Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-18 / 245. szám

Művezetők Díjak — a kulisszák mögül Bizalom és felelősség Ha egy nagyvállalat valamennyi üzeméről, gyáráról elmondhatjuk, hogy a mennyiségi tervek teljesítése mellett 5 százalékkal emel­kedett a termelékenység; hogy csökkentek a műszakon belüli veszteségidők, s javult a gépek műszaki állapota; hogy lényegesen csökkent a fizikai dolgozók fluktuációja, je­léül annak, hogy nyugodtabbá vált a munka­helyi légkör; s ha mindehhez még hozzá­tesszük, hogy a gondok-hajgk közt vergődő textilipar egyik nagyvállalatáról a Pamut­fonóipari Vállalatról van szó, ahol ezeket az eredményeket alig egy év alatt érték el, ak­kor valami nagyon komoly, hazai viszonya­ink ismeretében valami egészen nagyszabá­sú szervezési kampányra gyanakodhatunk. Netán arra, hogy a szervezőszakma legta­pasztaltabb külföldi művelői szállták meg a gyárakat, s kemény, következetes munkával érték el ilyen rövid idő alatt ezeket az ered­ményeket Pedig sző sincs szervezési „csodáról” sok pénzért alkalmazott külföldi profikról. Sok­kal egyszerűbb dolgok történtek a Pamut­fonóipari Vállalatnál, aminek megértéséhez érdemes kissé visszapörgetni az eseménye­ket. Néhány éve a textiliparban vizsgálódni kezdtek a művezetők körében. Nézzük a leg­fontosabb megállapításokat Először: kiderült, hogy túl sok a művezető, s ez is oka annak, hogy a művezetői rang elvesztette megszo­kott jelentését, hisz’ többségük egyszerű gép­mesteri munkát végzett Másodszor: a 19 ha­tásköri terület elemzésekor mindössze öt olyat találtak, ahol a művezető szerepe va­lamennyire is meghatározó; az öt legjelen­téktelenebb hatáskör esetében. (Például: a gépek elosztása, a fizetett szabadság engedé­lyezése, a kilépőcédulák aláírása s ehhez hasonlók.) Harmadszor a művezetők leg­többje — mert gyakorlatilag gépmesterek — munkaidejük java részét fizikai munkával töltik: sem idejük, sem energiájuk, sem le­hetőségük az irányítómunkára. Negyedszer: ennek megfelelően alakult a fizetésük, a ke­resetük is; a három műszakban dolgozó szakmunkások 40 százalékának keresete erő­sen megközelítette, 10—15 százalékának ke­resete pedig jócskán meghaladta a műveze­tőkét Ezek persze jól ismert, évek óta visszakö­szönő megállapítások, anélkül, hogy bármi is változott volna ezen a téren. Ügy tűnik azonban, hogy a textiliparban már unták e vissza-visszatérő megállapításokat, s cselek­vésre szánták el magukat Munkaprogramot dolgoztak ki, aminek alapelve, hogy a veze­tői jogkörök olyan decentralizálását kell vég­rehajtani, ami végül is elvezet a kívánatos állapothoz, hogy tudniillik a művezetők va­lóban felelős irányítói legyenek a rájuk bí­zott munkahelynek. Hogy végre dönthesse­nek a termeléssel összefüggő elemi kérdések­ben, és a munkásokat közvetlenül érintő ügyekben. Hogy nagyobb vezetési lehetősége­ket és különösebb kötöttségek nélküli hatás­kört kapjanak. A munkaprogram első lényeges kitétele, hogy csökkenteni kel! a művezetők számát. Azokat pedig akik maradnak, csakis a ter­melés kötetlen irányításával kell megbízni. Ezzel párhuzamosan növelni kall a gépmes­terek számát. S a legfontosabb, hogy a mű­vezető munkahelyének egyszemélyi felelős vezetője, s mint ilyen közvetlenül, és csakis az üzemvezetőhöz tartozik. (Vagyis: a mű­vezető munkáját nem irányíthatja akárki, akinek erre éppen kedve szottyan.) Időközben más helyen, más iparágban is hozzáláttak a művezetők helyzetének rende­zéséhez (például a Dunai Vasműben), azo­nos megfontolásokból: a művezetőt nem rán­gathatja akárki, a művezetőnek felelnie kell a rábízott munkahelyért, következésképpen a művezetőnek vezetnie, irányítania kell. Ez pedig csakis úgy képzelhető el, hogy végre- valahára megteremtik a művezető irányító- tevékenységének elemi feltételeit. Megterem­tik még akkor is, ha netán ez ügyben már nem intézkedett volna jó néhány kormány- határozat, minisztériumi állásfoglalás, s ki tudná még felsorolni mennyi minden más irányelv, utasítás, meg miegyéb... , S hadd térjek vissza a Pamutfonóipari Vállalat eredményeinek egyikére: mióta a művezetők valótlan vezetők, azóta lényege­sen csökkent a fizikai munkások fluktuáció­ja. Az ehhez fűzött megjegyzés —, hogy a fluktuáció csökkenése egyértelműen jelzi a nyugodtabb, a kiegyensúlyozottabb munka­helyi légkört — korántsem jól hangzó publi­cisztikai fogás. Rég megdőlt az egykori fluk­tuációs vizsgálatok ama megállapítása, hogy aki a munkahelyét sorozatban cserélgeti, az egyértelműen elítélendő. Nem! A sorozatos munkahelycserék mögött, nagyon gyakran súlyos munkahelyi gondok-bajok fedezhetők fel. Ezek a gondok-bajok tán épp’ arra ve­zethetők vissza, hogy a szóban forgó munka­helynek nincs igazán, és valóban egyszemé­lyi vezetője, ha úgy tetszik: „gazdája”. Nincs senki, akihez odamehetnénk, akivel megbe­szélhetnénk, akinek követelményrendszeré­hez igazodhatnánk, akitől elismerést, vagy éppen büntetést kapnánk, s alkitől ezt el is fogadnánk: egyszóval nincs senki, akitől — s csakis tőle — elfogadhatnánk a munka­végzés mindenkor követendő mércéjét, mert tudjuk, hogy ő a főnök. S ha nincs főnök, illetve ha mindenki fő­nök, ha mindenki beleszól, ha mindenki uta­sít, ha mindenki lázas elképzelésekkel, egy­mást keresztező intézkedésekkel áll elő, ak­kor az csakis a fejetlenséget jelzi, csakis ba­jokhoz vezet. Csoda, ha az ilyen munkahe­lyet, aki csak teheti, elhagyja? Túlzás lenne azt állítani, hogy a műveze­tői rang és tekintély helyreállítása részben — s nem kis részben! — politikai feladat is? Vajha még azt is megérhetnénk, hogy a művezetői gárdába . a legjobbak, és csakis ők — szakmai tudásuk és emberi kvalitásaik szerint is a legkiemelkedőbbek — kerülhes­senek. Aminek persze feltétele — lenne! — hogy akit megtisztelnek a vezetéssel együtt­járó bizalommal,, az ne csak „elvileg” érez­ze ezt a bizalmat, hanem a munkájáért já­ró fizetségben is. Máskülönben ugyan miként kerülhető el a művezetői gárda felhígulása? V. Cs. A mezőgazdaság szellemi forrásvidéke ' A NAGYOBB RUHAGYÁ­RAK nem kis megrökönyödé­sére a tavalyi után idén is­mét vásári díjat hozott haza a BNV-ről a Salgótarjáni Ru­hagyár. Az összesen 51 vásári díj egyikét, melyet két be­mutatott ruhacsaládjuknak, a Viki és a Matróz fantáziane­vű összeállításnak ítéltek oda. Nem remélték a megtiszte­lő elismerést. S hogy különö­sebb meglepetést mégsem kel­tett, annak az az oka, hogy a jó két esztendővel ezelőtt kezdődött tudatos gyártmány­fejlesztési törekvések beérésé- nek tekintik. — Nem illendő magatartás bort inni és vizet prédikálni — kezdi a vásári díj apropó­ján összehozott beszélgetést Kaszás Józsefné dr., a Salgó­tarjáni Ruhagyár igazgatója. — Mi évek óta hangoztatjuk, hogy a hazai piacon részt kí­vánunk