Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-16 / 269. szám

Megváltozott KOMÓTOSAN — a váilaira nehezedő hetven év tapaszta­latával nyesegeti a gyönyörű, fehér virágszálakat A . haja is csaknem olyan hófehér, mi- ként a kezében tartott csokor. — Tudja — tekint rám kék szemével — évről évre töb­ben mennek el közülünk. Egyre több virág kell a sí* rokra- • ■ — mondja Kántor János az öregek nyugalmával. Volt uradalmi cseléd, min­denes, kertész, azután, ahogy változtak az idők, a gépállo­mások időszakában körzeti mezőgazdász, később termelő­szövetkezeti elnök,-- Az eredeti szakmám, kertész, ezért is szeretem annyira a virágokat, No meg a lovakat. Ezt biztosan apám; tói örököltem, aki csikóneve- léssel foglalkozott gróf Peá- pseviph birtokán, Széesényha- lásziban, Heten voltunk test­vérek, már psak ketten ma­radtunk. Nehéz idők voltak. Két háború is — teszi hozzá ejgondolkodva. Európa egyik legelmara­dottabb mezőgazdasága volt a miénk hosszú évtizedeken keresztül, nyomorgó, életüket alighogy tengető zsellérek mil­lióival. Középkori módszerek­kel, szinte teljesen gépesítés nélkül, két kezük munkájára hagyatkozó emberekkel. — Virulástól-vakulásig dol­goztunk, mert csak így vit­tük valamire. Nem is tudtam csak hat elemit kijárni, azt is nagy keservesen, mert a ta­nulás helyett dolgozni kellett. Még nem voltam tizennégy éves, amikor először álltam az aratók közé a kaszával a kezemben. Hiába no, nagy volt a család, sok az éhes száj. Két év múlva elszegőd­tem „kertészbojtárnak” és négy év alatt beletanultam a kertészszakmába is. 1931— 32-ben katonáskodtam, utána az Irsay birtokon dolgoztam Sóshartyánban. — A felszabadulás után ne­kem is kimértek hét és fél hold földet, azon gazdálkod­tunk az asszonnyal, ő vezet­te a tehenet — mert azzal szántottunk — én meg fog­tam az eke szarvét. Nem volt sokkal könnyebb, mint azelőtt, de már a saját földünkön verejtékeztünk és ez nagy szó volt. Megpróbáltunk többen összefogni, — hátha úgy job­ban megy, — a búzát meg szétosztottuk az aratás után. Ez már a termelőszövetkezet előszele volt. — Addigra éppen eléggé ki­dolgoztuk magunkat, mikorra jött a téeszszervezés. Nem kellett soká nógatni minket, hogy lépjünk be. A nagyke­resztúri Petőfi Termelőszövet­kezetben végre azt csinálhat­tam, amit szerettem, a kertész­kedést. Hatvan holdon kezd­tünk hozzá, de egy olyan mé­lyedésben, hogy mindjárt lát­tam, baj lesz az első nagyobb eső után- El is vitt mindent a víz, annak és rendje és mód­ja szerint, Parancs, az pa­rancs, a kertészetet oda kel­lett telepíteni. Megsirattam munkánk elvesztett gyümöl­csét. Azután újra odatelepí­tettük. ,, — AZ ÉHET meg csak ment előbbre, tudomást sem véve gondjainkról. 1954 tavasza már a kisterenyei gépállomá­son talált, mint körzeti me­zőgazdászt. Volt néhány Hof- fer traktorunk — az ember el sem hinné, a mai Rábákat, látva — majd kaptunk két Sztalinyec lánctalpast is, egy pár aratógépet. Ezekkel kel­lett gazdálkodni. Mátramindszent, Homoktere- nye, Verebély, Nagybátony. Ez volt az én területem. Szer­veztük, irányítottuk a mező- gazdasági munkát. Esténként meg agitáltunk a falvakban a nagyüzemi gazdálkodás mel­lett. Propagandista-, majd el­nökképző tanfolyam után ke­rültem 1958-ban a kistere­nyei Vörös Október Termelő- szövetkezetbe. — Hogy milyen volt el­nöknek lenni? Gyakran úgy kellett felkelteni és megkérni világ a tagot, jöjjön fejni, a lova­kat befogni. Mikor, milyen munka volt soron. Pedig jó kis szövetkezet volt a miénk. Az ötvenes évek végén már 3200 liter tejet fejtünk tehe­nenként, Igaz alig harminc jószágtól. — A nagy fejlődés a hat­vanas évek elején kezdődött, először csalt területben gya­rapodott a kezdetben 106 hol­das szövetkezet, de az embe­rek ráébredtek a valóságra és szépen kezdtek beszállingózni a szövetkezetbe. Az elnöknek példát kellett mutatni, meg­állásom se volt. Hárpm gye­rekemet legfeljebb akkor lát­tam, ha napközben bementem az iskolába, Kevesen voltunk vezetők — nem úgy mint ma­napság — nem akadt aki helytállt az ember helyett. Evekig nem voltam egy nap szabadságon sem. De hamarosan jöttek a fia­talok, a szakemberek. Meg­jelentek a korszerű gépek, új­fajta vetőmagok, modern tech­nológiák és nagyon nagyot változott az emberek szemlé­lete. Lehetett velük tárgyal­ni, vitatkozni, s a bennük vég­bemenő változás híven tük­rözte mezőgazdaságunk fej­lődését is. Ezért bosszanko­dom néha most is — hat éy- vel nyugdíjba menetelem után — ha látom, hogy nem arra használják az emberek a fe­jüket, amire való. Kritikusan hangzik, egy öregember szá­jából, de szerintem ilyen tu­dással, szakképzettséggel előbbre kellene tartanunk. — ISMEREM-E a mostani termelőszövetkezet gondjait? Tagja vagyok a pártalapszer- vezetének, így vannak infor­mációim. Hozzá is szoktam szólni a taggyűléseken, hiszen az alapvető dolgokkal ma is tisztában vagyok. S az a tény, ha valaki nem tesz eleget kö­telességének, az nem csak a szövetkezetnek rossz, hanem neki is kárára van. — Látja, talán ez az egy, ami megmaradt a régi világ­ból. Zilahy Tamás Energiatakarékosság a kohászatban Á világ legnagyobb mesterséges vízi útjai ' A moszkvai folyami csa­torna, amely Moszkvát, a Vol­gával és ezáltal a Balti-ten­gerrel, a Fehér-tengerrel és a Kaszpi-tengerrel köti össze, to­vábbá a Volga—Don csatorna, amely lehetővé teszi, hogy Moszkvából egyenesen az Azovi-tengerhez és a Fekete­tengerhez jussanak, a világ leghosszabb mesterséges vízi útjai, Nincs még egy olyan szárazföldi kikötő sem, amely annyi tenger felé biztosítana összeköttetést, mint a moszk­vai. 3*pán acélművekben átke­rült javítani az energiamérle­get oly módon, hogy a fúvó- kemencék tetejére turbinákat szereltek. A turbinákat a ko­hóból távozó forró gázok hajtják meg. Ezt az egyszerű, de hatásos ötletet a Nippon Steel cég kezdte kipróbálni három évvel ezelőtt egy kí­sérleti üzemében. Az idén to­vábbi két kohójukra szerel­tek fel 17 0Ü0 kW-os turbiná­kat. A Nippon cég szerint az összes turbina által termeli áram 400 000 háztartás ellá­tására lesz elegendő. A* áttette! más Japán cé­gek is foglalkoznak: 66 japán fúvókemencéből az idén 18-ra szerelnek fel turbinát. A British Steel egyik szakembe­re kijelentette, hogy nines tu­domása a felfedezésről, de rá­mutatott, hogy a nagy meny- nyiségű por és hamu lerontja a turbinák hatékonyságát. A japán cégek inkább azon ag­gódnak, hogyan lehet ellen­őrizni ég szabályozni a fúvó­kemencék belső nyomásának ingadozásait, amikor a nyers­anyagok beadagolásához a ke­mencefedelet kinyitják. Mi van a A gazdálkodás megbízható fokmérője. Nagy­ságának alakulása sok feltéte­lezésre, következtetésre jogo­sít fel, még akkor is, ha egye­sek úgy vélekedtek: az első fél évben elért nyereség nagy­ságából ném lehet és nem szabad messzemenő konzek­venciákat levonni. Ugyanis a második fél év még igen sok lehetőséget tartogat, akár az előnyökről, akár a nem várt (esetleges zavaró), kellemet­len körülmények jelentkezésé­ről van szó. Indokolt az optimizmus még akkor is, ha jó értelemben vé­ve ragaszkodunk ahhoz a fel­fogáshoz és gyakorlathoz, mely szerint az év végi nye­reséget, annak mértékét az év elején kell a mindennapok eredményes munkájával meg­alapozni. * Máskülönben úgy járunk, mint a Nógrádi Szénbányák, ahol az első fél évben a folyó áron számított nettó árbevétel, 2,6 százalékkal, 11,6 millióval volt alacsonyabb, mint a bázis időszakában. Jelentős lemara­dás mutatkozott a mélyműve­lésű széntermelés mennyiségi teljesítésében és a fajlagos mi­nőségi mutatók romlásában. Az előbbieket figyelembe véve a nyereség a következőképpen alakult: a bázisidőszak 43 mil­lió forint értékű vesztesége az idén az első fél évben 167,7 millióra emelkedett. Ez a nagy értékű eredményromlás a szén termelői árának növe­lése ellenére következett be. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a bázisidőszak ár­bevételénél magasabbat értek el, a tervezettet azonban nem tudták realizálni. A Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat­nál pedig 7,9 százalékkal volt alacsonyabb az árbevétel, mint a bázisidőszakban. Ahol jól dolgoztak, az év elején, ott kedvezőbb helyzet­ben kezdték a második fél évet A Volán 2. sz. Vállalat nyeresége 222,8 százalékkal haladta meg az előző év első fél évét. Az Ipoly Bútorgyár az éves, korrigált bázisered­ményének több mint három­szorosát produkálta. Hasonló­an alakult a Salgó Cipőipari Szövetkezet nyeresége. JÓI zárt a Nógrád megyel Tanácsi Építőipari VSDalat tau Az eSőbb koson eted HOévt Megfogják a kóbor áramot A villamos vezetékekből úgynevezett kóbor áramok „szöknek” a földbe, és ezek koordinálják a föld alatti fémkonstrukciókat és közle­kedési vonalakat Szovjet ku­tatók olyan módszert dolgoz­tak ki, amelynek segítségével szabályozható a kóbor áram: vezetőképes betont alkalmaz­nak, amely ugyanúgy, mint a villámhárító, a megfelelő irányba téríti a kóbor ára­mokat .....................................................................................inni....................................................................... N emcsak belső pártiigy A pártalapszervezetek be­számoló taggyűlései, Nógt'ád- ban is e hetek jelentős tár- sadalmi-rpolitikai eseményei. Nem szükséges különösen bi­zonyítani, hogy a pártéletnek ez az eseménye, nemcsak szorosan vett belső pártügy. A mi viszonyaink között, ahol a párt vezető szerepe — a társadalmi életnek meghatá­rozó tényezője, ez szinte ma­gától érthető. Senki számára sem lehet közömbös, hogy a párt általános tevékenysége, politikája, hogyan alakul, hogy konkrétabban a helyi pártszervezeteknek milyen a működése, mennyire érzékelik és fejezik ki a valós szükség­leteket, hogyan számolnak a rendelkezésre álló lehetősé­gekkel stb. Mindez döntően meghatározza egyéni, vagy kollektív erőfeszítéseink haté­konyságát, jelentősen befolyá­solja egyéni sorsunkat, bol­dogulásunkat. Az összefüggések nyomán könnyebb megérteni, miből fakad a párton kívüli embe­rek igénye és készsége, hogy részt vállaljanak a pártnak minden jelentős politikai ak­cióiéban. Véleményükkel, ja­vaslataikkal hozzá szeretnének járulni a jobb döntésekhez, az eredményesebb szervező munkához. De ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a párt- szervezeteknek mindent meg kell tenniük ennek a felelős­ségérzetnek, jobbító szándékú tenniakarásnak felkarolásá­ért, gyakorlati érvényesítésié­ért. Hiba lenne ezt valamiféle kegyes politikai gesztusként felfogni. Valójában a párt po­litikai vezető szerepéből szár­mazó szükségletről, alap­vető pártérdekről, a szocia­lista társadalomépités, mind­nyájunk közös ügyéről van elsősorban szó. Mindez és így elvileg vilá­gos, általánosságokban elfoga­dott, sőt sok helyütt a politi­kai gyakorlatban is érvénye­sített munkastílus. Koránt­sem jelenti azonban, hogy egyesek meg nem értésből, vagy rosszul felfogott és ér­telmezett „politikai diszkréci­óból” a titokzatosság leplével fonják körül a pártéletet, s mesterséges falakat emelnek a pártszervezet és a szélesebb dolgozó rétegek között. Más­hol bizonyos kényelemből, „ne szaporítsuk tovább a munkát” jelszó alatt zárkóznak be a maguk szűkebb szervezeti fa­lai mögé. Ez senkinek sem jó, visszatetszést szül az em­berek körében, rontja a tény­legesen megalapozott tekin­télyt és bizalmat, misztifikál­ja a pártéletet Ha a párt- szervezetek bizalmat, támoga­tást várnak a pártonkívüliek- től, akkor azt minden eszköz­zel elő is kell segíteni. Töb­bek között megfelelő politikai nyíltsággal is, hogy közvet­len tapasztalatok útján nap mint nap érzékeljék munká­jukat. együtt gondolkodva és együt cselekedve építsék kap­csolataikat A beszámoló .taggyűlésen az alapszervezeti vezetőségek a XII. kongresszus óta, nagy­jából az egy év alatt végzett, munkáról számolnak be. En­nek egyik legfontosabb tartal­mi kérdése a párt vezető sze­repének helyi érvényesülése, a párt politikájának meggyő- ződéses képviselete, gyakor­lati megvalósulása, a párt- szervezet működési területén. A taggyűlésnek már az elő­készítés időszakában fontos mozzanata volt az a széles, körű tájékozódás, amelyet a vezetőség a párttagok és a pártonkívüliek körében vég­zett. A párttagokkal és a pár- tonkivüliekkél folytatott min­dennapos eszmecserének ál­talában is nagy politikai je­lentősége van, de különösen, érvényes ez a beszámoló tag­gyűlések időszakában. A beszámoló taggyűlések, bár kétségtelenül jobban a belső pártéletre irányítják a figyelmet, mégsem jelenthetik az elzárkózó befelé fordulást. A pártmunka, így a taggyű­lés sohasem lehet öncélú, mindig a politikai feladatokat kell szolgálnia, annak az esz­köze. Ha ezt szem előtt tart­juk, elkerülhetjük a befelé fordulást és aktív, pezsgő po­litizáló légkört teremthetünk nem csak a pártszervezeteken belül, hanem szélesebb körök­ben is. A taggyűlések lebonyolítása, és a feladatoknak határoza­tokban való rögzítése nem be­fejező akkordja, hanem kez­dete a további politikai mun­kának. Ezután veszi kezde­tét a határozatok végrehajtá­sának megszervezése, gyakor­lati megvalósulása. Ezzel kapcsolatban is első és alap­vető feladat a pártonkívüliek érdemi tájékoztatásának a megszervezése. A legjobb szándék mellett csal^ ilyen módon képesek a párt politi­kai határozataival azonosulni, és meggyőződéssel dolgozni megvalósításukon. Ilyen szellemben készültek a pártszervezetek az év vé­gi beszámoló taggyűlésekre, az a politikai szándék vezeti őket, hogy ez is jó alkalom lesz a pártélet további fejlesz­tése mellett politikai befolyá­suk növelésére, a tömegkap­csolatok erősítésére. nyereség mérlegbeszámolók adatai az­óta sokhelyütt változtak. Még­pedig kedvező irányban. A Romhányi Építési Kerámia­gyárban, ahol az első fél év­ben csaknem tízmilliós vesz­teséget könyveltek el, a ked­vezőtlen folyamatot az ellen­kezőjére fordították: augusz­tusig bezárólag nyolcmillió fo­rint nyereséget értek el. A sal­gótarjáni síküveggyárban, ha nem is úgy, ahogy tervezték és minden hónapban, de az­ért jelentős összegű nyeresé­get realizáltak. Jó irányban fejlődött az Ipoly Bútorgyár, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára. Biztató jelek mutatkoz­nak a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál. To­vábbra is a gyengélkedők kö­zött találjuk a Nógrádi Szén­bányákat. Nehezen bontakozik ki a ZIM salgótarjáni gyárá­nak kollektívája. Kétségtelen, az év elején módosított közgazdasági sza­bályozók különbözőképpen érintették megyénk gyárait, vállalatait. Egyben azonban megegyeztek: mindegyikük elé nagyobb követelményeket ál­lítottak! De különbözőképpen reagáltak rá. Ott, ahol nem a közgazda- sági szabályozókban jelölték meg a sikertelenség és a ku­darc okát, hanem felülvizs­gálták tevékenységüket és so­rozatban adták ki a célhoz vezető intézkedéseket, ott kez­dettől kedvező irányban tevé­kenykedtek. Ott születtek eredmények, ahol nem a kivá­rás taktikája szabta meg a vezetői gyakorlatot, ahol nem a felsőbb szervek segítségére áhítoztak, ahol nem csak sza­vakban, hanem főleg, elsősor­ban és kizárólag tettekkel bi­zonyították, értik, tudomásul veszik, elfogadják az új köve­telményeket, s ennek megfe­lelően igazodnak hozzá. Meg­változott felfogásban, hatéko­nyabb irányítói-vezetői mód­szerrel dolgoznak. Az első fél év negatív jelenségei, vala­mint az azóta bekövetkezett kedvező változások azonban néhány dologra figyelmeztet­nek. Nagyobb lenne a hatékony­ság, a termelékenység és vele­járója a nyereség, ha me­gyénk számos üzemében töb­bet tettek volna a termelési szerkezet előnyős megváltoz­tatása érdekében, mént mögött? amennyit beszéltek róla. Jó néhány helyen mást mutat a szó és a tett az ésszerű mun-j kaerő-gazdálkodásban. Jelzi, hogy a termelés gyors válto­zásától függetlenül elmarad­nak a rendszeres belső átcso­portosítások. Szavakban to­vábbra is minden tekintetben nagy az egyetértés, azonban néhány helyen vajmi keveset tesznek a megvalósítás érde­kében. Vonatkozik ez a mun­ka mennyisége és minősége szerinti bérezés megvalósításé­ra, a mozgóbér terven felüli feladatokra való ésszerű fel- használására. Az ígéretek el­lenére sem javult mindenütt kellőképpen a munka- és Üzemszervezés. Sok még az állásidő, amiért joggal méltat­lankodnak a dolgozni akaró,' becsületes munkások. A nyereség alakulása egy­úttal fémjelzi a gazdálkodás milyenségét. Dőreség lenne; ha elhallgatnánk, hogy nem történtek kedvező intézkedé­sek az anyag-, energiaköltsé­gek ésszerű felhasználósára, a termelési költségek kedvező irányú befolyásolására. De még messze vagyunk az éssze­rű gazdálkodástól. Pedig ma már nem átmeneti követel­mény, hanem végleges megha-í tározója a jelenlegi, és hosz- szabb távú termelési és gaz­dálkodási tevékenységnek. A nagyvállalatoknál éppúgy, mint a gyárakban, gyáregysé­gekben, vagy a különböző üzemrészekben. Ha az előbbi követelmény a mindennapi gyakorlatok első­számú feladatává válik, akkor a fennmaradást, a létet, a fejlődést garantáló nyereség is nagyobb lesz, mint az első fél évben. Erre pedig nagy szük­ség van. Mert megyénk üze­mei, vállalatai az előző esz­tendőhöz képest, az első fél évben 47,7 százalékkal kisebb nyereséget produkáltak, ami­kor népgazdasági szinten a nyereség átlagban csak 4,9 százalékkal csökkent Innnnf reményke-' joggá' dünk, hogy mire az új esztendő^ megkezdjük, addigra a nyereségben is érezzük azok­nak a változásoknak összes előnyeit ami a második félévi mánkat végigkísért Vénet Kfmly j Jó árbevétel A Finomkerámia-ipari Művek Romhányi Építési Kerámia­gyárában az év hátralevő időszakában a legfontosabb fela­datok közé tartozik 3,3 millió négyzetméter falburkoló! csempe és fél millió négyzetméter padlóburkoló lap előállít tása, valamint 3,5 millió dollár exportárbevétel elérése. NÓGRÁD - 1980. november 16., vasárnap 3 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom