Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Kongresszusi küldött Magyarncmdotból Még ígéretet sem kaptak Igény kielégítve — lelek nincs Harminc helyre száz jelentkező Salgótarjánban AZ APRÓHIRDETÉSEK sok mindenről árulkodnak. Bön­gészem. visszalapozom újsá­gunk eme olvasott hasábjait, mit kínáltak-kínálnak eladás­ra. A kótyavetye inkább a ta­vaszt jellemzi. Tavalyi példá­nyok arról tudósítottak ilyen­tájt: vehettem volna egy-két- három-négy szobás lakást, Fiat, Lada (kétéves), megkí­mélt Trabant Hyeomat sze­mélygépkocsit, megegyezéssel bélyeggyűjteményt (1967—74), előnevelt csirkét, nizzai, több­ször nyíló évelő szegfűpalán­tát, egyéves Melódia 102-es típusú zenegépet lemezekkel, négykerékmeghajtású trak­tort. .. S vajon, ha építésre alkal­mas telket kerestem volna a beszerzés e módját választva? Salgótarjánban elvétve kí­náltak fel magánszemélyek el­adásra. így jelezte az „apró” a hiányt. Hogy a megyeszék­helyen az elmúlt öt esztendő- , ben miként alakult a telek­ellátás, ennek nyomába sze­gődtünk. A választ két helyen illeté­kesek megadni. Az egyik az Országos Takarékpénztár, amely az állami telkek érté­kesítését lebonyolítja, a másik a Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztálya, amely a terület telekellátásának fele­lőse. I — A családi házak építése a. lakásigények kielégítése Szempontjából egyre inkább kulcskérdés — mondja Bar­na Sándor, az OTP Nógrád megyei Igazgatóságának he­lyettes vezetője. — Ehhez pe­dig elegendő telekre van szük­ség Salgótarjánban is. Ponto­sabban szükség lénne. Mert az elmúlt egy-másfél esztendőben egynéhány kivételtől elte­kintve nem volt és nincs kí­nálat! S a helyzeten való vál­toztatáshoz sajnos, az elmúlt években a városi tanács nem is igényelte az OTP segítsé­gét. .. Szikszai Pálné osztályvezető adatokkal segít a valóság fel- térképezéséhez. Ezek szerint az elmúlt tervciklusban — tavaly november végéig — az OTP a megyében 1710 csa­ládi ház építésére alkalmas telket adott el. — Megjegyzem, ezzel csu­pán az igények felét sikerült kielégíteni. Mert körülbelül kétszer annyi családi ház ké­szült el. — S a többi házhely? Amit értékesítettünk is több­nyire villannyal, legfeljebb ivóvízvezetékkel volt ellát­va — fűzi hozzá Lantos Ló­ránt. — Van-e kielégítetlen telek­igénylés Salgótarjánban? — Nincs! — Tehát, ha én most önök­től telket igényelek, azonnal kapok? — Nem! — Akkor a két válasz kö­zül egyik hamis! — Bonyolultabb dolog ez annál, hogy egy szóval lehes­sen felelni rá. Állítom, hogy az elmúlt öt esztendőben nyolc-tíz személyt leszámít­va, nem akadt Salgótarjánban olyan családi házat építeni szándékozó, aki ne talált vol­na erre alkalmas telket. Je­lenleg azonban nincs kínála­tunk, Mindössze Baglyasal- ján áll rendelkezésünkre ház­hely, de az értékesítés talaj- mechanikai problémák miatt szünetel... GYORS ÖSSZEGZÉS: igé­nyek kielégítve — de házhely nincs! Ami volt — az OTP által is kimutatott 133 — többnyire foghíjas, elfelejtett területek, nemegyszer maga az állampolgár fedezte fel, hogy alkalmas hagyományos családi ház építésére. Aztán hozzájuthatott — potom áron! — Jó pár millió forintot kidobott a tanács azzal, hogy nyolcvan, száz, százhúsz, volt rá példa, amikor ötven fo­rintért négyszögölét, adta a telkeket. Máshol az ország­ban hasonló telkek ára ennek többszöröse. Igaz, ebbe nekünk nem volt belszólásunk! A ta­nácstól a megbízást az értéke­sítésre ár és vevő megjelölé­sével kaptuk, csupán admi­nisztráltunk. Ám megkérdez­hették volna, hogy máshol miként alakítják az' árakat — mondta az OTP igazgatóhe­lyettese. — Olcsó? Drága? Nálunk hagyományos, hogy ilyen árak alakultak ki. Amióta itt dol­gozom (hét esztendeje) ez a gyakorlat. A tanács ezzel is igyekezett támogatni a csalá- diház-építőket. A lakásmeg­oldást az itt élők szinte kizá­rólag az OTP-től, a tanácstól várták. Emiatt volt szükséges, hogy a végrehajtó bizottság olcsó telkekkel ösztönözze a családi házak építését. Ezek minimálisan közművesített telkek voltak, s ezt hangsú­lyozni kell. Az is igaz, amikor e telkek külöböző közművek­hez jutottak, a tulajdonosok nem kevés közműfejlesztési hozzájárulást fizettek. A ha­todik ötéves tervben elsősor­ban teljesen közművesített telkeket szeretnénk kínálni, tehát minőségileg jobbat — hangzik a műszaki osztályve­zető szájából. Az OTP és a városi tanács között létrejött megállapodást említi, amelynek keretében az új igények kielégítése vá­lik lehetővé Salgótarjánban. Körülbelül félezer telek ki­alakítása szerepel az elképze­lések között, amelyet a végre­hajtó bizottság az esztendő első felében tárgyal. A Gor- kij-lakótelepen, a József-tele- pen, Somoskőújfaluban, Zagy- vapálfalván, tehát majd min­den részén a városnak, hogy az építeni akarónak választá­si lehetősége legyen. Emellett több mint háromszáz telket szeretnénk biztosítani cso­portos, korszerű családi ottho­noknak. — Ha az igény nagyobb lesz, mint a kínálat, értékesítési rangsort kell kidolgoznunk. Elsősorban a városban lakók kérelmét elégítjük ki, az a célunk, a lakásigénylők, la­káscserére várók jussanak te­lekhez. A telekgazdálkodást szeretnénk nyíltabbá tenni, s a nagyobb kínálattal elérni, hogy a családi házak, korszerű csoportos beépítések a tanács lakásgazdálkodásának szerves részét képezzék — fűzi hozzá Lantos Lóránt. A hatodik ötéves terv idő­szakában évente 60—70 csa­ládi ház építését tartják reá­lisnak Salgótarjánban. Ha a fentebb vázolt elképzelés meg­valósul, attól tartanak, a te­lekkialakításokra szánt ösz- szeg aligha térül meg gyor­san, hiszen, ha teljesen köz­művesített telket kínálnak, nem olcsó mulatság, s a ko­rábbi árképzési gyakorlat is kívánja a módosítást. Erről azonban még korai beszélni. HOGY INDOKOLT-E na­gyobb tempó a városban e te­rületen? A József-telepen hagyomá­nyos családiház-építésxe ki­szemelt harminc telekre több mint száz a jelentkező! Ez pedig figyelmeztető jel. M. Szabó Gyula Jóleső érzés töltötte el a szemlélőt a Hazafias Népfront nemrégiben lezajlott megyei küldöttértekezletén, amikor végignézett a megjelentek hosszú során. A sok éve te­vékenykedő népfrontaktívák, ismerős arcok között nagy számban ültek fiatalok, a me­gye falvainak, településeinek küldötteiként. Fiatalok, kik bekapcsolódtak a közéleti munkába, szívükön viselik kö­zösségük gondjait, eredmé­nyesen munkálkodnak a nép­frontbizottságokban. S, hogy jól és hozzáértő módon, azt bebizonyították felszólalásaik kai. Öröm volt hallani, ahogy • féltő gonddal taglalták a ne­hézségeket, beszámoltak az eredményekről és további cse­lekvő aktivitásra szólítottak. X Benkó József, egy a sok közül, aki részt vállal a nép­frontmunkában, falujában, Magyamándorban aktív köz­életi emberként ismerik. Lá­togatásunkkor a szoba pará­nyi asztala mögött, könyvhal­mazok társaságában találtuk. A marxista esti egyetem filo­zófiavizsgájára készül. A tu­dományos szocializmus tete­mes irodalma mellett még egy könyv, címe; Babát várunk. Ezt Benkóné tanulmányozzr nagy szorgalommal, február­ban szülni fog. „Civilben” óvónő, így hát hivatásánál fogva ő is jó ismerője a hely­beli embereknek. Benkó József, az állami gaz­daság gépszerelője alig 30 esztendős s máris számtalan tisztséget tölt be. Honnan ez az aktivitás, közéletiség? — Mindig is mozgékony ember voltam, érdekelt má­sok sorsa, érdekelt a közös­ségformálás. Balassagyarma­ton, a szakközépiskolában először KISZ-vezetőségi tag voltam, majd két évig KISZ- titkár. Ekkor győződtem meg arról, hogy nem olyan fekete az ördög, amilyenre festik. Vagyis nem olyan rosszak, passzívak a fiatalok, mint, ahogyan azt abban az időben a közvélemény elkönyvelte. Ha jó vezetőre, szervezőre ta­lálnak, s ha jó ügy szolgála­tába állítják őket, bármire ké­pesek. Nos, ezzel az útra való­val tértem vissza szülőfalum­ba. 1976-ban tagja lettem a szakszervezeti bizottságnak, a községi sportvezetőségnek és ugyanebben az évben beválasz­tottak a községi és a megyei népfrontbizottsága, 1973-ban felvettek a pártba. A községi népfrontbizottság mbzgósító munkájának kéz­zelfogható eredményei a falu minden részén megtalálha­tók. A lakossággal együttmű­ködve társadalmi munkában szépítik-építik környezetü­ket — Az idősebb emberek is úgy vannak, mint a fiatalok. Ha értelmes, őket is érintő akciókra sarkalljuk, szívesen segítenek. Így történt a víz­műépítésnél, ami bár renge­teg meggyőző, agitácjós mun­kával járt mégis, megvalósult. Vagy az óvodabővítés. A köz­ségbeli üzemek dolgozói egy­napi munkabérüket ajánlot­ták fel, megmozdult az egész falu. — Milyen az értelmiség sze­repe a község életében? — Szerencsés helyzetben va­gyunk, mert sok értelmiségi él nálunk; mezőgazdasági szakemberek, pedagógusok, ök is ott vannak a népfront­bizottságban, aktívan részt vesznek a közéletben, az em­berek szemléletének formálá­sában. Nagyon jól működik a művelődési ház, esténként megtelnek a klubok, sok részt­vevője van a tanfolyamoknak. — Ezek szerint tehát ebben a faluban minden rózsás? — Túlzás lenne ezt állíta­ni. Ahol dolgoznak, ott hibá­kat is elkövetnek. Fájó pont, hogy a legutóbbi falugyűlésen ige kevesen jelentek meg az előzőhöz viszonyítva. Próbál­tuk megkeresni az okát. Sze­rintem a tájékoztatással, a propagandamunkával volt a baj. Aztán egy másik, soka­kat érintő probléma. A Mik­száth utcában, amely fiatalok házaival keretezett új utca, tarthatatlanok az útviszonyok,1 Sem járda, sem út nincs, mindenhol sártenger, ami azért kellemetlen, mert apró gyerekekkel közlekednek na­ponta az itt lakók. Kértük, ve­gyenek járdalapokat, társadal­mi munkában megépítjük a járdát, de eddig még ígéretet sem kaptunk. Benkóné az óvodai konyha túlterheltségét említi, mely ki­szolgálja az iskolát is, meg­lehetősen mostoha körülmé­nyek között. Mondom a házaspárnak: a február igen mozgalmasnak ígérkezik szamukra. A fiatal- asszony szül, a férj pedig a megye küldötteként Buda­pestre utazik, a Hazafias Nép­front VII. kongresszusára. Csupán egv nagy óhaiuk van (érthető módon); — Csak ne essen egybe a két esemény! — ria — A kisterenyel általános iskola udvarán alkalmi korcsolya­pályát alakítottak ki. A vízzel fellocsolt udvaron vidá­man korcsolyázhatnak a diákok. Egy-egy óraközi szünet­ben is jólesik a csúszkálás, kikapcsolódás, pihenés, s utá­na könnyebb a tanulás. közül az egyik — Magánforgalomból szár­mazik, a még beépítetlen, vagy régi ház lebontása után csa­ládi ház létesítésére alkalmas területek. Csakhogy ezek fo­gyóban vannak — veti közbe Barna Sándor. Kigyűjtik, hogy ez idő alatt Salgótarjánban 133 telket ér­tékesítettek. Somoskőújfalu­ban tízet, Baglyasalján har­mincat Ha viszont az elké­szült családi házak számát vesszük, a megyeszékhelyen a különbség még szembetűnőbb, hiszen 359 otthonra kérték a használatbavételi engedélyt. — Mi volt a városi ta­nács műszaki osztályának el­képzelése az ötödik ötéves terv kezdetén a telekellátás­ban? — kérdeztük Lantos Ló­ránt osztályvezetőtől. — Átlagosan évente negy­ven hagyományos családi ház megvalósulásával számolunk, s az ehhez szükséges házhe­lyekkel. Ennek döntő hányada a magántulajdonban levő te­rület, s ehhez járul hozzá a tanács telekalakítása. — Az utóbbi az érdekes, hiszen a magántulajdonban levő beépítetlen telkek nem jelentenek kimeríthetetlen tartalékot! — Az elmúlt öt esztendő­ben a városi tanácsnak nem maradt annyi pénze az egyéb közművesítesi feladatok telje­sítése mellett, hogy telekki­alakításra is hasítson belőle. H ideg volt az éjszaka. A levegő is megkemé­nyedett. Amikor a Si- vítón feltámadt a szél, akár a folyosóra, bezuhant az állomás területére. Deresek lettek a sínpárok, a mozdonyok is fe­hérlettek. Mint a mágneshez a vas, tapad ilyenkor az em­ber keze a szerszámhoz. Kesztyűben meg nem lehet dolgozni. Éjfél után befutott az aszódi teher. A mozdony- vezető hangosan jelezte, hogy a gépen meglazult valami. Ki­tűnő fülhallásúak a mozdony- vezetők, rögtön kiválasztják az idegen zajt a gép zúgásá­ból. Az éjszakai szerelőtur- ban akkor öten dolgoztak. Zorván Pál, a csoportvezető, Varga Miska, Rónási Pál, Gás­pár Antal meg Kovács Vil­mos, a mozdonyvezető-gya­kornok. A gyarmati fűtőház mozdonyszerelői ők valahá- nyan. A véletlen hozta, hogy a túr tagjainak legtöbbje va­lamilyen mozgalmi feladatot is ellát. Zorvan Pál például párttitkár, Gáspár Antal pe­dig pártbizottsági tag a vá­rosnál. De a többiek is vagy az alapszervezetnél, vagy a kiszeseknél tevékenykednek. Rózsa János, az állomás moz- donyreszortosa, aki mérnöki diplomával rendelkezik és a szerelők irányítását is ellátja, mondta erről a szerelőgár­dáról, hogy talán éppen azért, mert ilyen társadalmi megbí­zatásuk is van, nagyon lelki- ismeretesen dolgoznak. Gon­Kilenc dolkodott, mintha szavai nem lennének így teljes értékűek, hozzátette. — Félreértés ne legyen, egy cseppet sem kisebb értékűek a többiek! Nem is párhuzamvonásról van itt szó, hanem inkább arról, hogy a brigád tisztes­ségesen látja el a munkáját és elvégzi még azt a többle­tet is, amit a mozgalmi mun­ka követel tőlük. Akkor éj­szaka is, ahogyan annak len­nie kell, közrekapták a moz­donyt, átvizsgálták minden porcikáját. Hiába, hogy ke­ményre fagyott a föld, a szél is egyre erősödött, ketten a mozdony elejére és végére álltak biztosítani, Gáspár An­tal pedig alája kúszott és ja­vított. Amikor reggel jött a váltás, jelentették a műhely­főnöknek. A vonatok éjszaka rendben kiindultak. Aznap délelőttjén tartotta ülését a városi pártbizottság is. Gáspár Antal a munka után ideindult. Lent lakik a kórház körüli új lakótelepen. Ahogyan Rózsa Jancsi mond­ta: „Jobbra, a harmadik lép­csőházban, a földszinten”. Nemrégen költöztek be. Ott élnek két pici szemefényük- kel. Amikor a bizottsági ülés­arcán nyoma sem volt az éj­szakai műszaknak. Talán annyiban, hogy egy árnyalat­tal sápadtabb volt az arcszíne a szokottnál. A tekintete ér­deklődéssel várta az ülés kez­detét. Korai ifjúságával, jól megtermettségével különbö­zik a bizottsági tagoktól. Ta­lán ő a legifjabb közöttük. Azért-e, vagy a természete miatt, minden mozdulata ki­mért. meggondoltak a szavai és nagyon halk a hangja. Megkérdezték már tőle ennek az okát, amire igaz, meglepő- dötten ennyit válaszolt: — Ilyen a természetem. Aki az életnek az árnyéko­sabb oldalán növekedik fel, nem örökli a gondtalan vi­dámságot. A megfontoltság válik természetévé. Gáspár Antalnak kilencedmagával egy kereseten élni, nem volt könnyű gyermekkora. Az ál­talános iskola befejeztével kereset után kellett néznie, így került tanulónak a fűtő­házba. Sokat megfordult már a gondolatában, hogy amikor indult, nem így képzelte, mert motorszerelő szeretétt volna lenni. Kint a Cseresznyésben, a déli verőn erről álmodoz­tak a cimborákkal. De nem így történt. Az útja a vasút felé vezetett. Ott is szerelő lett ugyan, de a mozdonyok Amikor szó esik erről, meg­változik az ember. Ellágyul a tekintete, melegebb lesz a hangja, amikor mondja, hogy falusi gyerekként került a fűtőházba és ott olyan sze- retetet, törődést kapott az emberektől, ami örökre lekö­telezte. Tisztelettel beszél Ocsovai Istvánról, a brigád vezetőjéről, melegen Rendes Istvánról, aki a pórt felé egyengette az útját, és lelke­sedik a maga egyszerűségével: — A műhelyünkben csodá­latos erő van. Az embert for­máló, akaratot erősítő erő... Bizonyára az emberek is megérzik az irántuk érzett tisztességet, így kapott Gás­pár Antal megbízatást tőlük a párt tisztségre a bizottságba. És ott az ülésen ezzel a fele­lősséggel figyel, szorgalmasan jegyzetel. Mert az ülés után, ahogyan illik, oda kell állnia az övéi elé és elmondani mi jót végeztek a város dolgai­ban. És ott neki nem szabad tétovázni. Akkor sem, ha az áremelkedést kell magyaráz­nia, de akkor sem, ha a vá­ros vízszegénységét feszege­tik. Mert Tóninak, a műhely dolgozójának nyütan kell a kártyáit kiteríteni. Ügy, ahogyan, a mindennapi mun­kát is pontosan kell elvé­geznie. A munkahelyen túl megmaradt benne egy termé­szetes vonzódás a szülői ház­hoz. Erősíti ezt az érzését, hogy az falun van. Az atyai ház Mohorán, a Fekete-patak csendes völgyén, ahová télen fenyőillat szorul, és hét vége­ken már huszonkilencen örül­nek a szülői háznak. Azl mondta ellágyult tekintettel — Csodálatos érzés otthor lenni és ennyien lenni... — az apjára és édesanyjára gon­dolt. A másik kedves tartózko­dási helyük Nagyoroszi, fele­sége szüleinek háza. Igaz pihenést nyújtó, a holnapho; erőt adó otthon. Mert met kell pihennie, hogy új erőve láthasson munkához, a vona tok időben indulhassanak, a: emberek, akikhez tartozik mindenről rendesen tájéko­zottak legyenek. A pártbizottsági ülésnél vége lett. Gáspár Anta jegyzetfüzete is meg­telt. Amikor felállt, megfeszí­tette az izmait, ahogyan i hosszú üléshez nem szokta! teszik. A munkahelyére gon­dolt. Ismét az éjszakai tur­bán dolgozik. Nem könnyűé! a hideg éjszakák. De fel kel készülnie arra is, hogy a mun­katársainak kérdései lesz­nek az ülésről., Aztán jön i szabad nap, akkor a gyerekek­kel foglalkozhat. Nagyoroszá­ban még disznóvágás is vá rájuk. Derült lett az arca, méj egy kis mosolyra is tellet szája szögletéből amikor ar­ra gondolt, hogy az asszonj örül az együttlétnek. Meg­elégedve az élettel, ment a: utcán, mert ami kötelessége azt rendben tudja. Bobál Gyula 4 NÓGRÁD — 1981. január 11., vasárnap teremben elfoglalta helyét, gyámolítója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom