Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

Lánchídi séta Budapest nem csak főváros, hanem az ország földrajzi kö­zéppontja is, egyebek köisött im\en számítjuk az utak tá­volságát. AZ OROSZLÁN NYELVE A nulla kilométernél, a Clark rÁdám téren, a Várhegy előtt megállva az ország első du­nai hídjára látunk. Legendás híd ez. Gyermekkoromban ta­lán az első modern „horror­mesét” a Lánchíd oroszlán­járól hallottam. E történet ekképoen szólt, hogy amikor a hidat fölavatták, az építő azt mondta, ha bármi hibát találnak, ő a folyóba vett ma­gát. S valaki azt vette észre: az oroszlónszobroknak nincs nyelvük, A munkája tökélet­lensége miatt elkeseredett al­kotó öngyilkos lett.,. Ennek a történetnek azonban sokkal több a gyengéje, mint a láne- hídi oroszlánnak. A híd ugyanis 1840. november 20-án nyílt meg — az oroszlánok ellenben csak 1852-ben ké­szültek el. A híd építésze, Clark Adám 1866-ban halt meg — az oroszlánokat viszont Mar- schalkó János szobrász készí­tette. (Ö egyébként 1819-ben született és 1877-ben halt meg!) Ennél a történetnél sokkal kellemesebb volt az a sláger, ami a háború, sőt az újjáépí­tés után járta a híd cente­náriuma Idején. Ebben- a szívét kitáró szerelmespár „a megszépült új Lánchídon” ment „a boldogság felé”. A* előző történet és ez a dalocs­ka tehát évszázados hídtörté- netet ível át... AZ EG YEN JOG OS AO ES A HID | A Lánchíd 380 méteres fo­lyamszélességet ível át a me­derben álló két pillér kapuza­tán átfűzött láncokra füg­gesztve. A Pest és Buda kö­zötti állandó híd építésének a gondolata már a XVIII. szá­zad vége felé fölmerült, de még sokáig csak a tavasztól télig álló hajóhíd (s ha a folyó erősen befagyott, szal­mával erősített „jéghfd”) kö­tötte össze a két partot. A reformkor küszöbén már több terv is született a híd­építésre — 1823-ban Banitz György hadmérnöké, két év­vel később Szvoboda Jánosé, 1828-ban Trattner Károlyé, azután az „ördöglovas” gróf Sándor Móric kérésére Brunei angol mérnöké —, de csak Széchenyi István kezdeménye­zése vezetett eredményre. ö 1832-ben' létrehozta a Hídegyesületet, kijárta József nádor támogatósát, és szívós érvelő, népszerűsítő munká­val elérte, hogy a társada­lomnak mondhatni az egésze magáévá tette az Ügyet, mint az ország javát szolgáló, s Pestet és Budát egy főváros­sá összekötő létesítményt. E A Lánchíd. tekintetben különösen jelentős állomás volt az 1836. évi or­szággyűlés, amelyen azt is si­került a megyék, a nemesség képviselői részvételével tör­vénybe foglalni, hogy „híd- vámot kivétel nélkül minden­ki fizetni tartozik”, tehát a nemesek is, akik nem adóz­tak. Így lehetett biztosítani, hogy érdemes legyen pénzt befektetni, mert az megtérül. SZÜLETÉS ÉS ÚJJÁ­SZÜLETÉS 1838. szeptember 27-én kö­tötték meg a szerződést „két oszlopú, minden célra és te­herre számított, s így a sza­kadatlan közösülésre (értsd: közlekedésre) alkalmas” híd megépítésére. A szerződés sze­rint az építtető részvénytár­saság 78 évig szedheti a vá­mot, aztán a híd „a Nemzet tulajdona” lesz. William Thierney Clark angol mér- nö'k (nem rokona a kivitele­ző. ugyancsak angol Clark­nak) tervei szerint 183B-ben megkezdték a munkálatokat, három évvel utóbb, augusz­tus 24-én a pesti parton ün­nepélyesen lerakták az alap­követ. * Történelmünk sajátos fordu­lata. hogy a nemzeti haladás és függetlenség lendületében létre hívott híd csak több mint három hónappal a sza­badságharc bukása, Görgey fegyverletétele, továbbá alig másfél hónappal Batthyány Lajos volt miniszterelnöknek, s az Aradon elítélt honvédtá­bornokoknak a kivégzése után, 1849. november 20-án nyílt meg. A 78 évnél előbb, még 1870-ben állami tulaj­donba került. Több mint száznegyven éves fennállása alatt sok minden módosult, cserélődött rajta. Acélszerkezetét először még az első világháború előtt cse­rélték ki nagyobb teherbírá­súra, egyúttal a pályaszélessé­get is növelve 540-röl 645 cm-re. A két háború között a pesti hídfőnél a közúti alul­járó készült el. S amikor a második világháború után új­jáépült, a pillérkapukat is szélesebbre építették föl a ko­rábban megnövelt, 645 cm-es pályaszélességnek megfelelően, hogy két autóbusz jól elfér­jen egymás mellett. Az újjá­építés a hídavatós centenáriu­mára fejeződött be: 1949. no­vember 20-án adták át a for­galomnak az újjászületett Lánchidat. Azóta 1973-ban került sor a forgalom lezárá­sa mellett a tüzetes átvizsgá­lására és időszakos felújítá­sára. N. F. Közös tető alatt Pásztori tarján! fiókjaként. Ez egy­mástól év után megszűnt, He­lyette önálló előadó (közéleti élet, rendezvényi előadó) vég­zi a munkát. Persze, a lénye­gen ez nem változtat: az in­tézmény ma is helyet ad a névadóknak, esküvőknek. Két évig a színháztermet tornate­Közös lónak túrós a háta — vallja a szólás. Saját pél­dákkal bőven szolgálhatnak azok, akik társbérlőt kaptak avagy albérletbe kényszerül­tek — nehéz súrlódások nél­kül megúszni a kényszerű kö- zosködést. Hogy néz ki ez egy közmű­velődési intézmény gyakorla­tában a bosszúságok, nehézsé­gek mellett nem hoz-e előnyt Is — erről beszélgettünk Be­eső Károly igazgatóval, a pász­tói Lovász József Művelődési Központban. — Kezdjük az elején: egy házat „be kell lakni” — ve­szélyes. ha nincs semmiféle csoportélet, nyüzsgés, csak a nagy rendezvények. A felépí­tés utón nálunk adott volt, hogy ide került az MHSZ rá­diósklubja, a zeneiskolai fiók, a nagyközségi pártalapszerve- zet irodája, az egyik helyisé­günkből klállítőtermet alakí­tottunk ki, a könyvtárral kö­zösen folyóirat-olvasót hoz­tunk létre, kézikönyvtárral. Megindult tehát az élet — de jöttek a konfliktusok is. Nem nehéz elképzelni: a legzavaróbb albérlő a zeneis­kola, a muzsikálás hangjai szinte lehetetlenné teszik, hogy más jellegű program is folyjék egyldőben az épület­ben. Milyen megoldást talál­tak? A korábban igazgatói la­kás céljára szolgáló szomszé­dos két és fél szobás, konyhás házat biztosították (átmeneti­leg) erre a célra. Az MHSZ- klub, a pártszervezet később saját helyére költözött, a na­gyobb kiállítások rendezésé­nek feladatát a helytörténeti múzeum vette át. Ám újabb albérlő jelentke­zett: családi ünnepeket szer­vező irodát nyitottak, a salgó­remnek használták — ez a kondícióterem belépésével ért véget. De az Iskola ma Is kap helyet a művelődési központ­ban, a tanteremhiány enyhíté­se érdekében a felnőttoktatást szolgáló teremben elhelyeztek egy osztályt. — És a TITt Vagy ez a belső, tartalmi munkához tar­tozik, nem „idegen”? — Amikor az önálló nagy­községi TIT-szeVezet megala­kult, lehetőség nyílt TIT- klub létrehozására. A beren­dezést a megyei TIT finan­szírozta. mi egy helyiséget ádtunk hozzá. És természete­sen a tagság számára a prog­ramok szervezésében is volt szerepünk. Először csak a TIT-tagoké volt a klub, de bebizonyosodott, hogy nem jó így leszűkíteni a kört — több- rendeltetésű helyiség lett be­1 " lőle. Fontos cél, hogy eszkö­. zeinket minél jobban kihusz; Szovjél filmesek LEONOV Amikor először találkoztam Jevgenyij Leonovval a szál­loda előcsarnokában, akaratla­nul is elmosolyodtam, mert eszembe jutottak a Vadál­latok a fedélzeten, a Ra­gyogj. ragyogj csillagom agya­fúrt mozigépésze, a Prémium brigádvezetője és sok más szerep. Leonov komolyan rámnézett és ezt kérdezte: Do you speak English? S mi­kor én buzgó yesszel vála­szoltam, ő elgondolkodva így folytatta: Á, ja nyel — és széttárta kezét — Hm! — ez van. Ez valóban Leonov volt. Mór a második napon tréfá­san mesélte, hogy a lányok megfordulnak utána az utcán. Hát igen, a népszerűség! Le­onov büszkén fürdik benne. Filmjei révén a Szovjetunió egyik legismertebb színésze lett otthon és külföldön egy­aránt. Több nemzetközi dí­jat nyert, tavaly a legjobb férfialakítás díját kapta az Őszi maratonban játszott sze­repéért. Népszerűségét — Kerek arcú. kövér, kedves... mint elmondta — kétségtele­nül a filmeknek köszönheti, de színésszé a színház tette. A színpad ad igazi lehetőséget ahhoz, hogy a művész kibon­takoztassa önmagát, hogy szí­vós munkával felszínra Sózza tehetségét. A filmezés mellett most is állandóan fellép a moszkvai Lenini Komszomol Színházban. Leonovot általá­ban komikus színészként is­merik, s ő maga is mosolyog­va jegyzi meg: alacsony va­gyok, kövér és kerek arcú — nem egy Don Juan-típus. Ez­zel együtt határozottan eluta­sítja az általánosítást. Joggal, hiszen számos drámai szerep­ben láthattuk nagyszerű ala­kítását. Az Őszi maraton budapesti díszbemutatója előtt szólt né­hány szót a közönségnek, ám szerényen nem saját magáról, hanem a film rendezőjéről, a grúz származású Danyelljáról beszélt. De abban, hogy a fanyar humorú grúznak ilyen tökéletes mai vígjátékot sike­rült készítenie, nagyon sok köszönhető Leonov játékán:)#. Erről a film közben győződ­hettünk meg. Kozma Ilona Az élet riportere... Csendes jubileumot ünne­pel egy nagy csendben dol­gozó filmrendező. Csőke Jó­zsef, megannyi nagydíjas film alkotója, az ismert kis­filmes művész nemrég ünne­pelte filmes pályafutásának harmincadik évfordulóját. Az örömbe némi üröm ve­gyül, a művész betegsége mi­att fél évig nem forgathatott filmet. — Iszonyúan nehéz idő­szak volt — kezdi a beszél­getést — Forgatás nélkül nem tudom elképzelni az éle­temet. Kétszázötven film és körülbelül ötezer filmhíradós anyag után ezt talán sen­ki sem furcsálja.... — Hogyan kezdődött a pá­lyafutása? — Pedagógus voltam, de a filmezés mindig igazgatott Aztán jelentkeztem a Magyar Filmhíradónál és alkalmaz­tak, Azóta Is ott dolgozom. Megbecsülnek, szeretnek. A filmezés szerintem olyan, mint az első szerelem. A leg­csodálatosabb .dolog a vilá­gon. — Harminc tv mérlegét ne­héz 'megvonni. De mire cm* lékszik a legszívesebben? — Nyolcvanhárom ország­ban jártam eddig, ez körül­belül ötszáz utat, ötszáz for­gatást jelent. A kétszázötven film közül a Hegedűs Csabá­ról szóló Visszatérés volt a legsikeresebb, hét nagydfjat nyert szerte a Világban. A sokak által ismert Margitka című alkotásom négy ország­ból hozta el az első díjat. — Talán ez a két film a legkedvesebb? — Az tegyen rá megjegy­zést, aki ennyi filmből köny- nyen kiválasztja a legkedve­sebbet. Tanácstalan vagyok. Minden filmemet szeretem, persze ezt a kettőt is, De, ha kiemelném a többi közül, ak­kor igazságtalan lennék, pél­dául a „Pedig” cíművel, amely a viszneki cigány or­vosnőről szól, — A nézők elsősorban sportfilmjeire emlékeznek... — Pedig csináltam minden­féle filmet, Azért örülök a megjegyzésének, meri, a sport a kedvencem. — Elfogult-e valamelyik sportággal szemben? — Többfelé osztom a von­zalmamat Kajak-kenu, súly­emelés, torna, birkózás, ököl­vívás, — A focit kihagyta... — Nem hagytam ki. Egy­kor éltem-haltam érte, fil­meztem, ahol lehetett, De ott voltam Marsellleben, a rossz emlékű csehszlovák-magyar VB-selejtezŐn. Valamennyi gólt megörökítettük, a ver­gődéssel. szégyenkezéssel együtt. Azóta nem forgattam futballmérkőzésen! És már nem Is fogok.... — Filmjeiben a zenei alá­festésnek kiemelkedő jelen­tősége van.,. — A zenének és a ritmus­nak komoly szerepet tulaj­donítok A zenei szerkesztő az egyik legfontosabb part­nerem. De a legfontosabb mégiscsak az operatőr. Né­gyükkel dolgoztam végig a harminc évet: Drahos Kál­mán, Farkas Kálmán, Fehér­vári Tamás és Fifilina Jó­zsef. — És ha közülük választa­ni kellene? — Akkor Fifilina. Olyan partner, akivel felesleges elő­re konzultálnom, úgyis azt fotografálja, amit én szeret­nék. Mexikóban például szerettük volna lefilmezni a piramisokat, csak éppen ez ti­los. Motorhibát színleltem, kulcsot, szerszámot kerítet­tem, s mire újra meghúztam a cselesen meglazított csa­varokat, Fifilina végzett a forgatással. — Mennyi ideig tart álta­lában egy-egy film elkészíté­se? — Változó. Az átlag negy­ven nap. de forgattunk mái hat hónapig is, egyszer pe­dig mindössze három na­polt vett igénybe. — A legizgalmasabb? — Hadd említsem inkábba legbizonytalanabbat. Amikor Hegedűs Csaba balesetet szen­vedett, a negyedik napon már forgatási engedélyt kértem az orvosoktól. Akkor még fo­galmam sem volt arról, lesz- e egyszer ebből film. Csak valamiféle / megérzés tartott ott. Aztán másfél éven át. ha­vonta forgattunk nnyagot és amikor Csaba eldobta a man­kót. akkor tudtam, hogy nyertünk. — Másfél év munka 18 percért... — Tudja mtért tetszenek' Michelangelo szobrai? Mert nincs rajtuk semmi felesle­ges, .; — Sohasem gondolt arra, hogy egyszer majd egész es­tét betöltő játékfilmet készít? — Gondoltam Is, hívtak is. Többször. Aztán mégsem mentem. Hiszek a klsfllmek- ben. Szerintem egy Jó novel­la többet ér, mint egy köze­pes regény. Értse «t filmes nyelven... — Életpályáját, hogyan jellemezné — röviden? — Riporter voltam. Az élet riportere... Jakab József BŐR CSŐK MÁRIA: Faiskolában — Mit mocorogsz, édes fiam, gyökerezz már földbe! Faszesst ivott ez a fasor, attól ilyen görbe? Kezdjünk nótát szép , fahangon rajta; egy-két-három! Aki nekem fapofát vág, azonnal kivágom. náljuk, jól gazdálkodjunk a meglevő lehetőségekkel. Ilyen a terem, a felszerelés és az érdeklődő emeberek csoportja is. — Nem esett még szó azok­ról, akik évente egyszer-két- szer „bérlik" a nagytermet,,. —- Az együttműködési szer­ződésünk alapján a nagyobb üzemi, vállalati rendezvénye­ket — zárszámadó- és kül­döttközgyűlést — itt tartják. Ez természetes — persze, az lenne a jó, ha minél keveseb­ben lennének olyanok, akik csak ekkor jutnak el a ház­ba, ha nemcsak papíron len­ne telt ház egy-egy előadáson, többen járnának a szocialista brígádvezetők klubjába is. — Elég sok kiscsoportjuk van. Hogyan sikerült mind­egyiknek helyet találni? — Az iskolákkal egyeztet­tük a „menetrendet”: egyik fixpont a hétfő, amit felnőtt­napnak tartunk meg. Ami fejtörést okozott: jói szétosz­tani a színpadigényes csopor­tokat, hogy ne zavarják egy­mást a próbákkal, felkészü­léssel. A zeneiskola is még két napon itt működik, a bá­bosok, az irodalmi színpad, a citeraegyütíes, a táncosok vál­takozva kerülnek a színpadra. Sokszor „teljes üzem” van nálunk, üres szoba nem akad. Ez végül is olyan panasz­kodás, ami már-már dicsek­vés is lehet. Hiszen csak örül­ni lehet annak, ha sokféle te­vékenységet kell koordinálni! Az albérlet, társbérlet pozitív hatása megmutatkozhat ab­ban, ha együttműködésre ser­kent, a közművelődés társa­dalmi bázisát növeli. Közön­séget és közösséget egyaránt teremthetnek a kiscsoportok, a klubok és ló dolog az Is, hogy idesjoktatják a tanulókat. Pásztón a nagyközségi tanács (az Intézmény fenntartója) évek óta arra törekedett, hogy csak átmeneti megoldásként használják funkciójától elté­rő célokra a művelődési köz­pontot, ne legyenek tartósak a tartalmi munkát akadályozó kötöttségek. Abból pedig nem kár. hanem haszon születik, ha az eszközöket jól kihasz­nálják. Ahogyan az egykor zártkörű TIT-klubból sokren- dettetésfl helyiség lett, ugyan­úgy az egész ház otthont ad­hat sokféle művelődést, szó­rakozást nyújtó formának. Erre törekednek a pásztóiak —- egyre több sikerrel. G. Kiss Magdolna

Next

/
Oldalképek
Tartalom