Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-31 / 256. szám

Szemle o választókörzetben tanácstagi alapból — élősövény A június 8-án megválasztott helyi tanácstagok — újak és a bizalmat régebben élvezők — nem kis elánnal fogtak hoz­zá a munkához. Ez jellemző a salgótarjáni 66 számú vá­lasztókörzetre is, István tanácstag, Népfront körzeti bizottsága tisztségviselőivel. Ivádi Viktor elnökkel, Gedeon János titkár­ral a közelmúltban rendhagyó sétára indult a Rákóczi út ZIM gyáregységétől a Volán 2. számú Vállalata telephelyéig terjedő szakaszán. — A körzetben lakók a vá­lasztást megelőző jelölő gyű­lésen. s azóta is, néhány meg­oldásra váró problémát vetet­tek fel, kíváncsiak voltunk a helyszínre — említi Gecse István — Mit hozott a szemle?. — Néhány dolog miatt van okuk keseregni az ott lakók­nak — válaszol, s átnyújtja a ..leltárt”. Joggal tették szóvá az állampolgárok a Rákóczi útról a nagyállomáshoz veze­tő út állapotát, a csapadékvíz elvezetésének hiányát, a jár­dák keskenyek, hiányosok, in­dokoltnak tartják, hogy a Tar- ján-patakon a gyalogosoknak hidat építsenek, sok bajt ka­vart a FÜSZÉRT-környéki ahol Gecse építkezés, a lakóknak megígért a Hazafias élősövény telepítése elmaradt. A Rákóczi úti autóbuszmeg­álló áthelyezése is felvetődött a lakók nyugalma érdekében, s kérték a Nógrád megyei Sü­tőipari Vállalat környékén húsz családi ház szennyvíz- hálózatba történő bekötését. A helyszíni szemlét követő­en a tanácstag a felvetődött problémákat a városi tanács műszaki osztályához továbbí­totta. — Mit ígért a műszaki osz­tály a körzetben élőknek? — Nem könnyű az ott la­kók helyzete, hiszen a válasz­tókörzet tartozik. rendezése a régi 21-es számú főút tervezett szélesítése mi­att hosszabb időt igényel, de a legégetőbb feladatokat en­nek ellenére meg kell olda­nunk. A kifogásolt járdasza­kaszokot például a következő évben helyreállítják. Ez már döntés! Addig fölösleges is lett volna az élősövényt létesíteni. Ügy tervezzük, hogy a rendel­kezésre álló tanácstagi alapot erre a célra használjuk fel. — S az autóbuszmegálló sorsa? — A szomszédos házakban élők panaszkodtak, éjszaka is gyakran bezörgettek hozzájuk. A formaságok után — szakbi­zottság határoz — nincs kifo­gás az autóbuszmegálló ar­rébb helyezése ellen. Viszont a családi házak szennyvízbekö­tése még további vizsgálódást igényel — sorolja Gecse Ist­ván. A szemle tehát eredmény­nyel járt, a 66. számú válasz­tókörzetben élők nyugodtab- az ipari övezethez bak lehetnek. Hogy mindenre A környék végleges nem jut azonnal — bizonyára ók is tudják. Ilyenkor segíthet a társadalmi munka. M. Sz. Gy. Nyolcvanéves a Balassi Gimnázium Öregdiákok Úgy tervezem, riportot írok • balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium egykori diákjainak találkozójáról. Nem lett belőle semmi. Le­hetetlen, képtelen dolognak tűnt, hogy akár a városi ta­nács dísztermében, akár a városnéző buszok döcögése közijén, netán a délutáni be­szélgetés alkalmával előkap­jam a jegyzetfüzetem és min­denféle kérdésekkel zaklas­sam az egykori balassisokat. „Szervusz... te, mond csak a neved, már nem jut az eszembe-., mikor is érettsé­giztél?... igen, ti egy osztály- lyal alattunk jártatok... én akkor kezdtem, amikor te vé­geztél, huszonhatban... régen volt, megöregedtünk«.” Ezen a napon minden rán­cot elsimított az emlékezés, pedig volt, akinek hat-hét évtized távolába kellett visz- szatekintenie. Csak álltam ott és néztem őket- Olyan csoda történt, ami ritkán fordul elő. A szemem előtt fiatalodtak meg, lettek térdnadrágos if­jak és hosszúszoknyás kisasz- szonyok a gondosan öltözött idős férfiak és nők. Szigorú paptanárok neve röppent a régi csínytevők neve mellé, történetek elevenedtek meg a szó erejével. Olyan szorosan kötötte ezeket egymáshoz az embereket az öreg alma -ma­ter, hogy még az' idő kerekét ünnep nélkül is élt a szán­dék a szervezőkben, hogy az iskola és a város barátainak számát gyarapítsák. Ügy ér­zem, szép hagyomány bölcső­jénél állhattam néhány nap­pal ezelőtt. Mert hiszem, sőt tudom, hogy akik a meghí­vásnak eleget tettek, azokra számíthat a szárnyra bocsátó iskola, de számíthat Balassa­gyarmat is, hisz a város és a „tanoda” egymástól elvá­lás zhatatlan. Már nem tudom ki volt az, aki először fölállt az öreg­diákok közül, és ha kicsit reszketősre sikerült hangon is, de szerény nyugdíjából fölajánlott egy összeget, me­lyet minden évben a legjobb tornásznak és zenésznek szánt. Aztán sorban a többi­ek... „...tudjuk, hogy a diáknak kevés a pénze... hej, de jól jött volna nekem akkoriban egy kis anyagi segítség... ez ne ösztöndíj, hanem jutalom legyen... bizottság ítélje oda...” — hangzottak egymás után az érvek, javaslatok- Vajon mit szólt volna Sárffy igazgató úr — e poszton az első — ha jelen lehet ezen a szívet melengető délutánon? Talán bólint: megérte. Hogy is mondta nyolcvan évvel ezelőtt a beiktatásakor? ..... e zennel ünnepies formában kijelentem, hogv én munka­erőmet. tehetségemet, tanári dolják ma is, hogy a jelen­kor balassis tanárai ezt a szellemet viszik tovább. Eh­hez kívánnak a jövőben — képességeikhez mérten — se­gítséget adni. A város és az iskola tisztelettel elfogadta azt­írásom elején mondtam: csodát tettek a volt gimna­zisták, hiszen megállították, sőt, visszapörgették az idő kerekét. Tették pedig azért, hogy a jelent megerősítsék és a jövő építéséhez még több erőt adjanak. Ha majd újra találkoznak, megint számba vehetik a szeretett város és az öreg iskola ered­ményeit, fejlődését. Közös munkálkodásuk nyomán lesz miről beszélniük. Hortobágyi Zoltán lavul o helyzet A panaszra visszatérve A KÖZELMÚLTBAN töb­ben fordultak panasszal szer­iünk ilyen igénnyel. Volt vi­szont, aki arra hivatkozva ki­kesztőségünkhöz, a Zója-kör- fogásolta, hogy még nem ve­út és a Hunyadi-kőrút gázve­zetékének építése kapcsán. A kérdéseket az illetékeshez, a városi tanács műszaki osztá­lyának munkatársához továb­bítottuk, s megnyugtatónak tűnő válaszát október 10-i la­punkban közzétettük. Ennek nyomán azonban újabb pa­naszosok kerestek fel ben­nünket. Legtöbben arra pa­naszkodtak, a július vége óta kiásott árkok miatt nem tud­nak tüzelőt szállítani, fáz­nak, tartanak tőle, hogy az idén a gázfűtés még nem in­dul be. A helyzet tisztázására elhatároztuk, hogy felkeressük a helyszínt, és meggyőződünk róla, mi is a helyzet valójá­ban. A panaszkodók nem sokat túloztak. A két utcában, il­letve az érintett szakaszokon valóban teljes útlezárás van, és ha a táblák nem is, az út­test hosszában vágott gerinc­árok és a keresztbe mélyített, a csatlakozó vezetékek szá­mára készített gödrök valóban járhatatlanná teszik az érin­tett utakat. Igaz ugyan, hogy szükség esetén kisebb terhe­ket a két vég, illetve a Schu- yer Ferenc utca felől be lehet vinni, a panasz azonban ettől eltekintve jogosnak tűnt. — Tudnak-e fűteni? —kér­deztük Sajtos Lajost és fele­ségét, akik a Hunyadi körút 12-ben laknak. — Van még vagy hatszáz liter olajunk. Felkészültünk, mert mondták, hogy év vé­géig szerezzünk be fűtőanya­got. Addig azt hiszem kitart. Sajtosék véleményét több megszólított lakótól is hal­lottuk, bár említettek né­hány utcabelit, akinek már nincs fűtenivalója. — Nálunk eddig egyetlen egy itt lakó jelentette, hogy nem tudja beszállítani a tü­zelőt — mondta Tóth Tamás, a városi tanács műszaki osz­tályának illetékes főelőadója, aki elkísért a vezetéképítés­hez. — A kért időpontra meg­oldottuk a kocsi bejövetelét, de azóta se jött meg... Habár­ki hasonló kéréssel fordul hoz­zánk. alkalmilag megoldjuk a szállítás lehetőségét, pátria­lemezekkel, illetve feltöltéssel, azonban eddig nem találkoz­zették be házába a gázt, hogy ő már beszereltette az új ké­szülékeket, a régivel nem tud fűteni. Ezt önkényes dolog­nak tartom, hiszen ml senki­nek nem ígértük, hogy a hi­deg beálltára gáz lesz a laká­sában. Arra viszont a tanács­tagok révén mindenkit figyel­meztettünk, hogy a vezeték- építés miatt az út le lesz zár­va, szerezzenek be év végéig tartó tüzelőmennyiséget. OTTJÁRTUNKKOR már folyt az árkok egy részének feltöltése. — Hogy áll tulajdonképpen a munka, mikorra várható, hogy gáz lesz a lakásokban? — Mint látja — válaszolt a főelőadó — a Zója-körút 2— 12, valamint a Hunyadi körút 2—8-as számú házak előtt már a földben a vezeték. Ha az időjárás engedi, a kiásott sza­kasz nagy részében hamaro­san ugyancsak helyükre ke­rülnek a csövek. Ha ez a sza­kasz is elkészül, a Schuyer Ferenc út felé folytatjuk a munkát, hogy körvezeték ala­kuljon ki. A kérdés második felére ennél jóval nehezebb a válasz. Az árkok egy részét már" töltik. Ezek a vezetékek készek arra, hogy az üzemel­tető, a TIGÁZ átvegye őket. Rajtunk tehát nem múlik, hogy az első szakasz az átvé­tel szabályos lezajlása után gázhoz jusson. Ha azonban a vezetéket szakaszonként ad­ják át, az mindenképpen több­kevesebb késedelmet jelent azok számára, akiknél még munka előrehaladtával az ár­kok további szakasza kerül feltöltésre, így akinek tüzelő­anyagra van szüksége, az szál­líttathat. És ismétlem, ha va­laki szorult helyzetbe kerül és hozzánk fordul, biztosítunk számára lehetőséget. SEMMI KÉTSÉG nem fér hozzá, a hónapok óta fölbon- tot úttest az ottlakók számá­ra több. mint apró bosszúság. Ráadásul több minden hátrál­tatta a munkát. Például egy ideig a szerelvények hiánya, az árkokat keresztező víz, csa­torna és elektromos vezetékele, sőt az is. hogy a TIGÁZ mi­nőségi ellenőrei korábban az alvállalkozóként itt dolgozó TIGÁZ-szerelők munkájában több kifogásolnivalót találtak. Végső soron azonban az elé­gedetlenkedőknek is figyelem­be kell venniük, hogy a gáz­vezeték építése nem szerepel a városi tanács, illetve a kivi­telező költségvetési üzem terveiben. Az előirányzottakon kívül nyílt rá lehetőség és a városi tanács figyelembe vé­ve a lakosság többszörösen szóvá tett kérését, kihasználva az adódott lehetőségeket — nem kis erőfeszítéssel — jut­tatja gázhoz a két utca lakóit. Ha az időjárás nem nehezíti meg a szerelést, december lő­re valóban elkészülhet a teljes gázvezeték, ami persze nem jelenti, hogy másnap már me­legítenek a konvektorok, hi­szen az átadásnak — épp a helybeliek bizonsága érdeké­ben igen szigorú követelmé­nyei, s ennek megfelelően kis­sé hosszadalmas menete van. nem készült el. Éppen ezért Mindezt figyelembe véve azon­— bár tudom, hogy igen kel­lemetlen helyzetben vannak néhányan — az én vélemé­nyem az, hogy a gázszolgálta­tást csak a teljes vezeték el­készültével célszerű megindíta­ni. Annál Is inkább, mert a ban mégis hamarabb kapják meg az áhított gázt a Hunya­di és Zója körút lakói, mint­ha a tanács, tervére hivatkoz­va, nem használta volna ki a kedvező lehetőséget. — *■ — A második Panama-csatorna Egy japán cég tervet készí- még háromszázezer tonna víz­tett egy új, szélesebb Panama­csatorna építéséhez, amely a jelenlegitől nyugatra helyez­kedne el. A csatorna hosszát 98 kilométeresre tervezték és kiszorítású hajók is tudnának rajta közlekedni. A csatorna építéséhez több mint 8 mil­liárd dollárra lenne szükség és mintegy 10 évig tartana, amíg elkészülne. is képesek voltak megállíta- ambítiómat, szóval, egész éle­temet ennek az új intéz­ménynek akarom szentelni...” Nem veszett kárba a szel­lem lám, micsoda felnőttek­ké tettek az egykori rövfdnad- rágosok! És itt nem a száz­ezer forintos alapítványra gondolt volna elsősorban! Hi­szen ha végignézhetne az egybegyűlteken, akkor akadé­mikustól a mérnökig, orvos­tól a gyárigazgatóig sokféle rangra és foglalkozásra akad­hatna. Sók ezer fiú és leány lett felnőtté az iskola falai között, meg a szép, kis vá­ni. s ha már megállították, vissza is pörgették kicsit. Képzeletben újra járták az egykori sétányt, feledésbe merült cukrászdákat, háza­kat emlegettek, régi utcane­vek után kotorásztak a múlt bugyrában. Barnára érett fényképen mesteri gúlában néhány iz­mos fiatalember — egy régi tornabemutató pillanata az utókor számára: többen ad­ták kézről kézre. boldogan ismertek önmagukra. A város vezetői, a Balassi Gimnázium tanestülete, diák- ros emberré nevelő légköré­jai nagy-nagy szeretettel fo­gadták a nyolcvanesztendős középiskola valamikori tanu­lóit. Az évforduló persze csak ürügy volt, hogy meg­hívhassák őket — az öreg­diákokat —, hiszen a jeles ben. Magukkal vitték egy életre azt a meg nem fogha­tót, csak érezhetőt, amit a gimnázium és a város útra- valóul adott. Nos hát. ezek az öregdiá­kok úgy gondolták, s gon­Récsos gá\ Mint a „Vecsernyaja Alma-Ata” kacsos lesz, olyan, mint egy gi- közli, az Isszik-tó fölött két kilo- ganíikus rosta. Az összeszerelt vas- méte-rel, ahol a tavat tápláló se- beton elemek méhsejtekhez hason- bes hegyi folyó az ún. Kovafal- ló szerkezetet alkalmaznak, hoz ér, új zárógát építéséhez kéz- Ez a megoldás nem véletlenül denek. született. A rácso^ gát lehetővé A magashegy! tónak ez az új teszi, hogy a gátra ható nyomás védőpajzsa, melyet a Kazah Ár- a töredékére csökkenjen, mert vízvédelmi Főigazgatóság tervező- akadálytalanul átengedi a vizet, irodájának szakemberei terveztek, Az ár által a hegyekből lehordott egyedülálló építmény lesz. Alap- köveket azonban felfogja. Az zata egy monolit vasbeton tömb. Isszik folyó gátja másfél millió A gátba nyolcezer köbméter acélt köbméter kőzetet ejt ily módon és betont építenek be. Impozáns csapdába. méretét tekintve ez nem is olyan Az új gát a jövő évben már mű- nagyon sok, ugyanis ez a gát lyu- ködésbe is lép. Ketten a közélettől Nem szabad takaréklángon égni... Bakos János nem a „követelményeknek”. Előző munkahelyemen, a nagybátor.yi s zakmunkás kép­ző intézetben edzőttem ah­hoz) hogy az ember adja ki magából, ami benne van... nem szabad takaréklángon égni. — A gyárban nemcsak a sa­ját közéletisóged lényeges, hanem a munkakörből adó­dóan mások „aktivizálása” is, ve, az ő takaréklángja megle­hetősen haloványan ég. HA NAGYON AKARNÉK... Mikor a pásztói Béke Ter­melőszövetkezetben Kovács István párttitkárt Bódl Er­nőről kérdezem, csak elisme­rő szavakat hallani a fiatal gépesítési ágazatvezetőről. A ami, bizonyára már valamivel szövetkezet nyolcvanfős „szel- nehezebb. Milyen módszerek- lemi állományából” 14-en Bódi Ernő kel próbálkozol? — Azt hiszem, ezen a terü­leten a legnagyobb hibalehe­tőség az, ha a népművelő a saját igényeihez méri a prog­ramokat. nem pedig a mun­kásokéhoz. Netán nagyot akar mutatni, a „színvonalas” prog­ramokkal csábítja, ám megle­hetősen ritkán az embereket... Én a tapasztalataimból in­dultam ki, és sokat megfor­dulok az üzemben, tudom, meddig lehet „elmenni”. Mód­szerek? Mindig adni valamit, hogy érezzék az emberek a művelődés lehetőségének ál­landóságát. Egyszerűbben: itt van például az a kiállításso­rozat, amelyet rendszeresen az ebédlőben tartunk. Leg­utóbb József Attiláról volt gazdag képanyagunk. Lát­tam, kivétel nélkül megnézték az emberek, többször is. Kisterenyén lakik, családjá­val, feleségével. Mint mondja, az otthoni közéletre már ke­vés idő jut, meg aztán a le­hetőségek is szűkebbek. Al­kalmanként részt vesz a népi ellenőrzési bizottság mun- félhalkan, hogy ne érződjék kaiban, de többre nem futja. Gyakorta hangzik el bírá­lat, hogy a fiatal értelmiségi pályakezdők nem, vagy csak alig kapcsolódnak be szű­ke bb pátriájuk közéletébe, kö­zönyösek, közömbösek, elfor­dulnak a „valós élet” problé­máitól. Nem folytatva a sort — hiszen ennek éppen az el­lenkezőjéről is lehetne szólni — két vidéki fiatal értelmi­ségivel arról váltunk szót, hogyan látják helyüket, lehe­tőségeiket, milyen a kapcso­latuk a „köz” életével? KIS LÉPÉSEKKEL ELŐRE Bakos János, a FŰTÖBER nagybátonyi gyáregységének közművelődési előadója iga­zán nincs szűkében a tisztsé­geknek. A művelődési bizott­ság helyi munkáját irányítja, tagja a KISZ-nek, a pártnak, TIT-titkár..hogy csak a né­hányról szóljunk. S mind­amellett negyedik éve főisko­lára jár. — Nem könnyű énnyi min­dent egyeztetni — jegyzi meg tartoznak a felsőfokú végzett­séggel rendelkezők táborába, si bizottságnak is, ez a mun­Bódi Ernő Gödöllőn végzett, ka ad néha elfoglaltságot, de gépészmérnöki szakon, né- ezen túl semmi más. hány évet a Mátravölgye Tér- Aztán a téesz mozgalmi melőszövetkezetben dolgozott, munkájára terelődik a be- majd innen került jelenlegi szélgetés, Bódi Ernő tagja a munkahelyére. Százheten KISZ-nek, a pártnak, s ott, vannak a keze alatt: traktoro- ahogy mondja, mindent meg- sok, erőgépveaetők, gépjavítók, csinál, amit mondanak neki; — A mezőgazdaságban dől- kirándulásokat szervez, prog- gozókról tartja magát az a ramokat állít össze, hit, hogy nyárin látástól va- — De hát elsősorban a kulásig dolgoznák, utána pe- munkakör ellátása a feladatom dig nincs mit tenniük — véle- — hangsúlyozza —, mert ezért kedik. — Pedig, nálunk leg- fizetnek, s nem is kicsi a fe- alábbis, ősszel is rengeteg a lelősség. munka, csak ez mér nincs annyira reflektorfényben. En jjc most is korán reggel jövök be, s késő este, sötétedéskor megye haza. Akkor már nem­E fölvillantott képek közei sem általános érvényűek. hogy a közéletre, de a család- mégis tartalmaznak egyfajta ra sem túl sok idő jut... Alig észrevehetően hozzá­fűzi: — Persze, ha nagyon akar­nék, biztosan találnék valami­lyen elfoglaltságot a község jelzést: a fiatal értelmiségi­ek beilleszkedése az adott kör­nyezetbe nem csak az egyén lehetőségét jelenti, hanem a közösség odafigyelését, törő­dését, ilymódon a kollektíva panaszkodásnak —, ám úgy érzem, ha nagy erőfeszítések árán is, de sikerül megfelel­Igazságtalanság lenne vele szemben maximalistának lenni, hiszen kifejezésével él­életében... De Pásztón, őszin- gazdagításának lehetőségét is tén szólva, erre nincs sok le- nyújtja ez a kapcsolat. Mind- hetőség. Egyébként, tagja va- két fél előnyére, gyök a járási népi ellenőrző- (ta—) NÓGRÁD — 1980. október 31., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom