Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

Hegyei úttörő-olimpia Eresztvényben Szombaton délelőtt ismét mégpedig Maróthyné Rá- esélyeiket. Ugyanilyen jól benépesültek az eresztvényi kóczi Zsuzsával, aki arról szerepelt a gagarinos Telek lejtők, ezúttal a megyei -üttö- nevezetes, hogy ő szerezte Gábor, vagy a lányoknál Be- rő-olimpia alpesi számainak Nógrád megye első aranyér- ne Katalin, nyújtottak kitűnő terepet. A mét az országos téli úttörő- Minden számban két-két fu- nagyszerű hóviszonyok kö- olimpiákon. Az 1969-es baj- tamot rendeztek, s ezek ösz- zött, napos időben rendezett noknő — sífutásban a Kékes- szege adta a végeredményt, versenyen 38 induló, s majd tetőn lett első — örömmel fi- A műlesiklásban a 22 kapu- kétszer ennyi „síszülő” várta gyelte az eseményeket, és né- val nehezített pályán jó né- nagy izgalommal a rajtot, hány szóban kommentálta a hányán „elszálltak”, s kapu- Vendégek is voltak, öt Fejér látottakat: „Jó érzés látni, kihagyás miatt nem tudták megyei fiú és egy leány in- hogy szélesedtek az • alapok, befejezni a versenyt. Így járt dúlt versenyen kívül, kóstol- jobbak a felszerelések és például az igen tehetséges gáttá a pályát, ismerkedett a ügyesebbek a gyerekek, mint Czimer Péter és jó néhány körülményekkel. A felvonó amilyenek mi voltunk.” Fejér megyei fiatal is. Megle­megszokott zúgása ezúttal Ügyes gyerekben ezúttal petés még, hogy az óriás­hiányzott, mivel áramkima- tényleg nem volt hiány. Ott műlesiklásban Vágvölgyi Ani- radás miatt nem üzemelt, s volt például a Mohai testvér- kó végzett a 3. helyen, s ez- így a versenyzőknek gyalog pár, Krisztina és Szabolcs, zel bekerült az országosra kellett megtenniük a felfelé Mindketten esélyesei voltak készülő nógrádi csapatba, vezető utat. A nézők között az olimpiának, és jó forrná- Eredmények. Lányok, IV. régi ismerőssel találkoztunk, ban versenyezve realizálták korcsoport, műlesiklás: 1. Be­ne Katalin (Gagarin Ált. Isk.) 81,72, 2. Ampli Ágnes (Petői Ált. Isk.) 98,29, 3. Jávori Ildi­kó (Petőfi) 121,08. Óriás-műlesiklás: 1. Bene Katalin 62,34, 2. Jávori Ildikó 70.37, 3. Ampli Ágnes 80.17. III. korcsoport: 1. Mohai Krisztina (Petőfi) 59,60, 2. Solymosi Ágnes (Petőfi) 61.57, 3. Kolláth Éva (Petőfi) 80,29. Óriás-műlesiklás: 1. Mohai Krisztina 52,99, 2. Solymosi Ágnes 53,89, 3. Vágvölgyi Ani­kó (Mártírok úti isk.) 70,92. Fiúk, IV. korcsoport, mű­lesiklás: 1. Mohai Szabolcs (Petőfi) 57,32, 2. Nádas András (Gagarin) 65,02, 3. Hopka Lász­ló (Petőfi) 71,96. Óriás-műlesiklás: 1. Mohai Szabolcs 49,00, 2. Nádas Gá' bor (Gagarin) 56,41, 3. Nádas András 57,74. III. korcsoport, műlesiklás 1. Telek Gábor (Gagarin) 57,65, 2. Halmos Péter (Gagarin) 66,10, 3- Kaári Zsolt (Petőfi) 71,66. Óriás-műlesiklás: 1. Telek Gábor 50,08, 2. Halmos Péter 55.38, 3. Czimer Péter (Petőfi) 56,51. Leslklószámok Félévi értesítő (III.) Másként kell akarni a felújítást! Néha bizony hazai pályán Is örülni kellett az egyenlítésnek. így történt ez a DCSE ellen, amikor a csereként beálló Balga 89. percben leadott lövése jelentette az egy pon­tot az STC-nek. Balról Csapó dr., Fiedler, Mező és Balga. Az eredmények többnyire ismertek, s az is, hogy az STC NB Il-es labdarúgóinak fél­évi értesítőjébe a következő került: 3. STC 19 10 5 4 27-16 25 A Mohai testvérek, Szabolcs és Krisztina, biztosan nyerték a versenyt. kategóriájukban A SZÜV csapata védi a kupát Nagy közönségsikere volt IX—X. helyért: Kohász V—VI. helyért: NSZV szombat este a Salgótarján KISZ—Bányagépgyár 2—2 KISZ—AFIT 2—1 (1—1). V.: városi sportcsarnokban meg- (0—2), vezette: Bures. Góllö- Kakukk. G.: Halmi, Kovács, rendezésre került teremlab- vők: Eisler, Szilágyi, ill. Je- ill. Taliga. darúgó-tomának. A döntő nei, Ferenc, minden mérkőzése nagy , • _ , küzdelmet és magas színvo- VIII. helyért: Szénbá­nalat nyújtott a nagyszámú nyák—MT. Petőfi 11—4 (5— nézőközönségnek. A végső i). y.: Olaj, G.: Szalai (3), győzelmet (megérdemelten a Balla (2)> Angyal (2)> Jeck SZÜV csapata szerezte meg, =___- - -................. s őrzi a díszes vándorserle- w, Kökény, Répás, ül. Feke- q ■ Fekete (3), Komka, get te (2), Szűcs, Nyerges. Takács (3). Ill—IV. helyért: Áfész- SKÜ-öregfiúk 3—1 (1—0). V.: Klemen! G.: Nagy, Macs ka, Seregi, 111. Pálmai. Döntő: SZÜV—Öblösüveg' gyár 4—3 (1—0). V.: Horváth, Hl. Labdarúgás Sok gól, ellentétes kapusteljesítmények az első edzőmérkőzésen STC—Ötvözet MTE 9—1 (3—0) vas, csúszós talajon húsz per- volt a találkozónak, hogy az cig ötletes, de meddő STC-já- STC támadásai többnyire gó- Salgótarján, tóstrandi pálya, tékkal nem esett gól. A 22. lókkal végződtek. Az ered- 200 néző, v.: Kriston. STC: percben Mohácsi egy minta- mény kialakulásában a két Kocsis — B. Kovács, Varga szerű labdaátvétel után a jobb kapus vállalta a főszerepet. (Vágó), Szabó. Kovács — Föl- sarokba bombázott. S ezzel Kocsis 11-est védett, majd di, Tóth, Balga — Szekula, megnyitotta a gólok sorát. A ezenkívül is többször hárított Mohácsi, Kajdi (Pintér). Ötvö- nehéz talajon mindkét együt- bravúrosan. Bozó viszont a zet MTE: Bozó — Fodor, Rő- tes nagy játékkedvvel vetette csúszós talajon, a nehéz, vi- mer, Győré (Hulitka), Gyuri- magát a küzdelembe. Láttunk zes labdával nemigen tudott cza ’— Zvara (Szabó), Kovács ötletes húzásokat, s különösen megbirkózni. Gólszerzők: Mo- F. (Jánosi) — Oláh (Imre), az első játékrészben több bősz- hácsi 5 (egyet 11-esből), Tóth, Bogár, Dolencz. szántó, kihagyott helyzetet. Szekula, Balga, Szabó (öngól), A tavaszi előkészület első Szünet után a vendégek já- illetve Zvara labdarúgó-edzőmérkőzésén ha- téka felgyorsult Érdekessége (mátyus) Még négy nap Az úttörő-olimpia hírei Lázasan folynak a megnyitó- Várhatólag a filatelisták- ünnepség előkészületei. ATa- nak is örömet szerez az olim- nácsköztársaság téren lezajló piai alkalmi postabélyegzés, megnyitó főpróbájára január A bélyeggyűjtők két helyen is 28-án este kerül sor. igénybe vehetik a három na­pig tartó szolgáltatást, mégpe­Az iskolák úttörőcsapatai dig a megyei művelődési köz- \ gazdag programmal várják az pontban és a verseny színhe- | olimpia résztvevőit. A zagy- lyén, Eresztvényben. vapálfalvai Budapesti úti * H Általános Iskola Zrínyi Ilona A versenyek főhadiszállá- úttörőcsapatának tagjai Bács, sa a József Attila Művelődé- Baranya és Vas megye spor- si Központ lesz. Többek kö- tolóit fogadják. A vendéglá- zött itt kap helyet a sajtó-, in- tás programjában iskolalá- formációs és versenyiroda, és togatás, tréfás sportvetélke- a már említett posta ig. Itt !J|| dő, rajzfilmvetítés és táncos lehet szállást rendelni, a ■ ismerkedési est szerepel. Az versenyek állása felől ér- iskola napközisei apró emlék- deklődni és az olimpiával kap- X» o írnn _ nenlo + Kofí fűlmoríilt V ^ r rl .óc d \r ’/ dégeknek. .vjrtöRő 0/ készítenek a ven- csolatban felmerült kérdések­re választ kapni. NÓGRAD - 1981. január 25., vasárnap 7 Ha pusztán a számokat nézzük, tulajdon­képpen nincs ok az elkeseredésre, hiszen mindössze két pont a lemaradás a vezető óz­diak mögött. S ez a hátralevő 19 (illetve már csak 18) találkozón könnyedén behozható. Csak... KIESÉS ÉS AMI UTÁNA VAN Helytelen lenne, ha az őszt pusztán ön­magában vennénk szemügyre. A tavaszi kie­sési láz kapkodása, nevelési, szakmai mellé­fogásai anarchiát „eredményeztek”. Demora- lizálódott csapat. Szétzilálódott közösség, pszichikailag megviselt, a balsikerbe bele­törődött, közömbös játékosok várták az őszi folytatást Illetve közülük sem minden­ki. Sokan úgy látták jónak, hogy távozzanak a süllyedő hajóról. De hát ez megszokott je­lenség a kiesett csapatok többségénél. Akik többet éreznek magukban annál, mintsem az alacsonyabb osztályban kínlódjanak a felke­rülésért, s nem sok köti őket a klubhoz, a közösséghez, a városhoz, azok fogják magu­kat és odébbállnak. Ez történt a Stécénél is. Olyanok is akadtak, akik egyéves tarjáni vendégszereplés után folytatták vándorlásu­kat Ráadásul tehetséges fiatalokat hívtak be katonának, s még használható idősebbek (Básti) akarva-akaratlan visszavonultak. Ilyen körülmények között gondolni sem le­hetett arra, hogy a szakosztály válogathat a játékosok között. Ezért aki maradt, azt szer­ződtették. Az átigazolás, illetve az erősítés nem sike­rült. De nem is sikerülhetett! Bár olyan új fiúk kerültek a klubhoz, akik szerepeltek Szalai edző elképzeléseiben, csak nem a ve­zető helyen. Azok, a „menők”, zsírosabb fa­lat után futottak, s meg is kapták — máshol. Tarjádba olyanok értkeztek, akik beérték ke­vesebbel is, s idézhetnénk a közhellyé kopta­tott mondást; olcsó húsnak... HULLÁMVASÚT Ilyen előzmények után augusztus 3-án Haj­dúböszörményben indult az a „gyorsvonat”, amelytől azt vártuk, hogy visszaviszi a Sté- cét az NB I-be. Az indulás parádés volt, 4—1- es győzelem. Az újonc Hajdúböszörmény el­leni sikert egy másik felkerült együttes, a Nagybátony kérdőjelezte meg egy hét múl­va Salgótarjánban. A két csapat történeté- . nek első bajnoki összecsapása után a hazai­ak lehajtott fejjel kulloghattak az öltözőbe, mert a lelkes bátonyiak fegyelmezett játékkal 2—0-ra nyertek. Felmerült a gondolat, meny­nyire gyors az a vonat, amelyik már a má­sodik kisállomásón megáll? Három győzelem és egy döntetlen követ­kezett, majd ismét egy hazai siker. Ez azt a látszatot keltette, hogy csak apró műszaki hiba okozta a zavart a Bátony ellen. Vi­szont a csikorgó győzelmek azt erősítették, baj ván a gépezettel. Aztán jött a szarvasi fiaskó, amely után sovány győzelem (a Ka- zihcbarcika ellen), majd egri vereség keriüt az „eredmények” sorába. Egyre inkább erő­södött az érzés, hogy hullámvasútra ült a gárda az expressz helyett. Az Ózd ellen ha­zai pontvesztés (vagy szerzés?), nem várt szolnoki bravúr, majd hazai kínlódás, 1—1 a DUSE-val mind-mind ezt igazolta. Aztán hiába nyert a másik debreceni csa­pat otthonában a Stécé, a következő for­dulóban szerény teljesítmény elég volt a gyöngyösieknek ahhoz, hogy két ponttal tá­vozzanak a Karancs aljáról. Az utolsó négy mérkőzés két idegenbeli pontot, s két szoros hazai győzelmet tartogatott. REMEGŐ LÄBAKKAL NEM MEGY Szinte semmi biztató jelenség nem akadt az ősz folyamán. Igazán fegyelmezetten, tak­tikusan, éretten talán csak Szolnokon sze­repelt az együttes. Csupán ekkor keltette összeszokott csapat benyomását. És a hazai mérkőzések? Nem egy ellen­fél „beásta magát” saját kapuja előterébe, s a szélső nélküli tarjániak nem találták a be­tonvédekezés ellenszerét. Akadtak ugyan helyzetek, de rendre ki is maradtak — önbi­zalomhiány, vagy -többlet, no meg a képes­ségek miatt Hazai találkozókon mindig a biztos esélyesség tudatával léptek pályára, s ez nemcsák serkenthet, gátolhat is. A könnyed játék a percek múlásával meg­bosszulja magát, s ahogy telik az idő, úgy megy át erőlködésbe. Remegő lábakkal pe­dig nem lehet táncversenyt nyerni! A kapusok és a védelem tagjai többnyire jól ellátták feladatukat. Ez a szerkezeti egy­ség volt a legjobb csapatrész az ősz folyamán. Nem véletlen, hogy a Stécé legjobbja, Varga Sándor, a védősorban található. Aztán ahogy haladunk előre az együttes boncolgatásában, úgy szaporodnak a gondok. A középpályán például hiányzik egy igazi irányító. Balga nem tudta azt nyújtani ezen a poszton, amit tehetsége alapján elvártak tőié. A többi kö­zéppályás stílusánál fogva alkalmatlan er­re a feladatra. Kajdi, és az utolsó mérkőzé­seken Földi, gólokkal segítették a csapatot de a többiek (a „vendég” Cséki kivételével) nem sokat tudtak hozzátenni a játékhoz. A csatárok értékelése már nehézségekbe ütközik, mert itt van olyan játékos, akinek teljesítménye szinte értékelhetetlen. Zavar­ban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy ki volt közöttük a legjobb. Az agyonszidott Mohácsi, vagy a végére feltámadó Marcsok? Nehéz a válasz, már csak azért is, mert a csatársor játékából hiányzott a tudatosság és egyik közeli rokona, a szellemesség. Eb­ben talán a középpályások is ludasak. Bár ki tudna egy ilyen csatársort dirigálni? Ha már a tudatosságnál tartunk, milyen volt hát összességében az őszi Stécé csa­patmunkája? ötletszerű. Mint az összeállí­tása. Egy gyenge játék elég volt ahhoz, hogy új ember kerüljön valamelyik (főleg csatár) posztra. Olyan, aki kevésbé (vagy régebben) blamáita magát, őszutóra ugyan összejött egy gárda, amelyik pár meccsen nem válto­zott csak éppen senki nem érezte, hogy ez az igazi. HOL KEZDŐDNEK ÉS VÉGZŐDNEK A BAJOK? Gondolhatnánk, pofonegyszerű a válasz: csak a játékosoknál, ók vétik el, ők nem rúg­ják be, ők hagyják ki, ők... És mi, mi hol va­gyunk? Mikor tudunk már balsikernél is többes szám első személyt használni, mert si­kernél ez nagyszerűen megy. Nézzen ki-ki saJát magába, mit tett azért, hogy az ezren felüli NB I-es mérkőzésszám ne szakadjon meg! Persze, mint mindenütt, itt is akadnak ki­vételek — például a baráti kör tevékenysé­ge —, csak ez önmagában kevés. Isten őrizz, hogy elvtelen engedményeket követeljünk, mert attól, hogy az ország más részein eset­leg megteszik, nekünk nem feltétlenül kell követnünk a rossz példát. Viszont be kell látnunk, hogy — mint ahogyan a zalaeger­szegi, békéscsabai, debreceni stb. példák is bizonyítják — az egész megye összefogása és támogatása szükséges a tartós sikerhez. Az ellenpélda is magától adódik, gondoljuk Komló és Dorog helyzetére. De ki érzi magáénak az STC-t? Elvileg sok-sok bázisvállalat áll mögötte, csak baj esetén szinte kivétel nélkül mind a másikra mutogat. Butaság lenne a múlton rágódni, vissza­sírni a régi lehetőségeket. De azt igenis el kell érni, hogy érvényt szerezzenek az okos határozatoknak és a szerződésekben vállalt kötelezettségeknek. Mert szinte alig akad olyan ember, aki nem akarja az NB I-et Csak az akarás önmagában nem elég akkor, amikór nem párosul tettekkel! ☆ Túl sötét az a kép, amit a Stécé jelenéről festettem? De a klub jövője érdekében áb­rázolni kellett a mélyebb valót. Mentsé­gemül szolgáljon, hogy az NB I szemüvegén keresztül néztem a tényeket, s meg vagyok győződve róla (több hivatalos fórumon is ez hangzott el), mások is így vannak ezzel, hi­szen az STC esetében csak az első osztály lehet a mérce. Vannak ugyan biztató jelenségek is a klubnál — például jó néhány tehetség ker­geti a labdát az ifiben —, s a Keleti csoport mezőnyének játéktudását ismerve meg me­rem kockáztatni a kijelentést, hogy aligha­nem a tarjániak nyerik a bajnokságot. Csak mi lesz, mi lesz azután? Kiss László Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom