Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-28 / 50. szám
IHai kommentárunk Gyári randevúk Mostanában kétszer is módunk volt olyan gyári eseményekről hírt adni, melyekre korábban alig-alig, vagy egyáltalán nem volt példa. Kereskedelmi napot tartott két salgótarjáni gyár. a VEGYÉPSZER, valamint a Vasöntöde és Tűzhelygyár — jelezvén ezzel valamely piacpolitikai nyitást. Nyilván rákényszerültek, muszáj volt nekik — gondolhatja az olvasó, akit nem kényeztettek el eddig hasonló, reményteljes közleményekkel. Kétségkívül van ebben igazság, különösen, ami a VEGYÉPSZER-t illeti, hiszen kínálati pizícióba kerülése a vevőre irányította figyelmét. Még év elején is kevesebb rendelés futott be hozzá, mint amennyi teljesítésére termelési tapasztalataiból, munkásai képességeiből futná. A Vasöntöde és Tűzhelygyárnál azonban némiképpen más a helyzet. Egész esztendőre elegendő munkát kapott, nem kell attól tartania, hogy nem lesz mivel kitölteni emberei és gépei idejét. De mert korábban kereskedelemre nem volt gondja, intézte azt helyette a központ, most nem lehet biztos benne: vajon valóban azt a fajta tűzhelyet gyártja-e, amit a vásárló vár tőle? Számára a kereskedőkkel megtartott randevú a lehetőségek és az igények pontos összehangolását szolgálta. Mi történik egy ilyen kereskedelmi napon? Először is a vendéglátó gyár részéről feláll valaki és ajánlatot tesz a potenciális vevőknek: mi az, amit felkészültsége révén már most gyártani tud, s mi az, amire némi műszaki előkészületekkel még vállalkozhat. Felkínálja a szóba jöhető árakat is, s ezután a kereskedőké, jövőbeli rendelőké a terep. ök, akik többé-kevésbé közvetlen élő kapcsolatot tartanak a piaccal, a gyártó tudomására hozzák, mit, milyen minőségben és milyen áron keres a vevő. Tippeket adnak hiánycikkek, vagy importból drágán érkező termékek gyártására. De még az áru szállítására is, mert ők tudják legjobban, mennyi a törési kár, amikor a szállítmányt kicsomagolják. S mert nemcsak a vendéglátóval, hanem több más gyártóval is együttműködnek, megfontolásra, bevezetésre kínálnak másutt már meghonosodott, jó tapasztalatokat is. Az ajánlattételt és az igények bejelentését most már követheti az, amiért a találkozót tulajdonképpen megszervezték: a két fél érdekeinek egyeztetése — a vevő javára. Eredménye nem kevés. A gyártó tudja magát mihez tartani, a rendelő pedig joggal bízhat abban, hogy azt kapja, amit fejfájás nélkül el tud adni, nem pedig, ami amúgy is szűkös raktárainak zsúfoltságát tetézi. Háttér-tájékoztatásnak is nagyszerűen beválnak ezek a kereskedelmi napok, értékük azonban /'ettől kézzelfoghatóbb. Konkrét tárgyalások, szerződéskötések jelzik a rendezvény utóéletét. S ez biztonságot ad a gyártónak és a rendelőnek, nem is szólván arról, hogy igazi hasznát a felhasználó, a vevő aratja le. Mert azt kap az üzletben, amire valóban szüksége van. Gyerekcipőben jár az önálló gyári piac- politika útjára bocsátása. Megesik, hogy a randevút elfogadó egyik-másik fél némely kérdésben nem eléggé tájékozott, hogy nem sikerül azon melegében közös álláspontot kialakítani, liogy a találkozó eredménye a kelleténél lassabban érik be. Annyi azonban bizonyos, hogy szorosabb piaci kapcsolatok megteremtése nélkül egyetlen gyártó sem remélhet sikeres gazdálkodást: a kereskedelmi párbeszédekre múlhatatlan szükség van. — szendi — BRG-s brigád a kongresszus tiszteletére Ami tizenkét nap mögött van Árpád helyett görög Sikeres munka a Ganzban A laboratóriumi tisztaságú, világos üzemcsarnokban hosz- szú asztalok mellett végzik majdnem zajtalan munkájukat a BRG salgótarjáni gyáregységének dolgozói. Beszélgetőhelyiségünk felé tartva, Bartus Sándor, a gyáregység versenyfelelőse az épp legközelebbi asztalsorra jelez: — Ök itt a Radnóti Miklós szocialista szerelőbrigád. A munkacsapat arról nevezetes, hogy néhány napja kezdeményezője volt üzemen belül annak a munkaversengésnek, mely az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére országosan kibontakozott. Hogyan is született ez a vállalás? — erről váltottunk szót Antal Ferencnével, a tizennégy tagú munkacsapat vezetőjével. — Valamennyien hallgattuk, vagy olvastuk Leonyid Brezs- nyev kongresszusi beszédét, s különösen nagy hatást tett ránk, amit a nemzetközi politikáról, a Szovjetunió békével kapcsolatos erőfeszítéseiről, a szocialista országok együttműködésének eredményeiről mondott. Ügy érezzük, a békéért való eredményes küzdelemhez mi szerény lehetőségeink között elsősorban gazdasági eredményeink növelésével járulhatunk hozzá. A munka területén, VI. ötéves tervünk maradéktalan megvalósításával. — S a Radnóti brigád keretében ? — Hatéves a közösségünk. Amire büszkék vagyunk: eddigi szorgalmunkkal kiérdemeltük a szocialista brigád rang ezüst fokozatát, s eredményeink alapján reményünk van az arany fokozatra. Ennek a vá- rományosságnak kívántunk most méltó megajánlással megfelelni. Vállalta a brigád, hogy éves feladatait a tervben szereplő december 12. helyett november 30-ra, ezen belül is az első negyedévit, majd a következőket határidőre — a Szovjetunióba menőt, belföldre készülőt egyaránt —, minía íégben és mennyiségben kifogástalanul s maradéktalanul' elkészíti. — A „radnótisták” szerelővégszerelő brigád. Megvannak-e a vállalás alapos feltételei ? — Fiatalok vagyunk, fiatalos lendülettel. Korátlagban harmincon aluliak. Jól összeszokott asszonyok, lányok, férfiak — mert négy „fiúnk” is van —, akik szívesen vállaljuk, ha egy kicsit rá kell hajtanunk. Persze, nagyban függ az eredményességünk a gyáregység többi brigádjától és brigádon kívüli dolgozójától. Hogy versenyfelhívásunk milyen támogatásra lel a brigádvezetői értekezleten. Bízunk benne, hogy a csatlakozásuk mindenben megteremti vállalásunk valóra váltását. Ez pedig nem kevesehb, mint 400 millió forint értékű 'szovjet export határidő előtti teljesítését jelenti az idén gyáregység günknek. A Ganz-MÁVAG mátra- nováki gyáregységében, tartva az utóbbi esztendők lendületét, 1981 eddig eltelt heteiben is sikeres munka folyik. Az éppen csak tizenegy éves múltra visszatekintő üzem —, ahol már eddig is jelentős berendezéseket, acélszerkezeteket gyártottak a népgazdaság nagyberuházásaihoz, s készítettek Duna-, Tisza-, Szamos-hidakat, * zsilipeket Egyiptomba, hatalmas öntődarukat kohászati vállalatainknak, metróoszlopokat Prágába — idén újabb nagy feladatok teljesítését vállalta. A már régebben megkezdett megrendeléseknek eléget téve, tovább folytatják a paksi atomerőmű építéséhez szükséges, nagy szilárdságú anyagból készülő szerkezetek gyártását. Február végéig az erőmű 3. számú blokkjának kivitelezéséhez több mint 150 tonna súlyú, egyenként 10,5 méter hosz- szúságú tartógerendát raknak határidő előtt vasúti kocsikba, biztosítva ezzel is az ott folyó szerelések menetének zavartalanságát. A gyáregység munkáját jelentősen segíti a december óta üzemelő előrevétlenítő és festősor, amely jelentősen növelte a munka termeié^ kenységét, nagyban növelve a kibocsátott termékek minőségének javítását is. Ennek révén is sikerűi már az első negyedévben olyan nagy feladatokat megoldani, amelyekre az utóbbi évek hasonló időszakában még nemigen akadt példa. ‘ Csupán február végéig csarnoki emelőberendezések sokaságát tudják legyártani. És közöttük olyanok szerepelnek, mint a Láng Gépgyárba kerülő két — egyik nyolcvan, a másik ötven tonna teherbírású — futódaru, a Székesfehérvári Könnyűfémmű szintén félszáz tonna emelésére képes hasonló szerkezete, valamint más, különböző fesztávú és rendeltetésű emelők. Ezek közül még egy tarthat számot megkülönböztetett figyelemre, mégpe- dik az Árpád-híd rekonstrukcióját segítő, a Duna fölé benyúló darupálya, amelynek segítségével az ottani munkák legjavát végzik majd. Tovább folytatják az M—3- as autópálya hídjainak gyártását, ezekből rövid idő alatt húsz darabot adnak át a megrendelőknek, s Mátranovákon készítik a Füzesabony térségében folyó Szamoska-pa- tak tíz átvezető, útjának acél- szerkezetét is. Az esztendő legelső napjaiban még a gyártási programjukban szerepelt az Árpád- hídhoz szükséges acélszerkezetek gyártása, ám egy nagyobb munka érdekében, azt a budapesti törzsgyárra óízt va, ettől megváltak. Több mint 633 ezer dollár értékért már hozzáfogtak egy' görög, Athénban megépítendő híd kivitelezéséhez. A nagyon szoros kiszállítási határidő ellenére — a szerkezeteknek május végére kell megérkezniük rendeltési helyükre —, bíznak a szerződésben vállaltak betartásában. A jó fel- készültség, a rugalmas alkalmazkodás, a dolgozók hozzáállása biztosítéka rövid távú terveik teljesítésének. Lertgye'ország- ban növekszik a városi lakosság 1981. január 1-én a lengyel lakosság száma meghaladta a 35,7 milliót. 1980-ban kb. 321 000-rel nőtt a lengyel népességszám, mintegy 10 000-rel kevesebbel, mint 1979-ben. Jelenleg a lengyelek 58,7 százaléka városi lakos, ami a tavalyihoz képest 5 pontos növekedést jelent. 1970 óta 84 százalékkal emelkedett a főiskolát végzettek száma, akikből most több mint 1,2 millió van Lengyelországban. 1970- ben az ország lakosságának a 8 százaléka volt 65 évnél idősebb, jelenleg a 10 százaléka; ugyanez a mutatószám a falusi lakosság esetében ebben az időszakban 9 százalékról 12 százalékra emelkedett. A prognózis szerint 1985 végére a lengyel lakosság száma meghaladja a 37 milliót és 61 százalékuk fog városokba élÁz SZKP kongresszusa tiszteletére A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának dolgozói elhatároz« ták, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére, a szov« jet exportmegrendeléseket a tervezett határidőnél előbb ké«* szítik el. így többek között préseket, csőgyári berendezéseket és tartalék alkatrészeket tudnak az eredetinél előbb szállítani. Felvételünk a Ságvári Endre brigád munkahelyén, a forgácsolóüzemben készült. A képen: munkában a Ságvári Endre Szocialista Brigád VÁROS MOSZKVÁBAN A moszkvai energetikai intézet tulajdonképpen egy egész külön várost alkot, 30 000 lakójával. Az egyetemi hallgatókon kívül itt lakik az intézet dolgozóinak többsége is. Az intézetnek 25 tudományos munkahelye van, 67 tanszéke, ezenkívül van egy számítóközpontja. nov erőműve és itt található az egyik legnagyobb olyan tei /ezőiroda, amelyben egyetemi hallgatók dolgoznak. iiiniiiiiiiiiiinnMiiniiiiiiiHiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiuiiiiiuil T úl vannak a legfontosabb tanácskozáson a tolmá- csi termelőszövetkezet pártalapszer ve Jetének tagjai. Jóváhagyták azt a munka- programot, amelyet a vezetőség állított össze ennek az esztendőnek a feladatairól. A párttaggyűiést követő napokban a közgyűlést is megtartották a gazdaságban, és a tsz esztendőre szóló feladataiban benne szerepel mindaz, amit a párttaggyűlés ajánlott a gazdasági munka színvonalának emelésére. A tsz párt- alapszervezetének titkára, Kelemen András elmondta, hogy a feladatoknak ez az összehangolása tudatos az üzemben, mert így teremtődik meg az erők összpontosítása, amely rjélkülözhetetlen a termelő- munka magasabb szinten való megvalósítására. Fiatal a párttitkár, a tisztségviselést sem régen gyakorolja, de ez nem tűnik ki sem a beszédéből, sem a magatartásából. Világosak a szavai, amikor kijelenti, hogy az erők összehangolása fél sikert jelent a munkában. — Ez nem újkeletű a mi életünkben ... — emeltebb a hangja, aztán elhallgat. Látszik, hogy rendezi) gondolatait a mondanivalójának folytatásához. Aztán sorolja, hogy a múlt évben gabonából a megyében az egyik legmagasabb termésátlagot érték el. Elégedettek a cukorrépa-, csillagfürt-, ápraterméssel is. Az állattenyésztés is teljesítette-a tervét, a melléküzemágak is. Megállt a felsorolásban, hogy nyomatékot adjon szavainak. — A munkánknak ezek a legfőbb mércéi . . . Náluk az élet törvénye Hem elmaradni, hanem élen járni.., A tolmácsi termelőszövetkezet hosszú utat tett meg, amíg eljutott oda, hogy okosan mozgatja az erőket a feladatok megvalósítására. Ennek élén természetesen a sokat tapasztalt, jó politikai érzékkel is rendelkező Pong- rácz József tsz-elnök áll. Igazi stratéga, aki az intézkedéseinek hatását előre kiszámítja. Párttagi kötelességének tartotta azt is, hogy az alapszervezet élére olyan embert válasszanak, aki fogékony az újra, ereje is van a munkához és következetes is a feladatok végrehajtásában, de jó kapcsolata van az emberekkel, legyenek azok akár pártonkívü- liek is. Ez a bizalom a fiatal párttitkárt is szinte kényszeríti a megfontolt munkára. Csak felkészülten, az elnöktől megszokott színvonalon állhat az emberek elé, ami az átlagnál több munkát igényel tőle. A párttitkár az erdészeti ágazat vezetője, tervfeladatai vannak. Ott is a legjobbat kell produkálnia, hogy másoktól is elvárhassa a példa- mutatást. Ez a szellem a tsz-ben egészséges munkalendületet, a feladatok maradéktalan elvégzése iránti kötelezettséget, az embereknek egymáshoz való jó viszonyát teremtette meg, s párttagok példamutató munkáját is. Azt mondta a párttitkár, amikor szó esett a gazdasági feladatok végrehajtásáról: — A legmagasabb szintű beosztású emberektől kezdve a legalacsonyabbakig, nálunk a végzett munka dönti el, kit hogyan bírálnak el . . . Ez a szellem eredményezte, hogy tavaly a párttagok, olyanok, mint Győri József, a nehézgépvezető, Du- doli Ferenc, a zetoros, Gyu- rics Vilmos, a szerelő, Mártinké János, a hegesztő munkájuk példás elvégzésével vitték magukkal a többieket. Pedig igen kiváló munkások a pártonkívüliek is. Említsünk közülük néhányat: Varga János, Bojász János, a szerelők, Súlyán András, a traktoros. És még mennyit sorolhatnánk azok közül, akik az év elejétől kezdve a betakarításig szinte dédelgetik a földet, hogy a legtöbbet adja, amire képes. Ilyen körülmények főzött lehet-e a közösben valakinek is másként cselekedni? A tolmácsi üzemben olyan a közszellem, hogy kinéznék a lus- tálkodót. És feszítik tovább az erőket, mert, ami jó volt tegnap, az nem jó ma. Ilyen a szellem és ezt mindenki, akinek köze van a tsz-hez, tudomásul üeszi. Most is a párt- taggyűlés után, szinte rátapadtak a párttagokra a pártonkívüliek. Nem értekezleteket akarnak, hanem az igazán egészséges munkahelyi beszélgetést a műhelyben, az állattenyésztésben, az irodán: „Mondjátok el, miről határozott a taggyűlés ...” — szegezik nekik a kérdést. A párttagok pedig mondják. A párttitkár álláspontja: — Az embereknek tudni kell mindenről . . . És most itt az év eleje. Nem is eleje- ez már náluk, mert benne vannak a munkáim nyakig. Nincs végezetlenül hagyott feladat. A földek rendben várják a tavaszt. Az állattenyésztésben küzdenek a magasabb hozamokért. És a vezetés kidolgozta legújabb elképzeléseit. Az elnök szokta így megfogalmazni a célt: — Feltárni a tartalékainkat . . . A múlt évi színvonalat megtartani minden szinten. Valami kevés változást terveznek a vetésszerkezetben a kukorica kárára, a csillagfürt javára. így kifizetődőbb. Kis nyugtalanság keletkezett ebből a tagok között, tartva attól, hogy megcsappan a háztáji kukoricaellátás. A párttagok politikai kérdésnek tekintették ezt és nyomban odaáll- tak megmagyarázni; a tsz-vezetőség mindenképpen gondoskodik a háztáji ellátásról. Az emberek ezt megértették, és nincs nyugtalanság emiatt. Az idén továbbfejlesztik a fóliaüzemet. Aztán a nagy tartalék, amely érinti a környező tsz- eket is: egymás segítségére , lenni, a munka összehangolásával. Mit jelent ez? Például a nagy teljesítményű gépeket a szomszédos tsz-ekkel együtt kihasználni. Százezer forintokat lehet megtakarítani ezzel. A tolmácsiak már megvásároltak egy nagy teljesítményű csávázógépet erre a célra. Közös gépalkatrész-raktárt állítanak fel. Nem kell országszerte futkosniuk, amikor alkatrész miatt áll a gép. Közös fafeldolgozót létesítenek Disójenőn. A titkár folytatja: — Ebben az évben már életbe lép a kooperáció . . . A hol ilyen dinamikus az élet, ott az alapszervezetnek egy pillanatig sem szabad lanyhulnia. A párttitkár bírja erővel, miközben a saját gazdasági feladatát is jól ellátja: Ahogyan a gazdasági munkában öwze- liangolják az erőket, úgy ő is a pártmunkában. Mert, amikor tornyosulnak a feladatok körülötte, munkába lépnek a vezetőségi tagok, Sinkó Sándor, Mezei Ferenc és akikre még szükség van. Mert a pártmunkában nem szabad elmaradni, hanem mindig élen haladni. Tolmácson ez az élet törvénye . . . Bobál Gyula } NÓGRÁD — 1981. február 28., szombat 5
