Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

\ Ők, Ukrajnából Lendület, szépség, harmó­nia — olyan a táncuk, mint egy költemény. Egyéni, sem­mi máshoz nem hasonlítható. Alig egy éve már tapsolhat­tunk Magyarországon az Uk­rán Szövetségi Köztársaság Állami Akadémiai Virszkij Táncegyüttes produkciójá­nak. Most újból vendégeink a szovjet kultúra napjainak rendezvényein Budapesten. Székesfehérvárott és Szom­bathelyen — összesen hat al­kalommal. Az együttes 1951-ben ala­kult Kijevben a koreográfiái iskola akkor végzett növendé­keiből. Céljuk az volt — s ma is az, — hogy tanulmá­nyozzák, gyűjtsék és feldol­gozzák az ukrán népi tánco­kat. Szervezőjük, 1975-ig Pá- vel Virszkij. a Szovjetunió állami díjas népművésze, a sokoldalú koreográfus volt. A népi hagyományokra támasz­kodva Virszkij nagyszerű tánckompozíciókat alkotott. Táncaik hol humoros, hol lí­rai, máskor romantikus vagy balladás jellegűek- De meg­elevenítik a történelem nagy sorsfordulóit is, olyan tánc­kompozíciókban, mint az Ok­tóberi legenda, A zaporozse- ci kozákok, az Emlékezünk Vagy a Mi ukránok címűek. Az együttesnek 85 táncosa Történelem és látóhatár Balassagyarmaton Ukrán táncosok egy csoportja van és szervezetten gondos­kodnak az utánpótlásról is. 1962 óta kétéves tánciskolái csoportot alakítottak, amely számos tehetséges táncost ne­velt. A kosztüm és a díszlet tervezésében neves festő- és iparművészek is részt vesznek. Számos szovjet és ukrán ze­neszerző készít népdalfeldol­gozást vagy eredeti zenét az együttesnek. A táncosok kí­séretéről az együttes saját szimfonikus zenekara gondos­kodik és minden táncos éne­kesnek is nagyszerű. A Virszkij együttes sikerei Restaurátorok Fehér köpenyes emberek terítik le gondosan az asztal­ra a vásznat. Figyelmesen vizsgálják a megfakult ábrá­zolást, amelyen sok ezer ap­ró repedés látható. A műve­let különösen óvatos munkát igényel, mert a festmény na­gyon rossz állapotban van. A képek olyanok, mint az emberek, élnek, megöregsze­nek, kór támadja meg őket, s ha nem időben kapnak se­gítséget, el is pusztulhatnak. A Szovjetunió különböző múzeumaiból ide, az országos képzőművészeti ' tudományos restaurátorközpontba hoz­zák a megfeketedett, elhalvá­nyult, vonzerejüket vesztett alkotásokat. A műhelyek la­boratóriumokra emlékeztet­nek. A vázlatok, festett vász­nak mellett különféle olda­tokkal teli tégelyek, mikrosz­kópok, fényképezőgépek, mű­szerek- A restaurátor nagyon finom munkát végez. A mes­ter egyetlen pontnyi „saját” elképzelés nyomát nem hagy­hatja a képeken. Itt nem le­het a megérzésre hagyatkoz­ni. Objektív technika: rönt­gen- és infravörös fénykép segít felfedezni, mit rejt a felső festékréteg. A Szovjetunióban sok ezer képző- és iparművészeti tár­gyat mentettek meg ily módon a pusztulástól és őriznek, fel­kutattak sok elfeledett, a vi­lág számára értékes alkotást. Az országban ma több mint 2 .ezer jól képzett restaurátor dolgozik, akik a kémia és a fizika, a biológia és a művé­szettörténet ismeretében őrzik a múlt páratlan értékeit. Rogyion Popov kiváló restaurátor, a központ szobrászati j| osztályának vezetője Restaurátorok munka közben 4 NŰGRÁD - 1980. november 7., péntek túlnőnek Ukrajna és a Szov­jetunió határain is. Jártak számos európai, amerikai or­szágban, s mindenütt elisme­rés és az elragadtatás hang­ján szóltak róluk. A francia Le Provencal kritikusa ezt írta: „ Nem le­het eldönteni, hogy mit cso­dáljunk jobban, a szivárvány minden színében tündöklő kosztümöket, a táncosok ügyességét, hangjuk tisztasá­gát, vagy a produkció erede­tiségét.” „Tűndéri balett: rend, fe­gyelem, kecsesség, pontosság, harmónia és bámulatra méltó technika” — írta a spanyol El Alcazar. Táncuk egyszerűségét, for­mai kefejező erejét és az elő­adás temperamentumát eme­li ki jellemzésében a lengyel Dzienik Lodzi című lap­„Az ukrán táncegyüttest nem az akrobatikus hőstettek jellemzik, bár néhány táncos legyőzi a föld vonzerejét és egyszerűen megdönt minden rekordot; nem a lányok szép­sége, bár náluk szebbet nehéz lenne elképzelni; és nem is a táncosok férfias vonzereje, hanem az életöröm, amely bennük él és amelyet a kö­zönségnek is átadnak. Bármi­lyen érzéssel ment is be a néző az előadásra, bizonyosan mosolyogva jött ki onnan.” — állapítja meg a kanadai Gazette kritikusa. „Ukrajna ragyogóan táncol; és tánc közben szinte elhozza a nappal és a fény tisztasá­gát. Ha nem ismerik Ukraj­nát, jöjjenek nézzék meg az előadást” — így szól a belga Drapeau Rouge invitáló kri­tikája. Ezt javasoljuk mi is! K. N. „ELJUTOTTUNK ODÁIG, hogy a történelemtanításnak becsülete van a szakmunkás- képzőben. az itt oktatott tan­tárgyak rendszerében helyére került, a dokumentumok, tan­könyvek színvonalasak. Igaz, most is csak az általános is­kolai anyagot tudjuk szinten tartani, fontosabb részeit el­mélyíteni. Ami a legfonto­sabb: az élménynyújtás, az érzelmi, világnézeti többlet adása.” A balassagyarmati szak­munkásképző iskolában Ara­tó János igazgatóhelyettessel beszélgetünk. Történelem sza­kos ugyan, de jelenleg nem tanítja a tárgyat — ennek el­lenére mindig is szívügyének tartotta ezt a területet. — Sok jő történelem sza­kosunk van. Ennek ellenére a történelemtanítás színvona­lát csak jő közepesnek látom — ebben szerepet játszik a gyerekek alacsony érdek­lődési szintje, és az igen kis óraszám is. Tanítvá­nyaink többsége kettes­hármas jeggyel és hézagos ismerettel jött ide — nekünk kell megkeresni a lehetőséget a múlt iránti kíváncsiság, a XX. század történelme, a vá­ros, a megye helytörténeté­hez kapcsoló vonzalom felkel­tésében. A helytörténeti szak­körünk az iskola 100 éves múltjának adatait gyűjtötte össze a múlt tanévben — eb­ből kiadvány készül. Az or­szágjáró kirándulásokon so­sem csupán üzemlátogatás tölti ki a programot — igyek­szünk a történelmi emlékek­hez elvinni tanítványainkat, élményt adni. Az utóbbi idő­ben színvonalasabbak, tartal­masabbak az évfordulókhoz, politikai, társadalmi ünnepek­hez kapcsolódó rendezvénye­ink. A közös mozilátogatások egy részénél a megbeszélés so­rán a történelemszemlélet for­málására, izgalmas, kényes kérdések felvetésére is van le­hetőségünk. Néhány gyereknél egy-egy terület kutatására, hozzáolvasásra ébreszt kedvet a könyvtárban tartott történe­lemóra. Ügy érzem, a szem­léletességgel nincs probléma az órákon — Rákóczi megis­merésénél írásaiból idéznek, amikor lehet, a már látott, ismert dolgokhoz kötik a té­mát — az összefüggések meg- láttatása inkább a nagy gond. Nem volt honismereti szak­körös, nem foglalkozott pá­lyamunkában történelemmel Górd os János harmadikos központifűtés-szerelő tanuló —, csak egyszerűen szereti. — Ez még alsós koromban kezdődött — rengeteg törté­nelmi tárgyú könyvet olvas­tam. Bevallom, ebből éltem meg később a történelem- órákon... Olvasni most is sze­retek, magam is vásárolok ilyen könyveket. Kedvencem az ókori történelem. A mú­zeumok? Szeretek oda menni, de sokszor szívesen megáll­nák kissé hosszabban egy-egy vitrin előtt, elolvasni a kihe­lyezett dokumentumokat — ám a múzeumlátogatás leg­többször csak gyors séta, a többség nem rajong különö­sebben érte... * A gimnáziumban sem hi­hetjük ismeretlennek az utób­bi esetet — persze, alapvető­en azért más a helyzet a tör­ténelemtanításban. Versényi György, a Balassi Bálint Gim­názium igazgatója elsőnek a legtöbbet feszegetett kérdést, a történelemérettségit hozza szóba. — A TESTÜLETBEN NEM VOLT egyöntetű a vélemény — de szerintem egy tantárgy presztízsét ném lehet, nem szabad leszűkíteni arra, van-e belőle érettségi, vagy sem. Ám az igaz, hogy amíg „szü­netelt” a kötelező érettségi, a negyedikben sokan leálltak. És ennek éppen az egyik leg­fontosabb terület, a XX. szá­zad történelme látja kárát! Bár ezen a téren a legna­gyobb a spontán érdeklődés is, innen jön a legtöbb kér­dés — érzik a gyerekek, sa­ját világukról van szó., Már közhelyszámba megy: a kö­zelmúlt látszólag legkönnyeb­ben feltárható világáról nem merünk igazán őszintén, kri­tikusan szólni — például a Rajk-perről. Ügy szeretnénk tanítani a történelmet, hogy a tények összefüggésével ki­tekintést adjunk egy-egy kor­ról — soha nem volt talán ilyen fontos a tantárgyi kon­centráció, mint most, az új tantervek belépésével. Másik törekvésünk az, hogy felké­szítsük a fiatalokat az önálló utánajárásra, böngészésre: ezt szolgálja a Látóhatár kör, a folyóiratok, hetilapok- figyel- tetése, legérdekesebb történel­mi vonatkozású filmek (mos­tanában az Októberi vasár­nap és A tanú, például) kö­zös megnézése, vitája. Ember­közelbe kell hozni a témá­kat, fellebbenteni a fátylat az elvontnak tűnő dolgokról, a kényes kérdésekről is. Bár visszafogja a diákokat a tör­ténelem szak választásától az, hogy ide a legnehezebb be­jutni, amíg nem volt kötele­ző az érettségi, nálunk akkor is 35—40 százalékban ezt vá­lasztották! A történelem meg­szerettetésében, az ismeretek mélyítésében sok forma segít. A felzárkóztatásnál a ma­gyarral együtt tartunk fog­lalkozásokat. Az érdeklődők­nek már a I—II. osztálytól van történelemszakkör mos­tanában helytörténeti témák­kal foglalkozik. A múlt évben két tanítványunk is (Nagy Ervinné tanárnő diákjai) be­jutottak az OKTV-döntőbe, a múzeumi hónapon elvitték az I—II. helyet. A harmadik-ne­gyedik osztályosoknak külön konzultáció van. Az érettségi­re felkészülést is segítjük. Beöthy Zsófia tanárnőnek, — aki két éve tanít a Balas­siban — van végzős osztálya is. — Hogy visszajött a köte­lező történelemérettségi, en­nek mi, tanárok természete­sen nagyon örülünk. A diá­kok? Sokan a továbbtanulás­hoz felvételi tárgyként ed­dig is komolyan tanulták. Aki úgymond „mérsékelt lelkese­déssel’” fogadja, annak más tárgy kötelező érettségijével kapcsolatban is hasonló len­ne a véleménye... Mi mindent kérdeznek, ho­gyan jutnak el az Élet és Tu­domány a Népszerű történe­lem sorozat írásaitól a VA­LÓSÁG tanulmányainak tu­datos olvasásáig, milyen te­rületeken vannak hiányossá­gok — sok téma felbukkan a beszélgetésben. Bizonyára vannak akik pesszimistábban látják, de jómagam egyetér­téssel jegyeztem meg — és fel — Versényi György gon­dolatát: — AZ ISKOLÁNK TA­PASZTALATAIBÓL kiindul­va nem látom szükségesnek a vészharang kongatását a történelemtanítás ügyében. Ez a tárgy valóban a legfon­tosabbak közé tartozik. Ala­pozója annak a világképnek, amit a diákokban kialakítha­tunk (más hatások melltt mi, az iskolában) — de amikor adatokat, tényeket összeke­vernek, az még nem indok arra, hogy hamis történelem­tudatról beszéljünk. Az a lé­nyeg, hogy alapot, ösztönzést adjunk az eligazodáshoz, a korszerű világnézet megerő­sítéséhez. A tények tudása mellett ehhez érzékenység és érdeklődés kell! G. Kiss Magdolna ......................................................................................................................................................................mii mi iiiiii(,n*rtTHiniiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiitiiiiM 1111111111111111111 — Nem mondja el. Azt mondta, hogy másodszor is megmenti az életemet. Nem érdekli a hírszerzés. Csak az emberek. — De a hétszentségit! Hát engem mi érdekel? Hát én nem az emberekkel törődöm? Mi érdekel engem az em­bereken kívül? ívj*»» ,j_ _ _ _ — Én... — Ej, Lilian, ne viccelj. Te is ember vagy. De még milyen remek ember! Mit is mondtál? Hogy Bertram agyá­ban leadó van. Gondolkozzunk csak! Ha az MGB ügynök­ség főnökének agyában leadó van, akkor az enyémben is lehet. — Pontosan erről van szó, Jones! Ezért siettem! — Ezek szerint az én agyamat is át kell világíttatni! — Pontosan így gondolom én is. — Hol van Charlie? — Charlie? Az a vörös ördög? — Igen. De Charlie egy angyal. Vörösnek meg elég vö­rös vagy te is, Lilian. . \ — Charlie ért az agyátvilágításhoz? — Igen. Charlie egy öreg, pompás bohóc és minden­hez ért. — Akkor én most elmegyek. — Arra kérlek, s ez most kétszeresen fontos, hogy Bert­ram agyába csak és kizárólag olyan információkat juttass, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. Meg kell zavarnunk azt a valakit, vagy azokat a valakiket, akikhez eljut Bertram agyának üzenete. — Értem, Jones, így lesz. Rohanok vissza és megsem­misítem a Dottore felmondását. Az nagyon jó lenne, ha Bertram agya a Dottoréval kezdene foglalkozni. A Dottore ugyanis teljesen ártalmatlan figura. — Ez biztos? — Biztos. 'Különben nem mondta volna el nekem, hogy mit talált Bertram agyában. — Ez igaz. — És nem mentette volna meg az életemet! És nem mondott volna fel Bertramnak! — Az se volna rossz, ha megtalálnád a Dottorét. Vol­na helye itt nálunk is. Bizonyára remek orvos. — így van. A Dottore remek orvos. De a hírszerzés­hez teljesen hülye. — Érzéketlen, Lilian, érzéketlen. Nem hülye. Csak ér­zéketlen. Sokan vannak ilyenek. pátilikíós HETEK THRU-FANTASZTIKUS REG< 45. — Nem, Jones, nem csaptalak be. Valaki mégis min­dent tud Bertramról, az MGB-ről. — De hogyan? — Bertram agyában van egy pont, ami agyátvilágítás­kor semmilyen impulzusra nem válaszolt. Viszont leadó­ként működik. Bertram összes gondolatát továbbítja. — Értem! — Jones fölpattan, izgatottan jár-kel a szo­bában. Lilian a tekintetével követi. — Értem! — ismétli Jones egyre dühösebben. — Ér­tem, értem, értem! — Kis szünetet tart, Lilian felé fordul. — Mit csinál most Bertram? — Alszik. — Ki csinálta az agyátvilágítást? — Egy olasz orvos, a Dottore. — És ő hova lett? — Fölmondott. — Miért? — Mert rájött, hogy az MGB elvesztette a játszmát. — Másra nem? — De igen. Arra is rájött, hogy az én kérdéseim, me­lyeket ő tett fel Bertram agyának, nem egy szerelméért ag­gódó nő romantikus kérdései. Hanem egy kémnőé. — Ezek szerint lebuktál. — Nem. Bertram nem tud semmit. — És ha a Dottore elmondja neki? Gyönyörű, tiszta színekben pompázó reggel, a Kék Pisztráng, mint egy középkorból ittfelejtett kastély, úgy ragyog, olyan esetlenül és ártatlanul. A tornyok cserepein fényt tükröz a harmat, a rétek távolabb, mintha gőzölög­nének: most szárad föl a fű. (Folytatjuk^ '■

Next

/
Oldalképek
Tartalom