Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-04 / 233. szám
importcikk a kirakatban Éjszaka Minden ötödik forintunkért, amelyet a boltokban hagyunk, importcikket vásárolunk. Más szóval ez azt jelenti, hogy a forgalomba kerülő fogyasztási cikkek mintegy húsz százaléka külföldről származik. így van ez már esztendők óta, ám a 19—20 százalékos arány állandósága nem azt jelenti, hogy az import mennyisége is változatlan. A kiskereskedelmi forgalom egésze évről évre növekszik, és vele együtt igyekeznek a behozatalt is bővíteni. Bár az egész népgazdaságban szükséges az import mérséklése — ez az egyik feltétele a külkereskedelmi fizetési mérleg kiegyensúlyozásának —, a lakosság áruellátása megköveteli a fogyasztási cikkek folyamatos behozatalát. Gondoljuk csak meg, hogy import hiányában nem kerülhetnének a nógrádi üzletekbe például órák, fényképezőgépek, nem lenne kávé, narancs citrom, de még személygépkocsi sem. Megszoktuk, hogy ezek a termékek nálunk kaphatók, és most sem kívánja a kormány a lakosságtól, hogy ezekről lemondjon. Sőt, nemcsak olyan cikkeket hoznak be külföldről, amelyek itthon nem gyárthatók; az import mintegy felét ugyanis olyan termékek alkotják, amilyeneket —, vagy ha- sonlóakat, de azonos rendeltetésűeket — a magyar ipar is termel. Miért nélkülözhetetlen mégis a behozataluk? Az esetek többségében azért, mert a hazai gyártmányok meny- nyisége nem elegendő, iparunk szállítókészsége korlátozott. Ez jellemző egyes ruházati cikkekre, ilyen például a harisnyanadrág, pulóver, fehérnemű. Veszünk főként a baráti országoktól, élelmiszereket is: kekszféléket, édességeket, halkonzerveket, főzelék- és gyü- mölcskonzerveket. De, mint mindannyian tapasztalhatjuk, található a boltokban külföldi bútor, edény, játék, szőnyeg, függöny, díszműáru, divatékszer, írószer, rádió, televízió, magnetofon és sok egyéb, kelendő áru. Mindez, amellett, hogy javítja az áruellátást, gazdagítja a választékot. a vásárló számára esetleg észrevétlenül, de a termelők számára nagyon is érezhetően egyúttal versenyt is támaszt. Egy-egy divatújdonság megjelenése — legyen ruhanemű, egy új illat a testápoló szerekben, új íz az élelmiszerekben, új csomagolási eljárás — élénk érdeklődést vált ki a hasonló, de nem a legdivatosabb, nem a legkorszerűbb árut előállító magyar termelők körében. Számos példa igazolja, hogy amikor a boltokban egymás mellett láthatók a hazai és a külföldi — olykor korszerűbb — fogyasztási cikkek, akkor a magyar termelő megpróbálja a jobbat, az újat követni, és maga is kezdeményez. Meglehet, ez még nem igazi verseny, hiszen az árubőség nem olyan fokú, hogy minden korszerűtlen termék eladhatatlan lenne, s iparunk rákényszerülne áruinak állandó korszerűsítésére. Az ösztönző hatás mégis kétségtelen. Az elkövetkező hónapokban, az év hátralevő részében viszonylag több külföldi fogyasztási cikk érkezik az országba. Ennek oka részben az, hogy. több külföldi szállítónk késésben van, s az utolsó hónapokban igyekszik lemaradását pótolni. Részben az, hogy a karácsonyi vásárban különösen keresettek az importkülönlegességek, ezért már eleve erre az időszakra rendelték meg például a játékok és a híradástechnikai cikkek javát Ami az utóbbiakat illeti, néhány konkrét példát is említhetünk. Az év utolsó negyedében mintegy 15 000 Junoszty televízió, 26 000 csehszlovákiai lemezjátszó, közel 100 000 Sokol rádió érkezik az üzletekbe. Ezúttal importálunk először az NDK-ból úgynevezett music centert, vagyis rádió- lemezjátszó-kazettás magnetofonkombinációt, egyelőre csak 1700 darabot. A tőkés- és a fejlődő országokból is vár a belkereskedelem rádió-magnó kombinációt, zsebrádiót, magnót. Egyebek között National, Hitachi, Akai, Taya típusú készülékeket lehet majd kapni a karácsonyi vásár idején. A Hi-Fi-rajongók számára 5000 Pioneer típusú kazettás deck kerül forgalomba S ezzel csak a szórakoztató elektronika köréből említettünk néhány népszerű terméket. Hasonlóan széles választékra számíthatunk az év utolsó negyedében, főként pedig decemberben egyéb importcikkekből is, amint azt már sok esztendőn át megszoktuk Most viszonylag holt szezon ; van a kereskedelemben, árn j ma sem igen akad olyan bolt Nógrádban — árusítson akár iparcikkeket, vagy élelmiszereket —. amelyben ne lenne látható, kapható külföldi termék. (g. as.) Egyedül nem tudunk változtatni (Hozzászólás ,, A munkapadtó/ a vezérigazgatóig" című cikksorozathoz) gyorsabbak a vasiatok Állunk a szerelvényekkel zsúfolt vágányok mellett; egy csak közülük a szabad, bár most az sem, mert dobhártyát repesztő dübörgéssel vágtat el rajta a rövidke vonat. A „Szergej”, meg a három üres vagon. — Látja — néz utána Kemény Sándor kocsiintéző — szinte csak így csurrannak- cseppennek az üresek- Kevés van belőlük, úgy hogy törheti a fejét az ember, kinek adja, hogyan adja, s oda adja, ahol a legnagyobb szükség van. Ám most még hagyján: az elmúlt évekhez viszonyítva némiképp csökkent a belföldi forgalom, kevesebb a megyeszékhelyen feladott és ideérkező kocsik száma. De ha lenne olyan csúcsforgalom, mint hajdanán, nagy gondoknak nézhetne elébe MÁV és vállalat egyaránt. — Eszerint vagonügyben, jótékony csend üli meg a megyeszékhelyet? — Mi Salgótarján-külsőn csak az itt leadott kocsikból tudunk gazdálkodni, üres nemigen jön lentről, Hatvanból. Ha meg nagyon szorít valameKemény Sándor harminchat éve vasutas, naponta többször „felméri a terepet". már akkor is hatszáz körüli vasúti kocsi kezeléséről, rendezéséről kell gondoskodnunk. És ehhez vegye még hozzá, hogy — csak egy-két közelmúlti példa — huszonötödikén 400 kocsi érkezett hozzánk és 380-at indítottunk útnak, innen, külsőről. Vagy a rákövetkező napon: 408 ide, 444 innen. E koraőszi csendességben is megvan a magunk bőséges munkája. S hogy nem beszélünk csúcsról? Az van nálunk az év szinte minden napján... — Főként éjszaka! Igen, az éjszaka a tehervonatoké. Akkor nem korlátozzák őket annyira a haladásban a személyek, mint nappal. Éjszaka gyorsabbak a vagonok, s nekünk is lényegesen több a munkánk. Ez ok miatt is, meg aztán azért, mert elég kevesen vagyunk mostanság. Én váltókezelő vagyok, de ha időm engedi, be kell ugranom sarusnak, kocsifékezőnek, minden ide kapcsolódó munkára. ’ % cikksorozat mondanivalójával és a felhozott példák egy részének kritikai bemutatásával egyetértek. Kétségtelen, hogy a nagyvállalati szervezetben a rugalmasság, a gyors reagálás sokszor hátrányt szenved az egymásra épülő szintek miatt. Megjegyezném azonban, hogy a felsorolt példák, melyek bizonyára az életből származnak és előfordulásukat nem is vitatom, többségükben nem az összevont nagyvállalatokra Jellemzőek. Előfordulhatnak bárhol, ahol a vezetés nem eléggé nagyvonalú, felelősségvállaló és éppen ezért ezt a szellemet nem tudja akár törzskari, akár funkcionális szerveire továbbvinni. Abban azonban, hogy ilyen helyzetek kialakulnak, nem mindig a vállalati vezetés és az általa kialakított és működtetett belső mechanizmusa hibás. Ügy látom, mintha a cikkek írója a „pult egyik oldalán” állna — tehát a kevés önállósággal rendelkező gyáregységek dolgozóinak alsóbb szintű vezetőinek szemszögéből nézné a kérdéseket. Megpróbálnék a „pult másik oldaláról” nézve megvilágítani néhány kérdést, melyekkel a cikksorozat foglalkozik. 1 1. Vajon miért kell a vállalatnak nagy létszámú és esetleg bonyolult szervezetű beruházási apparátust fenntartani? Miért kell javaslatait több főosztálynak véleményezés végett megküldeni? A beruházások műszaki-gazdasági előkészítésére vonatkozó állami szabályok az illetékes bankszervek hitel-igénybevételre vonatkozó követelmény- rendszere olyan mértéktelenül bonyolult, hogy ezek kielégítésére egész szakember- gárdára van szükség. Ha pedig egy nagyvállalat helyett például nyolc önálló kisebb vállalat működne, akkor erre az apparátusra nyolc helyen lenne szükség. % ' Miért van szükség nagy létszámú és több szintű ellenőrző apparátusra? Sajnos meg kell állapítani, hogy ma Magyarországon a társadalmi tulajdont sokan (és a legkülönfélébb társadalmi rétegekben) összetévesztik a saját tulajdonukkal. Az általános megítélésben nem mindig esik megrovás alá, sőt nemegyszer vagányságnak, élelmességnek számít, ha valaki „ott spórol, ahol tud” — tehát az üzemből viszi haza, amire otthon, építkezésnél, barkácsolásnál stb. szüksége van. Mit tehet az a vállalati vezető, aki felelősséggel tartozik a rábízott vállalatnál a tulajdon védelméért? Kiépíti a maga ellenőrző apparátusát és ezt teszi minden, vállalaton belüli kisebb egység vezetése is, amely — ellenőrzés elmulasztása miatt — felelősségre vonható. így azután az ellenőrzési szintek itt is sokasodnak, egymásra épülnek. Ha a vezetés a lopást nem is tudja mindig megakadályozni, az jndokolat. lan felelősségre vonást esetleg elkerülheti. 3. Mi az egyik fő feltétele a jól működő, rugalmas belső mechanizmus kiépítésének? Jól képzett, megbízható, önálló szakemberek, mégpedig több szinten: a. ) abban a funkcióban, ahol a szervezet kiépítésével foglalkoznak (például szervezés), b. ) a felső vezetésben c. ) a gyáregységi végrehajtásban. Hogyan áll az ipar ma szak. emberekkel? Meglehetősen rosszul. Olyan közszellem alakult ki (egyetemeken, felsőfokú képzésben) hogy „előkelő” dolog kutatóintézetben, szervező-fejlesztő intézetben, minisztériumban, társadalmi szerveknél, külkereskedelemben, rádióban, tv-ben dolgozni — és alsóbbrendű dolog az iparvállalati munka. Például a közgazdasági egyetem képzési rendszere is olyan, hogy elsősorban népgazdasági szintű feladatokra képezi tó a. hallgatókat. 4. Következésképpen: egyetlen — akár nagy, akár kicsi — vállalat, egyedül, önmagában, a helyzet megváltoztatásáért sokat, különösen látványos intézkedések keretében — nem tehet. A jogszabályokhoz, rendeletekhez, a makró- irányítási intézményrendszer, hez, az egész gazdasági, társadalmi környezet mozgásirányához igazodva léphetnek csak előbbre a vállalatok — belső mechanizmusuk számottevő megújításáért. Csak any. nyira és annyiban — plusz— mínusz 10—20 százalék —, amennyit a környezet, objektíve megenged. Dr. Kecskés Józsefné VBKM mb. vezérigazgató A jugoszláv gazdasági ka- mar^ becslése szerint a faipar éves exportrátája mintegy 4 százalékkal, a bútoroké pedig 5—6 százalékkal emelkedik 1985-re. Az iparág kivitelénél egyaránt számba veszik mind a fejlődő országokat mind pedig a keleti és nyugati fejlett országokat. Bár a faipar az utóbbi években folyamatos fejlődésről ad. hat számot, a szakemberek mégis úgy vélik, hogy sem ez a növekedés, sem pedig az export jelenlegi struktúrája nem felel meg a lehetőségeknek. Jugoszláviának mintegy 9 millió hektár erdőterülete van, vegyesen fenyő és lombhullató fákból és évente növelik ezt az állományt. Az idén például 40 ezer hektárt telepítenek be erdővel. Az elmúlt évtizedekben 360 bútorgyár látott munkához és több, e gyárak erejét növelő egyesülést alapítottak meg. Ezek az egyesülések egyeztetik a termelést, ellátják a A konténerek kedvettek lyik vállalat, hát segíteni esetleg úgy tudunk rajta, ha a Csehszlovákia felől belépő szerelvények valamelyikéből „kiemelünk”, ha van rá mód, néhány jugoszláv vagy román vagont. Érzékelheti, milyen erőfeszítésünkbe kerül ilyen csendes őszön is a termékek, áruk folyamatos elszállítása És még nem szóltam a refrén- szerűen visszatérő záhonyi korlátozásokról, az olaszok időnkénti fogadásképtelenségéről. Hiszen főképp az azuri vasutak miatt vesztegel hosszú ideig az erdészetek papírfája, s támadnak gondjai a tarjáni üveggyáraknak. Emellett még gyakori mozdonymeghibásodások sújtanak bennünket; néha úgy kapkodjuk erre meg arfejlesztés és a piackutatás feladatait, ami az iparág jelentős termelésnövekedését teszi lehetővé. Az egyesülések között a nagyobbak a szarajevói Sipad, a belgrádi Krivaja- Zavidovici és Jugodrvo, a ljubjanai Slovenijales és Les- nina, a szkopjei Treska. Az iparág az elmúlt esztendőben több mint nyolc és fél milliárd termelési értéket hozott létre. Partnerei között a legjelentősebbek a Szovjetunió, Olaszország, az NSZK és az Amerikai Egyesült Államok. Üjabban igen jelentős partner Egyiptom is. A választék bővítésére Jugoszlávia többféle nyersanyagot és félkész terméket hoz be, így trópusi fát, furnírlemezeket, különféle díszítő- és ragasztó- anyagokat, zárakat. Az export-import lehetőségeket jól segítik a vegyes társaságok, amelyeknek számát — főleg a fejlődő országokban — a következő években tovább gyarapítják. • szállíttatok között. ra a munkára a gépeket. Ez sem normális állapot, de hát, ez van — legyint kezével a kocsiintéző. — Mondom — folytatja pillanatnyi szünet után, hisz’ a megújuló csattogásban felesleges a beszéd erőltetése — most viszonylag csendesek a nappalok. Egyetlen nagyobb kocsiellátási gondunk a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel volt a közelmúltban, de már az is rendezőiéiben van. — ... Hírlik, felsőbb szó hatására. — A MÁV Budapesti Igazgatóságának igazgatója személyesen utasított bennünket az SKÜ napi hétszáz tonnás igényének kielégítésére, mondván: amíg ott nem mennek teljesén rendben a dolgok, addig a vagon másnak — tabu. Üjabb szerelvény beérkezését közlik a megafonok, onnan, felülről, az államhhatár felől. Végét sem látni, hosz- szú kocsisort fékez le majdnem előttünk a mozdony, szinte kizárólag PKP felségjeleket, Lengyelországból. Polski Fiat kocsik, szép, a napfényben ragyogó feketeszén nagy tömege áll meg, elvétve egy-két gépmonstrummal terhelt kocsival közöttük. — Ez az — mondja Vas István állomásfőnök-helyettes és Fodor Sándor forgalmi szolgálattevő is —, ami a mi nagy munkánkat adja: az utóbbi időben ugrásszerűen megnövekedett tranzitforgalom- Napjában hat pár vonat lépi át az államhatárt Somoskőújfalunál, s ha egy szerelvénynél csupán negyven —ötven vagonnal számolunk, (Bábel László felvételei) Géczi János váltókezelővel váltjuk a szót, néhány pillanatig nekidűlve a vágányok melletti kis irányítóház oldalának. Huszonhat éves, nyolc esztendeje vasutas itt, úgyhogy jól érzékeli a szokásos háromnegyed év — év vége előtti forgalmi időszakokat. — Azt hiszem, vihar előtt! csend van. A létszámtól eltekintve, túl simán ment eddig majdnem minden. Jó volt az idő, s más is. De mi lesz, ha mindén megváltozik... Ha mondjuk, egyszerre köszönt be az igazi ősz az ő nagy ködjeivel, többet termelnek a vállalatok, s még kevesebb lesz a rendelkezésre álló üres kocsi-.. S hogy most még csak egy vállalat panaszkodott a főnökségnél ? Rajtuk múlik, hogy év végén ne legyenek gondjaik. Tudja, az ütemességnek náluk és nálunk is aranyszabálynak kellene lenni. De hát... — örvendetes viszont — mondta Kemény Sándor —, hogy a megyeszékhely nagyüzemeinek exportszállítását eddig sikerült elősegítenünk. Azt mondhatnám, az utóbbi esztendőkben most ez az első alkalom, hogy a Tarjánban gyártott termékek simán, időhátrány nélkül jutottak el külhonba. — Eddig.:: — Mi a továbbiakban is minden tőlünk telhetőt megteszünk. Keményen összehúzza szemöldökét. Ott, túl, a Polski-Fiat-sor mögött, a pillanatnyilag megüresedett vágányra újabb szerelvény érkezik a városközpont felől. Csillogón teje a szép autók testvéreivel... Karácsony György r NÓGRÁD - 1980. október 4., szombat Fa- és fafeldolgozó ipar
