Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
A tervezett ütem szerint halad a Nógrád megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet új épületének építése Salgótarjánban. Az új létesítmény — melynek kivitelezési munkálatait a NOTÉV végzj — mintegy 26 millió forintba kerül. Az épület átadását a jövő év végére tervezik. Olga, a művezető Igent mondanék... — Nem tudom milyen nálatok a légkör, annyit viszont mondhatok, ha segítségre lesz szükséged, csak szóljál — pergeti vissza férjének annak • összevarrt tréningruhákat, ni. Míg varrónő koromban hogy ne kelljen kizökkenteni megtanultam, hogy nem sza- a munka ritmusából a hibát bad az embernek kimutatnia vétőket. Amikor más dolgom fájdalmát, mert akkor egye- van, akkor viszont szememre sek kifigurázzák. Ebben a be- idején mondott'szavait Percze vetik, hogy miért csak a má- osztásban is jó néhányszor Lajosné, a Váci Kötöttáru- síkét csináltam meg. Ilyen- előfordult, hogy majdnem kigyár kazári gyáregységének kor aztán elkeseredem. Nem buggyantak a könnyeim. Sze- legfiatalabb szalagvezetője, tehetek róla, de az ilyen megamikor arról kellett dönte- jegyzéseket nagyon a szívem- nie, hogy vállalja-e a vezetői re veszem —, mondja kissé beosztást. Kisvártatva ígyfoly- fátyolozott hangot a szalagve- tatja: — Felesleges volna ta- zető, akit munkatársai csak gadnom, hogy az igen kimon- Olgának szólítanak. dásáig gyakran kellett választ adni önmagámnak is: megfelelek-e a követelményeknek. .. — Én mindig varrónő szerettem volna lenni. Ez az álmom 1968-ban vált valóra, amikor idejöttem dolgozni. Ezután szülési szabadságra mentem, majd annak lejárta után ismét visszajöttem. Azóta Nagybátonyból járok be dolgozni. Hívtak már a haris— Hát, ez bizony nagy baj! Még edződni kell... — Férjem is ezt mondja. Ahogy belépek az ajtón, rögtön észreveszi, ha valami kellemetlenség történt velem. Kérdéseire válaszolok, beszélgetünk, s majd végül így vigasztal: — ne keseredjek el. Mindennek van jó és rossz oldala is. Egyébként sok okos tanácsot adott és ad ahhoz, hogy miként foglalkozzam rencsére azonban sikerült visszatartanom. Hogy dolgozótársaim észreveszik-e bánatomat, vagy azt, mivel tudnak keserűséget okozni, erre nem tudok válaszolni. Egy azonban biztos: mostani beosztásomban sok új dologgal ismerkedtem meg, sokat tanultam, szélesebb a látóköröm, nagyobbak a tapasztalataim. Beválasztottak a megyei pártbizottsága is. A testületi ülésen elhangzottak sokat segítenek a munkámban. Ugyanakkor azt is látom, hogy határozottabbnak, erélyesebbnek kellene lennem. Engedékeny vagyok. Valószínű, egyesek vlsszaéleredményesen dolgozótársa- nek jóságommal. Az eddigi immal. Minden igyekezetemmel azon fáradozok, hogy nyagyárba is, de nem mentem, olyan szalagvezet6 legyek> Itt jól erzem magam, nem ki- yera „^n^ akitől eddig vánkozom máshová... is sokat tanultam és a jövőben is sokat tanulok majd. Szerencsére a munkámban nem vagyok egyedül. Vannak jó segítőtársaim. Praveczki Józsefné, Krajer Ferencné, Szűcs Józsefné, Handó Vil- mosné, Huszár Csabáné. A Pedig nem diadalmenet szalagvezetőnek lenni — vetem közbe. — Nem bizony! Azt hittem, _____, ___ h ogy nálunk is úgy lesz, mint fiatalok közül Bakos Évikét Vera néni szalagjában, ahol említhetem, aki zokszó nélkül hosszú ideig, mint varrónő látja el feladatát. Ott áll dolgoztam. Sajnos, mi még mellettem György Zoltánná is, nem tartunk ott. Nála rend és Jóleső örömet okozott, amifegyelem van. A szalagban ott kor szabadságról visszajöt- nem jelent gondot, ha bár- tem és így fogadtak: — Jaj, melyik dolgozónak az egyik de jó, hogy itt vagy, mert ne- reszortról a másikra kell ked lehet szólni... Ha már az menni dolgozni. Nálunk bi- örömről esik szó, még elmon- zony előfordul, hogy egyik- dóm, hogy vannak igen jól másik dolgozótársam ilyenkor sikerült napjaim is. Ekkor hamar kimondja: — ő nem minden úgy alakul, ahogy előmegy. Pedig úgy igyekszem ző este odahaza elterveztem, irányítani a szalagon tévé- Mondom is a férjemnek: olyan kenykedő asszonyok, lányok okés napom volt... munkáját hogy mindegyiküknek jó legyen. De úgy látszik, ez lehetetlen. Nemrég így szólok az egyik dolgozótársamhoz: — Menjél vasalni. Nagy nehezen elmegy, közben megjegyzi: — Miért nekem kell oda menni? Én jót, összevetve a kellemetlennel, ha megkérdezik, megújítom-e a szerződést, akkor igent mondok. De akkor sem sértődöm meg, ha arra kérnek, hogy üljek le a géphez, mert ott van rám szükség. Én nagyon szeretek varrni... — ven esz — Több éves munka gyümölcse Visszatekintés az aratásra Lassanként az aratás utolsó nyomai is eltűnnek a földekről, s az ekék után feketébe fordul a föld. Pihenésre nem sok idő jut, a mezőgazdasági üzemekben sürget a munka a hosz- szúra nyúlt betakarítás után. Érdemes azonban visszatekinteni, milyen is volt az 1980- as aratás, amely, úgy gondolom, sokak számára, hosszú ideig emlékezetes marad. Nem csak a a késői kezdés, a nehézségek, hanem a jó eredmények miatt is. A felkészülésre minden eddiginél több idő jutott, s ez megmutatkozott a nagy nyári erőpróba egész menetén. A gépek, az üzemek döntő többségébe jói előkészítve várták az indulást. Meg kell azonban említeni, hogy akadt egy-két üzem, ahol nem fordítottak erre a fontos kérdésre kellő figyelmet, mintha más gazdaságok segítségében bíztak volna, már kezdettől fogva. Bár ez utóbbiban nem csalódtak, de a szemlélet nem éppen helyénvaló, különösen ilyen esztendőkben. A legelső következtetés, ami az eredményekből is adódik, a megye mezőgazdasági üzeme; felnőttek a feladatok elvégzéséhez, a kedvezőtlen körülmények között végzendő, nagy szakértelmet és hozzáértést igénylő munkákhoz. Soha ilyen szervezett körülmények között, ilyen nagyszabású együttműködéssel, ilyen fegyelmezetten nem zajlott még aratás. De nem csak a betakarítás volt példás — ez önmagában kevés lett volna a sikerhez — hanem a növénytermesztés minden területén megmutatkozó fejlődés. Az, amely lehetővé tette, hogy az utóbbi tíz esztendőben megduplázódjon a megyében megtermelt gabona mennyisége. Az elmúlt években végrehajtott szerkezetváltoztatás, a vetőmag-felhasználásban és tápanyag-gazdálkodásban, növényvédelemben bekövetkezett javulás, a gépesítés fejlesztése, mind hozzájárult ahhoz, hogy dicséretre méltó eredmények szülessenek. A gabonatermesztés kiemelt fontosságú feladat a megyében, hiszen a mezőgazdasági üzemek területük közel ötven százalékán termelik, s ilyen arányú részesedés mellett egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eredménnyel. Az idei betakarítást követően a gazdaságok pénzügyi helyzete megszilárdult, ez azonban távolról sem jelentheti azt, hogy mindenki megelégedhet és ölbe tett kézzel várhatja a következő esztendőt. További előrelépésre, fejlődésre van szükség. Korszerűsíteni kell a vezetés színvonalát, a munkaszervezést, bővíteni a műszaki-technikai bázist, még tovább javítani az együttműködést. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy ne teljenek el hosszú évek a következő — hasonlóan eredményes — betakarításig. Az idei esztendő bebizonyította, mire képesek .a kollektívák, a vetőmagok, a termőföld, de felszínre hozta a meglevő nehézségeket, hibákat is. Az azonban bizonyos, hogy ezek nem legyőzhetetlenek. A betakarítást követő értékelésen számos hasznos javaslat is elhangzott az élenjáró mezőgazdasági nagyüzemek vezetőitől, szakembereitől, amelyekben a jó szándék, a felelősség érzése nyilvánult meg. Az egymás segítése itt is megmutatkozott. Nem titkolták egymás előtt a már bevált technológiákat, szívesen átadták tapasztalataikat, de ugyanakkor felhívták a figyelmet az eltérő adottságokra, környezetre, talajviszonyokra, lehetővé téve, hogy ne kelljen a tanulópénzt ugyanazért más üzemeknek is megfizetni. Felmerült az új E—516-os kombájnok üzemeltetésének kérdése. A szakemberek nagy többsége elismerően nyilatkozott a korszerű gépekről, ugyanakkor javasolták, hogy a domborzati viszonyokhoz alkalmasabb, rövi- debb vágószerkezettel szállítsák ezeket a betakarítógépeket a Nógrád megyei gazdaságoknak. Az alkatrészellátást alapjaiban jónak ítélték az aratás alatt, de kifogásolták, hogy a tavaszi gépjavítás idején — februárban, márciusban — hiányosságok tapasztalhatók az ellátásban. A GMV tevékenységét általában pozitívnak tartották, kiemelve rugalmasságát, segítőkészségét és tekintetbe véve azt, hogy az idén a vártnál nagyobb mennyiségű gabonát kellett a vállalatnak szárítani, átvenni és raktározni. A párt- és tanácsi szervek megkülönböztetett figyelemmel kísérték az aratás egész menetét, így a helyszínen informálódhattak, intézkedhettek, segíthettek. Ez kedvező volt a mezőgazdasági üzemek számára, mert kevesebb zökkenővel, hatékonyabban, gyorsabban végezhették munkájukat. Jó lenne, ha a jövőben az említetteknek kevesebbszer kellene közbeavatkozni, ha minden érdekelt nem csak a saját, hanem a közösség érdekeit is szem előtt tartva cselekedne, méghozzá gyorsan és határozottan. Anélkül, hogy esetleg figye'lmeztetnj kellene. Nem lenne teljes az aratásról nyújtott kép, ha nem szólnánk azokról az üzemekről — köztük nem egy kedvező adottságú —.amelyek adósak maradtak a jó eredménnyel és nem nyújtották azt, amit méltán elvárhattak volna tőlük. Itt még szigorúbban kell elemezni az elvégzett munkát, meg kell szüntetni a hibákat és hiányosságokat, akár a vezetésben, akár a munkaszervezésben rejlenek. M in/Jaialf ellenére a mostani ered- maezeK mények kedvezőek, a több éves kitartó munka gyümölcse beérett. Akiken múlt, továbbra is itt vannak és biztos, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a nyolcvanas években minél gyakrabban találkozzunk ilyen eredményekkel. zilahy Vadhajtások Az egyenes út hátrányos? Mindenképpen meg akarunk vásárolni valami divatosabb ruhadarabot, vagy egy nehezen kapható alkatrészt háztartási gépünkhöz. Az eladó a fejét csóválja, ám egyszeriben megváltozik az arckifejezése, amikor a markába, vagy a köpenye zsebébe csúsztat a „kedves vevő” egy-két bankjegyet. És csodák csodája —, mindjárt hozza a keresett árucikket. Aki a pénzt adta, talán nem is gondolt arra, hogy megvesztegette az eladót. S a veszély az, hogy ezt olykor természetesnek vesszük! A számokat vizsgálva úgy tűnik: nem is olyan nagy a veszély. Hiszen az évenként felderített bűnügyeknek még fél százalékát sem érik el a meg— Amikor a szakközépiskolába jártam, még akkor sem gondoltam arra, hogy szalagvezetőnek neveznek ki, annak ellenére, hogy előtte hosz- talán nem olyan dolgozó va- szabb ideig helyettesítettem, gyök, mint a többi? — Majd, Az idén júniusban érettsé- ha nyolcvankilós lennél ak- giztem, s júliusban lejárt a kor néked sem kell segítségképpen egész nap állva vasalni. Az előbbiből is látszik, hogy időnként akad, aki megkeseríti az örömömet. Pedig, M'cor időm engedi, akkor nevezetűi megbízatásom. Hogyan látom saját munkámat, tevékenységemet? — ismétli a kérdést, majd így válaszol: — Ügy érzem, hogy amit elvállaltam, azt eddig igyekezkiállok és kijavítom a hibásan tem lelkiismeretesen elvégezMunkában az új Ehor rakodógép. Tiribesen Czene G. Gábor szocialista brigádvezető irányításával az oldalürítésú rakodógép nagymértékben segíti a vágathajtó munkát vesztegetések. A valóságban azonban ennél sokkal többet. Erre hívta fel a népi ellenőrök figyelmét az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársa a Népi Ellenőrzés című szaklap hasábjain. Mindenütt van korrupció és nemzetközi összehasonlításban a tőkésországokban sokkal rosszabb a helyzet. Csakhogy — ez bennünket egy csöppet sem vigasztal. Szerencsére a hivatali megvesztegetés nálunk viszonylag ritka, az igazságügy területén pedig évtizedek óta egyetlen eset sem fordult elő. Társadalmunk és gazdasági rendszerünk sajátossága, hogy a korrupció szinte kizárólag gazdasági területen honos. De ott aztán sokféle formában. Először is nehéz megszabni, hol a határ a szokásos borravaló — hálapénz — csúszópénz — kenőpénz legális-féllegális láncolata és a tényleges megvesztegetés között. Ki vállalkozna annak meghatározására, hogy meddig számít borravalónak, amit a munkaidőben, hivatalosan küldött, a lakásunkon dolgozó szerelőnek adunk, és hol kezdődik a korrupció. Mert a szerelő még ezt- azt megjavít • különpénzért, de vállalati anyagból és munkaidőben. Vagy: meddig valóban hálapénz, amit az orvosnak adunk, s mitől kezdve korrumpáljuk, hogy hozzátartozónk jobb elbánást kapjon? Mi tekinthető még kedveskedő ajándéknak, amit a hiánycikket szállító vállalat megbízottja kap, s mi az, ami már ráveszi, hogy máskor is nekünk adjon abból, ami mindenkit egyformán megillet? Kár lenne tagadni, hogy a korrupció forrása, táptalaja éppen az, ha valamiből hiány van. Senkinek sem jutna eszébe különjuttatást adni olyasmiért, amit bárhol, bármikor kapni lehet. Ugyanazon a TÜZÉP-telepen természetesnek vesszük, hogy minden további nélkül megkapjuk a téli tüzelőnket és busásan honoráljuk, ha ilyen-olyan építési anyagot kaphatunk. Pontosan fogalmaz az Idézett szaklap szerzője: „. a vesztegetés alkalmanként előteremti a hiánycikket, megoldja az egyes gazdálkodóegységeknél a mesterséges hiánykeltésből eredő gazdasági problémákat a csúszópénz nyomán kereslet keletkezik az eladhatatlan árura, átmenetileg kiküszöbölhető az áruelosztás hibája, megkerülhető a gazdasági kényszerpálya. .. ” Csakhogy ez ugyanakkor újra előidézi az ellentmondásokat, s újabb és újabb alapokat teremt a korrupcióra. Ami egyben azt is jelenti, hogy hátrányos helyzetbe szorul, aki megmarad az egyenes úton. Ez pedig semmiképpen sem engedhető meg. Természetes, hogy a törvény Nógrádban is fellép a megvesztegetés a meg- vesztegetők és a megvesztegetettek ellen. Ám nem könnyű a helyzet, hiszen az ilyen ügyek általában „köztünk maradnak”. Tenni kell azért ellene az egyes embernek, az állampolgárnak is, hiszen — akár azért, mert többet kell fizetnie, akár azért, mert kimarad abból, ami megilletné — mindenképpen ő jár rosszul. A megoldás kulcsa végül is az, ha minél több cikkből megszűnik a hiány. Akkor a keresett áruk és szolgálta,tások helyett a korrupció tűnik el. Remélhetően örökre.., v. «.
