Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
Szovjet est a csúcson déktársaimnak, vagy az idősebbeknek mindegyik név fogalom. Hát ilyen a tévé! Megtanít emlékezni. Csütörtök, 17 óra 20 perc— 22 óra 35 perc. Szovjet est. Az elmúlt hét programja vitathatatlanul erre hegyeződött. Előző nap talán emiatt is került át a kettesre a kitűnő Rideg Sándor-regény, az Indul a bakterház televíziós változata. (Csak így jegyezzük meg, reméljük, hamarosan találkozunk még vele az első műsorban és főidőben.) A szovjet est valóban annak mutatkozott, aminek ígérték. Oroszok, örmények, ukránok és felsorolni is lehetetlen, hányféle nemzetiség művészei és egyszerű tagjai jelentek meg a képernyőn a rendelkezésre álló öt óra alatt. Kedvére válogathatott mindenki. Aki tájfilmet akart, kapott, aki a cirkusznak örül, az is kapott, aki az opera, vagy a balett műfajának szerelmese, az sem maradt élmény nélkül. Persze az utóbbiakat — Jelena Obrazcova, Jevgnyij Nyesztyerenko énekeseket, Tatjana Tajakina, Valerij Kovtun táncosokat — jól ismerhettük már korábbról, áz előző kétheti műsorból, konkrétan a szovjet kultúra napjai gálaestjéről. A szovjet est főműsorában egy ukrán filmet láthattunk. A Vizsga előtt című tévéjáték rendezője Vicseszlav Kristo- fovics, aki jól érzékelhetően erőteljes tehetséggel rendelkezik, ám igazi, önálló hangját még nem találta meg. Ezért érezzük filmjét nézve mindvégig, hogy utánérzést látunk, olyan kiváló Dovzsen- ko stúdióbeli filmekéit, mint Paradzsanov Elfelejtett ősök árnyai, Iljenko Fekete tollú fehér madár című alkotásáét Kristofovics is szívesen lirizál, kedveli a lágy tónusokat, a filozófiai elmésségeket, csak éppen ezek eléggé ritkán te- lítődenek elsöprő, magával ragadó művészi hitellel, meggyőző erővel. Filmjének főszereplője, a 18 éves Tánya rossz közérzete megannyi filmről visszaköszön, még maga a helyzet is, a „félárvaság”, s az idősebb férfi iránt fellobbanó érzelem. Ismerős a téma, ismerős, mert hasonló problémákkal küzd meg szerte a világon minden felnőtté érő leány és. fiú. Ezért számomra csak akkor jelentett volna izgalmat, érdekességet a tévéjáték, ha a megszokottól valami többletet ad. Leányhőse ráadásul olyan valószínűtlenül okos, filozofikus mélységű, hogy nyugodtan felszólalhatott volna a múlt heti, salgótarjáni nemzetközi tudományos konferencián. A megszemélyesítő, Olga Zsulina azonban tehetséges színésznő, s egyszerű, kifejező játékfelfogásával megnyerő a másik két főszereplő, a felnőtt férfit alakító Igor Kvasa és az anyát megszemélyesítő Álla Pakrovszkaja is. Az „utánérzés” hasznosságát abban látom, hogy újra — persze már vétek leírni — bizonyította nekem: érdemes figyelni a szovjet stúdiókban készülő alkotásokra. Ami 15— 20 évvel ezelőtt kivételnek számított, például Csuhraj Negyvennegyedikje, az ma már, természetes a minőséget tekintve, általános. Szombat, 20 óra 5 perc. A mesterdetektív. Nyolc éve készült angol film, a nagynevű, szuperprodukciókat készítő Joseph L. Mankiewicz munkája. Kamaradráma, két világsztárral: Laurence Oli- vier-rel és Michael Caine-nel. A történet nemcsak színpadon, filmen is siker. A két színésznek és a rendező lankadatlan ötleteinek köszönhetően, valamint a sztori csavarjainak. Amikor már fáradt figyelmünk, akkor á fordulatok segítettek, ami egyúttal bizonyos mértékben a feldolgozás kritikája. Vasárnap, 10 óra 10 perc. Vitray Tamás és fiatal kollégáinak, Kóti Juditnak, Rózsa Györgynek, Vágó Istvánnak vasárnap délelőtti magazinja. Megér egy későbbi részletes elemzést; most csak annyit: érdemes figyelni minden hónapban rá. (sulyok) Három portré Kiváló terjesztők Javában zajlanak a politikai könyvnapok eseményei. Ezúttal mégsem rendezvényekről, mégcsak nem is könyvekről kívánunk írni. Három vázlatos portrénk három társadalmi aktivistát mutat be, akik a politikai művek terjesztésében, népszerűsítésében értek el kimagasló eredményeket. Munkájuk elismeréseként — az idei politikai könyvnapok megyei megnyitóján —, mindhárman megkapták a „Kiváló terjesztő” érmet. A TAKARÍTÓ Tulajdonképpen nyugdíjba vonulása előtt érte a megtisztelő kitüntetés Reiner György- nét, a salgótarjáni Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet takarítónőjét, aki az utóbbi öt évben nemcsak munkahelyének tisztaságára ügyelt, de munkatársainak politikai, ideológiai tisztánlátását is fontosnak tartotta. Talán pontosan nem is tudta, inkább csak érezte, hogy megbízatása lényeges feladat a párt politikájának szolgálatában. — Kislányok, gyönyörű könyveim vannak! — szokta mondani és a „kislányok” idővel arról is megbizonyosodtak, hogy nemcsak szépek, de jók is, hasznosak is ezek a könyvek. Később már szólni sem kellett, a munkatársak maguktól is érdeklődtek az újdonságok felől. Kedd, 20 óra. A befejezés előtti darabját láthattuk a svéd tévéfilmsorozatnak, az Ártatlan kék szemeknek. Ügy érzem,, alapjában véve mások sem csalódnak a filmben. Két okból feem. Már az első részben kiderült, hogy nem érdemes komolyan vennünk ezt a bűnügyinek és erkölcsinek álcázott se hús, se hal alkotást, amely enyhe lefolyású „agysejtgyulladást” okoz a koponyában, másrészt hasonló emocionális mozgolódást a gerincvelőben. Továbbá észrevehetjük azt is, hogy ez a film nem akar különösebbet tenni velünk, mindössze azt, hogy megnézzük, és valamilyen véleményt mondjunk róla. Mindegy, milyet, a lényeg a megnézésen van. Nos, ezt általában meg is tesszük, hiszen ez a pár évvel ezelőtti nyuzga szépségideál, kiálló lapockáival, csontos térdeivel valahogyan mégiscsak hat ránk, s igaza van a címnek. A szemek megigéznek, a sóhajok elgondolkodtatnak. Leif Krantz író-rendező filmje rutinmunka, ugyanilyen az operatőré, a zeneszerzőé, a szereplőké és az ártatlan kék szemek ^tulajdonosáé, Anna Godeniuse. Csak a főcímben érzek némi eredetiséget, de mintha a szellemesség itt keveredne egy kicsit a szándékoltsággal, a mesterkéltséggel. Szerda, 20 óra. Önök kérték ... Ez a címe a tévénézők levelei alapján összeállított kívánságműsornak. Meggyőződésem, szükség van ilyen és hasonló műsorokra. Szorosabbra fűzi a közönség és az intézmény kapcsolatát, kialakíthat egy olyan viszonyt közöttük, amely mindenképpen hasznára válik a televíziónak. Persze mi, nézők sem járunk rosszul; elmúlt műsorok kedvenc jeleneteit láthatjuk, régi, olykor néhai, színészeket. A showműsorban például micsoda nevek tündököltek ! Gyermekkorom óriásai: Dajka Margit, Sulyok Mária, Bilicsi Tivadar, Major Tamás, Gregus Zoltán — egynémelyi- kük neve a mai tinédzserek java részének már semmit sem mond. Nekem, nemze— Két órát, meg egy életet..: Mária oda se figyel Józsefre, úgy mondja ezt. A gép ablakára nyomja a homlokát, lefelé figyel, nyolcezer méter magasból. Az ujjúval próbálja mutatni: — Látod? — Nem. — Az ott talán... Ott a Duna... Szegény kis Magyarország. .. József Mária vállán át próbál kinézni. — Nem látok folyót... — Most már mindegy. Átrepülünk fölötte. Ennyi volt az egész. Foxman otthagyja a medencében a delfinjeit. Víztől csöpögve megy a dolgozószobájába. Megnyom egy gombot. A komputer belsejéből a forradásos homlokú férfi jelentkezik. „Idefigyeljen — mondja Foxman —, keresse meg a masinájával a madárkák lakcímét, a szülők lakcímét. Valamelyik címen fog találni egy Algernon nevű kisegeret. Ha meglógtak volna a madárkák, hozza el hozzám ezt az egeret. Világos?” A forradásos homlokú férfi a komputer belsejében figyelmesen hallgatja Foxmant, csak ennyi megjegyzést tesz; „Algernon az egér neve. Értettem.” Bertram és Lilian állnak, szemben egymással. Bertram kérdezi: — Hol a Dottore? — Fölmondott. — Miért? — Mert elvesztettük a csatát, Bertram.. 1 — Ez volt az agyamban? — Igen. Átvilágította az agyad, és egy leadót talált benne. Átvilágíttattam a másik ügynökség vezetőjének agyát is. Az övében is van... — Ezt értsem úgy, hogy egy harmadik... — Igen. Vesztettünk. — Talán, ha összefognánk. — Mindegy. Nem bánom. De azt hiszem, késő. — Meg kell próbálni. — Elviszel hozzájuk? —■ Igen. De van még valami.. I — Baj? — Igen. Bertram, én mást szeretek... Becsaptalak... — Tudtam, mindig is tudtam. De nem tehettem semmit. — De nagyon becsüllek. Legyünk barátok... — Mekkora közhely! És mekkora csapda... De most sem tehetek semmit. — Akkor... mehetünk? — Igen. ^ vek” terjesztését. Szilárd világnézete, politikai meggyőződése késztette erre. Tapasztalatból tudta, milyen meghatározó szerepe van a tizenévesek tudatformálásában a könyveknek. Nem elégedett meg egyszerűen a könyvek árusításával. Minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy diákjai figyelmét ráirányítsa az éppen aktuális témához kapcsolódó művekre. Ezen túlmenően kiállításokat rendezett, nem csak az iskola folyosóján, hanem a kórházban is. Akik ezt nem láthatták, azoknak a betegágyához vitte az újdonságokat... Az évi 7—8 ezer forintos forgalom elsősorban kampányszerű akciók eredménye, ami — középiskoláról lévén szó — érthető is. A gyerekek általában év elején és ünnepek előtt vásárolnak könyveket, míg az év hátralevő részében inkább már törlesztenek. Persik Magdolna figyelmeztetett: — Nem a vásárlás ténye a lényeg, hanem hogy a könyvek felkeltsék az érdeklődést, egy-egy téma elmélyültebb tanulmányozására. Hogy újabb könyvek olvasására ösztönözzenek! Meggyőződésem — mondotta —, hogy a politikai, ideológiai nevelést — a megfelelő szinten és formában —, már az óvodában el kell kezdeni. A MEÓVEZETÖ Meóvezető, hivatalosabban! az ÜM Pásztói Szerszám- és Készülékgyár minőségellenőrző csoportjának vezetője Mi- halovics József, aki önként vállalt pártmegbízatásból 1974 óta gazdája a politikai műveknek. Noha a közel 350 főt foglalkoztató gyárban külön terjesztője van a szép- irodalmi és egyéb könyveknek, évente átlag 12 ezer forint értékben vásárolnak a Kossuth-kiadványokból. Sőt, a jelek szerint ebben az évben 30 ezren felüli csúcs várható. .. Mihalovics József energikus fiatalember. kérdéseimre pontosan, határozottan válaszol. — Ma már a klasszikus értelembe vett k 'inyvterjesz- tés leáldozóban van. Nem elég, nem lehet „csak” árusítani, és várni, hogy valakinek majd csak eszébe jut megkeresni a terjesztőt. Én magam szoktam szatyomyi könyvvel végigjárni az üzemeket, irodákat, aztán a felvett megrendelések alapján kérem meg a szükséges kiadványokat. Arra a kérdésemre, hogy miért tartja fontosnak ezt a munkát csodálkozva válaszol. Ennek igazolásaként csa- — Hát nem tudja?! Ez ládi példát említ. Tizennyolc szolgálat. Az eszmei nevelést éves lánya már párttag... segítjük. Amikor a politikai könyvnapok ünnepélyes megnyitóján átvette a kitüntetést, örökké mosolygó szemében meghatottság könnyei csillogtak. — Erre nem számítottam. Igazán nem. Csak azt kértem a Kossuth Könyvkiadó Nóg- rád megyei kirendeltségének vezetőjétől, hogyha majd végleg nyugdíjba megyek, aján dékozzon meg egy könyvvel.. De ez az érem sokkalta becsesebb emlék lesz a számomra. A SZAKOKTATÓ Pereik Magdolna, a salgótarjáni egészségügyi szakközép- és szakiskola oktatója ugyancsak öt évvel ezelőtt vállalta el a „Kossuth-köny- FANTASZTIKUS REGE S3. — Mi és az MGB... Ha külön-külön cselekszünk, akkor a harmadik ügynökség — hála a Bertram és Jones agyába épített leadónak, — azonnal rögzíti minden lépésünket. De ha összefognánk, még azt is kiderítenénk, hogy hová futnak be a telepatikus hullámok. Talán még nem kellene föladnunk a harcot... — Jó gondolat. Én támogatom — mondja Jones. — Hajlandó vagyok Bertrammal együtt dolgozni. Minél gyorsabban fogunk össze, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a nagyon veszélyessé vált harmadik ügynökség, legalábbis látszólagosan, lepaktál Bertrammal vagy velem. Mi vagyunk rosszabb helyzetben, nekünk kell összefognunk. Csak így győzhetünk. És állapodjunk meg a harmadik ügynökség új rejtjelében is: legyen a neve XGB. — Oké — mondja Charlie, Nagyon letört, mintha nem hinne már a vállalkozás sikerében. József és Mária a repülőgépen. Monoton, halk zümmögés, az utazás tompa zaja hallatszik. — Hány óra? — kérdezi József a csendben. Láthatóan nem az idő érdekli: Máriát lesi és az órát. Most is úgy történik miden, mint az előbb: Mária óráján előbb villannak föl a számok, s csak aztán néz rá az órájára. — Fél kettő... — Másfél óra telt el.. Már csak két órát kell kibírnunk mondja József. 4 NÓGRÁD - 1980. november 18., kedd Előkészítő az iskolára Az általános iskola első osztályában számos gyerek azért kerül műveltségbeli hátrányba társaival szemben, mert előzőleg nem járt óvodába. A pedagógusok a megmondhatói, hogy mennyivel könnyebb fölmenni az ABC- hegyre azokkal a növendékekkel, akiknek az értelmi képességeit nem csak a szülő, hanem az óvoda is csiszolta, ahol ráadásul a közösségben élés szabályaiból is ízelítőt kaptak. Már az 1960-as évek derekán sürgetővé .vált a társadalmi igény: iskolára, előkészítő foglalkozásokat kell szervezni az óvodákból kirekedt gyerekeknek. Éppen tíz esztendeje jelent meg az első miniszteri utasítás — ezt 1977-ben még egy követte —, amely lerakta a foglalkozások jogi alapjait s egyszersmind a pedagógiai tennivalókról is intézkedett Azóta folyik nálunk, megszakítás nélkül, az ötéves gyerekek felkészítése az iskoláskorra. Tíz év alatt azonban sok víz lefolyt a Dunán. Az 1970 és 1980 közé eső időszak minden bizonnyal úgy vonul be a magyar pedagógia történetébe, mint az óvodai nevelés nagy évtizede. Üi alapokra fektettük a nevelőmun- kát, melynek tengelyébe az iskolai életre való felkészítés került miközben az óvodai hálózat fejlesztésében is nagyot léptünk előre. 1979- ben száz óvodáskorú gyerek közül csak hatvanat tudtunk elhelyezni, most pedig már 86 jár óvodába, és a statisztika a következő években még ennél is kedvezőbb lesz. Ily módon az előkészítő foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma a jövőben csökkenni fog. Ne feledjük, hogy az óvodai nevelésben nem részesülő 14 százalék megközelítőleg hatvanezer gyereket jelent: Az ő sorsuk, szellemi gyarapodásuk iránt nem lehetünk közömbösek. Sokakat foglalkoztató kérdés: Nem terhelik-e meg túlságosan az ötéves gyerekeket ezeken a foglalkozásokon ? Azonnal válaszolhatunk az aggályra: nem, erről nincsen szó, mert az előkészítőn nem „szigorú” iskolai munka folyik, hanem játékos, szórakoztató foglalkoztatás. A pedagógus nem hagyományos tanítási órát tart hanem kötetlen, húsz-harminc perces elfoglaltságot kínál nekik. Az előkészítő foglalkozás célja a gyerekek értelmi képességeinek, beszéd- és mozgáskészségének fejlesztése; a helyes magatartási és a legfontosabb egészségügyi szokások alakítása; a közösségben való együttélés, a szellemi és gyakorlati feladatvégzés, a közös játék alapvető jártasságainak elsajátítása. A „munka” most is folyik, a miniszteri előírás szerint az iskola-előkészítés októbertől májusig tart, hetente két, esetleg három alkalommal, összesen 192 órában. Egv-egv csoportban — a körülményeknek megfelelően — átlagosan 10—25 kis résztvevővel foglalkozik a pedagógus, sok helyütt az a tanítónő, aki majd az első osztályban is vezetni fogja őket. A vizsgálatok is tanúsítják, hogy mekkora hasznuk származik ebből a 192 órás „tanévből” a gyerekeknek. Mégis akadnak szülők, évente mintegy három-négy ezer, akik rendszertelenül küldik el fiukat, leányukat az előkészítőre. a^agy el sem engedik, mivel a részvétel nem kötelező. Az ő meggyőzésük nem csak a pedagógusok feladata, hanem nündazoké is, akik felelősséget éreznek a gyermekek jövőjéért. P. Kovács Imre A földrengések előrejelzése (Folytatjuk) A 8—9 fokos erejű földrengéseket (a 12 fokos skálán) másfél-két évvel előre ki lehet számítani. A szovjet geofizikusok a Tadzsik SZSZK- ban végzett számos kutatás után jutottak erre a következtetésre, amely a Szovjetunió szeizmikusán legaktívabb övezete. Ezenkívül fontos eredmény az is, hogy 10 kilométeres mélységig vizsgálták a tektonikus változásokat. f
