Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
V A munkaügy ■ ■ mm oxugy Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel A kővetkező másfél évtizedben a munkaképes korú népesség száma alig változik, és hosszabb távon sem számolhatunk a munka- erőforrások kedvező alakulásával. A demográfiai okokból megbatározott és rövid távon nem módosítható munkaerőhelyzet, s a részben erre is visszavezethető foglalkoztatási egyensúlyhiány kedvezőtlenül befolyásolja a rendelkezésre álló létszám hatékony és racionális felhasználását. E körülmények között a termelési szerkezet szükségszerű átalakítását segítő teljes és hatékony foglalkoztatás biztosítása az eddigieknél is nehezebb feladatot jelent. ' E munka kiindulópontja — többek között — a jelen ötéves tervidőszak foglalkoztatáspolitikai gyakorlatának, a munkaügyi folyamatok, az ezeket befolyásoló tényezők és a jelzett változások hatásának elemzése, értékelése; végeredményben a korábbi tervek feltételezéseinek összevetése a tényleges helyzettel. E kérdésekről beszélgettünk dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel. — A munkaügyi minisztérium — feladatából és funkciójából következően — nemcsak egy-egy középtávú terv munkaügyi fejezetének, irányelveinek kidolgozásakor, hanem rendszeresen és folyamatosan elemzi, értékeli a népgazdaság munkaerőhelyzetét, valamint a munkaerő- gazdálkodás eredményeit. Így már az V. ötéves tervidőszak első éveit követően nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a munkaügyi folyamatok egy része a tervezettől eltérően alakul. Többek között ezért határoztunk el néhány — itt most nem részletezett — intézkedést. Az 1976—80-as évekre vonatkozó elemzések szerint: az aktív keresők számának várt növekedése nem valósult meg, s az előirányzattól eltérően módosult a foglalkoztatás ágazati szerkezete is. Az ipari-építőipari létszám a tervezett, kismértékű többlet helyett — mindenekelőtt az előző és a folyó évben bekövetkezett változások hatására — csökkent A mezőgazdaságban viszont — egyrészt a termelési szerkezet változása, másrészt a kiegészítő tevékenység bővülése miatt — az elgondoltnál jóval mérsékeltebb a létszámcsökkenés, sőt az utolsó két évben inkább a foglalkoztatottak számának változatlansága a jellemző. A terv előirányzataival összhangban számottevő mértékben a nem termelő területen nőtt a foglalkoztatás. Mindjárt hozzáteszem, hogy ezt a tényt — bár egyes helyeken ebben túlzott és ésszerűtlen mérték is tapasztalható — kedvezőnek értékelem, a társadalmi haladással összhangban levőnek tekintem, mivel az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a lakossági szolgáltatás területén alkalmazottak számának növekedése volt a meghatározó! Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a jelenség az anyagi termelés ágazataiban egyúttal megköveteli a társadalmi munka termelékenységének az eddiginél gyorsabb ütemű növekedését. Ez a feltétele ugyanis annak, hogy a teljes foglalkoztatottsággal egyidejűleg a munkaerő-felhasználás _ hatékonysága is megvalósuljon. Jellemző továbbá, hogy_ a tervezettől némileg eltérő _ a korcsoportok szerinti gazdasági aktivitás változása is. Mérséklődött — s ez elsősorban az iparban volt tapasztalható — az idősebb korosztályok munkában való részvétele, s különösen 1980-ban a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott bedolgozók száma is. — Miként értékelhetők a tervtől eltérő folyamatok? — Csak címszavakban a jelzett folyamatok kialakulásának okairól: a számunkra különösen kedvezőtlen külgazdasági körülményekhez nem minden esetben kellő rugalmassággal alkalmazkodó vállalati gazdálkodás miatt a gazdasági növekedés üteme — a tervezettől eltérő mértékben — mérséklődött. Az infrastruktúrát alkotó ágazatokban viszont alapvetően a terv előirányzataival összhangban kedvezően alakult a munkaerő-ellátottság. Nem elhanyagolható — bár csak kezdetinek minősíthető — eredményeket értünk el a foglalkoztatási feszültségek enyhítésében. A népgazdasági egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkedések folyamatosan a korábbinál ésszerűbb, szervezettebb és takarékosabb munkaerő-gazdálkodásra ösztönözték, kényszerítették a vállalatokat. Ami a folyamatok értékelését illeti: az ipari és az építőipari létszám mérséklődése korántsem példátlan, vagy egyértelműen kedvezőtlen jelenség. A nálunk fejlettebb és sokkal magasabb termelékenységi színvonalom álló országokban is tapasztalható, hogy a műszaki-gazdasági fejlődés együttjór — nemcsak rövidebb, de hosszabb távon js — az ipari foglalkoztatottság növekedésének lassulásával, vagy éppen bizonyos mértékű csökkenésével. Országunkban ez lesz a jellemző a következő években Is. Semmi sem indokolja, hogy valami módon korlátozzuk e tendencia érvényesülését. Ez ugyanis előfeltétele annak a nagyon is kívánatos és szükségszerű fordulatnak, amelynek eredménye a jelenleginél jóval hatékonyabb ipari foglalkoztatás, illetve a nem termelő, infrastrukturális ágak — fejlődésünket már ma is korlátozó — évtizedes, s valóságos létszámgondjainak megoldása. Az ehhez szükséges, nélkülözhetetlen munkaerő-átcsoportosulás elősegítése, a munkaerő-mobilitás feltételeinek a kialakítása az előttünk álló tervidőszak fontos foglalkoztatáspolitikai céljai között szerepel. — Visszaidézve az egyik iménti fél mondatot — miszerint van még bőven tennivaló az ipari létszám hatékony foglalkoztatásával kapcsolatban, hadd kérdezzem meg: mit matatnak a munkatermelékenységre vonatkozó adatok? — Elsősorban azt, hogy az Iparban a termelékenység növekedésének üteme az V. ötéves tervidőszakban elmarad az előző öt esztendőt jellemző dinamizmustól. Nem kedvező a helyzet ebben az évben sem. Megjegyzendőnek tartam, hogy a leggyakrabban használt mutató, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés alakulásából levonható következtetés korlátozott értékű, hiszen népgazdasági szempontból nem közömbös a munka technikai felszereltségének változása. Ebből következik, hogy az élőmunkatermelékenység kedvező irányú mozgása nem biztos, hogy általános hatékonyságjavulást is jelent. Problematikus az is, hogy a mutató dinamikáját sok esetben befolyásolja a munkaigényesség változása. Am a mérés objektív nehézségeiből adódó lehetséges torzulások ellenére, a termelékenység színvonala terén fennálló állapot figyelmeztető számunkra. Akadnak olyanok, akik szerint a termelékenység növelésének lehetőségét kizárólag a termelés volumenének bővülése határozza meg. E vélemény hirdetői azt a nézetet vallják, hogyha mérséklődik az anyagi termelés növekedésének üteme, törvényszerű, hogy a termelékenység változásában is hasonló tendencia érvényesüljön. Én ezzel a felfogással — a hazai viszonyokat számításba véve — nem értek egyet. Az előbb hivatkozott összefüggés ugyanis csak akkor áll fenn, ha a termelési tényezők hasznosítása elérte a lehetséges ésszerű mértéket, tehát e téren nincsenek mozgósítható tartalékok. Nálunk erről nincsen szó! A termelés ütemének csökkenése esetén a főkérdés éppen az, hogy a rendelkezésre álló tartalékok milyen gyorsan hasznosíthatók, mozgósíthatók. Ezenkfvüli meg beli jegyezni, hogy alapvetően hibás az a szemlélet, amely a termelékenység alakításának tényezői között csak a termelési volument és a létszámot ismeri, s számításon kívül hagy- ja például a termékszerkezet korszerűsítésének, a minőség és a piacképesség Javításának, valamint az értékesítési tevékenység színvonalának emelését l — Hiánypszichózis. Találó kifejezés. Frappánsan jelzi, hogy miközben majd* mindenki fejfájdító gondokkal gyötri magát a részben valós, részben fiktív munkaerőhiány miatt, a termelési programok teljesítését többnyire mégsem akadályozza a létszámhiány. I — S ha a termelékenységi adatokat összevetjük az Ipari és építőipari lét— Ax elmondottak alapján — hozzátéve, hogy a termelés és a létszámaié kulás között az építőiparban az idén egyértelműbb volt a kapcsolat, mint az iparban — megállapítható, hogy a létszámcsökkenés ellenére jelentős, sőt növekvő létszám tartalékok találhatók a különböző munkahelyeken. Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy jóllehet, érzékelhető volt a munkaerő-kínálat tartós beszűkülése, a gazdálkodó- egységek egy része ezt figyelmen kívül hagyva, különösen az V. ötéves terv első éveiben, a munkahelyek számának növelésére, a létszám emelésére alapozta terveit. A korlátozott munkaerő-kínálat és ezzel egyidejűleg jelentkező, túlkereslet egyfajta „hiány- pszichózis” kialakulását eredményezte. — Ex valóban így van, s ezért nem értek egyet azofc- kal a gazdasági vezetőkkel, akik nyilatkozataikban gyakran indokolatlanul ia hangsúlyozták a kínálatot meghaladó munkaerőkereslet miatt fellépő munkaerőhiányt, a annak kedvezőtlen hatásait Ez két szempontból is károsnak ítélhető következményekhez vezetett Egyrészt: az úgymond „abszolút” és általános munkaerőhiány okozta feszültségek enyhítését • munkahelyi vezetők többsége Bokáig csakis „felülről", valamilyen „központi" intézkedéstől várta. Másrészt: ebbéli vára*Lnn — je TLW...I A . ,-g 4 4- e j., , xozasasK jffißsDesa oaweroe sso- rultak a hatékonyabb rmm- kaerő-gazdálkod ássál kapcsolatos vállalati intézkedések. Ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a központi irányításban nincs tennivaló; vagy hogy a szabályozás nem szorul további korszerűsítésre, módosításra. De vitathatatlan, hogy a még mindig jelentős munkaidő-veszteségek csökkentése, az elvárhatónál és a lehetségesnél alacsonyabb munkaintenzitás fokozása, az ennek alapját jelentő folyamatos munkavégzés feltételeit biztosító szervezettség javítása elsősorban a vállalatokon belül megoldandó feladat. Említettem már, hogy az elmúlt évtől kezdődően tanúi lehettünk pozitív irányú változásoknak is. Az ésszerűbb létszámgazdálkodás nemcsak a munkaerő Iránti kereslet érzékelhető mérs&tlődésével járt együtt, de megkezdődött a gazdaságtalan munkahelyek felszámolása, az Így felszabaduló és hatékonyan nem foglalkoztatható létszám „leépítése”. Mindez nem okozott és a jövőben sem okoz foglalkoztatási gondokat, s lényegében a vállalatok, megváltozott feltételekhez való alkalmazkodásának kedvező jeleként értékelhető. — Foglalkoztatáspolitikánkat — elvileg — eddig is két cél vezérelte: a teljes és a hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtése. A teljes foglalkoztatást illetően már jó ideje nincs gondunk. Annál inkább kérdéses a hatékony foglalkoztatás megvalósulása. Nem kell-e attól tartani, hogy e két cél végül is nem fér meg egymásmellen? — A párt és a kormány vezetői mindig nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a teljes foglalkoztatottság a szocialista társadalmi rend történelmi és feladhatatlan vívmánya. A teljes foglalkoztatottság — a politikai szükségszerűség mellett — gazdaságilag is elengedhetetlen, mert egy ország csak akkor gazdagodhat, ha a társadalmilag szervezett ér- tékalkotó munkában valameny- nyi munkaképes korú állampolgár részt vesz. Viszont tagadhatatlan, hogy nálunk, az elmúlt évtizedekben, e kettős célrendszeren belül a hatékony foglalkoztatás megteremtése háttérbe szorult A foglalkoztatáspolitika kettős követelménye szükségessé teszi a teljes foglalkoztatás elvének és gyakorlati érvényesítésének újszerű — az abszolutizálástól mentes — értelmezését s az ezzel Összefüggő állami, vállalati és egyéni feladatok, jogok és — Állami Mtetarttiigtt jelent az Irányítás, a tervezés, a szabályozás eszközei útján a munkaerő-kereslet és -kínálat összhangját elősegítő környezeti feltételek megteremtése, továbbá a rendelkezésre álló munkaerőforrások bevonása a népgazdaságilag hasznos értéktermelő folyamatokba. A gazdáik odóegységek feladata egyértelműen az erőforrások lehető leghatékonyabb hasznosítása, a munkaerőgazdálkodásban levő tartalékok folyamatos feltárása, fel- használása, s a felesleges, vagy csak nagy gazdasági veszteségek árán. foglalkoztatható létszám felszabadítása. Mondanom sem kell, hogy nemcsak — úgymond — „össztársadal- milag” káros, de a szűkebb munkahelyi közösség, így az egyén érdekeit sem szolgálja az olyasféle vállalati magatartás, amely a teljes foglalkoztatás követelményére hivatkozva gazdaságtalan, felesleges, végsősoron értelmetlen munkával köti le legértékesebb és rendkívül szűkös erőforrásunk, a munkaerő-állomány egy részét, megakadályozva ezzel a népgazdaság számára célszerű foglalkoztatást S ami talán az olvasókat a leginkább érdekli: az egyéni jogok, lehetőségek és kötelezettségek. Kinek-kinek be kell látnia, hogy a munkához való jogtól nem választható el a fegyelmezett, s az egyéni képzettségnek és képességnek megfelelő munkavégzés kötelezettsége. Tarthatatlan az a kétlelkűség, hogy egyre növekvő az igényesség a fogyasztásban, s ehhez képest sok helyen változatlan az igénytelenség a termelőmunkában. A teljes foglalkoztatottság elve semmiképp sem azonosítható a társadalmi érdekeket nem szolgáló — vagy éppenséggel azzal ellentétes —, kizárólag egyéni megfontolásokból való munkahelyválasztással, az ilyen munkahely feltétlen biztosításának társadalmi garanciájával, illetve a csakis egyéni indítékú, gyakorta egymást követő munkahelyváltoztatás egyoldalú jogosultságával. A teljes foglalkoztatottság elvével nem fér össze sem a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni kiszolgáltatottsága, sem a vállalati szempontok egyéni érdekeknek való alárendelése. Hangsúlyozom, hogy mindenkinek joga van ahhoz,' hogy érdeklődésének, Igényeinek, családi körülményeinek megfelelő munkahelyet és elfoglaltságot keressen; hogy munkahelyét szabadon választhassa meg. Az ezzel kapcsolatos személyes döntés lehetőségét a jövőben sem kívánjuk például adminisztratív módszerek alkalmazásával szűkíteni. Egyes esetekben — és szándékaink szerint nem tömegméretekben — létrejöhet a társadalmi és az egyéni érdekek konfliktusa. Ezeknek a társadalmi érdek javára kell megoldódniuk. összefoglalva: a szocialista’ gazdaság alaptörvényéből következik, hogy társadalmi és életszínvonal-politikai céljaink megvalósítása a teljes foglalkoztatottság és a hatékony foglalkoztatás követelményének együttes, egymást feltételező és egymással szoros összhangban álló érvényesülését igényli. Ez a feltétele a szocialista társadalom anyagi megalapozásának éppúgy, mint a szocialista ember alkotó képességei hasznosításának, közösségi életben való részvételének, az olyan igények kielégítésének, melyek biztosi^ tani képesek a gazdasági-politikai célkitűzések, az emberi motivációk, igények, valamint érdekek azonosulását, a személyes jogok és a társadalommal szembeni kötelezettségek szoros összhangját. V. Cs. Az őszi mezőgazdasági munkák során a bércéi! termelőszövetkezetben is készítik az állatállománynak a téli takarmányokat. Erő- és munkagépek vágják a növényeket, melyeket azonnal silóznak a szarvasmarhatelep szomszédságában
