Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Lakások és a parkszegély A megyei tanács általános elnökhelyettese, Illés Miklós nyugodtnak látszik. Oka aligha van az év utolsó munkanapjain idegeskedni, hiszen, mint újságolja, jó hír érkezett. — Amiatt szurkoltunk, hogy a salgótarjáni beszter- ce-lakótelep! általános Iskola elkészül-e határidőre. Pásztón hasonló létesítmény műszaki átadása, másutt lakások készültségi állapota jelentett némi fejtörést. Ám munkatársaim közölték, minden rendben, azaz nyugodtan várhatjuk az új esztendőt Nehéz megvonni 1080 mérlegét a tanácsi vezetőnek. Élefkozelből — Egészen véletlenül kerültem Nógrád megyébe. Illetve Balassagyarmatra. Akkor még menyasszonyom volt, ma a feleségem. Kislányom édesanyja arra csábított, hogy motorozzunk egyet. Balassagyarmaton kötöttünk ki. Sohasem jártam errefelé. A város terén egy pádon Idős Van ez a kellemes helyzet miatt, hogy az ötödik ötéves terv utolsó esztendejében is sikerült a kitűzött célokat megvalósítani. S bár a kérdések egy évre vonatkoznak, Illés Miklós újra és újra a tervidőszakról beszél. — Lehet-e nekünk csak 1980-ról? A koncepcióink sohasem egy évre szólnak — veti közbe. Mitől lehet arca felhőtlen? A megyében az elmúlt öt esztendő alatt 9—10 ezer család költözhetett új otthonba, egyebek között két és fél ezer óvodai hely létesült, tizennégy település lakói kapnak ivóvizet vezetékből... Sorolja, de aztán legyint..Nincs ezzel különösebb hivalkodni- való, ha azt nézzük; a megye tanácsai erre vállalkoztak, s mint megszokhattuk, teljesítették ígéretüket. — Jó lenne Ismételni! —. mosolyog, amikor a holnap teendői kerülnek szóba, Űjra a lakásépítés, amely megkülönböztetett feladat, s bővül a meglevő lakásokkal való észszerűbb gazdálkodással, az időskorúakról való gondoskodás, az általános iskolások körülményeinek jobbítása. Hosszú lenne a lista. — S amikor Illés Miklós nem tanácselnök-helyettes? Sóhajt. Nem lehet elválasztani az embertől a tisztségét Azért büszkén hozzáteszi: — Az elmúlt öt évben született három kisunokám! S az évnek persze vannak felejthetetlen történetei is. Amikor a megyei tanács általános elnökhelyettese az egyik faluban járt, a helyi tanácselnök örömmel mutatta; — Itt még tavaly sártenger volt. Most pedig járda. — Ha tetszik, ha nem, a járdaépítés beruházásnak számit. Márpedig ott erre nem volt keret. Legfeljebb a helybeli parkok fenntartására. Mondta is Illés Miklós: — Ez beruházás! A tanácselnök csóválta a fejét az új járdát szemlélve: — Dehogy beruházás! Park- szegély! A történet felidézésekor jót nevet a megyei tanács általános elnökhelyettese. Érti és tiszteli a szándékot, gyarapítani a településeket. Mert ez nyújtja év végén a legnagyobb örömet. ÁLD MEG IDŐ, MOST! ember szólított meg: mi járatban erre? Ügy feleltem, hogy ismerkedünk az országgal. ö erre azt válaszolta, állást is lehet itt kapni. Felkerestem a fémipari vállalat akkori igazgatóját, Vass Miklóst és két nap múlva már ennél a vállalatnál gépészmérnök voltam. — így vall múltj|áról Zental Csaba, a balassagyarmati váróéi párt- bizottság titkára. Az elmúlt évre emlékezve mondja: — Most éltem át életközelböl egy pártértekezletet. Részt vettem annak minden izgalmával. Az előkészítés, taggyűlések, beszámolókészítés, a tapasztalatok összegzése, értekezlet, majd a megyei később pedig a városi pártküldöttértekezlet és a párt XII. kongresszusa. A határozatok megértetése, az abból adódó feladatok meghatározása és végrehajtása számunkra, rendkívül érdekes és fontos dolog. Mint ahogy az volt az országgyűlési és a tanácstagi választás is. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen' felkészültségű emberek dolgoznak a városban, képviselik a város érdekeit. Gondosan figyeltük az üzemek gazdasági tevékenységét. A végeredmény: nincs veszteséges vállalat Balassagyarmaton. — Személyes élményem? A kislányom az idén lett első általános iskolás. Amit pedig 1981-től várok? Üj munkamódszerekkel. a politikai munka eszközeivel segíteni a város fejlődését a VI. ötéves tervben. Példáádó üzemmé vereked- te fel magát a nógrádi listán a Salgótarjáni Ruhagyár. Ahol a siker születik, ott időnként szívük szerint az óra mutatójához nyúlnának az emberek: állj meg idő, most! Maradjon kicsit az örömteli perc! Kaszás Józsefné dr. — a gyár igazgatója — vajon hányszor állította volna meg az időt az esztendőben? — Legalább négyszer. Először mindjárt január végén. Akkor teljesítettük ugyanis az ötödik jötéves tervünket. A következő 11 hónap munkája mér ráadás öolt. Má- sokszor akkor, amikor balassagyarmati üzemünk átköltözött új helyére, mindörökre búcsút intve a régi épületben konzerválódott áldatlan állapotoknak. Külön örömömre szolgált, hogy a munkások értésemre adták: milyen boldogok, hogy végre valóra vált, amivel nyolc éve biztatgattam, bátorítottam őket Harmadszor szeptemberben tartottam volna vissza az óra mutatóját, mert legszívesebben ujjongtam volna, mint az ajándékot kapó gyerek: teljesítettük az éves nyereségtervünket. A szükségesnél negyedévvel előbb! Nagy dolog, igazi siker volt-'ez, hiszen év elején a szabályozók módosítása után —, most már nem tagadom — kicsit nekikeseredve vágtunk neki 1980-nak. És fürödtem volna szívesen a boldogságban, élvezve az álló időt akkor is, amikor kitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát kaptam kezembe. Mondhatok valami egészen személyes örömöt is? Márciusban avatták jogászdoktorrá a fiamat. Ez sikerszéria a javából. Csakhát — az égbolt derűjét is azért csodáljuk igazán, mert tudjuk, olykor sötét fei- legek takarják a napot. A Legyen még több ilyen esztendő.,. Az új esztendő jó alkalmat kínál arra, hogy ki-ki visszatekintsen az óévre, felmérje a tovatűnt 365 nap jelesebb eseményeit, felidézze a hétköznapok apró örömeit, az élményt jelentő sikereket, netán bosszúságokat. Munkatársaink is ezzel a céllal indultak el, hogy csokorba gyűjtsék: kinek milyen emlékei maradnak meg 1980-ról. Mire gondolnak vissza szívesen, s mit várnak a reánk köszöntött új esztendőtől... Régen voltra példa Salgótarjáni Ruhagyár elbúcsúzott esztendejében is akadtak borúval terhes idők. — Ezek azok, amit szívesen kitörölnék az emlékezetből — vallja az igazgatóasszony. — Nem tehetem mégsem. Egy dolog, a tanulság miatt. Egyik bérmunkánkról van szó. Nagyot, szépet akartunk. Mit mondjak... nem sikerült. A minőséggel volt baj, mi is ludasak voltunk benne, más is közrejátszott. Kénytelenek voltunk árengedményt adni, s ha ez nincs, lehetett volna nyereségünk több is. — Milyen reményekkel várja az új esztendőt? — Az imént olvasgattam a gazdaságkutató intézet Vállalati vélemények az 1980— 81-es évekre várható gazdasági fejlődésükről című kiadványát Meglehetősen pesszimista megítélések gyűjteménye. Én mégis azt mondom: bizakodó vagyok, pedig igen sokat markolunk jövőre. A gyári kollektíva alapállása is az: reményünk beváltható, csak többet, jobban kell dolgozni. Ropog itt-ott, a csillékből kihullott szén gumicsizmába bújtatott^ lábaink alatt, s a védősisak alól végigcsorognak poros arcunkon az izzadtság cseppjed, de nincs mese: a bányamester diktálta iram változatlan marad. — Muszáj igyekezni, mert teendő még most az utolsó napokban is van elegendő. Ssosem pihenhetünk meg a kemény dologgal szerzett babérjainkon: mindegy, hogy jócskán túlteljesítettük az éves tervünket. A munkának mennie kell 1 Hiszen csak így igazi az élet rendje,.. S tudja, szavamra mondom, elhiheti, nekünk különben sem szokásunk az ujjongás, a hurrázás. Azt tartjuk: a munka mindenek előtt! Fodor Gyula, a negyvenhét éves tiribesi bányamester szaporán szedi lábait előttünk, s a fejlámpák fényében is kemény vonáséit látni. Mintha nem örülne..; — Dehogy nem! Nehéz, ám igen eredményes évünk volt az 1980-as. A Nógrádi Szénbányák aknaüzemei közül mi teljesítettük elsőként terveinket. S olyan pluszteljesítményünk van már most is, amilyenre csak régen volt példa. Szilveszter napjáig már biztos, több mint 16 ezer tonnával több szenet adtunk terv felett és 580 méterrel hosszabb vágatot hajtunk ki a vártnál. Mindez egyben megalapozza az 1961-es év további sikereit Mert véljük; mostani teljesítményeink alapján elnyerjük az Él- üzem címet. De nem hallgatom el, hogy ezt jövőre is szeretnénk. — Akkor — kérdem tőle, sausszanásnyi szünetben, a front felé tartva — önnek siker volt 1980? dón, fegyelmezetten dolgozunk Tiribesen. Mert én, mint magánember, elég kellemetlen évet „zárok”: meglehetősen sokat betegeskedtem. Lehet, műteni is kell, ám annak roppant örülök, hogy kemény esztendők ideg- feszültségét sikerült levezetnem. Persze, volt boldogságom — mondanom sem kell — itt a munkahelyen, s otthon a családban is. Fiam jövőre végez, karosszéria-lakatos, kedves, okos gyerek és aranyos módon élünk együtt feleségemmel is. A kaparószalagon, a lábunk mellett, vaMagon kígyózik a bunker felé a szén- folyam. — Látja — villantja oda a lámpa fényét: — eteti szeretném jövőre, is. Hogy erőfeszítéseink öröme meglegyen. S mert mi otthon szépen megvagyunk, hát azt kívánnám 1981-től: legyen a vállalat valamennyi aknája is olyan eredményes, mint mi voltunk. Milliók, fillérenkénf Alapi Sándornó l»72-től clolíí»- zik a pas/iol Béke TormelGszöve- kezet műanyag-feldolgozó üzemében. Jelenlegi beosztása meós és „másodállásban” szocialista brigád vezető is. — trogy sikerült az esztendő? Ha azt momloru, hogy mindenben a várakozáson felül, akkor keveset mondok, idén elnyertük „A szakma kiváló brigádja” címet és ötödik alkalommal kaptuk meg az aranykoszorús szocialista brigád fokozatot. Alaposan túlteljesítettük a tervünket. A műanyag-feldolgozó üzem nyolc és fél millió forintos árbevételi tervét tizenegymillión felülire teljesítettük. Pedig nehéz munkakürülmenyeK között dolgoznak itt — számsze- rint — harmincötén, döntő többségükben nő. ’ — Iga/., tető van a fejünk felett — folytatja Alapi Sándorne, de azért a kertészetben dolgozó társaink nem szívesen cserélnének velünk munkahelyet. Itt öt év alatt nem volt számottevő fejlesztés, beruházás, ennek ellenére megdupláztuk a termelést. — Mit vár az 1981-es évtől? — Legalább ilyen eredményt, mint az idei volt. Bízom benne, ez a kipróbált kollektíva, a mindinkább nehezedő feltételek ellenere sem adja alább az elmúlt évinél. Annyi bizonyos, ha az alapanyag-ellátással nem lesz gond, rajtunk nem múlik. .. r — Nekünjt volt siker: Porból feketéi lő arcából kinégyszázhet vénünknek, akik világlik nevető szeme fehérjó egyetértésben, emberi mó- je... Az idén kiváló dolgozó lettem,’ s szeretném, ha jövőre is bebizonyíthatnám, nem érdemtelenül kaptam az elismerést. Tudom, hogy mennyi minden múlik a jó minőségen, s tudom azt is, a többiek is így vélekednek. Filléres kis müanyagcikkekböl kell a több milliós tervünket teljesíteni. Köztük sok olyan akad, amelyből az egész országot mi látjuk el. Dolgozni, nyugalomban NŐTINCS ÚTRA ELŐRE LÉP... A nagy tisztességtől, hogy a falu lakosságának nevében szólhat, eleinte szabóüik a nőtincsi tanács hivatalsegédje, Jasztrabszki Istvánná, de a többiek biztatása mégis arrg ösztönzi, hogy elmondja — mit vár ő személy szerint, s mit szinte azonosan vele együtt valamennyi nőtincsi az új esztendőtől? — Hát akkor én most elmondom. De akárhova kopogtatnánk be ezzel a kérdéssel, mindenütt meghallaná mástól Is; elsősorban azt, hogy amint erről újabban komoly szó esett. Nőtincs végre előbbre lépjen az iskola megépítésében is! A kastélyban nincsenek sem jő, sem egészen biztonságos helyen a gyerekek. Nagyon régen tervezzük egy új iskola felépítését, mivel azt a régi, romlott falú épületet amúgy sem lenne érdemes ilyen célra rend- bebozui. . . De Hát, eddig valahogy úgy készült a nöuncsi iskola Blúzt a Luva-széke. Vagy még úgy sem! Nekem két fiam van. A húszesztendős Ernő fiam Is a kastélyba járt iskolába, aztán régen dolgozik. De már az 0 idejében is elkelt volna az új. Most még a hatodikos Péter fiam is oda jár, és akárhogy lesz is, az már biztos, hogy ő sem tanul még az újban. Ez az új év mégis másnak ígérkezik, mert minden arra vall, hogy 1981-ben készen lesz a kiviteli terv, ahogy hallom, és akkor belevág a község az építésbe is.,, Es, hogy kik a „többiek”, akik az esti órákban a tanácson hallgatják ezt a kis kerek nyilatkozatot? Gergely Jolán, maga is a kastélyiskolában koptatta a padot néhány évvel ezelőtt, aztán Papp Józsefné adóügyis, akit (gy von be a nyilatkozatba Jasztrabsz- kt Istvánná: — ö is tolta még a gyerekkocsit, amikor már készültünk új iskolát építeni. Most meg másodikos a lánya, aa Ildikó... — Vannak idők, amikor szereti az ember, ha önmagával kicsit többet foglalkozhat — mondja Iványi Ödön festőművész. — Én egy éve hagytam abba a tanítást. 1980 számomra nyugalmasan telt el. Csendes év volt. Ez a megjegyzés szerény, hiszen Iványi Ödön „csendes éve” a művész számára eredményes vált, amit többi között kiállításainak sikerei is jeleznek. Egyéni kiállítása volt Balatonalmádiban, ahol balatoni akvarelljei arattak tetszést szakmai, s a közönség körében. Az év utolsó felében pedig Salgótarjánban, a ZIM-galériában rendezett kiállítást. Akvarelljei a munkások számára jelentettek gyönyörűséget. Jelenleg is nyitva tart egy Iványi-kiállítás, mégpedig a nagybátonyi Bányász Művelődési Házban. Itt harmincnegyven akvarell várja a látogatókat. Ezen túl, ott voltak művei a hatvani országos tájképkiállításon, a miskolci téli tárlaton, a salgótarjáni tavaszi tárlaton, az> egri akvarellbiennálén, és még sorolhatnám. Éppen utóbbi helyről kapta nemrég az értesítést, hogy két akva- relljét a közeljövőben Londonban mutatják be. Végigjárta a számára kedves művésztelepeket, Katowicét, Tokajt, Bánkot. Mindezek egyéni sikerek a művész számára. A munkás hétköznapok eredményét jelzik. Ugyanakkor a köz hasznát is szolgálják. „Ráadásul” Iványi Ödön most is tevékenyen kapcsolódik Nógrád megye közművelődésébe, vezetője a Nógrád megyei képzőművész-stúdiónak, amelyet valamikor a 60-as évek közepe táján ő alapított. A stúdiónak jelenleg mintegy 40 tagja van, munkások, alkalmazottak, pedagógusok. Bánki nyári táboruk, amelyet Asztai Csaba vezetett, s munkájába bekapcsolódott Hibó Tamás és Iványi Ödön Is, eredményes volt. — Idén januárban nyitjuk meg a stúdió kiállítását a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnoká- ban — tér az új év teendőire, terveire a művész. — A Népművelési Intézet zsűrije elégedett volt az anyaggal, Sokat kiválasztottak a későbbi miskolci országos amatőr képzőművészek kiállításán való bemutatásra is. A stúdióban egyébként mindenkinek közvetlenül adunk szakmai tanácsot, egész munkásságára vonatkozóan. Iványi Ödönnel salgótarjáni (meglehetősen szűk) műhelyében beszélgetünk, amely egy padlástérben van. Nagyobb méretű alkotás létrehozására nem alkalmas. Mit vár 1981-től? — Remélem, egy nagyobb méretű műtermet sikerül kapni. Erre megvannak a város tervei. Jó lenne, h- megvalósulnának. Nagyobb kiállítást nem tervezek. Dolgozni szeretnék tovább, a mostani nyugalomban. A beszélgetéseket jegyezte Karácsony György Pataki László Somogy várt László Szabó Gyula Szénül Márta Tóth Elemér Zilahy Tamás Fényképezett: Kulcsár józ Bábel László NÓGRÁD — 1981. január 1., csütörtök
