Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-21 / 17. szám

Az ellátás javításáról tárgyalt a lengyel Minisztertanács

Háború vagy béke?

A fiatalok felismerése

A jelenlegi, gondtalannak nem mondható nemzetközi helyzetben az emberiség sorsáról a legkülönbözőbb társadalmi körök töprengenek. A háború, vagy béke -nagy kérdését a legjobban érintettek, a fiatalok január 19-e és 23-a között Helsinkiben, az ifjúsági világfórumon vitatják meg.

Mi hozta össze a világfóru- mot? Tavaly a finnországi ifjúsági szervezetek közös nemzeti bizottsága felkérte á világ országai legkülönbözőbb politikai, társadalmi és vallási ifjúsági szervezeteit: küldjék el képviselőjüket Helsinkibe a béke és a leszerelés kérdéseinek megvitatására. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. A fórumra Helsinkibe több mint 500 fiatal érkezik.

Az ősszel az európai fiatalok az ifjúsági és diákegyüttműködés új struktúráját teremtették meg. A legkülönbözőbb orientációjú európai ifjúsági szervezetek a világfórumon most első ízben jelennek meg együtt.

A helsinki fórum próbatétele lesz a fiatalok politikai érettségének. A „hely szelleme” bizonyára segítségünkre lesz: ugyanabban a Finlandia palotában találkoznak egymással, ahol az európai biztonsági tanácskozás történelmi záróokmányát aláírták. S mivel most egy másik európai fővárosban — Madridban — 35 ország képviselői éppen a hel-, sinki gondolat jegyében tárgyalnak, az ifjúsági fórum a legjobbkor juttatja el szavát a Madridban összegyűlt diplomaták címére.

A fórum fókusza nem szűkül Európára. Foglalkozik az ENSZ leszerelési határozata realizálásának kérdéseivel. A fiatalok világspektrumába beletartoznak olyan kérdések, mint a fegyverkezési hajsza szociális és gazdasági következménye, a fegyverkezési hajsza korlátozása, az ifjúsági és a béke biztosítása. Az ifjúság megérti, hogy az enyhülés nem automatikus folyamat, hogy érte mindennap harcolni kell.

Lev Bezimenszkij

Állapotuk súlyos

Bernadette Devlin és férje állapota továbra is súlyos, de nem rosszabodik — jelentette be hétfőn este a belfasti Royal Victoria kórház szóvivője. Mint ismeretes, a házaspár ellen pénteken Belfasttól 65 km-re északra lévő magányos farmjukon merényletet követtek el. Az ismert polgárjogi aktivista állapota szombaton volt a legválságosabb. A rendőrség közlése szerint a három merénylő kihallgatása folyamatban van.

Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti:

A gazdaság helyzetéről, a piaci ellátás javításáról, tárgyalt Varsóban a lengyel Minisztertanács. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint az ipar tavaly nem teljesítette az éves tervet, 1980 második felében tovább csökkent a termelékenység. Csökkent a nyers- és alapanyag-termelés: cementből például 2,5 millió tonnával kevesebbet gyártottak a tervezettnél. Nagy lemaradások vannak a lakásépítésben, s komoly gondokat okoz, hogy az elmúlt év utolsó négy hónapjában visszaesett a szén- kitermelés. A mezőgazdaságban a növénytermesztés több mint 15 százalékkal csökkent.

A jelenlegi helyzetben a nyers- és alapanyag-ellátásban elsőbbséget élveznek a piacra és exportra termelő ágazatok. A Minisztertanács ennek megfelelően kiadott utasítására az illetékes szakminisztériumok fokozottabban ellenőrzik majd, hogy a mezőgazdaság az év első negyedében a lehetőségekhez képest megfelelő mennyiségű géphez, alkatrészhez, műtrágyához jusson. A kormány megbízta a vajdasági tanácsok elnökeit és a közlekedési minisztert, hogy minél nagyobb számban bocsássanak a mező- gazdaság rendelkezésére szállítóeszközt, mert nehézségek mutatkoznak a terményeknek

Vlagyimir Szeröv, a TASZSZ politikai szemleírója írja: egy hét múlva Madridban megkezdődik az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok képviselői madridi konferenciájának második, egyben befejező szakasza. Ahhoz, hogy helyesen értékeljük a konferencia jelentőségét, a napirendjén szereplő feladatokat, fel kell idézni a madridi értekezlet első fordulójának munkáját, eredményeit.

Senki előtt sem titok, hogy egyes nyugati körök, különösén az óceán túlpartján, a madridi találkozó első szakaszában mindent megtettek azért, hogy eltemessék Helsinki szellemét, megállítsák a nemzetközi enyhülési folyamatot, s ismét hidegháborús légkört idézzenek elő. Taktikájuk mindenáron a konfrontáció előidézésére, nem pedig a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésére, a helsinki megállapodások lejáratására,

a felvásárlóhelyekre való eljuttatásában.

A kormány döntése értelmében helyi pénzalapokat hoznak létre, amelyekből a szolgáltatásokat érintő kisipart kívánják támogatni. Egy másik határozat arról intézkedik, hogy ellenőrizni kell a különféle irodaépületek kihasználtságát, s ott, ahol lehetséges és szükséges a helyiségeket szociális célokra át kell adni.

A januártól májusig tartó időszakok élelmiszer-ellátásáról szólva a Minisztertanács jelezte, hogy számos alapvető fontosságú élelmiszerből — például lisztből, tésztafélékből, rizsből — jelentős javulásra lehet számítani. A fokozott import eredményeként a tavalyinál több lesz a margarin, az étolaj, a zsírellátás azonban megközelítőleg a tavalyi szinten marad. Folytatni kívánják azt a gyakorlatot, hogy a nagyüzemek közvetlen árucserét folytassanak a környékbeli falvakkal, vagyis élelmiszerért közvetlenül ipari termékekkel fizessenek.

Józef Pinkowski lengyel miniszterelnök hétfőn találkozott Lech Walesával, a „Szolidaritás” szakszervezet országos egyeztető bizottságának elnökével és a bizottság több más képviselőjével. Mint a PAP- hírügynökség jelentette, ..a találkozón a gdanski megállapodások megvalósításával kapcsolatos kérdésekről volt szó”.

nem pedig azok megvalósítására irányult.

Ez a taktika azonban csődöt mondott, nem sikerültek a találkozó meghiúsítására tett kísérletek sem: a nemzetközi életben ugyanis túlságosan mély gyökeret eresztett az enyhülés.

Az első fordulóban a különböző résztvevő államok több mint 90 javaslattal álltak elő, ezek felét a szocialista országok kezdeményezték. Most már az a feladat, hogy ezeket a javaslatokat alkotó légkörben megtárgyalják, és mindenki számára elfogadható határozatok szülessenek.

A második szakasz egyik legfontosabb feladata, hogy megalkossa az európai katonai enyhülés és leszerelés konferenciájának összehívásáról szóló, mindenki számára elfogadható határozatot. Egy ilyen konferencia jelentősen előmozdítaná a Helsinkiben elkezdődött folyamatot. (MTI)

TASZSZ-kommentár

Madridról

„Harcérintkezésben" — Európa közepén (II.)

Beszéljenek a tények

A Varsói Szerződés megszületése tehát egyenes következménye volt a NATO agresszív lépéseinek, háborús előkészületeinek. Hadd emlékeztessünk valamire: a Varsói Szerződés alapítóokmányának

11. cikkeiye ezt mondja: „Ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer és e célból általános európai kollektív biztonsági szerződést kötnek — amire a szerződő felek állandóan törekedni fognak — a jelen szerződés érvénybe lépésének napján hatályát veszti.”

Ezt a nemzetközi jogi. kötelezettségvállalást nem utólag fogalmazták meg. Szó szerint így olvasható a több mint 25 évvel ezelőtt aláírt eredeti dokumentumban. Ilyen világos, egyértelmű passzust a NATO- szerződésben hiába keresnénk. Ha most újra feltesszük a kérdést: ki kit fenyeget és ki van a béke mellett, illetve ellene? — akkor a tények szembesítésével könnyűszerrel felelhetünk rá.

TITKOS DIREKTÍVA

A nem teljes igényű tallózás szerint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé .nár 1958-ban kezdeményezte a kontinentális biztonsági rendszer megteremtését és a két szembenálló koalíció közötti bármilyen nézeteltérés békés rendezését. A NATO- ban ugyanebben az évben döntést hoztak arról, hogy néhány állam területén nukleáris fegyvereket helyeznek el. A Varsói Szerződés 1958-ban indítványozta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai kössenek egymással meg nem támadási szerződést. A nyugati válasz: a NATO-tanács MC —70-es titkos direktívájában meghatározta a tömb ötéves „gördülő” fejlesztési tervét, Közép-Európában — egyebek között’ — 30 hadosztályból álló, nukleáris harceszközökkel felszerelt haderő felállítását.

Megjegyzendő, 1955 és 1958 között a Varsói Szerződés államai — jó példának — 2 millió 477 ezer főivel csökkentették fegyveres erőik létszámát, s ennek megfelelő arányban" haditechnikai eszközeik meny.- nyiségét. Nem sokkal azután, hogy a Szovjetunió az EIÍSZ- ben előterjesztette az általános és teljes leszerelésre vonatkozó programját, a NATO- tanács hivatalosan elfogadta a nyugatnémet katonai felső vezetés által sugalmazott agresszív „előretolt hadászat” koncepcióját. Ennek értelmében a támadó csapatokat az NDK és Csehszlovákia államhatárától alig 100—150 kilométerre helyezték el.

''“"•iff Ifc;

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1978. novemberi moszkvai ülése.

Továbbmenve: a Varsói Szerződés 1966-os bukaresti ülésén indítványozta a két katonai szövetség egyidejű felszámolását, és ismételten állást foglalt az európai biztonsági és együttműködési konferencia mellett. A NATO ugyanebben az esztendőben megalakította a nukleáris tervezőcsoportot, amely egy évvel ezutári* meghirdette a „rugalmas reagálás” hadászati doktrínáját'. A szocialista közösség elleni erőszak különféle változatairól van benne szó a katonai erődemonstrációtól a rakéta-nukleáris háborúig.

A Varsói Szerződés fennállásának 20. évfordulóján, 1975- ben a szocialista államok parlamenti képviselői újból javasolják a két szembenálló katonai szövetség egyidejű feloszlatását. Az 1975-ös helsinki Európa-találkozót követően — 1976-ban — a szocialista

téstvérországok megfontolásra ajánlják: a helsinki konferencia résztvevői kössenek megállapodást arról, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert. (Egy későbbi kiegészítés .szerint hagyományos • harceszközöket sem.) *

És erre a NATO-válasz? Mind tömegesebb hadgyakorlatok, majd 1978-ban elfogadták a NATO hosszútávú, 1995- ig terjedő haderőfejlesztési programját, 1979 decemberében pedig az 572 új típusú, közepes hatótávolságú amerikai rakéta-atomfegyver „pótlólagos” Nyugat-Európába telepítésének tervét.

EURÓPA SZÁMLÁJÁRA

A szocialista közösség 1980- ban sem mondott le békeprogramjáról. A Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulójának jubileumi ülésén a Politikai Tanácskozó Testület hétpontos programot""" dolgozott ki a politikai és katonai enyhülés előmozdítására. A bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson — 1980. júliusában. — a szocialista küldöttségek közösen kezdeményezték a közép-európai katonai szembenállás alacsonyabb szintre szállítását.

Az Egyesült Államok és NATO-partnereinek reagálása ismert: Az 59. számú car- téri direktíva, amely — Európa számlájára — lehetségesnek tartja kontinensünkön a „korlátozott” nukleáris háborút.

Serfőző László

alezredes

Harcok három fronton

Kedden folytatódtak a harcok az iraki—iráni háború

mindhárom frontján. A szembenálló felek katonai jelentéseiből kitűnik, hogy harcKO- csik és tüzérség részvéteiével összecsapások voltak a deli fronton Abadan és Ahwaz valamint Susanguerp, az. északi fronton Gilan-e-Gharb körzetében. Az iraki hírügynökség harcokat jelentett az iráni határmenti Mehran város és a Qasr-i-Shirintől keletre, a Teherán—Bagdad út mentén fekvő Pole—Zahab térségéből is.

Latif Nasszif Jasszem, iraki tájékoztatásügyi miniszter egy kuvaiti lapnak adott interjújában kijelentette, hogy a jelenlegi frontvonalakat tekintik Irak „tényleges határának”

(MTI)

Gromiko cikke a Kommunyisztban

*

A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól

A Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala továbbra is a fegyverkezési verseny megfékezése és a leszerelés megvalósítása — írja Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, a Kommunyiszt című szovjet folyóirat januári számában. „A lenini külpolitika a mai világban” című cikkében Gromiko rámutat, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése és a leszerelés megvalósítása történelmi léptékű feladat. Abból a lenini gondolatból kiindulva, hegy a leszerelés a szocializmus eszménye, a S.ovjetunió erőfeszítéseket tesz a háború veszélyének kiküszöbölésére. amelynek le:' - íőbb forrása a katonai arzenálját állandóan növelő imperializmus.

Magától értetődő — folytatja Gromiko —, hogy a Szovjetunió gondoskodik a saját és szövetségesei, valamint barátai biztonságáról. Ugyanakkor, mint, ahogyan

Leonyid Brezsnyev többször is hangsúlyozta, a Szovjetuniót a védelmi érdekek vezérlik. A Szovjetunió soha sem törekedett és nem is törekszik katonai fölényre. Ezzel együtt világosan látni kell azt is, hogy a Szovjetunió, a szociattfita közösség nem engedheti, és nem is engedi meg a szocializmus és a kapitalizmus közötti katonai erő jelenleg meglevő egyensúlyának megbontását.

A szovjet, külügyminiszter hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kész a leszerelés megvalósítása és a fegyverkezési verseny megállítása érdekében minden konstruktív lépés megtételére.

A SALT—II szerződést

érintve Gromiko kiemeli, hogy ez a szerződés „egyike lehetne azoknak a hatékony akadályoknak, amelyek elejét veszik a fegyverek legpusztítóbb és legköltségesebb típusainak további felhalmozását Azért, hogy ez a szerződé^ mind a mai napig nem lépett

életbe, a teljes felelősség az amerikai felet, az amerikai kormányt, Washingtont ter- heü”.

„Sajnos, Washingtonban mgnatározatlan időig továbbhúzódik a szerződés életbeléptetése. Mindez nem szolgálja sem az amerikai, sem a szovjet nép, sem pedig a világ népeinek érdekeit A Szovjetunió több ízben kijelentette, hogy kész a SALT— II szerződés ratifikálására és a benne foglaltak betartására”.

Gromiko rámutat hogy „a Szovjetunió nem tud és nem fog részt venni olyan tárgyalásokon, amelyeknek célja a SALT—II szerződés áthúzása, azoknak az elveknek a megsemmisítése, amelyek alapján megkötötték a szerződést, és amelyeken alapulóan érvényben van a SALT—I egyezmény”.

A Szovjetunió bármely amerikai kormányzattal úgy tárgyal, mint az Egyesült Államok vezetésével, és számít a kormány által hozott döntések jogfolytonosságára, valamint a kormányzat partneri megbízhatóságára. A

SALT—II szerződés előírásai a Szovjetunió é§ az Egyesült Államok biztonságának legfontosabb vonatkozásait érintik. Országunk számára teljesen elfogadhatatlan az olyan hozzáállás, amely a felek egyikét a másikhoz viszonyítva kiváltságos helyzetbe hozná.

Kétségkívül a jelenlegi nemzetközi élet pozitív tényei közé sorolhatók az európai hadászati fegyverzet korlátozásáról a Szovjetunió javaslatára megkezdett szovjet—amerikai tárgyalások. Mint a szovjet külügyminiszter cikke megállapítja, a Szovjetunió e tárgyalásokkal kapcsolatos elvi hozzáállásának az a lényege, hogy a tárgyalásokon a közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdését egyidejűleg kell megvitatni az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközök problémájával, és a tárgyalásokon esetleg megszülető megállapodásokat csak a SALT—II életbe lépése után valósítanák meg a- gyakorlatban is.

Az európai katonai enyhülés megvalósításával foglalkozva Gromiko hangsúlyozza: „a Varsói Szerződés tagországai javasolták, hogy az. európai biztonsági értekezleten részt vevő összes állam kössön olyan megállapodást, hogy elsőként nem alkalmaz más állam ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. A pozitív megállapodások megkötéséhez jó alapot jelentenek a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon a szocialista országok által előterjesztett javaslatok”.

„A Szovjetunió — miközben megfelelő válaszban részesíti Washington azon lépéseit, amelyek a szovjet—amerikai kapcsolatok aláásására és a feszültség fokozására irányulnak a világban — kinyilvánítja készségét az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak normalizálására és javítására a két nép és az egyetemes béke érdekében.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai fejlesztésének egyedüli megbízható útja az egyenlőség, az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartása. Országunk kész az Egyesült Államokkal mint egyenlő az egyenlő féllel tárgyalni, amennyiben az amerikai fél is hajlandó erre” — hangsúlyozza cikkében Andrej Gromiko.

„Országunk — állapítja meg a továbbiakban Andrej Gromiko — továbbra is megadja

a szomszédos Afganisztánnak azt az elengedhetetlen segítséget. amelyre szüksége van az áprilisi forradalom vívmányainak megőrzése, szuverenitásának megvédése és arra irányuló erőfeszítései érdekében, hogy elérje az ország belügye- ibe Washington és Peking által bátorított és szervezett fegyveres beavatkozás, az

afgán területre kívülről történő fegyveres behatolások megszüntetését. Ezt a segítséget az afgán kormány kérte és megadása teljes összhangban áll a két ország által

1978-ban aláírt barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződéssel, valamint az ENSZ alapokmányával.

Andrej Gromiko cikkében állást foglal amellett, hogy mielőbb, minden külső beavatkozás nélkül békésen rendezzék az Irak és Irán között kirobbant konfliktust. Aláhúzza a Perzsa-öböl térségére vonatkozóan Leonyid Brezsnyev által tett új szovjet kezdeményezés jelentőséget, kiemelve, hogy a javaslatot az Egyesült Államoknak, a többi nyugati hatalomnak. Kínának, Japánnak és minden olyan államnak címezték, amely érdeklődést nyilvánít az előterjesztett javaslatok alapján történő megállapodás elérése iránt. A szovjet—kínai kapcsolatokat érintve Andrej Gromiko hangsúlyozza: „a Szovjetunió, miközben következetesen fellép Peking hegemonista törekvései, politikája patologikus szovjetel- lenességből táplálkozó agresszív lényege ellen, szükségesnek véli a szovjet—kínai államközi kapcsolatoknak a béke ; egymás mellett élés elvei alapján való normalizálását. A Szovjetunió kész is megtenni- az ebbe az irányba vezető út ráeső részét”.

NÓGRÁD - 1931. januói 21, szerda