió 47 városában egyidőben kerül nyomdába az újság, amely a 150 ezres első kiadást követően hat évtized múltán már alkalmanként több mint 13 millió« példányszámban jelenik meg,