Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
Szahályfalan riport Gondo átok o nevelőotthonban Itt cseng a fülemben: — Bácsi! Te kinek az apukája vagy? — Bácsi! Kihez jöttél? Nem tudsz beszélni? Itt van a szememben az a szénfekete szemű pöttöm kis cigánylányka, aki tele reménnyel kérdezett. Mit felelhettem volna neki? A pedagógusösztön azt diktálta, hogy az igazat mondjam: nem a te apád vagyok, ezért aztán nem is jöhettem hozzád. A tisztesség meg azt, hogy csöndben maradjak. Soha a felsőpefényi Al- mássy-kastélynak méltóbb lakói nem voltak, mint a ma ott élő száz apró ember. Egy dologban közös * a sorsuk: az állam gyerekei. Milyen éles penge lehet néha a szó? Állami gyerek — gyakran egy élet be nem gyógyítja ezt a vágott sebet. Persze, ők még mit sem tudnak sebekről, pengékről. Mosolyuk A MOSOLY, szeretetük A SZERELTET. Tiszták és védtelenek. -Ezért is élnek itt, fent a hegyoldalban. Tisztaságukat megőrzik, védtelenségük köré bástyát épít a szeretet. A má- spk szeretete. Amint azt a kis szén/eke te szeműt néztem, négyhónapos fiamat láttam holdvilágnevetésével. Hogy én őt bármilyen körülmények között is magam mellől elengedjem? Amíg a kezem bírja, addig az ilyen intézet legfeljebb kívülről nézhet rá.,. No, igeh. Hanem ennek a száz kis óvodásnak mit gondolt az apja, meg az anyja, amikor a rácsos kiságyba nézett? Megmondom. Révedt a szem, mint a ;tárgyakra. Legtöbbjük addig sem jutott, mert fiukat- lányukat szinte újszülöttként kivette kezükből az állam. Nem tehetett mást. Számtalan oka 'van ennek. Az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb ok: a szülők beteges innivágyása, örökös részegsége. Hihetetlen nyomorúságos körülmények közül mentették ki ezeket a gyerekeket egy emberibb életűje. Néha a szó szoros értelmében megmentették őket A felsőpetényi százaknak élnek a szüleik, egy sem árva közülük. * Aki értük dolgozik, annak a szívét először csordultig tölti a szánalom. Uram isten, ezek a szegény kis porontyok! Ha úgy tetszik, ez munkahelyi ártalom. Csak hetek- hónapok múltán vésődik be az. agyakba, hogy egy embernyi szeretet százfelé nem osztható. Akkorra válik világossá, hogy ez munka. De azt is érti az új ember, hogy ez más, mint a munka általában. Innen, a nevelőotthonból nemigen megy el az, aki ezt választotta sok más ajánlat közül. Nem. nem lesz soha olyan szoros kapocs a gyerekek és az otthon dolgozói között, mint az a családokban természetes. De az első pillanatok szánalma szeretetté felnövekedve mindig ott van minden mozdulatban, gondolatban. Ezek a gyerekek sokkal többet követelnek mindenkiből, mint amennyit adni tudnak nekik önmagukból. Mégis, naponta újra kezdődik a szelíd küzdelem a reggeli óvatos ébreszt- getésnél és tart egészen az el- alvás előtti „anyai” csókig. Az egyik oldalon a gyerek követel, a másikon a felnőtt adni tartozik. * — Anyukám küldte ezt a képeslapot. Megnézed? 1— Tudod mit ír? — Igen. Azt, hogy nemsokára eljön. „Drága Annikám! Édesanya most nagyon beteg, elmenni ezért nem tud hozzád. De legyél nagyon jó kislány fogadj szót az óvó néninek: Ha meggyógyulok, akkor meglátogatlak. Nagyon sok puszit küld édesanyád”. Anikó anyja börtönben ül. Nem először: , * Itt, a hegyoldalban semmi sem vízszintes, szinte minden felfelé tart, vagy lefelé hajlik, ahogy a kövek íve kívánja. Akárcsak a kicsik élete. Gyors léptekkel veszik az akadályokat, a kényszer rövid vajúdással szüli az önállóságot. Az a kis setesuta szőke fiúcska ma még nem hajlandó megszólalni ebben a furcsa, új világban, de maga sem veszi észre, hogy ügyetlen uj- jai milyen gyorsan tanulják begombolni az inget, s parancsolják komoly bogba az engedetlen cipőfűzőt. Hoinap pedig már tízesével egyensúlyozzák az apró tenyerek tálcáin a mosogatóba a könnyű poharakat. Az önállóságot úgy tanulják, mint a leckét. Muszáj. Ki minél hamarabb teszi le a vizsgát, annál egyszerűbb az élete. Az óvónők és a gyermekfelügyelők néha éppen azért keményítik meg a szívüket, hogy az út, amit kinek-kinek végig kell járnia, mind rövidebb legyein. Azért # Óvónőképzés Balassagyarmaton 5r“' ' IP Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János Szakközépiskolában 1972-től képeznek óvónőket. Az iskolában évente mintegy harminchat óvónő végez, akik elsősorban a megye óvodáiban helyezkednek el Aforizmák Ha az emberre árnyék vetődik, azt jelenti, hogy már megtalálta a helyét a nap alatt. (Mauritániái bölcsesség) Bár a vadabb tehenek néha több tejet adnak, mégis szívesebben fejik a békéseket. (Állati bölcsesség) Minden közlekedőedény bi ztos benne, hogy az ö szint- ** a legmagasabb (Ógörög közlekedőedények mondása) Az ember mindent kibír, ha nem tartják vissza. (Napóleonnak tulajdonított megállapítás) - A gondolat a napóleoni törvénykönyv megvitatásakor hangzott el. A kenőpénzt adni és kapni is kényelmetlen dolog, de talán kapni mégis csak kellemesebb. (Sumér hivatalnokok véleménye) NÓGRÁD - 1980. novembei 30., vasárnap a fürge kis angolnagyerekek odabújnak egy-egy percre a jó meleg asszonyölekbe némi külön szeretetért. Ami csak az övék. * — Hajolj csak le, bácsi! _ ... ? — Adok egy puszit. — Én is! Én is! Én is! * A falakon rajzok. Bukdácsoló kicsi kezek vallomásai a világról. — Ez itt kicsoda? — Marika óvó néni! — Hát ez? — Kati néni. — És akit utoljára rajzoltál? — Anyu. * Csak gondolkodom, mivé lettek volna ezek a gyönyörű gyerekek, ha nincs ez a nevelőotthon ennek a száz kis óvodásnak? Mi szennyét-mocs- kát élték volna végig a felnőttek elhibázott sorsának? És itt, ebben az eldugott falucskában, ez a néhány ember, aki pár éven át egy szokatlanul nagy családot varázsol köréjük, vajon elegendő-e ahhoz, hogy az igazi családból pótoljon valamit? Hiszen itt mindentől olyan messze vannak! Jó, a kis mikrobuszt időnként megkaparinthatják, és akkor haj. neki a világnak: cirkuszba, állatkertbe, bábszínházba, mindenhova. De azt a kis mikrobuszt még három mésik nevelőotthon is használja és egyszerre csupán tíz gyerek fér el benne... Kedvem volna valami kampányt indíttatni. Autóbuszt a nevelőotthonoknak! Így legalább közelebb mehetnének a világhoz, ha már az nem ér rá lehajolni hozzájuk. Papírok vannak előttem. Le. velek, amelyekben a felsőpetényi óvoda és nevelőotthon vízgondjainak megoldását kéri. Hiába. Az ivóvíz túlzott nitráttartalmát és keménységének magas fókát minden alkalommal megállapítja a KÖJÁL, de ez minden. „Csecsemők részére ivóvízként vagy tea... készítéséhez felhasználni veszélyes és tilos !” „.. .ivóvízül nem fogadható el.” A száz apróság pedig azóta is issza a vizet, mert nincs más. Nem az írógépet kéne csépelnem, hanem ásót fogni és nekimenni a hegynek... de talán ezek a sorok is érnek valamit. Ahogy visszagondolok az Almássy-kastélyra, most döbbenek csak bele. Nem láttam egyetlen könnyes szemű kis lakót sem. Vagy elmélyülten foglalatoskodtak valamivel, vagy szépen, boldogan nevettek. Hortobágyi Zoltán Hazai tájakon (8.) Á templom meg a fia A Balaton elvonja a látogatók figyelmét a környezetéről: ha jó az idő, a tónál maradnak ha nem jó, akkor esetleg kirándulnak — hajón vagy autón valamelyik múzeumhoz, emlékházhoz. Leginkább Szegedi Róza házához Badacsonyba, mert a szomszédban vár a halászlé. s egész Badacsonyban, (hogy pontosak legyünk: valameny- nyi Badacsonnyal kezdődő nevű településen) vár — a badacsonyi bor. Pedig aki csak szétnéz a hajóról, a járműről vagy akár a vízből is, láthatja: lenne a tó környékén sok szép táj, érdekes falu, ahova ellátogathatna. Ezúttal egy ilyen — ugyan a tótól rejtett — csendes, nyugalomban megbúvó útra invitálnak e sorok. BETYÁROK CSÁRDÁJA A tó környékén nyugodt derűvel húzódó Keszthely mögött nemcsak a gyógyító vizű hévízi tó rejtőzik, hanem sok más érdekesség is. Ha megkerüljük a Festetich-kastély kertjének keletre néző, szép kilátást nyújtó csücskét, a Keszthelyi-hegység nyugati szélen mehetünk végig. Utunkba esik a hévízi elágazáson túl egy régi épület, ahol érdemes megállnunk nemcsak az étel-ital kedvéért, hanem a nádfedeles öreg Gyöngyösi csárda hangulatáért. A múlt század elején a Festetich uraságé volt az épület, már mint csárda, majd a század közepe után, a szabadságharc után a betyárvilág nevezetes állomása, ahol többek között ama híres Savanyú Jóska is megmegfordult. Két másik betyár pedig a közelben vívott tűzpárbajt a pandúrokkal, és vesztette életét — a csárda közelében sírjuk az egyik látnivaló. A másik maga a csárda régies berendezésével. KÉT VAR KÖZÖTT De menjünk bízvást tovább, mert nem ez a csárda az úticélunk! Ha megkerüljük a hegység északnyugati részét, utunk a völgyeken, szép erdők között Zalaszántóra vezet. A falu elején, vissza dél felé tekintve a rezi várromot pillanthatjuk meg az erdős Meleg-hegy csúcsán, a falun túl, észak felé pedig egy másik várrom körvonalai sejle- nek a Tátikán. Oda hosszú gyalogsétával jutunk fel az ősbükkös védett területén át. Tátika várát a múlt század első felében népszerű költő — a felesége badacsonyi házában Szent Kozma és Daruján temploma A fiatemplom (A szerző felvételei) az ő emlékeivel is találkoznak a borkóstolók — Kisfaludy Sándor verses regében örökítette meg. A tatárjárás után épült vár a veszprémi püspökséghez tartozott, majd királyi birtok, aztán zálogtárgy lett, később egy katonás veszprémi püspök elfoglaltatta a török elől falai közé menekített egyházi és nemesi javakkal, kincsekkel egyetemben... Sorsa kalandos volt, de a XVI. század végére már megromlott az állapota. KOZMA ÉS DAMJÁN De maradjunk még a faluban. Habár ez ma jóval nagyobb, mint a messzi múltban; itt a várak koronázta erdős hegyek alatt, a kanyargós utcára könyöklő házak között, a nagy, zömök, román tomyú templom közelében könnyű elképzelni a régi időket! A XIII. századból való okirat is említi már a falut, pontosabban még mint birtokot, a következő évszázadban pedig királyi alattvalók községe, majd városként említik. Egy. időben Zala megye ügyeit is intézték innen. Temploma első említése 1230—1240 tájáról való. Két szent nevére szentelték föl. E két szent — Kozma és Daniján — neve rendszerint együtt szerepel: olyan falunevünk is van, amelyben már feledésbe került a két név különállása: Kozma-dombja — noha dombos vidéken van Nyugat-Zalában, eredetileg nem dombot hanem ugyancsak Damjánt kötött a Kozmához. E név arról tanúskodik. hogy francia szerzetesek telepedtek meg itt a korai Árpád-korban. Csúcsíves, nagy ablakok tagolják a templom falát a támaszok között, vaskos, boltíves ablakú, vázszerű tornyán az apostoli kettős kereszttel koronázott fő toronysisak mellett négy kis 'iatoronysisak díszlik. S ha tovább megyünk a faluban, megpillanthatjuk « templom „kisfiát”: egy ugyanilyen vaskos , formátumú tor- nyocskával, hasonló formában épült pici kápolnát... » A falun túl, a korán elhunyt költő, Simon István szülőfaluja : Bazsi felé vezető út mellett még egy pillantásra álljunk meg. Jobbkézt a tatárkúti réten kis kerek dombok emelkednek. Másutt is vannak hasonló „kunhalmok”, de nem ennyi. Ezek korai vaskori sírdombok itt N. F. tllllll rtflltllllftllllllf lllllllllllllllllllllliutlllf IIIIrtlIllllllllllllWlllllllllllIflIIIIIIIIIIIIIIIMHIIIIIIUIIIimillltlÉlttlIlllllltlH,.illlllMllllllllllllllllllMIlllllflliniMtll. «Iliim IIIIIMimilllllllirtHIMimMIlfHtlIHHtlmjIIIUini Sok öreg él a telepen. Megértésre, szeretetre, jó szóra vágynak. Olyanok, mint a gyerekek. Életelemük, hogy tartozzanak, kötődjenek valakihez. Házastárs, gyerekek, családtagok... S ha ők nem nyitják az ajtót? Akkor majd jön a Manci, a gyerek- és rokonpótló, vigaszt adó. Pattog, recseg a tűz a kályhában, mellé ülünk, hogy érezzük melegét. Csípős, nyirkos kint a délután, lassan ereszkedik a köd a salgótarjáni Forgács-telepre. Innen, a domboldalon megbúvó kis kolóniaház konyhájából jó kilátás nyílik a településre; emeletes családi házak sora, takaros porták, amott a távolban a cigányok szerényen húzódó lakásai. — Nem vágyódom másfelé, nem kívánkozom szebb, új házba. Itt töltöttem életem nagy részét, megteszi hát a régi. Aztán abban is van valami igazság, hogy az emberek, ha új környezetbe modern házba kerülnek, lefoglalják magukat a saját dolgaikkal, többé nem érnek rá másokkal törődni. Az én ajtóm bármikor, bárki előtt nyitva áll, nem tagadom meg a segítséget senkitől. Bráth Rudolfné, a telep öregjeinek Mancija, a fiata„Ha az öregjeim mosolyognak..." lók Manci nénije tarsolyában hozta a s?ülői házból az emberszeretet, útravalóul kapta az öregek tiszteletét, becsülését — Idős emberek között éltem, nevelkedtem. Fiatalasz- szony koromban lakott a szomszédunkban egy 84 éves, magatehetetlen néni, aki, ha szüksége volt valamire, átzörgetett a falon. Etettem, gondoztam, vigasztaltam. Hogy búrod idegekkel? — kérdezgették az ismerősök. Nem értettem a kérdést, hiszen inkább örömet okozott, ha segít, hettem, nemhogy kikészültem volna tőle. Talán az sem véletlen, hogy az uram 15 esztendővel idősebb tőlem, most 75 éves. Bráth Rudolfné napjait, bár háztartásbeli, nem jellemzi egyhangúság, unalom. Reggel a nap keltével indul. Bekopogtat Ilonka nénihez, a szomszédasszonyához, nincs-e szüksége valamire, de siet, mert Lukács néni már várja, aztán a betegeket is meg kell látogatni. Utána beugrik a tanácsra, a Vöröskereszthez, szó. ciális segélyeket kér, téli tüzelőt rendel, kedvezményes ebédjegyet vált a rászorulóknak. És beszél, vigasztal... — Türelmesen, kitartással kell az öregekhez közelíteni. A legtöbb panaszkodik a gyerekeire, az elviselhetetlen magányra. Megnyugtatom őket, nem rosszak azok a gyerekek, csak kevés az idejük, jönnek ők, amikor tehetik. Pedig az igazság valóban az, hogy a legtöbb gyerek nem becsüli az anyját, megfeledkezik a szülői házról. Régi emlékek, sárgult oklevelek kerülnek az asztalra. Valamennyi Manci néni életének, közéleti mnkájának egy- egy állomását idézi. Ez az energikus asszony volt már tanácstag, a nőbizottság titkárhelyettese, munkálkodott a Hazafias Népfrontban, aktív tagja a pártnak és 21 esztendeje a Forgács-telep vöröskeresztes titkára. — Mindenkit ismerek, mindenki ismer. Ha én nem megyek, akkor az emberek jönnek hozzám. Még a cigány- családok is rámnyitják az ajtót, tanácsot, segítséget kérnek. Az uram korhol is néha; — Hát már a cigányok is? Miért ne? Azt tartom, csak úgy illeszkednek be közénk, ha mi is formáljuk őket, hogy levetkőzzék régi szokásaikat. Nyílik a konyha ajtaja, a 79 esztendős Ilonka néni jön a szomszédból. Helyet csinálunk neki a kályha melegében. Elcsendesedve nézzük az egyre sűrűsödő ködöt. Aztán Ilonka néni kéretlenül, meg-megcsukló hangon festeni kezdi a maga színezte kis portréját „a” Manciről, énről a fáradhatatlan asszonyról. — Nem hagy ez minket magunkra, minden kérésünket elintézi. Mikuláskor. karácsonykor együtt ünnepelünk, öregek napján együtt fakadunk dalra. Osztja az ajándékot, csokoládét. Mi meg, akár a gyerekek, úgy örülünk neki. Ablakot pucol, padlót kefél, takarít. Megkönnyíti a napjainkat, meg a lelkünket. Nem pénzért, nem elismerésért csinálja. Emberségből, embers zeretethől. — Akkor vagyok boldog, ha az öregjeimet mosolyogni látom. Számomra ez a legnagyobb fizetség.- ri» *• 4
