Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-18 / 270. szám
Amiről az elültetett fa mesél (Pillanatképek az ecsegi falugyűlésről) A közügyek iránt érdeklődő — jobbára idős — emberek és a számvetést ünnepi műsorral köszöntő iskolások töltik meg ezen az estén az ecsegi kultúrház nagytermének széksorait. A „derékhad” képviselői közül —, miként ezt később okkal kifogásolja egy hozzászóló is — ezúttal a megszokottnál kevesebben jelentek meg a falugyűlésen. A korosztályok „egyenetlensége” azonban a legkevésbé sem akadálya, hogy ezen a fontos — népfrontbizottságot is újjáválasztó — közéleti fórumon felelősséggel szóljanak a község jelenéről, s még inkább a holnapjáról. * Madlena József, a közös tanács elnöke mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet: rendhagyó időben tartják most ezt a közéleti disputát. Elvégre, nem lezárt még a mostani gazdasági év, ami egyébként az ötéves terv utolsó esztendeje is. Mindez, persze, nem jelenti azt, hogy nincs miről szólni, a közös tanács elnöke —, ha vázlatosan is — számottevő gyarapodás megannyi kézzelfogható jelét idézi a falugyűlés elé. S mit kísér a legnagyobb figyelem ? Megfogalmazza ezt maga a tanácselnök is: — A településfejlesztés, valamint a lakossági ellátás az, ami a legjobban befolyásolja a közérzetet. * Létesítményeket, gyarapodást jelző számokat ezúttal nem idézünk a tanácselnöki beszámolóból — mellesleg, lenne mit —, szenteljünk most inkább nagyobb teret a népfrontbizottság számvetésének. Bagyinszki József, a nagy tapasztalaid, régi közéleti munkás, a népfrontbizottság elnöke „kitekintéssel” kezdi mondandóját, országos ügyeink felidézése után kerít sort a szőkébb közösségre. — Ebben az ötéves tervben harmincöt családi ház épült Ecsegen, ráadásul olyan komforttal, amilyennel még soha. Egyetlen mondat a beszámolóból. Egyetlen, s mégis oly sokat kifejező megállapítás. De legalább ilyen fontos, hogy az óvodában gyakorlatilag minden jogos igényt ki tudnak elégíteni; hogy az általános iskolából tizenheten mentek gimnáziumba, vagy szakközépiskolába, negyvennyolcán pedig szakmunkástanulónak; hogy 11 800 kötetes könyvtár segíti a szellemiség gyarapodását. S ha már a számoknál tartunk: ebben a községben négy évvel ezelőtt 161 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, az elmúlt esztendő jogos hírnévre méltó adata pedig 2 millió 150 ezer forint. — Az egyes emberek legszebb hazafias cselekedete a hozzáértéssel végzett építőmunka — Bagyinszki József népfrontbizottsági elnök fogalmaz így. De más változásoknak is 'tükre a falugyűlés. Különösen a népfront VI. kongresz- szusát követően aktívabbá vált a népfront szervezeti tevékenysége; kezdeményezőkészségével szerzett tekintélyt a nőbizottság; ugyanakkor helyesnek bizonyult a cigánybizottság megszervezése is. A település helyzetéből, adottságaiból eredően nagy az eljáró munkások száma, Jubiláló óvoda tevékenységében ezt sem hagyhatja figelmen kívül a népfrontbizottság. Vizsgálták a helyzetüket, fórumot szerveztek, s talán ennek is köszönhető a mostani megállapítás: — Ez az erő '•.gyre jobban hat a község életében, jelentősen hozzájárulnak az ingázó munkások a településfejlesztés eredményeihez, lakóhelyük gyarapításához. Azon túl, hogy utalunk az értelmiséggel kapcsolatos teendőkre, hadd idézzünk még egy megállapítást a népfront számvetéséből: — Az idősekről való gondoskodás nem lehet csak az állam gondja. Bizottságunk is rendszeresen figyelemmel kíséri életüket, ennek alapján pedig számos, intézkedést megalapozó jelzést adhatunk a tanácsnak. Íme a bizonyság: nem is véletlenül kíváncsiak a népfrontbizottságot újjáválasztó falugyűlésre az idősebb korosztályhoz tartozók. ' * Két beszámolót hallgat végig a krónikás a falugyűlésen, Az első benyomása pedig az, hogy felelősséggel dolgozó összeállítóik az ismétlések helyett a sokoldalúságra törekedtek, a „minél többet mondani” szándéka vezérelte őket. Kifejezve a tanács és a Hazafias Népfront jó kapcsolatát, ennek az együttműködésnek az eredményeivel pedig naponta találkozhatnak a község lakói. * Azt hiszem, Stadler Arpád- nét, a falugyűlés levezető elnökét kevesen irigylik a körvetkező pillanatokban. Kedves határozottsággal ösztökéli az embereket a vélemény- nyilvánításra. Nem is eredménytelenül. A nagybátonyi 1. számú óvoda, a napokban ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az alkalomból a bázisóvodaként működő intézményben fényképekből, gyermekrajzokból, tablókból, szakmai dolgozatokból — többek között Pál Ferencné vezető óvónő munkájából — kiállítást nyitottak, s mai és az egykori óvodások közreműködésével ünnepi műsort szerkesztettek. A jubileumi eeseményre meghívták az intézmény hajdani dolgozóit, és természetesen a nagyközség valamennyi gyermekintézményének dolgozóit, képviselőit, a település, valamint a patronáló üzemek állami és politikai vezetőit Az ünnepség résztvevőit György István, a salgótarjáni járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője köszöntötte. Az eredetileg 75 férőhelyes óvodába jelenleg 120 kisgyermek jár, egészséges szellemi és fizikai fejlődésükkel 13 óvónő, illetve technikai alkalmazott foglalkozik. A 25 éves óvoda kiváló munkát végző dolgozóit pénzjutalomban részesítették. Sipkó Pál, gépkocsivezető: — A községfejlesztési hozzájárulás összege és a társadalmi munkával elért végeredmény közötti különbség nagyon sokat mond. Elgondolkodtató azonban, hogy rendszerint ugyanazokat látni a közösség szolgálatában. Jó lenne, ha minél többen bekapcsolódnának a falut gyarapító munkába. (S egy röpke szembesítés a válaszok közül kiragadott tanácselnöki véleménnyel: „Akad példa sajátos munkamegosztásra is. Egyesek dolgoznak — mások meg kívülről kritizálnak”.) Banos Miklós, az ABC-áru- ház vezetője: — Többen is lehetnének a falugyűlésen. Vagy már annyira jól élünk, hogy sokakat az ilyen fórum sem érdekel? Csetneki Miklós nyugdíjas: — Ecseg a székhelyközség, Csécsén mégis csaknem any- nyi.t költenek az utak felújítására, mint itt Hol van akkor a központi szerepkör érvényesítése? * A vitából kiragadott gondolatokkal csupán a sokszínűséget kívánjuk érzékeltetni, a vélemények és ellenvélemények alaposabb összevetésére — hely hiányában — nincs lehetőség. Csak még egy hozzászélást, Bor$ik Ferencét! Az ABC-áruház .dolgozója fákról beszélt, mégis a szemlélet, az életmód változását fejezte ki. Csaknem költői módon: „A társadalmi munkában elültetett fák már meg is maradnak. Az emberekben végbement változásnak a jele ez". így igaz. Annak a folyamatnak sokatmondó tükre a terebélyesedő fasor, amiért sokoldalú tevékenységével a népfrontbizottság is dolgozik. S a holnapnak szóló fajelképnél maradva: nem is eredménytelenül nem is vissz- hangtalanul. Mi mást jelentene, ha nem ezt: az újjáválasztott testület élén elnökként újra Bagyinszki József nyugdíjas; titkárként Csonka József, az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke kap bizalmat a közösségtől. Kelemen Gábor Alaposan átvizsgálják a Váci Kötöttárugyár pásztói üzeméből kikerülő termékeket mielőtt a megrendelőhöz kerülnek, hogy a minőség körül ne legyen hiba. Csép'e Istvánné, az ezüstkoszorús Furák Teréz Szocialista Brigád tagja, aki az elmúlt évben szerezte meg gyári tanfolyamon a varrónői szakmunkás-bizonyítványt, a tréningruhákat ellenőrzi. Szaporodnak az őszi sport- és kulturális rendezvények. néhol már a szánkó is előkerülhet a „sötétkamra” mélyéből, s fölpezsdült a szakköri, mozgalmi élet is — röviden ezekről az eseményekről, illetve az ezekkel kapcsolatos élményekről kapott hírt a napokban az Üttörősa- rok rovata. A közreadott levelek arról is tanúskodnak, hogy a pajtások szívesen osztják meg élményeiket, tapasztalataikat másokkal, noha a témaválasztást illetően még néhányan gondban vannak. De erről később lesz szó. Csehszlovák —magyar barátság — Úttörőcsapata Petőfi Sándor nevét viseli, s ha visszapillantok csapatunk múltjára, olyan több éves kapcsolatról számolhatok be, ami iskolánk és egy szlovák iskola között van — írja Do- rogházáról a nyolcadik osztályos Ködrriön Anita szépen, stílusosan megírt levelében. — Nemrégiben ismét találkoztunk Csehszlovákiában. A kirándulás fő állomása Besztercebánya és Zólyom volt... A csapatból sokan leveleznek szlovák pajtásokkal, így hát a találkozás mindig sok élménnyel jár. Anita levele második részében az úttörőtanács munkájáról ír, a csapat történetét földolgozó akcióról: „Szeretnénk megismerni csapatunk régi életét közelebbről, iskolánk veterán úttörőinek, elbeszélései alapján. Minél több olyan diákot keresünk föl, aki ezekről a dolgokról szívesen beszélne”. E lehetőséget is megadjuk, ha netán egykori dorogházi diák olvassa e sorokat, kérjük, segítsen az úttörőknek! Cirokkáék dolgoznak „Nem sikerről, eredményről szeretnénk számot adni, egyszerűen csak arról, hogy keményen dolgozunk”! — írják szerényen' a salgótarjáni Cirokká bábcsoport tagjai a Petőfi Sándor Általános Iskolából. Mert, mint később kiderül, bizony szorgosan munkálkodnak műsoraikon Cirok- káék. Most éppen a Télapó-ünnepélyre készülnek, mintegy félórás összeállítással, s december első napjaiban a városi gyermekkönyvtárban lépnek föl, ezután pedig az STC-klub rendszeres vendégei lesznek, s egyéb helyekre is készülnek. Tehát akad tennivalójuk bőven! A meghívást — „minden kedden délután négytől hatig próbálunk, kérjük, 'egyszer látogassanak meg bennünket” — örömmel vettük, december élső felében sort kerítünk rá. Takarékossági vetélkedő — gyertyafénynél Egy iskolai vetélkedő izgalmas pillanatait idézi föl Ku- kucska Erika Vanyarcról: — Az őrsöknek négy helyszínen kellett bizonyítaniuk ügyességüket, gyorsaságukat... az egyik helyszínen arról beszéltek, hogyan takarékoskodhatnak a gyerekek a családban, hogyan gazdálkodhatnak zsebpénzükkel? Másutt találós kérdéseket mondtak, majd különböző országok nevét és pénznemét kellett párosítani. Sajnos, a szerencse nem állt mellénk. Már késő délutánra járt az idő, s bár a vetélkedő még javában tartott, egyszerre sötétség borult ránk. Áramszünet. Aztán gyertyafényben vetélkedtünk tovább. A legtöbb pontot szerző őrsük díszes oklevelet kaptak. Intelmek a magatartásról Érdemes megszívle’ni a salgótarjáni Szalvai Mihály Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulójának, Nagy Melindának sorait Minden kommentár helyett, íme: — Azt hiszem, osztályunkban van néhány olyan tanuló, aki lenézi a másikat, „nagynak” érzi magát Ez például a korai dohányzásban, a tanároknak történő visszabeszélésben, ,az óra alatti kiabálásokban nyilvánul meg . . . nálunk leggyakrabban ének-, történelem- és testnevelési órákon fordul elő. Ezekért a fegyelmezetlen magatartásokért már többen kaptak figyelmeztetőt, intőt, rövót, ennek ellenére még mindig akadnak rendbontók. Ügy gondolom, ez másoknál nem divat s a mi osztályunk: is kezd kilábalni belőle. De, ha mégis, akkor a gyerekek gondolják meg magukat . . .' próbáljanak felelni tetteikért,' vállaljanak felelősséget értej s így döbbennek rá, hogy sár ját kárukra teszik . . . Melinda ezután a hulladék-J és papírgyűjtésről számol be részletesen, csupán ő 112 kg(!) papírt gyűjtött. Szeretnénk,' ha azt is megírná, mire köl-j tötték az érte kapott pénzt ] Egyebekről Legszorgalmasabb levélíró^ ink ismét „megdolgoztatták" a postát, legtöbbjük kirándulásokról, vetélkedőkről, ünne-' pélyekről, a szülői segítség- nyújtásról ír, s többen érdeklődnek : miről írjanak még?' Éppen ezek kívánságára, most hadd legyünk rendhagyóak és a további levelek böngészgetése helyett néhány szót a2 utóbbiról. Elsősorban is: nincs sem-J miféle feltétele az akcióban való részvételnek, tehát korra, nemre tekintet nélkül bármelyik általános iskolás irhát — bármiről! Például: az őrsök, rajok, úttörőtanácsok munkájáról, a programokról, a szülőkkel, KISZ-J esekkel, szocialista brigádokkal, tanárokkal való kapcso-! latról. Szeretnénk véleményeket olvasni a barátságról,' a „sulidemokráciáról” (mibe szólhat bele a diák?), a fiúk- lányok közötti kapcsolatról é3 így tovább. Aztán várunk ötr leteket, javaslatokat, kezdeményezéseket, melyeket esetleg — éppen a NÖGRÄD ha-' sábjain keresztül — másutt iá megismernek. alkalmaznak.' Mind e mellett kérjük, írjatok véleményt az ÜttörősarokJ ról, hogyan, miként lehetne színesebbé tenni? Végezetül egy ;,műhelytiJ tok”: november végétől egy ifivezetőkből álló munka cso-í port kezdi meg munkáját,' amelynek az lesz a feladata; hogy a hozzánk érkező levelek témáit összegezze, a felvetődő kérdésekre választ adjon, utánanézzen a kért dolgoknak, s az ötletekről,' kezdeményezésekről tájékoztassa a megyei úttörőelnök-' séget, s az időközbeni lesiobb írások szerzőinek jutalmat adjon! Tehát érdeme0 ^'latí ragadni! T. L. Önkéntesek Rétságon jji Otven év© a fűz ellen Fecskendőtől a tűzoltóautóig Amikor fél évszázada az akkori kisközségben megalakult az önkéntes tűzoltótestület, már igen nagy szükség volt rá. Akkoriban még sok volt a zsupfödeles, szalmatetős házikó és nem egy udvarban a kazlak ott magasodtak a lakóház fala mellett. A gyakori tűzesetek adták a lökést ahhoz, hogy a falu lakói szervezetten is védekezni kezdjenek. ötven évvel ezelőtt Bánsz- ki András földműves volt az, aki toborozni kezdte a település lakóit Matusek Ferenc községi bíró, Kaszás Kálmán főjegyző segített a rábeszélésben, így aztán 1930-ban tizenöten alakították meg az önkéntes tűzoltóegyesületet Rétságon. Kezdetben persze fölszerelés nélkül, szinte puszta kézzel vették föl a harcot a mohó lángnyelvekkel. Az évek múltával mindig jobb tűzoltóeszközökhöz jutottak az önkéntesek. A ma is látható kocsifecskendőt csupán a harmincas évek végén tehették fedél alá — akkor épült meg a mai Táncsics és Rákóczi út sarkán az aprócska tűzoltószertár. A rendszeres gyakorlatozás eredményeként időben és főként eredményesen szegültek szembe a tűzzel. Az aratások idején tűzőri szolgálat ügyelte a kazlakat és a gabonát. Aki a feladatát nem látta el kellőképpen, bizony néha a bugyellárisába volt kénytelen nyúlni — ha a parancsnok úgy látta. A felszabadulás után kismotorfecskendőhöz jutottak a rétságiak, amit hamarosan egy nagyobb követett. Ma már víztartályos tűzoltógépkocsija van a testületnek, amit nemcsak a község' területén, de a járásban is segítségül hívhatnak. Mindezekről és még sok mindenről szó esett néhány nappal ezelőtt, amikor a rétsági önkéntes tűzoltótestület tagjai ünnepi gyűlésen emlékeztek a múltra. Néhányan ott voltak az alapítótagok közül is. Hugyecz Pisi NÓGRÁD - 1980. n ta bácsi, Gregor István; Sztraka Antal, Kosjár János, Megyeri Ferenc, Szikora István és Kővári Vilmos ötven évvel ezelőtt épp ily megille- tődötten volt jelen az alakuló ülésen, mint most, a jubileum alkalmával. Felelevenítették egymás között — a fiatalok okulására — az elmúlt évtizedek emlékeit. Régi versenyekre, gyakorlatokra emlékeztek az idős tűzoltók, de büszkék a maiakra is. A rétsági önkéntes tűzoltótestület tagjai — a tolmácsi és bánki rajokkal együtt — soha nem térnek vissza egyetlen versenyről sem üres kézzel. Az idős elődök jó példát mutattak a közvagyon és a magántulajdon védelmében, a fiatalok pedig jé tanítványnak bizonyultak. Nem véletlen tehát, hogy a megyei tűzoltóparancsnok meghatottan nyújtotta át az országos tűzoltó-parancsnokság jubileumi ajándékát: egy szép porcelán vázát. — h — 18., kedd £
