Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

Csökkent az ipari termelés f (Folytatás az l. oldalról.) nőtt. és javult a nyomdaipar termelése. A textilipar mind a négy megyei ipartelepének termelése több volt az előző év azonos időszakinál. Ä nö­vekedés együttesen 7,1 száza­lék- Tréningruhából például 52 ezer darabbal, harisnya- nadrágból pedig 1,1 millió da­rabbal termeltek többet, mint egy évvel korábban. Haris­nyából és zokniból ezzel szem­ben az 1979. I—III. negyedévi mennyiség alig kétharmadát gyártották. Az előbbiekkel szemben a bázis időszakihoz viszonyítva visszaesett a ter­melés a bőr-, szőrme- és ci­pőiparban, valamint a textil- ruházati iparban. Az élelmiszeripar termelése a tavalyi szint körül alakult. Csontos nyershúsból, étkezési sertészsírból, tejből, kenyér­ből, péksüteményből az előző év I—III. negyedévinél egy­két százalékkal többet termel­tek. Lisztből, ásványvízből, valamint üdítő italból (ugyan­akkor) a bázis időszaki meny- nyiségnél 5—15 százalékkal kevesebbet állítottak elő. Stagnáló termelékenység A megye szocialista ipará­ban foglalkoztatottak száma 1980. I—III. negyedévében át­lagosan 40 224 volt, a bázis időszakihoz viszonyítva — a termeléshez hasonlóan — egy százalékkal csökkent. A termelés és a létszám lé­nyegében azonos mértékű és irányú változása következté­ben a termelékenység az 1979. I—III. negyedévi szin­ten maradt és az egy fizikai foglalkozásúra jutó ipari ter­melés is mindössze 0,1 szá­zalékkal javult. (A szénbá­nyászat adatai nélkül a ter­melékenységjavulás ezt lé­nyegesen meghaladó mértékű, közel 4 százalékos volt.) A fizikai foglalkozásúak ez év első háromnegyed évében kö­zel 46 millió órát (ezen belül azonban a bázis időszakinál lényegesen kevesebb túlórát) teljesítettek, ugyancsak egy százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól. Ez azt jelenti, hogy az óratermelé­kenység is a bázis időszakival azonosan alakult. A stagnálá­son belül a kohászatban, épí­tőanyag-iparban és könnyű­iparban kisebb-nagyobb mér­tékű termelékenységjavulás jelentkezett. Ezekben az ága­zatokban — az építőanyag-ipar kivételével — a termelésnö­vekedés forrása lényegében a termelékenység javulása volt. A termeléscsökkenés az exportszállításban annyiban éreztette hatását, hogy a me­gye szocialista ipara 1980. I—III. negyedévében a bázis időszakinál csak alig nagyobb értékben bonyolított le ex­portot. Ezen belül a nem ru­bel elszámolású kivitel 10,2 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál és az összes exportárbevétel háromnegye­dét jelentette. A rubel elszá­molású export — az előbbi­vel szemben — csökkent. A megyei székhelyű építő­ipari szervezetek 1980-ra 1237 millió forint saját építési-sze­relési tevékenységet irányoz­tak elő, és ennek 70,7 száza­lékát teljesítették. Az építő- iDari szövetkezetek és a mi­nisztériumi építőipari vállalat jelentősen elmaradtak az elő­irányzatok időarányos teljesí­tésétől. A tanácsi építőipari vállalat, valamint a mező- gazdasági termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai ezzel szemben az éves elő­irányzat mintegy 78 százalé­kát valósították meg az év I—III. negyedévében. Hasonlóan alakult az 1980 I—III. negyedévi saját építé­si-szerelési munkák értéke az előző év azonos időszakához viszonyítva is. Változatlan áron a megyei székhelyű szo­cialista építőipar 2.1 százalék­kal elmaradt az 1979. I—III. negyedévi, teljesítéstől. A termelékenység a megyei székhelyű kivitelező építő­iparban változatlan áron a bá­zis időszakhoz képest 2,8 szá­zalékkal emelkedett- A saját épí^-i-szerelési tevékenység csö'-'-e’-'ése e’lenére ez azzal magyarázható, hogy az összes foglalkoztatottak száma a ter­melésnél nagyobb arányban csökkent. A tanácsi építő­iparban 29,1 százalékkal nőtt a termelékenység, a minisz­tériumi építőipar és az építő­ipari szövetkezetek ugyanak­kor elmaradtak a bázis idő­szaki termelékenységi színvo­naluktól Az építőipari szer­vezeteknél — a tanácsi építő­ipar kivételével — a fizikai foglalkozásúak száma nagyobb mértékben csökkent, mint az összes foglalkoztatottaké. A megyei székhelyű szo­cialista építőipar az 1980. I— III. negyedévben 405 lakást adott át a beruházóknak, 183- mal többet, mint az előző év azonos időszakában. őszi csúcs a földeken A mezőgazdasági munkák végzését nagymértékben hát­ráltatta, hogy a szokatlanul hűvös, csapadékos időjárás következtében a növények fejlődése lassú volt (érésük mintegy két—három hetet ké­sett), így a betakarítási mun­kák eltolódása — különösen az őszi hónapokban — munka- torlódáshoz vezetett. Ez a ké­sedelem azonban a termés- eredményekben nem okozott kiesést. Gabonafélékből a megye gazdaságai jó termést takarí­tottak be. Nem mutatkozik terméskiesés az őszi betakarí- tású növényeknél sem, me­lyek termésátlaga többségében a múlt évihez hasonlóan ala­kul. Az őszi munkák üteme — az előbbiekben említett okok miatt — elmarad a ko­rábbi évekétől. Legnagyobb le­maradás a kukorica és cu­korrépa betakarításánál van. Jól halad a vetőszántás. A mélyszántást a tervezett terü­let 26, az istállótrágyázás pe­dig 38 százalékán végezték el. A korábbi, évekhez képest lassabban haladnak az őszi vetésekkel is. A megye szarvasmarha-ál­lománya szeptember 30-án 44,7 ezer darab volt, 2,7 százalék­kal több az egy évvel koráb­binál. Ezen belül a tehénállo­mány 17,5 ezer darab, nem Változott lényegesen. A ser­tések száma 90 ezer darab, csaknem azonos az előző év szeptember 30-ival- A juhállo­mány 1979-ben kezdődött csökkenése ez évben is foly­tatódott, ami a vágójuh na­gyobb mértékű értékesítésével van összefüggésben. Az 1980. I—III. negyedévben értékesí­tett vágójuh mennyisége 27.6 százalékkal haladta meg az előző év I—III. negyedévit. A nagyüzemek kevesebb, a kisgazdaságok 3,4 százalékkal több vágómarhát értékesítet­tek, mint egy évvel koráb­ban, így a megyéből felvásá­rolt vágómarha mennyisége összességében 12,2 százalékkal kevesebb az előző év I—III. negyedévinél. A vágósertés­értékesítés minden szektorban csökkent, összességében 7.3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A vágóba­romfi-értékesítés 14,8 száza­lékkal nőtt. Tehéntejből 6 százalékkal több, gyapjúból 2 százalékkal kevesebb az értékesítés, mint az elmúlt év azonos idősza­kában. A tyúktojás-értékesítés nagyarányú visszaesése ked­vezőtlenül hatott a tojás fo­gyasztói árának alakulására, ami júniusban közel 30, szep­temberben pedig mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Emelkedtek a munkabérek Az MNB adatai alapján a, megye lakosságának pénzbe­vételei a bázis időszakhoz vi­szonyítva 1980. I—III. negyed­évben összességében 9,3 szá­zalékkal emelkedtek. E növe­kedésben jelentős szerepet ját­szott az elmúlt év közepén bevezetett — a lakosság egé­szét érintő — bérkiegészítések összege. A bérből és fizetés­ből élők pénzbevételei az előbbivel, valamint a családi pótlékkal és társadalombizto­sítási járulékkal együtt 9,1 százalékkal nőttek. A lakosság mezőgazdasági tevékenységből származó be­vételei — egyrészt a felvá­sárlási árak emelkedése, más­részt a háztáji gazdálkodás tartós fellendülése következ­tében — az előbbieknél je­lentősebben, 16,5 százalékkal haladták meg a bázis időszak szintjét­Figyelembe véve, hogy a munkabértömeg előbbiekben jelzett növekedése mellett az összes foglalkoztatottak szá­ma csökkent, az átlagos havi munkabérek — bár eltérő mértékben — valamennyi ágazatban nőttek. Az OTP megyei igazgatósá­gának jelentése alapján a me­gye lakosságának takarékbe­tét-állománya — a mérsékel­tebb, 6,3 százalékos növeke­dés ellenére — 1980. szep­tember 30-án meghaladta a 2550 millió forintot. A lakos­ság hitelállománya a betété­nél gyorsabban, 13 százalékkal nőtt és megközelítette a két­milliárd forintot. Nógrád megye kiskereske­delmi forgalma 1980. I—III. negyedévben folyó áron 4,7 milliárd forint volt, a bázis időszakhoz viszonyítva 11,8 százalékkal — tehát a lakos­sági pénzbevételek növekedé­si ütemét meghaladó mér­tékben — nőtt. Az időközbe­ni áremelkedéseket figyelem­be véve változatlan áron a for­galom volumene 0,8 százalék­kal haladta meg az 1979. I— III. negyedévi szintet. Az eredmény jobb. mint országo­san, mert a forgalom volu­mene a bázis időszakhoz vi­szonyítva stagnált. A megye összes kereskedel­mi forgalmán belül a bolti élelmiszerek és élvezeti cik­kek forgalma folyó áron 14,5 változatlan áron pedig 3,3 szá­zalékkal nőtt. A vendéglátás forgalma ugyanakkor folyó áron csupán 3,9 százalékkal emelkedett a bázis időszak­hoz képest, az árváltozásokat figyelembe véve tehát a for­galom volumene 5,5 százalék­kal csökkent. Ennek egyik oka az idegenforgalomnak a ked­vezőtlen időjárással kapcso­latba hozható mérséklődése. Az elsődleges ok azonban az volt, hogy a vendéglátó vállalatok nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az előző évivel ellentétben a ruházati cikkek forgalma folyó áron 8,3, változatlan áron pedig 2,1 százalékkal emelke­dett, ami elsősorban az áren­gedmények, értékesítési ak­ciók, valamint az „iparcikk­kiskereskedelmi napok” ren­dezvénysorozatainak eredmé­nye. A vegyesiparcikkek forgalma folyó áron 14 száza­lékkal nőtt, volumenében pe­dig az előző évi szinten ma­radt. Egyes tartós fogyasztási cikkek forgalma a bázis idő­szakhoz viszonyítva vissza­esett­A termék értéke A _ j J_: év első felében a vegyipar új lUtíl termékeinek kilencven száza­léka — az úgynevezett forgalombahozatali követelmények szemszögéből vizsgálva — megfelelt a minőségi előírásoknak. A búto­roknál ez az arány a hatvan százalékot sem érte el. Ráadásul ez utóbbiaknál a kifogásra okot adó hibák döntő része a technológiai fe­gyelem megsértésének következménye — pontatlan megmunkálás, eltérés a szabvány­tól, a kárpitozás egyenetlensége, a vasalások, díszítések lógnak stb. — azaz könnyen elke­rülhető minőségrontó tényező. A vevő viszont joggal elvárja, hogy azt kapja a pénzéért, amit gyártónak és forgalmazónak — szab­ványban, osztályozásban, árképzésben, tanú­sítványban rögzített — kötelessége adni. Jobban megnézzük, mire és mennyi pénzt adunk ki — ezt bizonyítják a kiskereskedel­mi forgalom adatai, s ennek tapasztalatai szűrhetők le a termelői felhasználást szolgáló vásárlásokból is. Az év első hat hónapjában például — összehasonlító áron — a ruházati termékek eladása azonos volt az egy évvel korábbi időszakéval. A termelői forgalmazás körében megnőtt a minőség miatti viták szá­ma, a leszállított áru eltért — a szerződésben rögzített jellemzőktől — azaz mind több jele van annak: a vevő egyre inkább ügyelni kezd arra, fontosnak tartja, mit kap a forintjaiért. A vásárláslélektani vizsgálatok azt mu­tatják, hogy a vevők túlnyomó része a jó, tartós minősítéshez — vagy jelzőhöz — a drágát társítja. Bizonyos fokig tehát termé­szetesnek véli, ami jó, tartós, annak megké­rik az árát. Eddig semmi hiba. A baj akkor kezdődik, ha a vásárló úgy tapasztalja, hogy bár megkérték az árát, a kiadott forintokat az áru nem éri meg. Például azért nem, mert kényelmetlen szabású, mert egyenetlen alkat­része miatt megbízhatatlanul működik, mert színezése foltos, festéke fog s így tovább. A szakemberek fogalmazása szerint a műszaki jellemzőknek és a minőségi előírásoknak, a használati értéknek, az árnak, a megbízha­tóságnak harmonizálnia kell, ezek kölcsön­hatása a gyártmány tervezésétől egészen odá­ig terjed, hogy a vevőt — a felhasználót — semmi se zavarja az áru mindennapos hor­dásában, működtetésében, kezelésében stb. A termékkészítés és -értékesítés egyetlen moz­zanatában sem lehetnek tehát az előWnek kü­lönálló fogalmak, illetve ha ez bekövetkezik, akkor valaki károsodik. Míg 1979 első fél évében az, új ruházati áru­cikkek 72, a második fél évben 66, idén az első hat hónapban már csak 63 százaléka fe­lelt meg a forgalombahozatali feltételeknek. A vásárlói kifogásoknak több mint a heíven százalékát megalapozottnak találta a Keres­kedelmi Minőségellenőrző^ Intézet. Szembe­tűnő tehát, hogy legtöbbször a vevő károso­dik, olykor a forgalmazó, azaz a kereskedő, s csak nagyon ritkán, elvétve a gyártó. Föl­tételezhető, hogy erre. vezethető vissza az ér­dektelenség azzal szemben, mit szól a vásárló az áruhoz, innét ered a széles körben élő föl­fogás: vigye az árut a vevő, a többi az ő dolga. Miközben a megnehezedett piaci lehetősé­gekre panaszkodnak a gyártók, érthetetlenül keveset törődnek a korábban vázolt harmó­niával, tehát azzal, hogy termékük műszaki és használati értéke, megbízhatósága arány­ban álljon az árral. Hiába kitűnő például mű­szakilag a berendezés, háztartási gép, termelő- eszköz —, ha egyetlen, csekély jelentőségű részeleme, történetesen gyenge szigetelése miatt ismétlődően elektromos zárlat bénítja meg. Az előbbieknél is kevesebb figyelem jut a fogyasztási szerkezet finomabb átalakulá­saira, a többi között arra, hogy míg 1960-ban még csak 150 ezer elvált férfi vagy nő élt az országban, az 1980-as népszámlálás szerint számuk már meghaladja a 420 ezret. Kézen­fekvő, hogy az ilyen, egyszemélyes háztar­tásoknak sokféle áruból egészen mások az igényei, mint annak a 2.7 millió családnak, ahol egy vagy több személy aktív kereső, s a létszám két főtől tizenhatig terjed. T_| nem túlozzuk el reményeinket, tO un ha a7t; írjuk: eljött annak az ide­je, hogy a gyártók és forgalmazók — éppen a kereslet növekedésének mérséklődő irama, a ve­vők fokozott megfontoltsága, igényessége mi­att — akár kénytelen-kelletlen is —, de több figyelmet szenteljenek az áruk minőségére. S ha a szabályozás, ösztönzés jó irányban hat, akkor nem lehet kétséges, a felhasználó a vevő megkapja azt, ami a pénzéért jár r~ki. L. G. A por útja C1.) Reggel, ha fúj a szél A gyár nagy, a gyár hatal­mas, a Romhány környékén élő ember ekkorát még nem is látott. — Lám, hova kinőtte ma­gát az egykori kályhacsempe- gyár — gondolhatná magá­ban a pöfögő farmotoros Ika­rus vezetője, ha egyáltalán érdekelné a dolog hajnali ne­gyed hátkor. Egyelőre inkább a kor­mánykerékre hajtja a fejét és némi álmot lop magának a még apró léptekkel közeledő reggelből. Áll a megörege­dett jármű, munkásokra vár, hamarosan kezdődik az „erhá- romban” a reggeli műszak. Csípős, hideg szél fúj, görge­ti maga előtt az éjszakai fel­hőket. Rétság olyan mozdu­latlan, mintha nem is laknák. Ugyanebben az időben, sok ugyanilyen mozdulatlan fa­luból űzi el a csöndet jó né­hány bérautóbusz. Majoros Jánosné, már négy­kor kibúvik Szandán az ágy­ból. Műszakkezdésig még meg A Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében a szoros­pataki aknaüzemből beszállított F—6 HK fejtő-rakodó gép nagyjavítását végzi a Vincze Ferenc által vezetett munka- csoport. A képen Nagy Sándor lakatos az F—6-os egyik alkatrészének szétszedése közben. kell tömni a négy hangos li­bát, valamit harapni is szükséges, üres gyomorral nem indulhat neki a nyolc órának. Idős Máté Lajos sem ér rá jobban, de Szécsénke még mindig közelebb, mint Püspökhatvan, ahonnan Ko- rita Istvánná hajnalonta út­nak indul. Így, napkelte előtt merő várakozás a nagy gyár kör­nyéke. Ki-ki védett helyet ke­res a hideg szél elől. A fülek a dombok felé figyelnek: kö- hög-prüszköl-e már a néhány percre enyhet adó autóbusz. Sofőrünk fölemeli fejét a kormánykerékről. Túráztatja a motort, — aki jött, jött, aki nem. nem — és nekivág a bánki kaptatónak. A rövid úton kétszer áll meg, mind­össze hárommal szaporodik az utasok száma. De így sem leszünk többen tíznél. Nem­igen esik szó, ki-ki az ágy felé gondol még. A fák mögül előbukkan a gyár. Füstje fura ákombá- ■komokat vet maga köré. Ci- helődünk. Döccenve utolsót morran a motor. Megérkez­tünk. A hatalmas csarnok szinte üres. Az éjszakások innen- onnan sorjáznak. Akkora a zaj, hogy föl sem tűnik: még csönd van tulajdonképpen Néhány percig... Minden hangszer együtt, csak a zené­szek hiányoznak a hangver­senyhez. Vendéglőbeli alkalmi isme­rősöm szerint — aki maga is a gyárban dolgozik — ilyen­kor van idő beszélgetésre. Reggel az öltözőben. Szerin­te azért van a vállfás mód­szer, hogy aki egyszer leadta a ruháját, az egykönnyen ne kaphassa vissza. Csak a mű­szak végén. A ruhatáros je­lentheti, ha valaki munkaidő­ben.... Így legalább nincs csel­lengés, nem csábít senkit az alig kétszáz méterre levő kocsma. Azaz csábítani csá­bít. de munkaruhában ugye mégsem... Elég körbepillanta­nom a Rákóczi kisvendéglő előteiében kora délelőtt. Is­merősöm szerint a békésen iszogatok nem a gyárból va­lók. — Legfeljebb a Jóska! De ő lehet, hogy éjszakás volt akkor meg miért ne ihatna... Balogh Gyula, az R—III. lnevezésű gyáregység veze­tője számtalan fegyelmit osz­tott már ki ittas munkavég­zésért. Használt? Valamics­két. Napok óta hever az asz­talán újabb két páciens pa­pírja, egyikük targoncaveze­tő. Reggel úgy ébredt: nincs mese, szabályos fegyelmit ad nekik. Lassan benépesül a csarnok. Az asszonyok fölsorakoznak a szalagok mellett. Vidák Sa­nyi a sínen guruló tolópadra iép. Lecsapja a fekete kart: áram alatt a rendszer. A csarnok másik végén szentsé­geinek a kocsimozgatók, mert az éjszaka két tolópad is föl­mondta a szolgálatot így ösz- szetörlódtak a .kocsik, telve anyaggal. A vak is látja — magyarázzák —, hogy nyolc óra alatt nem tudjuk utolér­ni magunkat Izmaikban már ott gyülekezik az elkövetke­zendő idő minden erőfeszíté­se. Mert hiába hajtja áram a tolópadot, a csempével ra­kott kocsikat kézzel kell rá­húzni az okos szerkezetre, és ugyancsak kéz-váll-derék- láb segítségével kell azokat onnan lelökdösni. Egy kocsi pedig úgy két és fél tonnát nyom. Varga Laci, a karbantartó szeme végigfut a böhömnagy olasz présgépeken. Vajon ma hányszor lesz szerencséje be­leturkálni a belsejükbe, hogy megint engedelmeskedjenek az emberi akaratnak? Máté Ferencné megigazítja, a „pelenkát” az egyik monst­rumon — május óta szokják egymást, —, aztán az órájára pillant. Mindjárt köpködheti az olajat, a présgép dugattyú­ja a körécsavart melegítő­nadrágba a „pelenkába”. Óv­ni kell mindentől a friss csempét, akár a kisgyereket. A. kemencékben bömböl a gáz. az atomizerben — itt készül a csempének való massza — forognak a hatal­mas dobok, dohog a szárító, zúg a festékkeverő termének minden porcikája. zakatolnak a szalagok, megvillannak fö­löttük a neoncsövek. A gyár éhesen szívja magába a sok­féle, hatalmas mennyiségű energiát. A falakon kívül fölszakad az éjszaka burka, nagyokat lép a reggel — a fa­lakon belül ezer zajjal elkez­dődik a m'szak Hortobágyi Zoltán (Folytatjuk) NÓGRÁD — 1980. november 13., csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom