Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-05 / 260. szám
Miért csak az egyik? Néhány észrevétel a szülői értekezletről A szovjet fotográfia 60 éve Kiállítás a Műcsarnokban Az ifjúság nevelése kultúrpolitikánk egyik sarkalatos kérdése. Ennek eredményessége függ a szülők és az iskola (pedagógusok) munkájának összehangolásától. A szülői értekezletek, a fogadóórák, a pedagógiai előadások, a szülők-nevelők fe- hérasztal-találkozója is e célt szolgálja. Mindezekből kiviláglik, hogy szocialista pedagógiánk alapelve nagy összefogást kíván a szülők, a nevelők és az egész társadalom részvételével. Azt hiszem, mindenki világosan érzékelheti, hogy ma. amikor tömérdek információ éri a zsenge, éretlen fiatalságot, mennyire ébernek kell lenni a helyes út megmutatására. Ezért kell minél többet értekezni a nevelőkkel, a szakemberekkel, el kell járni a szülői értekezletekre, a fogadóórákra, olvasgatni kell pedagógiai tárgyú cikkeket, például a „Gyermekünk” című lapot. így könnyebben és helyesebben nevelhetjük, oktathatjuk gyermekeinket. Azok a szülők, akiknek gyermeke most iskolás, nagyobb százalékban már a felszabadulás után születtek. Legtöbben az új levegőt árasztó állami iskolákban koptatták a padokat a szocialista iskolapolitika, a társadalom, a tudomány-technika fejlődésével próbálnak lépést tartani. Ezt igazolja a fokozatosan életbe lépő új nevelés-oktatási terv is, amely nyitva hagyta maga mögött az állandó fejlődés, az állandó változás kapuját. Ha nem Így tenné, politikai, társadalmi és ideológiai hibát követne el. Ezekből következik, hogy a ma tudásanyagát, szellemét, mondanivalóját pedagógusnak, nevelőnek, szülőnek — mondhatnám úgy is, a kor emberének — állandóan gyarapítania kell, mert különben lemarad. „Mennyivel többet tudnak a mai gyerekek, mint mi tudtunk” — halljuk az öregektől- Ez természetes és így helyes. Csak ott a hiba, ha az iskolás gyermekét nevelő szülő lemarad. „Nem ír, nem olvas”, nem jár el a szülői értekezletekre és nem érez felelősséget gyermeke fejlődéséért. Hibás szemlélet az is, hogy a szülői értekezletre csak az anya jár el. Egyik faluban elérték a nevelők, hogy párosával — alkalmas időpontot választva — jelennek meg a szülők. Egy másik, majdnem általánosnak mondható megállapítás. hogy épp azok a szülők nem mennek el az értekezletre, akiknek legtöbb segítséget, tanácsot szeretnének adni a pedagógusok. Pedig a helyes tudatformáláshoz, a szocialista embertípus kialakításához nyújtanak segítséget, aminek mind a szülők, mind a gyermekük, illetve a társadalmunk is hasznát látná. Ne csak azt mondjuk, mennyi probléma van a gyerekekkel, a fiatalokkal, hanem közös összefogással orvosoljuk a bajokat, míg nem késő. Az is ferde felfogás, hogy a szülő megveszi a ruhát, cipőt, felszereléseket és egyebekben gondoskodik a gyermekről, a tanító meg nevelje, oktassa őket. A nevelés-oktatás bonyolult, összetett folyamat, nem lehet így kettéosztani és a szülőnek a felelősséget a pedagógusok nyakába varrni. Van például a szülők szemszögéből egy kényes probléma, amitől félnek, elkerülik, vagy agyonhallgatják. Konkrétan a fiúk-lányok kapcsolata. (Bár erről orvosoktól, pedagógusoktól hallanak a gyerekek.) Vagy beszélni kell a gyermek-szülő kapcsolatáról bizonyos pszichológiai fogalmakat tisztázva. A korai dohányzás megkezdéséről, a felelőtlenségről, a kötelesség elmulasztásról, a szülők, nevelők, idősebbek tiszteletéről, a pályaválasztásról, a magatartási formák kialakításáról. Mindezekről szó esik, előadások hangzanak el az értekezleteken, amit. helyes, ha egészséges vita követ és a szülők, pedagógusok kicserélik nézeteiket. Ügyelni és ellenőrizni kell, bizonyos önállóság meghagyása mellett — különösen lakótelepeken, a galerik kialakulását elkerülve —, hogy a gyermek hasznosan, okosan töltse el szabad idejét. Játsszon, mozogjon, de legyen fegyelmezett, óvatos. Más napokon járjon sportolni. Vívni, birkózni. Ismét más alkalommal horgászni, turisztikázni. Ide a szülők is elkísérhetik. Legyen a szülő elsőszámú, őszinte barát, akinek mindent elmondhat. Szeretetteljes bizalmi kapcsolatot kell kialakítani a gyermekkel mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak. Legyen tanulságos példa a Balatonföldváron történt két fiú esete (a tévé adta néhány napja Fiatalok órája című műsorában), akik fegyelmezetlenségükért és nagy önállóságukért halállal fizettek. Felmerül a kérdés, kit terhel a felelősség? Cikkünkben egy-két helyen magyarázatot kaphatunk rá. Szükséges tehát a szülői értekezleteken és a fogadóórákon való megjelenés, hiszen fiatalságunkért, annak jövőjéért a szülők, a pedagógusok és az egész társadalom közösen felelős. Korsós Nándor nyugdíjas tanár Aranylemezes lett Hofi Géza Hofi Géza két nagylemezéért is kiérdemelte az aranylemezt. Az Akácos út és a Szabhatjuk címmel megjelent lemezeit már több mint százezren vásárolták meg. Hofi Gézának átadták az aranylemezeket. A szovjet kultúra napjai rendezvényeinek első eseményeként nyílt meg a Műcsarnokban A szovjet fotográfia 60 éve című kiállítás. A szovjet újságíró-szövetség által összeállított bemutatón 360 fotó eleveníti fel a szovjet nép ünnepeit és hétköznapjait — 1920-tól napjainkig. Laikus és szakértő a felfedezés és ráismerés örömével találkozik itt történelmi eseményekkel, az ország- építő munkával, a szovjet nép hősies helytállásával, a mindennapok lírai pillanataival. Jól illusztrálja a válogatás a fotó társadalmi szerepét. Híven tükrözi a kor ízlését és esztétikai igényeit. A fotóművészeti hagyomány eleven szálai összeszövődnek az új feladatokkal, a mindennapi élet ábrázolásával — magas színvonalú fotókultúrát teremtve. A 20-as évek történelmi feltételei felelevenítik a forradalom törzskarában, a Szmolnijban játszódó eseményeket, a Vörös tér tömeggyűléseit. Látjuk a Petrográd utcáin menetelő matrózokat, az első lovashadsereg harcosait, az első ötéves tervek lelkes munkásait. A második világháború fotósait, a haditudósítókat nem az esztétikai szándékok vezették. Mégis a háborús apokalipszis pillanatai magas művészi hőfokon jelennek meg. Megindítók és tettre késztetők. Művészi minősítése is kiváló ezeknek az eleven riportképeknek — bizonyítván, hogy nem a feladat jellege határozza meg az esztétikai minőséget — hanem a tehetség, az ihletettség, a témával való azonosulás. 1945 után sokoldalú, közösségi vonzású, politikailag elkötelezett a szovjet fotóművészet. Részese, alapítója és krónikása a kulturális életnek. Élmény végignézni A. Rod- csenko, G. Zelma, B. Ignatov A. Sajhet: Kommunisták előre Részlet a kiállításról fotóit a 20-as, 30-as évekből. Megdöbbentő Taraszevics sorozata a blokád alatt levő Leningrádról. Történelmi pillanatot rögzít. Haldej 1945- ös berlini felvételein. Szépek Seresztyennikov és Makarov színházi fotói, lírai Laskov grafikai hatású fotósorozata. Különös élmény ez a kiállítás, különös látvány ez a 369( fotó. Dokumentálják a szov^ jet fotóművészetet, sokoldalúé an bemutatják a Szovjetuniót és szakmai tapasztalatot ia kínálnak, mint a kulturális csereprogram részesei. A kiállítás november 16-ig látható. Kádár Márta PUSZTULNAK A RAGADOZÓ MADARAK A kelet-csehországi ornitológusok a ragadozó madarak fészkeinek összeírásakor megállapították, hogy a nappali ragadozók rohamosan pusztulnak. Sok vércse-és karvalyfészket találtak üresen. Amikor a madarak tojásait megvizsgálták, megállapították, hogy azokban igen nagy mennyiségben találhatók káros vegyi anyagok és a csírából nem tudnak kifejlődni az ivadékok. Nem szaporodnak a héják sem. ben látjuk az arcát. Nagyon fáradt. Bőre beszürkült, a szeme alja táskás, karikás, ráncosodik. De a szembogara él. Ragyog, mint az eleven tűz. Lilian felöltözik, belép Bertram szobájába, a Dottore búcsúlevelét, felmondását böngészi egy aprócska lámpa fényében. Bertram alvó arca rezzenetlen a gyönge fényben. Megkönnyebbül, s lassan visszaszépül. Otthagyja az alvó Bertramot, kilép az ajtón. József és Mária összebújva ülnek egy hév erőn. Csóko- lóznak. József Mária blúza mögé próbál nyúlni, de Mária nem engedi. — Nem szabad? Még mindig nem szabad? — kérdezi József. — Nem, édesem. Nem szabad. Nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk. — Tudom — mondja József kissé türelmetlenül. Kevéske haja össze van borzolva, eléggé szerencsétlen képet vág. — Még kell beszélnünk, hogy mikor megyünk a mamához, hogy te mikor költözöl a mamához, hogy ez a Fox- man milyen remek ember, meg a delfinjei... únom már. Érts meg, ón is csak férfi volnék... Nem bánhatsz velem így! Nagyon szeretlek, és le akarok veled végre feküdni! Ezen nincs mit megbeszélni! — Ne légy ingerült, édes Józsefem. Minden úgy lesz ahogy akarod, csak egy kicsit figyelj rám'. Nagyon fontos, hogy most megértsük egymást. — Én megértelek téged, csak te nem értesz meg engem! — Ne veszekedjünk, édes Józsefem! Semmi értelme... — Nem veszekszem, csak mondom a magamét. És abban pedig igazam van! Teljesen igazam van! Égy férfival sem lehetne ezt csinálni! — Dehogynem, édes Józsefem... de most nem erről van szó. Tudsz egy kicsit rám is figyelni? — Tudok. — Látod, ilyenkor úgy szeretlek! Amikor ilyen jó fiú vagy... ' — Nem vagyok jó fiú! — De az vagy... Látom a, szemeden... Te jó vagy. . — Mondd már, hogy mit akarsz... — Nagyon nehéz, átkozottul nehéz. Röviden: segíts nekem ellopni a Fekete Gént. Segíts nekem eltűnni valahová, ahol nyugodtan megszülhetem. Segíts nekem abban hogy a Fekete Gén a mi kettőnk gyereke lehessen! — De miért? (Folytatjuk.)- FANTASZTIKUS REGÉ 43. — Hadd aludjon reggelig. Egyébként, a viszontlátásra... engem nem lát többé. A felmondásom ott van Bertram ágya mellett. — A felmondásában hivatkozik valamire? Mondjuk, énrám? — Nem, Lilian, nem. Mondtam már, hogy én nem vagyok hírszerző. Nem vágyom efféle érdemekre. — Hát, köszönök mindent Dottore. Váljunk el békében. Nagyon tisztelem magát, mint orvost. Végül is, ha úgy vesz- szük, megmentette az életemet. — Arra a lövésre gondol? — Igen. — Nos, vegye úgy, hogy megmentettem másodszorra is. Csend. Lilian és a Dottore feszülten nézik egymást. — Igaza van. Dottore. Megmentette az- életemet, másodszorra is. — Viszontlátásra. Lilian. — Viszontlátásra. A Dottore távozik. Lilian odalép egy mosdókagylóhoz, gyorsan, férfiasán d«' dg lemosakszik. Prüszköl a hideg víztől, haja törülkö- zés közben vörösen, hosszan lobog a tükör előtt. A tükörNÓGRÁD - 1980. novembei 5., szerda Őszi marafon Georgij Danyelija sikeres filmrendezőnek számít, hiszen filmjei közül nem egy — például a Messzi utca, a Mimino — különböző nemzetközi fesztiválon díjat kapott. A San Sebastian-i film- fesztiválon tüntették ki az Őszi maraton című munkáját, melyet filmszínházaink a szovjet filmek fesztiváljának idei sorozatában játszanak. A rendező nyilatkozata művéről: „Ez a film egy állandóan siető és állandóan elkéső emberről szól, és arról, hogy a gyengédségből fakadó hazugság elvtelenséggé válhat, az önvédelemre való képtelenség pedig passzivitássá és ha valaki túlzottan gyengéd. kegyetlenné válhat”. Ezt a férfit Oleg Bászilasvili alakítja; mellette fontos szerepet játszik Natalja Gundarjeva, Marina Nyejolbva, Galina Volcsek és Jevgenyij Leonov. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban november 6—7-én vetítik az Őszi maratoni, míg a balassagyarmati Madách közönsége november 8—9-én láthatja a szórakoztató, elgondolkodtató filmalkotást. A sietős férfi és a feleség (Oleg Bászilasvili és Natalja Gundarjeva)
