Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-04 / 233. szám

A Reggae Hosszú időnek kellett eltel­nie, míg a karibi szigetvilág új ritmusa a Reggae végre el­ismert és teljes jogot nyert a tánc-, vagy popzene világá­ban. És az áttörés, a siker, ami napjainkban már általá­nosnak, világsikernek mond­ható, tulajdonképpen nem az igazi Reggae „harcosoknak”, Desmond Dekkernek. és Cha­irmen of the Board-nak, a Vailers-nek, vagy például a Budapesten is koncertezett Jimmy Cliffnek köszönhető valójában (ők már a hatva­nas évek második felében je­len tkeztek dalaikkal; a Wai­ters állítólag előbb is), hknem az Antillákról, elsősorban Ja- maikából Európába jövő szó­listáknak, együtteseknek, min­denekelőtt talán a Boney M,- nek. Ha jól figyelünk, ismert a Világ nagy nyugat-indiai si­kert 20—22 esztendeje már, amikor oly népszerű lett a Calypso, s vele Harry Bela- fonte. Vagy megjelent egy ti­szavirágéletű diadal erejéig a Ska is 1964-ben (Millie Small: t,My boy lollipop”). A Ska a Rhytm and Blues és a Calyp­so ötvözete, s jobban táncol­ható, mint lelassított verziója, a Reggae. Az igazság az, hogy senki sem figyelt erre az új ritrrros- ra eléggé. A londoni New Mu­sical Express kislemez-kriti­kusa külön csoportosítva bi- • rálta a Reggae-kiadásokat, Bobby Bloom szép helyezést ét el a „Montego Bay”-jel, Horace Faith a „Black Pearl”- lel, a Grayhound a „Holdfo- lyó”-val — és most a hely szűke miatt hadd ne folytas­sam a sort —, de a szép hul­lám hamarosan megtört és el­csitult: még egy esztendő sem kellett hozzá a hetvenes évek elején. (Akkoriban, emlék­szem, a mi ülés-együttesünk h kiadott egy Reggae-t leme­zen . . .) Ha néhány eredeti Reggae- trzamot meghallgatunk — és yegyük csak ide az Illés-fel­vételt is! — azt tapasztaljuk, hogy ezek a darabok a zene­kari hangzást, kíséretet illető­en üresek, szögletesek, kicsit otrombák és mindenképp pri­mitívek a korabeli (tíz évvel ezelőtti) általános rock- és pop-soundhoz képest Talán ezért is negligálta a Reggae-t az akkori nagyközönség ízlése. Körülbelül hat év múlva azonban jött a Boney M., s vele jött — éspedig ellenáll­hatatlanul — a Reggae erősen kommersz, mondhatnám bóvli változata, a disco-reggae (vagy reggae-disco — ez teljesen mindegy), és a már fentebb említett nagy, átütő siker nem maradt el, bár a jámbor disz- kó-vonaglók legszélesebb tá­borának fogalma sem volt, hogy valamiképp Reggae- ütemre is topog. (Érdekes, megfigyeltem, hogy a mi disz­kóinkban a Reggae hígított változata több megbecsülést kap, mint a tisztább, erede­tibb formája, még ha új felvé­teleken szólal is meg. A kö­zönség, ha „táncol”, ímmel- ámmal teszi, s van, aki „petí­cióban”, odamegy a műsorve­zetőhöz, s kéri, ilyen számo­kat ne adjon le, ha lehet). Hogyan táncolják a Reggae- t? Ha szabályokat, lépéseket, rendszert kérdeznek, azt kell felelnem: sehogy. A Reggae-t mindenki úgy járja, ahogy akarja, ahogy tudja, ahogy bírja, csak mindig ritmusban legyen, s mindig ütemre mo­zogjon. Ezt az utasítást egy francia magazinban találtam. Ha ott nem tudták jól, most én is félrevezettem az olva­sót Magyarországon az LGT („Mindenki másképp csinálja” stb.) és Zorán igyekszik talán még mindig elsőként népsze­rűsíteni a Reggae-t A Rock and Roll gyökerei­nél keresendő angol új hul­lám nagyon szereti a Reggae-t is, és a Ska-t is (Police, Spe­cials). A népszerűsődés tekin­tetében ez éppen nem mellé­kes. Vass Imre Felveszem a hitvallásom Babos kendő, biztosítótű, kertésznadrág r Kezdetben az ifjúság külön­állásának szimbólumaként könyvelték el a farmervisele. tét. Mondván, hogy az ifjú­ság öltözködése egyben világ­képét, gondolkodását, maga­tartását is minősíti. De vajon kifejezheti-e mindezt néhány ruhadarab vagy hajviselet? Tartaknaz-e üzenetet, közöl-e valamit a tizenévesek öltöz­ködése ? A „menő cuccok” viseleté­re” épülő (ál)filozófiát terem­tő tizenévesek szerint igen. Meg is fogalmazzák, hogy Uni­formizált öltözködésük meg­teremti a csoporthoz tartozás érzését, lehetőségét és feltéte­lét. Biztonságot ad, hogy nin­csenek egyedül; a viselet azo­nosságában mintegy cselek­vésüket látják igazolva. Értel­mezésük szerint tehát az egy számmal nagyobb, kívül hor­dott ing vagy megnyújtott pulóver, a szűkített szárú nadrág, az Alföldi papucs és a gázálarctáska feladata ösz- szetartani és egyben másoktól elhatárolni egy meghatározott kört. Ám, mindez illúzió, hiszen többségüknek csak az egyik énje ölti fel a felsorolt kel­lékeket. A délelőttönként gim­nazisták, szakközépiskolások, szakmunkásképzősök délután­ra a divat kedvéért fölveszik jelmezeiket, tudatosan ósdian öltözködnek, hogy „biztonság­ban” érezzék magukat, és né­hány órára polgárpukkasztó­vá váljanak. Néhány éve például nagy divat volt a — főként ameri­kai — katonai rangjelzések, a keki ruhadarabok viselete, amelyek látszólag a militariz- mus híveiként tüntették fel hordozóikat, valójában sokan még azt sem tudták, mit je­lent az ingujjukra pingált U S. Army vagy éppen RAF. Ezt kiáltották ki ügyeletes divat­nak, és ezt követték. Mindez persze nem azt je­lenti, hogy a tinik ruhájának olvasatában nincsen semmilyen jelentés. Érdekes ebből a szempontból utalni a divat és a popzene összefonódásaira. A popzene indulásától kezdve di­vatot is csinál, öltözködési hul­lámokat kelt. A zenészek szín. padképhez tartozó, fura, kü­lönc ruhái a nézőtereken, az utcákon is fellelhetők. A zenészek persze nemcsak ruhadivatot teremthetnek: alakíthatják közönségük haj­viseletét, különböző díszítő­elemek, láncok, bizsuk hasz­nálatát is. A legkézenfekvőbb példa a punk hulláma, amelynek sokáig nem lehetett gátat emelni. Nemcsak a punk- zene jött le a színpadról, ha­nem a bőmadrág, a bőrdzseki és a biztosítótű is. A hazai vizeken hajózó punkzenekar mindezt kiegészítette a babos kendővel — és a rövidárubol­tok óriási forgalmat csináltak a babos kendőből. Babos kendő a nyakban, a lábon, a csuk­lón. Beöltözött egy külsőleg jól elkülöníthető koncertkö­zönség. A különállás jelképé­nek kikiáltott babos kendő hó­dított. De a babos kendő és a biztosítótű. világnézetet nem teremthet. Pillanatnyi érzel­mi, és nem magvas gondolati összetartozást jelent, és e mechanizmus a magatartást is uniformizálja. A babos kendő, a bőrruhák, a biztosítótű szélsőségei, e kö­zönséget kiszolgáló együttesek dalszövegeivel válnak ideig- óráig-felületesen ható, de sem­miképpen nem egységes gon­dolati tartalommá Divatról, a formák változásairól van szó, amely nélkülöz mindenféle, világképpé formálható követ­kezetes gondolatot. Nincs tehát alapja egy „öl­tözz fel, és megmondom, ki vagy” szólásnak. A torzonborz, szakadt külső sokszor csak fel­színes információt ad a fiata­lokról, akiknek korosztályi sa­játossága, hogy mint a külső­ségek iránti legfogékonyabb réteg, elmerüljön saját divat­hullámaiban. CS. T. A házasságok nem az égben köttetnek! Legfeljebb elválunk Hetvenhétszer nősült meg és hetvenhétszer vált el az ab­szolút világrekorder, a szin­gapúri Almán Bui Aji, s mint a fáma tartja, nem nősül töb­bé, mert — miután hetvenhat­szor ő adta be a válópert — az utolsó esetben fordult a kocka: az asszony hagyta ott. Ilyen rekorderekkel nem ta­lálkozni szúkebb pátriánkban, ám hogy a válási statisztika görbéje ijesztően kúszik fölfe­lé, azt majd’ mindenki tapasz­talhatja. Ki saját bőrén, ki hallomásból. AZ ÉN PÉNZEM, AZ ÉN AKARATOM Az F.-házaspár nem kisebb ajándékot kapott esküvőjük tiszteletére, mint egy mesebe­li családi házat. A lány szülei „gazdálkodták ki” a fóliasát­rakból és a kövérhúsú man­galicákból. — Egyetlen gyermekünkről volt szó — mondja siránkoz­va az édesanya —, hát, kérem, hogyne adtuk volna oda az utolsót is?! Persze, erre azért nem ke­rült sor, mert az ajándékhá­zon kívül az öregeknek még jócskán maradt a nagykosár­ban: ugyanabban az utcában, kétszintes házban laktak, s igazán nem szerénykedtek sem magukkal, sem lányukkal szemben. — A pénzemért tán csak el­mondhatom a véleményemet? — kérdezi tőlem Erzsiké néni K.-i portájukon, s megerősíti — csak a véleményemet mondtam, — Vélemény? Na, ezt jól be­adagolta magának az öreg csaj! — hahotázik F. Géza, a volt férj, aki kissé megtolla- sodva a tiszavirágéletű há­zasságból, most egy szövetke­zeti lakásban a megyeszékhe­lyen él. Kopottas fotel, néhány könyv, borospohár-készlet, egy síróhangű oro3z gitár, ennyi­ből áll új lakhelyének be­rendezése. — Az öregek min­denbe beledumáltak, kezdve attól, hogy melyik sarokba mit tegyünk, egészen odáig, mi­lyen színű zoknit hordjak. Ha valamiben nem egyeztünk, az anyós máris trombitált: akkor nem kaptok egy fillért sem! Nagy volt a pofáraesés, mi­kor bedobtam a törölközőt, s mondtam, elválok, osztozkod­junk ... Üvöltöztek: engem egy fillér nem illet, mert mindent ők adtak! Így igaz, feleltem, óm a bíróság fifti fifti alapon fog ítélkezni. Hónapokig ma­rakodtunk, végül ezt a garzont vették nekem. Ági? Maradjon csak a mamája szoknyájánál... KI KIT GYŐZ LE? Felhőtlen boldogság vala a kezdetben, még csak azt sem lehet mondani, hogy nem volt elegendő idő egymás megisme­résére, hiszen öt éven át jár­tak együtt Anita a számviteli főiskola elvégzése után gyer­meket várt, így már semmi ér­telme nem volt halogatni a házasságkötést. Meg is történt a ceremónia egy szép, nyári szombaton a kis cserháti fa­lucska templomjában. Ennek idestova három esztendeje. Ma, ha az utcán találkoznak, elfor­dítják fejüket, hadd lássa a másik a kendőzetlen gyűlöle­tet — Buta liba voltam, mert kiszolgáltattam magam a fér­jemnek — mondja Anita. Egyszerűen nem tudtam ki­bontakozni, mert semmi más nem jutott nekem a családi életből csak a pelenkamosás, a főzés meg a takarítás! 0 pe­dig tanult, utazott, szórako­zott™ holott én sem azért gür­cöltem éveken át az iskola­padban, hogy Cs.-ben locsog­jak naphosszait az öregasszo­nyokkal. A volt férjét, Péter megle­hetősen nehéz volt megtalálni, végül a Karaites presszóban, új barátnője társaságában be­szélgettünk a válás okairól. — Tudod, az asszony min­den kis vacak apróságot föl­fújt, s még a zokni mosásból is azt a következtetést vonta le, hogy én őt kisajátítóin, pe­dig egyszerűen arról volt szó, hogy neki a gyerekkel otthon kellett lenni™ ugye, ha tet­szik, ha nem. S, hogy valami­ből megéljünk, nekem kellett hajtanom. Maszekolás, túl­órák, satöbbi... ő persze ezt nem értékelte! — Azt is a szemére vetet­te, ha néha magánál tartott egy kis zsebpénzt — szól köz­be a jól értesült barátnő. — Hát milyen asszony az ilyen? — kérdi nem titkolt ellen­szenvvel. Ügy tűnik, az új jelölt ta­nult az előző feleség esetéből, ezt bizonyítandó, hogy a 127 forintos számlát is ő fizeti. Miközben Péter azt ecsetelgetl, hogy ő időben és pontosan kül­di a gyermektartási pénzt, mert ez, úgymond’ presztízs­■ ■ a kérdés. Azt már elfelejtette hozzáfűzni, hogy milyen „presztízsről” van szó? AMIKOR A FÉRJ TÜRELMES Bíróismerősöm egyik ked­venc története, amikor egy alig 19 esztendős fiatalasszony azért kérte házasságuk föl­bontását, mert —, hogy is mondjam —, a férj nem tett eleget házastársi kötelességé­nek, sem a nászéjszakán, sem az azt követő hetekben hóna­pokban. Az ifjú asszony nem egészen így képzelte el a házastársi harmóniát, ezért nem is várt tovább, beadta a válókeresetet. Mire a férj, or­vosi papírral a kezében iga­zolta „férfiasságát”, s megkér, dezte: rendelkezik-e arról bár­miféle jogszabály, hogy ki, mikor köteles a feleségéhez közeledni? Végül is elváltak, a papír kevésnek bizonyult... — A reménytelenül meg­romlott házasságok fenntar­tása a valóságos helyzetet nem javítaná, csupán a sta­tisztikát — vallják a jogalko­tók. Egyébként sokan élnek a közös megegyezéssel történő lehetőséggel: a válások bő hat­van százalékát a közös aka­ratra való tekintettel mondják ki. Súlyosabb a helyzet, ha a házasságbontás során a gyere, kék is érdekelve vannak, elég gyakran ők esnek áldozatául a megromlott házasságnak. Nemrégiben ismertem meg egy állami gondozott gyereket, ő mondtá, hogy a szülei addig veszekedtek azon, kinél, med­dig és miért legyen, hogy vé­gül a két szék között a földre került, s most már egyikük sem néz felé — új házastár­sak, új gyerekek jöttek. ☆ ☆ Ha meg kell mondanom az igazat, vallotta hajdanán Me- nandrosz, a házasság rossz, de szükséges rossz. Sokan stig- málják ezzel a megállapítás­sal ma is a házasságot. Azt az érzelmi-gazdasági-érzéki kapcsolatot, amely valameny- nyiünk életét döntően befo­lyásolja, mondhatni: megha­tározza. Éppen ezért, azt hi­szem, közelebb járnánk az igazabb úthoz, ha azt az elvet váltanánk, amelyet egy ha­sonlat igy érzékeltet: a házas­ság olyan, mint a tűz, ha nem vigyázol rá, és nem táplálod — kialszik. Tanka László Diákhumor SZEMINÁRIUMON. Együtt ül a csoport és még senki nem szólt egy szót sem. Kínos csönd. Szemináriumvezető: — Nos, hát összefoglaljam én vagy tartsunk előbb szünetet? PÁRBESZÉD A FOLYOSÓN — Mit mondott a tanár az el­ső órán? — Semmit. - És a má­sodikon? — Ugyanezt elismételte. hajtás az aláírásért — Kolléga, ön azt akarja, hogy írjam alá az indexét, annak el­lenére, hogy sosem láttam az elő­adásokon? — Bocsánat, de tálán összeté­veszt egy kollégámmal, aki na­gyon hasonlít rám és tényleg nem járt az előadásokra. — Hm. Meglehet. Na, adja ide azt az indexet! diakhazassag — Hallom megnősültél. — Igen, sehogy sem ízlett a menzai koszt. — Na és most? — Most már ízlik. TÍZÉVES TALÁLKOZÓ Valakinek a felesége meghagy egy darab húst a tányárján. A férje azonnal rászól: — De fiacs­kám! Mi annak idején ekkora da­rab húst magáztunk a mezán! Megválasztották? Valószínűleg idén kezdték meg középiskolai tanulmá­nyaikat. Talán épp az alapszervezet alakuló üléséről tartott haza a két diáklány, a kora délutáni napsütésben. Véletle­nül hallottam meg néhány szavukat: — No, Juli, te aztán milyen kultúros leszel? — hang­zott a kárörvendő kérdés. — Ha akarod, szívesen átadom a helyem . . , — Még csak az kellene! Ha bolond volnék! Hanem te... Ügy érzem, a néhány szó telitalálatos jellemzése egy szemléletnek, melyre sajnos nem egy alapszervezetnél akad példa. A kollektíva — egy kis rosszmájúsággal: a „szavazó­gép” — kézfelnyújtással kinyilvánítja akaratát, pozíciót, az ezzel járó munkát és nem kis felelősséget akasztva a vállal- kozókedvű jelölt nyakába, s ezzel úgy véli, megtette a ma­gáét. Megfeledkezünk róla, hogy nemcsak a választott felel a választóknak, hanem a felelősség fordított irányban is nyil­vánvaló. , Akit megválasztottak, az csak úgy tud helytállni a poszton, ha a szavazás után minden pillanatban érzi a töb­biek bizalmát, tudja, hogy számíthat a mögötte állókra. A kézfelemelés ennek a kötelezettségnek a vállalását is jelenti. S, ha a kollektíva a következő választáskor új jelöltet keres, lehet, hogy az nem —, vagy nemcsak — az illető alkalmat­lanságát, hanem a közösség nemtörődömségét, felelőtlenségét is tükrözheti. A vizek fiatalító kúrája Az NDK-ban jelenleg min­tegy 13 200 kisebb-nagyobb tavat tartanak számon- Ezek • közül sok a legutóbbi időben kimerült felszíni bányaüze­mek helyén létesült. Az álló* vizek összességükben kereken 140 ezer hektárnyi vízfelüle­tet jelentenek. Természetes feltöltődésük azonban az utóbbi időben egyre nagyobb arányokat ölt. Különböző növényi tápanya­gok jutottak a vízbe, és így az algák és más mikroorga- nizmusok rohamosan szapo­rodnak. Ez befolyásolja az ivóvíz kinyerésének lehető­ségeit, ami a víztisztítási mű­veleteket is egyre költsége­sebbé teszi- Ezzel egyidőben e vizek értéke — az üdülés­re való felhasználásukat te­kintve — szintén csökken. Ez a folyamat különösen a sekély vizű tavakban hat kedvezőtlenül. Ezért a mi­nisztertanács mellett szer­vezett különbizottság hosz- szútávú programot dolgozott ki a szükséges óvintézkedé­sekre. A program készítőinek fel­mérése szerint mintegy 3000 tónál szükségesek a mielőbbi intézkedések. Közülük 1972 és 1976 között 530-at vetettek alá „fiatalító kúrának”- Ez év végéig újabb 200 tó — kereken 6000 hektárnyi vízfe­lület — „szanálása”, azaz ho­moktól és iszaptól való meg­abadítása kerül sorra. Kü­lönösen Rostock, Potsdam és Halle megyékben lesz szükség ilyen fokozott intézkedések­re. A számítások szerint ezeknek a megyéknek a ta­vaiból mintegy 20 millió köbméter iszapot kotornak ki. A „fiatalító kúrának” leg­fontosabb része az iszaptala- nítás. Erre különféle melio­rációs eszközöket, gépeket használnak fel, szívó-öblítő, vederláncos úszó baggereket, árokmarkoló kotrógépeket! stb- A rostocki acélkolosz- szusnak becézett óriás gépnél a rostocki meliorációs kom­binát szakemberei 1 óra alatt; 30 köbméter homokot és isza­pot tudnak partra mosatni. A kyritzi járásban a dre-í etzi tő medréből ezekkel a különleges gépekkel kotorták: ki a Rajnából odakerült nagy mennyiségű homokot és isza­pot. Ilyen nagy teljesítményűi gépekkel, radikális eszközök­kel már több helyütt sikerült elkerülni a sekélyesedés ve­szélyét, és növelték ismét öt­méteresre a 80 centiméter ko­rüli vízmélységet­Hasznosítják' a tavakból ki­nyert iszapot is, hiszen olyan értékes szervesanyagokat tar­talmaz, amelyek a mezőgaz­daságban és a kertészetek­ben jól felhasználhatók. Há­romszáz köbméter ilveni iszappal egy hektár gyü­mölcs-, vagy zöldségkultú-a terméshozamát egyharmadá- val lehet megnövelni. Gyógyítják a súlyosabban! károsult vizeket is. A Mag­deburg megyei Arend-tó bio-' lógiai egyensúlyának helyre- állítása érdekében speciális víztisztító berendezést építet­tek, ami a további káros anyagok odafolyását megaka­dályozza. Ezt követően újabb eljárással kísérleteztek, még­pedig sikerrel- Három darab.' egyenként 300 méter hosszú csövet vezettek a tó legmé­lyebb pontjára, 49 méter mélységbe, hogy onnan elve­zessék az oxigénszegény, de tápanyagban gazdag mély vi­zet. A mezőgazdaság számá­ra ily módon óránként 1600 köbméter vizet tudnak öntö­zésre rendelkezésre bocsátani,’ Üjabb, más módszereket is alkalmaznak a szakemberek a vizek élővilágának egész­séges gyarapítására. Például Gera megye egyik taván 20 tonna súlyú üvegrosttal meg­erősített műgyantából ké­szült mélyvizi szellőzőberen­dezéseket helyeztek el, ame­lyeknek szívócsövei 28 méter mélységből szivattyúzták ki a vizet, majd juttatnak az alsó vízrétegekbe oxigént. A tavakba többhelyütt nö-' vényevó halakat telepítenek^ hogy természetes úton bizto- sítság a szervesanyagok egyensúlyát a vízben­S- — NÓGRÁD — 1989. október 4, szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom