Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

Hass oika*s. oyomoitsi riV.) Helytállni a világban Jelenünkről, jövőnkről szól­va nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világgazdaság alaku­lását, hatását. Nem fordítha­tunk hátat a világgazdaság­nak, nem vonulhatunk ki a külföldi piacokról, mert ott bennünket kedvezőtlen hatá­sok, veszteségek érnek. Vár­hatóan 1985-ig további 6—7 százalékkal romlanak a csere­arányok. Gazdasági fejlettsé­günk mai szintjén, ha akar­nánk sem rendezkedhetnénk be önellátásra. Nem mondhatunk le az energiahordozók, a nyersanya­gok, a korszerű technika rend­szeres importjáról. De nem mondhatunk le olyan köznapi dolgokról sem, mint a karóra, a táskarádió, a kávé, vagy a személygépkocsi hogy a szám­talan termelőberendezésről és alkatrészről ne is szóljunk. Ugyanígy nem mondhatunk le az autóbuszok, a hátsóhídak, a Zsiguli-műszerek stb. nagy so­rozatú gyártásáról és export­járól sem. Vagyis élnünk kell a világpiac, a nemzetközi munkamegosztás felkínálta előnyökkel. E szerint azt ad­juk a világnak, amiben élen ■ járunk, és azt kapjuk cserébe, amiben mások jobbak. A TERMÉKVÁLTÁS LEHETŐSÉGEI A gazdaság méretétől, fej­lettségétől és nyersanyagfor­rásaitól függ a nemzetközi munkamegosztásra való rá­utaltság mértéke. Egy kis lé­lekszámú és iparilag fejlett, de nyersanyagkincsekkel kor­látozott mértékben rendelkező ország kevésbé függetlenítheti magát a világtól, mint a nagy belső piacú és fejletlen gaz­daság. Következésképpen ha­zánk objektív adottságai, gaz­dasági előrehaladása — te­gyük hozzá, meglevő nehézsé­geink felszámolása — nem a visszavonulás, hanem a kül­gazdasági kapcsolatok tovább­fejlesztése, elmélyítése mellett szólnak. Nem nehéz belátni e kö­vetkeztetés igazát. Amíg a belföldi felhasználás a követ­kező öt évben mindössze 3—5, addig a külkereskedelmi for­galom 25—30 százalékkal bő­vül. Az olyan gyakran szor­galmazott strukturális válto­zásokra, ésszerű arány- és irányváltoztatásra csupán a formális logika szerint is tá- gabb teret biztosít a 25—30, mint a 3—5 százalék. De a teljes belföldi felhasználásban — némi egyszerűsítéssel a fe­le hazai termelésből, a másik fele importból tevődik össze —, annak összetételében érde­mi változást elsősorban a' nemzetközi munkamegosztás fejlesztése révén érhetünk el. Még nyilvánvalóbbak a lehe­tőségek az exporttermelésben. A termékösszetétel szüntelen korszerűsítése, megújítása a kivitelben nemcsak lehetsé­ges, hanem elkerülhetetlen lét­érdek. A világgazdaság olyan, ami­lyen, alakulását befolyásolni gazdasági súlyuknál fogva nem nagyon tudjuk. (A világ termeléséből hazánk 0,6. ke­reskedelméből 0,9 százalékkal részesedik.) Nincs más válasz­tásunk, mint — arculatunkat, elveinket persze megőrizve — alkalmazkodni a világhoz. Ezért a gazdaságirányítást — és valamennyi elemét: a ter­vezést, a szabályozást, a szer­vezeti rendet — következete­sen úgy fejlesztettük, s fej­lesztjük tovább, hogy a gaz­daságot alkalmassá tegyük a rugajmas reagálásra, a szük­séges manőverezésre. Mindez feltételezi a vállaltok, az üze mek öntevékenységét, kezde­ményezését, kockázat- és fele lősségvállalását. A KGST ELŐNYEI A világgazdaság nem egy­séges. A három jól elhatárol­ható gazdasági csoportosulás közül hazánkat szoros szálak fűzik a szocialista országok, ezen belül a KGST-államok közösségéhez. Kölcsönös előny, nagyfokú biztonság forrása, hogy a szocialista országok együttműködése hosszú távú tervekre épül, s a világgazda­ság nagy hullámverései csil- lapítottan hatnak. A 80-as évek első felében folytatódik a komplex program megvaló­sítása, készül a sokoldalú in­tegrációs intézkedések terve. A szocialista országokból származó import a következő öt évben 15—17 százalékkal növekedhet. Ez az ütem • ki­sebb. mint a legutóbbi öt esz­tendőben; mérséklődött ugyan­is a baráti országok gazdasá­gi növekedése és a kivitelre szánt árukínálata. Kivitelünk a behozatalnál lényegesen gyorsabban, mintegy 30 száza­lékkal növekszik. A rubelel­számolású áruforgalom teljes kiegyensúlyozásához még így is hitelt kell igénybe vennünk. A behozatal és a kivitel je­lentős ütemkülönbsége a vár­ható és jórészt tervezhető cse­rearányromlásból adódik. Ismeretes, hogy a KGST-pr- szágok kölcsönös forgalmában az árukat mindig a tőkés vi­lágpiac előző öt esztendejének átlagáraiból képezik. (Az idő­leges kilengéseket, a spekulá­ciós ármozgásokat természete­sen kiszűrik belőlük.) A KGST-árképzés mérhető gaz­dasági előnyök forrása. így például 1980-ban 7 millió ton­na olajat importáltunk a Szov­jetunióból a tőkés világpiaci ár feléért. Az 1979. évi „mini” árrobbanás során éppen meg­kétszereződtek a tőkéspiaci olajárak. Ennek hatása azon­ban még csak kis mértékben érvényesült az 1980. évi KGST- árakba. De teljes egészével, sőt a későbbi drágulások egy- részével is számolnunk kell 1985-ben. A VÁLTOZÁSHOZ IGAZODVA A várható cserearányromlás csakúgy, mint a nehéz gazda­sági helyzet, megköveteli a szocialista integrációban és nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségek feltárá­sát és következetes hasznosí­tását. A nem rubelelszámolású kivitel 42—45,' a behozatal 18—22 százalékkal nő öt év alatt. Az exporteíőirányzat — bár öt esztendőre elosztva nem túl magas — teljesítése mégis nehéz feladat. A ma­gyar vállalatoknak rendkívül éles konkurrenciaharcban kell a világpiacon helytállniok. Az elhúzódó gazdasági pangás mi­att a kereslet előreláthatóan alacsony szinten marad, ugyanakkor folytatódik az inf­láció és erősödik az eladók, köztük a fejlődő országok kí­nálata. A gyors és pontos szállítás, a megbízható minőség a kor­szerűség, a kifogástalan vevő- szolgálat, a kivitel összetéte­lének rugalmas alakítása, a gondos piaci és ármunka mind-mind a Made in Hun­gary hírnevének öregbítésére a versenyképesség fokozására hivatott. A tervezés sorá nem hagyható figyelmen kívül, hogy öt esztendő alatt so­kat változik a világ, s kon- kurrenseink is előrelépnek. Nagy lehetőségek rejlenek a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink bővítésében. Sokféle nyersanyagot, energia- hordozót szerezhetünk be tő­lük, komplex egészségügyi, ipari, mezőgazdasági rendsze­reket szállíthatunk részükre, fejleszthetjük a kooperációt, tartós gyártásmegosztással szűkíthetjük a hazai válasz­tékot. A külső gazdasági egyensúly javítását nem az import kor­látozásától, hanem a külpiaci kapcsolatok elmélyítésétől, az export bővítésétől, a koope­ráció és az együttműködés fej­lettebb formáinak bátor al­kalmazásától, a korszerűbb, a hatékonyabb, a jobb munkától várjuk. Ahol persze lehető­ség nyílik az ésszerű import­takarékosságra és a hazai ter­melésből való pótlására, ott élünk vele. A világgazdaság felértékelte a természeti erőforrásokat és leértékelte a középszerű kész­termékgyártást, a rutinmun­kát. Nincs mód a kibúvókra, belső értékrendünket kell a külvilág követelményeihez igazítani, szakítva mindazzal, ami beidegződött, amit a kor túlhaladott. A nemzeti sors­kérdés — tudunk-e értelme­sen, hasznosan dolgozni, él­ni? — naponta válaszra vár. Kovács József (Következik: Egyéni boldo­gulás — közösségi érdek) Zársrómadásra késtuhnek Cereden Könnyű évek pedig nincsenek A CEREDI termelőszövet­kezet nehéz évet zárt 1980- ban. Csak kínosan-keservesen sikerült a kukorica betakarí­tása és a mélyszántásnak is alig felét tudták december utolsó napjaira elvégezni. Ja­nuár elején egy darabig még csak elbirkóztak a gépek az egyre keményebb földdel, az­után „kifagytak” az ekék... Január második hetében még vastag hótakaró borítja a vidéket Cered környékén, pedig odalent híre-hamva sincs már a hónak. Sótér István a Ceredvölgye elnöke sincs megelégedve a gazdálkodással. Ha valakinek, akkor neki igazán tudni kell, mennyi van ebben a keserve­sen megművelhető földben, amit a múlt évben sem sike­rült a felszínre hozni. — A tavalyi nehezebb volt még az 1979-es esztendőnél is. bár eredmény szempontjá­ból azzal azonos szintet ér­tünk el, így számítunk némi nyereségre — mondjfl az el­nök. A hangjából azonban ér­ződik, hogy a nyereség közel sincs arányban azzal, amit a járás legnagyobb termelőszö­vetkezetétől méltán elvárnak. Terven alul termett a búza és a tejtermelés is elmaradt az előirányzottól. — Hogyan alakult az árbe­vétel ? — Több a tervezettnél, 84 millió körüli. Pontos adatok még nincsenek, de ennek mintegy kétharmada az alap- tevékenységből, egyharmada a. melléküzemi • tevékenységből származik. — Miben sikerült előbbre lépni ? — Javult a szövetkezetünk költséggazdálkodása, s erre nagy szükség is volt, külön­ben aligha tudtuk volna ki­gazdálkodni, hogy az első ka­tegóriából a harmadikba ke­rültünk. További eredmény, hogy év végéig sikerült há­rom melléküzem beindítása a már meglevők mellett. Ezek termelési értéke 1981-ben 25 millió forint körüli lesz. — Melyek ezek? — Á TEJHÜTÉS során ke­letkező, úgynevezett hulladék­hő felhasználását szolgáló be­rendezések szerelése, karban­tartása. Már két ilyen Pack- densor készüléket üzembe is helyeztünk, egyet Hajdúbö­szörményben, egyet Tiszaka- rádon, az ottani termelőszö­vetkezetekben. — A megyében nem igény­lik? — Eddig még csak Mátra- mindszent érdeklődött iránta, pedig nálunk bevált. Havonta 24 ezer forint, fűtőolajmegta­karítást jelent és négy hónap alatt megtérült a beruházás. A másik melléktevékenysé­günk gépjárművek diagnosz­tikai vizsgálata és üzem- anyagfogyasztás-csökkentő beszerelése. A harmadik pe­dig különböző anyagok láng- mentesítése speciális. anya­gokkal. A kedvezőtlen adottságok­ból fakadóan a ceredieknek ugyancsak nagy szükségük van a melléküzemi tevékeny­ség bővítésére és az ebből származó árbevételre. — De emellett — folytatja Sótér István — á búzatermő területünket is növeljük — a gazdaságtalan gyepterület ro­vására — száz hektárral. — És mennyi búzát tervez­nek? — Hektáronként 3,4 tonnát. Ez közel van az 1978-as re­kordtermésünkhöz. Az erdőben, fában oly gaz­dag termelőszövetkezetben lassan kielégítővé válik az erdőgazdálkodás, annak elle­nére, hogy a kitermelésben gondok vannak, a kihozatal és a feldolgozás elfogadható. — A korábbi években 3—4 millió forintért vásároltunk évente fát, hogy legyen mit feldolgozni. Tavaly már csak egymillióért vásároltunk és árbevételünk nem csökkent Igaz, ebben az ágazatban so­kat jelentett az új vezető be­állítása. — Tervek ez évre? — Rentábilisabb gazdálko­dás, a területkihasználás fo­kozása. 100 millió forint fe­letti árbevételt várunk, de úgy,' hogy tudjuk azt is, mi­nimális fejlesztésre — gépvá­sárlásra — van lehetőségünk. — A ceredi termelőszövet­kezet az elmúlt években nagyságrendjéhez méltatlan eredményeket produkált, a gazdálkodás legtöbb területén nem sikerült előbbre lépni. Ennek oka a lehetőségek — mert az lett volna — ki nem használása. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség hiánya is megbosszulta magát, csak­úgy. mint vezetésben mutat­kozó hibák Nehéz zárszámadás elé néznek a cerediek, s nem­csak azért, mert vajmi kevés nyereségre számíthatnak. Azért is, mert ilyen tájt, ami­kor visszatekintenek az el­telt esztendőre, ott legbelül, mindenkinek számot kell ad­nia elvégzett — vagy el nem végzett — munkájáról HA A TAVALYI év nehéz volt, az idei minden valószí­nűség szerint még nehezebb lesz. Mert aligha hihető, hogy a mostoha természeti körül­mények, vagy a közgazdasá­gi helyzet alkalmazkodik a termelőszövetkezet gazdálko­dásához. Inkább fordítva kell megpróbálni, de most már késlekedés nélkül, mert az idő pénz... Z. T. Ú óbb azonosítás A miami (USA) egyetem kutatói több száz emberen végzett vizsgálat alapján meg­állapították, hogy a szájpad­lás finom redőmintázata — az ujjlenyomatokhoz hasonló­an — születéstől a haláláig változatlan. így alkalmas a személyek azonosítására. E redők a, szájpadlás központi vonalára keresztirányban futnak, rendesen 3—6 sorban, de nem szükségszerűen pár- hu’nmosak, egyenes vagy gör­be esetleg 2—3 ágban vég­ződő vonalakból állnak. Alak­juk valószínűleg genetikailag meghatározott. 1981-ben mintegy 120 millió forinl termelési értéket kívánnak előállítani a balassagyar­mati Ipoly Bútorgyárban, ahonnan már a korábbi esztendőkben is a keresett szekrény­sorok százai kerüllek a vásárlókba- A meg 'iuló Nőgrád III. és IV. típusú garnitú­rák mellett nagv népszerűségre számítanak a Royal szekr nysorral is, melyet mint monopolcikket, a Skála Áruház árusít majd. Az elemenként is megvásárolható termékük a legkorszerűbb technológiával készül a gyárban, s az automata sorozatgyártás nem megy a minőség rovására. — kulcsár — Jobb munkáért, jobb díjazást Sokat panaszkodott az egyik nagyvállalat üzemvezető­je, akinek évről évre komoly terveket kell teljesítenie — meglehetősen gyenge képességű művezetőkkel és főműve­zetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalat­nál? — kérdeztem tőle, ám megnyugtatott: nem erről van szó! Éppenséggel volna, sőt, kívülről is tudnának szerez­ni rátermett embert. — Csakhogy — válaszolta az üzemvezető —, aki meg­felelő lenne a művezetői posztra, az ezért a pénzért nem vállalja a műszak irányításával járó terheket és felelőssé­get Több pénzt pedig nem adhatok, mert nem léphető át a bűvös határ. így aztán örülnöm kell, 'ha valaki elvállal­ja ezt a posztot és úgy-aihogy ellátja feladatát. S ha talán nincs is minden iparvállalatnál ilyen gond­ja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Nagyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt a csoportvezetőkét is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt segíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — különösen mai gazdasági hely­zetünkben — erre lenne szükség. De, mert a plafont nem lehet áttörni, sok vezetői posztot azzal töltenek be, aki el­vállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb munkára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tudta eddig kivitelezni. Mert, ha valaki be­sorolása szerint a legmagasabb fizetést kapta, azt már fi­zetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán na­gyobb teljesítményre sarkallhi! — ,A többiek alapbérét nem szállíthatom le — mondta egy vezető —, hogy ér­vényre juttassam a munka szerinti felosztás elvét! Hogy az 1977 óta érvényben levő tarifarendszer szét­feszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi felmérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizi­kai és nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgálatot végzett, aminek egyik sokatmondó megállapítása volt hogy a dol­gozók 13 százaléka évekkel ezelőtt elérte bértételének fel­ső határát. Ök azok, akik évek óta jól dolgoznak, m'inká­jukat anyagilag elismerik —, ám bérük mégsem emelked­het tovább. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoztató kormányhatározat éppen ezeket az ellentmondásokat kíván­ja feloldani, azzal, hogy a bértételek felső határát álago- san 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak an­nak lehetőségét, mindenképpen nagy jelentősége lehet a vállalatok és gazdálkodó szervek ösztönzési ’rendszerében. Minthogy a felsőbb határokat jobban, az alsókat kevésbé emelték, szélesebb határok között lehet differenciálni a béreket, s most már a jól és a legjobban dolgozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Ehhez persze a vállalatnak kell előteremtenie a pénzt.) ■ A tarifarendszer módosításának szelleme is azt sugall­ja. hogy a béreket, jobban kell igazítani az elért teljesít­ményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyen az fizikai, vagy szellemi produktum. A rendelkezés ugyanis hangsú­lyozza, hogy a fizikai dolgozók bértételeit — átlagosan — 25 százalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyivel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagy­is a normál körülmények között dolgozó kisegítő munká­sok bértételed 18 százalékkal emelkednek, míg például a különleges szakképzettséget igénylő munkásoké 27 száza­lékkal. Az alkalmazotti állományban dolgozók bértételei szin­tén átlagosan 25 százalékkal magasabbak lehetnek, a veze­tői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. N. Gy. NŐGRÁD - 1981. január 16., péntek i

Next

/
Oldalképek
Tartalom