Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám
Kudarc Genfben r Egyhetes huzavona után a sárt eredmény nélkül ért véget Genfben az ENSZ égisze alatt tartott Namíbia-értekez- 'let. A dél-afrikai kormány makacs ellenállása meghiúsította a politikai rendezést: Pretoria visszautasította a fegyverszünet aláírását, s ezzel együtt a szabad és ellenőrzött választások megtartását. A konferencia öt nyugati hatalom — Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, NSZK és Kanada — rendezési tervének megvitatására ült össze. Az elképzelések szerint márciusban tűzszünetet renieltek volna el, átmeneti kormányzatot hoztak volna létre és az ENSZ békefenntartó erőinek és megbízottainak jelenlétében választásokat tarthattak volna. A namíbiai felszabaditási mozgalom képviselői szerint Pretoria azért torpedózta meg az értekezletet, mert tartott tőle: a választásokon a délnyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) győzne. Az apartheid rendszer ezt a veszélyt nem merte vállalni, hiszen a SWAPO győzelme előrevetítette volna a fajüldöző uralom összeomlását Dél-Afri- kában. Pretoria az elmúlt egy-két évben nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a világgal elismertesse az általa támogatott demokratikus tornacsarnok szövetség (DTA) politikusait a namíbiai nép képviselőiként. A politikai szemfényvesztés azonban senkit sem tévesztett meg, s Dél-Afrika nem érte el, hogy a DTA önálló delegációként szerepelhessen Genfben. Tudomásul kellett vennie, hogy a világszervezet, korábbi határozatainak szellemében a SWAPO-t tartja a namíbiai nép egyetlen törvényes képviselőjének. A kudarcsorozat végül is a tárgyalások beszüntetésére késztette Pretoriát. lralf—Írón Olof Palme ismét közvetít Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes szerdán fogadta Olof Palmét, az ENSZ- főtdtkár különmegbízottját, aki kedden érkezett Bagdadba több napos látogatásra — jelentette az INA iraki hír- ügynökség. Tarik Aziz és Olof Palme azokról a lehetséges segítségről tárgyalt, amelyeket az ENSZ és az el nem kötelezettek mozgalma nyújthat az iraki—iráni konfliktus békés rendezéséhez — jelentette az INA iraki hírügynökség. Mint a TASZSZ jelentette, II. János Pál pápa szerdán fogadta az irteki katolikus hívők egy csoportját. A katolikus egyház feje ez alkalomból ismételten felszólította az iraki—iráni konfliktusban szembenálló feleket, hogy vessenek véget a népeik számára immár hónapok óta oly sok szenvedést okozó értelmetlen háborúnak. Más hírügynökségi jelentések szerint kedden folytatódtak az összecsapások az iráni és iraki erők között, s a veszteségekről ismét egymásnak ellentmondó jelentések érkeztek. A Pars iráni hírügynökség közleménye szerint az iraki csapatok vesztesége az Ilam tartományban lezajlott összecsapások során 600 fő volt; az irániak ötven katonát vesztettek, a sebesültek száma pedig kétszáz. A tehe- ráni jelentés szerint az iráni csapatok visszafoglaltak több határ menti települést, és az iraki ellentámadás ellenére is állítólag sikerült megtartani- ok azokat. Ugyanakkor Bagdadból azt jelentették, hogy az iraki légierő nyolc összpontosított támadást intézett Ilam tartomány ellen, nagy anyagi és emberveszteséget okozva az iráni hadseregnek. MTI Szovjet A leghatározottabban cáfolja csütörtöki számában a Krasznaja Zvezda azt a nyugati hírügynökségek által terjesztett és több iráni lapban megjelent állítást, amely szerint a Szovjetunió 150 harckocsit szállított a közelmúltban Iraknak. A szovjet hadsereg lapja provokatív kitalálásnak minősíti ezt az állítást és hangsúlyozza: az ilyen híresztelések célja az, hogy az iráni közvéleményt félrevezessék a Szovjetunió politikai céljával kapcsolatban, hamis színben tüntessék fel cáfolat az iraki—iráni fegyveres konfliktusban elfoglalt álláspontját. Hasonló céllal terjesztették korábban azt az állítást, hogy az iraki csapatok oldalán szovjet szakértők vesznek részt az Irán ellen folytatott hadműveletekben. A Novoje Vremja című hetilap legutóbbi számában azt hangsúlyozta, hogy Irak és Irán konfliktusa kizárólag az imperialista köröknek kedvez, akik ezt is ürügynek használják fel katonai pozícióik növelésére a Perzsa-öböl térségében. Közös harcászati gyakorlat Az éves kiképzési tervnek regcsoport kijelölt törzsei és megfelelően a közeli napok- csapatai közös harcászati gya- ban hazánk területén a ma- korlatot tartanak. A gyakor- gyar néphadsereg és az ideig- latra korlátozott létszámú tarlenesen Magyarországon ál- talékos hadkötelest hívtak be. lomásozó szovjet déli hadse- (MTI) A SWAPO ezek után a harc folytatását, helyezte kilátásba Sam Nujoma a szervezet elnöke kijelentette: a politikai és a fegyveres küzdelem együttes eszközével veszik fel a harcot a megszállókkal, hogy kivívják valódi és teljes függetlenségüket. A genfi tanácskozás után a diplomáciai küzdelem New Yorkba tevődik át. Az afrikai országok követelni fogják, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa alkalmazzon végre hatásos szankciókat Dél-Afrika ellen, mondja ki az olajembargót az apartheid rendszerrel szemben. A szankciók hatásossága azonban — mind eddig is — a nyugati hatalmak állásfoglalásán múlik. 1 Miklós Gábor Elutasító válasz Hivatalos japán szóvivők sietve elutasító választ adtak két befolyásos amerikai törTanácskozás a lengyel szakszervezetek képviselőivel Henryk Kisiel lengyel miniszterelnök-helyettes, a terv- bizotteág elnöke találkozott a ágazati szakszervezetek képviselőivel, élükön Albin Szysizkával, az országos egyeztető bizottság elnökével. A találkozón megvitatták az idei népgazdasági terv tervezetét, az ágazati szakszervezetek kép- képviselői kifejtették, mit tartanak kívánatosnak a lakosság, különösen a legalacsonyabb jövedelműek életszínvonalának megőrzése érdekében. Szó volt ezenkívül arról, hogy milyen lépések szükségesek a létfenntartási költségek nagymérvű emelkedésének ellensúlyozására, a piaci helyzet javítására. Az ágazati szakszervezetek képviselői hangsúlyozták, hogy sürgős feladatnak tartják a gazdaság megszilárdítására irányuló hároméves terv kidolgozását Ezzel kapcsolatban szorgalmazták, hogy az egész országot érintő tervek kialakításába nagyobb mértékben vonják be a szakszervezeteket. A sem az ágazati szakszervezetekhez, sem a „Szolida- /ritáshoz” nem csatlakozott 23 szakszervezet képviseltette magát az „autonóm szak- szervezetek” nemrég létrehozott ideiglenes együttműködési bizottságának ülésén. A tanácskozáson megvitatták az új szakszervezeti törvény előkészítő munkálatait. Munkacsoportot hoztak létre azzal a feladattál, hogy a bizottsági ülések közötti időszakban összehangolja tevékenységüket. Megalakítottak egy szakértői csoportot is, amely kidolgozza az ideiglenes együttműködési bizottság végleges álláspontját a tervezett szakszervezeti szövetség működéséről. Az együttműködési bizottságban részt vevő szakszervezetek a legutóbbi adatok szerint mintegy 600 ezer dolgozót képviselnek. (MTI) Carter búcsúbeszéde Több válasszal adós maradt vény hozónak a japán fegyverkezés fokozását és az ország „globális katonai szerepvállalását” sürgető kijelentéseire. Samuel Stratton és William Roth, az amerikai kongresszus tagjai tokiói látogatásukon javasolták, hogy Tokió „töltse be azt az űrt”, amely a csendes-óceáni amerikai flottaegységek Indiai-óceánra irányításával keletkezett. Azt is javasolták, hogy Japán is vegyen részt az amerikai és nyugat-európai részvétellel rendszeresítendő háromoldalú úgynevezett katonai-biztonsági tanácskozásokon. A tokiói külügyminisztérium egyik magas beosztású képviselője megértéséről biztosította ugyan a washingtoni felfogást, de hangsúlyozta, hogy japán kizárólag védelemre berendezkedett állam, amely alkotmányos kötöttségei miatt nem társulhat semmiféle kollektív katonai akcióhoz. Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Negyedórás televíziós beszédben búcsúzott el szerdán este az amerikai néptől és országa legmagasabb közjogi méltóságától Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke. Ünnepélyes hangvételű beszédében hivatali idejének három központi problémájaként a nukleáris háború veszélyét, a természeti környezet megőrzésének gondját és az „emberi jogok” védelmét emelte ki. Burkoltan, de utalt arra, hogy választási vereségéért a jobboldali „különleges érdekcsoportokat” teszi felelőssé, amelyeknek tevékenysége nagy veszélyt jelent az Egyesült Államok politikai rendszerére. Carter beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy az Egyesült Államok elnökének különleges felelősséget kell vállalnia a nukleáris pusztulás elkerüléséért, s elvben, mint már annyiszor korábban is, állást foglalt a fegyverzetkorlátozás mellett. „A nukleáris háború veszélye növekszik annak arányában, ahogy a szuperhatalmak arzenálja mind hatalmasabbá és bonyolultabbá válik” —ismerte el Carter. Az elnök, akinek hivatali idejében az Egyesült Államok gyakorlatilag megkezdte a nukleáris fegyverkezési hajsza újabb fordulóját, figyelmeztetett arra a veszélyre is, hogy a következő évtizedekben újabb országok „tucatjai” kerülhetnek tömegpusztító fegyverek birtokába, ami tovább növeli az atomháború szándékos, 2 NQGRÁD - 1981. január 16., péntek Végső offenzíva? Salvadorban dörögnek a fegyverek Utcai vérfürdő: mindennapi kép. A junta fegyveresei az emberek közé lőnek. Robbantások és bestiális gyilkosságok, fenyegetés és megfélemlítés, sebesültek és halottak. Ezek a fogalmak a főszereplői már jó ideje a Salvadorból érkező híreknek. Az áldozatok számát senki sem tudja pontosan. Egyetlen hatalmas harctérré vált az ország. A baloldali gerillaosz- tagoik a napokban offenzívát indítottak az USA támogatását élvező katonai junta ellen. A hírek ellentmondanak egymásnak. A gerillák általános támadást jelentenek. A junta szerint a helyzetet ők tartják kézben. Külföldi jelentések eddig még csak a városok elleni gerillatámadás tényét regisztrálták. Keddre a baloldal általános sztrájkra szólított. Sikere döntő lehet a fegyveres harc szempontjából. Hogyan került mindenre sor? KOMMUNISTÁK ÉS KATOLIKUSOK ~ Az idegen tőke beáramlásával és ennek következtében meginduló városi elnyomoro- dással szembeni elkeseredett tiltakozó akció különösen 1970-től erősödött fel Salvadorban. A szakszervezetek és a kommunista párt mellett az ellenzéki pártok és a katolikus egyház haladó köreinek aktivitása is megnövekedett. Csakúgy, mint Nicaraguában, a belső reakcióval szembenálló társadalmi erők bázisa széles: a kommunisták és a szociáldemokraták, a legkülönbözőbb politikai színskálájú szélsőséges gerillák, a haladó kereszténydemokraták és a változást sürgető nemzeti burzsoázia csoportjai sodródtak egymás mellé, szövetkezve egymással a társadalmi felemelkedés reményében. Manapság senki nem vonja kétségbe, hogy a salvadori eseményekre döntő hatást gyakorolt a nicaraguai sandinisták győzelme. Sok a közös vonás az 1978—79-es nicaraguai és a mostani salvadori polgárháborúban, szem- beötlőetk azonban a különbségek is. A legkézenfekvőbb mindjárt az, hogy Salvadorban nincs Somoza családhoz hasonló dinasztia, amely ellen gyakorlatilag az egész nemzet felkelt. Az országban uralkodó helyzetet súlyosbítja a főként a hadseregben megtalálható szélsőjobboldali csoportosulások féktelensége, továbbá az uralkodó körök végletes merevsége. Szembetűnő közös vonás a néptömegek ellen alkalmazott nagyarányú és megdöbbentően kegyetlen terror, a törekvés, hogy „lefejezzék” az ellenzéket. De mint ahogy Nicaraguában sem lehetett gyilkosságokkal gátat vetni az erősödő sztrájkmozgalomnak és a baloldali szervezetek fegyveres akcióinak, úgy Salvadorban sem lehet megállítani a lavinát A SZELLEM ÉS A SZURONYOK Igaz, a polgárháború talán legfőbb vesztese, az Egyesült Államok, megpróbálkozott a lehetetlennel. Előbb egy kívánságlistát terjesztett a junta akkori feje, Romero elé. Sürgős intézkedéseket . követelt a demokrácia legalább formális biztosítására. A diktátor nem állt kötélnek. Igaz, felszínes reformok amúgy sem segítettek volna: az események nyomán tüneti kezeléssel már nem lehetett talpra segíteni a rendszert. A palackból kiengedett szellem az USA fölé nőtt. Egy liberálisnak csöppet sem nevezhető katonai csoport vette át a hatalmat. Koalíciójuk fokozatosan jobbra tolódott — a véres terrorral, az elrettentés és megfélemlítés eszközével akartak megküzdeni a mind egységesebb és elszántabb ellenzékkel. Most Salvadorban a fegyverek dörögnek. A junta seregének most nem védtelen emberekkel, hanem a felszabadító erők fegyvereivel kell szembe nézniök. Bármi legyen a harc eredménye: a junták felett eljárt az idő. Egy régi közmondás szerint: szuronyokra lehet támaszkodni, de ülni rajtuk nem lehet. S. A. un Ot tartományt ellenőriznek Hírügynökségi jelentések szerint a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Szervezet fegyveresei súlyos harcok árán elfoglalták Mora- zan és San Vincente tartományi székhelyeket és Salvador 14 tartománya közül immár ötöt tartanak ellenőrzésük alatt. A leghevesebb harcok jelenleg La Paz tartománynak a fővárostól alig 50 kilométernyire fekvő székhelye, valamint La Unión kikötőváros körül folynak. La Uniónban a hazafiak támadást intéztek a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet laktanyája ellen és a harc során foglyul ejtettek hat amerikai katonai tanácsadót. A forradalmi demokratikus front vasárnapi sztrájkfelhívásához az ADN hírügynökség szerint az ország dolgozóinak 50 százaléka csatlakozott eddig, 32 jelentősebb ipari üzem, továbbá több minisztérium és bank munkásai és alkalmazottai is távolmaradtak munkahelyüktől. A főváros 33 buszjárata közül már csupán öt üzemel és teljesen leállt a távolsági közlekedés. A forradalmi demokratikus front közleménye szerint a juntacsapatok támogatására az országba kedden behatolt guatemalai csapiatok a fővárostól mintegy 100 kilométerre állnak Ahuachapan tartományban és rövidesen Santa Ana ellen indulnak. Az ugyancsak kedden Salvadorba érkezett hondurasi egységek között különleges lé- gideszant-egység van, amelyet a panamai csatomaöve- zetben levő amerikai támaszponton képeztek ki a gerillák elleni küzdelemre. Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államoka napikban megerősítette a csatornaövezetben állomásozó csapatai létszámát. Élesen elítélte a junta népirtását szerdán a mexikói érseki hivatal szóvivője. Kuba és Panama a Panamában folytatott kétoldalú külügyminiszteri tárgyalásokról kiadott közös közleményben támogatásáról biztosította a salvadori nép harcát és követelte a külföldi beavatkozás azonnali megszüntetését. A perui baloldal koalíciója ■ugyancsak nyilatkozatban ítélte el a külföldi beavatkozást. jälTU vagy véletlen kirobbanásának lehetőségét. Carter most is az amerikai katonai erő fokozásában látja a háborús veszély csökkentésének lehetőségét. A szokásos szenvedélyességgel beszélt arról, hogy az Egyesült Államok egyik legfontosabb nemzeti hivatása az emberi jogok védelme „otthon és külföldön”, de be kellett vallania, hogy „az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy az emberi szabadságjogok általa megtestesített eszméit a világban terjeszthesse, „tökéletesítenie” kell őket saját háza táján is: a faji megkülönböztetéstől még mindig nem mentes oktatási rendszerben, a megfelelő orvosi ellátás biztosításában, a kisebbségek és a nők elleni diszkrimináció megszüntetése és a munkához való jog garantálása által. Végezetül Carter ígéretet tett arra, hogy a következő öt napban „keményen fog dolgozni” a hatalomátadás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében, „az eddigi 14 hónaphoz hasonlóan” folytatni fogja „a kemény munkát és szabadságáért. Egyben azon- fohászkodást”- az Iránban fogva tartott amerikai túszok életéért, egészségéért és szabadságáért. Egyben azonban jelezte: Washingtonnak még nincs biztosítéka a túszok szabadon bocsátására. Carter beszédét valameny- nyi nagy amerikai televíziós állomás közvetítette. Az első kommentárok megállapították: Carter nem tisztázta, milyen megoldást ajánl az általa felsorolt amerikai és globális problémák megoldására. Az ABC televízió szerint Carter szólt ugyan „a nukleáris fegyverek veszélyességéről, elterjedésük súlyos következményeiről, de nem beszélt a jelenleg holtnak tűnő SALT—II szerződés sorsáról, s nem adott semmiféle tanácsot utódjának* arra vonatkozóan, hogyan tárgyaljon a SALT—III- szerződésről”.