Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-12 / 214. szám
/ Leendő szakmunkások között Lépések fölfelé — a II. éves távközléstechnikai és hálózat- szerelő tanulók szakoktatója, Lencsés Sándor „minden eshetőségre” készen figyel. Korszerűen felszerelt fogorvosi rendelő várja a salgótarjáni szakmunkástanulókat a 211-es ISZI-ben. Sík Ágota doktornő Pécsről jött Salgótarjánba — biztosan sok munkája lesz! Baksa Zsolt történelemtanár a harmadikos tanulókkal. fotó: Szegőfi Péter Gáspár Imre emlékezete K ülönös alakja a múlt századi magyar irodalomnak. Nagy tehetségű költőinek indult, s lett belőle vérbeli újságíró. Klasz- szikussá váló költőknek adott jó tanácsokat, de versei már életében feledés homályába merültek. Felfedezte Krúdy Gyulát, de ő maga maradandó regényt nem tudott írni. Irodalomszervezői ambíciói voltak, de kívülrekedt minden irodalmi társaságon. Gáspár Imre a Hont megyei Nagycsalomján született 1854. február 24-én. Ez a kis falu olyannyira a nógrádi határ szélén van, hogy szinte már idetartozik. Ez is oka annak, hogy Gáspár élete folyamán többször kapcsolatba került a megyével, s a megyei sajtótörténetben jelentős szelepe volt. Köznemesi származású, legalábbis apai ágon. anyja polgárleány. Gyermekkorát e kettősség zavarta meg. Apja élte az elszegényedett kisbirtokos életét — ivott, kártyázott, dorbézolt. Anyja szenvedett, bánatát végtelen naplóírásba fojtotta, de gyermekei neveléséről megfeledkezett. Így került Gáspár Imre a Zólyom megyei Hajnikra rokonaihoz, akik nem tudták tétlenül nézni a Gáspár gyermekek sorsát és hosszú évekig törődtek velük. A zömmel szlovákok lakta Garam- vidék mély hatással volt rá, egész életére elkísérték itt szerzett élményei. Zólyom, Besztercebánya, Selmec, Rimaszombat, Pozsony a színhelyei diákoskodásának. Azért ilyen sok, mert a fiúból hamar kiütközött a lázadás, a szembenállás szelleme, s ezt tanárai nem tűrték el. Ugyanakkor jelentkezett jellemének hibája is: hajlam a puhaságra, az erős ellenállástól való meghátrálásra, a bo- hémságra, az élet könnyebbik oldalának keresésére. Ha nem is tanult jól, de kortársai közül kimagasló olvasottságra tett szert. Byron, Shakespeare, Moiiére, Hugó, Beranger, Goethe, Schiller —, mind a 17—18 éves ifjú szellemi vezérlői voltak. Ilyen felkészültséggel próbált meg irodalmi csoportot szervezni Pozsonyban, Pesten, majd más vidéki városokban. Az e csoportba tartozók a megjelenésért, az elismerésért küzdöttek, szemben a hivatalos irodalommal. Gyulai Pállal, Szász Károllyal, a Kisfaludy Társasággal, az Akadémiával. Üj hangot, új szellemet kívántak vinni a magyar irodalomba, mégha ez csak keveseknek sikerült is közülük. Gáspár Imre antológiát adott' ki műveikből Üj nemzedék címmel. Irodalmi lapokat jelentettek meg, de kevés eredményt értek el. A baj abban volt, amit Sziklay László így fogalmazott meg: „polgári eszmék, polgári elvek irodalmi hirdetői a polgári életmódnak legalapvetőbb ismerete, legalapvetőbb alkalmazása nélkül”. (Nem beszélve a hivatalos irodalom elutasító magatartásáról.) Ehhez a csoporthoz ma már kevésbé ismert írók csatlakoztak: Széchy Károly, Dolinái Gyula, Benedek Aladár, Prém József, Kvassay Jenő, Andrásy Béla, Dengi János. De volt közöttük két messze- ragyogó csillag is: Reviczky Gyula és Komjáthy Jenő. De nem Komjáthy volt Gáspár Imre első nógrádi kapcsolata. Távoli rokonságban állt az ugyancsak Hont megyei és Nagycsalomján birtokos Pajor István ügyvéddel, aki ekkor, a hetvenes években már Balassagyarmaton élt. Pajor Csalomjai néven verseket írt, klasszikusokat fordított, újságíróskodott, később amolyan vármegyei dalnok lett. Az ő segítségével kezdett el Gáspár publikálni először az Ipolyban, a megye- székhely első politikai és ráadásul ellenzéki, balközép- párti lapjában. Pajor azonban egy hírlapi vita során megbántotta őt —, ez volt a nagy port felvert úgynevezett töklincvita —, s csak nagy nehezen, rokoni segítséggel tudta kibékíteni. Ez a közbenjárás azonban olyan jól sikerült, hogy Gáspár átpártolt az Ipoly tói az 1873- ban megindult kormánypárti Nógrádi Lapokhoz, amelynek Csalomjai is dolgozott. A Lap ekkori szerkesztője Har- mos Gábor volt, főmunkatár- sa pedig Mikszáth Kálmán. Közös írói indulásuk volt, s noha életútjuk és sorsuk alaposan eltávolodott egymástól, nem felejtették el a közös indulás emlékét. Komjáthy Jenővel is sokat dolgozott ekkor. Az ugyancsak Balassagyarmaton megjelenő, s Komjáthy szerkesztette Röpke Ivekbe (a megye első irodalmi lapja!) verseket, tárcákat frt. A többet megélt költőtárs jogán segítette, támogatta Komjáthy indulását, s vele mindvégig kapcsolatban maradt, noha viszonyuk személyes okokból megromlott. Irodalmi tevékenységének ekkoriban van még egy harmadik nógrádi vonatkozása is. Budapesten, az Üj Budapesti Napilapnál együtt dolgozott Pokorny (Pogány) Jenővel, a losonci származású újságíróval, aki később tragikus körülmények között meghalt Szécsényben. Gáspár Imre életművének több irodalomtörténeti jelentőségű pontja van. O volt az első, vagy talán az egyetlen, aki a Monarchia ezen éveiben szót emelt a nemzetiségi irodalmak egyenjogúságáért, sokat tett, elsősorban a szlovák irodalom népszerűsítéséért. Mint gyermekember került kapcsolatba és jó barátságba Sladkoviccsal a nagy szlovák költővel. Fordította és tanulmányokban ismertette Bernolák, Holly, Stur, Hatta- la, Plárik stb. műveit és munkásságát. Cikkekben állt ki mellettük, megvédte a Slo- venska Maticát az egyre erősödő nemzetiségi támadások elől stb. Ez a tevékenysége nemcsak következetes irodalmárra vall, de bátor politikai kiállás is volt. Korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba is. Versei jelentek meg a Népszavában, előadásokat tartott munkásoknak. Rouget de Pisié híres dallamára ő írta a Magyar Marseillest, amely évtizedekig a magyar munkásmozgalom indulója volt. Ta- nulií&nyt írt Munkások a költészetben címmel, s ez volt az első ilyen jellegű összefoglaló irodalmunkban. Mint újságíró sok helyen és soft lapnál dolgozott. Budapesten a Budapesti Napilap, Üj Budapesti Napilap, Családi kör, Budapest, Székesfehérváron a Szabadság, Nagy- becskereken a Torontál című lap említhető meg. S minde- nekfelett Debrecen. Többször is visszatér ide, s rrjűködése alatt a debreceni újságkiadást kiemelte a vidéki elmaradottságból és országos jelentőségűvé tette. Több helyi lapnál is dolgozott, bátor, elvszerű hangja miatt ugyancsak sok üldöztetésben volt része, bár élete vége felé e harcos magatartásból sokat veszített. Bulvárízű sajtót teremtett, nagy, kiemelt címekkel, figyelemkeltő tördeléssel, újszerű rovatokkal és mindig friss eseményekkel. S itt fedezte fel Krúdy Gyulát 1894— 1895-ben. aki az ő támogatásával indult el csodálatos pályáján. Krúdy mindig hálával emlékezett rá, alakját több regényében is megörökítette (Hét bagoly, A vörös postakocsi) egyik visszaemlékezésében így ír róla: „Gáspár Imre volt első főnököm, kor- rigálóm, irányítóm Debrecenben, az ottani szabadelvű párt lapjánál. Csodálatos leveleit, amelyekben útmutatást adott olvasmányaimhoz, ma is őrzöm”. Élete alkonyán már alig maradt valami a hajdani nagyratörő, irodalomszervezői ambíciójú költőből. Bohém, kávéházi-kocsmai életet élt, asztalánál a fiatal zsurnaliszták figyelték, lesték szavait, hallgatták visszaemlékezéseit. 1910 májusának elején elütötte egy villamos és augusztus 19-én, immáron 70 esztendeje, meghalt. A z „elveszett nemzedék” tagja volt ő is. Sokat kezdeményező, szervező, kritikusi és újságírói tevékenysége azonban nem múlt el nyomtalanul. Az új nemzedék, Ady és a Nyugato- sok az ő és társai örökébe léptek. ' r. m. Változások a szakmunkásképzésben A szocialista szakmunkás- képzés eddigi történetét áttekintve az emberben óhatatlanul is megfogalmazódik a kérdés: segítheti-e végre megbízhatóan a szakmunkásképzés a magyar népgazdaság mennyiségi és minőségi munkaerőigényeinek kielégítését? A kérdés jogos és időszerű, hiszen befejezetlen folyamat, a szakmunkásképzés ősztől esedékes újabb reformja előtt állunk, aminek végrehajtása nem könnyű feladat. Megoldásához nemcsak újabb pénzeszközök kellenek, de idő és türelem is. 1950. és 1970. között annyi — egyes mozzanataiban egymásnak ellentmondó — „reformot” élt ót a szakképzés, hogy tíz évvel ezelőtt — egy újabb reform elhatározásakor — jószerével mindent elölről kellett kezdeni. A mostani tanévkezdéstől esedekes újabb változtatások az eimúlt évtizedben meghonosított módszerek továbbfejlesztését célozzák. A korábbi alapelvek változatlanok: igazodni a képzési ütemben, a szakmastruktúrában, az oktatás tartalmában, a tanítás és a tanulás módszertanában a gazdasági, a műszaki, s persze a foglalkoztatási követelményekhez. Végül is tehát még közelebb iutni ahhoz, hogy a szakmunkásképzés valóban segítse a népgazdaság munkaerőigényeinek mennyiségi és minőségi kielégítését. Jelenleg — az elmúlt tízévben végrehajtott szakma — illetve tantárgy összevonás eredményeként — 190 szakmát tanítanak, a korábbi 285 helyett. A most kezdődő tanévben, az iskolai rendszerben tanított szakmák száma tovább csökken — 128-ra. Ezen belül 22-ről 36-ra emelkedik az alapszakmák száma, ami azt is jelenti, hogy a tanulók kétharmada minden eddiginél szélesebb szak- ismereti alapokra épülő oktatást kap. Nézzünk egy konkrét példát. A vegyianyaggyártó- szakmát a mai gyógyszergyártó, továbbá ennek egy-egy leágazását jelentő szerves és szervetlen vegyianyaggyártó-szakmákból, illetve a növényolaj- és a mosószergyártó-szakmákból „ötvözték” össze. Merthogy a vegyianyaggyártó szakmunkás hasonló, vagy éppen azonos gépekkel, berendezésekkel és technológiai folyamatokkal találkozik, dolgozzék akár a gyógyszeriparban, vagy éppen a mosószergyártásban. Vagyis: mi szükség lenne külön mosószergyártó, és külön gyógyszeripari szakmunkás- képzésre? Vegyipari szakmunkásra van szükség. S, hogy végül is kiből mi lesz, az majd eldől a munkahelyválasztással, s a munkahelyi továbbképzéssel. Ha eldől... (A vegyipar esetében ez egyszerűbbnek látszik. De például a sokkal nehézkesebben mozduló gépiparban már ok- kal-joggal merülhetnek fel némi kételyek...) Az oktatás tartalmi korszerűsítéséhez feltételeket kell teremteni. Mindenekelőtt: a szakmai követelmények és a tananyagok változása nem jelenti azok teljes kicserélését. Egyelőre mindössze 24 új tankönyvet jelentetnek meg, a többire majd csak két-há- rom év múlva kerül sor. A következő öt évben, a várhatóan több diák ellenére sem emelkedik az egy tanteremre jutó tanulók száma, s még többen jutnak tanműhelyi oktatáshoz. Folytatódik a kollégiumépítés programja is (elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban, és az ingázás csökkentése érdekében). Várhatóan felgyorsulnak bizonyos szervezeti változások is. Tavaly jelent meg a Munkaügyi Minisztérium s az akkor még létező Oktatási Minisztérium közös utasítása a tanácsok által fenntartott középfokú nevelési és oktatási intézmények szervezeti összevonásáról. Ennek végrehajtásaként már eddig is több szakmunkásképzőt és szakközépiskolát vontak ösz- sze közös igazgatású intézménnyé. A cél: az „oktatási kapacitás” ésszerű és gazdaságos kihasználása. Csak vigyázat! — figyelmeztetnek a szakképzés irányítói, mert e törekvések könnyen fordulhatnak a visszájára is. Az efféle összevonások csakis akkor helyeselhetők, ha elősegítik az iskolák profiljának egységesítését, a nevelés-oktatás feltételeinek javítását, de nem úgy, hogy a közös igazgatású — ám különböző Mindenki A lengyel könyvesboltok pultjain megjelentek a „Mindenki könyvtára” sorozat első kiadványai. Ez az új kezdeményezés a lengyel könyvkiadás történetének nagy eseménye. A háború óta eltelt 35 év alatt Lengyelországban 260 ezer könyvet adtak ki, ösz- szesen több mint 3,5 milliárd példányban. Ugyanakkor a könyvpiacon hiány mutatkozik sok irodalmi alkotásból, enciklopédiából, szótárból. A „Mindenki könyvtára” sorozatban olyan művek jelennek meg, amelyek iránt általános az igény. A listát a lengyel kulturális és műjellegű és feladatú intézményekben összemosódjék a képzés tartalma és szervezeti- sege. A következő években — a pillanatnyi elképzelések szerint — megalapozottabbá válik a „beiskolázások” tervezése. A keretszámrendszer továbbra is fennmarad, sőt: az igazodást a keretszámokhoz az eddiginél szigorúbban ellenőrzik majd. Mint mondják, a túlképzés megakadályozása, illetve a hiányszakmák benépesítése érdekében. S mert az általános munkaerőszükségleti tervek ma is gyorsan változók, a beiskolázás inkább csak a megyei tanácsok információira támaszkodhat. Vagyis: sok múlik azon. hogy a megyei tanácsok mennyire veszik komolyan e feladatukat, és mennyire ismerik fel a felelősségüket. Vertes Csaba könyvtára vészeli minisztérium mellett működő irodalmi kiadói tanács hagyja jóvá. Az első kiadványokat az ifjú olvasóknak szánták, és 250 ezer példányban adták ki. Megjelentették Mickiewicz „Pan Tadeusz”, Lev Tolsztoj „Háború és béke” c. művét, a „Kis egészségügyi enciklopédiát”, valamint a „Hazám Lengyelország” c. gyermekenciklopédiát. Az idén megjelenő könyvek között van J. Szlovackij „Versek és elbeszélő költemények” c. műve, Prus „Bábu”-ja, Homérosz „Odüsszei”-ja, Dickens „Pickwick Club” és So- lohov „Csendes Don” c. regénye, valamint a lengyel irodalmi nyelv szótára. i
