Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

/ Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Faluvégi Lajos miniszterelnök­helyettesnek, az Országos Terv­hivatal elnökének beszámoló­ját az 1981—1985. évi nép- gazdasági terveket egyeztető magyar—szovjet tárgyalások befejezéséről. A kormány ugyancsak elfogadta Aczél György miniszterelnök-helyet­tes beszámolóját a magyar— szovjet kormányközi kultu­rális együttműködési bizottság üléséről. A kormány a VI. ötéves tervtörvény, valamint a jövő évi költségvetés végrehajtását szolgáló határozatokat fogadott el. Jóváhagyta a népgazdaság 1981. évi tervét, s az annak megvalósítását segítő hitel- politikai irányelveket, hitel­kereteket. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a VI. öt­éves terv energiagazdálkodási programját. A következő idő­szakban a népgazdaság vala­mennyi ágazatában a kiemelt feladatok között szerepel az energiatakarékos termelési szerkezet kialakításának gyor­sítása, a termelés energiaigé­nyének csökkentése és az import tüzelőanyagok helyet­tesítési lehetőségeinek feltárá­sa. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a gyógyszer-, a nö­vényvédőszer- és intermedier- (alapanyag-) gyártás központi fejlesztési programját. A kö­vetkező tíz évre szóló program megvalósításának célja: nö­velni a gyógyszeripar és a növényvédőszer-gyártás világ­piaci versenyképességét, bőví­teni a két gyártási ág alap­anyagbázisát. A Minisztertanács határozat­ban szabályozta az ipari mi­niszter feladatait és hatáskö­rét, módosította az Országos Anyag- és Arhivatal feladat­körét és rendeletet alkotott a Magyar Kereskedelmi Kamara tevékenységének korszerűsíté­sére. A kormány módosította a társadalombiztosítási törvény végrehajtására kiadott 1975. évi rendeletét. 1981-től kezdő­dően — 1990 végéig megfelelő átmenetet biztosítva — válto­zik az öregségi nyugdíjhoz' szükséges minimális szolgálati idő és a nyugdíjalapba be­számítható jutalom mértéke. A nem fizikai munkakörökben megszűnik az úgynevezett to- vábbdolgozásra ösztönző évi háromszázalékos nyugdíjpót­lék. Egyetértett azzal, hogy a munkaügyi miniszter 1981. ja­nuár t-i hatállyal módosítsa a bértarifarendszert. A Minisztertanács elhatároz­ta, hogy 1980. december 31 -i hatállyal megszünteti az Út­építő Trösztöt. A 14 újonnan alakuló vállalat felügyeletét a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium látja el. A kormány módosította az államigazgatási és igazságszol­gáltatási dolgozók munkavi­szonyának egyes kérdéseiről szóló rendeletét. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, vala­mint a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság 1981. I. félévi munkatervét. (MTI) .(Okos", új űrhajó 00 Űrhajósok kitüntetése Leány id Brezsnyev az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke magas ktüntetéseket nyújtott át szerdán a Kremlben a Szo­juz—T—3 űrhajósainak. A november 27. és december 10. között végrehajtott űruta­zás résztvevői közül Leonyid Kizim parancsnokot és Gen- nagyij Sztrekalov kutatóűr­hajóst a Szovjetunió Hőse címmel, Lenin-renddel és az aranycsillaggal, Oleg Maka­rov fedézeti mérnököt pedig — aki ez alkalommal ne­gyedszer járt a világűrben, s korábban már két ízben megkapta a Szovjetunió Hő­se címet — Lenin-renddel tüntette ki. A kitüntetések átnyújtása- kor mondott beszédében Le­onyid Brezsnyev a szovjet űrkutatás szempontjából nagy jelentőségűnek minő­sítette az 1980-as évet, hi­szen — mint megjegyezte — ebben az évben hatodszor nyújthatja át a legmagasabb kitüntetéseket szovjet űrha­jósoknak. Kizim. Makarov és Sztrekalov útját méltatva hangsúlyozta az űrhajósok bátorságát és nagy tudását, köszönetét mondott a nehéz feladat végrehajtásáért. Rá­mutatott: az expedíció sike­re azt mutatja, hogy a Szo­juz—T-vel a szakemberek kidolgozták azt a megbízható és „okos” új űrhajót, amely felválthatja a jövőben a már hosszú évek óta használt Szó j uz-űrhaj ókat. Az űrhajósok rövid beszéd­ben köszönték meg a kitün­tetéseket. A világ talán legismertebb fotókiállításának az emlékét idézzük fel. Földünk 68 országá­ban készített, mintegy kétmillió felvételből állították össze azt az 503 képből álló gyűj­teményt, mely 1955 óta bejárta szinte az egész földet. A kiállítás címe: „The Family of Man”, Az Emberiség Családja. Caesartól Helsinkiig Évezredes út a 279. békéhez Janus, a kétarcú isten temp­lomának kapuját bezárták és ismét béke honolt az ókori Rómában. Olykor ugyan meg­esett mint Karthágóval, hogy lerombolták és felszántották, de többnyire Caesar eszméje győzött: „Addig kell békét kötni, amíg mindkét fél bí­zik magában”. „ISTENBÉKÉJE” Eleinte a középkorban sem volt másként. Főleg, amíg lőjárásnyira, szomszédok ha­dakoztak egymással. „Isten­békéje” — így hívták a há­ború szünetét, amíg a kato­nák néhány napra haza-haza járhattak szántani vetni, arat­ni. Azután a népvándorlás, a tucatnyi keresztes háború, a tatárjárás megismertette Eu­rópával a kor totális hábo­rúját. Akkortájt már több­nyire a megszállt föld ki­rablásával; lakóinak leölésé­vel teremtettek békét. A dip­lomácia inkább egy-egy csel­re szorítkozott, mint Batu kánnál, amikor a magyar ki­rályi pecséttel előcsalogatta az elbújt lakosságot, learat- tatta velük a gabonát, s csak utána mészároltatta le őket, megteremtvén a tatárok bé­kéjét. Ám a végső béke vé­gül ismét egyszerűen jött el. A tatárhorda, belső trónvi­szály miatt, hazakotródott. Az európai országok urai azonban mind gyakrabban ug­rottak egymásnak. Ha igaz a szám, amelyet egy angol tör­ténész állít, az újkorban és Európában — egész ponto­san: 1450-től 1930-ig — tizen­egy ország 278 háborúban vett részt. Nőttön nőtt a tűz­erő. kiterjedtek távlatok, óriás szövetségek születtek, mind nehezebb volt békében 2 NÓGRÁD - 1980. maradni. Hétéves háború, harmincéves háború, vagy ép­penséggel a törökök 513 éves európai hódítása — a pusz­títás lángjai északtól délig •csaptak. Békét már nem két fél képviselőinek, hanem or­szágcsoportoknak kellett köt- niök. KÖZÉP-EURÖPA ÉS KALMÁRRÖF Az országokra kiterjedő há­borúk azonban meglepően hamar meghozták az európai béke gondolatát is. Eltekint­ve az aranyszájú királyok és püspökök vasárnapi szó­virágaitól, 1462-ben már akadt uralkodó, aki átfogó békére, kollektív biztonságra gondolt Podjebrád György cseh király terve volt, hogy egyesüljenek a közép-európai keresztény fejedelmek békében, a török ellen, s hogy ebben az ösz- szefogásban mindenki egyen­lő legyen. „A békeszövet­ség tagjai lemondanak a há­borúkezdés jogáról, vitáikat kizárólag a szövetség oldhat­ja meg, először diplomáciai úton, s csak ha az eredmény­telen, közös fegyveres erővel. A békeszövetség vezetése, amely külső országok között is közvetíthet, öt-öt évenként más-más tagországban székel­jen, s a nemzetek többségi szavazatával döntsön az ügyekben” — ígv hangzott a terv, amely végül csak terv maradt. Két éven át tárgyalt ugyan Podjebrád György Franciaországgal, Burgundiá­val, Lengyelországgal, Ma­gyarországgal, Velencével, de a pápának sikerült tervét el­gáncsolnia. És sok vér folyt még le a folyókon, amíg — a múlt században — megszü­letett az első, általános euró­december 25., csütörtök pai békeszerződés. A táncoló bécsi kongresszus teremtette meg kalmárrőffel Európa új területi és politikai arculatát, a nagyhatalmak rendjét. Száz év telt el és a nagy­hatalmak ismét „kinőtték” Európát. Hiába volt Marx Károly intése, hogy „az er­kölcs és az igazság egyszerű törvényei, amelyeknek a ma­gánemberek közötti viszonyt kormányozniok kellene, a nemzetek közötti érintkezés­nek is legfőbb szabályai le­gyenek” — a helyzet még nem érett meg erre. 1914-ben Európa soha nem látott vér- özönbe süllyedt. A korábbi háborúk áldozatainak számát ezrekben mérték, most meg­jelentek a milliók. CHURCHILL, WILSON, LENIN A kilátástalan helyzetben Winston Churchill ezt mond­ta: „Rég elmúlt a bécsi kong­resszus kora, midőn az arisz­tokraták, a győzteseket és a legyőzötteket képviselő állam­férfiak és diplomaták, előzékeny és udvarias vitákra gyűltek össze, s közös elvek alapján dönhettek politikai rendszerek sorsáról. Napjainkban — mondta Churchill — a veze­tőket fanatizált, forradalmi elvektől föllelkesített népek, százmilliók veszik körül.” Két ember mégis akadt, aki általános béketervvel állt elő. Woodrow Wilson volt az egyik, az USA elnöke, de híres 14 pontjával teljes ku­darcot vallott Amerikai bé­két szeretett volna teremte­ni Európában, s ez nem si­került. Békéié rablóbéke lelt, politikája, személyes sorsa ka­tasztrófába torkollt. A másik béketerv Lenin műve volt. Néhány órával a forradalom győzelme után a szovjetek kongresszusa kihir­dette a békedekrétumot, amely azonnali igazságos, de­mokratikus béketárgyalásra tett javaslatot, amely elítél­te az annexiókat, kinyilvání­totta népek egyenjogúságát, elvetette a rablószerződéseket, s a titkos diplomáciát. REMÉNY VAGY VALÖSÁG? Közel hat évtizednek kel­lett még eltelnie, benne az eddig legvéresebb világhábo­rúval, hogy e dekrétum, leg­alább európai méretben, re­alitássá váljék. Helsinki — 1975 — fogalom immár, öt kontinens reménye. De az utóbbi hónapok, hetek ko­mor híreinek hallatán mégis sokan kételkednek. Azt kér­dik, igaz lehetne, hogy Euró­pában a háború örökre a múlté? A tét természetesen óriási, de a lehetőség is páratlan. Tény, hogy a 280 európai há­borút már aligha venné lajst­romba bárki, viszont az is tény, hogy vén kontinensünk példátlanul jó helyzetben van. Európa országai között eddig minden béke a győztesek és a legyőzöttek békéje volt. A fogcsikorgatva aláírt okmá­nyon nedves volt a tinta, s a vesztes máris leste: mikor, hol, hogyan vághat vissza? A 279. háború után azon­ban, azon az 1945-ös tava­szon, eddig soha nem volt új helyzet állt elő, amely soha nem látott eredménnyel biz­tat. A két részre szakadt kon­tinens egyik fele sem „győz­tes”, vagy „legyőzött”. Más­más rendszerű, de egyenran­gú felek szerződtek Helsinki­be. az ősi elv alapján, hogy mindkét fél bízik magában, s a közös felelősség világos tudatában, hogy a tét az élet, a tét: közös hazánk — Eu­rópa. A Bartók Béla-emlék- bizottság felhívása A Bartók Béla-emlékbizottság a zeneszerző születésé­nek közelgő 100. évfordulója alkalmából felhívást tett közzé, amely Bartók életútjáira visszatekintve méltatja életművé­nek jelentőségét a modem zene megteremtésében, s az egye­temes haladás szolgálatában. A dokumentum felhívja köz­véleményünket arra, hogy a centenáriumi ünnepségsorozat keretében méltóképpen emlékezzék meg a magyar kultú­rának, s a világ zeneművészetének kimagasló alakjáról. — o o — Bartók Béla születésének 100. évfordulóját készül ünne­pelni hazánk és a nagyvilág. Műveinek sorozatos előadásá­val, tudományos tanácskozásokkal, könyvekkel, írásokkal, képzőművészeti alkotásokkal és még számos módon idézi fel századunk egyik legnagyobb zeneszerzőjének alkotó gé­niuszát, tiszteleg emberi nagysága előtt. 1881. március 25-én született. Első élményeit egy tisz- teletreméltóan puritán és kulturált értelmiségi családi kör­ben kapta, ahol egyaránt otthonos volt a zene nagy klasz- szikus mestereinek tisztelete és a korszak társasági zenei szokásainak szeretete. Ez a környezet oltotta bele az 1848/ 1849 hagyományaiból táplálkozó nemzeti érzést, itt tanulta meg a szigorú felelősséget önmaga és szűkebb-tágabb közös­sége iránt. Szülei nagy gonddal figyelték rendkívüli zenei tehetségének kibontakozását. Édesapjának korai halála után nevelését pedagógus édesanyja irányította. Gondoskodása tette, hogy az ifjú Bartók serdülő korát, felső gimnáziumi éveit Pozsony eleven zenei légkörében tölthette. Tudását, műveltségét ottani rendszeres tanulmányai és élményei ala­pozták meg, majd a budapesti Zeneakadémián töltött ta­nulóévei egészítették ki, formálták tovább. Ebben az idő­ben részint a Liszt, Wagner és Richard Strauss zenéjével való alapos ismerkedés, részint a málleneumi évek hazafi- ságának függetlenségi hullámai érlelték meg azt az elha­tározását, hogy a közkeletű magyaros műzenéből megterem­ti a kora európai mértékéhez illő nemzeti zenestílust. A paraszti népzene a maga hagyományérlelte sajátos szépségével a kifejezés addig ismeretlen, új lehetőségeit kí­nálta a zeneszerzőnek. A parasztság zenéje szükségképp ha­marosan magát a parasztságot, a népet, annak életét, sorsát, jelentette számára. • A szomszédos népek, a szlovákok, a románok népzené­jével ismerkedve értette meg az együtt élő népek történel­mi sorsközösségét, egymásrautaltságát, elmélyülő patriotiz­musa mind tudatosabban forrt egybe internacionalista meg­győződésével. A század első évtizedében már Ady nemzedékének prog­resszív szellemi fegyverzetével áll előttünk Bartók Béla. Megújult világképének első nagy szintéziseit alkotja kama­razenéjében, zenekari és színpadi műveiben. Közéleti, poli­tikai tájékozódása egyre szorosabban kapcsolódik népzene- kutató munkájához. Ebből szövögeti a barátság szálait szomszédainkkal. Az első világháború éveiben már haladó értelmiségünk háborúellenes frontjához tartozik, s az 1918/1919-es forradalmak idején művelődéspolitikánk irá­nyításában is részt vesz: a Tanácsköztársaság hónapjaiban Kodállyal és Dohnányival együtt tagja annak a direktóri­umnak, amely Lukács György népbiztossága alatt Remit* Béla szervező részvételével irányítja a zenei ügyeket. Az ellenforradalmi Magyarország idegen, ellenséges vi­lág volt Bartók Béla számára. Tevékenysége mind inkább korábbi népzenei gyűjtéseinek tudományos feldolgozására, kiadására szorítkozott. Ezekben az években vetette meg alap­ját népzenénk nagy gyűjteményének a Magyar Tudomá­nyos Akadémián. Ahogyan művészi és közéleti belső emigrációja mind szűkebbre zárta itthoni pályájának körét, úgy nyílt előtte mind szélesebbre a világ határainkon kívül. Az első világ­háború után bontakozott ki nemzetközi méretekben zene­szerzői és zongoraművészi pályafutása. Megismerte öt és zenéjét Európa, majd az Egyesült Államok közönsége, ze- zevilága, s ő is megismerte a világ nagy muzsikusainak egy­idejű törekvéseit. Antifasiszta közéleti tevékenységének is mindinkálbb a nemzetközi fórum lett igazi színtere. Tudományos tanács­kozásokon, kulturális bizottságokban, sajtónyilatkozatokban nem szűnt meg hangját hallatni, mozgósítani az emberisé­get és közvetlenül a magyar népet fenyegető veszedelem el­len. Művészi és személyes megnyilatkozásai a haladó értel­miség legjobbjainak nemzetközi táborába vonták. Alkotásai itthon a munkáskórus-mozgalomhoz eljutottak, egyben a magyar értelmiségi progresszió tevékenységének is egyik fontos erőforrásává váltak. Mint az európai tudomány és művészet annyi más ki­válósága, a terjedő fasizmus és a közeledő háborús esemé­nyek elől 1940-ben ő is az Egyesült Államokba távozott: menteni kívánta az emberiségnek általa, az ő alkotásaiban és személyében is őrzött értékeit, további munkájának le­hetőségét. Ott alkotta meg utolsó nagy műveit, köztük a Concertót zenekarira, a Szonátát szóló hegedűre és a III. zongoraversenyt. Azt remélte, úgy tervezte, hogy a háború után hazatér­het. A visszatérés felszabadult hazájába neki már nem ada­tott meg, mint hozzá hasonló, szerencsésebb másoknak, de művészete és személyes, emberi példája lelkesítőén él né­pünk kultúrájában. Ünnepelje népünk Bartók Béla születésének 100. évfor­dulóját együtt az egész művelt emberiséggel, őhozzá méltó komolysággal, aki annyira elhárított minden hangos, külső- séges magasztalást. Legyen ünneplésünk haladó kulturális hagyományaink és egyetemes zenei művelődésünk közös ün­nepe, úgy, ahogyan a kettő egysége az ő művészetében meg­testesült. Bartók Béla-emlékbizottság Olasz karácsony Zaklatott esztendő végén Zaklatott esztendő végén, politikai bizonytalanság, szüntelen szociális feszültsé­gek közepette ülnek az ola­szok a karácsonyfa alá. A ter- rorizmjjn folytatódik; az or­szág gyászolja a földrengés több mint háromezer áldoza­tát. Közel 200 ezren „ünnepük” a karácsonyt lakókocsiban, vagonokban, konténerekben a dél-olaszországi földrengés sújtotta vidékeken, nem messze a rombadőilt telepü­lésektől, A külföldön dolgozó vendégmunkások közül so­kan, otthon híján, haza >sem tértek már. Pertini államfő leleplező beszéde után megingott a Forani-kormány helyzete, kis híján lemondott a bel­ügyminiszter. Bisaglia ipar­ügy miniszter az „olajbot­rány” kapcsán kényszerült lemondásra. Most az év vé­gén. a többségi pártok veze­tőinek lázas konzultációja közepette próbálják konszo­lidálni a kabinet helyzetét és programot adni az ország­nak az „erkölcsi megújho­dásra”. A társadalmi feszültség forrásai: a 16 százalék körü­li infláció, a kétmillió főt megközelítő munkanélküli­ség és a fokozódó létbizony­talanság. (FIAT-ügy.) Az idén 42 személyt rabol­tak el. közülük 14-en még mindig túszok. A többieket váltságdíj fejében szabadon engedték. Egv 62 éves férfi­ról február óta nem tudnak semmit Feltételezik, hogy megölték. ' /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom