Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-20 / 272. szám
Korhatáron túl is Tarl Károly 1939. március '16-án került a hatvani MÁV osztályfőnökségre pályamunkásként. Az 1945 utáni években mint előmunkás dolgozott e főnökségi szakaszon, majd ezt követően közel három évtizede a Mátraszőlős— Hasznos megállóhelyen sorompókezelő és jegykiadóként végzi munkáját. A több mint négy évtizedes vasúti szolgálatát egy főnökségen töltötte el. 1976-ban Kiváló dolgozó, 1978-ban a törzsgárda ismételt aranyfokozat kitüntetésben, ugyanez évben a 40. éves szolgálattal járó jubileumi, 1980. április 4-én peNyugdíjasNovember 5-én, Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János Szakközépiskola olvasótermében, zárt körben búcsúzott m unkákéi yé tői és munkatársaitól Kiss Ferencné, Margit néni. A nyugdíjba készülő tanárnőt a diákok kis műsora is búcsúztatta. Először Farkas Szilvia szavalt Alexander Brait: Köszöntő c. versét. A 3/a osztály kamarakórusa a köszöntőt két szép dallal tette színessé. A diákok képviseletében a búcsúztatót Fekete Zsuzsandig igazgatói elismerésben részesült Felettesei elmondották, hogy a több mint négy évtizedes vasúti munkáját fegyelmezetten, példamutatóan végezte. Bizonyítja az is, hogy szolgálati táblázatán az elmarasztalandó rovat sorai üresek, még csak figyelmeztetésben sem részesült a hosszú idő alatt, melyért minden ^ elismerést, dicséretet megérdemel. Tani Károly hatvanadik születésnapján is szolgálatban, a megszokott munkát végezte, munkájára vezetői az év utolsó napjáig számítanak. búcsúztató na mondta el, majd a tanulók nagy csokor virággal kedveskedtek búcsúzó tanárnőjüknek. Ezek után az iskola igazgatója, Tóth Lajos, megható, meleg szavaikkal értékelte egy egész élet nevelői munkáját. Szeretnénk ez úton is köszönetét mondani tanárok, diákok nevében Margit néni hosszú, lelkiismeretes munkájáért. F. Zs. SZKJ Szakközépiskola, Balassagyarmat „Kielégítő" az utasperon állapota lapunk szeptember 25-i, Olvasók fórumában arról írtunk, hogy a kistérényei vasútállomás utasperonja megfelelődén a mai követelményeknek. Milyen nehezen száUnak le a vonatról a nagy távolság (a vonatlépcső és a peron köziá távolság) miatt az időskorú utasok. Cikkünk nyomán a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága az alábbi tájékoztatást adta lapuinknak: — Az állomás utasperonját megvizsgáltam és azt kielégítő állapotban találtam. Az utasperon és a kocsilépcső közötti távolság csökkentését csak magasperon kialakításával lehet megoldani. A jelenlegi pénzügyi helyzetben Kis- terenye állomás átépítését és ezzel a magas peron kialakítását nem tervezzük. A cikkben javasolt, használt vasbe tanaljas peronszegély kialakítása nem oldja meg a problémát Magassága nem haladhatja meg a jelenlegi utasperon szintjét. Az ilyen kialakítás kizárólag technológiai célt szolgál. A mostani utasperon-kialakítás az érvényből levő „utasításoknak” megfelel, országos szinten rendkívül sok állomáson és megállóhelyen megtalálható. * A S2erk. megjegyzése: A MÁV válasza egyértelmű: nincs pénz a magasperon megépítésére. Azonban, ha azt vizsgáljuk, hogy ez a panasz már öt évvel ezelőtt is fennállt, azóta kilincselnek a kdsterenyei vasútállomás nyugdí jasai és még sokan mások, mindjárt nem lehet a választ egyértelműen elfogadni. Ugyanis akikért a sorok íródtak, nem mások, mint idősebb korú utasok, valamint kisgyermekekkel utazó fiatalok népes csoportja. A válaszlevél az ő esetükben egy mondat erejéig sem juttatta kifejezésre legalább azt az emberi tanácsot, hogy — felhívjuk szíves vonatkísérőink figyelmét, hogy a kedves utasoknak segítsenek a le- és felszállásban, ha már nincs anyagi erő a végleges megoldásra! Ezt hiányoltuk a MÁV válaszából.- » A Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalat divatos női és férfi síruhákat, anorákokat készít hazai és külföldi meg- reiiielésre. Felvételünk az idei síszezon divatos öltözetét mulatja be. Levelezőink jelentik Gyakorlat Tolmácson A MÉM, vállalatunknál (Erdőkémiánál) ez évben is elrendelte a polgárvédelmi gyakorlatot A parancsnokság úgy döntött, hogy ebben az évben ezt az egynapos gyakorlatot a tolmácsi üzemünkben, a többi üzemmel közösen hajtja végre. Ezen a napon, ha egy idegen lép üzemünk területére, azt hihette volna, hogy katonai alakulathoz tévedt, nem pedig egy vegyiüzembe. Hiszen az „ügyeletes tiszt” pattogó jelentései a „törzsnél”, a térképek, a vonalzók és különböző színű vonalak sokasága arra engedett követKövetésre November 12-én, 9 órakor Nógrádkövesd állomásra az V. sz. pályamesteri szakasz irodahelyiségébe, igen nagy izgalommal érkeztek a műszaki emberek. Ez az izgalom nem volt véletlen, hisz egy országos jellegű objektum beruházási munkájának üzembe helyezéséről volt szó, melyet a Dorogi Szénbányák kutatási és bányaépítési üzeme, a MÁV váci pft. főnökség V. sz. főpályamesteri szakasz dolgozói végezitek. Ugyanis az Aszód—Balassa_- gyaimat vasútvonalom a mar több mint 90 éves Becske- alagút állapota ez év elejére annyira leromlott, hogy galomveszélyessé vált. HOZZÁSZÓLÁS keztetm, hogy ma itt „katonás” munka folyik. Mindenki megértette, hogy ennek a gyakorlatnak igen nagy a jelentősége, és úgy kell végrehajtani, ahogy az elméletben tanulták, pontosam és legjobb tudásuk szerint és ami a legfontosabb mindenki tudja és értse is amit csinál. Tudja, hogy nemcsak saját maga, hanem az egész üzem kollektívája érdekében is végzi. Ezúttal nem kellett a részt- > vevőket külön meggyőzni a gyakorlat lényegéről, minsoron kívül szükségessé vált annak helyreállítása. A vasútvonal fontosságát figyelembe véve, olyan intézkedés és megállapodás született, hogy az alagútmegerősítő munkák végzését a Dorogi Szénbányák kutatási és bányaépítési üzeme szerződésben vállalta azzal, hogy a 42 millió forintos beruházást június 2-től november 15-ig elvégzi, a vasúti forgalom teljes kizárásával. A vasút pedig a munka befejezése után két hétre a munkával kapcsolatosan felbontott vágányrészt megépíti, a hozzá csatlakozó pálya- szakaszon a vágánysüllyesztési munkát elvégzi. Ahhoz, hogy e munkák sikeresen bedenfcl odaadóan, pontosan végezte feladatát A „törzs” komoly, pontos számításai, megfontolt parancsai; a „tűzoltók” összeszokott, gyors, hatékony munkája; az „egészségügyiek” szákszerű kezelései arra engedtek következtetni, hogy mindenki érti feladatát és a gyakorlat is így ezzel a közös, pontos munkával elérte célját. Az alakulat méltán érdemelte ki a parancsnokság dicsérő szavait Pleva István Tolmács fejeződjenek ilyen komoly koordinációra, együttes szervezésre volt szükség. Ez megvalósult. A példaként szolgáló közös együttműködés és szervezés alapján úgy, hogy a beruházást ha tál-idő előtt befejezték. így kerülhetett sor arra, hogy a forgalomba helyezés már november 12-én 16 órakor megtörtént. Jó volna, ha más beruházók és kivitelezők követnék ezt a példát, amely komoly megtakarítást jelent a MÁV- na'k, a népgazdaságnak egyaránt. Tóth István párttitkár Nógrádkövesd, MÁV-állomás kapnak Védjük a fákat! A fa, fű és virág évszázadok óta az ember legjobb társai és barátai. A mai rohanó világban egyre nagyobb szerepet töltenek be, amikor is már nem csak barát, hanem mindnyájunk éltető elemévé válnak. Egyre több gyár és létesítmény szennyezi lakóhelyeink levegőjét. A fa egyik része annak, hogy a létesítmények által kibocsátott szennyet számunkra megtisztítva, egészségünket védje. Városunkban is nagyon sokan tudják ezt és fásítással, zöldövezetek létesítésével Igyekeznek segíteni. Egyre több lakóépület mellett létesülnek fűvel és virággal ékes területek, ahova kis facsemetéket is ültetnek. A környező lakók többsége nagy szeretettel gondozza és locsolja ezeket és szívén viseli növekedésüket. Sajnos akadnak másféle emberek is, akik kárt tesznek a növényekben. Letörik a faágakat, szaggatják a virágokat és letapossák a pázsitot. A másik eset, ami szintén nagy kárral jár, a gyermeki tudatlanság. A gyermek játszik a parkban és játékból letép egy-két szál virágot, odébb a kis fa derekát csavarja körbe, s ha a szülő nem szól rá, rászól más, amit bizony nem vesznek jó néven. Legyünk többen olyanok, akik szeretnek városunkban élni és boldogok, sőt mások előtt büszkék nemcsak nagyszerű létesítményeinkre, hanem a jó levegőt adó zöldövezetre is. Védjük, óvjuk ezeket szeretettel, és figyelmeztessünk erre másokat is, még akkor is, ha nem az elvárt: elnézést kérek, megtévedtem — mondatot kapjuk, hanem esetleg ennél gorombább szöveget. Mező Sándor S.-tarján, Arany J. 35. Társadalmi összefogás MagyarforEzért Á jó tanulók zöldutat méltó együttműködés „Nem csak az iskolában tanulunk” c. cikkben olvasom (G. Kiss Magdolna tollából, NÖGRÁD, 1980. nov. 2-i számában), hogy zenetanulással és sportolással csak azok a tanulók foglalkozhatnak, akiknél nincs probléma a tanulással. Kissé merevnek tartom ezt az álláspontot, mert köztudott, hogy a tanulók nem egyforma tehetséggel, adottságokkal, készségekkel rendelkeznek, és talán egy .gyenge tanulónál (lehetséges, hogy adott körülményei miatt rossz tanuló) a hamu alatt parázsló művészet szikráját oltjuk ki, illetve a tiltó rendelkezésekkel nem segítjük elő tehetségének kibontakoztatását. Pályafutásom alatt történt egy analóg eset. G. S. gyenge, mondhatnám rossz tanuló volt, de kiváló muzikalitással rendelkezett. Levizsgázga- tott, sőt le is érettségizett. Fiatalon a miskolci Nemzeti Színház zenekarának az első hegedűse (hangversenymestere) lett. Most — úgy tudom — a rádió hangversenyzenekarában játszik. A sportoló fiatalság hasonló törekvéseit —, ha gyengébb tanuló is — fel kell karolni, sőt „tömegesíteni” kell, hogy minél többen játsszanak, sportoljanak, turisztikázza- nak, mert korunk „nyúlánk ifjúságtípusa” gyengén fejlett, nem bírja a megterhelést, és katonai szolgálatra is kisebb százalékban alkalmas, mint elődeik. Javallatom: is-is alapon kell ezt a fontos korszerű nevelési problémát megoldani, mert az említett két szakkörből való kizárás következtében — szinte biztosra veszem — nem sokat fog javulni tanulmányi eredményük. Sőt, ha figyelembe vesszük Kodály Zoltán szavait, hogy a zenével nemcsak zenét tanulunk; a sport határozottságot, fegyelmet, akaraterőt, koncentrációt követel —, akkor ezeknek a tanulóknak is zöldutat kell biztosítanunk. És még akkor nem beszéltünk a komoly zenét szerető, értő publikum neveléséről. A sportnál az öröm élményszerzés, versengés, bajnok keresés-nevelés problematikájáról. Bár azzal teljes mértékben égyeterteK, nogy a tanulónak sem az erejét, sem az idejét nem helyes szétforgácsolni. A művészek, a költők nem lesznek, hanem születnek, de a pedagógiának igen nagy eredménye, ha ezt korán felfedezheti és elősegíti. A tehetségek előbb-utóbb napvilágra kerülnek és sok esetben nincsenek összefüggésben az iskolai kvalifikációval. Itt említhetnénk Munkácsy nevét, szűkebb pátriánkból id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművészünket, és tovább- menve a naiv művészet képviselőit pl. Vankónó Dudás Julit és Balázs Jánost Az említett cikknek viszont helyeslem azt a részét amely a korszerű nevelórnunka megteremtésén fáradozik és ehhez a munkához segítségül hívja a partnerintézményeiket a zeneiskolai pedagógusokat, a közművelődési objektumokat az úttörő- és ifjúsági házat, a szülőket az egész társadalmat, és ezzel a koordináló munkával valóban igazolja cikkének címét: nem csak az iskola tanít és nevel! Korsós Nándor Az ellenőr is jegyezte... November 13-án reggelre beköszöntött a tél, az utakat latyakos hó borította. A ka- rancsaljai autóbuszmegállóban mintegy 20—25-en várakoztunk a reggel 5 órai járatokra. A csúszós út hó ellenére a járatok Litke felől szépen meg is érkeztek, csak az volt a probléma, hogy egyetlen gépkocsivezető sem vett any- nyi fáradságot hogy megálljon. Még aránylag az a gépkocsivezető volt a legemberségesebb, aki legalább lassított, felkapcsolta a világítást és karjával jelezte, hogy zsúfolt az autóbusz. Ezt meg is lehet érteni. Azt viszont már nehezen, hogy legalább 3—4 autóbuszon sok üres hely volt, de ezek sem álltak meg. Mindezt a Volán-ellenőr is tapasztalta, aki velünk együtt toporgott a megállóban, miközben szorgalmasan legyezte noteszába az autóbuszok rendszámát. Végül 5.30 órakor a Karancsaljáról induló helyijárattal tudtunk Salgótarjánba utazni. De ezzel még nem ért véget a kálváriám, mivel munkahelyen, a „Karancs- bús”, Salgótarján határában van. A közlekedés ide talán még nehezebb, mint vidékre. Ugyanis a helyijárat csak minden órában közlekedik, a távolsági buszok vezetői pedig nem nagyon akarnak megállni, mint ahogyan a főtérről 6.45-kor Szuhára induló járat sem állt meg a Volán előtt, ahol várakoztam az említett járatra. A gépkocsi- vezető lassított, majd a megállóban előtte levő autóbuszt kikerülve megállás nélkül továbbhajtott. Végül, a tari járattal, összeázva és -fázva érkeztem meg a munkahelyemre. Reggel 5 órától 6.45- ig majdnem Budapestre fel lehet érni, de sajnos a munkahelyemig is eddig tartott az út. Karancsalján már nem az első eset, hogy nem álltak meg az autóbuszok. Az előző héten is előfordult, hogy az 5.30-as járattal tudtunk csak Salgótarjánba utazni. Nem tudom, hogyan vélekednének a gépkocsivezetők, hogyha őket az élet más területein — az üzletekben, hivatalokban, orvosnál stb — olyan szolgáltatásokban részesítenék, mint, ahogyan ők ezt teszik. Talán ők háborognának a legjobban! Vagy már a hóra, vagy a csúszós útra mindent rá lehet fogni? Akkor mire számíthatunk télen? Erre kérnék választ magam és utazótársaim nevében a Volán illetékeseitől. Tisztelettel: Lantos Sándor K.-alja, Szondi út 5. „ nándorban Magyam ándort a folyamai tos, dinamikus fejlődés jellemzi. A fiatalok megtalálják számításaikat a területen levő üzemekben, így a községben telepednek le. Ez örvendetes társadalmi jelenség, annak ellenére, hogy gyermekintézményeink rövid időn belül szűkösnek bizonyultak. A problémák megoldásához igen nagy társadalmi összefogásra volt szükség. Példamutatóan támogatták az óvoda bővítését a gazdasági egységek, szocialista brigádok, szülök. Az 1980-as esztendő fontos feladata az óvodai játszópark kialakítása, felszerelése. A szülők vállalták a kerítés elkészítését, homokozók kia'a- kítását, parkosítást. A Ma- gyaimándori Állami Gazdaság „Bánki Domát” nevét viselő szocialista brigádja elkészítette határidőre a park teljes játékfelszerelését. Az eszközöket esztétikus, balesetmentes kivitelezésben biztosították a gyermekek számára. A társadalmi munkában való részvétel nálunk valóság. eredményei minden évben jelentősek. A társadalmi összefogás úgy válhat hagyománnyá, ha eredményes, következetes, céltudatos és előremutató. Köszönetemet fejezem ki a helyi párt- és tanácsi vezetés, illetve az óvodai nevelőtestület nevében a gazdasági egységeknek, szülőiknek, kiemelten az állami gazdaság „Bánki Donét” Szocialista Brigádjának a magyar- nándori napköziotthonos óvodában végzett munkáért, támogatásért. A tárgyi feltételek javításával elősegítették az óvodai oktató-nevelő munka színvonalának folyamatos emelését. Magyar Józsefné vez. óvónő összeállította: Tóth Jolán 1 NÓGRÁD - 1980. november 20., csütörtök 5~