Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
\ Ők, Ukrajnából Lendület, szépség, harmónia — olyan a táncuk, mint egy költemény. Egyéni, semmi máshoz nem hasonlítható. Alig egy éve már tapsolhattunk Magyarországon az Ukrán Szövetségi Köztársaság Állami Akadémiai Virszkij Táncegyüttes produkciójának. Most újból vendégeink a szovjet kultúra napjainak rendezvényein Budapesten. Székesfehérvárott és Szombathelyen — összesen hat alkalommal. Az együttes 1951-ben alakult Kijevben a koreográfiái iskola akkor végzett növendékeiből. Céljuk az volt — s ma is az, — hogy tanulmányozzák, gyűjtsék és feldolgozzák az ukrán népi táncokat. Szervezőjük, 1975-ig Pá- vel Virszkij. a Szovjetunió állami díjas népművésze, a sokoldalú koreográfus volt. A népi hagyományokra támaszkodva Virszkij nagyszerű tánckompozíciókat alkotott. Táncaik hol humoros, hol lírai, máskor romantikus vagy balladás jellegűek- De megelevenítik a történelem nagy sorsfordulóit is, olyan tánckompozíciókban, mint az Októberi legenda, A zaporozse- ci kozákok, az Emlékezünk Vagy a Mi ukránok címűek. Az együttesnek 85 táncosa Történelem és látóhatár Balassagyarmaton Ukrán táncosok egy csoportja van és szervezetten gondoskodnak az utánpótlásról is. 1962 óta kétéves tánciskolái csoportot alakítottak, amely számos tehetséges táncost nevelt. A kosztüm és a díszlet tervezésében neves festő- és iparművészek is részt vesznek. Számos szovjet és ukrán zeneszerző készít népdalfeldolgozást vagy eredeti zenét az együttesnek. A táncosok kíséretéről az együttes saját szimfonikus zenekara gondoskodik és minden táncos énekesnek is nagyszerű. A Virszkij együttes sikerei Restaurátorok Fehér köpenyes emberek terítik le gondosan az asztalra a vásznat. Figyelmesen vizsgálják a megfakult ábrázolást, amelyen sok ezer apró repedés látható. A művelet különösen óvatos munkát igényel, mert a festmény nagyon rossz állapotban van. A képek olyanok, mint az emberek, élnek, megöregszenek, kór támadja meg őket, s ha nem időben kapnak segítséget, el is pusztulhatnak. A Szovjetunió különböző múzeumaiból ide, az országos képzőművészeti ' tudományos restaurátorközpontba hozzák a megfeketedett, elhalványult, vonzerejüket vesztett alkotásokat. A műhelyek laboratóriumokra emlékeztetnek. A vázlatok, festett vásznak mellett különféle oldatokkal teli tégelyek, mikroszkópok, fényképezőgépek, műszerek- A restaurátor nagyon finom munkát végez. A mester egyetlen pontnyi „saját” elképzelés nyomát nem hagyhatja a képeken. Itt nem lehet a megérzésre hagyatkozni. Objektív technika: röntgen- és infravörös fénykép segít felfedezni, mit rejt a felső festékréteg. A Szovjetunióban sok ezer képző- és iparművészeti tárgyat mentettek meg ily módon a pusztulástól és őriznek, felkutattak sok elfeledett, a világ számára értékes alkotást. Az országban ma több mint 2 .ezer jól képzett restaurátor dolgozik, akik a kémia és a fizika, a biológia és a művészettörténet ismeretében őrzik a múlt páratlan értékeit. Rogyion Popov kiváló restaurátor, a központ szobrászati j| osztályának vezetője Restaurátorok munka közben 4 NŰGRÁD - 1980. november 7., péntek túlnőnek Ukrajna és a Szovjetunió határain is. Jártak számos európai, amerikai országban, s mindenütt elismerés és az elragadtatás hangján szóltak róluk. A francia Le Provencal kritikusa ezt írta: „ Nem lehet eldönteni, hogy mit csodáljunk jobban, a szivárvány minden színében tündöklő kosztümöket, a táncosok ügyességét, hangjuk tisztaságát, vagy a produkció eredetiségét.” „Tűndéri balett: rend, fegyelem, kecsesség, pontosság, harmónia és bámulatra méltó technika” — írta a spanyol El Alcazar. Táncuk egyszerűségét, formai kefejező erejét és az előadás temperamentumát emeli ki jellemzésében a lengyel Dzienik Lodzi című lap„Az ukrán táncegyüttest nem az akrobatikus hőstettek jellemzik, bár néhány táncos legyőzi a föld vonzerejét és egyszerűen megdönt minden rekordot; nem a lányok szépsége, bár náluk szebbet nehéz lenne elképzelni; és nem is a táncosok férfias vonzereje, hanem az életöröm, amely bennük él és amelyet a közönségnek is átadnak. Bármilyen érzéssel ment is be a néző az előadásra, bizonyosan mosolyogva jött ki onnan.” — állapítja meg a kanadai Gazette kritikusa. „Ukrajna ragyogóan táncol; és tánc közben szinte elhozza a nappal és a fény tisztaságát. Ha nem ismerik Ukrajnát, jöjjenek nézzék meg az előadást” — így szól a belga Drapeau Rouge invitáló kritikája. Ezt javasoljuk mi is! K. N. „ELJUTOTTUNK ODÁIG, hogy a történelemtanításnak becsülete van a szakmunkás- képzőben. az itt oktatott tantárgyak rendszerében helyére került, a dokumentumok, tankönyvek színvonalasak. Igaz, most is csak az általános iskolai anyagot tudjuk szinten tartani, fontosabb részeit elmélyíteni. Ami a legfontosabb: az élménynyújtás, az érzelmi, világnézeti többlet adása.” A balassagyarmati szakmunkásképző iskolában Arató János igazgatóhelyettessel beszélgetünk. Történelem szakos ugyan, de jelenleg nem tanítja a tárgyat — ennek ellenére mindig is szívügyének tartotta ezt a területet. — Sok jő történelem szakosunk van. Ennek ellenére a történelemtanítás színvonalát csak jő közepesnek látom — ebben szerepet játszik a gyerekek alacsony érdeklődési szintje, és az igen kis óraszám is. Tanítványaink többsége ketteshármas jeggyel és hézagos ismerettel jött ide — nekünk kell megkeresni a lehetőséget a múlt iránti kíváncsiság, a XX. század történelme, a város, a megye helytörténetéhez kapcsoló vonzalom felkeltésében. A helytörténeti szakkörünk az iskola 100 éves múltjának adatait gyűjtötte össze a múlt tanévben — ebből kiadvány készül. Az országjáró kirándulásokon sosem csupán üzemlátogatás tölti ki a programot — igyekszünk a történelmi emlékekhez elvinni tanítványainkat, élményt adni. Az utóbbi időben színvonalasabbak, tartalmasabbak az évfordulókhoz, politikai, társadalmi ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeink. A közös mozilátogatások egy részénél a megbeszélés során a történelemszemlélet formálására, izgalmas, kényes kérdések felvetésére is van lehetőségünk. Néhány gyereknél egy-egy terület kutatására, hozzáolvasásra ébreszt kedvet a könyvtárban tartott történelemóra. Ügy érzem, a szemléletességgel nincs probléma az órákon — Rákóczi megismerésénél írásaiból idéznek, amikor lehet, a már látott, ismert dolgokhoz kötik a témát — az összefüggések meg- láttatása inkább a nagy gond. Nem volt honismereti szakkörös, nem foglalkozott pályamunkában történelemmel Górd os János harmadikos központifűtés-szerelő tanuló —, csak egyszerűen szereti. — Ez még alsós koromban kezdődött — rengeteg történelmi tárgyú könyvet olvastam. Bevallom, ebből éltem meg később a történelem- órákon... Olvasni most is szeretek, magam is vásárolok ilyen könyveket. Kedvencem az ókori történelem. A múzeumok? Szeretek oda menni, de sokszor szívesen megállnák kissé hosszabban egy-egy vitrin előtt, elolvasni a kihelyezett dokumentumokat — ám a múzeumlátogatás legtöbbször csak gyors séta, a többség nem rajong különösebben érte... * A gimnáziumban sem hihetjük ismeretlennek az utóbbi esetet — persze, alapvetően azért más a helyzet a történelemtanításban. Versényi György, a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója elsőnek a legtöbbet feszegetett kérdést, a történelemérettségit hozza szóba. — A TESTÜLETBEN NEM VOLT egyöntetű a vélemény — de szerintem egy tantárgy presztízsét ném lehet, nem szabad leszűkíteni arra, van-e belőle érettségi, vagy sem. Ám az igaz, hogy amíg „szünetelt” a kötelező érettségi, a negyedikben sokan leálltak. És ennek éppen az egyik legfontosabb terület, a XX. század történelme látja kárát! Bár ezen a téren a legnagyobb a spontán érdeklődés is, innen jön a legtöbb kérdés — érzik a gyerekek, saját világukról van szó., Már közhelyszámba megy: a közelmúlt látszólag legkönnyebben feltárható világáról nem merünk igazán őszintén, kritikusan szólni — például a Rajk-perről. Ügy szeretnénk tanítani a történelmet, hogy a tények összefüggésével kitekintést adjunk egy-egy korról — soha nem volt talán ilyen fontos a tantárgyi koncentráció, mint most, az új tantervek belépésével. Másik törekvésünk az, hogy felkészítsük a fiatalokat az önálló utánajárásra, böngészésre: ezt szolgálja a Látóhatár kör, a folyóiratok, hetilapok- figyel- tetése, legérdekesebb történelmi vonatkozású filmek (mostanában az Októberi vasárnap és A tanú, például) közös megnézése, vitája. Emberközelbe kell hozni a témákat, fellebbenteni a fátylat az elvontnak tűnő dolgokról, a kényes kérdésekről is. Bár visszafogja a diákokat a történelem szak választásától az, hogy ide a legnehezebb bejutni, amíg nem volt kötelező az érettségi, nálunk akkor is 35—40 százalékban ezt választották! A történelem megszerettetésében, az ismeretek mélyítésében sok forma segít. A felzárkóztatásnál a magyarral együtt tartunk foglalkozásokat. Az érdeklődőknek már a I—II. osztálytól van történelemszakkör mostanában helytörténeti témákkal foglalkozik. A múlt évben két tanítványunk is (Nagy Ervinné tanárnő diákjai) bejutottak az OKTV-döntőbe, a múzeumi hónapon elvitték az I—II. helyet. A harmadik-negyedik osztályosoknak külön konzultáció van. Az érettségire felkészülést is segítjük. Beöthy Zsófia tanárnőnek, — aki két éve tanít a Balassiban — van végzős osztálya is. — Hogy visszajött a kötelező történelemérettségi, ennek mi, tanárok természetesen nagyon örülünk. A diákok? Sokan a továbbtanuláshoz felvételi tárgyként eddig is komolyan tanulták. Aki úgymond „mérsékelt lelkesedéssel’” fogadja, annak más tárgy kötelező érettségijével kapcsolatban is hasonló lenne a véleménye... Mi mindent kérdeznek, hogyan jutnak el az Élet és Tudomány a Népszerű történelem sorozat írásaitól a VALÓSÁG tanulmányainak tudatos olvasásáig, milyen területeken vannak hiányosságok — sok téma felbukkan a beszélgetésben. Bizonyára vannak akik pesszimistábban látják, de jómagam egyetértéssel jegyeztem meg — és fel — Versényi György gondolatát: — AZ ISKOLÁNK TAPASZTALATAIBÓL kiindulva nem látom szükségesnek a vészharang kongatását a történelemtanítás ügyében. Ez a tárgy valóban a legfontosabbak közé tartozik. Alapozója annak a világképnek, amit a diákokban kialakíthatunk (más hatások melltt mi, az iskolában) — de amikor adatokat, tényeket összekevernek, az még nem indok arra, hogy hamis történelemtudatról beszéljünk. Az a lényeg, hogy alapot, ösztönzést adjunk az eligazodáshoz, a korszerű világnézet megerősítéséhez. A tények tudása mellett ehhez érzékenység és érdeklődés kell! G. Kiss Magdolna ......................................................................................................................................................................mii mi iiiiii(,n*rtTHiniiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiM 1111111111111111111 — Nem mondja el. Azt mondta, hogy másodszor is megmenti az életemet. Nem érdekli a hírszerzés. Csak az emberek. — De a hétszentségit! Hát engem mi érdekel? Hát én nem az emberekkel törődöm? Mi érdekel engem az embereken kívül? ívj*»» ,j_ _ _ _ — Én... — Ej, Lilian, ne viccelj. Te is ember vagy. De még milyen remek ember! Mit is mondtál? Hogy Bertram agyában leadó van. Gondolkozzunk csak! Ha az MGB ügynökség főnökének agyában leadó van, akkor az enyémben is lehet. — Pontosan erről van szó, Jones! Ezért siettem! — Ezek szerint az én agyamat is át kell világíttatni! — Pontosan így gondolom én is. — Hol van Charlie? — Charlie? Az a vörös ördög? — Igen. De Charlie egy angyal. Vörösnek meg elég vörös vagy te is, Lilian. . \ — Charlie ért az agyátvilágításhoz? — Igen. Charlie egy öreg, pompás bohóc és mindenhez ért. — Akkor én most elmegyek. — Arra kérlek, s ez most kétszeresen fontos, hogy Bertram agyába csak és kizárólag olyan információkat juttass, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. Meg kell zavarnunk azt a valakit, vagy azokat a valakiket, akikhez eljut Bertram agyának üzenete. — Értem, Jones, így lesz. Rohanok vissza és megsemmisítem a Dottore felmondását. Az nagyon jó lenne, ha Bertram agya a Dottoréval kezdene foglalkozni. A Dottore ugyanis teljesen ártalmatlan figura. — Ez biztos? — Biztos. 'Különben nem mondta volna el nekem, hogy mit talált Bertram agyában. — Ez igaz. — És nem mentette volna meg az életemet! És nem mondott volna fel Bertramnak! — Az se volna rossz, ha megtalálnád a Dottorét. Volna helye itt nálunk is. Bizonyára remek orvos. — így van. A Dottore remek orvos. De a hírszerzéshez teljesen hülye. — Érzéketlen, Lilian, érzéketlen. Nem hülye. Csak érzéketlen. Sokan vannak ilyenek. pátilikíós HETEK THRU-FANTASZTIKUS REG< 45. — Nem, Jones, nem csaptalak be. Valaki mégis mindent tud Bertramról, az MGB-ről. — De hogyan? — Bertram agyában van egy pont, ami agyátvilágításkor semmilyen impulzusra nem válaszolt. Viszont leadóként működik. Bertram összes gondolatát továbbítja. — Értem! — Jones fölpattan, izgatottan jár-kel a szobában. Lilian a tekintetével követi. — Értem! — ismétli Jones egyre dühösebben. — Értem, értem, értem! — Kis szünetet tart, Lilian felé fordul. — Mit csinál most Bertram? — Alszik. — Ki csinálta az agyátvilágítást? — Egy olasz orvos, a Dottore. — És ő hova lett? — Fölmondott. — Miért? — Mert rájött, hogy az MGB elvesztette a játszmát. — Másra nem? — De igen. Arra is rájött, hogy az én kérdéseim, melyeket ő tett fel Bertram agyának, nem egy szerelméért aggódó nő romantikus kérdései. Hanem egy kémnőé. — Ezek szerint lebuktál. — Nem. Bertram nem tud semmit. — És ha a Dottore elmondja neki? Gyönyörű, tiszta színekben pompázó reggel, a Kék Pisztráng, mint egy középkorból ittfelejtett kastély, úgy ragyog, olyan esetlenül és ártatlanul. A tornyok cserepein fényt tükröz a harmat, a rétek távolabb, mintha gőzölögnének: most szárad föl a fű. (Folytatjuk^ '■
