Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

Fekete fák fekete napkorong Háromezer kórlap vallomása Zolika rajzol. Fekete nap­korongot, fekete házat, és fe­ketére satírozza a fák ágait is Zolika pár hónappal ezelőt­ti rajzán csupa szín, harso­gás, vidám mozgalmasság volt minden. Most depressziós han­gulatban van. Ezért öltözteti feketébe a világot. A kórelőzmény: Zolika egy évvel ezelőtt, négyéves korá­ban hirtelen rosszul lett, esz­méletét vesztette. Ekkor de­rült ki róla, hogy epilepsziás. A megyei gyermek-ideggondo­zóban az okokat kutatva az édesanya elmondta, hogy a kisfiú, születése után nem sírt fel, éleszteni kellett. Gyermek-ideggondozó. A név hallatán keserű lesz az ember, s egy sor kérdés ve­tődik fel. Hát már a legap- eóbbak, a féltve őrzött, dédel­getett kicsi emberek sem mentesülhetnek a rohanó, túl­hajszolt élet káros hatásai, ár­talmai alól? Reggel kilenc óra. A megyei rendelőintézet alagsorában ja­vában tart a rendelés. Dr. Kiss Mária és dr. Kis H. Ka­talin gyermekideggyógyászok fogadják a betegeket. A visz- szajárókat és az újakat. Az asztalon színes ceruzák, pa­pírlapok. A polcokról játékok mosolyognak. Riasztó az a több mint há­romezer kórlap, amely há­romezer beteg gyereket je­lent. A csecsemőktől 14 éves korig. Palika fél. Főleg este, a sö­tétben. Csak a nagymamával hajlandó elaludni. Kéri, kö­nyörög neki; „Nagymama, ne fordulj el tőlem, ne hunyd be a szemed!” Palika izgága, szétszórt figyelmű. Amikor apukáját elvitték katonának, elkezdett dadogni. A kórelóz- mény szerint Palika két és fél éves korában leesett a heverőről, fejsérülést szenve­dett. A főorvosasszony, dr. Kiss Mária; — Sok kisgyerek már a születése előtt, vagy közvet­len utána károsul. A terhes anya életmódja, a cigarettá- zás, az ivés, a vírusfertőzések következtében, vagy a komp­Beszédhibás, agresszív, szo­rongásai vannak, bepisil. Kis­iskolás korban koncentrációs zavarok, nehéz alkalmazkodó­képesség, fáradékonyság, részteljesítmény-zavarok je­lentkezhetnek. A genetikai tényezők és a környezeti hatások együtte­sen okozói lehetnek a gyer­mekkori neurózisnak. Így fo­galmaz a föorvosasszony. Kati hétesztendós. Gyak­ran bepisil. S a gondozóban sok ilyen Katival találkozik a gyermekideggyógyász. Szervi elváltozás nincs, a gyerek lel­ke beteg. Dehát miért pisil­nek be a „Katik”? A kórla­pok vallomása szerint telve vannak szorongással. „Mert az apu mindig részeg és ve­rekszik, mert az anyu ideges, kiabál, mert a testvéremet jobban szeretik, mint engem.” Mert, mert, mert... — Mert a gyerek szeretet- igényes és ha nincs meg a kellő érzelmi kapcsolat a szü­leivel, akkor ez beteggé te­heti. Hihetetlenül hangzik amit mondok; sokszor a sé­rült, beteg gyereket nekünk kell elfogadtatnunk a saját anyjával, aki idegenkedik a gyerekétől, mert az nem olyan, amilyennek ő szeretné. Így rakódnak egymásra a kelle­metlen élmények. Mert a be- plsilős, dadogós, neurotikus gyereket az óvodában, iskolá­ban is mellőzik. A társaik, de sokszor a nevelőik is. Pedig ezek a gyerekek szellemileg teljesen fejlettek, sokszor ér­telmesebbek a társaiknál — mondja a főorvosasszony és megidézi egy régi kis betegét. — Ildikó hétévesen került hozzánk azzal, hogy állandó­an hány. Családi környezete rendezetlen volt, az anyja rázta le a nyakáról. Kórház­ba fektettük, semmi szervi baját nem leltük, Elkezdtük szeretgetni, dédelgetni, egy- csapásra megszűnt a tünet. Ildikó azóta húszéves, család­ja van és teljesen egészséges. A vizsgálati módszerek a gyermek-ideggyógyászaton, a betegek életkori sajátossá­gaihoz igazodnak. Az alapos Ilkáit szülés, a születés utáni orvosi és pszichiátriai vizsgá­tartós betegségek során kiala­kulhatnak olyan idegrend­szeri eltérések, amelyeknek később számtalan megnyilvá­nulási formája lehet. De az okok közé sorolhatók a gyer­mekkori balesetek, fejsérülé­sek is. Kiesik a csecsemő a kiságy­ból. vagy leejti a testvére. Be­üti a fejét. Sírdogál egy keve­set. Az anya nem tulajdonít neki jelentőséget. Aztán pár év múltán, a gyerekkel az óvodában egyre több a gond. laton túl, sokat beszélgetnek a szülőkkel, felmérik a gye­rek környezetét, a családi lég­kör milyenségét. Gyakorta ké­rik az apróságokat; rajzolják le a családjukat! Volt olyan kislány, aki az asztal mellé csak önmagát meg a 24 éves nővérét rajzolta. Pedig a gyermekideggyógyászok akkor örülnek, ha a színes asztal kö­rül ott látják az apukát, anyukát, a testvéreket. Har­móniában. Mert ez a legfőbb biztosítéka a neurotikus kis beteg gyógyulásának. Kiss Mária Útonjáró Beszélgetések a városról Még a nyári napok agyikén tett Az ember kiüfet (itt Jn­törbent, hogy egy napelemes kábib kiállt) a kirakatba, min­ora kedvéért, pontosabban, denki láthatta, hogy ott ül működtetésének érdekében, bent a kávéja és szódavize évente néhányszor beszélnek ben a férfiakról, vagy a zöld- be az ember, mert hiszen nem ségellátásról), hanem egy se- állhat törzsvendégként a té- reg olyan dologiéi, amelyről ren, akármilyen szép is ez a egyszerre hosszabb időt töl- mellett, s mivel azt is tudta töttem valakivel (története- mindenki —, ki mit várhat a sen az óra tulajdonoséval) a másiktól, vagy beült mellé egy salgótarjáni főtér szélén. Az másik pohár kávéra és vízre, órát az egyik virágtartó kő- vagy nem. De a hely maga, edény szélére helyeztük és és az alkalom egy kis beszél- kényelmesen úgy „álltuk kő- getésre, mindenesetre „adott rül” ketten, hogy se az óra, volt”, ahogy ezt manapság ki- sem pedig mi semmiben sem fejezik. A kávéház felemlege- szenvedjünk hiányt. Mint tésekor, sajnos, még ma is kiderült, ehhez a művelethez hangsúlyt kell tenni arra —, részünkről elegendő volt né- nem valamiféle polgári, kis­hány cigaretta, az órának pe- polgári, nyárspolgári stb. esgy- dig a működését biztosítóin- kor volt vívmány úgynevezett gyenes napenergia. A modem visazasírásáról, s vele nyilván kor így kényszerített bennün- egy kispolgári, vagy nyárspol- ket arra egyetlen igényes tár- gári, polgári (nem kívánt gyávái, hogy olyasmit csele­kedjünk, amit esetleg nem tettünk volna meg, nevezete­sen azt, hogy hosszan beszél­rész törölhető!) lét vissza­idézgetéséről van szó! (Mi­ért kell ezt éppen a kávéhá­zakkal kapcsolatban mindig gessünk. Természetesen mind- megemlíteni?) Kérem, a ká- arról, ami körülfogott ben- véházakban nem csak polgár - nünket mozgalmas-zajos kodni, állampolgárnak lenni megnyilvánulásával, a város­ról. XxXxXxXxXxXxX Nem hoznám szóba ezt a vékonyka történetet, ha nem párosul hozzá még valami, is lehetett —, esetleg, sze­rencsés esetben. Márpedig, miként ezt kifejteni próbál­tam a résztvevők egy-egy városi nyílt napon, ilyen-olyan fó­rumon, de amely éppen al­kalmi jellegénél fogva talán kényszerűségből, következés­képpen létrehozásának körül­ményeiből és színhelyéből, ki­csit azért mégis csak hivata­losabb színezetű, mint teszem- azt egy pohár hideg víz mel­lett meghányni-vetni a világ folyását. Kisebb körben, nem száz, vagy még több ember jelenlétében. Szükség lenne mindkettőre, ezzel szemben inkább csak a szervezett ke­ret létezik, pedig az igazán érdekes és sok pozitív vo­nást, sőt, már cselekvést is tartalmazó beszélgetések ép­pen azok, amelyek majd­hogynem spontán jönnek lét­re. XxXxXxXxXxXxX Valaki azt kérdezte tőlem, még mindig épülő tér. A klubkeretek megfelelőnek látszanának, ha nem járattuk volna le magát a fogalmat, egy sereg, rosszul sikerült (gyakran nagyon is mester­kélt) programmal, oda nem illő műsorral, senkit igazán nem érdeklő kényszerű elő­adással, miegyébbel, amit itt felsorolni lehetetlen, de amely mind együttesen oka annak, hogy ha rr-z valaki klubépítésre szánja el ma­gát, nagyon is jól tudja —, mennyi rossz ízű emlékkel, reagálással kell megküzde­nie, mennyi mindent kell bi­zonyítania, hogy a sok félre­sikerült, mondvacsináltságot valamennyire felejtetni tud­ja. A spontán keretek pedig igenis megtelhetnek élettel, csak létrehozni őket... Nos, az megint más dolog. A jó kis „dumás helyeket” a magyar vendéglátói gya­korlat teljességgel száműzte, ümikor. ezt fejtegettem élő majdhogynem kiirtotta, dé több, mint szájkoptatás...? — Ez az ember nem értette meg, dóm: az ember tudta, kit, mi­kor talál az asztaloknál, sőt azt is, hogy melyik asztalnál, sőt ezen túl még nagyon sok ami, úgy gondolom, több'mint mindent tudhatott az ember a pillanatnyi tapasztalás, in- másikról, tehát, vagy leült ve- nejről van széf^Mert hiszen *a- - - „valami” éppen az volt, hogy a beszélgetés a közös dolgok­ról létrejött, megvalósult fo­lyamatosan egy úgynevezett „összejárás”. Olyan találko­zások voltak ezek, amelyeken nagyjából mindig azonos ar szóval is: — Na, és lett va- helyette jobbat, szebbet nem larni azokból a kávéházi be- tett senki! A város, most már szélgetésekből, valami, ami Salgótarjánról essék szó, kább előre-és visszatekintő lé- le megtárgyalni a világ és a nyegkeresés. Nos, azon a ko- szőkébb pátria; mondjuk a ra délutáni, félig-meddig városi lövészkor, vagy teke­napos (ilyen volt az egész csapat dolgát, vagy nem. Na­nyár) néhány órán többet ta­lálkoztunk, többet intéztünk el másokkal, mint máskor egy egész héten át! Rég el­maradt megbeszélések, rég­től fogva közlésre szánt, de eleddig soha át nem adott in­formációk, találkozások és eszmecserék közvetlen ta­núja volt a napozó óra. Csak később sajnáltuk, hogy nem egy napelemmel működő mag­nót álltunk körül, mert iga­zán érdekes és tanulságos ta­lálkozásokat örökíthettünk volna meg általa. Miért ér­dekes mindez? XxXxXxXxXxXxX Mi volt a jó a régi kávé­hazakban'! Körülbelül az, amit ezúttal a napelemes szerkezetű karóra helyettesí­mármost, ha ilyen városi jel­legű dolgokról és nem vala­miféle alapjában nyárs pol­gári ,.báróinál 1 atságrol volt cokat látott az ember. Ez szó, akkor mar szó lehet a pozitív előjelű polgári lét­formának egyik megnyilvá­nulásáról, a fórumról. Arról a bizonyos nyílt fórumról, amelynek lehetnek ugyan szervezett, hivatalos keretei, vannak is, de amelyek mel­lett nagyon is szükségesnek látszik egy olyan régimódia- san békebeli kedves helynek a valamiféle újjáélesztése. volt az a „kávéházi képesség”, ami maga volt a valami. Ma­ga a város, vagyishát része volt a városnak, nézzük is. XxXxXxXxXxXxX Az embereknek, íme, még­is■ csak van idejük egymással hosszasan beszélgetni, még­pedig nem kizárólag az ital­ról és a nőkről (nők eseté­Mit akarok ezzel a kávéhá­zi „dumával”? — kérdezheti a türelmetlenebb és a kávéház- zak iránt valami miatt eset­leg eleve fenntartással élő olvasó? Csupáncsak azt, amit a téren eltöltött órák sugall­tak; igen, szükség lenne olyan helyekre is, ahol nincs soha külön program; ahol nem téltétienül kei! direktben vá­rospolitikát létrehozni; aho­va mégis a városról, éle­tünkről eszmét cserélni megy többször is próbálkozott va­lamiféle értelmiségi klub létrehozásával — nem sok si­kerrel. A TIT-ben működőről is elsősorban azt kell tudni, hogy meglehetősen azóno s foglalkozású társaság jön össze tartalmas együttlétre. de talán éppen ezért nem nevez­hető általános értékű, tartal­mú értelmiségi klubnak. Egy­általán, miért kellene egy ilyen helynek kifejezetten értelmiséginek lennie, és mi- akárhogy ért kellene egy külön mun- kásklub, egyáltalán, miért kellene ezt klubnak hívni, mondjuk — „szabadidősnek”, amelyet a Képcsarnok helyén tervez a művelődési központ? Miért nem lehet ez a rövide­sen felszabaduló, megnyíló hely egy olyan csevegő sa­rok, ahol még egy pohár vi­zet is lehet kapni, de ahol mégis elsősorban egymás gon­dolataira vagyunk kíván­csiak a városról, amelyben élünk... T. Pataki László Fiatalon a közéletbon Meghozza majd az iá3 kába. Félig-meddig készült el a focipálya, azt is be kellene fejezni. Természetesen vannak olyan elképzeléseink, ame­EGYMÄST ÉRTÉK az ese- döntött, az indokolja, hogy a választották. Pillanatnyilag ő mények az elmúlt fél évben jelenlegi munkahelyén telje- a legfiatalabb tisztségviselő a Matuz Ágnes életében. Kéz- sen önálló munkakört tölt be. városkörzetekben, dődött azzal, hogy állást vál- Nagyobb a felelőssége, az Nevet. toztatott. Nem könnyen, nem igaz. — Hajdani tanárom azt lyekhez a lelkesedés mellett; is meggondolatlanul. Amikor — Ügy véltem, „megmé- mondta, a fiatalság nem ér- pénzre is szükség van. Nem Salgótarjánban kézhez kapta rém" magam, mit érek a dem, csak állapot Ehhez tar- is egyik napról a másikra diplomáját a Pénzügyi és szakmában. Ha valamit meg- tóm magam én is. Örülök a akarjuk, hanem ahogy a ie­Szamviteli B'óiskolán, úgy csinálok és jó, örülök neki. bizalomnak, a megtiszteltetés- hetőségek engedik. Sok dolog­döntött, hogy az Állami Epí- Ha elrontom netán, csak ma- nek, mégis van bennem egy hoz elég viszont a társadalmi toipari Vállalathoz szegődik, gamat hibáztatom. kis szorongás. A KISZ-esek kö- munka, s egy kis jó akarat Szeretettel várták, neki is tét- Ha már &z eseményeknél zött tudtam, merre menjek, — A népfrontbizottságnak szett a munkája, meg, hogy nyomban belecsöppent a KISZ­tartunk, Matuz Ágnest októ- mit tegyek, mivel, kihez kell van helyisége fordulnom. '" közösen a berben Károly-aknán, vagy Ioroumom. Most a népfront- pártszervezettel — fgy jóprog- es élet kellős közepébe. Hogy ahogyan mindenki emlegeti, ban egyformán el kell talál- ramok kialakítására is gon- mégis a változtatás mellett „károlyin” népfronttitkárnak n°m a hangot, fiatallal, vagy dolhatnak, idősebbel beszélek. — Igen. A hagyományokat Agnes maga U Károly-aknan ápoljuk. Gondolok a nők nap­Kétszáznegyven négyzetméter alapterületű tornaterem épül Somoskőújfaluban az általános iskola szomszédságában, hogy az iskolások és a testedzést igénylők korszerű körülmények között sportolhassanak. Az átadási határidő előbb­re hozása érdekében a generálkivitelező — a városi tanács városgazdálkodási üzeme — és az alvállalkozók, közöttük elsősorban a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet összefogására van szükség. — kj — ja, május elseje, az öregek napja közös megünneplésére. Mikuláskor a gyerekeket hív­juk meg, csapunk egy jó kis Mikulás-napot. A szülők szí­vesen segítenek. — Ügy tűnik, Matuz Ág­nes cseppet sem unatkozik lakik, amely sokat változott az elmúlt években. — Hogy sokat? Rengeteget. A régi bányásztelepülés tel­jesen eltűnt, lebontották a kolóniát Talán még, ha há­rom ilyen lakás található. Ebből következik, hogy sok ___ ú j otthon épült, fiatal házas- majd új tisztségében, párok költöztek oda, sok gye­rekkel. — NEM IS SZERETNÉK. A Ezen a ponton találkoznak munkám, a népfront mellett az új népfronttitkár és az őt szorgosan tanulok németül, megválasztó családok- elkép- sőt, ml több, beiratkoztam zelései. Mások az igények, gépkocsivezető-tanfolyamra, mint mondjuk, tíz évvel eze- Mint minden fiatal, szívesen lőtt. járok táncolni, olvasok, mo­ziba, színházba megyek. Nya- .. ... .... épu*t. ranta „betervezek” egy kis ..**?. akartak bokáig sarban ország-, vagy világjárást. Sze- íarsadalm', munkában retek emberek között forgo- csma.tak hát járdát, utat. lódni, beszélgetni, tapasztala- Nem kellett senkit nógatni, tokát szerezni. A tanulást sem tudtak, maguknak csmáljak. hagytam még abba. Nem dön­töttem el, hogy a közgazda­— KÉT ÜJ UTCA Ezt a lendületet folytatni, mert akad tennivaló. — Például? — Megoldatlan Aztán sok szeretnénk még bőven sági egyetemen folytassam, vagy a marxizmus esti egye- . temen. A közéleti tapasztala­az ivóvíz, tokát pedig, remélem, meg- . a . cigánycsalád, hozza majd az idő... Okét is szeretnénk „megmoz­gatni”, bevonni a közös mun- — esc — NÓGRÁD - 1980. november 21., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom