Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-31 / 256. szám
A könyvtárak új feladata Hangszóró mellett Isten veletek,indiánok! Kemény társadalmi korrajz, a mai ötvenesek nemzedékének könyörilletlenül őszinte megítélése (vagy elítélése?), a történelem egy viszonylag rövid szakaszának, az új életben eltelt néhány évtizednek árnyalt emberi kivetítése, egymásra kopírozása a sorsoknak egymásra vetítése a gyermekkori ábrándoknak és mindannak, ami soha egyetlen percre sem valósult meg belőlük. Mert nem is valósulhatott meg, mert túlságosan is bonyolult volt a mai ötvenegynéhány évesek élete — hosszan lehetne még folytatni felfedezhető tartalmi értékeit, írói belső szándékait Gyárfás Miklós legújabb hangjátékának, amelyet ezzel a címmel mutatott be a hét elején a Rádiószíniház: „Isten veletek indiánok!" Mégsem úgynevezett nemzedéki alkotás az író új műve. Sokkal inkább egy többszöri és egész társadalmat megmozgató, sőt, alapjaiban, emberi vonatkozásaiban úgyszólván teljességgel átrendező korszak, vagy korszakok élőképe az egykor volt indiánok alkalmi találkozása és mindaz, , ami egy ilyen „együtt érettségiztünk, jöjjünk ösz- sze egy kis csevegésre” alapon létrejött találkozó nyomán megmutatkozik. A sikeres író pompás villájában találkoznak az „A” osztály még élő, vagy elérhető távolságban levő tanulói, akik még nem felejtették el indián nevüket: Hajnali Sas (az író, Gábor Miklós). Piros Nap Árnyéka (Gera Zoltán) Ezerszem (Kállai Ferenc), Kék Hegyek Lovasa (Kézdy György) Oklahoma Apja (Tomanek Nándor és az Ezüstkígyó (Garas Dezső). Polgári foglalkozásuk szerint: adminisztrátor, revizor, nyomozó, gyógyszerész, nyomdász és a találkozó eszmei szerzője és szervezője, a sikeres író, akinek „természetesen” egyik egykori indián sem olvasta a műveit. Talán egvedül a nyomozóvá lett Ezüstkígyó, ő, feltehetően, ezeket az álellenzéki bestsellereket is átböngészhette, amiként mindent kiderített az egykori érettségiző osztály még élő tizennyolc tagjáról. Amit azután ki is tálalt a találkozó egy alkalmas pillanatában — bebizonyítva általa mindazt, amire maga az író (mármint a hangjátékíró szereplője) kíváncsi volt. Azt ugyanis, hogy „soha nem voltak ők igazi indiánok.” Játszottak, hogy ne kelljen valódi hősként szembenézni az embert próbáló jelenekkel ne kelljen, (mint egyik társuk a háború utolsó évében) megőrzött emberi méltóságuk életáraként a nyilasok kötélhurkába dugni a fejüket. De hát éppen az, aki erre kíváncsi, a szerepbeli író maga is a kaméleont választotta életének modelljéül. .. Kemény ítélet, ha meggondoljuk, s tegyük hozzá Gyárfás Miklós maga is ennek a ma nyugdíjba készülő nemzedéknek sokat próbált tagja, vagy inkább így — harcosa. Nem nemzedéki problémákat elmélyítő, vagy felszínre hozó írás ez a hangjáték, de nem tekinthető önéletrajzi írásnak, vagy memoárihletésű alkotásnak sem. Hanemhát minek? Bölcseleti játék- lehetne, ha nem rejtené el olyan mesterien a belső történések burkaiba, a keményen összecsapó, máshol meg szinte egymásra épülő, egymásba elhaló dialógusok folyamatába a „bölcseletet”, az elméletet, a politikumot Gyárfás Miklós. Teheti , hiszen az egyik legbiztosabb kezű és szellemű drámaíró, a dramaturgiát nem középiskolás fokon ismerő és továbbadó (már, ami a dramaturgiából egyáltalán megfogható és tovább adható!) író műve ez a hangjáték. A krimiszerű keretjáték mindezt csak azért tetézheti, mert általa további többletek mutathatók meg énről az öreg- indián társaságról, erről a többségében kényszerültén kishitűvé változott „gárdából”, ebből a társadalmat építő nemzedékből, abból a sors- közösségből, amely egy vesztes háborút is átélt, amely később az ország építését is elkezdte, amely később, még később a saját erŐ6zakszerve- zeteinek tagja és áldozata is volt, amely lerombolta a saját önkényét, amely megint csak újra kezdett, most már valami mást, valami még emberibbet, de amely éppen ennyi változás, kényszerű váltás miatt tulajdonképpen - majdhogynem elvesztette saját arcát — nos, minderre valóban úgyszólván „kézenfekvőén” megfelelő keret egy „indiántalálkozó”. Mert nemcsak a régi harcmezők, a gyermekkori álmok utólagos egyeztetése, de mindaz is előkerül a lelkek mélyéből, amelyet eddig talán gondosan titkoltak elsősorban mégis önmaguk előtt. Mégsem a „gerinctelenek” gyülekezete volt ez a kikopott indiántársaság ebben a mélységesen megragadó, a fiatalabb, vagy akár az idősebb korosztálynak is sokat nyújtó (mert mai életünk önismerete igazán sokoldalúan ragadható meg) hang játék! Sokkal inkább arról van szó: a sokat és sokféleképpen emlegetett „hősi korszakoknak” aránytalanul több volt a névtelen hadirokkantja, mint a valóságos hőse, és ha. azokat az időket nehéz volt megélni, akkor talán még nehezebb ma mégis a folytonosság, az élet folytatásának. a felvállalt szerep közösséget is gyarapító „alakításának” továbbvitele úgy, hogy bár egykor fényes szelek fújták a lobogókat, a világ megforgatása nem csupán egy nemzedék feladata. Hogy ez az átalakulás a jövő nemzedékével is folytatódik. A jövő, vagy a jelen nemzedékének bekapcsolódásával, azokéval, akiknek nincs szükségük se hamis játékra, se gerinctörő kompromisszumra, se indián csatakiáltásra... „Mert ők maguk a kiáltás....” T. Pataki Az ulánbátori gyermekkönyvtár Ä mongol főváros új intézményei sorában fontos helyet foglal el a gyermekkönyvtár. A jelentős ifjúsági kulturális központ húszezer kötetes könyvállománnyal, három nagy olvasóteremmel, valamiéit előadások, szakköri foglalkozások, filmvetítések, mesedélutánok megrendezéséhez szükséges helyiségekkel rendelkezik. A könyvtár talán legbarátságosabb terme az óvodásokat várja. A narancsszínű asztalokkal, napsárga székekkel berendezett terem tarka falai mesevilágot varázsolnak a kicsinyek köré’ Itt hallgathatják Andersen, a Grimm testvérek, Perrualt, Rodari történeteit, Marsak, Barto, Mihalkov verseit. Itt olvassák fel nekik Csimid, Szodnom- dorzs, Bászándzsav, Nadmid, Luvszandendov, Ojdov, Arja- szuren, Korlo szebbnél szebb ősi mongol hagyományokat felelevenítő meséit. A mesealakok fából, kőből faragott figuráit az olvasóterem polcain is megtalálják a gyerekek. A nagyobbak szakköri foglalkozásokon ismerkedhetnek meg a hazai és külföldi irodalom remekeivel. Gyakoriak az író-olvasó találkozók is. Á befogadás mellett az előadás művészetére is megtanítják a könyvtár ifjú látogatóit, ugyanis az ulanbátori gyer- mekszínház művészei időről időre felolvasó- és szavalóversenyeket rendeznek számukra. A szakkörök közül a legnépszerűbb az ifjú könyvtárosok köre. ahol a gyermekek megtanulják milyen egy könytár felépítése, hogyan kell kezelni a katalógust, és hogyan kell az otthoni házi könyvtárat megalapozni és gazdagítani. Propaganda, együttműködés, olvasómozgalom A könyvtárak értékgyűjtő, megőrző és közvetítő szerepe közismert. Azt azonban, hogy mikor vetődött fel az írásban rögzített gondolatok utókorra való átmenekítésének ötlete, nem tudjuk pontosan meghatározni. A legrégibb ismert könyvtár Asszurbanipál király (i. e. 668—629) 30 ezer agyagtáblából álló ninivei gyűjteménye volt. Innen vezetett az út a középkori kolostori könyvtárakon, a reneszánsz gazdag főúri és fejedelmi gyűjteményein keresztül a XVII. századi nyilvános jellegű, a XIX. századi köz- és közművelődési könyvtárain át a szocialista könyvtárügy feladatainak megfogalmazásáig (hazánkban a Tanácsköztársaság idején) a felszabadulás utáni megvalósításig. A fejlődés azonban nem állhat meg sohasem. Társadalmunk haladásával párhuzamosan a kulturális igények is változnak. Napjainkban az MSZMP XII. kongresszusának határozatai az irányadók, amelyek kimondják: „Több gondot kell fordítani az olvasás, a művelődés iránti igények felkeltésére és kielégítésére, e területen is serkentve az öntevékeny társadalmi közreműködést.” E szavak könyvtáraink elé új feladatokat állítanak. Nézzük, milyen eszközökkel tudják ezeket megvalósítani! Mindenekelőtt különös figyelmet kell szentelniük a kiemelten ellátandó rétegek, a tizennyolc éven aluli lakosság, a kis településeken élők és a munkásolvasók kiszolgálására. E hangsúlyozott gondosság két színtérről, a lakó- és a munkahelyen működő közművelődési könyvtárak felől érkezik állampolgáraink e csoportjához. A közművelődési könyvtárak feladataival való törődést aktuálissá teszi, hogy az elmúlt években az olvasók és a kölcsönzött kötetek száma stagnált, illetve mérsékelten csökkent. Magyarázható ez a megváltozott olvasási szokásokkal és a könyvvásárlás fellendülésével is. Belenyugodni viszont már csak a könyvtárak számának emelkedése miatt sem lehet, továbbá azért mert éppen a kiemelten ellátandó rétegek csúsznak ki a könyvtárosok gondoskodó kezéből. Esetükben a könyvszeretet felébresztése csak az első feladat, melyet a színvonalas olvasmányok megked- veltetése követ. Az elmaradozott olvasók visszacsalogatása, az újak meggyőzése, a könyvtárak népszerűsítésének mellőzésével lehetetlennek látszik. E helyütt nem bonyolult propagandafogások alkalmazására gondolunk! Az egyszerűbb eszközök is igen hatékonyak lehetnek. Sok régi olvasó tért vissza például egy- egy kiállítás kedvéért, vagy egy jól szerkesztett plakát hívó szavára. Hatásosak az au- diovizulális eszközök útján az üzemekben megszólaltatott könyvismertetések is. A művelődési otthonokkal, iskolákkal, a tanácsi és párt- szervezetekkel, s nem utolsósorban a Hazafias Népfronttal kooperálva, a rossz működési feltételek közt dolgozó könyvtárak is jobb és változatosabb szolgáltatást nyújthatnak. Napjainkra már kialakult e közös rendezvények rendszere, például előadások, íróolvasó találkozók, vetélkedők szervezése, pályzatok kiírása, klubfoglalkozások lebonyolítása. A gyerekek esetében a lehetőségek még a könyvtárakban tartott irodalom-, ének- stb. órákkal egészíthetők ki. Nyáridőben pedig a kilenc éve — magyar kezdeményezésre — útjára indított,' és azóta külföldön is tért hódított művelődési kísérletről; az olvasótáborokról sem szabad megfeledkeznünk. De az óvodásokat sem hagyhatjuk ki. Némely gyermekkönyvtárnak a betűt még nem ismerő kicsinyek is aktív, kölcsönző „olvasói”. Mátraházi Zsuzsa Komputer szemmel és füllel Japánban egy olyan komputerrendszert fejlesztettek ki, amely képes meghallgatni a telefonmegrendeléseket és a könyveket vakírásra átírni. A tájékoztató rendszer betölti az emberi szem és fül funkcióit, szóbeli, nyomtatott, kézírásos és egyéb információkat képes adni. Az új rendszert a nemzetközi kereskedelmi és ipari minisztérium mellett működő ipari tudományos és technológiai ügynökség fejlesztette ki. A gép segítségével például a vonatokra helyjegyet lehet foglalni. Ha a vevőnek nincs rendkívül erős akcentusa, beszélhet a komputerhez, s egy másodperc alatt helyet foglalhat A gépet kilenc kiválasztott témában fogják beprogramozni, a kísérleteket október— március között végzik. Az ügynökség a komputer kifejlesztésével összefüggő műszaki eredmények százaira kért szabadalmi jogot. SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA Szibériádéi l-ll. odaadnom. Olyan vagyok, mint a sasmadár: erős a szárnyam, a lábam, a csőröm, de humanitárius okok miatt mégsem repülhetek. Nem fitogtathatom az erőmet, nem győzhetek. — Ezért kell a teljes titoktartás ... — Igen, Mária, ezért. Nem vállalhatom annak felelősségét, hogy én pusztítom el az emberiséget. — De professzor úr... ha ezentúl csupa olyan újszülött születnék, mint a Fekete Gén, az ember akár visszatérhetne a Paradicsomba: mindenki örökké élne. — Egyszer, talán majd egyszer... De egyelőre nem tudok, és nincs is kedvem több Fekete Gént előállítani. Hogy is mondjam: egészen egyszerűen, még nem tart ott a tudomány. S lehet, hogy soha nem is fog. — Akkor meg mi az értelme ennek a kísérletnek? — kérdezi Mária. — Semmi, kedves Mária. Semmi. Az égvilágon semmi. Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng tizenhetes szobájában kutatnak. Mindent fölforgatnak, kirámolnak, egyre idegesebbek. — Nincs itt semmi. Az égvilágon semmi. — Nézd csak, Dán. Egy lyukkártya. — Erzsébet! Ez nagyszerű! Ezen a lyukkártyán Mária vagy József összes útja megtalálható! Ezzel a lyukkártyá- val utaztak a madárkák! Egyetlen útjuk sem titok többé. Hívom Jonest! — Hívd csak ... addig én alszom egyet. Dán lemegy a portára. Tárcsáz, Jonest hívja. De Jones nem felel, nem válaszol. Dán föllépdel a lépcsőn, a tizenhetes szoba száma furcsán vibrál, fluoreszkál. Hangosan kopog, dörömböl. Erzsébet ajtót nyit, ártatlan arccal kérdezi: — Mi történt? — Jones nem felel. Kikapcsolta magát az öreg. — Biztosan alszik ... — Dehogyis alszik, vagy ha igen, fölkel. Vagy baja történt, vagy nő van nála. — Mi baja történhetett? A biztonsága tökéletes . .. — Nem elég baj, hogy nő van nála? (Folytatjuk)-FANTASZTIKUS REGE 39 — Kegyetlen halhatatlanság ez, kedves Mária. Hiszen a DNS-oe bevitt információt — miszerint ne csak építse a sejtet, de pusztítsa is mindazt, ami ellene törhet, már sohasem lehet kitörölni belőle. Végsősoron ezért kereszteltem el ezt a génkonstrukciót Fekete Génnek: olyan ez, mint a pokol fekete ördöge: mindent képes elrontani, elpusztítani, csupán azért, mert ö maga örök. Sőt, örökkévalóságának feltétele eme hatalom fenntartása és megőrzése, e hatalom működtetése nélkül a Fekete Gén is elpusztulhat. — Értem. Értem, professzor úr . . — Fiatal barátom, kedves József, akkor értenie kell azt is, hogy ezt a Fekete Gént nem szabad senkinek sem 4 NÓGRÁD - 1980. október 31., péntek MÜLT ÉS JELEN, LEGENDA ÉS VALÓSÁG Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij 1979-ben készült színes filmeposza Főszereplők: Vlagyimir Szamojlov, Jelena Korenyeva, Ludmilla Gurcsenko Megyei bemutatók: X. 30—31. Salgótarján XI. 1—2. Balassagyarmat Cse re MESTERKEDÉSEK A LAKÁSÉRT Jurij Trifonov elbeszéléséből készült színes filmdráma Rendezte: Rajmondasz Vabalasz Főszereplők: Girt Jakovlev, Valentyina Tyitova Megyei bemutató: XI. 1—2. Salgótarján
