Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
Hass. alkoss, gyaropíts! (II.) Ä fejlesztés lehetőségei Az 1979—80-as évek gazda- ■ági-egyensúlyi eredményeit jórészt az elosztás, a felhasználás visszafogásával, a termelésnövekedés mérséklésével értük el. A gazdaság e tartalékai egyre csökkennek, 1981 / 82-ben pedig teljesen elapadnak. A hatékonyságjavulás, a szerkezeti változás, mint tartós forrás pedig egyelőre nem buzog megfelelően Mire számíthatunk a VI. ötéves terv időszakában? A gazdaságfejlesztés lehetőségei éppen nr elosztás, a felhasználás, a termelésnövekedés visszafogásával nem korlátozódnak-e túl szűk területre? A termelés-visszafogás, mint Ismeretes, nem általános érvényű, a ráfizetéses és kevésbé jövedelmező tevékenységekre korlátozódik. A cél az, hogy csak az igazán jövedelmező termelés növekedjen, elsősorban a meglevő kapacitások jobb kihasználásával és nem új munkahelyek létesítésével. MIT FÉKEZZÜNK, MIT FEJLESSZÜNK? A tüzelőanyag- és energiafelhasználás a leginkább visz- szafogott, csak évi 2 százalékkal növekedhet. A többletvil- lamosenergia-igényeket, a következő években kizárólag a paksi atomerőműből és import útján elégíthetjük ki. A fűtőanyag-ellátásban nem növekedhet a közel-keleti olajimport. A mányi bányaüzem, a mecseki kokszolható szén- termelés fejlesztése, illetve a bicskei hőerőmű terveeése szerepel a feladatok között. A gépipar gyorsabban, a vegyipar valamivel lassabban fejlődik majd, mint az előző öt évben. A gépiparban a félkész termékek, alkatrészek, részegységek, a vegyiparban a gyógyszernövényvédőszer- gyártás a fejlesztés súlypontjai. Az építőipar termelése öt év alatt mindössze 11—14 százalékkal nő. főként a fenntartás jellegű munkák dinamikus fejlesztésével. A mező- gazdaságban a növénytermesztés az átlagosnál gyorsabban bővül a külpiaci ke resietnek és a hatékonysági követelményeknek megfelelőül ÉS RÉGI PROGRAMOK A tervezett aránymódosításokat ezután is központi lej- lesztési programok segítik. A folyamatban levő kiemelt fejlesztéseket — az alumíniumipari, a petrolkémiai, a számítástechnikai programokat — napjaink követelményeihez igazítják. Két új központi program végrehajtása is megkezdődik. A gyógyszer-, a növényvédőszer- és az intermedier — előgyártmányok — gyártás programja az iparág nemzetközi versenyképességének fenntartását célozza. Az intermedierek gyártásával bővül a petrolkémiai eredetű hazai alapanyagbázis, s csökken a növényvédő szerek nyugati importigénye. A másik új központi program az elektronikai és mikroelektronikai alkatrészek és részegységek gyártását fejleszti, a háttéripar megteremtését szolgálja. A szervezeti változásokhoz, a hatékonysági követelmények érvényesítéséhez a szükséges kapacitások és fejlesztési források biztosítottak. A beruházások mérséklése ellenére a VI. ötéves tervidőszakban a termelő állóalapok a termelést meghaladó mértékben 26—28 százalékkal bővülnek. Ha ezeket az újonnan belépő kapacitásokat korszerű és jövedelmező termékek gyártásával jól kihasználják, ez önmagában is jelentős előrelépést tesz lehetővé a termelés összetételének javításában. Mintegy ezermilliárd forintot fordítunk a 80-as évek első felében beruházásokra, annyit, mint a legutóbbi öt esztendőben. Előre nem tervezhető célok és meglevő bizonytalanságok miatt az előirányzatok közt még 5 százalék tartalékkeret is szerepel. A tervidőszak első felére a beruházási mérséklés, a második felére némi növekedés lesz jellemző. A SZŰKÖSSÉG HASZNA Jobb lenne több pénz és eszköz fejlesztésre. Kár volna tagadni, olykor indokolt és szükséges igények sem elégíthetők ki a lefaragott keretekből. De azért vitathatatlan haszna is van a beruházási szűkösségnek. A kivitelezők nem lesznek elkényeztetve, nem válogathatnak a rendelések közt, s meggyorsult az építés, a szerelés, szűnőfélben a pazarlás, a költségtúllépés. Egy dolgot jó lenne még mindenütt megtanulni: a mérsékelt beruházási öszegek észszerű, hatékony hasznosítását. Többfelé máris lépést váltottak. Érdemes lenne a jó példákat népszerűsíteni és kö vetni, s kiegészítő beruházásokkal, kisgépesítéssel, egy egy meglevő berendezés korszerűsítésével nagyobb egységek, üzemek teljesítőképességét növelni, a munkakörülményeket javítani. Az újítóknak, a szocialista brigádoknak, a társadalmi akcióknak nagyobb szerepet lehetne adni a munkafeltételek javításában, a korszerű és a hagyományos technológiák harmonikus ösz- szekapcsolásában. Bizonyíthatóan nagyon nagy összeg 1000 milliárd forint beruházásokra, ha mindenütt jól sáfárkodnak vele. A korszerű munka még egy forrásáról a tudományos kutatásról és a műszaki fejlesztésről érdemes röviden szólni. Ilyen célokra fordítjuk a nemzeti jövedelem 3 százalékát, öt év alatt mintegy 103—• 104 milliárd forintot. Ha ezek az összegek a legégetőbb feladatok megoldását — a természeti-gazdasági erőforrások gyarapítását és ésszerű hasznosítását, a nemzetközi versenyképesség fokozását — szolgálják, jövedelmező befektetésnek bizonyulnak, busásan visszatérülnek. Kovács József A tervező munkában Meghallgatják-e a gyár vezetőinek véleményét ? (Következik: A felelőssége) fejlesztés Csaholják az öntöttvas termékek alapanyagát a salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyárban — kj — 6 EZER ÉVES ÉRCBÁNYA A belgrádi régészeti intézet munkatársai és a szerbiai Bor város bányaipari és kohászati múzeumának dolgozói érdekes leletre bukkantak. Majdanpek környékén, a feltételezett neolitikum kori rézbányászati központ területén egy hatezer éves bányát találtak. A leletek között szerepel néhány bányászati eszköz, többek közt egy szarvasagancsból készült csákány. A legnagyobb munkaeszköz súlya eléri a 7 kilót. A jugoszláv régészek folytatják a Vudna-Glava hegy feltárását, ahol a tervek szerint az ország egyetlen szabadtéri bányászati múzeumát létesítik. — A RÉGI MÖDON, újszerűén, vagy a korábbiakhoz képest más felfogásban történik a tervező munka a nagy- vállalat központja, és a gyár között — kérdeztem Márton Sándortól, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának főmérnökétől. — A vállalati központ vezetői ismerik lehetőségeinket, adottságainkat, hisz itt élnek közöttünk. Ennek függvényében még decemberben közölték velünk, hogy mit várnak tőlünk 1981-ben. így azt tudom mondani, hogy gyárunk továbbra is dinamikusan fejlődik. A tőkésexport részaránya növekvő termelési értéknél lényegében ugyanaz marad, a mennyisége viszont tovább nő. Amíg 1980-ban az eredeti 24 millió dollár értékű exporttervet 30 millió dollárra teljesítettük, addig az új esztendőben 36 millió dollárért kell exportképes árut termelni. Csupán érdekességként említem, hogy 1978 azért volt jelentős számunkra, mert átléptük a bűvös 1 milliárd forint értékű termelési értéket. A mostani esztendő viszont abból a szempontból lesz kiemelkedő, hogy az exportban érjük el a bűvös 1 milliárdot. Ez utóbbi lényeges minőségi változást jelent a gyár dolgozóinak életében. — Ezek szerint önök, agyár vezetői lényegében „visszaigazolták” a központ kívánságait, elvárásait — vetem közbe. tették a gazdálkodás elveivel kapcsolatos közös elképzeléseiket, jelölték meg a tennivalókat. Ily módon érvényesül a gyár vezetőinek elképzelése, önálló állásfoglalása, illetve beleszólása a tervbe. Ebből is látszik, hogy a terv- készítés a nagyvállalati felépítésből adódóan, ha a korábbiaknál nagyobb helyi kitekintéssel is, alapjában véve az előző gyakorlatnak megfelelően történik. Hátravan még a dolgozók, illetve azok képviselőinek, a szakszervezeti bizottságnak és a szakszervezeti bizalmiaknak a minősítése, állásfoglalása, a tervről. — Ez lesz a következő lépcső a tervezési munkánkban — veszi vissza a szót a főmérnök. — Erre a megbeszélésre január közepén kerül sor. Addig a hatékonyság, termelés növelését és a minőség javítását szolgáló anyagi ösztönzési elképzeléseinket is kialakítjuk, azaz az eddig jól bevált gyakorlatunkat szeretnénk tovább fejleszteni. Arról van szó. hogy 1981-ben a minőségi követelményrendszer teljesítése érdekében az eddig meghatározó alapbéremeléssel szemben növelni kívánjuk a mozgóbér részarányát. Ugyanakkor a mozgóbérben részesíthető dolgozók számát is növeljük, mégpedig a termelést kiszolgáló területek bekapcsolásával. Megtehetjük, mert belső elszámolási rendszerünk ma már erre megbízható alapot ad. Erre azért van szükség, hogy minél kevesebb idő vesszen el a termelésből. minél előbbrelátóbb legyen a karbantartói tevékenység, folyamatosabb a gyártás. Időben ott legyen minden a termelőterületeken, a meósok ne a termelés végén, hanem az elején állapítsák meg a hibákat.. Lehet, hogy lesz vita, de majd kölcsönösen meggyőzzük egymást az új módszer előnyeiről. Arra viszont nagyon vigyázunk, hogy a jövőben se essünk az egyik végletből a másikba. A tervtárgyalás során szóba kerültek a feszültséget okozó jelenlegi gondok is. Melyek voltak ezek? — Az egyik a dobellátás, a másik az acélhuzal-ellátás. Ennek megoldása, illetve a gondok mérséklése céljából a vezérigazgatóság megtette a kezdeményező lépéseket — hangsúlyozza a főmérnök. AZ ELMONDOTTAKBÓL kitűnik, hogy a dolgok neheze továbbra is a gyár vezetőire és dolgozóira hárul. Ügy tűnik, hogy a korábbi meleg- ágyi védettségük az önállóság- mai szintjén valamelyest csökkent, ami segít majd abban, hogy egyre jobban,' reálisabban ítéljék meg életképességüket. Illetve azt, hogy szabad-e, kell-e tovább nyitni a gyár kapuját az önállóság területén. — venesz — — Egyetértettünk velük, mert figyelembe vették, hogy 1981-ben a termelés felfuttatása mellett még egy jelentős feladatot kell megoldanunk. Ez pedig az erősáramú kábelgyár építésének befejezése. Egyébként a szabadvezetékgyártásban végrehajtott re- kontsrukció lehetővé tette, hogy a VI. ötéves terv végére elérjük az évi 25 ezer tonnás termelést, amennyiben lesz rá igény és gazdaságosan tudjuk értékesíteni termékeinket. 1981-ben, az előző évi termeléssel szemben a meny- r.yiséget 500 tonnával növeljük. Kapacitásunk többet is lehetővé tenne, de nem ezt az utat járjuk. Legfontosabb feladatunknak a hatékonyság növelését, a minőség javítását, a gazdaságosság fokozását tartjuk. A gyár vezetőinek olyan gondjuk, hogy mit gyártanak majd az első negyedévben, az azt követő időszakban — nincs, mert már egész évi kapacitásukat lekötötték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy havonta, majd negyedévenként nem változik a programjuk. Továbbra is rugalmasan és gyorsan igazodnak a változó igényekhez ■A TERVEK összeállításakor, az előzetes konzultációk során, mindkét részről’ tisztázódtak az úgynevezett nyitott kérdések. Ugyanakkor egyezÖsztönzőbb díjazást a tsz-ekben Az utóbbi hónapok során különösen sok szó esik az anyagi ösztönzésről, a teljesítményen alapuló differenciált bérezésről, amely az egész népgazdaságot — így a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket is érinti. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók munkadíjazását a jelenlegi szabályozó rendszer — a tsz-ek számára a rövidített „19-es”-ként közismert rendelet — határozza meg. Ez 1977 óta biztosítja, hogy az azonos munkát végző téesz dolgozók keresete azonos legyen, keresetük mértékét azonos feltételek alapján állapítsák meg. A dolgozó keresete ezen túlmenően az általa végzett munka teljesítményétől, eedményétől függ. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jelenlegi munkadíj-szabályozó rendszere tehát nem csak az azonos munkáért azonos tnunkadijazást biztosítja a tsz-ben dolgozók számára, hanem előírja és lehetővé teszi a differenciálást is. A népgazdaság minden területén alkalmazott munkabesorolási lehetőség a nem fizikai dolgozók esetében azonos munkakörben 1000—2090 Ft-os különbséget tesz lehetővé. A fizikai dolgozók esetében az órabéreket lehet differenciálni, mégpedig azonos munkakörben négytől tíz forint erejéig. Pártunk XII. kongresszusa határozata kiemelte a munkateljesítmény alapján való differenciálást, annak követelményét, hogy a kereseteknek a reális teljesítményekhez kel! igazodni. Sok szövetkezeti vezető a keresetek differenciálását valami külső intézkedéshez, új munkadíj-szaöályozás megjeienéséhez kötötte vagy feltételezte. A népgazdaság egészére érvényes jelenlegi szabályozás — így a termelőszövetkezetekben dolgozókra vonatkozó is — az alsó s felső határokat megszabó bérbesorolások alapján p.em csak lehetővé teszí, hanem meg is követeli a dolgozók díjazásának differenciálását. Ezt pedig a tsz vezetőinek kell elvégeznie, úgy, hogy az azonos munkát végző nem fizikai dolgozókat képzettségük, képességük, munkájuk eredményessége alapján értékelve díjazzák — természetesen az adott kategória lehetőségein belül. A fizikai dolgozók esetében pedig a valós teljesítmények alapján határozzák meg az emberek munkadíját. Ebből adódhat, hogy aki nem éri el a 100 százalékos teljesítményt, az kevesebbet, aki többet, jobbat teljesít, az többet kereshet. Az, hogy ez a követelmény nem valósult meg úgy, ahogy erre a jogszabály lehetőséget adott, nem azt jelenti, hogy új jogszabályt kell kitalálni. Arra kell törekedni, hogy a meglevő jogszabály alapján — á kongresszuson megfogalmazottak szellemében — minden vezető az ösztönző, az eredményesebb munkán alapuló munkadíjazást valósítsa meg. Dr. Benda Kálmán Tíz óra tájban telefonáltak a titkárságról: — Igazgató elvtárs kéri, hogy 11 órakor menjen be hozzá. Kővári László pontos volt Az üzem vezetőinek jelenlétében a vállalati igazgatóhelyettes „Kiváló munkáért” miniszteri kitüntetést nyújtott át neki. Szinte alig tudott köszönetét mondani. — Meglepődött? — A szó igazi értelmében hiszen nem mindennapos esemény az ilyesmi. S hadd tegyem hozzá: csodálatos volt... E néhány perc alatt lepergett lelki szemeim előtt a 14 év filmje”. — Tizennégy év? — Ekkor, kezdtem dolgozni segédmunkásként a FŰTÖBER nagybátonyi üzemében. Akkor alakult a „cég”. Később betanított munkás lettem a leszabó csoportnál, majd amikor 1975-ben megszereztem a lakatosszakmát, a kovácsrészleghez kerültem. Azóta itt vagyok. — És csoportvezetővé is előlépett... Munkásarcok Az elismerés csodálatos dolog — Nem vagyok függetlení- ban kovácsoltam, hegesztet- tett. A kovácsok, a lángvá- tem és préseltem, gók és a préselők munkájá- — Azt mondják: „alaposan ért, 21 emberért felelek. Na- benne van” a közéletben is... ben” dolgozik. Dorogházán — A KISZ-ben kezdtem, óvónő. Kevesebb idő jut az 1964-ben. Négy évvel később ötéves fiunkra... Technikusi csülnek. Pedig szókimaOdó. a hibákat ostorozó vagyok, hiszen az elvem: a magyaráz- gatás helyett a tettekre van szükség. — Tudom, több alkalommal kapott kitüntetést... — Három ízben nyertem el a Kiváló dolgozó címet, két éve SZOT elismerő oklevelet kaptam. — Ön bejáró... — Neműből. Külön gond, hogy a feleségem is „idegenpi két órában kell elvégezni a csoportvezetői feladatokat. — Ezek? — Dekádprogramok, gyártási tasakok rendezése, egyeztetések a művezetőkkel és a beléptem a szakszervezetbe, öt esztendeje, hogy felvettek a pártba. Ekkor lettem üzemi szb-tag is és a múlt évminősítő vizsgára készülök és ez még tovább bonyolítja a helyzetet. Viszont 1978-ban érettségiztem, a tudást haszdiszpécserekkel, a munkák ben újraválasztottak. A tár- nosítani kell. kiadása a munkautalványok sadalmi biztosítási tanács el- — Akkor nincs is másra vezetése, a raktárból anyag- nöke vagyok. Mi intézzük a ideje? vételezés. Csak a legfonto- segélyezést, az üdüléssel kap- _ a legkedvesebb kedvtesabbakat említettem. Egyéb- esolatos teendőket, foglalko- lésemnek azért hódolok: a ként a munkát a mindenkori zunk a nyugdíjasok ügyeivel... természetjárásnak. És na- helyzetnek megfelelően, sür- — Elégedett ember ? gyón szeretnék vadászni is... — Túlzás nélkül állíthaom: igen! Elismernek, be- Tóth István gősségi sorrendben végzem. — Ugyanúgy dolgozik, mir' a többiek .. — Természetesen! Decemberben például napi 8 órár NÓGRÁD - 1981. január 14., szerda