vállalni a gyermek- ruha-ellátásból. Tehetnénk ezt fél kézzel, színtelen-szokványos megoldást választva, ez azon­ban csak a feladat kipipálá- sára jó. Ha már csináljuk a gyermekr.uhát, az legyen szín­vonalas, választékbővítő, a megszokottól eltérő, mert ez szakmai becsület dolga is. A becsület tiszteletben tartá­sát díjazott állomások jelzik: tavaly vásári díj a Standar lánykaruhacsaládért, majd második és harmadik díj (az elsőt nem adták ki) a gyárt­mányfejlesztési pályázaton, végül idén újra a Hungexpo díja. — Termékváltásnak tekint­hetjük a sikersorozattal kísért törekvést? — Ugyanezt kérdezték tő­lem a vásárvárosban is — válaszol az igazgatóasszony. *— Természetesen termékvál­tásról van szó, a rendkívül praktikus ruhacsaládok felé szeretnénk orientálni a bel­kereskedelmet. Sokféleképpen variálható az összeállítás, leg­több darabját fiúk és lányok A kámyási, a tiribesi és a szorospataki brigádok jó mun­kájaként a harmadik ne­gyedévben a tervezettnél több, majdnem háromezer-hatszáz méter vágat készült el a Nógrádi Sziénbányák akna­üzemeiben. Ez jelentős, hiszen a vállalati műszaki, időará­nyos tervtől jelenleg már csak alig száz méter a lemaradás. Eddig évkezdettől több mint Űjabb bizonyíték igazolja azerbajdzsán tudósoknak azt a feltételezését, amely sze­rint az iszapvulkánok olaj­tartalmú rétegeket jeleznek. A Kaszpi-tenger déli részén, ahol nemrég új lelőhelyet tár­tak fel, erős vulkáni tevé­kenységet észleltek. A kitö­rések nyomán a tenger vízfel­színe i'ilágosszürke színűre változott, a levegő hőmérsék­egyképp hordhatják. Ha a gyerek valamelyiket kinövi, a hozzátartozó dzseki, mel­lény más kiegészítőkkel to­vább viselhető. S mivel így a ruhacsalád időt állóbb, na­gyobb a használati értéke is — ami nem közömbös a több gyermeket nevelő családok számára. A tarjáni gyár szorosabbra fűzte a szálakat a gyermek­ruhákat exportáló Hungaro- coop Külkereskedelmi Válla­lattal, s e ténynek igen nagy a része a különlegesen tetsze­tős és praktikus ruhacsaládok kialakításában. A kapcsolat révén ugyanis tengernyi információ birtokába jutott a gyár. Információkat kap a leg­frissebb divatirányzatokról, a bérmunkaajánlatok ugyan­csak értékes tanulságokkal okosítják a gyárat, nem is szólva arról a remek lehető­ségről, hogy az együttműködés révén a divattervezők most már külföldre is eljutnak. — LEGUTÓBB A PÁRIZSI kiállításra készítettünk kollek­ciót — egészíti ki a siker hát­terét Kaszás Józsefné dr. — Számtalan esetben jelentünk meg kollekciónkkal Belgium­ban, Finnországban, a közel- keleti országokban és az NSZK-ban is. Ezekből vagy lesz rendelés vagy sem, mi azonban az utóbbi esetben is nyertesek vagyunk — a bírá­lattal, a minősítéssel, melyből okulni tudunk. Eszmei haszon ez, de nagyon gyorsan apró­pénzre váltható. Eseményszámba megy a gyárban, ha megáll a kapu előtt a nyugati bérmunkához szükséges anyaggal, modellek­kel, technológiával a jókora kamion. Az első, amit tesznek, hogy tüzetesen átvizsgálják: milyen minőségű az anyag, mi most odakinn a „menő” mo­dell? „Lekoppintani” persze nem lehet, de ötletet meríteni belőle nem tilos! A piaci siker mellett nem 10,7 kilométer hosszúságú vágatot hajtottak ki a bá­nyákban, főként új munkahe­lyek előkészítésére. Ennek eredménye, hogy Kányáson, a lakosság igényeinek kielé­gítésében legnagyobb szere­pet játszó aknaüzemben je­lenleg már négy frontfejtés üzemel, s hamarosan, a hó­nap végén elkezdik az ötödik, 15. számú frontfejtést is. lete mintegy három fokkal emelkedett ebben a körzetben. A kitörés különleges jellem­zője, hogy a tenger olyan sza­kaszán zajlott le, ahol a víz mélysége meghaladja a 100 métert. A Kaszpi-tengernak ezen a területén az elmúlt húsz évben megfigyelt vulkáni te­vékenységek mindegyike se­kély vizű részeken játszódott le. közömbös szempont a gazda­ságosság sem. Gyermekruhát általában nem szeretnek varr­ni a hozzáértők. Ugyanannyi a varrnivaló rajta, mint a na­gyon, és éppen kicsisége mi­att még több a nyűg vele. — Megéri a gyárnak anya­gilag? — Nem fizetünk rá. Ügy tűnik, a tőkésexport gazda­ságosságát számításunk szerint sikerül idén javítani, s ez a hazai árakat is befolyásolja. Ezen túl a jelenlegi árképzés plusz négy1 százalék nyereség­gel preferálja a gyermekruha- gyártást. Sajátos gondjaival együtt is megéri nekünk! Csakhogy oly sok szép terv bukott már meg az alapanyag hiányán vagy elfogadhatatlan minőségén, hogy az efölötti aggály most előretolakszik. Az igazgatóasszony azonban ma­gabiztosan nevet: — Soha ilyen együttműkö­dési készséget nem tapasztal­tunk, mint az utóbbi egy esz­tendőben ! Számtalan tárgya­lással alapoztuk meg a ma­gatartás-változást, s most ott tartunk, hogy az alapanyag- gyártók egy-egy vevőnk igé­nye szerinti anyagot kísérle­teznek ki, s ezzel együtt je­lenünk meg a piacon. A bajai Finomposztó Válla­lattól például monopolcikket kap a tarjáni ruhagyár. A monopolcikkek gyártmányfej­lesztésébe hajlandó anyagilag is beszállni a salgótarjáni partner, neki még így is meg­éri. A gyártmányfejlesztési pályázaton díjat nyert ruha­családhoz például kifejezetten a gyárnak dolgozta ki a kel­mét a Selyemipari Vállalat. De jól példázzák az együtt­működési készséget a leg­utóbbi svéd tárgyalás után tör­téntek is. — Elfogadta ugyan a svéd partner a felkínált alapanya­got, de azért tudomásunkra hozta: el tudna képzelni ettől finomabbat, könnyebbet is — mondja erről Kaszás József­né dr. — A győri Richards gyár azonnal „vette a lapot”, s azóta már ki is fejlesztette a külhoni igényhez jobban iga­zodó kötött-hurkolt kelmét. Most visszük Stockholmba, re­méljük, tetszik majd a svéd félnek. Hallatlan változás ez a ko­rábbi állapothoz képest, ami­kor versenyt sínfelték egy­mást alapanyaggyártók és konfekcionálók. Enélkül azon­ban a termékösszetétel igények szerinti alakítása csak hiú ábránd volna. JELLEMZŐ A GYÄRT- MÄNYSZERKEZET váltására az is, hogy a már kiajánlott jö­vő évi szovjet exportkollek­cióban egyetlen darab sincs, amit eddig készítettek. Telje­sen új termékek futnak a sza­lagon tőkés piacra, a belföldi kínálat újdonságát pedig a gyermekruha választékának bővítése illusztrálja. Mindez jelentősen megugró minőségi igényeket hozott magával, va­lamint gyakori kockázatválla­lási kényszert. De egyben azt is jelenti: magasabb osztályba lépett a Salgótarjáni Ruhagyár. Szendi Márta Ellentétes folyamatok ta­núi vagyunk mintegy két évtizede a mezőgazdasági üzemekben. Amíg ugyanis a mezőgazdasági dolgozók és a termelőszövetkezeti tagok száma gyors ütemben csök­kent, addig csaknem meghá­romszorozódott a gazdaságok­ban a mezőgazdasági mérnö­kök és az üzemmérnökök száma, amely napjainkban meghaladja a 40 ezret. Éven­te mintegy 1400 agrármérnök és agrárüzemmérnök szerez diplomát. A jelzettnél lénye­gesen nagyobb azonban a me­zőgazdasági üzemekben dol­gozó értelmiségiek száma, mert tevékenységi körük ki- terebélyesedésével jogászok, közgazdászok, gépesítési szak­emberek, energetikusok ez­rei dolgoznak a mezőgazda­ságban. Minden túlzás nélkül állít­ható, az agrár értelmiség szak­mai felkészültségben, politi­kai képzettségben emberi magatartásban együtt fejlő­dött a mezőgazdasággal. A jövőt tekintve a mezőgazda- sági értelmiség szerepe pedig még fokozottan növekszik is. Ez abból az objektiv tényből következik, hogy hazánk talaj- és éghajlati viszonyai kedvez­nek a mezőgazdasági termelés­nek, s népgazdasági érdek a mezőgazdasági termék fejlesz­tése. Nincs napjainkban egyet­len ágazata sem népgazda­ságunknak, ahol olyan gyor­san érvényesülhetnek a jól képzett, jó vezetői felkészült­séggel rendelkező, áldozat­kész szakemberek, mint a mezőgazdaságban. Az üzemek pártszervei és pártszervezetei a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta nagy gondolt fordítanak politikai nevelé­sükre, képességeik minél szé­lesebb kibontakoztatására. Ezt bizonyítja, hogy a mező- gazdaság állami és szövet­kezeti szektorában levő mint­egy negyedmillió párttag 27 százaléka szellemi dolgozó, jelentős részben agrár szak­ember­A pártszervezetek többsége nagy figyelmet fordít az ag­rár értelmiség szakmai-poli­tikai képességei kibontakoz­tatására. Állandó feladat ez, hiszen üzemenként eltérőek a tennivalók. Így például az agrár értelmiség dinamikus számszerű növekedése ellené­re is szakemberhiánnyal küzd számos szövetkezeti gazda­ság. Az állandó megfeszített munka, a sikerélmény hiánya miatt rendkívül nagy a gyen­ge adottságú gazdaságokban a fluktuáció. A pártszerveze­tek ezekben a gazdaságokban arra törekednek, hogy a tsz- tagok fiait-lányait küldjék egyetemre, főiskolára azokat, akik könnyebben vernek gyö­keret szülőfalujukban. Nagy politikai érzékenysé­get és felkészültséget jelent a pályakezdő fiatalokkal va­ló foglalkozás. A tapasztala­tok azt bizonyítják, a pálya­kezdők hamarabb beillesz­kednek a közösségi életbe, ha szakmai-társadalmi meg­bízatásokat kapnak, ha érzik az irántuk való bizalmat Nem egy gazdaságban a ve­zetők szemléletének megvál­toztatására van szükség ah­hoz, hogy felismerjék a szel­lemi kapacitás növelésének szükségességét, s nem egyszer a pártszervezet erős ráhatá­sára, hogy a gazdaság bizto­sítsa a szakemberek letelepe­déséhez a feltételeket. Külö­nösen nagy politikai mun­kát igényel a női szakembe­rek számos problémájának megoldása, mert ebben a kérdésben különösen erősen hatnak a falusi életmód kon­zervatív elemei. Sok értelmi­ségi nő nem a végzettségének és képesítésének megfelelő munkakörben dolgozik. Több* ségük azért, mert alkalmaz­kodik a férj munkahelyéhez, illetve beosztásához, de' egy részük nem is igényli, hogy szakképzettségének és ráter­mettségének megfelelő mun­kakörben alkalmazzák: jól érzik magukat a kisebb fele­lősséggel járó munkakörben. Mihók Sándor Az eső néha hátráltatja a cukorrépa betakarítását a palotási termelőszövetkezetben, de a kampánymunka a terveknek megfelelően halad. A rakodásban, szállításban erő- és munkagépek is részt vesznek. NÖGRÄD - 1980. október 18., szombat 3 Behozzák hátrányukat Több vágat a szénbányákban Ahol vulkán van, olaj is van

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom