Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

Imos eső esett az estei

JL De a tornyosuló sötét

11 fellegek még mindig

; lí beleértek az országútba. Az autó reflektor- _ fénye nem tudta áttörni ezt_a masszív szürkeséget,

a vizes aszfalt is megette a világosságot, úgy tűnt, mintha sötét alagútba futna a kocsi. A sebessége nagyobb volt annál, hogy meg tudjon állni fénykörének távolságán belül, de a férfi sietett, a padlóig nyomta a gázt, s csak akkor lassított, ha fényalagútjá- nak határain valami feltűnt: mozgó lény, kanyart jelző táblák. Nem Időre ment, nem kellett volna hajtania magát, de a belső feszültség külső türelmetlenségre váltott, s ezért nem is érzékelte, hogy sokkal gyorsabban halad, mint kellene.

Az asszony álmosan nézte. Fáradt volt, s reménytelenül unott Vonathan, autóban nem tudott aludni, és az elhatalmasodó fáradtság mint konkrét égő fájdalom jelentkezett. Először csak úgy általában, aztán a szemében, a halántékán, majd a tarkóján. Nem szólt, pedig érezte, hogy a kocsi gyorsabb, mint máskor, félt is egy kicsit, de már 6 is szeretett volna otthon lenni, és inkább még nógatta volna is a férjét, hogy még, még gyorsabban. Ezért aztán, amikor alig ötven méterre feltűnt előttük a szekér, s a férfi jobbra rántotta a kormánykereket, nehogy telibe kapják a végét, és egy pillanat alatt belegördültek az árokba — elsodorva egy útjelző karót, s fölborítva a lovas kocsit, mert az autó bal első sárhányója azért csak elkapta a szekér jobb hátsó kerekét — az asz- szony felocsúdva a'tompa ká- baságból, egy rossz szót sem szólt. Nem is érzett semmit, félelem sem volt benne, csak az, hát igen, persze, én Í6 hajszoltam. Rettenetesen fájt a válla, a biztonsági öv fogta meg, azon csüngött még mindig, kicsit hátratolta magát, s nézte, mi van a férfival. Baja annak sem esett, csak enerváltan lógatta a fejét a kormánykerékre, két keze majomként csüngött előre, és sötétség borított körülöttük mindent. A nő kicsit megbökte a férfi vállát, az felnézett, s rekedten kérdezte:

! r— Jól vagy? f — A körülményeidhez. 11 f ■— Nem tört..

— Nem, nem, azt hiszem, mindenem megvan, és mindenem fáj... Mérsékelten. Ügy hiszem, ez biztos jele, hogy nincs semmi komolyabb...

— Akkor jó — sóhajtott a férfi.

— Meg kéne nézni a szekeret.

— Igen, a fene egye meg.

Kioldotta a biztonsági övét, megpróbálta kinyitni az ajtót, de nem ment, feszült, szorult. Az asszony is megpróbálta a maga oldalán, ott kinyílt így az asszony mászott ki először, térdig lépett a sárba, ez mentette meg az életüket A puha, fölázott talajú árok le is fogta, meg Is óvta a sebesen gördülő bádogdobozt

A férfi kotorászott valami zseblámpa után, megtalálta, gyenge fénye volt már, de jobb a semminél. Amikor felért az országútra, már valaki visz- gzabillentette a szekeret egyenes állásba, de menni tovább nem tudhatott, mert a jobb hátsó lőcs és a kerék darabokra tört. Bdvatagon állt ott egy darabig a férfi, amikor egy mély hang szólalt meg közvetlenül előtte:

— Hogy az isten. ... vitte volna el, minek rohangászik? Majdnem megölt mindnyájunkat!

Középmagas, kucsmás, fekete árny állt előtte. De nem egyenesen állt az ember, erősen előre dőlt, bal térdét meg felemelte, és fogdosta a bokáját Az autós odavilágítQtt zseblámpájával, s látta, hogy annak nadrágja alól, bele a kopott, félretaposott barna félcipőbe, folyik a vér. Akkor már a felesége is ott állt mellette, ö kérdezte:

— Egyedül volt?

Nem is lehetett tudni, kinek szól a kérdés, a férjének, vagy az idegennek. A sebes lábú ember válaszolt.

— Hogy az istenbe, persze, hogy egyedül. Majdnem megöltek, Nem autósztráda ez,

Szalontay Mihály:

Nem történt semmi...

/

gél felébred, s tudja, hogy ma újra ugyanaz van, hogy ma megint nem történik semmi.

— Igen, valami ilyesmi.

:— Dehát most valami történt Itt vagyunk összezárva, futó felhők alatt két elrontott élet.

— Hú, de giccses! Én nem

mondtam, hogy elrontottam az életemet. Híz van, az álmok pedig elmúlnak.

hogy eszelősen rohangáljanak.

— Eltört? — kérdezte az autóö.

— Nem tudom, orvos kéne. Megy az autójuk?

— Nem hiszem. A bal eleje zúzódott meg és leszakadt a kipufogócső, nem nagy baj, kevesebb, mint... De olyan mélyen ül a sárban, hogy csak traktorral lehet majd elvontatni. Legalább egy lárrtpa lett volna ezen a vacak szekéren.

— Vacak a nénikéje, meg a maga kocsija. Meg maga meg a macskája. Vigyázott volna jobban. Itt mindig számítani kell gyalogosra, biciklisre, kocsira, Bekötő út ez, ha hosz- szú is.

— Az — lógatta fejét az autós ember. — Most mi legyen?

— Várni itt nem érdemes, nem jön erre semmi. Én mozdulni nem tudok, de van a kocsin egy bicikli. Ha tud biciklizni, ráülhet és bekerekezhet segítségért Nagyfaluba.

Egy darabig hallgattak, majd az asszony szólalt meg.

— Más választásunk nincs, nézzük meg azt a biciklit.

— Inkább menjünk együtt gyalog.

— Az istenit, és engem itt hagynának?

— Tényleg, nem hagyhatjuk itt — mondta megint az asz- szony. Odament a szekér oldalához, az autós ember meg a pislákoló lámpával megvilágította az egyszem kis ló lábait, mintha ellenőrizni akarná, hogy annak nem történt-e valami baja.

— Jusztinák semmi baja, én már megnéztem. Mármint a lónak.

Az autós odament a szekérhez az asszony mellé, a sötétben a gyér fényben is csillogott a bicikli, mint valami fém varázseskköz. A férfi átnyúlt a kocsi oldalán, megfogta a kerékpár vázát és nagy üggyel-bajjal átvonszolta a kocsi paiánkján, majd leállította a földre.

— Ennek sincs lámpája,

— Minek az — felelte egykedvűen a kucsmás. — Minek az?

Az autós férfi sóhajtott

— Hát akkor...

— A templom mellett, ha szemben áll, balra a második ház a komáé. Van neki egy öreg Moszkvicsa, jól megy. Ott zörgessen, oda menjen, mondja, mi van, vegyék fel az orvost, aztán jöjjenek.

— Oké — mondta a férfi látszólagos könnyedséggel, de az újra megismételt „Hát akkor” és a tétovázás a sötétben is érzékelhetővé tette bizonytalanságát.

— Menjen már, a fene egye meg.

— Menjél már — mondta az asszony.

— Nem jönnél mégis inkább, ,. — itt abbahagyta, s aztán a hosszú csendben lassan megindult, megtolta a biciklit, majd fölült rá, és eltűnt a sötétben2.

Sok idő után szólalt meg az

asszony.

— Fáj? Eltört...?

— Á — mondta a férfi. — De segítsen kicsit félrekormá- nyozni Jusztit meg ezt a széttört alkotmányt, nehogy , egy másik őrült is belénkrohan- jon.

— A férjem nem őrült — mondta az asszony. — Józan, megfontolt ember.

— Nem azért mondtam. Segítsen!

Odaugrált fél lábon a ló fejéhez, kicsit suttogott neki, aztán félrehúzta a zablát az árok felé: Gyí! — és a megindult ló mellett ugrándozott fél lábon, amíg az árok- parti füzesekre rá nem szorult a kocsi.

Aztán, hogy így lekerült a ló és szekér az útról, visszaugrált az asszony Jelé, de félúton megállt, s megint azt mondta:

— Segíthetne.

Az asszony elindult a férfi felé, egészen közel hozzá a párás, nedves hideg éjszakában, leheletük szinte összeért. Most nézte meg egymást a két ember először.

„Fene szép fejed van" —• gondolta a férfi.

„Nem Is olyan bunkó, értelmes, nyílt szeme van” — gondolta a nő.

— Mit segíthetnék? — kérdezte fennhangon.

— Hát nem is tudom — felelte a férfi, levette kucsmáját, megslmogatta a haját. A feje szinte gőzölgött — Talán, talán az volna a legjobb, ha a kocsideszkát meg a pokrócot idehozná a szekérről és leülnénk... Noha elég hideg van, a fene egye meg.

— Jó, idehozom. Az autóban van két pokróc is. Várjon

csak, a gumimatrac — jutott eszébe az asszonynak. — Csak fel kéne fújni.

— Hozza, hozza.

Szinte türelmetlenül hangzott a szó, parancsolóam Az asszony lemászott a sötétben az árok puhaságába, kivette a slusszkulcstartóból a kulcsokat, aztán felvitte a gumimatracot meg a két pokrócot az emberhez. Egy pillanatig töprengett, hogy ledobja eléje, de aztán csak annyit mondott:

— Itt van.

— Tartsa — hangzott, majd a kezével tapogatva megkereste a gumimatrac tömlőnyílá- sát, közben kétszer is végigcsúszott meleg, száraz tenyere az asszony hideg, görcsbe rándult kezén, majd amikor meglelte, hogy hol kell felfújni a matracot, néhány hatalmas fújással keményre tömte, bedugaszolta, és letette a nedves fűre.

Hatalmas tüdeje van — gondolta az asszony. — És meleg, puha keze. Egy szekerező parasztnak érdes kell, hogy legyen a tenyere. Ezt már majdnem kimondta, de aztán az utolsó pillanatban észbekapott. Az ember már ült a matracon, s kezdte magát becsavarni a pokrócba.

— A kocsiról is..;

Az asszony hozta onnan is a pokrócot

— Csavarja be magát!

"“T z asszony megütódött,

A esze ágában sem volt leülni a matracra, gondolta, beül a kocsiba, de aztán vala_____ hogy kényszeresen

m

égis derekára tekerte a pokrócot, és kicsit esetlenül leült-dőlt a gumimatracra a férfi mellé, Az meg szó nélkül átnyalábolta az asszonyt, kicsit magához húzta, s a harmadik pokrócot kettejükre terítette. Át is nyúlt az asz- szony válla fölött, forró leheleté az asszony fülét érte, és a pokróc szélét begyűrte az asszony, alá, aztán visszaereszkedett bal könyökére, és úgy nézte a fekvő nőt. A be- bugyolálás olyan gyorsan és magától értetődő természetességgel történt, hogy az asz- szonynak tiltakozni sem volt ideje.

— Hideg van a fene enné meg — mondta a férfi —, jól össze kell bújnunk, hogy ne fázzunk.

— A lába?... Hogy van?

A férfi közömbösen intett:

— A, semmi baj.

— Nem tört el?

— Dehogy, nem törik az én csontom olyan könnyen. Kis horzsolódás, meg egy kicsit kimarjult, ennyi az egész. Egy-két órát pihenek veié,

aztán rendbe jön. Fázni fogunk, most kell egy kis pálinka. Azzal hátranyúlt és a farzsebéből előhalászott egy pos kis üveget.

— Húzza meg.

Az asszony szó nélkül engedelmeskedett. Konyak volt, valami jó konyak.

_ Mi ez? — kérdezte az

asszony.

— Martell — fejelte a férfi.

— Hát ilyen a maga pálinkája?

A férfi is meghúzta.

__Ilyen — felelte, de nem

ma

gyarázkodott. Csak fejét kicsit közelebb vitte a nőhöz, s olyan öt centi távolságból nézték egymást.

— Nem fázik? — kérdezte az asszony.

— Én igen — felelte a férfi, és még közelebb nyoma- kodott a nőhöz, szinte átölelte.

— Maga erdélyi? — kérdezte a nő.

— Én igen. Honnan sejti?

— Száműzéséből — felelte az

asszony. — Nyelvész voltam.

— Miért csak volt?

— Otthagytam. Most tanítok.

_ Én is — mondta a férfi.

__ Hogyhogy? Nem magáé

a szekér?

— A tsz-é. Kölcsönkértem. Van egy kis szőlőm öreg présházzal, újra akarom rakatni, ahhoz adták kölcsön.

— Mit csinál?

— Tanítok a mezőgazdasági

főiskolán.

A nő úgy érezte, csapdába került. KI akarta szabadítani a kezét a pokróc alól, és mozdulni, kitörni ebből a földillatú, nedves, idegen szagokkal terhes Ida pokrócvilágból, de a férfi ahogy átkarolta, szinte leszorította. Nem mert mozdulni.

— Miért hallgatott élt

—- Megijedtem.

— Miért? Mi történt?

— Nem tudom. Buta vagyok, hiszen olyan közel van a falu, autóval gyorsan ideérnek.

— Azok ugyan nem. Van ugyan a Gergőnek egy Moszkvicsa, de az rossz. Azt ugyan el nem Indítják ma éjjel- Meg orvos is csak a harmadik faluban van. Reggelig nem látjuk Őket.

— Miért tette?

— Nem tudom. Belémbújt

az ördög. Mérges voltam a kölcsönszekérért, a lábamért. Pedig akkor még nem is láttam, hogy milyen szép.

— Ne mondjon ilyeneket.

— Régóta házasok?

— Hat éve.

— Gyerek? Vagy lány?

— Még nem akartunk. Es maga?

— Elvált, egy tízéves leány- gyermekkel,

— Szóval magányos.

— Csak szóval, mindig van valakim.

— Komoly?

_ KI tudja. Mindig, mindegyik induláskor azt remélem, hogy komoly lesz.

— Miért?

— Mert kellene egy komoly.

— S nem talál?

A férfi nem felelt, keze ügyébe vette megint a kis lapos üveget, odaadta az asz- saonynak, az meghúzta.

— Hú, de mohó vagyok, nem maradt magának semmi,

— Elég az — s kUtta a maradékot.

3.

— Erre laknak? «= kérdezte a férfi.

— Igen — s mondta a falu

nevét

— Az Ide még jó harminc kilométer.

— Igen. Nem erre szoktunk jönni, nem tudom, mi ütött Tamásba, hogy most mégis erre fordult

— Jól tette. Ha nem jön erre, és ilyen gyorsan, nem ismerkedünk meg és most nem beszélgetünk.

— Miért, most megismerkedtünk?

A férfi a sötétben egészen odatolta az arcát a nőhöz. Az orruk összekoccant.

— Mit fog mondani a férjének? Mi történt köztünk?

— Miért kellene valaminek történnie?

A férfi átnyúlt két tenyerébe fogta a nő fejét oly’ szorosan, hogy a külvilág zajait teljesen kizárta a nő fejéből, és az így szinte nem is hallotta, hanem csak leolvasta a férfi szájáról:

— ... s ha nem. akkor mindig úgy fog rám gondolni magában, mint egy nagyszájú maflára.

— Miért, jobb, ha úgy gondolok magára, mint egy erőszakos durva állatra?

A férfi eleresztette a nő fejét, kicsit odébbvetette magát a hátára, nézte a rohanó sótét felhőket, a félelmetes éjszaka súlytalanul zuhanó hatalmas ködtömbjeit

— ... igen... csakhogy én tényleg mafla vagyok. „Nem voltam villáim», fergeteges csókja, senki szépasszonynak durva hódítója" — hadarta.

— Ostobaság. Miért., miért? Mert véletlenül így ösz- saeaodort az élet? Ml következik ebből? Magának kudarcélmény, ha nem történik köztünk semmi? S nekem? Mindnyájan ostoba, önző állatok! A túlvilágon majd az orrára húzzák? S én? Nekem mi a sikerélmény, ha nem történik^ semmi ? S mi a kudarc, ha kísérletet se tesz, ha meg se próbálja...? Hülyeség! VI- seikedésaztereotipiák.

— Igen, szeretnénk egyéniségek lenni. De aztán azt csináljuk, amit a helyzet szokás- joga^követel. Vagy szeretnénk

—- Miért jobb az magának, ha most nekemesik és dulak- szunk?

— S miért jobb az magának, hogy tudja,, őrülten szeretném,

kívánnám, akarnám, hogy megcsókoljon, hogy fejét belefúrja az arcomba, és maga érzi, tudj« ezt.. s mégse..,

— Őrültség, miért kéne? Milyen jogon? Hiszen nem is tudunk semmit egymásról.

— A legtisztább, a legősibb jogon, a megkívánás jogán.

— Jíe Uvöltaün! S honnan tudja, hogy en is úgy érzek, mint maga? nátha azt, aki elment, akit jól ismerek, akire rábízom az életemet, azt jobban...

— Nagyon szereti a férjét?

— Nincs joga, semmi köze hozzál

— Jól élnek?

A nő hosszú hallgatás után válaszolt.

— Élünk. Látott már maga jó életet?

— Ezt nagyon keserűen mondta. Egyébként láttam. Persze, nem az anyagiakra gondolok.

•— Én sem arra. Azt hiszem, nekünk is megvan mindenütik. Csaló,.

— Csak?

— Talán úgy mondhatnám, de nem értem, hogy miért mondom itt magának, talán nem erről álmodtam.

— Igen, az a legborzasztóbb, amikor az ember reg— Kemény ember maga nőnek. Mindig irigyeltem a2 ilyen kemény embereket. En mindig reméltem, vártam valamit, reszkettem érte, aztán szenvedtem, sírtam, ha nem jött, mert nem jött.

Az asszony kicsit odébb hengergőzött, felkönyökölt, és most ő nézett be közvetlen közelről a férfi szemébe.

— Ez most a kisfiús modell? A szenvedő kis árva, akit; úgy megviselt az élet, hogy minden nőnek rögtön meg kell vigasztalni?

— Maga nem’érez rá inge- renciát?

— De... igen, egy kicsit.

A férfi odébb húzta a fejét

— Dögöljön meg!

— Miért vált el?

— Semmi..,

— Ez az én szövegem! Nos?

— Mert egy ugyanolyan pikirt, erőszakos, önző nővel hozott össze a sors, mint maga.

— Nem is ismer.

— Ismerem a fajtáját. Játszani, szórakozni, aztán ártatlanul nézni, hogy hogyan, csak nem gondolja komolyan.

— Most kiről beszél: rólam vagy a volt feleségéről?

— Ugyan, ő nem volt ilyen. Halálosan komoly volt, megfontolt, papíron tudta kiszámolni, hogy mit akar, még aa érzelmeiben is.

— Maga összevissza beszélj

— Telik az idői

A nő megint egy kicsit utánament a férfi fejének, szint* belelihegte a szájába:

— S hogy képzeli? Aztán titokban találkoznánk néhaj egy fél évben egyszer?

A férfi átölelte a nő tarkóját, magához húzta, és apró kis csókokkal körbehintette az arcát, majd rátapadt a szájéi ra. A nő végig megmerevítette magát, könyöke, válla, nyaka moccanatlan feszülés volt; de a szája szétnyílt.

— Nem képzelek semmit. Nem gondolok semmit. Nincs a fejemben semmi. Nem tudom, mi lesz.

— Akkor jó — mondta a

nő, s most elengedte magát, ő vette két tenyerébe a férfi fejét, végighúzta a homlokán, a szemöldök két ívén, az orrnyergen, majd puhán, lágyan rátalált a szájra. Sokáig csó* kolóztak. A férfi szelíden simogatta a nő fejét Lassan hajnal lett

— Olyanok vagyunk, mint a

kamaszok. Puszilgatjuk egymást, megőrülünk megnyugvás nélkül.

— Nem baj — felelte az asszony — majd kipótoljuk.

Csendesen nézték egymást olVan 20—35 centi távolságból, ismerkedtek. Amikor az autó megállt mellettük, alig tudtak elszakadni egymástól, A nő férje már attól zavarba jött, hogy a gumimatracukon, ha pokrócba bugyolálva is, ott feküdt a két alak egymás meJ. lett

— Orvost nem találtunk — mondta.

— Nem baj — legyintett a másik a matracon.

Moszkviccsal hamar kihúzták a sárba süppedt autót. A nő férje egy ötszázast akart adni a szekeresember. _ nek, de az nem fogad, ta el. Zavartan ült be az autóba, az asszony már a helyén ült, Jó harminc kilométert autóztak már, két falun átmentek, amikor a férfi sután megkérdezte:

— Történt valami?

— Nem történt semmi — felelte az asszony —, csak egy pillanatra megszerettem egy embert. De még a nevét sem tudom!

NÓGRAD — 1980. december 14., vasárnap 9