Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
Visszatekintés az eredményekre, előretekintés a feladatokra Eredményes évet — és ezzel együtt hasonlóan sikeres ötéves tervet — zártak a -negye mezőgazdasági üzemei. A termelési szerkezet kedvező irányú változása, a gazdaságok rugalmassága, alkalmazkodóképessége, meghozta gyümölcsét — annak ellenére, hogy az időjárás nemegyszer próbára tette a mezőgazdasági munkaszervezést, a földeken dolgozó embereket, az egyre korszerűbb technikát, — s ezt a „gyümölcsöt” sikerült maradéktalanul be is takarítani. Nógrád megye mezőgazdasági termelése a tervidőszak végére 55 százalékkal haladta meg az 1975. évit. A gabona hozama több mint 15, a burgonyáé 20 százalékkal növekedett öt év alatt. Az állattenyésztésben — a növénytermesztéshez képest lassúbb ütemű fejlődés ellenére is — például a tejtermelésben 5 százalékkal jobbak az eredmények a tervezettnél. Lépést tartott a követelményekkel és a megváltozott körülményekkel a mezőgazdasági üzemek — elsősorban a termelőszövetkezetek — melléküzemági tevékenysége. Ezt jól szemlélteti, hogy az elért eredményből mintegy 60 százalékban részesedik az alaptevékenységen kívüli munka. Fontosságát egyre több helyen veszik észre és a dinamikus fejlődés további fenntartására ösztönöznek az ezzel kapcsolatos szabályozómódosítások is. A kedvező év következtében javult a gazdaságok pénzügyi helyzete és a várhatóan 200 millió forint feletti nyereségből jut fejlesztésre, a" termelés bővítésére. Ami viszont az árnyoldala a gazdálkodásnak, az az üzemek közötti túlságosan nagy különbség, amelynek gyakran nincs elfogadható magyarázata. Indokolatlan eltérések a hozamokban, a gazdálkodás eredményességében arra utalnak, hogy több gazdaságban gond van a szemlélettel, ami megmutatkozik a költségek alakulásában, a lehetőségekhez képest alacsony hozamokban, a megfelelő eredményesség elmaradásában. A nyereségcentrikusságra való törekvés még távolról sem elég erős. A mezőgazdaságban rejlő tartalékok feltárása és mobilizálása az egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladat. Elsősorban a talajerő-gazdálkodásban van szükség nagyobb előrelépésre. Még mindig a gazdálkodás perifériáján található a takarmánynövények termesztése, emiatt sok a rosszul kihasznált mezőgazdasági terület és magasak a költségek. Ez megmutatkozik az állattenyésztési ágazat nyereségességén is. A gépesítettség színvonala sokkal magasabb a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben, s befolyással van a költségek alakulására. A gazdálkodás feltételei tovább szigorodnak, s ezeknek megfelelni csak gazdaságos termelésnöveléssel, a minőség javításával és egyre erősebb nyereségcentrikus szemlélettel lehet. Ennek érdekében tovább kell folytatni a már korábban megkezdett — a megye adottságaihoz jobban igazodó — termelési szerkezet átalakítását. A VI. ötéves tervben is a növénytermesztés és a kisegítő tevékenység lesz a meghatározó ágazat a megye mezőgazdaságában, ezen belül is elsősorban, a kalászosok, az olajosnövények, a burgonya és a bogyósok termesztése, a piaci igényeknek megfelelően. A következő években feltétlenül előbbre kell lépni a takarmány- növények termesztésében — elsősorban a korszerű gyepgazdálkodásban — már az állattenyésztés fejlesztése érdekében is, nem beszélve az ésszerű földhasználatról. Az állattenyésztésben a fő feladat a meglevő alapok jobb kihasználása, a termelés és a gazdaságosság fokozása és a minőség javítása. A megye tejjel és tejtermékekkel történő ellátása mellett folytatni kell a szarvasmarha-tenyésztésben a húsirány felé történő szakosodást. A juhtenyésztés színvonalának növelésével biztosítani kell a hústermelés növelését. Az erdőgazdálkodásban az üzemek közötti együttműködés fokozásával jobban ki kell használni a rendelkezésre álló kapacitást, növelni a feldolgozottság színvonalát. A kiegészítő tevékenység jelentősége továbbra is fontos tényezője marad a jövedelmező gazdálkodásnak. Ennek érdekében dinamikus fejlesztésére van szükség, annál is inkább, mer* több üzemben még nem használják ki az ebből adódó lehetőséget. A mezőgazdasági nagyüzemeknek az integráció fokozásával segíteni kell a háztáji termelést, elsősorban a kézimunka-igényes termékek előállítását, amelyek nagyüzemi termelése gazdaságosan nem oldható meg. A ._ mezőgazdasága nagyot lépett előre a hetmeqye venes években. Hol van már a tíz évvel ezelőtti hektáronkénti kéttonnás búzatermés, vagy a tehe- nenkénti alig több mint kétezer literes tejhozam. Ez a nagy- ütemű mennyiségi növekedés aligha ismételhető meg a termelés valamennyi területén, de a hozamok további ésszerű növelése, a minőség javítása, a ráfordítások csökkentése érdekében akad bőven tennivaló. Z. T. Afom, híd* daru Vonalban felfelé Mátranovákon Vélem, Szabó László főmérnökön kívül meglehetős kevesen emlékeznek vissza olyan élességgel azokra a napokra, amikor térdig érő sárban takarították el a mát- ranováki volt bányák fatelepének maradványát a szén- festette-feketére a térről. Ahol immár tizenegyedik esztendeje él a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyáregysége. Szabó főmérnököt akkor, s most ■ is menésben találtuk. — Biztosabb információkat szerez saját szemével az ember így egy telefonbeszélgetésnél — mondja, s csak igen fontos, másutt elintézni nem lehet ügyek kötik íróasztalához. Napjának — mert munkaideje úgyszólván rfincs — többi részében pedig évszaknak megfelelő öltözetben jár- ja-keli a most már több mint három futballpálya hossznyi, hatalmas csarnok munkaútjait. — Minálunk — mondja,— amikor megkérdem, mire fel ez a nagy jövés-menés, már az újesztendő első napjaiban — az a szokás, hogy mindennap egyforma. Nem lehetünk tekintettel arra, hogy közeledik, vagy eltelt egy ünnep, új évet zárunk-e avagy kezdjük a másikat. A termelésnek a naptártól függetlenül, mindig ugyanabban a tempóban kell történnie. Cipője, távolodóban látom, meg-megcsúszik a betonra felfagyott sárhordalékon. * A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregysége talán egyetlen a bányászat visszafejlesztését követőn megyénkbe települt új üzemek sorában, amelyet az azóta eltelt idők során sem terv nem teljesítések, sem személyi változások, sem a fenti-lenti kapcsolat nem rázott meg. Esztendőről esztendőre,' szinte egyenes vonalban halad felfelé az általuk előállított termékek értékét jelző, képzeletbeli grafikon vonala, stabillá vált, jól képzetté a munkásgárda. Termékeik pedig — nem nagy szó! — fennen hirdetik a nóg- rádszéli település dolgozóinak hozzáértését. És, persze, váltanak ki elismerést. Eleddig kétszer: 1977-ben és 1979- ben lettek Kiváló gyáregység, s most, múlt évi munkájukat figyelembe véve, igencsak minden esélyük megvan arra, hogy harmadjára is elnyerjék e nem akármilyen termelőegységnek kijáró címet. Máté László, a gyáregység igazgatója mondja: — Sikerrel zártuk 1980-at. A nagyvállalatnál negyedévenként történő értékelés során a tizenkét — közöttük kilenc budapesti — gyáregység közül két alkalommal lettünk elsők, és egész esztendei tevékenységünket is jónak értékelhetjük. A tervezettnél tizenkét százalékkal több terméket gyártottunk, több mint 257 millió forint értékben, s mindent, még ha csak napokkal is, de határidő előtt, kiváló minőségben adtunk át a megrendelőknek. Ezt különösen fontosnak tartjuk, hiszen tudja: e két fontos követelményre mostanság roppant „háklisak” a partnerek. Persze, mi is... S hogy ez így sikerült, bizonyítja: szervezni, jól dolgozni már tudunk. — De — vélem — tudnának még jobban is. — Mindenképpen... Tudja, ez a gyáregység még mindig nem olyan, amilyen lehetne. Az elmúlt esztendőkben számos korszerűsítést, új beruházást hajtottunk végre, de hogy arról ' szólhassunk: nálunk már minden tökéletes, az még a távolabbi idők „zenéje”. Ám az a folyamat, amely itt, az utóbbi években a tökéletességre való törekvés jegyében megindult, munkánkban már jócskán érezteti hatását. Ennek eredménye volt, hogy 1980-ban — csupán a főbb termékek listáját papírra vetve —, több mint 85 millió forint értékben szállítottak a Lenin Kohászati Műveknek több mint 500 tonna különféle rendeltetésű acélszerkezetet, több speciális, nagy fontosságú terméket gyártottak a paksi atomerőmű építéséhez ; egyébként ezt a munkát idén is folytatják. Átadták a Győr részére készült négyezer köbméteres víztartályt, tizenkét főtartót vittek el tőlük az M—3-as au- tóoálya hídjaihoz, elkészítették a Sió-híd acélszerkezeteit és... — Szükségtelen tovább sorolni a gyártmányokat — néz fel listájából az igazgató —, mert említhetnénk még hatalmas teherbírású, óriás méretű öntődarukat, csarnoki futódarukat, más emelőberendezéseket. Hiszen, a profilunkban nagyon sok termék „belevág”. Hallgatunk egy sort, mert tényleges felesleges lenne a teljes termékskála szóról szóra idézése, ám cigarettagyújtásra, is kevés az idő, mert Máté László már újabb témát feszeget. Ahogy érzem, nem kis büszkeséggel, mert egy, a gyáregység további életében ilyen meghatározó szerepet játszó tettről egyhamar nem adhatnak számot — Hogy teljes legyen a technológiai sorunk, az NSZK-beli Guttmann cégtől megrendeltünk egy konzerváló gépsort, ameíy az alapanyagok revétlenítését, egyen- getését, tartós korrózióvédelmét és szárítását végzi. Szükség volt erre, hiszen valamennyi piac a gondosan elkészített munkát fizeti meg — még jobban. Múlt év november 11-én — pontosan tudom a dátumot — érkezett hozzánk a berendezés, és 23-án már meg is kezdtük a szerelését. Mégpedig úgy, hogy a felállításához szükséges vasszerkezeteket a tervek alapján itt, a gyáregységben készítettük el, s több mint 100 ezer nyugatnémet márkát takarítottunk meg. Mire az NSZK-beli vezetőszerelők megérkeztek, csupán a gépbeállítással kellett nem sokat bajlódniok, mert mi mindent a helyére tettünk. Bosszankodtak is egyébként... — Miért? — Decembér 17-én már üzemelt a sok milliós gépsor. Fantasztikusan rövid időnek tartották a szereléstől a gyártás megkezdéséig addig eltelt időt, s féltek, hogy a Gutt- mann következő szerelésénél, Tajvanon, már a cég a mát- ranovákihoz hasonló normát állapít meg számukra. Persze, ez minket nem érdekel. És kedvetlenségük azt igazolta, hogy jól előkészített munkával, néha „szuperkivitelezőknek” tartott, „szuperkülföldieket” is meg lehet lepni. Hát, mi erre készülünk a jövőben. 1981-ben a gyáregységben több mint 290 millió forint értékű szerkezetet, berendezést kell előállítani, mégpedig ismét olyanokat, amelyek szintép jelentősek a magvar belgazdaság számára. A Budapesten az év első munkanapján megkezdett Árpád- hídi rekonstrukcióhoz az idén több mint 820 tonnányi hídszerkezetet szállítanak, Paks- ra további 460 tonna különleges anyagból készült termék elkészítése vár rájuk, 170 milliós értékben gyártanak emelőszerkezeteket, tovább folytatják az M—3-as autópálya hídelemeinek kivitelezési munkálatait, és megint gyártanak víztartályt Mosonmagyaróvárnak, valamint részt vesznek a Ganz budapesti törzsgyárának rekonstrukciójában. — Nem lesz sok idénre? — Nem! mondja az igazgató. — Nálunk minden rendben. És a termelés növekedését jelképező képzeletbeli vonal ott a grafikonon, nemcsak ebben az esztendőben halad egyenesen fö1fe1° Karácsony György Búcsú az aranykoronától A közvélemény figyelmét felkeltette az Elnöki Tanács 16. számú törvényerejű rendeleté a földértékelés megváltoztatásáról, azaz a már több mint évszázados „aranykorona” eltörléséről. Sok százezer tsz-nyugdíjas várta kíváncsian. hogy mi lesz most kis földjáradékukkal? A háztáji gazdák is felkapták a fejüket: mi lesz, ha megváltozik földadójuk, netán ezzel párhuzamosan egyéb adóztatásuk is? Legfőbb feladatomnak tekintem, hogy rögtön leszögezzem: az elkövetkezendő öt esztendőben ezen a téren semmi változás nem történik. Csupán 1986-ban lép érvénybe az új értékelési rendszer, a termőhelyi értékszám, mely az adózást szabályozza. A földiáradékot azonban még öt év múlva sem érinti az új rendszer, mert azt továbbra is a kataszteri tiszta jövedelem alapján számítják ki, ugyanúgy, mint most. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete valóban egy óriási munka nyitánya, de ebből a magánember vajmi keveset vesz majd észre. Az elkövetkező öt év feladata a „földkóstolás”, az értékszámok megállapítása, ezek számítógépbe táplálása és a változásoknak az ingatlannyilvántartásba való átvezetése. A „földkóstolást” laboratóriumi műszerek végzik el. a begyűjtött minták alapján. Ezeket a mintákat az ország 275 ezer (!) különböző pontján szedik össze. .A mintavételi helyeken százötven centiméter hosszúságban, ugyanilyen mélységben és 80 centiméter szélesssénben nyitják meg a földet. Ilyen gödröt azonban csak nagyon kevés helyen lehet maid látni, magánember legföljebb akkor ütközik beléiiik. ha külterületen van a földje. A túlnyoEdzett üveg célszerszáméi Egyéb termékeik mellett a salgótarjáni síküveggyárnak is készítenek különféle berendezéseket a pásztói szerszám- és készülékgyárban, ahol folyamatosan gyártják az edzett járműüveg előállításához szükséges úgynevezett ro- gvasztószerszámokat. Szivák Gábor és Fábián Zoltán fiatal szakemberek az Ikarus- auíóbuszokhoz szükséges üvegek célszerszámét állítják össze. — kj — mó többséget nagyüzemi táblában nyitják meg, és a munkát is maga a nagyüzem végzi el. Az értékelés módszeréről csak annyit: a szakemberek ezekben a gödrökben vizsgálják a talaj morzsalékosságát, humusztartalmát, a humuszréteg vastagságát, a szikességet, a kő- vagy kavicstartalmat, valamint a talajvíz mélységét és persze még sok egyebet Ezeket objektív ismérvek szerint sorolják kategóriákba, állapítják meg a pontszámokat. Meghatározó tényező a tájra jellemző domborzat és éghajlat. Ezt a gyakorlott parasztember is „sac- colni” tudja, ismervén a vidéket. Kézzelfogható az éghajlati adottság is: mennyi a csapadék évi átlaga és eloszlása, hajlamos-e a tábla ködösödésre, van-e fagyzug, mennyit szokott sütni egy évben a nap, milyen az átlagos hőmérséklet. ’ Ilyen típusú ismérvek alapján áll össze a termőhelyi értékszám, amely egytől százig terjedhet és térképen körülrajzolt körzetekre általánosítják, illetve átlagolják. Egy ilyen körzet két hektárnál csak kivételes esetben lehet kisebb (Ha ennek különleges indoka van — erősen tagolt vidék stb. —, akkor azon belül is elkülönítik a körzeteket. Egyébként pedig egy-egy szabad körzet két hektárnál nagyobb lesz.) A szakemberek döntését minden községben nyilvánosságra hozzák, kifüggesztik és a megállapítások ellen fellebbezni lehet. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy egy darab föld értékét nemcsak a numusztartalom és az átlagos csapadék szabja meg. Az sem mindegy, hogy hol fekszik és, hogyan gazdálkodnak rajta. Tehát hol lehet például az öntözéshez vizet nyerni, milyen messze van a vasútállomás, sőt az sem közömbös, hogy ki a tsz-elnök. Az emberi és közgazdasági vonatkozásokat azonban ebben az öt esztendőben még nem vizsgálják. Véleményem szerint az aranykorona és a termőhelyi értékszám között lényeges különbségek nem lesznek. Vagyis: aki most az aranykorona-érték szerint kap állami támogatást a gazdálkodáshoz, az meg fogja kapni a termőhelyi értékszám szerint is. S, aki most kemény adót fizet magas aranykorona értékű földje után, az nem lesz kedvezőbb helyzetben a termőhelyi értékszám szerinti besorolásnál sem. Lényeges különbségek he- ivenként adódhatnak, de ezek oka száz ‘esztendőre nyúlik vissza. Ha ugyanis azt a határt száz évvel ezelőtt a föld- birtokos áruba akarta bocsátani. akkor azért vesztegette meg a földkóstolót, hogv minél magasabbra tornássza fel az aranykoronát: ez/ml együtt ugyanis a föld elad'- sí ára is emelkedett. Ha vi-' viszont az a bizonyos földbirtokos már nagyon öreg volt és halálát érezte közeledni, akkor azért vesztegette meg a földkóstolót. hogy minél alacsonyabban állapítsa meg az aranykoronát. Mert ekkor az örökösöknek kevesebb ü-, letéke, kellett fizetniük Mondom. elképzelhető, hogy a feudalizmus csontkeze k*nyúl a sírból, és bizonyos helyeken ilyen manipulációk miatt lényeges változás lesz az értékelésben. De azért a posza- homok az poszahomok marad, az istenáldotta fekete föld pedig csernozjom, még akkor is, ha a telekkönyvb*n nem aranykorona, hanem termőhelyi értékszám szerepel. f. b. NÓGRÁD — 1981. január 8., csütörtök
