Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-13 / 292. szám

Ezt láttuk a mozikban Elmaradt lavinák Visszapillantás a novemberi filmbemutatókra Ha vonla jelentkező rovatunk egyfajta összegzést kísérelt adni egy-egy hónap filmes eseményeiről. Összeállításunkat — a teljes­ség igénye nélkül — a salgótarjáni November 7 és a balassagyar­mati Madách Filmszínház műsora alapján készítettük, de remélhe­tőleg azok is szívesen tekintik át velünk a novemberi repertoárt, akik csak később találkoznak az érintett művekkel. MUS sosemvolt mutatványo­sokból álló kilencfős társula­ta elé. Az idős mester hosz- szú évtizedek után készíthet­te el régi filmtervét ismét Ma­gyarországon, méghozzá a leg­kiválóbb hazai színészek köz­reműködésével. A film alap­ötlete egyidős a „Valahol Eu­rópában” megvalósult forga­tókönyvével, s talán az idő is szerepet játszott abban, hogy Radványi nem tudta megis­mételni első, örökbecsű remek­művének színvonalát. A CIR­CUS MAXIMUS „produkció­ja” mindvégig lélegzetelállító mutatvány, de a végkifejlet katarzisa ezúttal elmaradt. Két amerikai szuperproduk­ciót is újra láthattunk az el­múlt hónapban. George Lucas minden tudományosságot nél­külöző fantasztikus kaland­filmje, — a CSILLAGOK HÁ­BORÚJA — nem egyéb, mint technikailag bravúrosan elké­szített gyermekded mese egy űrbéli zűrről — a mesék el­engedhetetlen happy endjével. A tehetséges és népszerű A szokatlanul fagyosra for­dult időjárás bizonyára ked­vezett a filmszínházaknak, melyek nemcsak fűtött vetítő­termekkel, de néhány forró sikert ígérő alkotással is vár­ták a mozi szerelmeseit. Igazi sikert azonban mégsem az új bemutatók, hanem a már hónapokkal, sőt évekkel ez­előtt műsorra tűzött, s most újonnan felmelegített fil­mek arattak. Hiába ígért például .forró’* helyszínt a LUXUSBORDÉLY PÁRIZSBAN című francia produkció. A „vágykielégítés és a politikai küzdelmek egy­kori hadszínterén” meglehet izgalmas események történtek, ám ezek a nézők előtt — mindkét vonatkozásban — rejtve maradtak. Nem így Radványi Géza új filmjének eseményei. A méltán világhírű rendező pro­fi módon gördített különböző fizikai és lelki megpróbálta­tásokat a fasiszta Magyaror­szág területéről menekülni kényszerülő CIRCUS MAXI­Negyedszózados a salgótarjáni zeneiskola Tanári hangversennyel ünnepeltek Ma este bécsi kürtösök muzsikálnak Mint már korábban hírt adtunk róla, a salgótarjáni állami zeneiskolát hivatalo­san 1955. december 7-én nyi­tották meg, így az intézmény ebben a tanévben ünnepli fennállásának 25. évforduló­ját. A jeles évfordulóval kap­csolatban indított hangver­senysorozat első eseményére december első szombatján ke­rült sor a zeneiskola hang­versenytermében remekül sikerült tanári hangverseny formájában. A rendezvényt nagy érdeklődés előzte meg, s a közönség teljesen megtöl­tötte a termet. A hallgatókat Virág Lász­ló, a zeneiskola Igazgatója köszöntötte, megemlékezve a negyedszázados évforduló jelentőségéről, a zeneiskola történetéről, 25 éves útjáról. A műsort Hasse G-dúr szo­nátája nyitotta meg. Szvoren András (fuvola), Somogyi Zol­tánná (zongora) és Farkas Erzsébet (gordonka) triója rögtön nagyszerű hangula­tot teremtett. Füzes Zsigmond hegedű­kürt tanár alapító tagnak szá­mít az iskola tantestületé­ben. Saint-Saens Bevezetés és rondó capricciosójának előadásával —, melyet Virág Lászlóné zongorakíséretével adott elő — elnyerte a kö­zönség tetszését. Sikerrel mu­tatkozott be a salgótarjáni kö­zönségnek Bódiss Miklós fia­tal gordonkatanár, aki So­mogyi Zoltánná remek zon­gorajátékával Beethoven A- dúr szonátájának I. tételét játszotta. Ritkán hallható szólóhang­szerként a fagott. Ezúttal va­lószínű újabb barátokat szer­zett a hangszernek Horváth István és a zongorakíséretet ellátó Horváth Istvánná, akik a lengyel Markievicovska mo­dern hangzású és technikai­lag nagyon igényes Toccatáját játszották megérdemelt si­kerrel. Ugyancsak a husza­dik század zenéjét képvisel­te Torják Vilmos (hegedű) és Torják Vilmosné (zongora) fellépése, akik Debussy Me­nüettjét szólaltatták meg. A kamarazene kedvelői­nek remek élményt jelentett Haydn G-dúr triójának re­mek előadása, melyet Szvo­ren András, Kmetty Józsefné (fuvola) és Bódiss Miklós (gordonka) játszottak. Bartók Béla születésének centenáriuma közeledik, így méltán szerepelt a műsoron a zeneszerző hegedűre írt duói­ból egy csokorravaló, me­lyet Torják Vilmos és Sándor László adott elő nagyon han­gulatosan. A koncert záró műsorszá­ma kuriózumnak számított, hisz’ a hárfa újdonság a vá­ros zenei életében. A zeneis­kola tanáraiból álló vonós­négyes: Torják Vilmos, Sán­dor László (hegedű), Virág László (brácsa), Farkas Er­zsébet (cselló), valamint dr. Bélyei Lajosné (hárfa) M. S. Rousseau egy régi francia karácsonyi dalra írt Variati­ons Patorale című művét ját­szotta nagy közönségsiker­rel, igazi karácsonyi hangu­latot teremtve a közelgő ün­nepek előtt. összegezve a hangversenyt, nagyszerű muzsikával kö­szöntötték a zeneiskola taná­rai az évfordulót, játékukkal igazi ünnepet varázsoltak a szép számú közönség számá­ra KÜRTNÉGYES BÉCSBÖL Az osztrák—magyar kultu­rális kapcsolatok keretében a Gamerit Consort és a Flie- der-trió vendégszereplése után ma esete 6 órakor a bé­csi kürtnégyes hangversenye következik a salgótarjáni ze­neiskola hangversenytermé­ben. Az együttes műsorán fő­leg klasszikus és romantikus művek, Haydn, Mozart, Bruckner, Smetana, Richard Strauss művei szerepelnek, de ízelítőt adnak az 1500-as évektől napjainkig tartó fél évezred jellegzetes vadász­muzsikájából is. Nem vélet­len, hogy a kürtnek ezt a fajtáját vadászkürtnek ne­vezik, hisz’ e hangszer előd­je a korabeli vadászatok, a vadászatokkal kapcsolatos ünnepi aktusok során nagyon fontos szerepet kapott. Mai zenekari pozíciója csak a ké­sőbbi évtizedek, évszázadok során fejlődött tökéletesített formává. V. L. Steven McQueen halálhírével közel azonos időben mutatták be ismét, egyik legismertebb filmjét, a Franklin J. Schaff­ner rendezte PILLANGÖ-t. A film Henry Charriere nálunk is megjelent önéletrajzi regé­nyéből készült. Az a heorikus küzdelem a szabadságért, a szabadulásért, ami a regény­ben nyers megfogalmazásban került az olvasó elé, sajnos elvesztette drámai hőfokát a film színes képeskönyvében. (Szomorú aktualitás, hogy a salgótarjáni íilmmúzeumi so­rozat keretében november 28- án bemutatott HELP! című zenés angol film, — mely a Beatles együttes főszereplésé­vel készült — néhány nap múltán szintén egy halálhír, John Lennon tragikus halá­lának a híre tette egy pálya- szakasz dokumentumává.) A krimik és kalandfilmek közül némileg kiemelkedett Arthur Hill rendező „mozija”, a SZÁGULDÁS GYILKOSSÁ­GOKKAL. Az Ezüst Csík Ex­press jobb sorsra érdemes uta­sa többször is kénytelen meg­válni a szerelvénytől, hogy végül is neg.vedmagával érkez­zen meg a végállomásra. Az utazás általában hálás kerete a bűnügyi filmeknek, de eb­be a filmjében a rendező va- . lóban ötödik sebességre kap­csolt, és a cselekmény szá­guldó tempóját helyenként szi- porkázóan szellemes epizódok­kal toldotta meg. Ausztráliából ritkán jut el filmalkotás Magyarországra. Donald Crombie műve nem épp vonzó képet rajzol a tá­voli kontinensről. A CADDIE címszereplője egyszerű mun­káslány, sorsát jó néhány nyu­gat-európai film is megörökí­tette már. Külföldi sikerei hallatán el­bizonytalanodtak a hazai kri­tikusok Mészáros Márta film­jeinek megítélésében. Leg újabb — francia—magyar kooprodukcióban készült __ a lkotását, az ÖRÖKSÉG-et már úgy reklámozták a hazai mozikban, hogy „Nagy siker Párizsban”. Ami igaz, igaz. Párizsban sok minden lehet siker. Példának okáért a „Lo ve Story” is az volt, melyet nálunk be sem mutattak. Pe­dig az valamivel jobb volt, mert legalább nem akart mű­vészfilmnek látszani... Mo- nori Lili valóban kiváló ala­kítása azonban megér egy mo­zijegyet így télvíz idején. Katasztrófafilrpnek álcázott modern giccs volt a novembé- .ri havazások idején vetített LAVINA című kanadai pro­dukció. Bemutatása után érez­hetően meggyorsult a hóelta­karítás a városokban. Jólle­het nálunk nem kell tartani lavinaveszélytől. Életünkben oersze felgyülemlhet annyi te­her, amely alatt összeomlunk. De ezt csak mellékesen jegyezzük meg. A film ezt a szimbólum­lehetőséget végül kihagyta. — pintér — Á televízióból jelentjük Kortársunk M Iván Az író ül az írógép előtt; megy az utcán; dedikál a könyvsátorban; beszélget a kamera előtt; s látható ked­venc törzshelyén, mely egy­úttal munkahely is, a Különle­ges cukrászdában, ahol cetli­jeit rendezgeti... Az író, kinek villámportré­ját felrajzolja a kamera, Mán­dy Iván. így kezdődik Gaál Albert rendező forgatókönyve szerint a „Kortársunk Mándy Iván” című tévéjáték, amely min­den valószínűség szerint a Nyitott könyv sorozatot hi­vatott helyettesíteni. A tele­vízió 1-es stúdiójában már forgatják a legújabb Mándy- regényből készülő „kortársbe- mutatót”. — Ha röviden akarom jel­lemezni magamat, azt kell mondanom: én vagyok az a magyar író, aki élete végéig sem tudja megszokni azt az egyszerű és hétköznapi tényt, hogy van egy apja és egy any­ja... — mondja Mándy Iván a kamera előtt Nemeskürty Istvánnak, legújabb könyve, a „Mi van öreg”-nek a forgatá­sa előtt. Az író ezt a kötetét tíz év­vel ezelptt tervezte, azzal a szándékkal, hogy ismét apjá­ról ír majd. ígéretét beváltot­ta, a könyv megjelent, és most képernyőn is megelevenednek a figurái, legfőképpen az apa és fia. A fiú, azaz Zsámboky, Bá­lint András. — Zsámboky a szerző szin­te valamennyi írásában visz- szatérő figura, — mondja Bá­lint András. — Olyan, aki nyilvánvalón magát az írót személyesíti meg, saját életét, történeteit írja bele. — Játszott már Mándy-fi- gurát? __ Igen, nem ez az első ta­lálkozásom Mándy Iván hő­seivel. Szeretem az írásait, fantasztikus humort fedezek fel bennük. — Ebben a könyvében, a Mi van öreg-ben is apjáról ír... — Igen. A könyv hőse, Zsámboky együtt él apjával és bár kötődik hozzá, szereti őt, mégsem bírja elviselni a már nem mindig beszámítható, be­teg szülőjét, kórházba küldi. Szereti, felnéz rá, rajong érte, de mind e közben ott lappang gyűlölete is. Kettős, ellent­mondásos kapcsolat ez, amely­ben ki lehet fáradni idegileg. Apa és fiú viszonya! Sokunk­nak lehet ilyen apja, vagy ehhez hasonlatos. Amikor az ember a saját tulajdon szülő­jét akarja legyőzni egyenlőt­lennek ígérkező küzdelem­ben. .. A színészt elszólítják. Foly­tatják a felvételt. Újra felvil­lannak a kamerák apró, vörös lámpái. A színhely egy beteg­szoba. Az ajtón belépő látoga­tók és a fiú előtt különös kép tárul fel. Az apa (Till Attila) pizsamában áll fent az ablak párkányán és a mélybe néz majdnem szomorú tűnődéssel. — Korábban kellett vol­na. .. most már annyian »jár­kálnak odalent, — motyogja inkább csak magának, majd a fiához fordul — Kimerültél öreg? Nagyon kimerültél? sz. b. A téli könyvvásár ez év­ben harmadszor az országos gyermekkönyvhét eseményei­vel, rendezvényeivel kezdő­dött december 1-én. A gyere­kek megörvendeztetésénél a könyvet sem illő kifelejteni, hisz’ maradandóbb sok más, könnyen tönkretehető játék­nál. A legkisebbeknek a ké­peskönyvek közül válogatha­tunk, az óvodás korúak szíve­sen hallgatják a verseket és a meséket. Kormos István XX. századi líránk egyik nagy alakja, az­zal a nemzedékkel robbant — illetve az ő szerény módján érkezett — be a magyar iro­dalomba, amellyel Juhász Fe­renc, Nagy László. Számos nagy sikerű verseskötete mel­lett, a gyerekeknek is alko­tott egy alakot, egy irodalmi figurát, mely gyermekirodal­munk nélkülözhetetlen ré­sze lett: Vackort, ezt a „lom­pos, loncsos és bozontos pi­szén pisze kölyökmackót”. E kedves figurával járhatjuk végig Budapest utcáit, élhet­jük végig kalandjait a Tél­apónál, a Málna utca 27-ben és a városligeti műjégen. Ke­rek kis történet áll össze Vac­kor kalandjaiból a szüleitől való távozástól visszatéréséig. A versek csengő zenéje, tré­fás rímei, pattogó ritmusa fe­lejthetetlen emléke lesz az ol­vasó vagy hallgató gyerekek­nek. Az ízléses szép kötetet Reich Károly rendkívül ked­ves, realista ábrázolásmódú rajzai illusztrálják. A Móra Kiadó még egy Kormos-kötet­tel kedveskedik a gyerekek­nek, Ejhaj, csibekas! címen verses meséit gyűjtötte egybe T. Aszódi Éva. Olvashatunk ebben a kevély kiskakasról, a nyulacska csengőjéről, a het- venkedő sünről (a gyerekek egyik nagy kedvencéről), a kártyázó egerekről, kacor ki­rályról és még sok érdekes dologról, állatról. Nem hosszú verses poémákat írt Kormos István, hanem érdekfeszítő Ül KÖNYVEK történeteket, tele humánum­mal és humorral, olyanokat, melyeknek tanulsága nem di­daktikus, „szájbarágós”, 'ha­nem mélyen gyökerező és ép­pen ezért elgondolkodtató. E kötetet Réber László illusztrál­ta sajátosan ironikus stílusá­ban. A Móra egészen kivételes vállalkozását tarthatja kezé­ben az olvasó az ez évi gyer- mekkönyvhéten. Cigány böl­csődal címmel cigány költők verseit gyűjtötte egybe Szegő László. A gyerekeknek szóló verseket Szegő a hazánkban élő és bulgáriai, csehszlová­kiai, szovjetunióbeli cigány költők verseiből válogatta. Melyik gyerek ne emlékez­nék a tv képernyőjéről Ré- musz bácsira, az öreg néger­re, aki esténként egyszerű és vidám történeteket mesél az amerikai kisfiúnak? Rövidek ezek a mesék, hiszen hamaro­san aludni kell, de mulatsá­gosak, hogy vidámak és szé­pek legyenek az álmok. Min­den történet főhőse egy kis nyuszi aki bátor, furfangos, gyors és tettrekész, és tűzön­vízen keresztül megsegíti baj­ba jutott barátait. Lóvá teszi a rókát, megtáncoltatja • a héját, megrémíti a gonosz far­kast. és mindig győzedelmes­kedik. A kötet szerzőként Vá- zsonyi Endrét tünteti fel, aki alkotó módon használta fel J. Chandler Harris amerikai etnográfus néger népmese­gyűjteményeit. Az illusztrátor Reich Károly. A Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástechnológia! Szakközépiskola salgótarjáni tanműhelyében a diákok a környező üzemeknek bérmunkákat végeznek. Képünkön An­gyal Sándor negyedik C osztályos tanuló ferdefogazású fogaskereket készít. NÚGRÁD — 1980. december 13., szombat Á statisztika egzakt tudo­mány. Húsz emberről, akik közül tíznek csak egy szeme van, a többinek meg kettő, megállapítja, hogy átlagosan másfél szemük van fejenként. Szerintem ez nem helyes, mert nem kellene elvenni fél szemét azoknak a szerencsét­leneknek, akik jól megvoltak kettővel, hogy odaadják má­soknak, akik egyébként sem­mihez sem foghatnak egy fél szemmel, és az ajándékozók sem tudják maradék fél sze­müket használni. Érthetetlen tékozlása ez a szemeknek. A szemem ugyan még meg­van. de egy statisztikai cikk olvasása közben olyan sok pontatlanságot találtam a ro­vásomra. hogy rágalmazás] pert indíthatnék a Statisztikai Hivatal ellen. Az újságoknak egyébként megvan az a rossz szokásuk, hogy túlságosan gyakran közölnek ilyen cikke­ket. Lássuk csak, én mint átla­gos olasz, eev méter hatvan­három centire nőttem. Csak 1990 köröl remélhetném, hogy elérem az egy hatvanhatot, Nohát a Statisztikai Hivatal Antonio Amurri: A statisztika nem is tévedhetne nagyob­bat! Pontosan egy méter nyolcvannyolc centi magas vagyok, és hajlandó lennék tanúk előtt is megméredzked- ni. ' De ez még nem elég. A Statisztikai Hivatal szerint nekem átlagosan sötétbarna hajam van. Noshát minden barátom bizonyíthatja. hogy bár nem vagyok egy nagy szépség, de ha valami mégis szép rajtam, az éppen vilá­gosszőke hajam. Van még más is: mivel túl­vagyok a negyvenen. két egész egytized gyermekem le­het. Altkor vajon a statiszti­ka szerint harmadik és ne­gyedik gyermekem, Roberta lányom kilencven százalékban és Lorenzo fiam száz száza­lékban kinek a gyermekei? Talán a feleségem hűségét akarják kétségbe vonni? Egyébként is, hogy lehetne csak kilencven százalékban részt venni egy gyermek nem­zésében, és meghagyni a ma­radék tízet, a konkurenciá­nak ? A cikk ezek után díjtala­nul felvilágosít az életmó­domról. A statisztika szerint 1,05 liter bort iszom napon­ta. és 10,3 cigarettát szívok el, tehát egy fél dobozt és egy csikket. Azonkívül, hogy szív­jon csikket a Statisztikai Hi­vatal elnöke, én soha életem­ben nem ittam bort. a do­hányzásról pedig pontosan három éve leszoktam. Az pe­dig micsoda képtelen állítás, hogy a háztartásomban há­romnegyed frizsider, egytized mosógép és harminckét szá­zad porszívó van? Talán ki­közösítettek vagyunk? Mit csináljunk az egytized mosó­géppel? Mossunk benne zseb­kendőt? Még egy idegesítő dolog: a rám jutó 2,1 gyerek a köte­lező iskola befejezése után két részre szakad. Egy egész kilenctized részük folytatja a tanulást, a maradék kétti­zed dolgozni megy. Borzasztó! Hányingerem lesz, ha csak el­képzelem gyermekeim ilyen szétbontását. Amikor azt ol­vasom, hogy 1.9 folytatja ta­nulmányait, szinte látom, hogy reggel, amikor a gyer­mekeim a gimnáziumba in­dulnak. Valentina még egy­ben van, de Franco otthon hagyja a lábát. A legnagyobb hazugság, a tudatos félrevezetés példája azonban akkor tűnik a sze­münkbe, amikor a Statisztikai Hivatal megállapítja, hogy nulla egész harminchétszá­zad háztartási alkalmazott áll a rendelkezésemre. Bár len­ne Ö>37 bejárónőnk, aki el­végezné a mosogatás 0,37-át. megfőzne 0,37 ebédet, kitaka­rítaná a lakás 0,37 részét, és így a feleségem 0,37-dal keve­sebbet morogna. Azonban, ha ez a 0,37 jár nekünk, akkor hivatalos kérelemmel fordu­lunk a Statisztikai Hivatalhoz? hogy utalják ki! Fordította: Csont vári Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom