Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

)

Hem akármilyen eszköz

Mái

it mint n socialists munkaver- l'l*l Ml U seny és a szocialista bri- gádmozgalom, amely nem mentes a kiBebb- nagyobb hullámzásoktól — ám egyértelműen fejlődik, gyarapodik. Két okból: így akarják azok, akik részt vesznek benne, mert jó eszköznek tekintik okos, hasznos, reális céljaink időbeni megvalósítása, önmaguk képességeinek kibontakoztatása, jól felfogott egyéni és közösségi érdekük elérése érdekében.

A másik ok, hogy a vezetők is olyan segítőtársként számolnak a résztvevőkkel, ami során a közös gondok becsülettel történő megoldása, elvégzése tisztességes eredményeket hoz, miközben tág teret ad az egyéni képességek kibontakoztatásához, a kezdeményező-, újítókedvhez.

Végül, de nem utolsósorban jó eszköz a szocialista gondolkodás- és magatartásformák minél erőteljesebb megjelenítéséhez,, ahol pedig ez már tapasztalható, ott annak elmélyítéséhez, meggyökereztetéséhez.

Megyénkben több mint háromezer-kétszáz különböző címet elnyert,- vagy valamelyik fokozatért küzdő kollektíva munkálkodik az általa vállalt, hasznos célokat szolgáló elképzelések, tervek, vállalások teljesítéséért.

Többségük az idén vállalásának időarányosan eleget tett. A korábbiakhoz képest a vállalások jobban igazodtak mai gazdasági valóságunkhoz. Mégis azt kell mondani — így állapította meg az SZMT is —, hogy a szocialista versenymozgalom tartalmában, formáiban és mechanizmusában elmaradt a társadalmi és gazdasági fejlődés ütemétől.

Nem azért, ment önmagában, hordozza az ezt kiváltó okokat, hanem azért, mert a résztvevőknek nem, vagy nem időben és pontosan tolmácsolták a megváltozott körülményekből táplálkozó új, bizonyos tekintetben újszerű követelményeket. Emiatt bizonyos űr keletkezett a dolgozók többségének igényei, értékrendje, s a valóságos helyzet, illetve lehetőség között. Emiatt nem került visszautasításra, illetve kiiktatásra amechanikus, statisztikai jellegű értékelési rendszer, a rosszul értelmezett tömegesség. A formális elemék több helyen -zavarják, illetve torzítják a tartalmi tevékenységet.

A versenyszervezésben az egyeztetés hiánya miatt elszakadás tapasztalható az üzem- és munkaszervezéstől. Nincs olyan egységes értékelés, amely fokozná, tovább lendítené a tennivágyást. ösztökélné a szorgalmat, még jobban növelné a munkakedvet. Bizonyos fokú különállás jellemzi a munka értékelését, a versenyben levők jutalmazását és a bérezés összhangját, holott az előbbiek szervesen egymásba kapcsolódnak, az egyik hiánya lehetetlenné teszi az egész folyamat jó irányú és hatékony kibontakozását. Továbbá előfordulnak ellentmondások a gazdálkodás eredményessége és a munkaverseny eredményei között. Ez abban jelentkezik hogy amikor a gazdálkodás veszteséget, vagy csak minimális nyereséget jelez, akkor a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmoz- galomban részt vevők döntő többsége, illetve mindegyike maradéktalanul teljesítette felajánlását.

Az SZMT küldöttértekezletén a jelenlevők egyetértettek azzal, hogy a felsorolt gondok átfogó rendezését érdemes lenne a jövőben országos fórumon is napirendre tűzni. A politikai, szervezeti, szervezési, hatékonysági és érdekeltségi elvek átértékelése, azok gyakorlati átültetése és helyes alkalmazása gyors felzárkózást jelenthetne az újonnan jelentkező, megfogalmazandó igényekhez.

Addig sem szabad azonban várni, meint megyénk gyárainak, üzemeinek többségében mind a pártbizottságok, pártvezetőségek, pártalapszervezetek, mind pedig a szakszervezeti bizottságok, a magukra sokat adó, a versenyben részt vevők segítő kezét mindig szívesen elfogadó, azt kérő gazdasági vezetők látják, hogy a mainál tökéletesebb, mindkét fél igényeit jobban kielégítő és figyelembe vevő, tartalmában tökéletesebb, bizonyos tekintetben pedig másfajta munka- verseny-szervezésre, -értékelésre, -elbírálásra és anyagi ösztönzésre van szükség.

Mivel egymásba kapcsolódó folyamatokról van szó, minden területet alaposan meg kell vizsgálni, elemezni, hogy az intézkedések egységesen, egyformán szolgálják a tartalmában és formáiban megújuló, többet és jobbat adó, a hatékonysági, nyereség! és minőségi követelményekhez jobban kötődő felajánlások kialakítását, azok maradéktalan teljesítését.

Pillanatnyilag azért látszik nehéznek a vázoltak elvégzése, mert a korábbiakhoz képest minden vonatkozásban többet jelent, jobban megmozgatja a fantáziát, s mitagadás, jó értelembe véve magasabb követelményeket állít a gazdaságvezetők elé is. Még igényesebbé kívánja tenni munkájukat. Olyan feladatokról van szó, amelyek teljesítése esetén az eddiginél még konkrétabban — iétszámmeg- takaritás, hatékonyság, termelékenység, nyereség nagysága, kifogástalan termékgyártás, anyag-, energiamegtakarítás sth. — tudják elbírálni és megítélni ki, miként tesz eleget a ma követelményeinek, s esért ki mit érdemel.

A

_, i;_ munkaversenye

szocialista ktei de * >•«

/ eszköz, de a résztvevők élő, eleven, alkotó emberek, akiknek döntő többsége fogékony az újra, akik eddig is hajlandók voltak megismerni és megbarátkozni az ismeretlenekkel, amennyiben maguk mögött érezték a szakszervezetek és a gazdaságvezetők együttes segítését, amely most Is, akárcsak a múltban, elangedheteteiéréséhez.

len a kívánt változás, siker

Venesz Károly

Nem felesleges az ötödik kerék

A moszkvai műszeripari Intézetben érdekes új műszert készitettek a városi főid alatti gázvezetékek hibáinak felderítésére. A szerkezet fontos része a gázfelszívó kerék,

melyet gépkocsi tengelyére szereltek. Ezen a keréken különleges szelepek találhatók, melyek a jármű mozgása közben felszívják a levegőt a föld felszínéről. Bármilyen

mélyen is van a gázvezeték, a berendezés jelzi a szivárgást. A műszer jelzéseit nem befolyásolja sem a szél, sem a gépkocsik kipufogó gáza. Az első példányok már több szovjet városban üzemelnek.

Munkaerő és hatékonyság

így csinálja a MÁV

A munkaerővel történő gazdálkodás, s annak hatékonysága napjaink gazdaságának egyik fő kérdése, valamennyi ágazatban. Hiszen a szocialista társadalom építésének kezdetén ugyan meghirdettük — a nőkre vonatkozóan is — a teljes foglalkoztatottságot, ám nem számoltunk, s elvonatkoztattunk az ebből származó gazdasági eredményektől. Nem vettük figyelembe, mily’ előnyökkel és hátrányokkal jár az elv megvalósítása, ami megtörtént, s jószerivel csak az utóbbi esztendők kényszerítő hatása váltotta ki a szemlélet megváltoztatásának szükségességét. Amely ugyan alapjaiban változatlan — minden állampolgárnak munkát kell biztosítani — ám a teljes foglalkoztatottság mellett előtérbe került a munkaerő hatékony foglalkoztatása.

Ennek megvalósítása,'

amely nem egyik napról a másikra végbemenő folyamat, több, eddig általánosnak mondható gyakorlat megváltoztatását igényli- Feltételezi a rugalmasabb szemlélet, a munkaerőigények reális felmérését, s józan szemléletet kíván a vállalati és a nép- gazdasági érdekek „ütközése” során. Mindez szükségszerű, hiszen a munkherő-gazdálko- dás hatékonysága — központi akarat, s a három évtizeddel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseknek sok betegsége, gondja van jelenleg, a Magyar Államvasütaknál is.

Az ország legnagyobb vállalatának titulálható vasútnál a negyedik ötéves tervben még több mint 170 ezer ember látta el napi feladatait, ám 1975-ben számuk már 14« ezerre csökkent. Az ötödik ötéves terv eddig eltelt négy esztendejében pedig olyannyira megnövekedett a vasúttól történő elvándorlás, hogy a MAV-ot természetes módon — nyugdíjazás — és egyéb okok végett egy közepes vállalat létszáma: 6 ezer 450 fő hagyta ott Sőt, a múlt évben, egyetlen esztendő sorén, annyival csökkent a vasutaslétszám, mint a IV. ötéves terv teljes Ideje alatt. S hogy igen erősen beszűkült a felesleges munkaerő, a vasút létszámkínálata, ez figyelmeztető jel a MÁV számára.

Mégpedig azon ok miatt is, hogy a fizikai munkakörben foglalkoztatottak távoztak el nagy számban: a

kulcsfontosságú helyeken tevékenykedők 1975-ben még 33 ezren voltak, a múlt évben pedig már csak 29 ezrenEz az általánosítás vonatkoztatható a megye legnagyobb vasúti csomópontjára, Salgótarján-külső pályaudvarra is. A közelmúltban említette Nádasdi János állomásfőnök: „Esetenként csak

nagy erőfeszítések árán tudjuk biztosítani a forgalom zavartalan lebonyolítását. Tartalékban alig van emberünk, s gyakran adódik, az a helyzet, hogy szakképzett váltókezelő egyszerre csinálja a saját munkája mellett a saruzást, fékezést, állít ösz- sze irányvonalakat. Az utóbbi években megcsappant a létszám. s nehézségeinket még csak növeli, hogy a magasabb, népgazdasági érdekek figyelembevételére, a hatalmas forgalmú budapesti körvasút egyes munkahelyeire — Ferencvárosba. Ercsibe, Kispestre és más helyekre — kényszerültünk nem nagyszámú erőt átvezényelni. De ezt Is megérezzük...”

Ám — nem megkérdőjelezve az egész életét a vasútnak szentelt, s hamarosan onnan nyugdíjba menő állomásfőnök szavait — mindez egyben jelzi: még hatékonyabban lehet gazdálkodni a szűkösnek vélt munkaerővel. Salgótarjánban is! Hiszen hiába a panaszok esetenkénti áradata, ha mégis az államvasutak képes volt arra, hogy majdnem harmincezerről kevesebb létszámmal a tíz esztendei 116 millió tonna helyett a múlt) évben 133 millió tonnát továbbított, sőt, az 1978-as, eddigi csúcsnak minősített idő— szakban 134 millió tonnányi árut, anyagot, terméket juttattak el rendeltetési helyéreEnnek kulcsszava: haté-?

konyság, Melynek egyik igen fontos lépcsője volt, s igaa marad is: a teljesítménybér rezesben foglalkoztatottá» számának növelése. Az 1974J ben hozott minisztertanácsi rendelet „komolyba vevésével’1 azóta az ily módon fizetett! MÁV-dolgozók aránya meg-i haladja a hatvan százalékot,1

Persze emellett sok olyan in-1 tézkedést végrehajtottak (vei nutkozik ez a Hatvan—Saigój tarján útvonalra is), amelyek lehetővé tették a munka in térni zitásának növelését. Példaként! a Csak mozdonyvezetővel mozJ galom száte vonatvezető „fel-* szabaditását” eredményezte} a több fénysorompó megépítése 230-cal csökkentette rt viszonylag kevés produktív munkát végzők számát —5 egves helyeken a tizenkét' órás szolgálati időből nvolc- kilenc óra csak ielenlé'tel telt el! — És a műszaki fejlesztések, miként az ante-naJ ta váltók, jelentős, máshaly- re átcsoportosítható erőt ad-' tak.

........................................................... De a vasútnál is — miként

m

indenütt — a szervezés a

M

agányos gép halad harsányan zúgva a tábla szélén. A hatalmas T—150-es traktor hasonlóan jól megtermett tárcsát vonszol maga után. A kötött, még erősen nedves, szürke talajdarabok, makacsul beragadnak a nagyméretű levelek közé. A pihenni vágyó őszi föld azonban hiába fékezi a pirosra festett munkagépet, a ménesnyi lóerővel szemben tehetetlen. A magágy visszavonhatatlanul készül a búzának.

Már ott állunk Percze Józseffel, a kisterenyei Mátra Termelőszövetkezet elnökével a méltatlankodva ziháló erőgép mellett. Vezetője — Huszti László — ugyancsak kemény kötésű ember. Zöld munkásruhában ugrik le a magas vezetőfülkéből.

. — Hogy működik az új tárcsa? — kérdi az elnök. A 340 ezer forintos munkagép ugyanis ezúttal került először szorosabb kapcsolatba az anyafölddel.

— Nehezen — pillant rá a vezető. — Elég lett volna ennek a gépnek a kisebb munkaszélességű is. Főleg, ha beleragad a föld.

Lankás, szelíd domboldal. 'Az ember nem is gondolná, hogy olyan, mint a gyurma. Már, amikor nedves. Mert, ha száraz, akkor inkább a betonhoz hasonlít. Ezt kell megelőzni. Ezért a kétszer tizenkét órás műszak.

— Kégóta dolgozik ezzel a géppel? — kérdezem.

Diadalmas lóerők

— Két éve. Előtte Budapesten voltam gépkocsivezető.

— Meg egy évet a Szovjetunióban. Bogorodcsónyiban — szól közbe az elnök. — Ott rakodógépet kezelt.

— Meddig tart a munkaidő?

— Hattól hatig — utána váltunk —, ebből egy óra karbantartás. Kell is ennyi ezen a talajon. Meg aztán 1900 üzemóra van már ebben a gépben — simogatja szemével a nagy, zöld traktort.

— Körbeszegted már? — fordul felé az elnök.

— Igen. Megmértem. Negyvenöt perc egy forduló.

— Vigyázz a tárcsára! Tiz vagon búza az ára.

Huszti László, a 34 esztendős fekete fiatalember már kapaszkodik is fel a vezetőfülkébe. hogy egy mozdulatára meglóduljon a több tonnás szerelvény, porhanyóssá varázsolva a Veresföld kegyetlen talaját A zúgás egyre halkul, csak a frissen bolygatott föld szaga érződik a levegőben.

A VETŐK

Alig néhány száz méterrel odébb — a Nyáriasnak nevezett területen két Super Zé- tor vontatja a két Lajta vetőgépet. Nagy Gyula traktoros kétszeresen is vezető. Részben erőgépet vezet és emellett tagja a termelőszövetkezet vezetőségének is. Éppen tankolnak — azaz a vetőgépet töltik fel búzavetőmaggal.

— Mikor kezdték a vetést? — kérdem, a zsákhordás pillanatnyi szünetében.

— Még október másodikén, de a múlt heti eső után nem lehetett rámenni a földre, így elvesztegettünk néhány napot.

— Most már jó a talaj?

— Elmegy — néz végig az elvetett területen. Rágyújt egy cigarettára és elindul a gép felé.

— Még annyi ideje sincs, hogy itt szívja el?

— Korán sötétedik — válaszolja —, és még jó lenne világosban bevetni a táblát Megígértük, hogy ma befejezzük.

A gépfaros már türelmetlenül toporog a vezetőgép „parancsnoki hídján”. Hiába sürget az idő, a fogat megindul. A két Super Zetor vastag füstpamacsokat pöfögve húzza a vezetőgépet, amelyből láthatatlan kerül fezrévei) földbe a mag.

Verebélyi István elnökhelyettes, aki a helyszínen irányítja a szántóföldi „hadműveletet” Percze József elnökkel beszéli meg a másnapi teendőket.

— Nagyon kellene a harmadik vetőgép.

— Holnapra kint lesz — ígéri az elnök.

— Sok van még hátra? — kapcsolódom a beszélgetésbe.

— Ha minden jól megy — néz föl az égre az elnökhelyettes — és nem lesz eső, vasárnap estig végzünk a vet- nivaló felével. A fiúk megígérték, hogy befejezik.

Befut a második vetőgép is a búzáért, és Murányi Imre, a gépfaros határozottan jót derül meglepetésemen, ami akkor ér, amikor kiderül, hogy ő csak a szabadságát tölti ily módon. Civilben, ugyanis a nagybátonyi FÜ- TÖBER dolgozója.

Bozó Ferenc traktoros alig egy hónapja dolgozik itt, igaz, azelőtt nyolc évet töltött ebben a termelőszövetkezetben.

— Mi csalta vissza?

— Hiányzott ez a munka. Szeretem a mezőgazdaságot, meg, tudja, a pénz is több.

— De nem is napi nyolc órát kell érte dolgozni.

— Bírom — simítja végig a haját. Harmincéves vagyok.

— Elnök elvtárs — szól Percze Józsefnek —, üzemanyag kéne. Nem lesz elég mára. Reggel óta jóformán meg sem álltunk.

— Négyre beérek — mondja az elnök — és küldöm a kocsit az üzemanyaggal. Addig csak kitart.

— Igen — pillant a műszerre, azután leugrik, hogy segítsen feltölteni a vetőgép tartályát.

Hosszú, szőke hajú fiatalember adogatja a pótkocsiról a teli zsákokat. Orosz István még csak tizenkilenc éves, de már három esztendeje dolgozik a gazdaságban. Egy nagy behemót DUTRA traktorral jár.

— Hányadik forduló?

— Ma a második volt — csukja fel a pótkocsi oldalát — Utána gyűrűshengerezek.

Azzal elpöfög a masinájával. A vetők is messze járnak már. Csönd üli meg a tájat. A föld némán rejti magában a jövő szunnyadó ígéretét, az apró magokat. Ugyan milyen termés lesz belőle jövőre — gondolkodom félig hangosan.

— Közepes — dünnyögi az elnökhelyettes, s ezen a korai termésbecslésen mindhárman elmosolyodunk.

hatékonyság javítási nalc

gyógyszere. Ezt legfőkéno aa illusztrálja, hogy e területen is sikeres az eddigi mmkaí Hiszen amíg 1975-ben lényegesen nagyobb létszámmal és kevesebb teljesítménnyel csak úgy tudták megoldani a feladatokat, hogy közben 14.9 millió(!) túlórát felhasználtak, addig a múlt évben a kevesebb dolgozó már 12.3 millió túlórával is képes volt! a teendőknek eleget tenni.1 Ilyen módon némiképn a munkaerő-elvándorlást Is siJ került szűkíteni, hiszen az eU távozottak zöme éppen a túl-J zott túlóráztatásra való hja vatkozással mondott búcsút al vasútnakA hamarosan '„beindulod VI. ötéves tervben ezeken a’A utakon kell járnia a MÁVJ nak.

H

aragoszöld repcetáblák mellett visz az út hazafelé.

— Jól megerősödve mehetnek a télbe — mondja az elnök. — Nem lesz bajuk.

Ne is legyen. Mert igazságtalanság lenne, ha ennyi munka kárbaveszne, ha hiábavaló erőfeszítéssé válna a sokhónapos igyekezet.

Zilahy Tamás

„Kevés a létszámunk, de ; így is nagyon megnézzük ki- . két veszünk fel új dolgozónak” — mondották Salgótar- ján-külsőn. „Nem létszámol akarunk szaporítani. Inkább az a törekvésünk, hogy a munkaidő jobb kihasználásával, a fáradságot, a többletmunkát jobban megfizetve bonyolítsuk le a forgalmat.’1 Nem újsütetű felismerés! Sem itt, sem másutt. Ä MÁV-on kívül másutt is rég meg kellett volna szívlelni e fentebbi szavakat!

Karácsony György

I NÓGRÁD — 1980. október 19., vasárnap 3