Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
A szocialista országok társadalmi struktúrájának fejlődése Maria Darosinska a kutatásról juk, a kutatás hozzájárulhat az iparban dolgozók szervezeteinek tökéletesítéséhez is. Vagyis, a társadalomkutatásban az elméleti probléma megfogalmazása és ennek jegyében a kutatás megszervezése gyakorlati haszonnal jár. Míg, ha csak egy szűk gyakorlati célt tűznénk ki, az zsákutcához vezetne, legalábbis a szociológiában. — Milyen módszerekkel történik a kutatás? — Kutatásunkban először is a szocialista országok hivatalos statisztikai kiadványaira támaszkodunk. Másrészt, az ipari dolgozókból minden országból mintát állítottunk ösz- sze, s azokkal, akik a mintába kerültek, kérdőíves adat- felvételt készítettünk. Ugyanakkor mindenkinek közvetlen főnökét is megkérdeztük az illető munkájával és munka körülményei vei kapcsolatban. E konkrét módszereket a kutatásban résztvevő hét ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia, Szovjetunió — szakértői közösen alakították ki és egyformán alkalmazták. A statisztikai adatokból csak a KGST hivatalos adatait használtuk. — Milyen eredményei vannak a kutatásnak? Mit vár a Salgótarjánban zajló nemzetközi munkaértekezlettől? — Az adatfelvételt 1979 nyarán hajtottuk végre. Az országok a saját adataikat Prágába küldték, ahol számítógépes feldolgozás történt a különböző témák programjai szerint a részt vevő országok szakértőinek közreműködésével. A számítógépes feldolgozás eredményeit a szakértők szerzői csoportjai elemezték. A mostani értekezletünk ezen elemzéseknek első eredményeit vitatja meg. Az egyes témákról szóló jelentések a múlt hónapban készültek el. Salgótarjáni nemzetközi munkaértekezletünk feladata ezeknek a megvitatása. Tehát az eredményekkel csak most ismerkedünk. Az értekezlet másik feladata, hogy előkészítse a külön készülő magyar—lengyel ösz- szehasonlítás következő lépését — tóth e. — Mint hírül adtuk, e héten zajlik Salgótarjánban az a munkaértekezlet, amely „A munkásosztály és az értelmiség közeledése" című téma nemzetközi empirikus kutatásának első eredményeit vitatja meg, a szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy Maria Jarosinskával, a Lengyel Tudományos Akadémia filozófia és szociológiai intézetének munkatársával, a lengyel delegáció vezetőjével beszélgessünk a kutatásról. Elöljáróban még annyit, több úgynevezett, probléma- bizottság működik. Közülük egy „A szocialista országok társadalmi struktúrájának fejlődése" címet viseli. Ennek koordinátora, a Lengyel Tudományos Akadémia. A bizottság elnöke Weslowski professzor, titkára Maria Jaro- sinska. — Mi a célja a kutatásnak e problémabizottságon belül? — Erre a cím is utal, vagyis a kutatás célja, hogy megismerjük, hogyan áll a szocialista országok társadalmi struktúrájának fejlődése. To-" vábbá, hogyan áll a munkás- osztály és az értelmiség viszonya országainkban. Vizsgáljuk a munkásosztály és az értelmiség társadalmi különbségének állását, egymáshoz való közeledésüket, valamint aat, hogy milyen tényezők határozzák meg a munkásosztály és az értelmiség különbségét. Röviden ez a kutatás megismerési célja. Hozzátenném, ez nem jelenti azt, hogy ez a munka csak tudósokat érdekel, hogy nincs köze a gyakorlathoz. Kutatásunknak fontos ideológiai jelentősége van azért, mert a kutatás tárgya maga a szocialista . társadalom. Ez továbbá azt jeilenti, hogy a társadalmi gyakorlat meghatározott értelmezéséhez kutatásunknak gyakorlati haszna is lehet. Abban az értelemben, hogy a társadalomi politikai céljainak meghatározásához és azon eszközök meghatározásához, amellyel ezt az állapotot célszerűen lehet alakítani, sokat adhat. Gondolom, hogy mivel közvetlenül az iparban dolgozó munkások és értelmiségiek helyzetét vizsgál- -v .oaonoAe/'uvvvvvwioAo/wvvvvv'VVv w'vwvvvo/vvvo/vvvo/v'v/v-./ w/vww az illető nem .vállalta. Akkor Foxman csúnyán megfenyegette. Azt mondta annak a nőnek, hogy ezért meglakol. Hogy az életével fizet. De ezt csak a mamától hallottam... József áll Mária mellett, töpreng, gondolkodik erősen. — Mária! Én azit hiszem, hogy mi egy nagyszabású terv részesei, vagy inkább: végrehajtói vagyunk! Foxman előre elképzelte, hogy egy adott helyzetben mit fogunk csinálni, tudta, hogy te a gyereket, ha hozzájutsz a kulcsokhoz, meg fogod szülni, tudta előre, hogy én leszek olyan balek, hogy mindenbe beleegyezem, szóval, mint egy jó sakkozó, tudta előre az összes lépéseket. — A jó lépéseket, édesem, csak a jó lépéseket! — És most kaptunk egy táviratot. Azt hiszem tőle... — Nem tudtuk megfejteni... — Én sokat próbálkoztam. — És van eredmény? — Azt hiszem, igen. — Arra gondoltam, hogy.1 — Mondd, édesem... — Megfejtettem a táviratot.-' Foxman küldte egy hete. Azt írja: „Mária, József. Születéshez gratulálok. Keressétek Erzsébetet. Fia lett: János. Vigyázzatok egymásra. Liliant lelövettem. Foxman. Utóirat. Algernon jól van. Tőle tudtam meg a címeteket”. — Ki az a Lilian? — Honnan tudjam? — És én? — Orvos kellene... — Nincs. A faluban nincs orvos. Nemsokára itt lesz a bába. Mi lehet szegény Erzsébettel? — A kolléganőddel? Ű is szült egy fiúcskát... Egy egészen apró fiúgyereket... — Nem tudom, hol lehet... Megint a fájások... Már hárompercesek... József kinéz az ablakon. — Odanézz! Ott! Három ember! Valóban, nagyon messze, három sötétruhás úr lépdel a sivatag homokjában. Fehér, világitóan fehér ing van rajtuk, kezükben fekete diplomatáska. Mária följajdul, vajúdik. A három férfi mögött láthatóan szaporodó tömeg. Utolér!'.; a három férfit, aki nem más, mint Jones, Bertram és a forradásos homlokú férfi. A tömeg vonul Mária otthona felé. Távoli gyereksírás hangja hallatszik. A tömeg énekel, Jones, Bertram és a forradásos elvesz a tömegben. > Beletapossák őket a sivatag homokjába Az ének és a gyereksírás egyre erősebben hallatszik. Esteledik. Az égen feltűnik egy fényes pont. Egy rakéta? Lehet. — VÉGE — 1980. november ül. péntek 20.20: Különc. Illyés Gyula drámájának tv-változata Nógrád megye fanácsai és a szövetkezetek A Nógrád megyei Levéltár jelentős kiadványsorozatának tizedik kötete látott napvilágot a közelmúltban Salgótarjánban. Ez a sorozat az Adatok és források a Nógrád megyei Levéltárból összefoglaló címet viseli, a Nógrád megyei Levéltár és a Magyar Történelmi Társulat Nógrád megyei csoportjának kiadványait jelzi. Szerkesztője és felelős kiadója Schneider Miklós, a levéltár igazgatója. A sorozaton belül Dokumentumok a Nógrád megyei tanácsok működéséhez 1950— 1970. címmel jelenik meg egy sorozat, amelynek harmadik kötetét adták ki most. Ez a Nógrád megye tanácsai és a szövetkezetek 1950—1970. címet viseli, a kisipari termelő- szövetkezetekkel, a földművesszövetkezetekkel, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kapcsolatos dokumentumokat gyűjtötte össze és mutatja be a jelzett időszakban. A kötetet Leblancné Kelemen Mária és Schneider Miklós állította össze, az anyaggyűjtésben Nékám Edit és Petrik Jánosáé működött közre. Helynév- és tárgymutató, s a közölt dokumentumok jegyzéke egészíti ki a kötetet A levéltár tanácsi dokumentumokat közreadó sorozata egyébként elsősorban nem olvasmánynak készül, hanem mindenekelőtt a kutatás, a (1950-1970) helytörténetírás stb. számára nyújt anyagot sőt ösztönzést a további kutatómunkára. Amint azit e kötet bevezetőjében olvassuk: „Háromkötetes válogatásunk —, mint erre már korábban utaltunk — korántsem azzal a céllal készült hogy teljes képet adjon a megye fejlődéséről. Csupán azt kívántuk elérni, hogy, a korábban már megjelent megyetörténethez szolgáltassunk szemléletes bizonyító anyagot, és a problémák felvetésével újabb ösztönzést adjunk a megye történetét kutató szakemberek számára, hogy vizsgálódásaikat tovább folytathassák. Számos olyan kérdés vár ugyanis még tisztázásra, melynek megoldása nemcsak a megyetörténet szempontjából fontos, hanem eredményesen segítheti elő hazánk legúiabb- kori történetének elemző feldolgozásét is”. A kötetek válogatott dokumentumokat adnak közre, a bennük foglalt anyag tehát valóban csak kiindulásul szolgálhat a további kutatáshoz. A korébDi két dokumentumgyűjteményről már szóltunk. Az első „A művelődésügy földreformja..Dokumentumok az iskolák államosításának Nógrád menyei történetéből címimel jelent meg Sál sótar iónban 1978- ban. Tavaly adták ki a második kötetet, amely a Nógrád megye tanácsai az emberért 1950—1970 címet viselte. A most megjelent kötet pedig, mint már utaltunk rá, a szövetkezeti gazdasági szektor három fő ágazatának dokumentumaival foglalkozik. Ezen belül több periódus dokumentumait mutatja be. A kötet forgatója tehát nem a megye iparáról, kereskedelméről és mező- gazdaságáról kap teljes képet, hanem csak a szövetkezeti szektor két évtizedes fejlődésének legfontosabb állomásait követheti nyomon. Ez sem kevés, hiszen hazánkban — így Nógrádban is — a szövetkezeti szektornak jelentős szerepe van a szocialista gazdasági fejlődésben, az aktív keresőknek mintegy egyharmada ebben a szektorban dolgozik, hogy csak ezt az adatot említsük. Ez a három, te.iácsi dokumentumokat bemutató kötet húsz év gondoktól terhes, eredményekben gazdag történetét hozza közel az olvasóhoz. A dokumentum erejével idézi fel az 1950—1970 közötti időszak számos örömét és gondját. Mindezzel a megyei levéltár a maga eszközeivel igen hasznosan járult hozzá a tanácsok 30. évfordulójának megünnepléséhez is. T. t_ Hogyan segítsük az iskola munkáját? Még a tanév elején történt. Megyek haza estefelé, s a konyhából énekszó szűrődik ki: Sztep da sztep krugom Puty daljok lezsit. A feleségem dalol a két nagyobb fiúval. Meglepődöm egy kicsit, idáig nem volt szokásuk, hogy esténként oroszul énekeljenek. Lelkesen fogadnak, s kérik, egészítsem ki a dal szövegét, amelyet csak hézagosán ismernek, hisz a nyolcadikos Szabolcs ma tanulta az iskolában. A dalt én is ismerem. Valaha kedvtelve dúdolgattam a szomorú históriát, hisz az ötvenes évek közepén mindennapos volt a rádióban: Puszta néma táj, rajta út se visz, Ott a hőmezőn halt meg egy kocsis. Elmondom az orosz szöveget, ismételgetjük egy kicsit, aztán már négyen fújjuk. Leglelkesebben az ötödikes Ajti, akinek csudára tetszik, hogy ilyen izgalmas dologban vehet részt. Hisz az idén ő is megkezdte az orosz tanulást, s míg a többiek egy-két közhasznú szónál tartanak, ö már egy egész orosz dal tudásával dicsekedhet majd az iskolában. Lelkesen fújjuk a dalt. Bekukkant a nagymama is a konyhába, és megkérdezi, mitől van ilyen jókedvünk. Persze, lassan és fátyolos hangon kellene énekelnünk a hómezőn rekedt kocsis végüzenetét, de nekünk jókedvünk van, élvezzük az együttének- lést. Olyan ez, mintha valami közös titkunk lenne. Középiskolás korom első esztendeje rémlik fel, amikor orosztanárnőnkkel oly sokat énekeltünk együtt Esztergomban a bányagépészeknél. Talán ezért is szerettük őt any- nyira, mert a sok kedves dal közelebb hozott bennünket egymáshoz Ezért is örülök annyira, hogy Szabolcsnak dalszerető orosztanárnője van. Hisz tapasztalatból tudom, hogy nemcsak szavakat kell tanulni, meg nyelvtan) szabályokat, mert az önmagában holt anyag. Ezzel önmagában nehéz lelkesedést kelteni egy tizenéves gyerekben. Ám megsejteni a nyelv lelkét, valami ízelítőt adni az orosz emberek lelkivilágából, erre nagyszerűen alkalmas a dal. S ha legközelebb megint tanulnak valamilyen éneket, bizonyára kitörő örömmel jön majd haza a fiam .., és együtt dalolgatjuk majd újra, mert így nemcsak a kitartást igénylő szótanuláshoz ül le nagyobb kedvvel, de az öröme is megsokszorozódik. Azt hiszem, a szülő akkor segíti legjobban az iskola munkáját, ha igyekszik otthon is kedvet csinálni a gyereknek ahhoz, amit az iskolában tanulnak. Az oroszhoz azzal Is, ha levelezőtársat keres, segít a levelek fordításában, megfogalmazásában. A földrajzhoz, ha felkeresnek együtt egy-két jellegzetes hazai tájat, amiről tanultak. Az élővilághoz, ha a növényeket, rovarokat együtt gyűjtögetik, igyekeznek élőben is felkutatni a tanult állatokat. Ha a gyerek érdeklődését, szenvedélyét magáévá teszi a szülő, s okosan, türelemmel igyekszik tovább szítani. A kémia, fizika sok apró kísérletét otthon is el lehet végezni. Ha eszközöket kap hozzá a gyerek, milyen élvezettel adja elő szülei előtt, vagy éppen a gyakorlati órán készített tárgyat ismét előállítja, ha szerszámai vannak hozzá Átányi László FANTASZTIKUS REGE 56. Algernon leszijazva ül egy apró kis karosszékben. Foxman egy diavetítőn időnként bejátssza neki egy dühös macska képét. Algernon agyáramait egy műszer segítségével figyeli. Algernon fején, lábain elektródák. Foxman városneveket mormol Algernon fülébe. ..Amszterdam. .. Ankara, .. Budapest..,” Foxman hosszan, türelmesen dolgozik. Kilenc hónap múlva. 1999 karácsonya. József és Mária egyszerű otthona, Mária hatalmas hassal, szerelmesein búvik Józsefhez. József aggodalmaskodik? — Nem fáj semmid? — De... most... mintha kezdődne.., József toporog, szerencsétlenkedik. — Mi lesz azzal a távirattal? Amit egy hete kaptunk. — Semmi. — Mária Mit tudsz te erről a Foxmanról? — Nem sokat. Semmit. Egy tudós, akinek a gyerekünket köszönhetjük. — Bocsánat... nemcsak neki... a hiúságának is... — Minden férfi hiú, aki gyereket akar. — És Foxman'nem akart mástól is gyereket? Ügy ériem, hogy a kulcsot nem akarta odaadni valaki másnak is? — A mama egyszer mintha mesélt volna ilyenről De NÓGRÁD - 1980. november 21., péntek FILMMÚZEUM! HÓNAPOK SALGÓTARJÁNBAN Tájékoztatjuk a mozilátogató közönséget, hogy a Magyar Filmtudományi Intézet közreműködésével november 21-től archív filmek több hónapos vetítéssorozatát indítjuk a November 7. Filmszínház péntek éjszakai előadásain. Az idei program: december 21. BONNIE ÉS CLYDE 28. HELP! (Segítség!) 5. OIDIPUSZ KIRÁLY 12. A LEPKEGYOJTÖ 19. BUTCH CASSIDY ÉS A SUDENCE KÖLYÖK 26. A MÁLTAI SÓLYOM december 26. Az előadások kezdete este 10 órakor. Jegyek elővételben is kaphatók hétfőn, kedden és szerdán du. 1-től este 9-ig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával. Kellemes szórakozást kíván a NÓGRÁD MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT
