Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
A Kohász Művelődési Központ Körzetesítésről — Posztón „Értük, — de nem nélkülük..." Épül a pásztói diákotthon. EZEKBEN A HETEKBEN művelődési intézményeinkben is a tervkészítés idejét élik. így van ez a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban is, ahol 1981-re tartalmas programokat . fogalmaznak meg, ennek megvitatására és jóváhagyására a közeljövőben kerül sor. Városunknak ez a művelődési intézménye már túljutott egy évszázados fennállásának megünneplésén. A patinás épület — belül mindinkább korszerű, meleg otthon — falai között fogadta Móricz Zsig- mondot, itt nyilvánították várossá Salgótarjánt s fennállása óta a munkáskörzet otthona, a munkásművelődés egyik lüktető központja volt. Az napjainkban is, a változó körülmények és igények közepette. Természetesen, feladataik megfogalmazásakor — támaszkodva az eddigi eredményekre — figyelembe veszik a szerényebb anyagi lehetőségeket, számolnak a gondokkal, ugyanakkor azt is tudják, hogy a tartalékok mozgósításával eredményesen szervezhetik idei tevékenységüket. Szakszervezeti művelődési intézmény lévén, például számolnak a bizalmiak megnövekedett szerepére, a mozgalmi szemlélet erősítésére, a bizal- mihálózat fokozott aktivizálására a kulturális tevékenység szervezésében is. Az intézmény tevékenységével alapvetően kettős feladatot lát el. Egyrészt — és elsősorban — a kohászati üzemek dolgozóinak művelődését segíti. Másrészt, s ez is hagyományos szerep, lakóterületi kulturális feladatokat lát el. Idei feladataik meghatározása szintén ennek jegyében történik. A terv összeállításakor mindenekelőtt ügyelnek a gazdaságosság, a takarékosság elvének érvényesítésére a köz- művelődési munkában’ is. Tevékenységük magja továbbra is a munkásművelődés marad. Amint a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának határozata szintén megerősíti: „Alapvetően fontos, hogy a művelődési otthonok tömeg- kapcsolatai tovább szélesedjenek, elsődlegesen a munkások és a szocialista brigádok körében”, összefügg a korszerű műveltséggel a szocialista életmód elemeinek gyarapítása és erősítése is, vagyis az embereknek az a készsége, hogy ismereteiket a mindennapi életben, a munkában, a pihenésben és a szórakozásban miként tudják hasznosítani. Ezért célul tűzték ki, hogy az intézmény otthonjellegét idén tovább erősítsék, bővítsék a közösségi művelődés és szabad idős tevékenység vonzó formáit. 1981-ben Feladataik megoldását segíti, többi között, az a széles körű kapcsolatrendszer, amelyet az intézmény kiépített. A vállalattal való kapcsolat alapvető láncszemeit és legszélesebb bázisát természetesen a szocialista brigádokkal való szoros és folyamatos együttműködés jelenti. A kapcsolat- tartás eredményes formáit és módszereit idén nem kívánják bővíteni, ehelyett a bevált módszereket szeretnék még tartalmasabbá tenni. Erre az évre is megjelentették a szocialista brigádoknak szóló ajánlásukat, amely széles körű választási lehetőséget kínál számukra kulturális vállalásaik teljesítéséhez. A brigádokkal való kapcsolatban kiemelkedő szerepet játszik a brigádvezetők klubjának működtetése is. Évről évre népszerűbbé válik a munka és művelődési hónapok rendezvénysorozat, amely a gyárrészlegekkel való kapcsolatokat fűzi mind szorosabbra a művelődési központtal. A hónapok rendezvényei a bejáró dolgozókkal való foglalkozásnak is alapját jelentik. Ezen túl, a korábbi rossz tapasztalatok ellenére idén is bemutatkoznak az amatőrcsoportjaik néhány nagyobb községben. A vállalati munkásszállóban lakók számának növekedése idén is feladattá teszi, hpgy itt nagyobb gondot fordítsanak — a letéti könyvtár működtetésén túl — a művelődési és szórakozási lehetőségek megteremtésére. A kohászati üzemek lakótelepén élő lakosság kulturális igényeit számos rendezvénynyel, illetve a kiscsoportos közösségi foglalkozások révén kívánják megvalósítani (könyvtár, ifjúsági klub, nők és nyugdíjasok klubja, felnőttklub, szakkörök, tanfolyamok stb.), együttműködve a tömegszervezetekkel, a művelődési és oktatási intézményekkel. A munkaterv, természetesen részletesen meghatározza a teendőket mind a munkásművelődésben, ezenbelül a dolgozók politikai, világnézeti nevelésében, az általános és a szakműveltség emelésében, a közösségi élet, a közösségi nevelés fejlesztésében, az olvasási és irodalmi kultúra emelésében, a művészeti és esztétikai nevelésben, mind pedig a szabad idős tevékenység, a kulturált szórakozás, a testkultúra fejlesztésében. A múlt év második felében például szabadidő-parkot nyitottak, amelynek folyamatos programot állítottak össze. AZ EDDIGI eredményekre építve 1981 mozgalmas és tartalmas évnek ígérkezik a Kohász Művelődési Központban. T. E. A cserháti községcsokor valódi szépségén hiába látszik a természet jókedve, Alsótold, Felsőtoldi Cserhátszentiván, Garáb> Bokor és Kutasó gond- ját-baját nem tudja feledtetni. Ezen a tájon, és hozzávéve még a közeli Pásztó szép terveit is, mai és jövőbeni életünk úgyszólván minden eredménye és ellentmondása együtt található. A hat nagy múltú községet hozzávetőleg mintegy kétezer lélek élteti, és ha szokásban, egykor talán a népviseletben el is tértek némileg egymástól a bokoriak, garábiak, vagy a szentivániak, abban mind a mai napig megegyeznek, hogy ragaszkodnak szülőfödjükhöz, szívesen élnek az egymásra torlódó dombok- völgyek között. — Űjabban még a fiatalabbja is itt épít házat magának, nem törekszik mindenáron a nagyobb helyek felé. A lélekszám csökkenése után —úgy tűnik — például Cserhátszenivánon megfordult a kocka, azaz kevesebben távoznak, mint ahányan születnek. A hegyi környezetbe húzódó kis Garáb az egyedüli, amelynek nem növekszik, nem is „stagnál” a lélekszáma (amiként a többi négy községé), éppen ellenkezőleg, némileg fokozatosan csökken. Ott — mint mondják' a járási illetékesek — jövőre esetleg végleg be kell zárni az iskolái. A létszám tíz alá süllyed. Túlzó vélemények is akadtak — inkább csak régebben — a cserháti falucsokor jövőjét illetően. Sokan eleve „kihalásra ítélt helynek” vélték jó néhány évvel ezelőtt ezeket a falvakat, amelyek azonban mostanra legalább annyira megerősödtek, hogy létük semmilyen szempontból nem kétséges, hogy az alapellátásban, a közlekedésben, az úthálózatban úgyszólván semmiben sem szenvednek pótolhatatlannak látszó hiányt. Várhatóan tovább erősödik az a társadalmi felismerés is. — különösen a mostanihoz hasonló körülmények kedveznek a realitásoknak —, hogy nem • csupán az országban, 1Vágtádban sem lehetnek pusztulásra ítélt falvak, hogy mindaz a nemzeti kincs része, ami akár a legkisebb településeinken is fennáll és életet őriz, életet ad, hogy nem engedhetünk meg magunknak újabb Gyürüfüket. Nem a „busongó narodnyik” gondolkodás, hanem a realitás. az a felismerés, hogy a környező országokhoz hasonlóan mi is az egész országot lakjuk — mondatja ezt velünk. Mégis, ez a hat község sok tekintetben különleges helyzetbe kerül rövidesen. Sőt. már jó ideje benne is él abban a változásban, amelynek elfogadása nem megy egykönnyen, s amely látszólag ellentmond a cserháti kisközségek valóságos jövőjének. Az új elfogadása akkor sem volt könnyű, ha valahol a közelben már jó példákkal szolgált az élet. Különösen nehéz és talán lehetetlen is, első hallásra elfogadni azt a tervet, amely végrehajtásra vár, és amely arról intézkedik, hogy a közeli jövőben (várhatóan két éven belül) Pásztó nagyközségi, feltehetően várósi fejlődéséhez csatlakozva az iskolai körzetesítés éppen a járási székhelyen történjen meg a hat község felső tagozatos diákjai számára. Sem a közelben, sem a megyében nincs sok követhető példa erre a megoldásra — s ez a körülmény, feltehetően, nem könnyíti meg a döntésre kényszerülő szülők helyzetét. Pásztó aglorrierációs vonzáskörének terv szerinti és ésszerű növelése egyben azt is jelenti a Cserháti csokor számára, hogy ne csupán az ott rövidesen átadásra kész, testnevelés tagozatosra tervezett iskolát, hanem a nyolcvankettőre felépülő kollégiumot is igénybe vegye. Másszóval: éppen a gyerekek érdekében szükséges ily módon végrehajtani a körzetesítést, és nem kétséges, hogy a gyerekek érdeke a heti kollégiumi tartózkodás is — annak valamennyi előnyével akár a tanulás, akár az élet, akár a kulturálódás és sport feltételeit vizsgáljuk, mindenképpen így van ez. Száztíz gyereket (a hat községből ennyit!) érint a szülők által meglehetősen sokoldalúan vitatott, vagy elfogadott határozat. Mert az sem titok, hogy ennek végrehajtása minden szinten megfelelően és jogszerűen előkészített, ha úgy tetszik, törvényerőre emelkedett határozat, legalábbis ami a körzetesítési koncepciót és annak ütemét illeti. Nem más kérdés azonban az sem, hogy a hátralevő időben javítani szükséges a körzetesítési határozattal mindenoldalúan foglalkozó tájékoztatást, hogy az egységes szemlélet kialakítása még nagyon is sok kívánnivalót hagy maga után... Hiszen semmi alapja nincs annak a „hiedelemnek” sem, amely pedig az érintett községek lakói körében elterjedt, miszerint a körzetesítést már az idén végrehajtják, és addig is, amíg a kollégium elkészül autóbusz- szal szállítják a gyerekeket Pásztóra. A járási hivatal és a járási pártbizottság illetékeseivel szót váltva kiderült, hogy szó sincs erről. A körzetesítés egyik legfőbb feltételének tekintik a kollégium elkészültét és annak bevonását ebbe a körbe. Miért van szükség a körzetesítésre? Az osztott iskolai osztályokban folyó pedagógiai munka a legnagyobb tanítói- tanári áldozatok mellett, a legjobb felszereltség alkalmazása közepette sem adhatja meg azt a gyereknek, amit a szaktantermi, szakos tanítás nyújt. Miért nem lehetett a hat község valamelyikében a körzetesítést végrehajtani? A gyerekek létszáma (felsőtagozatos 58 van!) egy helybeli körzeti iskolában éppúgy fenntartotta volna azt az osztott rendszert, mint ahogy ma ezeken a helyeken az oktatás történik. Megfelelőnek ítélik a szakos ellátást az új pásztói iskolában? Másszóval, nem kerül-e még ott is hátrányba a családtól távol éló „körzetesített gyerek”, amiként erre más tájon az országban elég sok példa adódott a túlzott körzetesítés nyomán. A válasz e tekintetben is megnyugtató, hiszen mint mondják, sőt. bizonyítják is a járásiak — Pásztón hosszú ideje nem kellett „csapdával fogni” a szaktanárt. Jelenleg is százszázalékos a szakos ellátottság és ez várható a jövőtől is. Itt legfeljebb arról érdemes elgondolkodni, hogy milyen egyéni érdekek mondatják ennek az ellenkezőjét, és akkor szükségesnek látszik az is, hogy ezekre ott, helyben rávilágítsanak azok, akik a legtöbbet tehetnek leg- elsőbb is önmaguk körében az egységes megítélés kialakításáért, azután pedig az érintett — és a szokatlantól, az újtól talán mégis érthetően tartó — szülők egyelőre nagyon is ellentmondásos véleményének egészséges alakításáért. Mint hírlik a körzetesítések a cserháti kis falvakban három körben történnek; az első az óvodai, amely a régi alsótoldi iskola most folyó átalakításával történhet, míg az alsótagozatosok ugyancsak Al- sótoldra' járnak majd iskolába; a harmadik a pásztói körzetesítés a felsőtagozatosok számára és hozzá a kollégiumi elhelyezés kapcsolódik. Mindezeket azonban a szülői többség akarata, tehát a demokratizmus megtartása mellett lehet végrehajtani és ha felmerül a kérdés, hogy például a kollégium esetében nem késett-e a járás, vagy a helybeli tanács a demokratizmussal — a válasz is egyértelmű: nem késett. Legfeljebb a tájékoztatással! A tegnapi, vagy éppenséggel a mai szülőket megszavaztatni ugyanis éppen, hogy a demokratizmusnak mondott volna ellent. Hiszen mire a kollégium elkészül, mire a körzetesítést bevezetik, esetleg a szavazók már nem érdekeltek az egészben. A kérdések között nem utolsó az sem: mi történik az érintett pedagógusokkal. Ők milyennek látják ezt a problémát? Hat pedagógust érint a körzetesítés, négy közülük Alsótoldon* kettő pedig Pásztón (kollégiumi nevelőként, illetve óraadóként) dolgozik majd. A kérdések, a kérdőjelek száma ennél természetesen lényegesen több. A kérdés a kérdező tisztessége viszont elvitathatatlan. És a várakozása is — ha szülőről van szó! Igénye is arra, hogy saját érdekét gyerekei által felfedezze, hogy a kérdéseire adott megfelelő válaszok időben érjék, hogy kétségeit, amelyek nagyon is egyéniek, közösen és a helyes gyakorlat útján sikerüljön eloszlatni. Hogy elfogadja mindennapi társadalmi változtatásért küzdő ember1 hitvallását éppen erről és őróla, vagy bármilyen kérdésről legyen is szó: értük, de nem nélkülük történnek a dolgok. T. Pataki László Bényi László: Táj. NÓGRAD - 1981. január 25., vasárnap 7
