Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
Vilt Tibor köszöntése Ä most hetvenöt esztendős Vilt Tibor fiatal művész. Fiatal, mert életműve, munkássága merő kezdeményezés. Régen is. ma is. Minden új Vilt-mű a meglepetés erejével hat, mintha az lenne az első igazi szobra, jelentős plasztikája. Előttünk áll pályája, mely merő pályamódosulás, örök nyitány, rendszeres irányváltoztatás. A szobor számtalan megközelítését gyakorolja, ebben példa, szobrászatiunk egyik -mértéke. Karaktere és küldetése is ebben rejlik. Amikor végérvényesített egy formát, azonnal új lehetőséget próbál, mer Is, tud is, akar is újítani. Művészetének minden állomása alapkő, építsék mások tovább. Építik is. A gondolat határai között mozog szobráolykor vitákat, még többször elismerést váltottak ld a közönségben és szakmai körökben, a pécsi kisplasztikái bi- ennálé nagydíjával jutalmazták és 1973-ban a Budapesten rendezett nemzetközi kisplasztika! biennálé nemzeti díjával. Helytálló Tasnádl Attila összegezése. aki úgy téli, hogy Vilt „A háború utáni évek expresszív irányzatának egyik legeredetibb tehetsége, aki pszichikai érzékenységű portrékban és közéleti töltésű. dinamikus kisbronzokban éli ki belső vitalitását.” Képzeletének nem szűnő áradását szigorú intellektussal ellenőrzi, ez óvja meg a szellemi kényelemtől és a bőség zavarától. Következetesen végigjárta útját, járja ma is. * Kentaurok szá alakzataival, képzelete rendre dönti a sémákat és korlátokat. Vilt Tibor Kossuth-díjas. a Magyar Népköztársaság kiváló művésze 1905-ben. Budapesten született. Előbb az iparművészeti, később a képzőművészeti főiskolán folytatott tanulmányokat, itt kapott diplomát 1926-ban. Ettől kezdve kiállító művész, több önálló tárlaton mutatkozott be Budapesten, Székesfehérvárott. Tihanyban és Debrecenben; gyűjteményes anyaggal szerepelt Becsben. Párizsban, Duisburgban és 1968-ban a velencei biennálén. Szobrai Minden stílusában, minden korszakában a legnagyobb tökéletességre tört. Ez természetes, ez macától értetődő, de. hogy mindmáig győzi a formai újítások, a gondolati előrelépések iramát, lendületét — ez kivételes képes6égé- héz tartozik. Pályakezdésének fontos müve az 1926-ban fából faragott Önarckép, ahol a hagyományos módszer különös finomsággal válik újdonsággá. Érdekes a „Kubista szobor” is egy kubiznaus utáni korban, de Vilt fejlődésének 1934-hez kötött szakaszában. Lényeges mű a Gyermekfej Farkas Ferenc, a zeneszerző December 6-án a Zeneakadémia nagytermében a 75 éves Farkas Ferenc zeneszerző szerzői estjére gyülekezett a zenét szerető közönség. Farkas Ferenc személyében a zeneművészet és a zenepedagógia kivételes egyéniségét köszönthetjük ez alkalomból. Jókívánságaimmal otthonában kerestem meg a mestert. aki az ünnepre készülődés pillanatában is tele van munkával, ötletekkel, tervekkel. — A szerzői estem anyagát magam válogattam. Többek között egy zenekari nyitányomat, amely elsőként szólalt meg a Zeneakadémia pódiumán, mivel az ősbemutatója vidéken volt évekkel ezelőtt. A Rákóczi kantáta követi a sorban — 1976-ban íródott művem —* majd végül a Költő élete című kantáta, amely szintén új mű Budo- pest zenei közönsége előtt. Ha végiggondoljuk a közel negyvenéves művészi pálya nehézségeit, olyan embert köszöntünk, akinek hosszú munkás élete minden momentumában helyállás és példaadás volt. A kezdeti nehézségekkel ő is ugyanúgy megküzdött, mint mindenki más- annak idején a 20-as évek elején. — Zeneszerzésből nem le8 NÓGRAD - 1980. hetett megélni — mondja. — Filmzenét, színpadi kísérőzenét írtam, (Fáklyaláng. Csínom • Palkó) zongoráztam, karmesterkedtem — s mindezek eltakarták azt a zenei termést, amit saját magamnak lopva komponáltam. Farkas Ferenc a zene. a színpad és a nevelés mestere. Három, vagy talán több irányban Is szétível pályája, amelyet mindvégig páratlan energiával és okossággal tudott egységbe foglalni. Az a fajta művész, aki tudatosán beépít minden új ismeretet művészetébe. Weiner Leónál tanult, majd Rómában Res- pighinél tökéletesítette tudását. Elsősorban zeneszerző és pedagógus. Szenvedélyes tanár volt — ma már nem tanít. csak csendes szemlélőként figyeli tanítványai eredményeit. Növendékei rajongtak érte. akiknek munkájukhoz nem csak szakmai segítséget, hanem termékeny indítást is adott. Tudását bőkezűen szórta szét a fiatalok között. Mivel éyek hosszú során tanított a zeneművészeti főiskola zeneszerző tanszakán, félve tettem föl a kérdést, mi a véleménye a ma érvényesülő zenei irányzatokról. — Erről legszívesebben nem nyilatkozom, mert véledecember 14., vasárnap Madarász, a történelmi festő háború után, mely már 1946- ban szintetizálja az átélt iszonyatot. További szobraiban fokozza az elvonatkoztatást, hiszen számára ott nyílik több lehetőség. Egyre drámaibbá válik a kezdeti idill, művei szorongásaikat és megrendüléseket tartalmaznak, melyre a Kígyós figura, a Kentaur halála a példa. Nyugodtan állíthatjuk. hogy az Orfeusz és a Kategóriák Henry Moore- hoz hasonló erejű mű az európai szobrászatban. A véle- ménydlkotásnál tilos a túlzás. de tilos a szégyenlősség is; e teljesítmény ilyen magaslatot ért el. Jean Cassou joggal állapítja meg róla: „Képzelőereje kifogyhatatlan. Boldog az a művész, aki ilyen forrásnak van birtokában, mely mindig kész újabb áradásra”. Ez az újabb áradás az elmúlt két év terméke. 1980. nyarán nagy álló figurát faragott Nagyatádon, elkészítette Országú Lili* síremlékét mészkőből, Albertirsán felavatták az elektromosság tematikáját reprezentáló emlékművét, most kerül felállításra a dél-pesti kórház parkjába álmodott Laokoón. mely a hellenizmus és Greco eszményeit folytatva a mai ember győztes küzdelmét jelzi az árnyak felett. Amikor arról kérdeztem a mestert, milyen terveket fontol magában, lendülettel sorolta kész és készülő alkotásait, a Tatán felavatandó Vastüskét, a Marx téri metróállomás körzetébe kerülő új plasztikáját. Fiatal művész, XX. századi szobrászatunk egyik legnagyobb mestere. Ezzel a lényeges felismeréssel köszöntjük 75. születésnapján. L. M. Nincs még egy magyar művész, akinek munkáiból annyi olajnyomat készült volna, mint a ma 150 éve, 1830. december 14-én született Madarász Viktor festményeiből. A honi történelem nevezetes pillanatait felmutató, s az elveszett forradalmat sirató kompozíciók nyomán keletkezett reprodukciók óriási példányszámban keltek el a vásárokon, ott függtek a kocsmák falán, s jószerivel nem volt olyan otthon, ahol ne lehetett volna meglelni a Petőfi halálát, a Zápolya Izabellát az Ónodi országgyűlést S nem véletlenül. Az 1848-as szabadságharcot követő terror idején a nemzet lelkiállapotát tükrözték e képek, s táplálták a lángot, amelyet a forradalom tüze gyújtott. A társadalom bizonyos rétegei számára évtizedeken át ezek a festmények testesítették meg a magyar sorsot, a nemzetet sújtó tragédiát. Madarász Viktor nemzeti érzelmű nemesi családból származott A szabadság- harc kitörésekor, szinte gyermekfővel — 18 évesen —önkéntesként jelentkezett a forradalmi hadseregbe, s vé- gigküzdötte annak csatáit Mindezek életre szóló, eszmévé szilárduló élményként alakították szemléletét, sorsát, pályafutását. A szabadságharc leverése után apja külföldre menekítette, rövid ideig jogot tanult, majd a bécsi festőiskola hallgatója, s Waldmüller magánstúdiójának növendéke lett. Egyénisége azonban nem érte be a sekélyes környezettel, az akadémikus festészettel; a történelmi piktűra iránti vonzalma Párizsba vezérelte. Itt alkotta meg első jelentős művét, a Zrínyi Péter a fogságban című kompozícióját, s ugyancsak Párizsban készült a magyar romantikus történeti festészet egyik legjelentősebb alkotása, a kitűnően komponált drámai fény-árnyék ellentétre épülő Hunyadi László siratása. A korabeli francia kritika jó érzékkel ismerte fel: a mű nem csupán a magyar Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben történelem egyik pillanatát jeleníti meg, egy nép jelentkezik itt az európai festészetben a maga tragédiájával. A mű komoly elismerést hozott alkotójának. A magyar művészek közül elsőként Madarász kapta meg a párizsi Salon nagy aranyérmét. A siker újabb és újabb történelmi kompozíciók alkotására ösztönözte. Megfestette a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című alkotását, egyik legkva- litésosabb munkáját, a sodró erejű, különleges színhatású Dobozit, majd 1868-ban a Dózsa népét. Madarász Viktor 1870-ben visszatért Magyarországra, ahol a müncheni akadémiz- mus ideáljaiért lelkesedő hivatalos műkritika éles támadást indított ellene. A sikertelenség elkedvetlenítette a művészt, s úgy vélte, rá a kiegyezéskorabeli Magyar- országon nincs már szükség. Visszavonult a festészettől, emlékeibe, illúzióiba menekedett, s apjától örökölt üzletével foglalkozott. Törekvéseit mégsem akarta, feladni, 1875-ben megfestette Petőfi halála című képét, ám ezen a valós tragédia bemutatása helyett már csak a kulisszák előtt harsogó, fenn- költen patetikus színjátékra telt. 1880 táján csalódottan, kiábrándultán végleg abbahagyta a festést, 20 esztendő múltán nyúlt csak ecsethez, s ha készített is még egy-két jó portrét, egykori önmagához már nem talált vissza. Madarász Viktor a magyar történelmi festészet egyik legjelentősebb egyénisége. Munkásságában a már tartalmában is tudatossá vált nemzeti festészet eredményeit értékelhetjük. S ha Madarász pályája a sajátos történelmi viszonyok miatt ellentmondásos is, legjobb műveivel mindenképpen értéket, hagyományt teremtett. S nélküle, azaz munkássága nélkül aligha bontakozhatott volna ki Munkácsy művészete. Harangozó IV^árta Hunyadi László siratása ményem negatív arról, amit ma új irányzatnak neveznek. Én az 50-es években elsőként mutattam meg tanítványaimnak az akkori avantgarde Irányzatokat kottából és lemezekből. Azóta eltelt húsz esztendő, s nem sok örömünkre szolgált. Ilyenfajta zenét nem nehéz írni. Különböző számításokkal és kombinációkkal készítik a kompozíciókat. s hiányzik belőlük a legfontosabb: a humánum. Farkas Ferenc érdeklődési területe szinte végtelen. A festészet, építészet, az idő és tér problematikája egyetlen szintézisben egyesül szemléletében, amelynek középpontjában az ember áll. Művészete emberközpontú, ezt bizonyítják vokális, színpadi és zenekari művei egyaránt — Mi foglalkoztatja mosta mestert? — Főleg vokális jellegű műveket írok. Egy francia duplakórusra íródott férfikari mű Villon versére. A szív és a test vitája címmel, s egy latin nyelvű kórusmű egy svájci kórus számára jelzi az utóbbi hónapok munkáját. Nyáron, mint Herder-díjas zeneszerző meghívást kaptam külföldre, ahol a környezet s a német anyanyelvű anyaggal ellátott hatalmas könyvtár újabb művek megírására inspirált. Az 1930-ban megtartott első szerzői estem anyagának egy része elveszett. Részben újra megfogalmazódtak bennem az itt elhangzott témák, részben pótolni kívánom az eltűnt anyagot. így született meg az Elfelejtett dallamok című ciklusom. Legdé- delgetettebb munkám az íróasztalomon sokasodó kottapapírok sorait megtöltő operám. Farkas Ferenc tanár úr annyi mindent tudott összegyűjteni az évek során az élet szépségeiből s a művészetekből. amit nem őrizhet meg magának, hanem szét kell osztania számunkra tanulságképpen. Bodor £va Szervác József: PALI-DAL ■ Apu, mi a lócsis^ár? — Lócsi kukoricaszár.- Mit jelent, hogy tarisznya? — Kopasz ember borissza. És ki az a salabakter? — Salamon Tornyánál bakter. ■ Mit csinál, ki hozsannázik? — Hófúvásban uzsonnázik.- És mire való a szaru? ‘— Selypítők lábára saru.- Á barikád mi célt szolgál? — Birkáknak jobb a lavórnál. • És mi az, hogy álomszuszék? '— Alvó szú számára szék. És ki az a palimadár? — Még kérdezed? Előttem áll! «
