Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

Százéves a balassagyarmati szakmunkásképző iskola r A balassagyarmati 217. szá- tnú ipari szakmunkásképző iskola ebben a tanévben ün­nepli fennállásának századik évfordulóját. Szabó János­sal, az intézet igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan készül az iskola tantestülete, 840 diákja a centenáriumra. — A mai magyar szakmun­kásképző iskolák életében rit­ka eseménynek számit, hogy századik évfordulót ünnepel­hessenek. Célunk, hogy az év­forduló több legyen puszta megemlékezésnél. Visszapil­lantunk arra az útra, amit a magyar szakmunkásképzés egy évszázad alatt a városban megtett. Bemutatjuk azt a vál­tozást, fejlődést, ami iskolánk­ban, az itt folyó kép­zésben ez idő alatt bekövet­kezett. Szeretnénk úgy ünne­pelni, hogy az oktató-nevelő munkánk hatékonyságában is érződjön. A megemlékezés jó lehetőséget kínál arra, hogy a közvélmény figyelmét jobban felrázzuk a szakmunkáskép­zés iránt Nem titkolt célunk; a tanítványaink szakmai, em­beri felkészítésével, az egész ünnepi sorozat rendezvényé- nyek színvonalával tovább nö­velni a szakmunkásképzés rangját. Jelenleg 840 leendő szakember készül az évfordu­ló megünneplésére. Biztos va­gyok abban, hogy sok ezren vannak a megyében, akik gon­dolatban, érzelmileg velünk ünnepelnek, hozzánk tartoz­nak, mert valamikor itt, ebben az iskolában sajátították el a szakma alapismereteit Nyu­godtan állíthatom, hogy az in­tézetből kikerült szakmunká­sok döntő többsége megállja a helyét a munkában. Közü­lük sokan büszkék arra. hogy itt szerezték meg azt a szük­séges szakmai, emberi alapis­meretet, amely hozzásegítette őket, hogy az egyre növekvő követelményeknek, termelési feladatoknak megfeleljenek. — Az ünnepi sorozat kere­tében lehetőséget teremtenek arra, hogy a volt diákok egy része, és a jelenlegi tanulóif­júság találkozzanak az isko­lában? — Igen. Szeretnénk példaké­pül állítani diákjaink elé azo­kat a szakmunkásokat, akik a termelésben becsületesen helytállnak. Mindazokat, akik a szervezésben, vezetésben, a közéleti tevékenységben elis­merést vívtak ki maguknak. Ünnepi sorozatunk egyik ren­dezvényén a ma munkásai el­beszélgetnek a holnap mun­kásaival. — Ezek szerint az 1980—81- es tanév végéig a centenárium éve lesz? — Valamennyi rendezvé­nyünket ennek a szellemében tartjuk. A tanévnyitó ünnepé­lyen a tanulók és a szülők előtt méltattuk a századik év­forduló jelentőségét Azt akar­juk, hogy minden tanítvá­nyunk aktívan kivegye a ré­szét az alkotó ünnepségből, úgy, hogy becsületesen, képes­ségei szerint a maximumot nyújtsa a tanulásban, a mun­kában. Azt a gondolatot erő­sítjük, hogy mindenki jó mun­kával, jó tanulással köszöntse a százéves iskoláját; érzelmi­leg kerüljön közelebb ahhoz az intézményhez, amelyhez tartozik. Természetesen na­gyon sok olyan rendezvé­nyünk lesz, amelybe a tanu­lóink bekapcsolódnak, köze­lebb kerülhetnek a választott szakmához, az iskolához. Szer­vező bizottság alakult, amely­nek kilenc tagja van. A KISZ- alapszervezetek akcióprog­ramjában, az osztályfőnöki munkában kiemelt szerepet kap az évforduló méltó meg­ünneplése. — Említette, hogy a diákok számára az évforduló több lehetőséget kínál, hogy kipró­bálhassák képességeiket si­kerélményhez jussanak. Me­lyek ezek a tevékenységi for­mák? — Az Alkotó ifjúság pályá­zat az idén kapcsolódik az évfordulóhoz. Tudományos di­ákköri üléseket tartunk, ahol a tanulók bemutatják egy-egy szakma múltját jelenét jövő­jét Vetélkedőt szervezünk. Különböző kutatási feladatok­kal bízzuk meg az ifjúságot Az összegyűjtött dokumentu­mokból kiállítást rendezünk. Azt akarjuk elérni, hogy ne csak külsőségekben, az isko­la dekorációjában, hanem a diákok gondolkodásában is érződjön az ünnepi hangulat Májusban háromnapos cente­náriumi megemlékezést tar­tunk. Ennek keretében ünne­pi megemlékezésre, kultúr- és sportműsorra kerül sor. Itt jegyzem meg, hogy Etei Lajos kollégám három éve dolgozik az iskola történetének írásán. Az évforduló alkalmából ezt is szeretnénk megjelentetni. — A századik évforduló több mint az Iskola belső ün­neplése . . . — Ezt mi is így érezzük. Ez­ért szeretnénk a várost és a környező településeket, a beis­kolázási körzetünket bekap­csolni, hogy velünk ünnepel­jenek. Szeretnénk az emberek figyelmét jobban ráirányítani a szakmunkásképzésre. No­vemberben az általános isko­lák igazgatóinak közös tanács­kozást tartunk a beiskolázás­ról, pályaválasztásról. Ahová meghívnak a 7. és 8. osztá­lyosok szülői értekezletére, oda örömmel elmegyünk, hogy szóljunk az iskolánkban folyó képzésről, a tanulási lehető­ségekről, intézetünk múltjáról, de főleg a jövőjéről. Ami pe­dig közvetlenül az ünnepség­hez kapcsolódik, abban számí­tunk a múzeum, a könyvtár, a művelődési központ együttmű­ködésére. Sz. P. Barátom a könyv Érek óta jó munkakapcso­lat alakult ld a szécsényi könyvtár és az általános is­kola között- Az idei tanév programjában is több közös rendezvény szerepel. Többek között író-olvasó találkozó szervezésére, kiállítás ren­dezésére került sor. Magyar, történelem, osztályfőnöki és egyéb tanítási óráknak, szak­köri foglalkozásoknak, őrsi és rajösszejöveteleknek, nap­közis rendezvényeknek ad otthont a könyvtár. A 6/c osztály, melynek osz­tályfőnöke Micsinai Ti bőmé, felvette a Könyvbarát raj ne­vet. A pajtások a különböző könyvtári foglalkozásokon megismerkednek a katalógus kezelésével, a különböző szakkönyvek használatával, s közelebb kerülnek a könyv­tárosi munkához­Az általános iskola és a könyvtár az idén ts meghir­dette a Ki tud többet a Szov­jetunióról? vetélkedőt Ezen­kívül Barátom a könyv cím­mel rendeznek szellemi agy- tornát a diákok részére. A két intézmény jó kap­csolatát bizonyítja, hogy a könyvtárnak jelenleg 504 ti­zennégy éven aluli beiratko­zott olvasója van. A gyerme­kek többsége a rendszeres ol­vasó közé tartozik. O J KÖNYVEK A pozsonyi Madách Könyv­kiadó a csehszlovákiai magyar irodalom legjava termésének hivatott közrebocsátója. Szá­mos nagy sikerű próza és verseskötetet adott ki, emlé­kezetes sikerűeket, elég ha Dobos László, Duba Gyula re­gényeire, növeli ásköteteire vagy Tfesér Árpád könyveire gondolunk. A szlovákiai ma­gyar irodalom legjelentősebb alakja azonban kétségtelenül Fábry Zoltán volt A vox hu- mána prófétája ismeretes szinte minden magyarul olvasó, iro­dalmat komolyabban szerető olvasó előtt határon innen és túl. írásait közzétette koráb­ban nemcsak a pozsonyi Ma­dách Kiadó, de a bukaresti Kriterion Kiadó is a népszerű Téka sorozatban. Űj és eléggé nem dicsérhető vállalkozásba kezdett a Madách Kiadó ösz- szegyűjtött írásainak kiadá­sával. Fábry Zoltán, a két há­ború közti magyar kommunis­ta, antifasiszta mozgalmak te­vékeny harcosa egész életét a Kassa melletti Stósz község­ben élte le, itt állt őrt a leg- tébolyultabb időben is. A Sarló mozgalomban éppoly humanista álláspontot képvi. seit, mint a Csehszlovák Kom­munista Párt magyar nyelvű lapjának, az Utunknak a ha­sábjain. Szoros kapcsolata volt a magyarországi és romá­niai magyar szellemi és kultu rális élettel, annak neves kép. viselőivel, a Kassai Munkással és a legendás kolozsvári Ko­runkkal egyaránt. Kommunis­ta meggyőződéssel védte a csehszlovákiai magyarság ér­dekeit a két háború közt, majd az azt követő korántsem köny- nyű időszakban is, európai volt, s magyar a Thomas Mann-i értelemben. Az elsők között fedezte fel József Atti­la világirodalmi nagyságát, s ismertette meg a magyar irodalom valós értékeit sors­társaival. A magyarságért állt őrt, de már 1938-ban ezt írta: „Mi nem élhetünk csak ma­gyar életet, posztunkról vilá­got figyelünk”. Egy évtizede halt meg. Méltó tisztelgés pél­dás élete és munkássága előtt gyűjteményes műveinek meg­indulása. Az első kötet 1920 és 1925 között írt publicisztiká­ját, újságcikkeit, tanulmányait tartalmazza. A szerkesztők ft— 8 kötetre tervezik életművét A kötetet Főnöd Zoltán válo­gatta és szerkesztette, s írta a jegyzetek túlnyomó többsé­gét is. A magyar—szlovák irodalmi kapcsolatokról ezidáig legfő­képpen Sziklay László művei­ből ismerkedhetett meg a té­ma iránt érdeklődő olvasó, a legutóbbi időben pedig Arató Endre és Käfer István tanul­mányai voltak a legfigyelem­reméltóbbak e tárgykörben, örvendetes, hogy most egy szlovák szerző tanulmányát magyarul is olvashatjuk a Madách Kiadó jóvoltából. Ru­dolf Chmel Két irodalom kap­csolatai (Tanulmányok a szlo­vák—magyar irodalmi kapcso­latok köréből) című kötete főként a XIX. századdal fog­lalkozik. Munkájának közép­pontjában a magyar irodalom befogadása áll, nem hagyva figyelmen kívül természete­sen a kapcsolatok, a kettős irodalmiság, s a nyelvi kérdé­seket sem. Chmel könyvében a szlovák irodalom periodi- zálását követi, mely sok vo­natkozásban hasonló a ma­gyaréhoz. Jó néhány kérdésben vita alakulhat ki a magyar kutatók s a neves szerző kö­zött, éppen ezért is hasznos a problematikus kérdések tisztá­zása. A kötet használhatóságát és a további kutatások mene­tét segíti elő a bő jegyzet­anyag, valamint a szlovák— magyar irodalmi kapcsolatok bibliográfiája. A Madách Kiadó egyre in­kább törekszik arra, hogy ne- csak a csehszlovákiai magyar irodalom szépprózai termését mutassa be, hanem művelődés- történeti, néprajzi, történelmi kiadványokkal is elősegítse a hagyományok megőrzését, segítse a további kutatásokat, s nem utolsósorban népszerű ismeretterjesztő tevékenységet is kifejtsen. A legutóbbi nép- balladás kötet után, most ta­lán egy még népszerűbb és nagyobb érdeklődésre számot tartó könyv kerülhet a ma­gyarországi olvasók asztalára. Szombathy Viktor a szlová­kiai vármondákat dolgozta fel Száll a rege várról várra című könyvében. Krasznahor. kától Fülekig, Dévénytől Lub- lóig, Vöröskőtől Bajmócig mu­tatja be a jórészt szájhagyo­mány útján megőrzött népi mondakincset, összevetve térj mészetesen az írott források­kal. Egyedülálló munka, s él­vezetes olvasmány ez a kiad­vány, melyet magyar—szlovák helységnévtár s néhány (le­hetne több) régi metszete® várábrázolás egészít ki.-FANTASZTIKUS REGENY­. ....................................................................................................................................................................................................................írviiiiiiiiimiiimiiimiiiiiiiimiiiimiiiu — Még nincs itt. Még csap április van, még békének kell lenni december végéig. Akkor lesz csak kétezer. — Ejnye, de precíz vagy. Tudod, hogy nem erről be­szélek. Hanem a gyerekünkről... — Azért hívtál fel, hogy béketüntetést tartsunk ? — Nem. Foxmanról szerettem volna... — Foxman? Mi van vele? — Megjelent nála Mária. — És ez miért baj? — Az öreg bele van esve. Hiú, vén majom. — Ki ez a Mária? — Asszisztensnő. Szerintem nincs rajta semmi különös. — Akkor biztos jó nő. Ha te szidod... — Én nem szidom, csak azt mondom, hogy meglehető­sen jelentéktelen. — Ebből csak az következhet, hogy feltűnően jó nő... — Ha neked tetszik, akkod edd meg! — Ugyan, ne bolondozz már... Ez minden? — Igen ... — Hát... nem sok ... Ne haragudj, most jut eszem­be: nem tudok veled pisztrángot enni. Rohannom kell a munkahelyemre... — És ezt csak most mondod?... És velem mi lesz? Meg a pisztránggal? — Ne félj, a pisztráng nem ússza meg! — Dán elro­han, miután megcsókolta a pityergő Erzsébetet. — Erzsé­bet félig sírva, félig beszélve mondja: „Megállj, Dán... ezt megkapod még! Meg, ha én mondom...” Visszafordul ő is, egy automatánál tésztát vesz, azt rágcsálja egész a Gén­bankig. — Megebédeltem, professzor úr,.. —'Mária üdén, fris­sen lép Foxman szobájába. — Foglaljon helyet. Mária beleül egy fotelbe, gyerekesen próbálgatja: ho­gyan kényelmesebb az ülés. — Szóval a Fekete Gén titkára kíváncsi... — Én ... a professzor úr mondta, hogy jöjjek ide.:. — Azt akarja mondani ezzel, hogy nem érdekli a Fe­kete Gén? — Dehogyis ... Csak én nem mernék kíváncsiskodni.:. — Idefigyeljen, Mária. Mit tud maga genetikából? — Azt a professzor úr pontosan tudja. Hiszen az ön tanítványa vagyok. —r A Génbankot a távolság se szépíti meg. Tényleg, Erzsébet, mit csinál ez a te híres Génbankod? — Okos gyerekeket, hülye szülőknek. — Miért hülye az a szülő, aki okos gyereket akar? — Mert, ha okos volna, biztos volna abban, hogy tőle a gyerek semmi rosszat nem örökölhet, hiszen ő okos, ezért csak okos gyereke lehet. — És te miért tőlem akarsz gyereket? — Mert hülye vagyok... — Erzsébet és Dán szerelme­sen egymásra nevet. — Kívánós vagy? — Nem. De pisztrángot szívesen ennék... — Tudok egy helyet, megpróbálhatjuk. — Vezess. — Erzsébet megcsókolja Dánt, elindulnak. Séta közben kibomlik előttük a város. Színes, harsány épületek, minden ház előtt virágok, fák, szökőkutak. — De szép ez a béke... — suttogja Erzsébet. — Már több mint hatvan éve... Mikor is volt vége a háborúnak? — Negyvenötben. Ezerkilencszáznegyvenötben. — És lám, megértük mégis: itt van a békés kétezre­dik esztendő. NÓCRÁD - I960, október 4., szombat Bosszúvágy Adva van egy film a követ­kező főbb ismérvekkel: nem­zetisége — amerikai, műfaja — krimi, főszereplője — Char­les Bronson, továbbá színes, magyarul beszélő , jó a zené­je (Herbie Hancock), kellékei közt sok a fegyver (feszítő­vas, kés, tőr, revolver) és a piros festék. Mire garancia mindez? Természetesen kö­zönségsikerre ! Sok mindennel lehet vitat­kozni Michael Winner Bosszú, vágy című filmjében, de az kétségtelen, hogy műve csep­pet sem unalmas, s ezzel mér egy fontos követelmény­nek meg js felelt. Elérte to­vábbá azt is, hogy elgondol­kozzunk az amerikai városok tarthatatlan közbiztonságá­ról, hogy felháborodjunk a kegyetlen utcai támadók ellen olyannyira, hogy végül meg­szűnjünk őket emberként ke­zelni. A filmben Bronson vi­selkedése látszólag teljesen egyértelmű és természetes. Kit is játszik itt a jó nevű szu­persztár? Bronson a New York-d tisz­tes polgár fehéringes-nyak- kendős szerepében jelenik meg. Építészmérnök, hű férj, csen­des, barátok nélküli egyszerű ember. Indiándlszekhez, vagy széles íarmerkalaphoz szokott arca kicsit furcsán hat a csil­logó modern városban. Bár nem jelent neki semmi prob­lémát eljátszania a nagy lelki megrázkódtatás után összetört, tanácstalan férfit; saját énjét mégis akkor adja igazán, ami­kor határozottá, keménnyé vá­lik, s a bosszúvágytól vezérel, ve sokszoros véres bosszút áll. Hogyan jutott ide? Egy brutális bűnügy ldnyo- mozásában a rendőrség tehe­tetlen. A mérnök úgy érzi, a rendőrség nem törődik az em­berekkel, az ő problémája szá­mukra csak a „884-es ügy”. Aj New York-i utcákon több száz támadás történik hetente, va­lamennyinek a végére járni képtelenség. Ezért legjobb^ ha az ember a saját érdeké­ben kerüli az üres aluljáró^ kát, a kivilágítatlan éjszakai utcákat, sötét parkokat. Ker­sey mérnök azonban provo­kálja a támadást, s amikoB már valóban az életéről van szó; biztos kézzel lő. LassarH ként semmi más nem érdekli) sem a beteg lánya, sem a rendőrség figyelmeztetései megszállottan vívja magányos harcát a banditák százai eW len. Egyszemélyes „keresztesi hadjáratának” csak egyfajta befejezést képzelhet el, az ön-j ként választott „hősi halált”! Winner azonban nem ilyen végei szán neki. Chicagóba küldi) ahol ki tudja, milyen új ka-j landok várnak rá. Winner látjÄ a nagyvárosi bűnözés súlyos problémáját) S jobb megoldási javaslat híJ ján az amerikai hőskorszak bátor fickóit hívja segítségül) Mert ki más lenne a vidéki élet dicséretét zengő, állatok bőgőséhez és fegyverviselés­hez szokott jó kedélyű Ama* Jainchill, ha nem a földjükéi és asszonyukat védő vakme-j rő farmerek leszármazottjai Winner az önvédelem régi népszokását ülteti át mai kör­nyezetbe, burkolt nosztalgiád val a bátor, férfias élet, a friss mezők, a nyugalom iránt, amit a mai ember már csak elbeszélésekből ismer. Csak­hogy azóta már nagy idő el­telt, s aki a fojtogató házren­geteget választotta otthonául) ne akarjon Billy Boy, Hosszúd nyakú Jim vagy Sebhelyes Joe lenni. Winner azonban nem ezí mondja, hanem azt: próbálja meg mégis. — ko — ’<Swuá (tiírTiJwbfrt/ Kosztolányi Dezső no- I velláiból készült színes magyar film. Fényképezte: KOLTAI LAJOS Rendezte: RANÖDY LÁSZLÓ Főszereplők: TÖRÖCSIK MARI VASS ÉVA DARVAS IVÁN HAUMANN PÉTER SZIRTES ÁDÁM GOBBI HILDA GEIGER JÁNOS Bemutatók: X. 4—5. BALASSA­GYARMAT X. 6—7. SALGÓTAR­JÁN (Folytatjuk) L i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom