Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

Á történetíró felelőssége ViHáminteriú Pintér István történésszel A napokban járt Rútságon anyagokat, mindazt, am! a ítélésem szerint, ha a szoci- Ptntér István. a történettu- Szociáldemokrata Pártról meg- áldemokrata párt mást nem dományok doktora, aki a található. Azután megvizsgál- tett volna, mint hogy a Nép- Parttorteneti Inte26t iTiunks- ts.ni a más pártokhoz való szavában leleplezi a har- taisa immár két és fél év- viszonyát, kapcsolatait a kül- mincas évek német, osztrák, tizede. A politikai könyvna- föld szociáldemokrata párt- olasz fasizmusát, már az sem pok alkalmából Jelent meg jaival és a nemzetközi össze- kevés. Sajnos önmaguk ár­úi könyve a Szociáldernokra ta Párt több mint egy évttze det felölelő — 1933-tól 1944- Ig tartó — történetéről. Ebből az alkalomból kértük meg a tudóst, hogy beszéljen. függéseket sem hagyhattam nyékát nem léphették túl, így figyelmen kívül. bár a magyar munkásosztály — A történetíró tehát rend- elé vetítették a jövőt, de a fa­kívüli türelemmel rendelkezik, sizmus elleni harc módoza­— Kénytelen megszerezni, tait már nem adták meg. Vi- tevékenységéről ha netán híjával van. Lehet, szont az is kétségtelen, hogy hogy épp egy tengernyi kéz- a kommunista párt tagjai az — A mi munkánk nem a iratköteg utolsó lapján van SZDP soraiba lépve mozdul- látványos sikerekre törekszik, a rég keresett fontos - adat hattak ki az illegalitásból. So- hanem a történeti hűségre, és ha hamarabb abbahagyjuk kan a szakszervezetekben és Múltunk tudományos vizsgá- a keresést, tán sose találjuk a szociáldemokraták között lata nekünk nem lehetősége- meg. _ ' munkálkodtak, itt tanulták két kínál, mint akár a szép- — Eltérő értelmezések vol- meg az osztályharc gyakorla- irodalom iák, vagy a dráma- tak eddig a magyar történet- tát és érlelődtek kommunis- íróknak, hanem a tények pon- írásban a Szociáldemokrata tává. Jelenünket tekintve ez tos ismeretét és azok szigorú Pártról. Egyértelműbbé teszi-e fontos momentum, azt hiszem, elemzését. Nem a képzelet, az ön könyve szerepüket — Az ön könyve tehát kez- hanem a valóság irányít ben- a magyar munkásmozgalom- det? nünket. Éppen ezért kell a ban? — Minden bizonnyal hama­történelem adott részletét a — Rövid, de fontos ldősza- rosan elkészül egy átfogóbb, lehető legalaposabban mégis- kát írtam meg a párt törté- a párt egész történetét feldol- mernl. Ehhez hatalmas meny- netének. Épp ez idő alatt kö- gozó nagy munka Is. így re- nyiségű levéltári, könyvtári és zeledlk az SZDP balszárnya mélhetőleg a Szociáldemokrata eayéb dokumentumon kell át- azoknak a feladatoknak a Párt megkapja történelmünk- rágnia magát a vállalkozó- megvalósításához, amiket a ben az őt megillető helyet, nak. Vegyük például a most történelem rájuk rótt és ami- eloszlatva néhány félreértést! megjelent munkámat. Hosszú- nek eleget tesznek a második Az én könyvem ehhez _re­hosszű hónapokon át tanul- világháború befejezését kö- mélem — segítséget adott, mányoztam a fellelhető írásos vető években. Egyébként meg- _ h — Mire fogékonyak a fiatalok ? Í9S1: Rokkantak nemzetközi éve Megtörtént eset, sajnos, nem lekedési, lakóhelyi, vagy bár- segítik a sérült emberek be- ls egyedülálló: tekintélyes milyen balesetet szenvedett illeszkedését. Ez tulajdonkép- összegű devizáért veit egy vál- embereket mintegy visszafo­gadja, amit lalat modem, sokat tudó gé­pet, ám sokallta az árát, s pen természetes, s külön Ezt fejezi ki az is, hangsúlyt csupán azért érde- Rokkantak Nemzet- mel, mert az üzemek jelen­tős részében még nem ta­pasztalható hasonló Igyeke- Ferenc, zet. Sok helyen — ml taga­hogy valamit megtakarítson közi Éve Magyar Nemzeti belőle — a géphez tartozó Szervező Bizottságának el­ved őberende zést törölte a nöke, dr. Trethon rendelésből. Másutt viszont munkaügyi miniszter Javasolt dás — egykedvűen, bürokra­az évet me8«16ző sajtótájé- tlkusan tudomásul veszik, költségek közül az egyik mun- koztatón: a megsérült, s addi gl munkájukat folytatni nem kavédelmi felszerelés, mond­hogy a sok száz, vagy akár több ezer dolgozó közül egy ván- ezt is ménesináltatiuk f ***»***»«jne. touo ezer aoigozo kozui meid megcsináltatjuk tudó embereket ne nevezzük vagy. kettő megsérült, s, hogy majd egyszer.. Kétségbe sem lehet vonni, ekríekl hogy a hasonló esetek száma ' eltörpül a százmilliók mel­lett, amelyeket az elmúlt har­minc év alatt Ilyen célokra fordítottak. Mégsem véletlen­csökkent munkaképességű- újra munkába lehet állítani. Sokkal jobb, kifeje- „megváltozott mun­Ilyenkor — ismét mechani­kusan — felajánlanak az ad­kaképességű” meghatározás, dlgi szakmunkásnak éjjeliőr- Orvosi tapasztalatok bízó- vagy portási állást, fizetik az nyitják: igen sokan szerű most az Összegezés, olyanok, akik maguk sem is- Azért kell róla ismét beszél- merik mindaddig, egy vagy ni, mert az új év a rokkan tak nemzetközi éve, az ENSZ- közgyűlés XXXI. ülésszaká­nak határozata szerint. vannak új és korábbi kereset köz­ti különbséget —, ha üzemi balesetet szenvedett az illető, —, tovább pedig allg-alig tö­rődnek vele. A rokkantak nemzetközi most minderre fokozot­más nem fejlesztett képessé güket, amelynek birtokában új szakmát tanulhatnak, más munkakörben tudnak elhe- éve Nagy jelentőségű, humánus lyezkedni, ha sérülésük miatt tan felhívja a figyelmet. Ar­«lgondolás, hogy egy éven át addigi tevékenységük folyta- ra is, hogy érdemes az orvo­az eddiginél többet és job- tására képtelenek. Megváltó- sí, pszichológusi véleménye­in foglalkozzon a világ a 7-°tt testi adotságokkal újra két alaposabban tanulmá­rokkantakkal. Jobban felkeli örömet tudnak találni az ak- karolni őket, gondoskodni ér- tivításban, amiről a kórhá dekeik fokozott védelméről, és segíteni a társadalomba Való beilleszkedésüket. Csak kivételesen súlyos sé­zi ágyon, vagy a gyógyulás hosszú hónapjaiban már le is mondtak. Mindent megtesznek ezért rültek, vagy fogyatékosok ese- az orvosok, pszichológusok, tében van szükség közvetlen gyógytornászok és más reha- Segítségre. Az esetek nagy bilitációval foglalkozó szak­többségében az a társadalom emberek. Állami és szakszer­feladata, hogy az üzemi, köz- vezeti eszközökkel ugyancsak nyozni: hátha az amputált lábú volt szakmunkás, némi utóképzéssel, még automatizált üzemrészben is tudna érté­kes munkát végezni. Hátha, meg lehet találni azt a mun­kakört. ahol a sérült ember teljes értékűvé lehet, s akkor ]P*ni4bb lelki sérüléseit sike­rül begyógyítani. V. E. A rím Vác ír» feltett kérdés többnyire M timoen homlokráncoló felnőttektől ered, akik hajlamosak azt állítani, hogy a fia­talok a kevésbé értékes, kevésbé nemes dol­gokra fogékonyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és hobo és disco és a többi. Ugyanezek a felnőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamosak a ki mit tud nevű, s ennek mintájára szervezett számta­lan vetélkedő nagyszerű pillanatain fellelke­sülve, egymást túllicitálva arról áradozni, hogy mennyivel többet tud az előző nemze­déknél, mennyivel tájékozottabb, igényesebb, műveltebb a mi ifjúságunk. A szokásos publicisztikai fordulat most azt mondathatná velünk, hogy a fentebb idézett vélemények végletesek, és az igazság nem bennük, hanem valahoi középen van. De ez­úttal valószínűbbnek látszik, hogy az igazsá­got nem a középút képezi, hanem éppen a végletek. Amint magát az ifjúságot is. Hál’ istennek, tegyük hozzá, mert nem volt még új nemzedék, amely ne a szélsőségek, a ki­egyensúlyozatlanság tünetei közt és önmaga előzményeinek heves bírálata nélkül integ­rálódott volna a világba, amelybe beleszüle­tett, s amelynek egészséges vo iát ne éppen a türelmetlen változtatni a ka is jellemezte volna a leginkább. De az általánosságok felől szűkítve a kört, maradjunk csak a kultúránál, illetve a mű­vészeteknél, ha már mondanónk elején ezt említettük. Néhány éve a győri Kisfaludy Színház az egyik legnagyobb élő magyar költő, Weöres Sándor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legna­gyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránk! Györ­gyöt. Az új magyar opera természetesen je­lentős értékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen vegyes volt. És az egymással perlő vélemények két szélső pólusán jól megfigyelhető volt a két tábor közti életkorbeli különbség. Az idősebbek fa­nyalogtak, vagy legalábbis nem tudtak kö­zel kerülni a műhöz, a fiatalok és köztük 'az egészen kicsik is, nagyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már az óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői világával, számukra is­merősek és egyértelműek voltak a játékos­ságnak azok az eszközei, amelyek természe­tesen ebben az operában is nagy teret kap­tak. Az idősebbek számára ennek az eszköz­tárnak a jelei nem bizonyultak annyira „köz- ’ megegyezésesnek”, tőlük tehát a műélvezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és eset­leg erőfeszítést követelt. Ugyanígy állt a hely­zet a zenével is. Ránk! György színes, hang- szerelésben különösen gazdag és számtalan folkloriszükus elemet ötvözött muzsikájára, „fülük volt” azoknak — a fiataloknak —, akik szolfézst tanultak már az általános Is­kolában is. És sokszor az idősek maradtak kívül e muzsika értékein, mert hiába voltak egyébként például az opera műfajának ked­velői, sőt Ismerői, nem voltak fogékonyak a szokatlan befogadására Jó, jó, mondhatná bárki, kézenfekvő do­log, hogy a fogékpnyság nevel tetea kérdése. Tehát, ha valaki megtanulja valamely művé­szetnek, tudománynak az anyanyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd. ha e nyelven valamit értenie és élveznie kell Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Íme, ennek érzékeltetésére egy másik példa Ugyancsak Győrött, a közelmúltban mutat­ták be az Európa-hírű kolozsvári magyar rendező, Harag György irányításával azt a Kisfaludy-játéknak nevezett színpadi produk­ciót, amelyben a helyi színház névadójának emléke előtt tisztelegtek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztel­gés rendhagyó volt. Nem a szerző kötelező olvasmányokból ismert (vagy épp ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre^ hanem több művét különféle művészi, dra­maturgiai, sőt művészetejolitikai megfontolás sokból ötvözték egybe. W És ismét előállt az előző jelenség, csald másképp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ismert kvalitásait megint csak ellen­állhatatlanul tükröző előadás mindenkinek; de az idősebbek — és sajnos: a pedagógu­sok ! — közt jó néhónyan akadnak, akik holmi tiszteletlenséget éreztek, amiért nem az ere­detit állították színre, tehát amiért nem va­lami kegyeleti aktust hajtott végre a szín-' ház, mit sem törődve azzal, hogy így a meg­elevenített kötelező olvasmány csak múzeumi légkört árasztott volna, amely a valódi szín­háztól azért mégi$ különbözik. De nem így a fiatalok. Ők nem törődtek a tisztelettel, meg a kegyelettel. Ók csak azzal törődtek, hogy érdekelte, szórakoztatta, nevettette és elgon-; dolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vagyis ők nem előítéletekkel és tradíciók­kal közelítették meg a színházi estét, ők fo­gékonyak voltak arra. ami ott érheti őket, s viselkedésük is, utólagos véleményük is csak azt tükrözte, hogy miként érzik magu­kat a színházban. És már részben el is sza­kadva a példától, hadd áruljam el azt is,' hogy ők éppen ezért érezhették jól magukat, mert meg tudták (vagy meg merték!) érteni az előadásból azt is. ami társadalomkritikai elem volt, s amely nem csak Kisfaludy ide-- jében volt igaz, hanem az ma is. I> _ nem a színház és a kultúra az egyetrf len terület, ahol az ifjúság fogékonyt sága mérhető. Mindenesetre e területekenl látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszme-, futtatás keretében bármit is elmélyült ala-i possággal kifejthetnénk e széles probléma-* körből, egyet a /tévedés különösebb kocka-) zata nélkül Is leszögezhetünk. A fiatalok fo-i gékonysága éppúgy társadalmilag megható-; rozott, mint a felnőttek kialakult értékrend­szere és előítélet-rendszere. Aki a fiatalokat bármelyen vonatkozásban — akár fogékony­ságukat tekintve is — felszínes esetek kap-J csán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi ki magát a tévedés veszélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a legkevésbé zavarni. És ez a mindenkori Jövő egyik leg­lényegesebb garanciája. Szovjet jelenséget A szél hasznos munkája tudósok érdekes gelővé változott. A szakem- magjai ilyen talajba hullva figyeltek meg az berek a megfigyelésből arra gyorsan kifejlődnek, következtetnek, hogy a szél, Aral-tó közelében levő pusz1 taságokon: a szél megélén­külésekor az Aral-tó vissza­húzódásával keletkezett kl­A szakértők számításai sze- _ „ . . .... rtnt csak az elmúlt két-há­7 8 esztendő alatt elhordja rom év alatt a szél több ezer a kisózódott talajt, s felszínre hektárral növelte a termé- kerülnek a termékeny rété- kény területeket az Aral-tó halt szikes talaj zöldellő le- gek. A sivatagi növények egyes vidékein. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiinHiiiiiiiiiimimiiiiiim«uttimNHiiiniiMiiiii iiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiMiiiHHtiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinimiiiiiiimiiiini Szovjet—jugoszláv együttműködés Vilii Breinholst: Szerencsétlen nap Dinamikusan fejlődnek a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai. A mostani terv­időszakban (1976—1980) a két­oldalú árucsere-forgalom ér­téke eléri a 17 milliárd dol­lárt. ami 3 milliárd dollárral magasabb az előirányzottnál. Összehasonlításképpen érde­mes megemlíteni, - hogy az előző tervidőszakban a szov­jet—jugoszláv árucsere-forga­lom értéke alig 5,9 milliárd dollár volt. Jelenleg a szov­jet fél Jugoszlávia első számú külkereskedelmi partnere, Ugyanakkor a Szovjetunióba Irányul a jugoszláv export egyötöde. Ezek az exportcikkek fon­tos szerepet játszattak a két népgazdaság egyenletes fejlő­désében. A szovjet szállítások 20 százalékát különböző gépi berendezések alkotják, nem jelentéktelen hányadát aZ energiahordozók és nyersanya­gok képezik. Jugoszlávia el­sősorban kohászati berendezé­seket, szovjet tervdokumentá­ciók alapján előállított atom- erőművi részegységeket, úszó fúrótornyokat, kompokat, for­gácsológépeket, villamosipari és élelmiszeripari berendezé­seket, valamint fogyasztási cikkeket szállít a szovjet part­nernek. A szovjet—jugoszláv együtt­működést nemcsak a mennyi­ségi növekedés jellemzi. A mostani tervidőszakban meg­négyszereződik a kooperáció és gyártásszakosítás alapján előállított termékek volume­ne. Különösen gyümölcsözőek ezek a kapcsolatok az autó­iparban. A jugoszláv ipar kö­zel 40-féle alkatrészt és rész­egységet gyárt a szovjet Lada és Kamaz típusú gépkocsik­hoz. Ugyanakkor a jugoszláv utakon egyre növekszik a szovjet gyártmányú Járművek száma: eddig több mint száz­ezer Lada gépkocsit exportál­tak Jugoszláviába. Szovjet segítséggel építenek fel, illetve modernizálnak több mint félszáz jugoszláv ipari létesítményt, a jugoszláv építők pedig számos korszerű szállodát építettek fel a Szov­jetunióban. 1980 szeptemberében egy újabb hosszú távú, az 1081— 1990 időszakra szóló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési szerződést Ír­tak alá a két ország képvise­lői, amely kifejezi a feleknek a kapcsolatok további fej­lesztésére irányuló szándékát. Vannak olyan napok, ami­kor minden a feje tetejére áll, és az egyik kellemetlen­ség a másikat éri. Ügy kezdődött, hogy felhí­vott telefonon a kiadóm, és közölte, hogy nem adhatja ki a szerelmi témájú regénye­met, amelyen hét éven ke­resztül éjt nappá téve dol­goztam. Azt is hozzátette, hogy az ilyesminek manap­ság nincs sikere. Ezután kezdődött a haddelhadd. Amikor munka után beültem a kocsimba, a rendőr persze megbírságolt azért, mert ti­los helyen parkoltam. Mire elvergődtem hazáig, hangu­latom barométerének mu­tatója már a nullán állt — Mi újság? — kérdezte Marianne már a küszöbről. ■— Telefonált a kiadód? Mi­kor kapod meg az előleget? Én erre valami egytagú Szót sziszegtem válaszul, és a köpenyemet bevágtam a szek­rénybe. Azután a szobámba Vánszorogta m. Kisfiam, Benni nyitott be. — Itt az ellenőrző köny­vem — mondta, és elém tet­te a füzetet — Írd alá, kér­lek. Jól tudom, nem fogsz örülni az Osztályzataimnak, de irrerem, hogy a következő héten kijavítom az összesei. Az egésznek az az oka. hogy n.iyvon belemelegedtem a fo­cizásba, tudod. ,. de most már vége, mert Frederiksen igazgató elvette a futball- labdámat, merthogy tegnap betörtem az üzletének a ki­rakatát mert túl erősen szúr­tam meg a labdát a bal lá­bammal. .. és itt a számla az új kirakatüvegről, nagyon vastag üveg, azért ilyen drá­ga... Aláírtam az ellenőrző köny­vet. Aláírtam egy csekket Frederiksen igazgatónak. In­tettem, hogy Benni eltűnhet. Kifelé! A gyerek sietve távo­zott. Én pedig rámeredtem a visszautasított kéziratomra, hétévi munkám, hétévi két­ségeim és aggodalmaim ered­ményére, és az egészet író­asztalom legmélyére sül­lyesztettem. .. Arra ocsúdtam fel, hogy Dorte lányom áll előttem. — Mi+ akarsz? — Tudod, ez a kis porcelán szobor... meisseni,., az ebéd­lőben állt... emlékszel? Én segítettem anyának port tö- rölgetni, és... magam sem tudom, hogyan történt... a szobor hirtelen lepottyant a földre. ,. sikerült meglavít- tatnunk... összeragasztat- tuk.. úgyhogy most már alig látni, hogy egyáltalán szét­tört valamikor... Itt a szám­la, írd alá a csekket... hát... kissé drága, de a műhelyben azt mondták, hogy majdnem hétszáz apró darabkát kellett összeragasztani, Úgyhogy... Aláírtam a csekket. — Légy szíves, hordd el magad, de gyorsan — mond­tam rekedten, és kitessékel­tem lányomat a szobából. Dorte kioldalgott a szobá­ból. De bejött Marianne. Egé­szen ki volt borulva, és a né­zése olyan volt, mint egy ha­lálra rémült kutyáé. — Mi a fene történt már megint?! — sziszegtem, és közelálltam ahhoz, hogy szét­robbanjak a méregtől, — Mit csináltál? Ripityára törted a kocsit vagy más, valamit műveltél? — Igen... — Micsodu-a-a?! — Igen, ripityára tört.,; tudod, amikor taroltam ve­le a garázsból, túl gyorsan hajtottam, és éppen arra ment egy teherautó, és egyenest be­lém ütközött .. nekem sem­mi bajom nem esett, és a sze­relő azt mondta, hogy ki tud­ja javítani, mert a karosszé­ria mégsem tört egészen ri­pityára, és. Előbb fejembe tolult a vér, lassan * bíborvörösre gyűlt az arcom, aztán a vér kifolyt belőle és olyan fehér lett a képem, akár a kréta. Aztán a vér egy része megint visz- szufolyt, és foltos lett az áb- rázatom. Aztán erőt vettem magamon, és az ajófcra mu­tattam. — Kifelé! — harsogtam. Marianne elpárolgott, én pedig a székre rogytam, és lehunytam a szememet. Ami­kor felnyitottam, Pelle ott ült a lábam előtt, és a far­kát csóválta. Megslmogattam a kutyát. Az ember leghűsé­gesebb barátja, egyetlen ví*j gaszom, kedves, szótlan te-r remtmény... — A-u-u-u..: — vakkam- tott. Csak ekkor vettem észre; hogy Pelle nagy sárga borí­tékot szorongat a szájában. — Add Ide — mondtam, és Pelle kiengedte fogai közül a borítékot. Felnyitottam, egy papírlapot húztam ki belőle, és elolvastam. Kétszáz korona bírságról szóló végzés volt, azért mert Pelle megharapta a postást. Gellért György fordítása a NÚGRÁD — 1981. január 7., szerda 5 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom