Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

A BÉKE MÉRTÉKEGYSÉGEI

Gyarapodásunk

A legszebb karácsony volt 1944-ben a salgótarjániaknak. A történelemi esemény tanúi pillanatra feledték a háború borzalmait, a hideget, az éhséget. Fájdalomtól eltorzult arcokra kúszott vékony mosoly, megszürkült szemekben csillant fel halvány reménysugár, idegen szóra nehezen álló ajkak gyorsan megtanulták: „szpa- sziva” — köszönöm. Lassan benépesültek sebtében elhagyott otthonok, december végének friss levegőjét a felszabadulás hangjai töltötték' meg.

Azóta szemünk előtt emelkedett fel a város. Épületei ellepték a domboldalakat ma már csupán régi megfakult fotográfiák idézik fel a harminchat esztendővel ezelőtti városképet. Minden habarcsba rakott tégla, daruval helyére illesztett betonelem elültetett és felcseperedett fa, mínium- mal mázolt acélszerkezet az ember kezenyomát őrzi, az alkotást jelképezi.

A múlt és a ma összevetése aligha ébreszt élményeket azokban akik a második világháború fejezeteit történelemkönyvek lapjairól ismerték meg. A város ifjúsága jelenkori tapasztalataiból meríti erejét, acélozza izmait, s amikor nyári táborokban■ vonaton tudakolódnak lakóhelye felől, némi büszkeséggel vágja rá, hogy salgótarjáni. S a másik többnyire csettint igen, ha személyesen nem is, de filmekről. fényképekről ismeri....

Október közepén Moszkvában ifjú művészházaspár látott vendégül. Végigvezettek műtermükön, hangosított diákat vetítettek, folyt a szó a szocialista országok egyre nagyobb teret követelő festőiről, grafikusairól, egymás közötti kapcsolataikról, ök hozták szóba a salgótarjáni nemzetközi művésztelepet, amelynek híre hozzájuk is eljutott. Márciusban, amikor a párizsi hideg eső a Szajna-partról a szerény szálloda halijába kergetett, Michel Gyar- maty a világhírű Folies Bergere revüszinház tulajdonosa, akinek nógrádi kötődései közismertek,

Salgótarjánról beszélt. Személyesen nem látta jó néhány évtizede, de hallott róla, városközpontjának fényképe eljutott Európa e részére is. A város híre így terjed az ország határain túlra.

S viszik hírét a hagyományokkal rendelkező és itt települt üzemek termékei vagonok gyomrában, a többnyelvű prospektusok, a messzire eljutó szakemberek, turisták...

Elszaladt a harminchat esztendő. Ott áll a főtéren az ünnep szimbóluma, a hatalmas karácsonyfa, színesen pislogó lámpáival hívogtva maga köré az ar- rajárókat. S csalogatja az újjászületett Salgótarján' leendő lakóit olyan körülményeket biztosítva, amikről hajdanán, azon az 1944-es karácsonyon, nem volt még oly merész elme, amelyben felvetődött volna.

Pompás létesítmények, csillogó kirakatok, kényelmes munkahelyek, óvodákban játékba feledkezett nebulók, lakótelepi grundo- kon * viháncolók — menynyi mértékegysége lehet a békés, nyugodt alkotó munkának!

M. Sz. Gy.

öntőműnkások (fotó: Kulcsár József)

Tűzhajnalok

Kiterítve már a két és fél

mázsás disznó.

Szép piros bőrét még egyszer végigöntik vedernyi vízzel. s aztán végigszalad hasán a hosszú pengéjű bontókés.

— Szép jószág volt — mondom.

— Az. Minden esztendőben hizlalunk egyet, mert jó az a tudat, hogy van itthon sokáig kolbász, szalonna, füstölt hús. Igaz, főleg az utóbbi időben már sok baj volt vele, mert nem evett, csak szórta szétfe- lé a drága kukoricás moslékot, de megérte tartani.

Pálinkásüveggel jár körbe a gazdasszony. Hajtásnyi szünetre áll csak meg a böllér és kése hegyével mutatja:

— Rég láttam ilyen vastag szalonnát.

— Jó lesz az — mondja a

házigazda.

— A maga kondíciótartó étke?

— Az. Mert az én munkámhoz nem lehet parízer- reggelivel hozzáfogni.

I

Szaporán szólal meg a messze hallatszó kisharang és Szűcs János összecsomagolja a maradék sült hurkát és a féltenyérnyi abárolt szalonnát.

— Korán végeztek a disznóval?

— ., Csak a ■ zsírsütésből marad még ma reggelre. De azt már nélkülem is megcsinálják. Nekem most itt a helyem. Mert tudja, igen közeli már az év vége és mindent meg kell tenni, hogy ne menjen rosszul ez a ZIM-bolt.

Lassan szálló köbként permetez alá a fekete 'homok itt az öntödében, a ZIM régiöreg tarjáni gyárában, ahol tizenkilenc évesen Szűcs János

dolgozni kezdett. Vashordó volt formázó és öntő — hat évig.

— Utána — emlékezik — itthagytam a céget. Elmentem a mizserfai bányához.

— Megunta a kemény munkát?

— Nem! A pénzt keveselltem. Ott a fatelepen dolgoztam, de úgy is legalább egy ezressel vittem haza többet havonta. Az pedig akkoriban igen nagy szó volt.

— És hogy került megint vissza?

— Megcsapott minket is a nagy bányabezárások szele. Megszűnt Mizserfa, és ugyan hová mehettem volna? Itt ismerősök közé jöttem, nem kellett másutt idegenek között kullognom, szokásaikhoz alkalmazkodnom. No meg, szeretem ezt a munkát.

— Lehet ezt szeretni?

(Szűcs János egyetlen műszak alatt néha százharmincnál is többször fordul meg társával a kemence és a formák közötti úton, minden alkalommal ötvenvalahánv kilós, folyékony vastól forró kiskokillát cipelve. Viszik a szikrázó tűzmasszát, amely pörköli a ruhát, s a csupaszon maradt testrészeket, néha maradandó nyomot is hagyva a bőrön, homlokukról szemükbe csorognak az izzadtságpatakok és arcuk fekete maszatossá válik az erőlködéstől Nyolc órán keresztül csak nerceknyi a megállás. És dübörögnek a formázógépek, köhögtető port nyeldekelnek, zihál a tüdő.

— Mondta már, de hányszor, a feleségem is: keressek valamilyen könnyebb munkát magamnak. Elmehetnék dolgozni hozzájuk Nógrádszakál- ra, a kefeüzembe, meg hívnak máshová is. De nem megyek!

— Inkább buszozik mindennap Ludányhalásziból be?

— Inkább! Pedig, higgye el, nagyon nehezek a hajnalok. Tüzesek. Szinte az embernek minden porcikája ég, mert igazából kipihenni magam szinte sosem tudom. Tudja, itthon is sok dolog van a ház körül: a disznó, 'Szárnyasok. Meg szeretek elspekulálgatni a szőlővel, gyümölcsfákkal. Úgyhogy, amikor négy óra előtt fölzörget a vekker, néha kedvem lenne a sarokba vágni. De mondom: ez az én világom már, ez az 'öntöde. Hat évem van még a nyugdíjazásig, s ezt már itten várom ki.

— Négykor kel, négyre ér haza. Legalább megfizetik jól ezeket a tüzes hajnalokat?

— Nyavalyát! Szerintem ezt a munkát, akármennyit adnának is, nem lehetne igazából meghonorálni. Nekem ennyi idő után is csak tizenhét forint húsz az órabérem, és menni, menni kell. Mert hajt a kemence is, hajtanak a teljesítményben dolgozó formázok is Az ostor hegye valahol itt csattan rajtunk. Ha nem szeretném ezt a munkát, pillanatig sem gondolkodtam

„mérföldkövei"

A

kár az MSZMP Köz- Salgótarjáni Ruhagyár ba- tovább differenciálódnak art ponti Bizottsága de- lassagyarmati üzeme — épí- üzemek. Vagyis, csak a min- cemberi üléséről ki- tettünk, több száz millió fo- den tekintetben életképes adott közleményt tanúimé- rint értékű rekonstrukciók gazdaságok gyarapodnak, nyozzuk, akár a megyei párt- valósultak meg. Mindezekkel míg másoknak meg kell elé- bizottság legutóbbi, kibőví- nemcsak a munka- és élet- gedniök a termelési, jövedei- tett ülésén elhangzottakat körülmények változtak elő- mezőségi színvonal tartásával, elemezzük, akár állami éle- nyösen, hanem létrehoztuk a S ha ez sem sikerül, át kell tünk legmagasabb fórumé- magasabb termelési kultúra adni a helyüket a kezdemé- nak, az országgyűlésnek a feltételeit, a munkakultúra nyezőknek, a hatékonyan hatodik ötéves tervről, az eddiginél jóval magasabb fo- gazdálkodóknak. Vagyis 1981 - 1981. évi költségvetésről, a kát. ben' folytatjuk az elmúlt évek

tanácsok 1981—85. évi pénz- öt év alatt 7500 család köl- gazdaságpolitikáját. Nem la- ügyi tervéről szóló törvény- tözik új otthonba, és az új zítjuk a követelményeket, ha- javaslatok előterjesztését, a lakások több mint felében nem úgy növeljük a minősé- benne foglaltakat, az ezt ki- vezetékes víz van. A taná- gi követelményrendszert, hogy váltó vitát, majd a törvé- csők munkája és a társadal- a fokozódó kiviteli kötele- nyekból adódó újabb felada- mi összefogás eredményeként zettségünknek eleget tegyünk, tokát nézzük, visszatekintve — a terv céljait túlteljesítve ugyanakkor választékosán kiás előrenézve, jóleső érzéssel — 1400 új óvodai hely és elégítsük a belső szükséglemondhatjuk: tiszteletre mél- 105 általános iskolai tante- tét. Fennmarad a régi, jólbe- tó, eredményekben gazdag öt rém épül fel. Olyan látva- vált rend, mely' szerint min- évet hagytunk magunk mö- nyos és jelentős létesítmé- den jövedelem mögött kifo-' gött. nyekkel lettünk gazdagabbak, gástalanul elvégzett munkáBebizonyítottuk hogy a mint a számviteli főiskola, a nak és szilárd árufedezetnek számunkra tartósán kedvezőt- szakmunkásképző intézet; a kell lenni. Ez csak akkor vá- lenné vált külső körűimé- különleges építészeti megöl- lik valósággá, ha megyénk-' nyék között ha némileg kés- dast tükröző Nógrádi Sándor ben is a hatékony, gazdasá- lekedve is több-kevesebb si- Múzeum, a fiatalokat befoga- gos termelést előnyök, a nem kerrel de alkalmazkodni pró- dó közép- és főiskolai kollé- gazdaságost pedig hátrányok háltunk a világban jelentkező §ium> a megyén kívül is egy- kísérik. Minderre azért kell új igényekhez. Ez egyben jel- re ismertebbé váló sportcsar- különös gonddal ügyelnünk, zi, hogy gazdaságunk képes nok- A magunk javára és mert megyénk termelő, gaz- dinamikusan fejlődni. Nem szolgálatába állítottuk a bő- dálkodó egységeinek idei, tér ki a világ kihívása elől. viilő szolgáltató és kereske- várható nyereségét vizsgálva Hailandó vele szembenézniés delmi hálózatot; az új üzlete- megállapíthatjuk, hogy a ki- igS a meS”! két, áruházakat és a salgótar- emelt ipari üzemek többsé- jelenleg is gyorsan változó íáni vásárcsarnokot. Gyara- gének nyeresége 30—40 szá- követelményekhez. Ugyan- P°dásunk megannyi „mér- zalékkal kevesebb lesz az el- akkor megőrizzük azokat a földkövei múlt övinél,

vívmányokat, melyeket elér- A záruló tervciklusban Eddig elért vívmányaink tünk: a létbiztonságot, az minden értelmesen élő, jó be- megtartása, a külföldi piaingyenes egészségügyi ellá- osztással rendelkező család- c°kon való helytállás paran- tást, az oktatáshoz, művelő- ban az egyéni gyarapodás csoloan megköveteli a haté- déshez való jobb anyagi fel- számtalan jelével — új búto- konv termékszerkezet, vámtételeket, a nemzetközileg is rok, háztartási gépek, több a™! olyan gondolkodási és elismert nyugdíjrendszerűn- helyütt gépkocsi stb. — ta- cselekvési módszer kialakítókét, a húsz év áíatt több mint látkozhatunk. Tehát volt ér- *, , amely jelentősen hozzá- kétszeresére nőtt reáljövedel- telme az igyekezetnek, a szór- larul a nyereség növeléséhez, met, a kellő ütemű lakásépít- galomnak, az egyéni és a a ™uoka- és életkörülmé- kezést, az automotnlizáciét, a közös erőfeszítéseknek, az al- nyek fokozatos javításához, külföldi utak lehetőségét, 'a kötő munkának. A megyei tanács gazdasági

törvényességet, a közbizton- Az elmúlt hónapok fontos szervező munkájában a jövő- ságot, az emberek nyugalmát, tapasztalata, hogy a különbö- ben is kiemelt szerepet szán Mindazt, amit két kezünkkel ző pártszervek, alapszerveze- az életkörülmények javításá- és alkotó szellemünkkel, szór- tek, állami szervek, tömeg- nak, az elért életszínvonal galmunkkal felhalmoztunk az szervezetek és tömegmozgal- megtartásának. A hatodik ötországban, illetve megyénk- mak vezetőinek, aktivistáinak éves tervben — az átvett

ben.- hathatós .. közreműködésével, Pénzeszközöket is figyelembe

Mert az elmondottak reánk változó hatékonysággal ugyan, veve_ — kétmilliárd 776 miiig érvényesek. Nincs abban de megyénk minden üzemé- “9 /orin töt köl hetünk beru- semmi túlzás, amikor úgy ben, vállalatánál, gyárában, hazasokra. Ez folyó áron szá- fogalmazunk: minden tekin- telephelyén tevékenykedő m"Va 6 százalékkal több, tetben a leggazdagabb öt kollektívával lényegében si- mint az ötödik ötéves terv esztendőt hagytuk magunk került megértetni a közgaz- varható teljesítése, mögött. Milliárdokat érő új dasági szabályozó és árrend- Továbbra is fontos feladat gyárakat — Romhány III, szer változásából adódó új, a lakásellátás javítása. Ilyen Zagyva III, Ipoly Bútorgyár, megnövekedett feladatokat, célokra és személyi szolgálta- SKU kisterenyei gyáregysége, Hogy jobban, igényesebben tósokra az anyagi lehetőségek

kell dolgozni, s a végzett több mint egyharmadát for- munkához kell igazítani az dítják. De nem kevés pénzt anyagi és erkölcsi elismerést szánnak az egészséges ivóvíz, Ma már egyre többen ve- az egészségügyi hálózat to- szik tudomásul, érzik saját vábbfejlesztésére, a kultúra, bőrükön, hogy csak az gya- a művelődés lehetőségeinek rapodik, halad előre, aki ké- szélesítésére. Am bárhogy is pes és meg akar felelni a számoljuk, a meglevő gondok nagyobb követelményeknek, megoldásához az említett Azok a közösségek teszik pénz kevés. A gondokat to- eredményesen a dolgukat, ahol vább lehet enyhíteni a la- nem idegenkednek az újtól, kosság társadalmi munkájá- Ahol a kezdeményezés tisz- val, miként eddig js tettük, teletet parancsoló erénynek Az elmúlt öt évben a lakosszámit, s a gondolkodva cse- ság társadalmi munkájának lekvés, a tenniakarás a hír- értéke elérte a 144 millió főnév, az elismerés megalapo- rintot. zó ja. Ahol a késlekedés megfelelő elutasításban részesül, A z. előbbiek is tanúsít- ahol hamar megtalálják a /A íak’ a korábbinál dolgozók és vezetők egymást valamelyest szerésegítő kezét nyebb keretek között, de fejlődésünk folyamatos lesz Ez

M

indezek még nem vál- azért is értékes számunkra, tak általános gyakor- mert gazdaságunk jelenleg lattá megyénk terme- nehéz helyzetben*' van. Ha lő és gazdálkodó egységeiben, versenyben akarunk marad- Jórészt ennek tulajdonítható, ni, ha az előbb említett élet- hogy közülük néhány csak és munkakörülményeket ja- lassan reagál a környezet vítani kívánjuk, akkor sem változásaira, a termékszerke- mai önmagunkhoz, sem a házét korszerűsítésére. Nem zal átlaghoz nem viszonyít- mándenütt javult kellően a hatunk. A nemzetközi köve- termelés szervezettsége, több telményekhez kell magunkat területen indokolatlanul soka mérni! Amit mostanában ten- túlóra, jelentős kihasználat- nünk kell, azt az élet kény- lan tartalékok vannak a ko- szeriti ránk. Versenyképessé- operációs kapcsolatok bővité- günk, gazdasági helyzetünk, sében. Egyes mezőgazdasági jelenünk és jövőnk alakulá- üzemek indokolatlanul ala- sa függ attól, milyen éssze- csony terméseredményeket rűen gazdálkodunk, gondol- értek el. Eléggé hiányos még kódunk, cselekszünk milyen a közúti személyi munkás- hamar .válik általános köve- szállítás. Várakozás és bi- telménnyé Nógrád minden zonytalanság jellemezte né- gyárában, üzemében a magahány helyen a bérek teljesít- sabb követelményekhez való mény szerinti differenciálását, igazodás. A mostani időszak a mozgóbérek felhasználását, mindenkitől, aki biztonságo- Másutt túlságosan is óvato- san akar élni, kifogástalan sak voltak, amikor a követ- munkát, szorgalmat igényel, kező év, évek fejlesztését ké- melynek ellenében létbizton- szítették elő. ságra. egyéni boldogulásra,

Miért veszélyesek az előb- további kulturálódásra, sok- bi jelenségek? Mert a jövő- irányú társadalmi gondosko- ben még inkább mint eddig, dásra számíthat.

NÓGRÁD — 1980. december 25., csütörtök 3

volna az itthagyásán. Sokan járnak ide húsz meg harminc éve. Pedig ők is mehetnének máshová... S mégsem. Én is így vagyok vele.

— Es — mutatok a kemence száján át ki patakzó vaspatakra — sohasem fél?

— Dehogynem! Veszélyes munka. Elég egy óvatlan lépés, s már hiába a bőrcsizma meg a védőfelszerelés. A legjobban viszont attól rettegünk, hogy felrobban valamelyik formaszekrény. Mert akkor aztán megvan a nagy baj.

— Történt már ilyen?

— Velem még nem. És remélem, a hat év alatt már nem is.

Veszem észre: idegesen gyű- rögeti már a zsírpapírba csomagolt reggelimaradékot. Me- hetnékje van, mert a csapóié? kezdetét jelző kisharang újólag megkondul.

— Már megbocsásson — feszeng.

— Ennyire kívánja a munkát?

— Rend a lelke mindennek. Sohasem lógtam ki a sorból. Az mások asztala. Az enyém a rend és a becsület. Én jó folyamban úszók.

— Miként az Ipoly halai?

Felnevet:

— Látom, pletykáltak már rólam, hogy szeretek horgászni . De én tisztább vizekben vagyok. Most telepítettünk egy csomó halat, de a szennyeződéstől sorra kidög- lönek. Sok helyen nem értékelik az erőfeszítéseket.

Kemény markában megint zizeg a zsírpapír, s én tudom, hogy egyetlen perccel sem szabad tovább tartóztatnom.

Az előttük levő pár már a formaszekrénysor felé tart, ütemes léptüktől himbálódzó „vascsomagjukkal...”

Karácsony György