Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

A nyelvi felelősségért Szlovákiai magyar nyelvtanárok gondolatai Iparművészeti kiállítás a Képcsarnok salgótarjáni bemutatótermében Szlovákiában a magyar nyelvtanárok, tanítók, a ma­gyar nyelvművelők az idén is megrendezték a Kazinczy nyelvművelő napokat. Kassán tizennegyedszer gyűltek egy­be, hogy elmondják vélemé­nyüket a szlovákiai magyar­ság anyanyelvének állapotá­ról, a nyelvápolás, a nyelvta­nítás elméletéről és gyakor­latáról. Az összejövetel alkalmából a pozsonyi „HÉT” című fo­lyóirat munkatársa körinter­jút készített néhány részve­vővel, amelynek lényegét az alábbiakban közöljük. — Milyennek ítéli szűkebb környezete — a család, a munkahely, a társaság — anyanyelvi színvonalát? Lőrincz Albertné tanárnő (Losonc): — Véleményem szerint a színvonal romlik. Az érettsé­gi után a gyerek jóformán már csak a családban, s né­hány jóbaráttal beszélget anyanyelvén. A munkahelyen, az egyetemen, a főiskolán szlovák környezetbe kerül. Sok szlovák fiatallal köt ba­rátságot, akikkel csak szlová­kul beszélget. Otthon aztán anyanyelvén, gyakran szlová- kos szerkezetet használ, nem is szólva a szlovák megneve­zésekről. Csáky Károly tanító (Ipoly­ság): örömmel nyugtázok minden igyekezetei, amely ezek elhá­rítását szolgálja. A miénk, a kassai, az egyetlen teljesen magyar tanítási nyelvű szak- középiskola. Ez előny is, hát­rány is. Az „ipariban” min­den szaktárgyat magyarul ta­nítunk — rendszerint szlovák tankönyvekből. A terminoló­giánál állandóan ügyelnünk kell arra, hogy ne szakadjunk el a magyarországi szak­nyelvtől. Ez azután mindany- nyiunkban fokozott nyelvi ér­zékenységet fejleszt ki. — Igaz-e, hogy a szlovákiai magyarság nyelvéből a kö­zépső, tehát a köznyelvi ré­teg kihalóban van? Lőrincz Albertné: — Sajnos, vannak, akik szégyellnek magyarul beszél­ni. A gyűléseken, a hivatal­ban, ha van is lehetőség ar­ra, hogy anyanyelven beszél­jenek, inkább szólnak rossz szlováksággal, mintha az kö­telező lenne. Csáky Károly: — így igaz. És ha nem cse­lekszünk idejében, lassan az alsó és a felső réteg is a kö­zépső sorsára jut és kialakul valami „keveréknyelv”. Rácz Gusztáv: — Nálunk, a Bodrogközben, a tanuló ifjúság jól használ­ja a köznyelvet. kellene a kiejtési versenyt. Jó a lehetőség a nyelvműve­lésre az irodalmi színpadok, a műkedvelő színjátszók mun­kájában is. Csáky Károly: — Az Oj Szó „Kis Nyelv­őr” rovata mellett a Madách Kiadó több nyelvművelő könyvet, tanulmányt adhatna ki. S a Szlovákiai Tankönyv- kiadó vegye figyelembe és mérlegelje a Kazinczy-napo- kon a tankönyvek fordításá­ról elhangzott bírálatokat Rácz Gusztáv: — Nagyon hasznosak a nyelvi vetélkedők. Kívánatos lenne a csehszlovák rádió magyar adásában a magyar rádió „Magyarán szólva” ro­vatához hasonló műsort is sugározni. Az ifjúsági lapok­ban rovatot lehetne nyitni nyelvhelyességi kérdésekről. Pásztó András: — A két legfontosabb pont, amelyre nyelvművelésünk tá­maszkodik : az iskola és a sajtó. Erre kell építeni a jö­vőben is. A sajtó ne csak tükrözze nyelvi tudatunkat, hanem befolyásolja azt. Az iskolákban pedig elsősorban a lövő érdekében kell kialakí­tani — én így nevezném — a nyelvi felelősséget. Gál Ferenc Iparművészeti kiállítás nyílik ma délután a Képcsar­nok salgótarjáni üzletében, a Rákóczi úton. Az üzlet tör­ténetében — 1966-tól idén no­vember 4-ig kisebb helyen, a főtéren működött — ez az első iparművészeti tárlat Mit várhatunk tőle? Négy iparművész korsze­rű és szép használati tárgyai­val találkozhatnak mától az érdeklődők két héten át, Hor­váth Szabolcs, Király József, Lovas Ilona és Tolnai Kata­lin választékos igényt szol­gáló munkáival. Pogány Gá­bor szerint: „Tevékenységük egymást kiegészítő, team­munkaként is felfogható. Ki­rály József fatálai és eszkö­zei, Horváth Szabolcs és Tol­nai Katalin tányérjai és tá­lai kitűnő együttest alkot­nak Lovas Ilona térítőivel és szalvétáival; vásárlójuk szé­pen komponált terítékkel vár­hatja vendégeit". Használati tárgyakról van tehát szó, ame­lyek életünk szebbé és kel­lemesebbé tételéért formá­lódtak. A kiállítás egyúttal azt is példázza, hogy az esz­tétikai ízlés alakításában mi­lyen szerepet tölthetnek be a kézműves iparművészek, ha szerepüket komolyan fogják fel. Néhány szót még a négy iparművészről. Horváth Sza­bolcs 1969-ben végezte el az iparművészeti főiskolát, azó­ta otthoni műhelyében dol­gozik, munkái tíz év óta kap­hatók a Képcsarnok bemu­tatótermeiben. A kerámiamű­vészet azon ágát műveli, amely közvetlenül kapcsoló­dik a lakásberendezéshez, az emberek otthoni életéhez, edényeket, virágvázáikat, nö­vénytartókat stb. készít. Ki­rály József Munkácsy- és Ybl- díjas belsőépítész, docens, jelenleg az iparművészeti fő­iskolán tanít, az Iparművé­szeti Vállalat diszműkovács- üzemének tervezője. Szintén saját műhelyében dolgozik, fá­ból készít például gyertya- tartókat. edényeket és így tovább. Legjelentősebb mun­kái közé tartoznak a római magyar akadémia tervezési és belsőépítész! munkái, a Rózsavölgyi Könyvesbolt át­építése, a Budapest Szálló, a Margitszigeti Nagyszálló, a Gellért Szálló, az isztambuli Török Szálló bútorai, a mo­hácsi emlékpark kopjafái, a margitszigeti Thermal Szál­ló éttermének faplasztikája stb. Tolnai Katalin az ipar- művészeti főiskola porcelán szakán kapott tervezői diplo­mát. Otthon végzett munká­jában a fajansztechnikát mű­veli. A korszerű lakásbe­rendezést elősegítő, kiegészí­tő tárgyakat készít Lovas Ilona az iparművészeti főis­kola szövöttanyag-tervező sza­kán diplomázott 1974-ben. Ugyancsak saját műhelyében készít gyapjú faliszőnyegeket, takarókat, lemabroszokat, de garnitúrák tervezésével és ki­vitelezésével is foglalkozik; Jelentősebb beruházási mun­kái közé tartoznak többi kö­zött a budapesti Hilton Szál­ló Anjou-termének textilta- pótái, függönyei, a kőszegi Tábornok-ház falitextilje. A Képcsarnok új salgótar­jáni bemutatótermének rö­vid időn belül ez a második kiállítása. Az első festmény­bemutató volt. Mint hb ül ad­tuk, ez a bemutatóterem át­adásával egyidőben nyílt meg. Bőd László harmincöt képé­vel találkozhattak az érdek­lődők. Csaknem egy tucatot meg is vásároltak belőlük. Az 1920-ban Karcagon szüle­tett művész tájképei a% élet­öröm kifejezői, különösen bensőségesek a Velencei-tó vi­lágát oldott festőiséggel, ugyanakkor biztos szerkezet­tel felmutató művei. Az iparművészeti kiállítás ideje alatt is a réginél jóval nagyobb választékot kínál új helyén a Képcsarnok, példá­ul ajándéktárgyakból. A kö­vetkező évre pedig négy kép­zőművészeti kiállítás meg­rendezését tervezi. S az el­következendő években nóg­rádi művészek tárlatait is megtartják majd. Eddig Ra­dies István, Réti Zoltán, Ivá- nyi Ödön, Somoskői Ödön és Jáhossy Ferenc kiállításait rendezték meg a korábbi években a salgótarjáni Kép­csarnokban. T. E. — Iskolánk tanulóinak, ta­nárainak anyanyelvi színvo­nala nem a legkielégítőbb. Elsősorban a pedagógusok nyelvi továbbképzésére kel­lene nagyobb gondot fordíta­ni. tanár (Ki­Pásztó András: — Sok körülmény sorvaszt­ja a köznyelvi réteget, de ez nemcsak a szlovákiai ma­gyarság problémája Ha tu­datosítjuk, hogy ez természe­tes folyamat, s erre fokozott figyelemmel reagálunk, bíz­hatunk abban, hogy a folya- a köznyelvi Rácz Gusztáv rályhelmec): — A színvonalat közepes- ___ nek ítélem. Az a tapasztala- .JL tóm, hogy jelentősen befolyá- réteg solja az olvasottság. Sokan, ~ Miben látja a szlovákiai értelmiségiek is, szlovák sza- ^ vakat kevernek a beszédbe. hsabb lehetőségeit? Kis figyelemmel ezen változ­tatni lehetne. A nyelvi szín­vonal attól is függ, hogy a kis közösségekben milyen a kulturális igény. Lőrincz Albertné: — Középiskolás korban a nyelvművelés még jó kezek­ben van. A főiskolák, az egyetemek, s a dolgozó fiata­lok nyelvművelése viszont problematikus a kétnyelvű környezetben. A sajtóban több nyelvhasználatunkban jelent- cikk jelenhetne meg az kező visszásságok, másrészt anyanyelvről. Korszerűsíteni1 nem. Még a Színház- és Pásztó András tanár (Kas­ai: — Egyrészt aggasztanak a Portré Ráday Mihály operatőrről — Amatőr filmesként in­dultam, még bölcsészkari ta­nulmányaim idején léptem be az egyetemi filmklubba — mondja Ráday Mihály opera­tőr. — Amióta csak érdeklő­döm a film iránt, mindig is a filmes publicisztika vonzott Ma is ez a legfőbb érdeklő­dési területem. Nagy lehető­séget látok ebben a műfaj­ban. Nálunk, sajnos, még in­kább csak elferdítve aknáz­zák ki. Pedig csak arról len­ne szó, hogy az alkotók is véleményt nyilvánítsanak a sokoldalúan megvilágított té­máról. Eddigi publicisztikai filmes munkámban azt hi­szem, sikerült valamit elér­Filmművészeü Főiskolán ké­szült Dominus vobiscum című vizsgafilmemmel az oberhau- seni filmfesztiválon nagydíjat kaptam. A firenzei filmfeszti­válra is meghívták a filmem. — A Ennek ellenére most is ren­dezek dokumentumfilmet a tévében. — Miért jött éppen a tele­vízióhoz? — Legfőképpen azért, mert bölcsészkarról került nem bírtam volna jómodor­a főiskolára7 — Igen, először oda vettek fel. A főiskolára már negyed­éves egyetemi hallgatóként jelentkeztem operatőrnek, de lehetőséget kaptam a rendezői szakma elsajátítására is. — Mégsem lett gyakorló rendező-operatőr. Miért? — Mert rendező szerintem csak az lehet, aki bizonyos írói elképzelésekkel nyúl film­jeihez. Ehhez nem érzek ma­gamban elegendő hajlamot.- FANTASZTIKUS REGÉNY­55. — A titkos kísérletei... — Sietni kell... — Hívjuk fel az öreget — Állítsuk kész helyzet elé. — Egyetértek. — Én is. — Én is. — Rendben. * — Hívjam? — kérdezi Jones. — Igen. — mondja Bertram. Barátsággal néznek egymásra. Lilian boldogan moso­lyog rájuk. Jones gombokat nyomogat. — Itt Jones. Szeretnék beszélni a professzor úrral. A többiek feszülten figyelik Jones arcát. — Rendben. Ott leszünk. — mondja Jones. Mária és József az ágyban fekszenek. Lepedővel taka­róznak. — Fájt? — kérdezi József. — Csak először, eleinte. Kicsit — És most? — Most jó. Nagyon jó. Nagyon szeretlek. — Én is nagyon szeretlek. Újra egymásra borulnak. Fiatalok, szerelmesek. Foxman a delfinjeivel fütyörészik. Jones és Bertram ér­kezik. leülnek a teraszon. — Van itt lehallgató? — kérdezi Bertram 4 NŰGRAD - 1980. november 20., csütörtök | — Hát nem mindegy? — kérdezd vissza Jones, fanyar mosollyal. És Bertram homlokára mutat — Tessék, uraim. Állok rendelkezésükre. — Szeretnénk, ha megértene minket a professzor úr.,. Kérdezhetek ? — Igen. Ez már kihallgatás? — Nem. Csak hasonlít. — Tessék, uraim. — Mi történt a Génbankban? — Már telefonáltam az UI-nak. Elrabolták a Fekete Gént. — Mikor? — Ma. — És kik? — Nem tudjuk. — Miért? — Nem tudjuk. — Mi ez a Fekete Gén? — Egy kísérlet végeredménye. Egy vég kísérlete. Az is­ten híre. Mit tudom én. — Pontosabban? — Olyan génikonstrukció, amely az örök élet lehetősé­gével kecsegtet. Megfelelő anyába helyezve, ha megszületik, örökké élhet. De nagy a kockázata annak, hogy maga kö­rül mindent elpusztít. — A maga találmánya? — Igen. Az enyém. — De elrabolták! — Akkor is az enyém... — Tudja, hogy mit szabadított a világra, professzor úr? Az Antikrisztust! Tönkretette a bolygónkat. — Tudom. Az imént beszéltem az UI-val. Bejelentet­tem a rablást és kértem, hogy minden terhességet szakítsa­nak meg, minden újszülöttet likvidáljanak. Megtettem min­dent. — Mindent? — Igen. — Akkor ml mehetünk. — Ez az önök dolga. — Arra kérjük a professzor urat. ha megtud valamit.. — Ez természetes. — Kire gyanakszik? — Van egy tanítványom. Mária... Tessék. Itt a címe — Köszönjük. Mit tud róla? — Éppenhogy semmit. Nincs otthon, nincs az intézetben — A kísérletről tudott? — Igen. — Hol őrizte a Fekete Gént professzor úr? — A Génbank páncélszekrényében. — Kinek volt hozzá kulcsa? — Nekem. . • és. . — Es még kinek? — Máriának. (Folytatjuk) ral és türelemmel kivárni egy esetleges rendezési munkát a filmgyártásnál. Tévés műsor viszont sok készült Nekem már induláskor is szerencsém volt 13 részes dramatizált mesesorozatot kellett forgat­nom. Hamarosan egy tv-játék forgatásába is beugornattam. Azóta sok filmet tv-játékot forgattam. — Más műfajokat nem sze­ret? — De igen Én valóban minden alkalmat megragadok, hogy különböző műfajokban dolgozhassam. Még a helyszí­ni közvetítést is szórakozta­tó televíziós munkának tar­tom. — így hát teljes értékű az operatőr élete? — Ezzel együtt úgy vélem, hogy a tévés munka nemigen teszi lehetővé ezt a teljesér- tékűséget. Rengeteget kell dolgoznunk. Első a mennyi­ség, és egy idő után előkerül a rutin. Az én lelkiismeretem tiszta. Mindent egyforma in­tenzitással igyekszem elvégez­ni. Életemet végül is az teszi rendbe, hogy időnként azzal foglalkozom, ami igazán izgat, érdekel . Már egy éve dol­gozom a Terefere című mű­során, ahol igazi publiciszti­kai műfajt csinálhatok. Én írom a forgatókönyvet . . — Munkája mellett valami másra van-e még ideje? — A könyvre! Az a szenve­délyem. Már tele van a laká­som velük . .. . És szeretek iátszani is. négyéves fiammal. Szémann Béla FILMMÚZEUMI HÓNAPOK SALGÓTARJÁNBAN Tájékoztatjuk a mozilátogató közönséget, hogy a Magyar Filmtudományi Intézet közreműködésével november 21-től archív filmek több hónapos vetítéssorozatát indítjuk a November 7. Filmszínház péntek éjszakai előadásain. Az idei program: november 21. BONNIE ÉS CLYDE november 28. HELP! (Segítség!) december 5. OIDIPUSZ KIRÁLY december 12. A LEPKEGYÜJTÖ december 19. BUTCH CASSIDY ÉS A SUDENCE KÖLYÖK december 20. A MÁLTAI SÖLYOM Az előadások kezdete este 10 órakor. Jegyek elővételben is kaphatók hétfőn, kedden és szerdán du. 1-től este 9-ig, valamint az előadások kezdete előtt egy órával. Kellemes szórakozást kíván a NÖGRÄD MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom