Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

Lépésre várva Művelődésről az SKÜ szakszervezeti bizottsága titkárával BEMUTATJUK a magyar színházi intézetet A szakszervezeti közműve­lődési intézmények költség­vetése több csatornán keresz­tül töltődik fel. A Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek műve­lődési központja is, nemcsak a vállalati szakszervezeti bi­zottságtól kap munkájához anyagi támogatást, hanem megyei, országos szervektől is. Az intézmény üzemelte­tésére és fenntartására nem csekély összeg, évi két és fél millió forint jut. Egymilliót a vasasszakszervezet és a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa ad, a másfél milliót pedig a vállalati szakszerve­zeti bizottság utalja ki közel tízmillió forintos jóléti és kulturális alapjából. — Mennyire célszerűen, c dolgozók igényeinek és a köz­ponti követelményeknek meg­felelően használja fel ezt az összeget, a több mint száz­éves intézmény? A kérdésre, a fenntartó felügyeleti szerv első számú embere, a vállalati szakszer­vezeti bizottság titkára, Mer- lák Ervin válaszol: — Megítélésünk szerint a művelődési központban egyre magasabb szintű tevékenység folyik, s a végzett munka mind tartalmában, mind for­májában egyre jobban, har- monikusabban, az elvárások­hoz illően alkalmazkodik a korszerű igényekhez. Az in­tézmény jól átgondolt, pénz­ügyileg is reális, megalapo­zott éves programterve az az alap, amelyben nincs alkudo­zás. amelyet meg kell valósí­tani. Nyilván ezt a megvaló­sítási folyamatot befolyásol­ják bizonyos objektív és szub­jektív tényezők, lényegesen azonban nem téríthetik el eredeti irányától, nem aka­dályozhatják meg beteljesü­lését. — Erről ki, illetve kik gon­doskodnak? — Amilyen tudatos a köz­művelődési munka megterve­zése, tartalmi, és pénzügyi szempontból, tervszerű a le­bonyolítása, ugyanolyan az e’lenőrzése. Egyúttal több­irányú is. Az összetételében, hozzáértésében, aktivitásában megfelelő társadalmi vezető­ség negyedévenként számol­tatja be a munkáról az in­tézmény vezetését, s a témá­val tájékoztató jelleggel rend­szeresen foglalkozik az szb- ülés is. Az szb mellett műkö­dő kulturális, agitációs és propagandabizottság folya­matosan, hétről hétre tájéko­zódik a tevékenységről, s a művelődési központ igazga­tója minden hétfőn beszámol az elmúlt időszak eseménye­iről, vázolja a következő hét főbb tevékenységi köreit, ja­vaslatokat tesz, szükség esetén külön segítségét kér. A szám- vizsgáló bizottság a pénzügyi felhasználást havonta ellen­őrzi, magam külön szúró­próbaszerűen, illetve jelen­tősebb feladatok végzésekor szoktam utánanézni a dolgok­nak. — Körülbelül öt esztende­je fokozatosan javuló köz­művelődési munkának lehe­tünk tanúi a Kohász Művelő­dési Központban. Rekonst­rukcióval. felújítással nem. csupán külsőleg ifjodott meg a ház, hanem olyan feltéte­lek is teremtődtek, amelye­ket a mai, kiscsoportos szem­léletű közművelődés joggal igényel. Gyarapott az intéz­mény tárgyi eszköztára, meg­oldódtak a személyi kérdések. Kedvező együttes hatásuk vi­tathatatlan, helyben, üzemi téren és a lakóterületi von­záskörzetben egyaránt. Az SKÜ-nek azonban dolgozik gyáregysége Kisterenyén is. Az itteni 450 dolgozó, hogyan jut művelődési, szórakozási alkalmakhoz? — Kisterenyei gyáregysé­günket, kezdettől fogva ez az alapállás, ugyanúgy kezel­jük. mint bármelyik, belső üzemrészünket. A kulturális munka feltételeit itt is bizto­sítani kívánjuk, de egyelőre tudomásul kell vennünk, hogy a kisterenyei gyáregység fi­atal, most formálódó, helyre­rázódó üzem. Kisterenyét és Salgótarjánt csak kilométe­rek választhatják el... Nem lehet szó elkülönülésről, csak folyamatos egybeolvadásról. Bacsó Péter jelenkori vallomása Ki beszél itt szerelemről? A két egykori szerelmes: Tarján Györgyi és Gálffy László Bacsó Péter azok közé a szerencsés filmrendezők kö­zé tartozik, aki minden év­ben megcsinálhatja a maga egy — olykor két — filmjét. Az viszont alkatának szeren­cséje, hogy vonzódik napja­ink konkrét történéseihez, s az eseményeket mulatságos, fonák oldaláról igyekszik meg­mutatni. Az NDK filmelméle­ti folyóiratának, a Film und Fernsehemnek adott nyilat­kozatából idézünk: „A múlt­hoz nem nagyon konyítok, a jövő elemzésére nem nagyon vállalkozom. Mi marad? Az egyetlen, amit átéltem és amit átélek: a jelenidő. Nem vé­letlen, hogy Jelenidő lett egyik filmem címe. Ez az ars poeticám is: a jelenidő”. Bacsó Péter legújabb jelen­kori vallomása a Ki beszél itt szerelemről? Hősei diplomás fiatalok, akik a munkahelyi beilleszkedés, a szerelmi kap­csolatok gondjaival kerülnek nap mint nap szembe, köz­ben szatirikus jelenetekben lepleznek le személyes és tár­sadalmi visszásságokat, s feltárják saját fogyatékossá­gaikat, meggondolatlanságai­kat is. A film főszerepeit két ifjú színész: Tarján Györgyi és Gálffy László, valamint Szabó Sándor, Sütő Irén és a vízipólós Csapó Gábor alakít­ja. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban szeptember 11—13-a között, a balassa­gyarmati Madáchban szep­tember 15—17-ig játsszák. 4 NÓGRAD — 1980. szeptember 10., szerda Kisterenyei gyáregységünk­ben két letéti könyvtár mű­ködik, dolgozói saját busszal rendszeresen eljöhetnek a salgótarjáni rendezvényekre. Igénybe is szokták venni ezt a lehetőséget, általában szín­házi, nagytermi rendezvények esetében. — A községi kultúrházzal nem lenn-e ildomos szoro­sabb kapcsolatot kialakítani? — Bizonyára az lenne, egy­előre azonban a kérdés csu­pán a felvetés szintjén mo­zog. Anyagilag nem tudjuk támogatni az intézményt, mi­vel nem látjuk biztosítottnak rendeltetésszerű felhasználá­sát. Helyette amatőr művé­szeti csoportjaink szereplé­sét kínáljuk, kiscsoportok szervezését javasoljuk, s egy idő után akár közös fellépé­seket is szervezhetnénk — dolgozóinknak, a község la­kóinak. A kiscsoportokkal alapját teremtenénk meg a minőségi együttműködésnek. — Milyen perspektívát lát a gyár. a gyáregység és a nagyközség közötti kulturális együttmunkálkodásban? — Sok-sok szál köt össze mindhármunkat, s bízom ab­ban, hogy e szálak felgyorsít­ják a folyamatokat. Központi gyárunkban sikeresek a mun­ka és művelődés hónapjai, reméljük, az lesz Kisterenyén is. Meg kell teremtenünk a brigádvállalások minden te­rületén a teljesítés lehetősé­geit. s tavasszal már a kultu­rális hónapot bizonyára meg­rendezhetjük. Dolgozóink pedig továbbra is bejárhat­nak a Kohász Művelődési Központba, helyben pedig jobban élhetnének ajánla­tunkkal, az amatőr csopor­tok vendégjátékával. Mind a négy akár egy-, vagy több órás műsorra is képes. A köz- művelődésben is úgy szeret­nénk dolgozni, hogy a kiste- renyeiek egy percre se érez­zék, elszakadtak a többi gyáregységtől. Ezek után úgy véljük, Kis­terenyén kell megtenni a to­vábbvezető lépéseket. Sulyok László Kulturális hírek A mongol lakosságnak már több mint 80 százaléka rádió- hallgató. Számos városnak sa­ját rádióadója van, amelyet szovjet szakemberek segítsé­gével építettek meg. Az Ulán­bátor—bajanölgiji rádíórelé- vonal lehetőséget ad arra, hogy a jövőben az egész ország te­rületét bekapcsolják a köz­ponti rádióadó-hálózatba és, hogy a távoli vidékeken is ja­vuljanak a vételi lehetőségek. Az elmúlt színházi évadban adott nagyszerű vendégjáté­káért, a baráti kapcsolatok mintaszerű ápolásáért a moszkvai Nagy Színházat „Ba­rátság” érdeméremmel tün­tette ki a Mongol Népköztár­saság nagy népi hurálja. A Nagy Színház vezető művé­szei is különböző kitünteté­sekben részesültek. Budán, a Déli vasút szom­szédságában áll az a klasz- szicista stílusú egykori palo­ta, amely ma a Magyar Szín­házi Intézet otthona. Igaz — csupán „társbérletben”: az épületben van az Elektromos Művek egyik részlege. Emi­att nem tud eleget tenni az intézet egyik alapvető fela­datának: az itt összegyűjtött, jelenleg ládákban tárolt, pin­cékben őrzött kincsek nyil­vános bemutatásának. (Az Elektromos Művek két-há- rom év múlva remélhetően kiköltözik, ha addigra elké­szül új székházuk...) Az intézet igazgatója, a neves esztéta, fordító, dra­maturg: Elbert János. Vele járjuk a termeket, szobákat. — Központunkban ugyan ma még nincs hely kiállítá­sok rendezésére — mondja —, de gyűjteményünk egy ré­szét azért láthatja a közön­ség a Stromfeld Aurél utca 16. szám alatti Bajor Gizi- emlékmúzeumban, amelyet annak idején Gobbi Hilda ho­zott létre, a reá jellemző lel­kesedéssel, fáradhatatlan buz­galommal. A múzeum jelen­leg felújítás alatt áll, rövi­desen megkezdődik a föld­szinti és emeleti rész újjá- rendezése. Szeretnénk, ha ok­tóber végén, a múzeumi hó­nap alkalmából ismét meg­nyithatná kapuit. Állandó ki­állításaink mellett külön he­lyiségben rendezzük majd meg itt időszaki tárlatainkat, egyrészt saját anyagainkból, másrészt magángyűjtők, e célra kölcsönkért szerzemé­nyeiből. Elsősorban Rátonyi Róbertre, Szilágyi Györgyre, valamint Sivó Emilre, a Thá- lia Színház gazdasági igazga­tójára számítunk: nekik van a legértékesebb színháztörté­neti magángyűjteményük. — Ml minden található az intézetben? — 90 ezres fényképgyűjte­ményünk, szinte napról nap­ra bővül: vásárlásainkkal, adományokkal. Kézirattárunk is felbecsülhetetlen értékű, s több ezres színházi plakát­tárunk is. Ez utóbbinak most állítjuk össze a katalógusát. Szcenikai tárunkban több ezer díszlet- és jelmeztervet őrsünk, a múlt század ötve­nes éveitől napjainkig. — Amire kivált büszkék vagyunk — folytatja az igaz­gató: — hangtárunk és vi­deokazetta-gyűjteményünk. Bár... a szervezett munka jelenleg még technikai aka­dályokba ütközik: rendszere­sebbé kellene tennünk leg­nagyobb művészeinkkel ké­szített magnóinterjúinkat, és csak nemrég fogtunk hozzá ahhoz, hogy videokazettára vegyük a legjelentősebb szín­házi előadásokat, a próbák­tól a bemutatókig. A közel­múltban került sor az első monodráma-fesztiválra Gyön­gyösön: ennek teljes anyaga a gyűjteményben van. Gon­dunk, hogy nincs megfelelő — állandó hőmérsékletű és páratartalmú — helyisé­günk a magnószalagok és a videokazetták tárolására. A felvételek konzerválása, időnkénti átjátszása sem meg­oldott, elsősorban anyagiak és szakemberhiány miatt. — Hadd említsem meg még több tízezer kötetes Az intézet munkatársai az emléktárgyakat rendezik Gobbi Hilda is részt vesz a Bajor Gizi-emlékmúzcum újjá- rendezcsében A KGST a lakásépítkezésért A szocialista országokban évente több millió új lakást adnak át rendeltetésének. Az egyre növekvő igények ellá­tására kidolgozott KGST-ter- vek középpontjában az ipar­szerű építés, a hatékonyság, a minőség javítása áll. Sorra épülnek a házgyárak. Len­gyelországban az elmúlt évek­ben például 160 házgyárat he­lyeztek üzembe. Romániában nemrég új, évente nyolcezer lakás építésére alkalmas ház­gyárat avattak. Csehszlová­kiában, Magyarországon komp­lex feladatot jelent az új la­kónegyedek építése mellett a régebbi épületállomány mo­dernizálása. A Szovjetunió —, amely az iparszerű építésben már ré­gi tapasztalatokkal rendelke­zik — sok segítséget nyújt a többi KGST-országnak — így Lengyelországnak, Bulgáriá­nak, az NDK-nak, Mongóliá­nak és Kubának — a legkor­szerűbb építést lehetővé tevő házgyári komplexumok kié­pítésében. A jó együttműködés szük­séges is, ha az idei — a ta­valyit jelentékenyen megha­ladó — lakásépítési progra­mokat meg akarják valósíta­ni. A Szovjetunióban több mint kétmillió, Lengyelor­szágban 340 ezer, Csehszlová­kiában 141 ezer, Bulgáriában 79 és fél ezer, Magyarorszá­gon 82 ezer, Romániában 244 ezer, az NDK-ban pedig 163 ezer új lakás építését terve­zik 1980 végéig. szakkönyvtárunkat és doku­mentációs részlegünket. Ez utóbbi — szerénytelenség nélkül mondhatom — Euró- pa-hírű. Nemcsak hazai ku­tatók — így dramaturgok, rendezők, színészek és kri­tikusok — keresik fel rend­szeresen, de külföldi kutatók, szakemberek is. Külön dosz- sziékban őrizzük valamennyi magyar színész anyagát — a velük készült riportokat, ró­luk szóló interjúkat, kritiká­kat — é* valamennyi fővá­rosi és vidéki bemutató saj­tóvisszhangját. Minden meg­jelent cikk megtalálható itta világ legjelentősebb kétezer drámaírójáról, színpadi szer­zőjéről, és mintegy negyven­ezer, kevésbé jelentős író anyagát sem kell hiába ke­resni az érdeklődőknek. Emellett külföldi rendezők­ről, színészekről, társulatok­ról, illetve egyes országok, ezen belül egyes városok színházi életéről is őrzünk írásbeli dokumentumokat. A raktárak, ládák sok ér­dekes tárgyi emléket rejte­nek. Így — a többi között — Jászai Mari saját tervezésű hatalmas szekrényét és gö­rög stílusú heverőjét. Megta­lálhatók itt Bajor Gizi sze­mélyes használati tárgyai: reggelizőkészlete, cigaretta- tárcája, valamint — külön üvegszekrényben — halotti maszkja. Szinte naponta tör­lik le a port arról a két ha­talmas kofferről, amely Tí­már Józseg kelléke volt, utolsó szerepében, „Az ügy­nök halálá”-ban. Mellette áll az egykori New York kávé­ház — a mai Hungária — egyik márványasztala, a hoz­zátartozó székkel és állólám­pával: ennél az asztalnál ült rendszerint Timár József, itt készült szerepeire... Csortos Gyulától teáscsé­széjét és pecsétgyűrűjét őrzi a gyűjtemény, az a mandolin pedig, amely külön vitrinben alussza álmát, egykoron Törzs Jenőé volt. Művészi készség­gel játszott rajta, pihenés­ként. Hegedűs Gyulának, a Vígszínház egykori nagy mű­vészének nemcsak a kitünte­téseit, s díszpolgári oklevelét tekinthetik meg az érdeklő­dők, de jobb kezének gipsz­mását is. Az intézet birtoká­ban van Rózsahegyi Kálmán kedvenc vadászfelszerelése, valamint az a jelmez, ame­lyet egyik leghíresebb szere­pében, a „Vén gazember” Borly Gáspárjaként viselt a színpadon. Jávor Pál egyik legsikere­sebb alakítása volt a felsza­badulás előtt a Peer Gynt. Ez a jelmeze is a gyűjte­ményben szerepel. A Blaha Lujza téren állott az egykori Nemzeti Színház. Két kande­lábere és egyik páholya Őrzi a Bajor Gizi Múzeumban a sok sikert látott, patinás épü­let emlékét. Nem hagyhatjuk ki a fel­sorolásból a Magyar Színhá­zi Intézet munkásságának fontos részét: az önálló könyvkiadványokat sem. Renszeresen megjelenik — elsősorban szakemberek szá­mára — a Dramaturgiai hír­adó, valamint a Színháztudo­mányi szemle. Rövidesen új kiadvánnyal gazdagodik a választék: Magyar színház — magyar dráma címmel vas­kos gyűjteményt adnak ki, évente kétszer, orosz, angol, német, francia és spanyol nyelven, melyben hazánk színházi életéről szóló infor­mációk és darabismertetések mellett egy-egy nagy sikerű új hazai színmű teljes szöveg­könyvét is megtalálják az ol­vasók. Az első szám Örkény István „Pisti a vérzivatar­ban”, „Vérrokonok” és „Kulcskeresők” című színmű­vét közli, öt nyelven, az elő­adásokról készült fotókkal il­lusztrálva. Nagy sikere van hazai színházbarátok körében az intézet saját kiadású könyveinek is. Így például a „Cabaré” című kötetnek és az idei ünnepi könyvhét egyik slágerének: a Várko- nyi Zoltánról készült össze­állításnak. — A dokumentumok és a tárgyi emlékek gyűjtése, fel­dolgozása és bemutatása munkásságunknak csupán egy, bár igen fontos része — mondja búcsúzóul Elbert Já­nos igazgató. — De legalább annyira fontosnak tartjuk, hogy bővítsük kapcsolatun­kat az élő színházzal. Ennek érdekében előadásokat, anké- tokat, találkozókat szerve­zünk, elsősorban a színházi szakma, de a nagyközönség számára is. Legutóbb példá­ul vendégünk volt Ellen Ste­wart, a New York-i La Mam­ma színház — a világ egyik leghíresebb társulatának — igazgatója. Beszámolóját zsú­folt széksorok előtt tartotta. A jövőben szeretnénk gya­rapítani az ilyen összejövete­leket, szakmai megbeszélése­ket. Garai Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom