Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-13 / 215. szám
Á differenciálás kérdései (II.) ä differenciálást gátié környezeti tényezők öt éve még több ezer hektár volt Töredékére csökkent a parlagföldek területe A JÖVEDELMEK differenciálásának háttérbe szorulásában igen jelentős szerepet játszik a vállalati gazdálkodásra jellemző — olykor már aggasztó mértékű — szervezetlenség. Az építőipari vállalatok egy része például — időjárási okoktól függetlenül — főként fizikai dolgozói számára nem tudja biztosítani a folyamatos munka végzésének feltételeit. A fizikai munkások és a vállalatvezetés közötti jelentősebb feszültségek elkerülése érdekében a konkrét teljesítményektől függetlenül, rendszeresen garantál egy meghatározott jövedelemszintet. A tényleges teljesítmények és az elért jövedelemszint közötti szakadékot pedig fiktív teljesítményelszámolással hidalja át. Ennek azonban szinte egyenes következménye, hogy amennyiben a teljesítmények és a jövedelmek színvonala közötti kapcsolat ily módon meglazul, nincs lehetőség arra, hogy a dolgozók közötti teljesítményarányos különbségeket kialakítsák. Természetesen az ilyen jellegű, a teljesítmények érvényesítését akadályozó tényezők korántsem pusztán az építőipar sajátjai. Gondoljunk például a szerződéses fegyelem lazaságaiból, a kooperációs kapcsolatok megbízhatatlanságából származó, a folyamatos tevékenységet gátló, s ezen keresztül a teljesítményi elv érvényesítését megakadályozó körülményekre a gazdasági élet legkülönbözőbb területein: a termelésben, a szolgáltatásban, de még az adminisztrációban is. Nagymértékben rontja, a teljesítmények szerinti ösztönzés lehetőségeit, ha a munkaerőpiacon az erőteljes túl- kereslet a jellemző. Ilyenkor ugyanis a munkaerő megtartása céljából a még kifizethető legalacsonyabb jövedelmek színvonala viszonylag magas lesz, ami feltétlenül rontja a differenciálás lehetőségeit, már csak azért is, mert a lehetséges legmagasabb szintet így alacsonyabban kell megállapítani. A munkaerő-túlkereslet további negatív hatása az is, hogy miután ily módon a munka- vállalók vannak „erőpizíció- ban”, a vállalatot és a munkavállalót egyaránt kielégítő bérmegoldások helyébe a munkavállalók igényeit az indokoltnál nagyobb mértékben tükröző megoldások lépnek, melyek így függetlenednek a teljesítményi szempontoktól. A teljesítményösztönzés hatékonyságát oíyan tényezők is befolyásolják, mint például az, hogy a fjolgozók családi életciklusuk mely szakaszaiban vannak. Az egyes családi életciklusok pénzigénye ugyanis eltérő. A családalapítás és gyermeknevelés időszaka például igencsak pénzigényes. S itt az összefüggés a következő: a kevésbé „pénzigényes” szakaszban levő dolgozókat kevésbé lehet hatékonyan ösztönözni a teljesítményekre. JELENTŐSEN befolyásolják a teljesítmények érvényre jutását a dolgozók kulturális „hátterében”, érték- és normarendszerében meglevő különbségek is. Ma hazánkban még nem elhanyagolható arányban találhatunk olyan dolgozói csoportokat, amelyek miután kevésbé fogyasztásra orientáltak, számukra a munkahelyen elérhető jövedelem nagysága kevésbé vonzó. (Gondoljunk például a cigányság egy részére, bár itt nem pusztán „cigánykérdésről” van szó.) E csoportnál a teljesítményösztönzés „hagyományos”, más csoportoknál igen hatékony eszközei csődöt is mondhatnak. A teljesítményi szemlélet és elv elterjedését a jövedelmi különbségek alakulásában magának a vezetésnek a munkakultúrája is befolyásolja. Olyan tényezőkre gondolunk itt, mint például az. hogy mennyire terjedtek el a racionális munkaerő-gazdálkodás megoldási módjai, a hagyományos megoldásokkal szemben, hogy a vezetők mennyire tartják fontosnak — nemcsak szóban, hanem ténylegesen is — a munkaerővel való ésszerű gazdálkodást. S végül, a politikai természetű tényezők is közrehatnak abban, hogy a teljesítményelv mennyire áll az ösztönzési gyakorlat középpontjában. A politikai természetű tényezők felerősíthetik, de gyengíthetik is a teljesítménykülönbségekhez igazodó ösztönzési mechanizmus hatékonyságát. Ebből a szempontból a kedvező hatások közé sorolhatjuk azt, hogy a párt politikájának egyik centrális kérdése éppen a teljesítménykövetelmények szigorítása és a végzett munka szerinti részesedés gyakorlatának érvényesítése. Ezt erősíti az is, hogy ez a törekvés a dolgozók jelentős hányadának igényeivel is találkozik. Nem hanyagolható el azonban azoknak az erőknek a szerepe sem, amelyek ellene tudnak hatni a teljesítmények szerinti jövedelemdifferenciálás fokozottabb érvényesítésének. SZÜKSÉGESNEK tartjuk azonban azt is megjegyezni, hogy a bemutatott környezeti tényezők nem önmagukban hatnak, hanem a munkaszervezeteken belüli érdek- és hatalmi viszonyok rendszerén, azaz a vállalati belső erőviszonyokon keresztül, hiszen ebben dől az el, hogy miképpen jut érvényre ated- jesítményelv a jövedelmek alakulásában. Dr. Rozgonyi Tamás szociológus (Folytatjuk) ŰJ ANTIBIOTIKUM A ljubljanai „Lek” gyógyszergyár rövidesen új készítménnyel jelentkezik a hazai és a külföldi piacon. Nagy mennyiségben gyártják már az itt kikísérletezett új antibiotikumot, az „Ibaden”-t, amely — többek között — a reumás eredetű lázas megbetegedések esetén, valamint olyan fertőzések kezelésénél mutatkozik nagyhatásúnak, amelyek a penicillinnek ellenállnak. Az „Ibaden”-t tabletta, szirup — és a gyermekek számára — dropsz formájában hozzák forgalomba. Az új antibiotikummal rendelkező szlovéniai gyár tevékenysége nemzetközileg is elismert. Termékeit szívesen fogadják külföldön is.- A termőföldek hatékonyabb védelmét és hasznosítását szigorú jogszabályok biztosítják. Ezt a célt szolgálják az évente több alkalommal tartott határszemlék is. Az első, tavaszi szemlét júniusban követte az ellenőrző határszemle, amelyen az illetékesek arról győződtek meg, milyen változás következett be a korábban megműveletlen területeken. Az ellenőrzés kiterjedt nemcsak a szántóföldekre, hanem a szőlőkre, gyümölcsösökre, a gyepterületekre, legelőkre, valamint a gyommentesítésre is. Kedvező jelenségként értékelhető, hogy a tavalyi 656 hektáros parlagterület az idén 427 hektárra csökkent az első szemle alkalmával. A második — ellenőrző — határszemlén már csak 183 hektár megműveletlen területet találtak. A mezőgazdasági nagyüzemek a földeket teljes egészében hasznosították. A magánszemélyek kezelésében levő 21 hektárnyi parlagterület nagyrészt beteg és idős emberek munkaképtelensége miatt maradt műveletlenül. Ezt egyébként a szigorú szankciók alkalmazásán^ is figyelembe veszik. A fennrtiaradó 162 hektárnyi földterület tanácsi kezelésben levő állami föld, amelyből legnagyobb mértékben Salgótarján részesedik — 77 hektárral — illetve Alsó- petény 58 hektárral. A földek hasznosításában ennek ellenére nagyot lépett előre a megyeszékhely, mert a tavalyihoz képest 50 százalékkal csökkent a parlagon maradt terület. A még fennmaradó — a városfejlesztési tervek figyelembevételével — hasznosítása a közeljövőben megoldódik, elsősorban haszonbérbeadás útján. Alsópetényben nincs érdeklődés magánszemélyek részéről a földek iránt, itt előreláthatólag a termelőszövetkezettel folytatott tárgyalások fognak eredményt hozni, mivel a közös gazdaságok általában vállalják a területükhöz csatlakozó tanácsi kezelésű állami földek átvételét. A gyepszemlék során — amelyek valamennyi mező- gazdasági nagyüzemet érintettek — elsősorban azt vizsgálták, hogy a gyepek melyik kategóriába tartoznak. Ezen a téren is előrelépés következett be, ugyanis a felülvizsgált több mint 40 ezer hektár gyepből 54 százalék a termőképes kategóriába került és csak 46 százalék maradt a gyenge termőképességű, talajvédő kategóriában. Megállapítható, hogy a tervezett telepítések, felújítások megtörténtek, a termelőüzemek többsége ésszerűen hasznosítja gyepterületét. Ahol nem így van, ott felhívták az üzemek figyelmét a hiányosságok megszüntetésére. A határszemlén részt vettek az egri erdőfelügyelőség szakemberei is, akik 19 mezőgazdasági nagyüzem, mintegy 2500 hektárnyi területén javasolták az erdőtelepítést, a \ gyengén termő, talajvédő gy epek helyett. A gyommentesítés területén is jelentős előrelépés történt a két határszemle között. Az elsőn 30 ezer hektárt találtak gyomosnak, a másodikon már csak 4200-at. A gyommentesítést egyébként folyamatosan ellenőrzik' a megyei növényvédő állomás szakemberei, és szükség esetén élnek a jogszabály adta lehetőségekkel, azaz javasolják a felelősségre vonást. A szankciók elég komolyak. Ha a földhasználó nem tesz eleget művelési és gyommentesítési kötelezettségének, akkor a parlagon maradt vagy gyomosan hagyott föld kataszteri tiszta jövedelmének ezerszeresét fizeti bírságként A magánszemélyek földje pedig térítés nélkül állami tulajdonba kerül. A törvény szigorú, de szükség is van erre. most a termőföld csak akkor válik valóban nemzeti kincsünkké, ha azt rendeltetésszerűen hasznosítják. zilahy Önmagáktól megoldódott gondok Mozdul a 3 M és... Emlékszem, hogy főtt is a feje jó néhány vezetőnek, amikor megkezdték az öntöde és a nagycsamoki szerelde korszerűsítését. Előbbiben főleg a kéziformázást, s az ehhez kapcsolódó munkákat azok javát lett hivatott átvenni a Disamatic típusú automatasor, utóbbiban az anyagmozgatás korszerűsítése, valamint a konvejorsorral ellátott 3 M módszer szerinti munkahelykialakítás okozott gondot. Főleg — emberit. Hiszen az öntödéből százon felüli, a szereidéből pedig hatvanöt dolgozót kellett volna átcsoportosítani, más munkahelyre vezényelni. Cseppet sem volt vidám akkoriban a hangulat. És most? — Az élet — mondja fanyar humorral Plahi György, a ZIM salgótarjáni gyárának főmérnöke — tönkretéve sok munkát és ideget mindent megoldott helyettünk. Any- nyira nagy tőlünk az elvándorlás: nemhogy nem kellett átcsoportosítani, de mára létszám a tervezett csökkentésnél is alacsonyabb. — Eszerint a súlyos milliók, korszerű berendezések Szociálpolitika ~~~ számokban Megkezdődött a nagyüzem a szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet jobbágyi tartósítóüzemében. Tavaszig mintegy 900 ezer üveggel szállítanak az üzletekbe a kedvelt savanyúságokból. A hidegen tartósított paprika, uborka, paradicsom és cékla alapanyagát a termelőszövetkezet kertészete termeszti. Képünkön szorgos asszonykezek válogatják A savanyításra kerülő paprikát. — BL — Bulgária történetében első ízben a felszabadulás óta eltelt évtizedek teremtettek lehetőséget arra, hogy a megtermelt anyagi, szelemi javak az egész nép jólétét szolgálják. Hogy ez mennyire így van, azt beszédes számok bizonyítják. A nemzeti jövedelem az 1939. évinek a tízszeresére nőtt, 1978-ban elérte a 16 milliárd 360 millió leva értéket. Az egy főre jutó reáljövedelem — az 1952. évihez viszonyítva a 4,3-szeresére emelkedett. Az évi átlagos munkabér az 1956. évi 778 leváról 1978-ig 1873 levára emelkedett, tehát a 2,4-szeresére. A termelőszövetkezeti parasztok és a munkások, alkalmazottak jövedelme közötti különbségek kiegyenlítődtek. Az eredmények, a gazdagodás tényei új, nagyszabású szociálpolitikai intézkedéseket tettek lehetővé. Így van ez a szociálpolitika kulcskérdésénél, a lakás- helyzetnél is. Egyetlen esztendő alatt — 1978-ban — 86 500 új lakást adtak át, az előző húsz esztendőben pedig — 1958—1978. között — 1 050 000-et. Érdemes megemlíteni az idősekről való gondoskodás tényeit is. A bolgár nyugdíjtörvény a világon elsőnek szabályozta törvényileg az öregségi és rokkantsági nyugdíjban részesítést a termelőszövetkezeti tagok és szociális nyugdíj kiutalását a 70 éven felüli állampolgárok számára. Évről évre nagyobb összegeket biztosít az állam oktatási célokra. Külön gondot fordítanak a gyermekintézmények, iskolanapközik fejlesztésére. Vívmány e téren az ingyenes tankönyvellátás. Fejlődnek, gyarapodnak az egészségügyi intézmények is. Eredmenyességükre jellemző az az adat, hogy jelenleg Bulgária a legalacsonyabb arányszámok egyikét mutatja fel általános és gyermekhalandóság, s a legmagasabbat a várható átlagos élettartam tekintetében. 1939-ben ezer újszülöttre számítva 139 nem érte meg első életévét, 1978-ban ez a haladósági arány már 21,8 ezrelékre csökkent A várható átlagos életkor ma már meghaladja a 71 évet. csupán embert helyettesítenek? — Ahogy mondja. Persze, ez az egész nem ilyen egyszerű. — Így igaz! — mondja, a főmérnök szavait megerősítve Faragó Sándor, a ZIM gyárfejlesztési osztályának vezetője. — Mert — beszéljünk most csak a szereidéről —, ott is, a korszerűsítés ellenére vannak, s maradnak is még ellentmondások. Amelyekre, sokan rákérdeztek már magával együtt, azzal kezdődtek: miért éppen szinte a technológiai sor végén kezdtünk hozzá a rekonstrukcióhoz? Nem feje tetejére állítva kezeljük-e a dolgokat? — Miért? Nem így van? Hiszen az adott helyzetben inkább kezdhették volna a daraboló, aztán a sajtoló, a zománcozó gépesítésével, korszerűsítésével. — A józan ész ezt diktálná. Állami tárúogatást viszont, melyet kénytelenek voltunk igénybe venni, mert saját erőből minderre nem futotta, csak a szereidére kaptunk. Szóval, az istennek azt a lábát fogtuk meg, amelyiket felénk nyújtotta. Egyszerűen nem tehettünk mást. • — Úgyhogy -van most egy korszerű szerelde és annak fejlett technológiai színvonalától jóval elmaradottabb — azt lenne hivatott folyamatosan kiszolgálni — zománcozó és sajtoló. — Sajnos, ez a helyzet, persze, csak pillanatnyilag. Mert jövőre elkezdjük szerelni a Közép-Európában egyik légmodernebb, legkorszerűbb, elektrosztatikus szórási móddal üzemelő zománcozó gépeit, s az elképzelések szerint a sajtolóban is végbemennek változások. Ott programozható, nagy termelékenységű leszabóollót állítunk be. így a most még meglevő feszültségek majd jelentősen csökkeh- nek. Amelyeket főként az okoz, hogy hiába termelne, mert termelhetne a jelenlegi 240 ezer darabnál, tán’ a duplájánál is többet a korszerű szerelde, de a megelőző munkafázisok intenzitása ettől lényegesen kisebb. Van úgy, hogy két-három órán át tudnak csak folyamatosan dolgozni, aztán anyaghiány miatt állnak ugyanennyit. No, meg a „gyerekbetegségek” miatt is, amelyek most, a gép és az emberek „beszoktatása” során tűnnek elő, igencsak sok a kieső idő. Ami most még nem csoda, hiszen a szerelősort mozgató gépnek négyszázon felüli végálláskapcsolója, több mint száz elektropneu- matikus egysége van és háromszáz körüli a benne elhelyezett mágneskapcsoló. S ehhez hozzájönnek még a begyakorlatlanságból eredő hibák. — Az elmondottak alapján — intézem szavaimat az osztályvezetőnek — a korszerűsített szerelde — csak van. Hiszen általa nem valósultak meg, még huszonkétmillió forintért sem, az eredetileg kitűzött célok: a termelékenység növelése, a minőség javítása, a munkaerő jobb kihasználása. — De! Hisz’ kevesebb a selejt, bár igaz a minőségre, az anyagmozgatás korszerűsítése ellenére is akadnak kifogások, a rendszer által jelentősen, több mint húsz százalékkal csökkent az egy készülékre eső szerelési idő és kevesebben dolgoznak a munkafolyamatokban. — Csakhogy ez utóbbi nem az önök érdeme. És hiába a 3 M (ami nem más, mint mozdulatelemzéses munkatanulmányozás és munkakialakítás), meg a konvejorsor és a többi, ha a termelés növeléséről, legalább is egyelőre, szó sem lehet. — Azért, nem! Egy gonddal kevesebbel kell számolnunk a jövőt illetően. S, ha a fentebb már említett további technológiai korszerűsítések is megvalósulnak, más lesz a helyzet. Nem lesz üres kapacitás a szereidében, s a befektetett milliók jótékonyan hatnak majd a gyár jelenleg igen sok fejtörést okozó tervteljesítésére és az árbevétel növelésére. — És a létszámcsökkenés*, ami —, mint említette — önöknél folyamat? — Sajnos, ezzel is számolnunk kell. Bár remélem, odáig nem fajul a helyzet, hogy meglesz a modem technika és nem lesz, aki kezelje. Majd csak stabilizálódik a helyzet. Szeptember 22-én immáron hivatalosan is átadják a nagycsarnok dolgozóinak, vezetőinek a megújhodott szereidét. Amely az idei eredmények, alakulásába ugyan „nem szól bele”. Amely egyelőre csak létszámot pótol. Szegény ember vízzel főz.,.? Karácsony György | NÓGRÁD - 1980. szeptember 13.. szombat 3 f
