Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

A búcsú véglegesnek tűnik Az STC kispadján volt ok az Izgalomra. A felvétel ez év március 22-én, az STC—ZTE (1—0) találkozón készült, s a kép jobb oldalán dr. Varga László Debrecenben, mint mond­ják, még nyugodt volt a mér­kőzés előtt. A bomba hétfőn robbant, Dunaújvárosban. Dr. Varga László, a Kohász­labdarúgók vezető edzője fel­bontotta szerződését, hazajött Pestre, Zuglóba, a Czobor ut­cába. Presszó, kopott székekkel, vendégek nélkül. Ketten va­gyunk, s miután a találkozó­ra igent mondott a 37 éves sportember, éltünk a lehető­séggel. Mintha ideges lenne dr. Varga László. Még le sem ültünk, még el sem hang­zott az első kérdés, már ci­garettát vesz elő, rágyújt, mé­lyet szív. — Felmondott, eljött. Mi volt a döntő ok? Arra gon­dolok, mi adta meg a végső lökést, hogy azt mondja: elég, vége, befejeztem? i — A valóságban mindez nem így van. Legalábbis én nem a debreceni vereséggel jutottam végső elhatározásra. Az igazság az, hetekkel no­vember 9-e előtt már érlelő­dött bennem az elhatározás, hogy abbahagyom. — Miért? — Mert, rájöttem, hogy ál­modozó vagyok. Amit én akar­tam, hogy keményen, becsü­letesen, odaadóan dolgozzon játékos és vezető a magyar labdarúgásért, hát az így nem megy. Megalkudni viszont nem tudok — nem vagyok hajlandó másképp csinálni... — Erre mondta Dunaújvá­rosban Giron Zsolt: „Mester, ne a magyar futballt váltsa meg, tartsa bem) a csapatot az NB I-ben.” — Mondott ilyet, csakhogy másról van itt szó. Arról, hogy minden megbukik a klubok­nál. Hiába van jó határozat, hiába teszi ki a lelkét az MLSZ, a jószándék eleve bu­kásra van ítélve a klubok­nál. — Ezt az elkeseredés dik­tálja. __Az is, és ha nem is min­den klubra áll az amit mond­tam, kijelentem: ma a fut­ballban nálunk tisztességesen, becsületesen nem lehet dol­gozni. Jobbnak tartottam, ha 37 éves fejjel abbahagyok a ki képzett, jó szakember. A 22-es Volánnak 7 mérkőzés­ből 1 pontja volt, amikor át­vettem a gárdát. Majdnem mi lettünk a bajnokok, nem a nagy Volán. Ezután 35 éves fejjel következett az NB I, Salgótarján, számomra egy egész más világ. — Mire gondol? — Egy zárt világba kerül­tem, én, aki egész életemet Pesten éltem le. — Ezt most utólag érzi így, mert biztos a tarjáni kudarc is bejátszott mostani elhatá­rozásába. — Biztos, ám sajnos, Tar­ján ban már az indulás is furcsán kezdődött. Három napja, ha lent voltam, ami­kor meghívtak az edzők ér­tekezletére, tartsak előadást Akkor léptem be az ajtón, amikor Szalai Miklós éppen abbahagyta mondókáját, be­fejezte előadását. Az elnöklő köpcös sportember megkö­szönte a hallottakat, majd így folytatta: „Vannak itt szép számmal értékes embe­reink, minek másokat hozni idegenből?” Jó kezdet, nem? Hiszen senki nem tudta, jó, vagy rossz edző vagyok-e. — Ennyire megjegyezte az esetet? — Nyomot hagyott bennem. Mint ahogy az is: a játékosok közül nem mindenki fogadta osztatlan lelkesedéssel, ami­kor elmondtam: tisztességes munkát követelek, keményen kell dolgozni és szó sem le­het fal melletti pontszerzések­ről. Hat éve dolgoztam ekkor már a szakmában, s nekem minden mérkőzés végén nyu­godt volt a lelkiismeretem.. És közöltem természetesen azt is, hogy kiégett, kiöregedett játékosokra nincs szükségem. Frissíteni kell, új emberekre van szükség. — Már ne haragudjon: jöt­tek is! Olyan vándormadarak, akik sehol eddig még nem bi­zonyítottak. — Én még legalább 20 já­tékost felsoroltam, köztük Jancsikát, Jankovicsot, Kunt, hadd ne soroljam tovább. Csak őket nem tudták megszerezni. — De, akik megérkeztek, azok rögtön bizalmat kaptak, mindent, mert még marad háttérbe szorultak olyan játé­lehetőségem, hogy mást náljak. csi­— Ezek szerint végleg bú­csúzik? — Ebben a pillanatban igen. — Mit tervez? Mihez fog? — Van két diplomám, több szakmában gyakorlatom, majd csak megtalálom a helyem. — Nem hiszek a végleges döntésben. Szépen indult pá­lyafutása. — Túl szépen. Még játsz­hattam volna, amikor 1974- ben elhatároztam, hogy edző leszek. A baj ott kezdődött, hogy fejembe vettem: meg­váltom a világot. Csalódnom kellett, de vajon nem úgy jcell-e indulni minden pályán, hogy én most megmutatom? Az MTK-ifinél nagyon meg foltak elégedve munkámmal. Hajszálon múlott, hogy nem fa lettem a vezető edző. A választás Mezei Gyurira esett, ügye. Tarjádban rám lehetett NOGRAD — 1980. november 7., vasárnap kosok, akiknek már nevük volt és szakmailag is bizonyí­tottak. Felborult az értékrend. — Az újonnan jöttek is hi­báztak. Ha nincs ellentét, meggyőződésem, hogy más­képpen alakul minden. Per­sze, be sem akarták fogadni az újakat. Eleve gyanakvás­sal néztek rájuk. Ezért lett feszült a légkör, amely az­tán a szakításhoz vezetett. — Zárt világot említett Tarjánban. Nem gondolja, hogy érzékenyebbek ezek az emberek? A játékosok. Ko­rábban nem voltak ügyek a csapatnál. — Én csak egyre gondol­tam — bevallom, rossz gon­dolat volt —, hogy a magyar futballért keményen, oda­adóan, együtt kell dolgozni. Hasznára lenni az ügynek. És ez nem tarjáni, nem dunaúj­városi kérdés, nemcsak a Rába ETO, vagy a Dózsa mutatni: Varga a hibás! Rossz edző! Most kire mutat­nak? A nagybátonyi 2—0, a gyöngyösi 1—0 után a keser­ves döntetlenek után most ki a hibás? Mit bizonyítanak azok a játékosok, akik orrol- tak rám? Az a Szoó, akiért megmozdult egy város, most mit tesz le az asztalra? Ki­mondom: a helyiek sem bi­zonyították jó hírüket. Leg­alábbis nagv részük nem. — Ha ennyi negatívumot gyűjtött össze, miért mon­dott igent a Dunaújváros­nak? — Űj hely, új környezet, gondoltam minden más lesz. — Az utolsó helyet tartó­san kibérelte csapata. — Négy jó játékos, négy futóember Sulia, Szűcs, Kell­ner és Kuti nélkül nem bol­dogultunk. Túl nagy veszte­ség volt ez a négy ember, s manapság nem dúskálunk a jó játékosokban. — Jobb játékosok vannak Dunaújvárosban, «mint Tar­jánban ? — Jobbak. — És a vezetőség? — Hogy hol jobb? Tarján- ból gyalázkodó táviratot kap­tam, s tudom, ki adta föl. Tagja a vezetőségnek. Duna­újvárosban nem váltam el haraggal. — Ha 1981 júniusában azt olvassa majd a Népsportban, hogy a Salgótarján feljutott, a Dunaújváros pedig bentma­radt az NB I-ben, akkor mi lesz a véleménye? — Akkor gratulálni fogok Szalai Miklósnak és Andriska Vilmosnak. Mi mást tehet­nék? Szokács László Ä LABDARÜGÖ NB I. 18. FORDULÓJÁNAK EREDMÉNYEI Üjpesti Dózsa—Debrecen 0—0, Bp. Honvéd—Békéscsa­ba 1—0 (0—0), MTK-VM— Rába ETO 1—0 (1—0), Duna­újváros—FTC 1—1 (0—0), ZTE —Volán SC 4—1 (2—1) Diós­győr—Nyíregyháza 1—0 (1—0) PMSC—Kaposvár 3—0 (1—0) A Tatabánya—Vasas és a Videoton—Csepel mérkőzése­ket ma játsszák. Iskolai sport A napokban befejeződtek a fiúkosárlabda-kupában a versenyek. A döntőbe két jó képességű középiskolai csapat jutott, a Bolyai és a Madách Gimnázium együttese. Az el­ső találkozót a Madách csa­pata nyerte 71—66 arányban. A visszavágó a rendes játék­időben 44—44-es eredményt hozott, s ezért hosszabbításra került sor. A hosszabbítás vé­gén 56—51-re a Bolyai vég­zett, s mivel az első meccsen is 5 pontos volt a különbség, ezért újabb 5 perc rájátszás következett Ezúttal a Bolyai Gimnázium csapatának sike­rült döntésre vinnie a dolgot, s végeredményben 66—58-ra nyert, s így drámai küzdelem­ben kivívta a továbbjutás jo­gát Női eredmények. Bolyai Gimnázium—Közgazdasági 89—45, Pásztói Gimnázium— Madách Gimnázium 35—60, Madách Gimnázium—Pásztói Gimnázium 60—33. Sorokban Véget ért az 1980. évi me­gyei női röplabdabajnokság. A bajnoki címet a Rónabá­nyai SE csapata nyerte a Kis- terenyei SE és az STC ifjúsá­gi együttese előtt. További sorrend: 4. ÖMTE, 5. Kazári Tsz SK, 6. Balassi Gimnázi­um. Az ÖMTE és az STC meg­egyezett Kovács Ferenc átiga­zolási ügyében. Így a jövő­ben az STC volt középpályá­sa az ÖMTE csapatában foly­tatja a játékot. * A rétsági járási művelődés- ügyi, testnevelési és sportcso­port, valamint a Romhányi Kerámia SE szervezésében ma első alkalommal kerül sor a Kerámia Kupa férfi- röplabdatornára. A tornának három meghívottja van, a hazaiak mellett indul a Bu­dapesti IKV, az STC és a hatvani gimnázium csapata. A tornát — előreláthatólag — ezentúl minden esztendőben megrendezik Romhányban. Visszavágó mérkőzés Ha Salgótarjánban: Budapest”Vajdaság Papp László a ringben Ma délután „bunyócsemegének” lehetnek tanúi a ne­hézatlétika salgótarjáni rajongói. A városi sportcsarnokban 16 órától rendezik a Budapest junior válogatott — Vajdaság junior válogatott visszavágó mérkőzést. Az első találkozón — pénteken Balassagyarmaton — fölényes 20—2 arányú magyar győzelem született. Csak mint érdekességet említjük, hogy két évvel ezelőtti találkozásnál a vajdaságiak 12—10-re nyertek, s az 1978-as csapatból négy ökölvívó is szerepelt a gyarmati összecsapáson. Az eredmény azt bizonyítja, hogy utánpótlásunk jelentős lépést tett előre rövid két esztendő alatt. Csötönyi Sándor, a magyar együttes edzője néhány súlycsoportban változtatást tervez a pénteki összeállításhoz képest. így harmatsúlyban szorítóba lép Farkas Sándor, az STC olimpiát is megjárt öklözője. Lehetőséget kap a bi­zonyításra a pehelysúlyú S'zücs László, a váltósúlyú Molnár Tibor és a középsúlyú Virág László. Ezúttal nehézsúlyban is rendeznek mérkőzést, itt a magyar színeket Papp István képviseli. Külön szenzációja a mai viadalnak, hogy 15.30 órától Papp László, háromszoros olimpiai bajnokunk, szövetségi kapitányunk tart — stílszerűen a ringből — élménybeszá­molót, s emellett négy hazai ökölvívónak is szurkolhatunk, ízelítőül néhány felvétellel felvillantjuk a balassagyarmati mérkőzést. Győz Botos Tibor Magyarország Az STC-s Révai György látványos öklözéssel, egyhangú pontozásos győzelmet aratott. (Bábel László felvételei) Labdarúgó NB II. Mérkőzés elölt Az első akadályon fúl a dobogós helyér) Az őszi utolsó fordulóban a főszerepet az időjárás játsz- sza. A Kohász-stadion gyep­szőnyegét is beborította az is­métlődő hóesés. A játékteret péntek délutánra — a Mártí­rok és a Malinovszkij úti ál­talános iskolások, testnevelő tanáraik vezetésével, társadal­mi munkások és az NB II-es labdarúgócsapat tagjai — le­takarították. Igen dicséretes munkájukkal ők mintegy négy­százan, az első akadályt elhá­rították. Az STC vezetői az újabb hóveszélyre számítva, kérik a szurkolókat, hogy va­sárnap délelőtt társadalmi munkában segítsenek a pálya használhatóvá tételében. A második akadályt a pá­lyára lépő tizenegynek kell leküzdeni. A két résztvevő a bajnokság nyitánya előtt baj­nokjelöltként szerepelt. A HÖDGÉP igazolta csoportjá­ban a legtöbb játékost. Az NB I-esekkel megerősített együttes eredményességében elmaradt az előző évitől. Ná­luk is, akár tarjáni ellenfelük­nél, a gólképtelen támadósor volt ebben a ludas. Az STC célkitűzése az utol­só mérkőzéseken a harmadik hely megszerzése. A kezdő ti­zenegy összeállítása a mai ta­lálkozón Mákos felgyógyulásá­tól függ. A kérdőjeles össze­állítás: Kocsis — B. Kovács, Mákos (Kajdi), Varga, Kovács — Balga, Cséki, Földi — Szoó, Mohácsi, Kajdi (Marcsok). A cserepadon nem lesz változás. Megőrizni a hazai veretlenséget A téli időjárásra tekintettel a salakos pálya várja az utol­só forduló gyarmati találkozó­jára a csapatokat. A rendezők eddig is mindent megtettek a megfelelő pálya kialakítása ér­dekében. Ha netán újabb hó­takaró lepné el a játékteret, ezután is mindent elkövetnek a pontos kezdés és a körül­ményekhez képest megfelelő pálya biztosítására. A várat­lan és nagyarányú oroszlányi győzelem újabb önbizalmat adott a Bgy. SE-nek és a szurkolók is nyugodtan vár­ják a mai kezdő sípszót Sérült nincs a kék-fehéreknél, így az elmúlt heti csapat kezd a dorogiak ellen. A helyezé­seket és a hazai pályát te­kintve nehéz küzdelemre, de a papírforma szerint is hazai győzelemre van kilátás. Ezt várják a csapat vezetői, de a szurkolók is, akik szeretnék, ha csapatuk ennek a baj­nokságnak hazai találkozóit veretlenül fejeznék be. A kez­dő csapat: Balázs — Pribeli, Robb, Lajkp, Homyák — Tóth, Fridmann, Kovács J., — Szalai, Kovács I., Szedlák. Tartalékok: Szarka, és Oláh. Nincs lefutott méikőzés r A Nagybátonyi Bányász együttese a középmezőnyhöz tartozó Szabó L. SE otthonába látogat. A Honvéd-csapat ed­dig közepes teljesítményt nyújtott Hazai mérlege így fest: 4 győzelem, 3 döntetlen és 1 vereség. A Nagybátony a múlt héten otthonában szenvedett veresé­get a bajnoki címre esélyes Gyöngyösi SE-től. A kudarc azért is fájó, — mondotta Dá­vid Róbert vezető edző —, mi­vel három hét után végre gó­lokat lőttünk, s balszerencsés körülmények között estünk el a megérdemelt bajnoki pont­tól . . . Mezőtúron — bár­mennyire is furcsán hangzik (!) — győzni akarunk. A csapat egyik kiválósága; Hugvecz, továbbra is sérült. Játékára már csak tavasszal kerülhet sor. Bocsi és Orosz L. kimaradt a keretből, való­színű, hogy Huszár és Tamás kezdő ember lesz. Tegnap a következők utaztak el:Palchu- ber, Reviczki, Verbói, Antal, Orosz J., Bertók, Dóra, Kiss, Kármán Szab° J-, Loch, Pozsár, Szabú P., Tamás és Huszár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom